Az utolsó sziget

 Az utolsó sziget ragyogott a napfényben amikor elöször megláttuk azon a kellemes október végi reggelen.Jártunk már korábban rajta,hisz már hívott minket hónapokkal ezelőtt is,de lehet már évekkel ezelőtt.Ki tudja talán nem volt olyan szép mint a pár kilométerre arébb lévő szomszédja,de lehet csak azért éreztük ezt,mert a szomszéd átlagon felüli szépségű volt.Azért persze ez sem volt éppen csúnya.Némileg lekéstük az őszi finálét,ez azonnal tudatosult bennem amikor ráléptünk a szigetre.Talán egy utolsó felvonást azért még úgy tűnt elkapunk.

Az utolsó sziget azon az októberi reggelen...

Egy részét már korábban bejártuk,úgy gondoltuk,hogy most azmellett,hogy megnézzük a legjobb helyeket,elmegyünk a sziget számunkra eddig ismeretlen részei felé.Így is lett.Az elmúló aranyló őszben azért ott volt a szeren ez a sziget is.Nem jártunk olyan sok szigeten túrázásaink története alatt.Ez persze természetes,hiszen a túrák elsősorban a hegyekben zajlanak.Persze másoknál,mert mi a szigetekben is megtaláltuk a szépségeket.Abban az évben amikor a dunai holtágak kiszáradtak,akkor volt lehetőségünk a két már ismert óriás mellett a környékünk apróbb szigeteit is megismerni.Életre szóló élmény volt!Ez az utolsó sziget amin most voltunk kicsit kiesett ebből a sorból,persze hiszen kissé távolabb volt a többitől.De a mi öt szigetünkkel és ezzel voltunk hat szigeten.Ha ide veszem még a nagy Csepel és a Margitszigetet,valamint a földvári szigetet,akkor is csupán kilenc szigeten jártunk összesen.

A kilenc közül ez volt az utolsó sziget...

Út az utolsó szigetre

Na nem azért mert ezt ismertük meg legkésőbb... hanem azért mert ez volt az utolsó sziget amin az én kis túrakirályom járt...Azon a ragyogó októberi napon bejártuk aztán a sziget még ismeretlen részeit és újfent bebizonyosodott,hogy nemcsak egy hegyvidéki túra lehet remek.Ami nálunk ritkán,vagy tán sosem fordult elő,eltévedtünk! A sziget útjai olyan kacifántosan,olyan labirintus szerűen hasitották keresztül-kasul magát a szigetet,hogy nagyon könnyű volt eltévedni még egy gyakorlott túrázónak is.Ám nem lettünk volna azok akik,simán megoldottuk ezt a bakit és persze kitaláltunk a labirintusból is.Persze nem siettünk,hiszen éppen az eltévedés vezetett be a sziget legszebb részeire.

Út a szigeten

A sziget nem volt kicsi,így kicsit elidőztünk.Nem siettünk,élveztük az utolsó felvonást.Egy tavat kerestünk aztán amit korábban nem találtuk és tudtuk,hogy a szigeten van.Most sem leltük,illetve találtunk valami vízet amelyről nem tudtuk megállapítani az a tó-e vagy egy benyuló dunai holtág.De nem is volt fontos,nem ez számított.Szabáztunk tovább a szigeten amelyen persze nem volt jelzéssel ellátott út.Az apadás ebben az évben is nagy volt,így itt is találtunk kiszáradt Duna medert.Kiérve a sziget labirintusából egy ilyenre akadtunk rá.Azt észrevettük,hogy ez a holtág éppen a szárazföldet a szigettel elválasztó ág.

Valahol a sziget mélyén

Végigmentünk a kiszáradt mederben ahogy annak idején a mi szigeteink között odahaza.Nem is volt olyan száraz,mert az iszapos talajba olykor bele-bele süllyedtünk,a járás igy meg nehézkessé vált.Kimentünk hát a partra.Úgy mentünk tovább.A sziget már a túlparton volt.Közben arébb már víz is volt a mederben.Békák használták ki ezt a "fényüzést" mert jó sok a partról ugrándozott a vízbe.Arébb pedig csónakok parkoltak és horgászok horgásztak.Mi pedig már nem mentünk vissza a szigetre.

Az utolsó felvonás az utolsó szigeten

Talán hiba volt.Mert ha tudom,hogy ez az utolsó sziget,egész biztos visszamegyünk még és kiélvezzük azt az időt amit még kaphattunk...A szigeti bejáróig még volt azért néhány méter és a sziget a túlpartról vigyorgott felénk.Mi meg megígértük neki,hogy majd hamarosan visszatérünk,talán majd a tavaszi hóvirágszezon idején,mert tudtuk,messze földön híres a sziget a nagy hóvirágos mezőiről.Igen úgy gondoltuk akkor majd egész biztosan újra eljövünk.

Búcsú...

Ám nem jöttünk többé... kiérve a szigetvilág csodavilágából egy út vezetett ki,némileg emelkedve.Emlékszem,hogy nagyon rossz érzés volt rajta kifelé menet menni.Mintha valami azt súgta volna,hogy ez egy utolsó alkalom és becsüljem meg azokat a dolgokat amiben most részem volt... Akárki,akármi is volt sajnos jól súgott... Nem jöttünk többé.Még egy túránk volt hátra az utolsó túra.Gergő ezekután nem sokkal váltott dimenziót és költözőtt át egy szebb és jobb világba.Az utolsó sziget hasonlóan az utolsó faluhoz és városhoz megőrizte lépteink...

Éppen két éve.

Hóvirág túra

Igazából más volt betervezve mára,de aktuális túratársamat és engem is elkapott valami nyavaja,így a mára tervezett Budai-hegységi túra elmaradt,vagyis csak halasztódik.Én sem vagyok a legjobb állapotban,de számomra mondhatni kell a kimozdulás,mert a munkahelyi légkör annyira lehúz,hogy azt a természetjárással tudom kompenzálni.Így úgy gondoltam megnézzük az Adonyi-szigeti hóvirágokat,amelyekről odákat zengenek akik már látták.Terveztük ezt is már évekkel ezelőtt is Gergővel,de ez nem jött össze.Most elindultam,újra Gergő nyomában,hiszen itt volt az utolsó előtti túránk is vele 2018 októberében.Éjszakás műszak után voltam,nem éreztem magam jól,így nem siettem el az indulást.Fél tízkor indultunk a dunaújvárosi buszpályaudvarról Zolival és Mónival karöltve.

Az ikonikus Adonyi-öböl

Adony nincs messze,így tízre már ott is voltunk,a sziget pedig közel van az adonyi fő buszmegállótól.Gyönyörü napsütéses idő köszöntött ránk és kezdett meleg is lenni.Túráim során a szigeten elöször mindig a déli csücsökbe mentünk el,most úgy gondoltam szakítok a hagyományokkal és a szigetre bevezető úton megyünk annak végéig.A már ikonikussá vált Adonyi-öböl mentén hatoltunk be a szigetre.Már az első métereken szembe köszöntek a hóvirágok.Valóban nagyon sok volt és persze igen szépek voltak.A szigeten nincsen amúgy jelzéssel ellátott út,Gergővel anno mi kicsit el is kavarodtunk,igaz akkor jártunk erre elöször.Most nem keveredtünk el.Egy ösvény vezetett be az útról a sűrűbe.

Mindenfelé hóvirágok voltak!

Hóvirág-sziget

Sajnos a telefonom fotós képességei kevesek ahhoz,hogy ezt a sok csodát vissza tudják adni.Szép volt az erdő a sok-sok nyíló hóvirágok százaival.Akkor még nem tudtam,hogy lényegébe ez az egy hely lesz az egész szigeten ahol beljebb tudunk menni a sűrűbe.Sajnos mindenhol máshol olyan sűrű volt minden,leszakadt ágakkal,kidőlt fákkal,bokrokkal,hogy sehol sem tudtunk aztán beljebb menni.Így vagy úgy,ezért az élményért már megérte kijönni ide.Közben elértük a sziget keleti partját ahol azt a hangulatos erdei pihenőt találtuk meg ahol annak idején Gergővel is megpihentünk.Úgy döntöttünk itt elfogyasztjuk az uzsonnánkat.

Hangulatos szigeti pihenő

Lelülve megpihenve már egyből nem tűnt olyan jónak az idő.Nem is ültünk sokáig,állva mozogva fejeztük be a lakomát.Ez után lementünk teljesen a Dunához.Szép volt mint mindig.Innen viszont nem vezetett tovább út,kissé visszafelé kellett jönnünk.Nem sokára volt egy leágazás észak felé.Arra mentünk akkor rég a 2018-as őszi finálés túrán is Gergővel...Az út mentén mindkét oldalt hóvirágok százai vigyorogtak ránk..Csodálatos volt!Láttuk benn a sűrűben is akadt nem is száz,hanem ezer számra,ám az előbb emlitett okok miatt nem lehetett beljebb menni.Az út meg az autók okozta keréknyomoktól sáros volt.Miért jöhetnek be ide autók???

Hóvirágok,sajna a telefonom nem igazán birkózott meg velük.

Arra mentünk amerre egykor Gergővel.Most nem tévedtem el,igaz sok helyen erdőírtás volt sajnos itt is,könnyebb volt tájékozodni.Még a februári kopaszságban is lenyögöző volt a sziget szépsége.Hozzá kell tennem,a Rácalmási-szigettel nem tud vetekedni,azért az szebb.Nem sokára elértük azt a vadászlest ahova Gergő a 18-as finálékor felmászott.Természetesen  a nyomába eredtem,most én is felmásztam.Ekkor éreztem a túlvilági simogatását a hátamon,tehát ott volt velem!Ennek örültem.Kicsit megpihentem odafenn,a fiamra gondoltam...a többiek lenn maradtak.Lemászva folytattuk az utat.

A vadászlesben

Kiértünk a sziget egyik másik ugymondd fő útjára.Gergővel itt 18-ban egyenesen mentünk tovább át a dzsungelen.Most követtük az utat délnek.Erre meg 16 májusában mentünk amikor elöször jártunk itt.Tehát végig Gergő nyomában mentem most is.Erre is volt hóvirág a sűrűben,de már nem olyan sok.Az út erre is itt-ott sáros volt.Most sem értettem miért jöhet be ide autó....Zolika szóval tartott minket,a szokásos szó fosása volt,így ha akartunk sem tudtunk volna unatkozni.Közben egy ponton az erdőben a fák veszélyes szögben megvoltak dőlve.Mi lehetett ennek az oka?Tán a gyenge talaj?A fák öregsége?Elég durvának tűnt...esélyes,hogy ezt az erdőt is majd kivágják.Elértük közben azt a pontot ahol bejöttünk a szigetre.Tehát egy kör levolt tudva.

Út a déli részen

Mivel nem mentünk sokat,javasoltam akkor menjünk le mégis a sziget déli végébe.Benne voltak a többiek is.Itt is voltak szigeti pihenők,az elsőnél megettük a maradék kajánkat,azt indultunk tovább.A csodás adonyi-öbölnek ezúttal a szigeti partja mentén mentünk.Pár méter után feltűnt egy pottyantós.Hát itt szokás szerint elkezdtünk ökörködni,ahogy mindig is szoktuk ha pottyantós tűnik fel túránk során.Reméltem Gergő látja odaátról és velünk nevet ő is...

Két Zoli és egy pottyantós

Az út itt régen egy kis csapás volt csupán,mostanra viszont alaposan megszélesítették.Rengeteg horgász volt erre,viszont örvendetes volt,hogy szemét szinte semmi.Ez a múltheti gödöllői túra után szinte felüdülésnek hatott.Jól járható volt teljesen a déli végig.Viszont a közelmúltban áradt a Duna,így a déli csücsökben sáros volt a talaj a visszahúzodó víz után.A többiek egy pont után nem mertek tovább jönni,én viszont kimentem a déli végpontra ahogy egykor örök túratársammal is Gergővel...

Visszafordulva a többiek csak néztek rám,mint borjú az új kapura.

Visszanézve Móni csodálkozik...

Zoli megtalálta a csúzliját

Hóvirág erre már nem volt.Visszasétáltunk a töltésig.Ott tudtunk lejönni a szigetről.Nem mehettünk egetverően sokat.Jóindulattal is ha 6km megvolt.Amire kiváncsiak voltunk azt láttuk,viszont sajnálatos volt,hogy a sűrűbe csak egy ponton tudtunk bemenni.Mindegy szép volt és jó volt.Egy könnyed szombati túrának főleg az én állapotomban most nagyon is elment.Visszamentünk a városba (Adony) és még elnéztünk a Central-parkba,amit persze csak én hívok így.Egy szép kis park a város közepén ahol szintén Gergővel jártam utoljára.Fura volt,mert sokkal nagyobbra emlékeztem.Itt pihentünk kicsit aztán elmentünk a buszhoz és fél négyre már itthon is voltunk.Ez volt tehát a hóvirág túra.

Visszafelé...

Úgy tűnik,hogy kétévente minden páros évben jutok el tehát az Adonyi-szigetre.Ha megérem akkor 22-ben jövök újra,Keresek majd rá alkalmat!

Őszi finálé 2018 - Adonyi-sziget

Hát nem voltam valami jó színben az elmúlt hétvégén és ennek a hétnek az elején.Erős mellkasi fájdalommal járó megfázás kínzott,így a mecseki emléktúrát el is kellett halasztanom legnagyobb sajnálatomra.Ahogy teltek a napok,azért kezdtem egyre jobban lenni és hát azért vettem ki ezt a hetet szabadságként mert tudtam ilyenkor a legeslegszebb a természet és hát a fimanak is most van az őszi szünetje.Így három túrát is beterveztünk a hétre,de a betegség közbeszólt,engem meg megevett a penész,hogy nem tudtam kimozdulni.Szerencsére kezdtem jobban lenni,bár még nem százszázalékos,de azért a betervezett őszi finálés túrát úgy gondoltam betudom vállalni.

Az Adonyi-sziget

Őszi finálé...azthiszem az év legszebb pontja.Sokszor leírtam,hogy a mi fogalmaink szerint mit is jelent.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlö arányban vannak a falevelek a fákon és a földön.Nehéz meghatározni ennek a pontos időpontját,nem is lehet és persze tájegységenként más és más.Ennek jó példája,hogy nálunk idahaza Dunaújvárosban talán most zajlik éppen,az Adonyi-szigeten viszont úgy láttuk már túl van rajta a természet.Ez persze nem szegte kedvünket.Végig sétáltunk az adonyi öböl partján és annak végén mentünk be jó szokás szerint a szigetre.Tervünk szerint a sziget eddig álltalunk nem ismert részeire szándékoztunk menni.Az öbölben olyan sok volt a horgász,hogy már azthittem valami horgász olimpia zajlik itt.Bántóan illetve zavaróan sok volt!Amikor utoljára jártunk itt alig voltak.Na,de mentünk a saját utunkon be a szigetre,annak pedig elöször a déli végére.

Színes természet

Az öböl sziget felöli partján is sok volt a horgász és ami még ennél is bosszantóbb volt,az az,hogy fele ezeknek autóval jött be és persze az autójukat nem az öbölnél a parkolóban hagyták...Három kis pihenö van itt a szigetnek ezen részén az elsö kettő foglalt is volt.A harmadiknál álltunk meg és fogyasztottuk el reggelinket.Innen nem volt messze a sziget déli csücske,lementünk hát oda.Itt szerencsére már nem volt senki.Szép volt innen a világ a levegö pedig nagyon kellemesen friss.Az idő is jó volt hiába mutatott a naptár már október utolsó napjára...Kicsit a déli végen is elidöztünk majd visszafordultunk a szigetre bevezetö útig.Azon mentünk aztán tovább be a szigetre.

A sziget legdélibb pontja

Szinesedik a dolog...

Az út bevitt a sziget belsejébe.Én elözöleg utánajártam merre visz és a turistaterkep.com-ra hívatkozva bíztam a dolgokban.Jelzés erre nem volt,de ennek nem tulajdonitottunk ekkor jelentöséget,késöbb aztán már másképp vélekedtem erről.Az út ahogy láttam turistaterkep oldalon majd enyhe bal kanyart fog venni és úgy megy majd a szigeten a Dunával párhuzamosan.Igen ám,de az út cseszett enyhén balra menni.Ment tovább egyenesen be a szigetre majd annak keleti szélére...mentünk hát rajta.Szépnek amúgy nagyon szép volt.

Enyhe bal kanyar helyett,egyenes út a szigeten

A sziget keleti szélén két dologra lettünk figyelmesek: itt is horgászok voltak a nagy Duna parján,persze autókkal...a másik pedig egy aranyos erdei pihenő,amely hasonlitott az öböl sziget felöli oldalán található három pihenöhöz mégis picit más volt.Ha ezt tudjuk,hogy ez itt van,akkor valószinüleg itt kajálunk.Igy is megálltunk kicsit,de nem volt értelme nagyon sokáig maradni.Viszont úgy tűnt út nem visz tovább semerre.Mit volt mit tenni,visszafordultunk hát és elkezdtük keresni azt az enyhe balos kanyart. 

Az erdei pihenő

Meg is találtuk.Egy leágazás volt az útról enyhén balra,érdekes mert a netes térkép nem így jelölte,ott maga az út vett balos irányt...Na mindegy letértünk hát és egy idő után elvesztettük a fonalat.Útak garmadája köszönt szembe,a HuMap alkalmazásunk is tévesen jelezte az utakat,így egy idő után kezdtük azt érezni,hogy nem tudjuk milyen rendezvényen is vagyunk.Na persze pánikra semmi ok nem volt,kicsit eltévedtünk ugyan,de könnyen kitalálunk majd.Mondjuk itt gondoltam aztán arra,hogy valami jelzéssel nem ártott volna ellátni az erdei utakat,vagy hasonlóan a Rácalmási-szigethez,egy tanösvényt létrehozni itt,mert bizony itt az egyszerű túrázó elakadhat.Mi is elakadtunk,csak mi ezen nem pánikoltunk be.Csináltunk tovább a túrát.

Őszi finálé a szigeten

Végül is az éveknek és a rutinnak köszönhetöen persze könnyü szerrel rátaláltunk azokra az utakra amelyeken mennünk kellett.Az őszi finálé persze nagyon szép volt a szigeten,bár a legtöbb helyen már lezajlott.Na és persze azért hozzá kell tennem,hogy bármennyire is szép volt az Adonyi-sziget azért a Rácalmási-sziget kenterbe veri...Egy részen szörnyű emberi pusztitásnak láttuk nyomát ahol éppen az erdőt vágták ki és tették a földdel egyenlövé...A mi útunk pedig a kivágott erdőn vezetett át.Lehangoló volt.

Jobb oldalon már nincs erdő...

Itt járt az ember...

A kivágott galyakon,ágakon átkelve egy dzsungelben találtuk magunkat,de volt egy csapás ami vezetett minket.Rövidesen egy tóhoz értünk.Tán ez az egykor agyonra keresett Top-tó?Aligha,ez túl kicsi volt,hogy az legyen és nem is volt itt senki,a Top-tó meg egy horgászparadicsom....így aligha volt az.Ettől függetlenül illett a környeztbe.Mi meg a rácsodálkozás után folytattuk utunkat az egyre inkább járhatatlannak tünő dzsungelben.Áterölködve az őserdőn odértünk egy dunai holtághoz.Ez a holtág választotta el a sziget középsö és északi részét a szárazföldtöl.Volt azonban egy bibi.Teljesen száraz volt...hasonlóan a dunaújvárosi szigetek közötti holtáhakhoz ez is teljesen levolt apadva!

Most nézve a képet látom,lehet nem is olyan kicsi volt ez a tó,na és tó volt egyáltalán?

Kiszáradt meder,ez a módi mostanság mifelénk..

A kiszáradt meder ellentétben a dunaújvárosi szigetek közöttiekkel,rendkivül nehezen volt járható.A talaj iszapos,mocsaras,sáros szerü volt és alaposan belesüllyedt az ember lába.De azért mentünk előre.A táj végül is szép volt.Aztán ebben a Duna mederben arébb volt víz,de nem ott ahol kellett volna.Úgy gondolom ilyen esetben a Dunához közeli részen kéne,hogy legyen benne víz,de pont a távolabbin volt.Itt újra horgászok tucatjai mozogtak,mi pedig áttudtunk végül is kellni a süllyedös meder szárazföldi partjára.Itt helyenként a part mellett haladtunk ahol békát sokasága ugrált bele a vízbe.Kijebb a hatos út alatt pedig egy jól játható út vezetett,ezen mentünk aztán.

Itt már van víz a mederben

Az út ki vitt egészen a szigetre bevezetö útig ahol a 6-os útról lehet betérni a szigetre.Mondhatni a kört megtettük mégha a kompig nem is mentünk el.Nem volt egy egetrengetően nagy túra,talán 8km-nyi,de most a betegségem után kezdésként elég is volt.A sziget bár szépnek volt mondható,de nekem mégis egy picit csalódás volt,elöször tán azért mert a Rácalmási-sziget színvonalát nem hozta és mert a sziget közepén szinte belelehetett hülyülni a sok útba és a rossz irányt mutató alkalmazásokba,persze azért elgyöztük.Végül is jó volt,jó buli.Kellett már.Sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét a hétvégén.Következik a Salabasina-árok!