Az utolsó sziget

 Az utolsó sziget ragyogott a napfényben amikor elöször megláttuk azon a kellemes október végi reggelen.Jártunk már korábban rajta,hisz már hívott minket hónapokkal ezelőtt is,de lehet már évekkel ezelőtt.Ki tudja talán nem volt olyan szép mint a pár kilométerre arébb lévő szomszédja,de lehet csak azért éreztük ezt,mert a szomszéd átlagon felüli szépségű volt.Azért persze ez sem volt éppen csúnya.Némileg lekéstük az őszi finálét,ez azonnal tudatosult bennem amikor ráléptünk a szigetre.Talán egy utolsó felvonást azért még úgy tűnt elkapunk.

Az utolsó sziget azon az októberi reggelen...

Egy részét már korábban bejártuk,úgy gondoltuk,hogy most azmellett,hogy megnézzük a legjobb helyeket,elmegyünk a sziget számunkra eddig ismeretlen részei felé.Így is lett.Az elmúló aranyló őszben azért ott volt a szeren ez a sziget is.Nem jártunk olyan sok szigeten túrázásaink története alatt.Ez persze természetes,hiszen a túrák elsősorban a hegyekben zajlanak.Persze másoknál,mert mi a szigetekben is megtaláltuk a szépségeket.Abban az évben amikor a dunai holtágak kiszáradtak,akkor volt lehetőségünk a két már ismert óriás mellett a környékünk apróbb szigeteit is megismerni.Életre szóló élmény volt!Ez az utolsó sziget amin most voltunk kicsit kiesett ebből a sorból,persze hiszen kissé távolabb volt a többitől.De a mi öt szigetünkkel és ezzel voltunk hat szigeten.Ha ide veszem még a nagy Csepel és a Margitszigetet,valamint a földvári szigetet,akkor is csupán kilenc szigeten jártunk összesen.

A kilenc közül ez volt az utolsó sziget...

Út az utolsó szigetre

Na nem azért mert ezt ismertük meg legkésőbb... hanem azért mert ez volt az utolsó sziget amin az én kis túrakirályom járt...Azon a ragyogó októberi napon bejártuk aztán a sziget még ismeretlen részeit és újfent bebizonyosodott,hogy nemcsak egy hegyvidéki túra lehet remek.Ami nálunk ritkán,vagy tán sosem fordult elő,eltévedtünk! A sziget útjai olyan kacifántosan,olyan labirintus szerűen hasitották keresztül-kasul magát a szigetet,hogy nagyon könnyű volt eltévedni még egy gyakorlott túrázónak is.Ám nem lettünk volna azok akik,simán megoldottuk ezt a bakit és persze kitaláltunk a labirintusból is.Persze nem siettünk,hiszen éppen az eltévedés vezetett be a sziget legszebb részeire.

Út a szigeten

A sziget nem volt kicsi,így kicsit elidőztünk.Nem siettünk,élveztük az utolsó felvonást.Egy tavat kerestünk aztán amit korábban nem találtuk és tudtuk,hogy a szigeten van.Most sem leltük,illetve találtunk valami vízet amelyről nem tudtuk megállapítani az a tó-e vagy egy benyuló dunai holtág.De nem is volt fontos,nem ez számított.Szabáztunk tovább a szigeten amelyen persze nem volt jelzéssel ellátott út.Az apadás ebben az évben is nagy volt,így itt is találtunk kiszáradt Duna medert.Kiérve a sziget labirintusából egy ilyenre akadtunk rá.Azt észrevettük,hogy ez a holtág éppen a szárazföldet a szigettel elválasztó ág.

Valahol a sziget mélyén

Végigmentünk a kiszáradt mederben ahogy annak idején a mi szigeteink között odahaza.Nem is volt olyan száraz,mert az iszapos talajba olykor bele-bele süllyedtünk,a járás igy meg nehézkessé vált.Kimentünk hát a partra.Úgy mentünk tovább.A sziget már a túlparton volt.Közben arébb már víz is volt a mederben.Békák használták ki ezt a "fényüzést" mert jó sok a partról ugrándozott a vízbe.Arébb pedig csónakok parkoltak és horgászok horgásztak.Mi pedig már nem mentünk vissza a szigetre.

Az utolsó felvonás az utolsó szigeten

Talán hiba volt.Mert ha tudom,hogy ez az utolsó sziget,egész biztos visszamegyünk még és kiélvezzük azt az időt amit még kaphattunk...A szigeti bejáróig még volt azért néhány méter és a sziget a túlpartról vigyorgott felénk.Mi meg megígértük neki,hogy majd hamarosan visszatérünk,talán majd a tavaszi hóvirágszezon idején,mert tudtuk,messze földön híres a sziget a nagy hóvirágos mezőiről.Igen úgy gondoltuk akkor majd egész biztosan újra eljövünk.

Búcsú...

Ám nem jöttünk többé... kiérve a szigetvilág csodavilágából egy út vezetett ki,némileg emelkedve.Emlékszem,hogy nagyon rossz érzés volt rajta kifelé menet menni.Mintha valami azt súgta volna,hogy ez egy utolsó alkalom és becsüljem meg azokat a dolgokat amiben most részem volt... Akárki,akármi is volt sajnos jól súgott... Nem jöttünk többé.Még egy túránk volt hátra az utolsó túra.Gergő ezekután nem sokkal váltott dimenziót és költözőtt át egy szebb és jobb világba.Az utolsó sziget hasonlóan az utolsó faluhoz és városhoz megőrizte lépteink...

Éppen két éve.