Nehezen tudom tűrtöztetni magam,hogy nem álljak neki anyázni és elküldeni az illetékeseket egy melegebb éghajlatra.Na,de minden magyarázkodás nélkül elég ha a képeket megmutatom,majd egy versikét írok a végére.Mind a képek,mind a vers egy Attila Sukost embertől származik,forrás a facebook.
.jpg)
Husáng-ösvény, avagy a túlbiztosított semmi
Ott áll a Pilisen, fent a nagy vas,
tájba simul szépen, mint betonon a gaz.
Csillog, mered, mint egy ipari álom,
természetbarát – csak épp nem e tájon.
A Husáng végre most biztonságban él,
nem jön fel évente húsz ember, el se fér.
Nagy volt a veszély, hát lépni kellett,
megmentettük tőlünk a természetet, ne félj!
Körben a rács, komoly, rideg fal,
USA–Mexikó határ ehhez képest csak egy dal.
Sőt ha nagyon nézed, mást nem is látsz,
a vasfüggöny ehhez képest nevetségesen kispályás.
Zúg-búg a szélben az egész szerkezet,
mint egy félkész gyári tervezet.
Madár se marad, inkább odébb száll,
a csend itt már rég felmondott és máshol vár.
Alatta szépen gyűlik a szemét,
kortárs installáció – modern emlék?
Fent meg recseg-ropog minden egyes lépés,
mintha tiltakozna maga az építés.
De menj csak végig, turista barát,
ez itt a fejlődés, ne várj már csodát.
Korlát, lépcső, rács – mind túlméretezve,
hátha egyszer tényleg jön valaki erre.
És ha megkérded: „mi értelme volt?”,
felel a hegy csendben: „csak egy újabb folt.”
Megvédtük a Husángot, ez volt a cél –
csúcsosodik köré a sok fölös acél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése