Őszi finálé 2018 - Adonyi-sziget

Hát nem voltam valami jó színben az elmúlt hétvégén és ennek a hétnek az elején.Erős mellkasi fájdalommal járó megfázás kínzott,így a mecseki emléktúrát el is kellett halasztanom legnagyobb sajnálatomra.Ahogy teltek a napok,azért kezdtem egyre jobban lenni és hát azért vettem ki ezt a hetet szabadságként mert tudtam ilyenkor a legeslegszebb a természet és hát a fimanak is most van az őszi szünetje.Így három túrát is beterveztünk a hétre,de a betegség közbeszólt,engem meg megevett a penész,hogy nem tudtam kimozdulni.Szerencsére kezdtem jobban lenni,bár még nem százszázalékos,de azért a betervezett őszi finálés túrát úgy gondoltam betudom vállalni.

Az Adonyi-sziget

Őszi finálé...azthiszem az év legszebb pontja.Sokszor leírtam,hogy a mi fogalmaink szerint mit is jelent.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlö arányban vannak a falevelek a fákon és a földön.Nehéz meghatározni ennek a pontos időpontját,nem is lehet és persze tájegységenként más és más.Ennek jó példája,hogy nálunk idahaza Dunaújvárosban talán most zajlik éppen,az Adonyi-szigeten viszont úgy láttuk már túl van rajta a természet.Ez persze nem szegte kedvünket.Végig sétáltunk az adonyi öböl partján és annak végén mentünk be jó szokás szerint a szigetre.Tervünk szerint a sziget eddig álltalunk nem ismert részeire szándékoztunk menni.Az öbölben olyan sok volt a horgász,hogy már azthittem valami horgász olimpia zajlik itt.Bántóan illetve zavaróan sok volt!Amikor utoljára jártunk itt alig voltak.Na,de mentünk a saját utunkon be a szigetre,annak pedig elöször a déli végére.

Színes természet

Az öböl sziget felöli partján is sok volt a horgász és ami még ennél is bosszantóbb volt,az az,hogy fele ezeknek autóval jött be és persze az autójukat nem az öbölnél a parkolóban hagyták...Három kis pihenö van itt a szigetnek ezen részén az elsö kettő foglalt is volt.A harmadiknál álltunk meg és fogyasztottuk el reggelinket.Innen nem volt messze a sziget déli csücske,lementünk hát oda.Itt szerencsére már nem volt senki.Szép volt innen a világ a levegö pedig nagyon kellemesen friss.Az idő is jó volt hiába mutatott a naptár már október utolsó napjára...Kicsit a déli végen is elidöztünk majd visszafordultunk a szigetre bevezetö útig.Azon mentünk aztán tovább be a szigetre.

A sziget legdélibb pontja

Szinesedik a dolog...

Az út bevitt a sziget belsejébe.Én elözöleg utánajártam merre visz és a turistaterkep.com-ra hívatkozva bíztam a dolgokban.Jelzés erre nem volt,de ennek nem tulajdonitottunk ekkor jelentöséget,késöbb aztán már másképp vélekedtem erről.Az út ahogy láttam turistaterkep oldalon majd enyhe bal kanyart fog venni és úgy megy majd a szigeten a Dunával párhuzamosan.Igen ám,de az út cseszett enyhén balra menni.Ment tovább egyenesen be a szigetre majd annak keleti szélére...mentünk hát rajta.Szépnek amúgy nagyon szép volt.

Enyhe bal kanyar helyett,egyenes út a szigeten

A sziget keleti szélén két dologra lettünk figyelmesek: itt is horgászok voltak a nagy Duna parján,persze autókkal...a másik pedig egy aranyos erdei pihenő,amely hasonlitott az öböl sziget felöli oldalán található három pihenöhöz mégis picit más volt.Ha ezt tudjuk,hogy ez itt van,akkor valószinüleg itt kajálunk.Igy is megálltunk kicsit,de nem volt értelme nagyon sokáig maradni.Viszont úgy tűnt út nem visz tovább semerre.Mit volt mit tenni,visszafordultunk hát és elkezdtük keresni azt az enyhe balos kanyart. 

Az erdei pihenő

Meg is találtuk.Egy leágazás volt az útról enyhén balra,érdekes mert a netes térkép nem így jelölte,ott maga az út vett balos irányt...Na mindegy letértünk hát és egy idő után elvesztettük a fonalat.Útak garmadája köszönt szembe,a HuMap alkalmazásunk is tévesen jelezte az utakat,így egy idő után kezdtük azt érezni,hogy nem tudjuk milyen rendezvényen is vagyunk.Na persze pánikra semmi ok nem volt,kicsit eltévedtünk ugyan,de könnyen kitalálunk majd.Mondjuk itt gondoltam aztán arra,hogy valami jelzéssel nem ártott volna ellátni az erdei utakat,vagy hasonlóan a Rácalmási-szigethez,egy tanösvényt létrehozni itt,mert bizony itt az egyszerű túrázó elakadhat.Mi is elakadtunk,csak mi ezen nem pánikoltunk be.Csináltunk tovább a túrát.

Őszi finálé a szigeten

Végül is az éveknek és a rutinnak köszönhetöen persze könnyü szerrel rátaláltunk azokra az utakra amelyeken mennünk kellett.Az őszi finálé persze nagyon szép volt a szigeten,bár a legtöbb helyen már lezajlott.Na és persze azért hozzá kell tennem,hogy bármennyire is szép volt az Adonyi-sziget azért a Rácalmási-sziget kenterbe veri...Egy részen szörnyű emberi pusztitásnak láttuk nyomát ahol éppen az erdőt vágták ki és tették a földdel egyenlövé...A mi útunk pedig a kivágott erdőn vezetett át.Lehangoló volt.

Jobb oldalon már nincs erdő...

Itt járt az ember...

A kivágott galyakon,ágakon átkelve egy dzsungelben találtuk magunkat,de volt egy csapás ami vezetett minket.Rövidesen egy tóhoz értünk.Tán ez az egykor agyonra keresett Top-tó?Aligha,ez túl kicsi volt,hogy az legyen és nem is volt itt senki,a Top-tó meg egy horgászparadicsom....így aligha volt az.Ettől függetlenül illett a környeztbe.Mi meg a rácsodálkozás után folytattuk utunkat az egyre inkább járhatatlannak tünő dzsungelben.Áterölködve az őserdőn odértünk egy dunai holtághoz.Ez a holtág választotta el a sziget középsö és északi részét a szárazföldtöl.Volt azonban egy bibi.Teljesen száraz volt...hasonlóan a dunaújvárosi szigetek közötti holtáhakhoz ez is teljesen levolt apadva!

Most nézve a képet látom,lehet nem is olyan kicsi volt ez a tó,na és tó volt egyáltalán?

Kiszáradt meder,ez a módi mostanság mifelénk..

A kiszáradt meder ellentétben a dunaújvárosi szigetek közöttiekkel,rendkivül nehezen volt járható.A talaj iszapos,mocsaras,sáros szerü volt és alaposan belesüllyedt az ember lába.De azért mentünk előre.A táj végül is szép volt.Aztán ebben a Duna mederben arébb volt víz,de nem ott ahol kellett volna.Úgy gondolom ilyen esetben a Dunához közeli részen kéne,hogy legyen benne víz,de pont a távolabbin volt.Itt újra horgászok tucatjai mozogtak,mi pedig áttudtunk végül is kellni a süllyedös meder szárazföldi partjára.Itt helyenként a part mellett haladtunk ahol békát sokasága ugrált bele a vízbe.Kijebb a hatos út alatt pedig egy jól játható út vezetett,ezen mentünk aztán.

Itt már van víz a mederben

Az út ki vitt egészen a szigetre bevezetö útig ahol a 6-os útról lehet betérni a szigetre.Mondhatni a kört megtettük mégha a kompig nem is mentünk el.Nem volt egy egetrengetően nagy túra,talán 8km-nyi,de most a betegségem után kezdésként elég is volt.A sziget bár szépnek volt mondható,de nekem mégis egy picit csalódás volt,elöször tán azért mert a Rácalmási-sziget színvonalát nem hozta és mert a sziget közepén szinte belelehetett hülyülni a sok útba és a rossz irányt mutató alkalmazásokba,persze azért elgyöztük.Végül is jó volt,jó buli.Kellett már.Sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét a hétvégén.Következik a Salabasina-árok!