A természet csúcspontja - Bánáti bazsarózsa

A bánáti bazsarózsa vagy bánsági bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) növényritkaság. Legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő gerincén találhatjuk meg, s minden bizonnyal ennek köszönhetően mecseki bazsarózsa névvel is illetik. Tavaszi virágzásakor a kelet-mecseki Hosszúhetényből bazsarózsanéző túrákat szoktak szervezni a lankákra.

Eredetileg önálló fajként írta le Anton Rochel botanikus Paeonia banatica tudományos névvel. Később,Soó Rezső munkássága révén, a piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) alfajaként tekintettek rá Paeonia officinalis subsp. banatica néven, s ez a felfogás a közelmúltig így maradt, illetve egyes helyeken továbbra is így tekintenek rá, másutt azonban ismét úgy gondolják, hogy önálló faj.

A természet csúcspontja:Bánáti bazsarózsa a Zengőn

Gyökerei nyúlánkak - koloncosak.Szára nem fásodó, felálló, el nem ágazó, egyvirágú, 40–60 cm magasságú. Sötétzöld levelei szórt állásúak, háromszorosan hármasan tagoltak, a levélkék hosszúkásak vagy tojásdadok, ép szélűek, alul gyéren szőrösek, ezért szürkésnek látszanak. A lomblevelek, murvalevelek és a csészelevelek között fokozatos az átmenet. A sugaras szimmetriájú virág kettős virágtakarójú, a magányosan álló virágok nagyok, de nem teltek. Virágzási ideje az időjárás függvényében május, június eleje is lehet.Termése tüszőcsokor.

Botanikai kutatások szerint a bánáti bazsarózsa a Mecsekben preglaciális idők reliktuma, tehát átvészelte a jégkorszak glacális szakaszait.

Sok szépet alkotott már a természet,de ennél szebbet már egyszerűen nem lehet....

A bánáti bazsarózsa pannon flóraelem és endemikus fajnak számít a Kárpát-medencében. Legkorábbról ismert és dokumentált előfordulásai: Romániában a Bihar-hegység, illetve a Temes és az Alduna vidéke, Szerbiában a Delibláti-homokvidék, Horvátországban a Tarcal-hegység (Fruška Gora), Magyarországon pedig a Kelet-Mecsek. Becslések szerint a világon fellelhető teljes állomány 90%-a Magyarországon található!

A szerbiai és horvátországi előfordulások helyzetéről Vida Stojšić botanikus azt közölte, hogy a Fruška Gorából már több mint 30 éve nem került elő, a Delibláti-homokpusztán pedig mindössze 74 példány él.

Romániai előfordulásokról 1939-ben számolt be Tatár Miklós, ezt követően egy ideig újabb információk nem kerültek elő róluk. Marossy Anna nagyváradi botanikus az 1970-es években a bihari Béli-hegységben,Belényes környékén talált meg egy populációt, mely bükkös-csertölgyes erdőben, 80–90 éves fák között él mintegy 8 hektárnyi területen: ez a terület a bánáti bazsarózsa legészakibb és legkeletibb ismert természetes élőhelye, s itt él a növény állományának 10%-a. 1982-ben a területet védetté nyilvánították, valamint később, a Natura 2000 programban európai védettséget is kapott. S habár aggodalomra adott okot, hogy a 2012 húsvétja után néhány nappal keletkezett és négy napig tartó erdőtűzben elpusztult a populáció nagy része, azonban 2013-ban már arról számoltak be, hogy az állománynak sikerült regenerálódnia]

Magyarország területén először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben, ahogyan azt Kanitz Ágoston írta 1863-ban, s feltehetően manapság is egyedül a kelet-mecseki területen található a bánáti bazsarózsa hazai előfordulása. Ugyan Nicolaus Thomas Host 1831-ben azt írja, hogy Kitaibel Somogy megyéből is említ előfordulást, azonban szakértők szerint elképzelhető, hogy Kitaibel kéziratát az osztrák botanikus félreértelmezte, s az említett előfordulás megegyezik a kelet-mecsekivel.

A meszes, tápanyagban bővelkedő humuszos, laza erdőtalajokon, dombvidéki molyhos-tölgyesekben, cseres- és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, illetve gyepekben, erdőszéleken él. A félárnyékos helyeket kedveli, de jól tűri a teljes megvilágítást is.

Hát létezhet ennél szebb a világegyetemben?

Magyarországon 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke jelenleg 250 000 Ft.Védelmét ritkasága, a magyarországi flórában játszott fejlődéstörténeti szerepe (jégkorszak előtti reliktum) és növényföldrajzi jelentősége (pannóniai endemizmus), végül veszélyeztetettsége indokolja.

A 2000-es évek elején a mecseki állományra komoly veszélyt jelentett a Zengőre tervezett katonai létesítmény miatti környezetpusztítás, amit a környezetvédő civilek összefogásával 2004-ben sikerült megállítani.(lásd erről az írásom: ezen a helyen )

Erre nincsenek is szavak...

Saját élményeink a bazsarózsákkal hát,hogy is mondjam...még nem sok van,de azért akad.Ugye a legeslegtöbb bazsarózsa amiről én tudok,az a Zengő alatt,Hosszúhetény mellett a Nagy mezőn található.Ide ezidáig még nem sikerült eljutnunk,de folyamatosan tervezzük,bízunk benne,hogy még ebben az évtizedben sikerül is.Rengeteg írás van arról is,hogy a Zengő oldalában is találni bőven (lásd az első kép fenn).Ám hiába,már jópárszor jártunk a Zengő oldalában de összefüggő bazsarózsa rengetegre még nem leltünk.Mondjuk mi álltalában a Zengő nyugati és északi oldalán ficeregtünk,lehet az állomány inkább a keleti és a déli részén van...Mindezek ellenére azért találkoztunk már velük néhányszor,volt,hogy csak egy-egy szállal,volt,hogy többel.Azért elárulom egy szállal is találkozni felbecsülhetetlen élmény...

Folyamatosan minden év áprilisában mostmár a Mecsekben túrázunk,hisz olyan csodákat mint a medvehagyma és a bazsarózsa nem elég egyszer látni.

Sok-sok medvehagymát láttunk már,remélhetöleg egyszer ráakadunk a bazsarózsa rengetegre is,talán már most a hétvégén...

Azért mi is találkoztunk már velük...