Visszatérés a Zengőre

 Ha jól emlékszem 1989 júniusában jártam első alkalommal a Zengőn,még Sándorral.Már akkor beleszerettem a hegybe,volt valami varázsa.Ha Sándor két hónappal korábban a medvehagyma szezon közepén hozott volna el,valószínű sosem mentem volna haza innen.Így is jó volt persze.Azóta igyekszem lehetőség szerint pár éve visszatérni.Gergővel is voltunk már itt nem egyszer.Legutóbb 2020 őszén jöttünk el,megnézni az akkor új kilátót,ami a régi geodéziai mérőtorony köré épült.Ennek már hat éve.Ideje volt hát újra eljönni.Elővettem a régi ősklasszikus túra útvonalát újra,így nekivágtunk Zolikával.Sajna egy héttel később mint terveztem.Ez azért volt mert kínzó hasmenés kapott el mindkettőnket az elmúlt héten.Így viszont félő volt,hogy túlleszünk már azon időszakon amikor a medvehagymák a legszebbek.

Hetény vezérnél,már sokadszorra

Fél tíz körül érkeztünk Hosszúheténybe.Innen indult a túra a klasszikus útvonalon.Nevezetesen innen kapaszkodunk majd fel a Zengőre a híres kék3 turistaúton.Ez szeli át a csodás medvehagyma tengert.Majd felérve a csúcsra a kilátó megtekintése után a meredek sárgán jövünk le,letérve róla a Mária kápolna és a Zarándok-kút kedvéért,na meg a püspökszentlászlói arborétumot sem akarjuk kihagyni.Átmenve aztán Püspökszentlászlón érkezünk majd vissza Hosszúhetényben ahol egy kellemes gulyással zárjuk majd a túrát.Egy abszolút ösklasszikus túra tehát.Indultunk is,most Hosszúhetényre nem sok időt fecséreltünk.Az idő gyakorlatilag teljesen tökéletes volt.17 fok,szélcsend,napos idő.

Kőmorzsoló

Kiérve a Püspökszentlászlói-völgybe most is a Kömorzsoló szobra volt az első ami fogadott.Ezután néhány méterre vált ki a kék3 út a zöld4-ből ami a völgyön vezetett végig.Mi pedig megkezdük kapaszkodásunkat felfelé.Valahogy semmi sem volt az ami régen,de mégis megmaradt valami a régi dolgokból is.Egy erdőgazdasági széles kijárt út vitt felfelé,ez korábban nem volt itt.Vele párhúzamosan még ott volt a régi szűk nyomvonal is.Egy emlékmű féle oszlop ami szintén nem volt itt régebben,figyelt ránk az út felett,de a meredek oldalban oda képtelenség volt felmenni.Mentünk tovább,egy ponton pedig a régi nyomvonal belejött ebbe az erdőgazdasági útba.

Lelket nyugtató út visz felfelé

Az emlékmű

Végre feltűntek a medvehagymák is,alakult a medvehagyma tenger.Azonban valóban nem volt olyan szép mintha csúcsidőben jöttünk volt,ráadásul kisebbnek tűnt a terület mint amire emlékeztem.Persze azért így is szép volt.Végre lejött az út nyomvonala az erdőgazdasági útról és újra a régi formában haladt felfelé.Lassan a medvehagymákat csodálva értünk fel a sárga3 úthoz a Paraszik-tetőre.Innen visszanézve is pazar volt az erdő,plusz kis kilátásunk is akadt a Misinára.Meredekebbé vált az út a medvehagymák már eltűntek ezen a magasságon.Viszont szembe köszönt egy csodás bazsarózsa bokor.Természetesen itt megálltunk.

Feltűnnek a medvehagymák

Szép,de nem annyira mint a korábbi években

Egy darabka földi mennyország

Bármikor amikor erre jártam a múltban az év ezen szakaszán,mindig szembeköszönt legalább egy bazsarózsa.Ez most sem volt másképp.Magasabbra érve a hegyen ott volt az út mellett egy gyönyörű bokor.Ezt körbejártuk és meg is szagoltuk.Mindig csodálatos látvány egy-egy feltünő bánáti bazsarózsa,amely elképesztő ritkaság és amelynek a világon fellelhető összállományának kilencven százaléka itt él a Zengő környékén! El is határoztuk,hogy jövő ilyenkor akkor már nyolc év után megpróbáljuk megtalálni a fő lelőhelyüket.2019-ben majdnem sikerült már,de csak majdnem...A csodás virágok után az út meredekebbé vált,de szerencsére nem volt hosszú szakasz.Majd a gyönyörű májusi zöldben immár szinten haladt a Bocz keresztig.

Pompás illata volt!

A Bocz kereszt

A híres néphagyományt a Báránylest szokták itt megtartani húsvét vasárnap napfelkeltekor.Régebben innen lelehetett látni Püspökszentlászlóra,most azonban a növényzet már benőtte a kilátást.Innen a kilátóg újra emelkedett az út,de olyan durva formába.Végül aztán felértünk a hegység és a Dél-Dunántúl legmagasabb csúcsára a Zengőre.A Zengővár maradványai fogadtak és a kilátó.Május elseje révén úgy gondoltam tömeg lesz majd itt,de szerencsére nem volt senki!Mielőtt betámadtuk volna a kilátót a mellette lévő asztalkánál megreggeliztünk ami inkább már ebéd volt,hiszen pontosan délre értünk ide.Fenomenálisan jó volt a levegő!

A Zengő kilátó

A régiben sokszor,de ebben az újban most voltam másodszor

A kilátóról az újról és a régiről is már nagyon sokszor volt szó itt a blogban.Elég annyi,hogy a régi kilátó köré,ami egy geódéziai mérőtorony volt,építettek egy acélvázat,ezt látták el szintekkel,lépcsőkkel,lábrácsokkal,korláttal és így alakult meg az új kilátó,ami az egyik legjobb az országban.A kilátó úk lett,de megmaradt benne a régi.22 méter magas és teljes körpanorámánk van odafenn.A 2025-ös évben az év kilátója lett Magyarországon,úgy gondolom méltán!Itt volt a híres Zengő-hegyi csata 2004-ben,erről is volt már szó bőven a blogom 10 éves történetében.Mindig jó szívvel jövök ide,mert imádom ezt a helyet.Azon kevés helyek egyike,ahol jártam az álltalam tisztelt két legnagyobb túrázóval is,Sándorral és Gergővel.Most sem okozott csalódást.

Az év kilátója 2025-ben

A régi kilátó az újban

Zolikát elkapta a tériszony,vagy csak hülyéskedik?

Csodás mesevilág fogad fenn

A gyönyörű kilátást nem első alkalommal volt szerencsém látni,de most is rácsodálkoztam.A fél világ láthaó innen!A teljes Mecsek valamint a Dél-Dunántúl a Dunáig és a Dráváig látható,sőt azon túl.Szerencsés időben a Badacsony is kivehető,ahogy észak felé Paks is.Szóval fenomenális az élmény! Jó negyven percet nézelődtünk Zolikával,mire észrevettük,hogy lassan elkezd gyűlni a tömeg.Nem nagyon volt érdemes tovább maradni.Lementünk,búcsút vettünk a kilátótól és megindultunk lefelé a sárga jelzésen.Nem vagyok már fiatal,de ide még majd szeretnék egyszer még eljönni,hiszen ikonkus helyszíne túrázásaimnak.

A sárga út

Emlékeztem,hiszen mentem itt már le és jött itt már fel,hogy a sárga jelzésű út a Zengő északi oldalában nem egyszerű.Nagyon meredek.Lefelé nem kis erőfeszítést igényel,hogy az ember megtartsa magát.Esés és különösebb gond nélkül leereszkedtünk.Meglepő volt,hogy nagyon sokan jöttek felfelé velünk szemben.Mondtam egyeseknek,hogy kék3-on feljönni sokkal könnyebb.Meg is lepődtek,de mindenki dicséretet érdemel,mert családok,magányos nők,gyerekek jöttek fel hősiesen.Ezek nem a mümájer túrázók voltak.Le a kalappal előttük!Mi leértünk szintre és hamarosan elértük a sárga kör jelzést.Erre jöttünk Gergővel nem is egyszer..

Szinten megy az út

Kissé elfáradtam már a kezdödő tikkasztó melegben mire a Mária kápolnához értünk.Az épület egyre rosszabb állapotban volt szemmel láthatóan.Amikor még Gergővel jártunk erre szinte ragyogott!Mellette ot volt még a Máriai kép és a kis gyermeksír...Kicsit megpihentünk ezen a szenthelyen,majd tovább indulva,elkezdődtek a viszontagságaink.Nem találtuk a Zarándok-kútat,pedig az olyan helyen volt,hogy könnyen észrevenni.Legaábbis régen...Most úgy tűnt benőtte a növényzet így nem láttuk,de víznek nyomát sem láttunk,így alighanem ha meg is találtuk volna a forrást,az vízet valószínűleg nem adott.Aztán innen a magyar zarándokút jelzés vitt tovább,ez persze kritikán alulian volt felfestve,elágazásoknál semmi nem jelezte melyik a jó út.Fák voltak az útra dőlve,nem volt egyszerű az átkelés,de a legnagyobb pofont akkor kaptuk amikor elértük a püspökszentlászlói arborétumot.

A Mária kép

A kápolna

A gyermek sír

Az út belevitt az arborétumba és itt volt a hátsó kapu.Mindig ezen mentünk be anno Gergővel,mert az út odabenn ment tovább.Most azonban a kapu zárva volt (...),szépen elküldtem mindenkit a halál jó büdös faszára,ez a videóban hallható is,ha nem is ennyire durva formában.Hát ez meg,hogy lehet?Megint egy jelzett turistaút volt lezárva...Ilyenkor én már a plafonon vagyok.Ment az arborétum kerítése mellett egy ösvény,mivel nem volt más alternatíva,erre mentünk.Meglehet az évek folyamán változott a nyomvonal és ez volt a zarándokút,de jelzések nem segítettek,mert nem voltak! A magyar zarándokút amúgy is a hazai turizmus legnagyobb szégyene.Jobb lenne megszüntetni és normális jelzésekkel ellátni,mert ennek a felfestése mindenhol ahol eddig szembeköszönt,egyszerűen az elégséges szinten sem üti meg!

Szentlászlón

A szentlászlói főutcára vezetett az ösvény,de már kicsivel arébb az arborétumtól.Mivel zárva volt a hátsó kapu,úgy döntöttük nem érdemli meg az arborétum,hogy ingyen reklámot csináljunk neki,így nem mentünk már vissza.Készült már ott videóm amúgy.A haranglábnál pihentünk kicsit,majd mentünk Hosszúheténybe vissza.Püspökszentlászló most felidegesített és eszembe jutott a covid időszak,amikor a falu határában tábla figyelmeztetett rá,hogy a túrázók itt most nem kívánatos vendgek...így aztán sok időt most nem fecséreltünk az amúgy szívemhez közel álló falucskára.Mentünk Heténybe.

Vissza Heténybe!

Heténybe érve elkezdett fájni a lábam a bakancsomban alig vártam már,hogy elérük a vendéglőt.Végül üggyel-bajjal,de odaértünk.Ott pedig ismét befaltuk a világ legjobb gulyását.Na meg sört meg kávét.Imádom a hetényi gulyást,hatalmas élmény egy ilyen enni itt!Elvoltunk két órát az étteremben,majd indultunk haza.Busszal bementünk Pécsre,onnan pedig vonattal indultunk haza tovább.Este fél 11-re értünk haza kellemesen elfáradva.Jó túra volt,de a Mária kápolna után mintha elátkozták volna az egészet.Utána csak szenvedés volt,főleg a lezárt hátsó kapuval...Az összekép azért jó volt, nagyon élvezetes volt visszatérni a Zengőre,amely az egyik kedvenc hegyem a világon.

A világ legjobb gulyása

Ez volt az év ötödik túrája és most 12 kilométert gyalogoltunk.Ez azt jelenti,hogy összesítésben 76 kilométernél,ez pedig 15.2 km/túra átlagot jelent.

Nem kifejezetten jó az idei teljesítmény,elsősorban mennyiségre.Május elsején csak az ötödik túránk volt úgy,hogy most anyagi problémák nem hátráltatnak,viszont egészségügyiek igen.Hát ez van.Folytatjuk!

Bazsarózsák nyomában

Ez a túra része volt a 2019-es bakancslistánknak amit még Gergővel állitgattunk össze a múlt év folyamán és amit karácsony tájékán szerettünk volna véglegesiteni.Gergő ugye eltávozott és magával vitte a bakancslista terveket is... ám ezt a túrát nem lehetett kihagyni.Sőt ha hinni lehet a végtelenben,márpedig lehet,ő maga kért aztán,hogy erre az egyre mindenképp jöjjünk el bármi is lesz... vagyis hát úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyére jöjjünk el és valósítsuk meg.Nem kellett sokat gondolkodnom rajta melyik is az ő kedvenc helye...ugyanaz mint nekem:a Mecsek.Na és hát ha április,akkor hűen az elmúlt évek hagyományaihoz ekkor jöttünk,hiszen tudtam jól a gyönyörü Mecsek,áprilisban a legszebb!Útrakeltünk hát húsvét vasárnap hajnalán.Elsődleges célunk a bazsarózsák fő lelöhelények felkeresése volt.

Pécsvárad igy fogadott

Méghozzá Pécsváradra.Az mondjuk dühitő és nem kicsit,hogy egy száz kilométerre lévő városba háromszori átszállást kell igénybe venni,ha tömegközlekedéssel akarunk lejutni.Na de ez nem szegte kedvünket.Verőfényes csodaszép idővel fogadott a kis mecseki városka.Ahhoz képest,hogy a Mecsek az álltalam legtöbbet látogatott hegység,nem mondhatni,hogy Pécsváradon olyan sokszor megfordultam.Egészen pontosan csak egyszer.Még jó 21 évvel ezelőtt.Ideje volt felfrissiteni pécsváradi élményeim.Immár a szokásos túratársaimmal érkezetem Zolival és Mónival,jött volna még egy negyedik tag is ma velünk,de aztán kiderült neki nem volt jó az időpont.Na és persze ott volt velünk Gergő is,aki azon a bizonyos szeánszon tett igéretet arra,hogy majd a mi szemünkkel figyeli az eseményeket és a tájakat...

Feltűnik a vár

Mondhatni megfelelőek voltak a jelzések felfestései a városkában,igy könnyedén feltaláltunk a várhoz amely amúgy sem volt messze.Közben a hívek a közeli templomba kezdtek szállingózni,gondolom a húsvéti misére gyűlekeztek.A várral  szemben a templom alatt szép kis kálvária húzodott.Mielőtt bementünk a várba ezt még szemügyre vettük.A vár a net szerint kilenckor nyitott,odaérve még volt idő kilencig,de a vár már nyitva volt.Leakartuk szurkolni a belépőjegy árát,de a pénztár meg még zárva volt.Hiába vártunk ott,nem jött senki,igy beljebb merészkedtünk a várba.21 éve voltam itt utoljára,lényegébe olyan volt a vár mint emlékeimben,persze szó se róla szép volt!

Várkapu nyitva

Virágos várudvar

A vár keleti szárnya egy szálloda volt és alighanem azért volt nyitva nyitás előtt a várkapu mert a kedves vendégek azon jártak ki-be.A korai időpont ellenére a várudvaron volt már mozgás.Vagy tucatnyi ember volt már ott,persze lehetséges,hogy ezek a szálloda vendégei voltak.A vár északi szárnya pedig múzeumként funkcionált takaros szép épületekkel.A múzeum még nem volt nyitva,de ide nem volt amúgy sem szándékunkba bemenni.Érdekesebb volt viszont a vár nyugati és déli fala.A nyugatin felfedeztem egy gyilokjárót,hát gondoltam akkor erre fel is megyünk.Igy is lett.Szép kilátás volt magára a várudvarra és a közeli felettünk pompázó Zengőre.

Szemben a gyilokjáró

Túratársaim még lenn

A Zengő - érdekes,hogy ebből a szemszögből törpének tűnt...

 Még a várudarban kevertünk egy kis ideig,azt úgy gondoltunk indulni kell lassan tovább hiszen fő célunk a bazsarózsák voltak.Kifelé menet szurkoltuk le a belépő árát az ekkor már nyitva tartó pénztárnál.Kilépve megkezdödhetett a túra.Hát ez egy olyan túra volt amelynek felén nincsenek jelzéssel ellátott turistautak.Térképet pedig nem hoztunk.Persze azért és elözőleg felkészültem a túrára és úgy gondoltam tudom merre kell majd menni.Főleg aztán Hosszúheténytől meg ismerem is a vidéket.Ám azért nem volt ez ennyire egyszerű.Pécsvárad utcáin átkelve elöször odaértünk a piros+ jelzésre majd rövidesen már a zöld+ vezetett minket,Utánanézve tudtam,hogy majd lesz egy zöld kör jelzés és az aztkövető utcában kell majd letérnünk jobbra,az már jelzetlen út lesz,de az vezet ki a Nagy mezőre ami a bazsarózsák otthona.

Rálátás a várra és a templomra

A szemközti utcákból amúgy szép rálátás volt a várra és a templomra.A zöld+ - en menve aztán sehol sem találtunk a zöld körre...egy kedves puli szegödött mellénk,aki produkálta ott nekünk magát,persze nem hagytuk ki,kicsit megsimogattuk megdögönyöztük.Felvillantak az emlékek Gergővel való túrázásaimról,hogy sokszor találkozgattunk valamilyen kedves állatkával.Hát most is sikerült.A zöld kört viszont nem sikerült megtalálnunk.Aztán egy fán végül is ott volt egy ütött-kopott zöld kör jelzés.Utána ott volt az utca is jobbra leágazva.De mindez ez messzebb volt a vártól mintahogy én azt elözőleg számolgattam...no de sebaj.Aztán jött a második probléma.Nem egy utca volt ott hanem kettő.Na jelzés nélkül,térkép nélkül hogyan állapitom meg melyik kell nekünk.Volt ugyan egy alkalmazásom de nem sokat ért.Szerencsére jött egy autós akitől kértem útbaigazitást.A jobb oldali utcát javasolta (itthon néztem meg - a bal oldalival jobban jártunk volna).Mindenesetre mentünk a jobb oldalin.Kiértünk a nyaralós övezetből és ott voltunk alighanem a Mecsek legdélibb részén.Egy hatalmas repceföld kellös közepén,csodás kilátással fűszerezve.Bazsarózsáknak viszont nem volt semmi nyoma....

Repce ameddig a szem ellát

Kétségtelenül ez itt egy Nagy mező volt,de ezekszerint nem az ami nekünk kell.Sebaj úgy döntöttük követjük tovább az utat amin jöttünk.Ekkor már kezdtem érezni,hogy valami nem oké,hiszen az út nem olyan nyomvonalon ment,nem olyan vonalvezetéssel mint amilyent én korábban néztem mikor a túrára készültem fel.Mentünk azért tovább.Egy helyen egy vadászles árnyékában megreggeliztünk.Tovább haladva a túrán továbbra sem leltük a bazsarózsákat...Pedig ezért jöttem mert úgy voltam vele,ennyive tartozom még Gergő emlékének,hogy megtaláljam őket.Hisz vele akartunk ide eljönni.Mentünk,mendegéltünk tovább.Egy kisebb erdőre akadtunk.Fent voltunk persze valami fensík szerüségen a Zengőtöl délre.Talán Arany-hegy névre hallgat ez a hely,de erre nem vegyetek mérget.

Egy csoport jött szembe,ők sem lelték meg a bazsarózsákat...Aztán az uton az erdő mellett felfedeztük őket benn az erdőben!

Az első bazsarózsa amit megláttunk

Volt néhány....de nem sok.Mindenesetre több mint ameddig eddigi életem során összesen láttam.De nem annyi,hogy ez a hely a Nagy mező legyen...ott ugyanis sok van,legalább is igy gondoltam kutatásaim alapján.Tudtam nem lehetünk már messze a céltól.De menve tovább már azzal a kis csoporttal együtt a bazsarózsák mennyisége egyre csökkent...Ők úgy voltak vele feladják a keresést.Én viszont soha nem adom fel!Főleg úgy nem,hogy Gergő iránti tiszteletem és szeretetem vezetett.Tudtam ő sem adná fel.Megkerültük az erdőt északról egy csodás zöld völgyben találtuk magunkat.Ekkor már kezdett derengeni hol járunk.Végigmentünk a völgyön.Én már arra számitottam,hogy itt is lesznek bazsarózsák,de ne voltak.Mindenesetre a völgy meseszép volt...

A meseszép völgyben

Megnéztem az alakalmazást amely szerint a völgy déli végén jobbra menve ott lesz az igazi Nagy mező!Mentünk hát.Arra nem számitottunk,hogy a Nagy mezőre felkell menni egy hegyre...azon a fensík már a Nagy mező volt a bazsarózsák fő lelőhelye.A világon fellelhető állomány 90%-a ugyani itt található!Elrőmentem araszoltam,alaposan lehagyva a többieket,hajtott a vágy a Gergőnek tett igéretem,hogy megtaláljam a rózsákat...ilyen könnyedén még sohasem mentem fel egy hegyre...persze nem volt az olyan magas,de kicsit meredek viszont igen.Felérve láttam a többiek még félúton vannak.Nem baj,gondoltam szétnézek a mezőn.Óriási csalódás fogadott.Nem láttam bazsarózsákat.Itt ahol a legtöbbnek lennie kell....pedig már tudtam jó helyen vagyunk.

Én már fent,a többiek még araszolnak felfelé

Mit volt mit tenni mentünk tovább az uton...aztán egyszercsak ott voltak a bazsarózsák!Ott voltak és az eddigi csalódásomat felváltotta a diadalérzet.Megcsináltam,megtaláltam őket,jelzés és térkép nélkül!Ahogy mentünk kezdett egyre több és több lenni.Csodálatos volt...noha én még ennél is többre számitottam,azért itt már volt jó sok.A réten is a mezőn,meg az út másik felén lévő erdőben is.Itt voltam,megcsináltam Gergő emlékére és az ő iránti tiszteletből.Tudtam vele,egyszerűbben rájuk akadtam volna,de sikerült végül is!

A Mecsek legdélibb részén ott viritottak a bazsarózsák!

Erőfeszitéseim jutalma

Egy csokor a sok közül

Csodálatos....

Nagyon szép volt a némileg L alakban elterülő mező,nemcsak a virágok miatt,de a kilátás is imponáló volt a Zengőre a Hármashegyre és Hosszúhetényre.Itt voltunk Hetény felett.Gyönyörködtünk kicsit a rózsákban.Valamiféle megnyugvás lett rajtam úrrá,hogy sikerült megvalósitani még Gergő tervét...de menni kellett tovább.Ekkor még úgy gondoltam lemegyünk Hosszúheténybe,felmegyünk a Zengő oldalában a medvehagymáshoz onnan pedig le Püspökszentlászlóra,majd vissza Hosszúheténybe.Lefelé az út nagyon szép volt a remek kilátással,ám hosszabb mint gondoltam.Leérve a faluba Hetény vezér szobránál pihentünk és ettük meg az ebédünket.Ekkor már jó meleg volt.

Lefelé a faluba

Hetény vezér ahol már Gergővel is jártunk...

Nem volt egyszerű elindulni újra.Meleg volt és úgy tünt a bazsarózsák utáni hajsza kimeritette erőnket,de mentünk egyenesen be a Püspökszentlászlói-völgybe.Erre persze már ismertem mindent.Sokan mozogtak már erre,sajnos sokan autóval...A völgy mint mindig ezúttal is lenyügőzöen szép volt az áprilisi zöldben.Balra a Hármashegy,jobbra a Zengő volt.Köztük mentünk a völgyben.Hamarosan elértük a kék háromszög jelzést.Ez vezetett fel a medvehagymáshoz.Az utóbbi évek egyik legszebb turistaútja volt ez.Sokat jártunk itt Gergőkémmel.

A zöld püspkszenlászlói-völgy

Egy sorompó (!) akadályozta utunkat a kék háromszögön.Hát ez meg hogyan került ide?Ez nem volt itt.Az út meg...ki volt szélesítve...áááá ez nem lehet igaz gondoltam.Ez olyan út volt felfelé amin egy ember fért el,egymás mellett kettő már nem.Most meg...egy autó is elfért volna!Erdőgazdálkodási munkát folyhattak erre...ennek volt köszönhető az is,hogy az utat kiszélesitették.Hát ez nem használt neki,szörnyen illúzió romboló volt!A csalódásoknak meg nem volt vége...ugyanis korán érkeztünk (mint két éve) és a medvehagyma virágzása még nem igazán indult be...csak itt-ott.Persze azért így is szép volt.

Illúziórombolásként hat az út kiszélesítése

Mi meg...gyerekjáték volt ide feljönni Gergővel az elmúlt években.Most meg egyre nehezebben bírtam,de a többiek is.Határozottan szenvedtünk felfelé...és a látvány sem volt most annyira szép,hogy az feledtesse velünk,hogy felfelé megyünk.Valószinüleg egy héttel korábban jöttünk az igai látványos virágzás ezúttal is április végén várható.Na majd jövőre igy szervezzük újra.Szóval meglehetősen nehezen haladtunk most felfelé.A kék háromszög belefutott a sárgába.Ez az a pont ahol az ember még eldöntheti merre tovább.Vagy vissza ugyanerre,vagy fel a Zengő csúcsára vagy le a sárga háromszögön vissza Hosszúheténybe.Mivel már mindenki tökre kivolt a püspökszentlászlói tervet töröltem és úgy döntöttünk a sárgán visszamegyünk Heténybe és iszunk egy jó sört.

Már kivagyunk felfelé jövet...

Lefelé menet már lényegesen könnyebb volt a haladás.Erre jöttünk tavaly Gergővel is,igaz vele nem voltunk akkor igy elfáradva.Lefelé is szép az út,időnként kibontakozik a kilátás a szomszédos Hármashegyre vagy éppen a szemközti Nagy mezőre ahonnan jöttünk.Ám úgy tűnt az út sohasem akar véget érni,pedig már igencsak porzott a vesém.Lelki szemeim előtt ott volt egy korsó jéghideg sör...szomjaztam erősen a vizünk meg már megmelegedett.

Tavalyi kép! Látható a széles útnak semmi nyoma még,a medvehagymák virágoznak és Gergő is itt van...

Aztán persze leértünk.A sárga jelzés pedig nagyon okosan a kocsmához vezetett éppen.Emlékeztem tavaly is itt ittunk és tudtam remek kis hely ez itt.Volt még majd három óránk a buszig.Beültünk hát.Persze elöször a jó hideg sör nem maradhatott el...mennyei volt,mondanom sem kell.De még mindig volt idő...jöhetett a jégkrém...és még mindig volt idő...úgy döntöttem eszünk egy jó kis babgulyást itt.Igy is lett.Mennyeien finom volt...Tudtam és emlékeztem korábbi túráink alapján,hogy erre délvidéken Tolna és Baranya megyében sokkal finomabbra megcsinálják ezt mint az ország többi részén.Valóban igy volt,szó nincs ami kifejezhetné mennyire fincsi volt...

Jól megérdemelt sörözés a túra végén

A remek hosszúhetényi kocsma,mindig betérek ha erre járok!

Végeztünk,de még mindig volt egy óránk a Pécsre induló buszig.Kicsit elsétáltunk a helyi templomhoz,amely meg éppen felújitás alatt volt.Igy nagyon érdemleges dolgot nem láttunk.Annyi,hogy innen is szép volt a kilátásunk a Zengőre.De az épitőanyagok amik a templom körül voltak,lehetetlenné tették,hogy alaposabban körül nézelödjünk.Visszamentünk a megállóhoz.Volt még háromnegyed óránk.Leültünk pihenni és megvártuk a buszt.Azzal behúztunk Pécsre,a busz állomásról pedig átsétáltunk a vasútra.A Sophiane IC-vel jöttünk Sárbogárdig ahová Móni anyja jött elénk kocsival.Ő hozott aztán haza minket.A szokottnál nagyobb elfáradás ellenére remek buli volt ez is.Sikerült a fő terv a bazsarózsák nyomára akadni!

Így mentünk

Végig a Réka-völgyön és a medvehagymák földjén

A Mecsek az más.Más mint a többi.Itt tisztább a levegő,zöldebb a táj,szebbek az erdők.Mindig ide jövök a legszívesebben.Az itt megtett túráim az összes közül a legkiemelkedöbbek.Persze,hiszen itt kezdödött minden,itt szoktattak rá a természet és a túrázás szeretetére.Így hát nagy örömmel ébredtem az év első mecseki túrájának hajnalán,már nagyon korán 3/4 4-kor.Korán elkellett indulni,hisz a Kelenföld környéki vasúti pályaszakasz felújítása miatt az egész Dunántúl vasúti közlekedése kaotikussá változott és hát már korábban is írtam a Kelet-Mecsek elérése normál körülmények között sem egyszerű Dunaújváros felöl.Na de a lényeg,hogy útrakeltünk mégpedig úgy,hogy autóval elvittek minket a Sárbogárdi vasútállomásra.Onnan indult a vonatunk Szekszárdra,ahol buszra szálltunk át.Még ezzel nem volt vége,mert Bonyhádon átkellett szállni egy másik buszra,ezzel értük el túránk kiinduló pontját Mecseknádasdot.A túrát hála a korai indulásnak reggel fél 9 előtt megtudtuk kezdeni.

Mecseknádasd főteréről kezdtünk

Itt Mecseknádasdon találkoztunk a baknacslistás csoport tagjaival és végül is négyen vágtunk neki a túrának.A tervünk az volt,hogy végig megyünk a hosszú Réka-völgyön,majd a Réka kunyhónál pihenünk egy nagyot,Ezután felkerekedünk és átgyalogolunk Püspökszentlászlóra,majd ha jut rá idő felmegyünk a Zengő oldalába a medvehagymákhoz,na és ha még esetleg jutna rá idő,akkor kimegyünk a Nagy mezőre Hosszúhetény mellé a bazsarózsák otthonába.Ez utóbbira kevés esély volt.

Kellemes időben indultunk el,már az első métereken kristálytiszta volt a levegő...hiába na,ez a Mecsek.

A Mecsek csodálatos

Mondhatni a szokásos útvonalat követtük túránk első méterein,a Mecseknádasdot Óbányával összekötő út mentén gyalogoltunk a Stein malomig.Itt tartottuk meg reggeli szünetünket (mint mindig ha erre járunk).A kristálytiszta patak mellett élvezetes volt a reggeli.Innen aztán a szokásos útvonalat elhagyva nem Óbánya felé mentünk,hanem letértünk balra a piros+ -ra,ez vezetett végig a Réka-völgyön.A völgy a mecseki völgyek szokásos szépségével fogadott.Szembeötlő volt,hogy sok volt a kidőlt fa a völgyben.Ez itt-ott akadályt is jelentett mert rávoltak dölve az útra.Ezek leküzdése nem volt egyszerő.Gyuri barátunk az egyik akadály leküzdésénél hatalmasat is esett.Szerencsére puhára,így nem történt baj.Ám az akadályoknak még messze nem volt vége...

Akadályverseny,fent...

...aztán lenn

A lenyügöző szépségű völgyben ugyanis 13-szor keresztezte az út a patakot!

Tudni kell a Réka-völgy a Mecsek leghosszabb völgye,nagyjából 6km hosszúságú.Dél-nyugat - észak-kelet irányban helyezkedik el a Kelet-Mecsek déli részén.Mint minden magára valamit is adó völgyben,ebben is egy patak fut végig,ezzel is mégszebbé téve a völgyet.Ám míg a társaknak mint pl.az Óbányai,vagy a Hidasi völgynek nem igazán keresztezi a turistaútja a patakot,itt bizony azt tizenháromszor is megteszi!Nekünk persze ez csak egy jó kaland,de kevésbé a túrázás világában mozgó embereknek ez komoly akadály is lehet.Szerencsére mind a 13-at sikeresen leküzdöttük.

Át a patakon,13 közül az egyik

Sikeresen legyürtük mint a 13-at!

A völgy rendkivüli szépségű volt és még mindig nem ez volt a Mecsek legszebb völgye!Még dobogós sem lehet olyan társak között mint a Csepegő-árok,vagy az Óbányai-völgy...de mondom így is rendkivüli szépségű volt.Az akadályok miatt ugyan egy kicsit nehezen volt járható,de 95%-ban sík terepen ment az út.Egy helyen volt emelkedő.Voltak túráink amelyek keresztezték a Réka-völgyet a múltban,de ez volt az első alkalom,hogy végigmentem a hosszú völgyön.Ahogy hatoltunk be a Mecsek belsejében,egyre több és több túrázó jött szembe velünk.Úgy tünt egyik sem a müanyag fajtából való volt,így nem voltak zavaróak és mindenki köszönt is!

Megy a túra a Réka-völgyben

Aztán elértük a Réka kunyhót egy a Nyárádi kunyhóhoz is hasonlatos kulcsosházat.A ház elött szép rét volt és padok,asztalkák és hál isten egy forrás is.Rengeteg túrázó mozgott erre,köztük egész biztos egy müanyag is akadt,mert egy autó ott parkolt a házikónál.Sosem értem mi a fas.nak kell ilyen helyre autóval bejönni?Turistaútak keresztezték itt egymást a kunyhónál,az egyiken valami tájfutó bajnokság zajlott,mert rengeteg futó is itt szaladt el.Itt tartottuk második nagy pihenönket.Több csoport is érkezett ide,mindenki ezen a csodás helyen pihent meg.Elidöztünk mi is kicsit itt a friss forrásvíz közelségében.

A Réka kunyhónál

A kunyhónál búcsút vettünk a piros+ -tól és a kék négyzeten (kék4) folytattuk tovább.Amúgy ha már jelzések a Mecsekben ez többnyire kitünő.Mármint a jelzések felfestése és az útbaigazitó táblák megfelelő helyre való kihelyezése.Azonban a Réka-völgyben mindez épphogy elérte az elégséges szintet...tehát van még hova fejlödni itt is.A kék négyzettől kezdve viszont nem volt gondunk többé a jelzésekkel.Emelkedö következett,na nem igazán durva,de a kajaszünet után kissé nehézkessé vált a mozgásunk és a melegnek hála elkezdtünk izzadni is.Szerencsére hüvös árnyt adó erdőben haladtunk,mi lett volna ha még a nap is ránk süt...hamar elértük a Zengő-kőt.Egy kis emlékkö volt ez,egy csodás zöld réten.Volt még itt egy kis esőbeálló is.A környezet szépsége pihenésre késztetett itt is.Pihentünk hát kicsit a csodás helyen a jó levegőben.

A Zengő-kő

Innen aztán nagyon könnyen lejutottunk Püspökszentlászlóra.Könnyen és gyorsan.Már lefelé vezetett az út.Elöször úgy döntöttük felkapaszkodunk a falu fölé magasodó Szent László szoborhoz,hiszen többször láttuk már azt,de fent még sosem voltunk.Ideje volt felmenni.Némi emelkedö következett ide fel amely azért rövid volt.Fentről csodás volt a világ na és persze a szobor is.Persze a fő dolog a falu felett uralkodó Zengő látványa volt.Legkedvencebb hegyem vígan mosolygott vissza ránk.Lefelé jövet onnan,egy szoknyás nő ment fel.Szexi számomra ha ilyen helyre szoknyában jönnek a nők...így aztán néztem is utána...

A Szent László szobornál

Természetesen ezekután a kastélyparkot most sem hagytuk ki ami ugye egy arborétum.Azthiszem a gyönyörü áprilisi időben isten kertje sem lehetett ennél szebb...A kastélyba ugye tavaly Tibor barátomnak köszönhetően bementünk,most mivel Tibor valahol az Alföldön horgászott éppen,ez elmaradt,de nem bántuk.Az arborétum most felülmúlhatatlan szépségű volt!Körbejártuk persze,az egyik padnál megettük a maradénk kajánkat,egy csomó fotót készítettünk és egyszerüen csak elültünk a csodás helyen élveztük ezt a nyugalmat és szépséget...

A kastélypark egy része

Gergővel már sokadszorra itt...amikor én voltam ennyi idős Sándorral jártam erre sokszor

Innen mindig nehéz eljönni,most sem volt másként,pedig a csodáknak még messze nem volt vége!A Hettyey -forrásból frissitettük víz készleteinket,majd keresztül vágtunk a csodás falun,amelynek nyugalma sajna kezd alábbhagyni..hiszen egyre több és több a turista erre,ami nem baj,de az már nagyon zavaró volt,hogy ezek 80%-a autóval érkezett ide....rendkivül rombolta a táj szépségét a sok autó...!A faluból amúgy jó a rálátás a Zengőre és a Hármashegyre is.Sem a híres haranglábnál,sem a falu elején található helységnév táblánál nem lehetett nyugodtan fotózkodni a sok zavaró autó miatt...

Püspökszenlászlói harangláb

Kiérve a faluból az elején,ami nekünk most a vége volt a püspökszentlászlói-völgyben vitt az út.Itt is a sok idejövő mümájer az autóival volt rendkivül zavaró...szerencsére letértünk a völgyböl,az álltalunk annyira szeretett kék háromszög jelzésre (kék3).Ez az az út ami a medvehagyma tengerhez vezet,ez az az út amely a legszebb a világon...Jártunk már erre többször és fogunk is még.Tavaly ugyan korán érkeztünk még nem nagyon kezdödött el a medvehagyma virágzás,most viszont a lehető legjobbkor érkeztünk!A Zengő oldalába felvezető út mentén ugyanis nem ezer,nem millió,hanem kb.egy milliárd virágzó medvehagyma fogadott!Nem nagyon lehet jelzökkel illetni azt a látványt ami itt fogadott...

Alakul a medvehagymás...

Ennél szebbet a világon nem lehet látni...nincs kép,nincs film ami ezt visszatudja megfelelöen adni,ezt látni kell!Szerencsére nem mozgott erre senki rajtunk kivül és remélhetőleg a sok autóval érkező mümájer ide soha nem talál fel!Nincs is itt számukra semmi érdekes.Számomra azonban minden kétséget kizáróan ez a világ legszebb helye!Viszonylag gyors tempót szokunk diktálni túráink során Gergővel,a többiek olykor ránk is szólnak,hogy lassítsunk.Itt azonban szinte a megállásig lasítottuk a tempót.Élvezet volt minden egyes méter...nem lehetett és nem is lehet soha betelni ezzel a látvánnyal!

Medvehagyma tenger

Egy milliárd medvehagyma között...

Jól esik ide befeküdni...

Kedvem is támadt lefeküdni a medvehagyma tengerbe!Fantasztikus érzés volt,elkapott a szabadság érzete...és ilyenkor érzi úgy az ember,hogy sok gond,baj ellenére a világ egyszerüen csodálatos!El is tudtam volni itt aludni egy jót,de menni kellett tovább...búcsút vettünk a csodálatos helytől és felérve a sárga3 -ra most nem fel a Zengő irányába,hanem le Hosszúhetény felé fordultunk.Azthittük ezzel vége a csodáknak.Ám kedvenc hegyem most sem okozott csalódást,mert a csodáknak még mindig nem volt vége!

Mivel a medvehagyma szezon mellett a bazsarózsa szezon is most van és a világon fellelhető állománya 90%-a ezen a környéken él,éppen azon kezdtünk szomorkodni,hogy nem igaz,hogy egy bazsarózsát sem találunk...

Erre tessék:

A világ egyik legszebb csodája...

Egyszer csak ott volt elöttünk négy!Három együtt,egy pedig kicsit odébb árválkodott.Szerencsére a hülye magyar nagy százaléka azt sem tudja miről van szó,mert ha tudná nem élnének itt biztonságban,boldogan ezek a csodák...Ez egy olyan ritkaság és nemzeti kincs amiből alig-alig van néhány a világon...na persze nem itt.Mert ezen a tájon él többségük....és itt mosolygott ránk rögtön négy...Te aki olvasod,ha egyszer erre tévedsz,le ne tépd,mer külömben én tépem le a kezed amivel letépted!Természetesen fokozottan védett,eszemei értéke 250 ezer ropi...ha letéped büncselekményt követsz el!

Innen aztán levezetett a sárga3 a faluba,helyenként remek kilátással a szélrózsa minden irányába.Meleg volt már nagyon,délután négy felé járt az idő,de élvezetes volt ez az útszakasz is!

Fehérorgonás kilátás a Hármashegyre

Hosszúheténybe leérve a jelzett út rögtön egy pompás kocsmához vezetett!Mivel még volt egy óránk a buszig ami Pécsre vitt minket,beültünk egy igazi jó hideg sörre.Az élmény felülmúlhatatlan volt... Kitünő sör egy kitünö helyen egy kitünő túra végén.Hát kell ennél jobb?Ennek végeztével kiültünk a buszmegállóba.Megvártuk a buszt,azzal pedig belibbentünk Pécsre.Ott átmentünk a közeli vasútállomásra,onnan pedig a Sophiane IC-vel eljöttünk haza,azaz egész pontosan Sárbogárdig.Onnan pedig autóval hazahoztak minket.

Pompás nap volt.A Mecsek más mint a többi...most is az év eddigi legjobb túráját adta.

Írány haza az IC-vel

Túránk útvonala.A pirost elhagytuk a kék vitt fel a medvehagymáshoz.A zöld elmaradt.