Kedvenc kilátóink (53.) - Flóra pihenő

A sorozat következő kilátója ahogy a neve is jelzi pihenő.Ám kilátónak épült és mindkét funkcióját kitünően ellátja.Pihenő,de mégis inkább kilátó.Vagy akár pihenős-kilátó.A Mecsek egyik legszebb helyén a hegység egyik legszebb építményével találozhatunk.A több mint százéves építmény ráadásul nem akármilyen kilátással ajándékozza meg a vándort!Nézzük meg közelebbről!

Gyönyörű éptímény!

Impozáns helyre, a hegyperemre épült kilátóból gyönyörködhetünk az alattunk elnyújtózó Pécs és a Keleti-Mecsek látványában 404 méteres magasságból.Igazából nem tudom honnan vettük mi a filmünkben elhangzott 392 méteres magasságot,de 404-ről írnak mindenhol.

A Bertalan-szikla formája bizonyos szögből nézve megtévesztésig hasonlít egy székre, így régebben Bányaszékként is emlegették a helyiek. Tetején már 1894-ben állt egy menedékház, amit Zellerin Mátyás épített, de az 1909-es tomboló vihar szinte a földdel tette egyenlővé. Két évvel később Hamerli József helyreállította a romokat: terméskőből rakatott szilárd alapot (ez időtállóvá tette az épületet), a régi forma megőrzésével pedig kilátóvá formálta a fatetős építményt - amit elkészülte után az édesanyja tiszteletére Flóra-pihenőnek keresztelt.

Bár fa áll mellette,nem akadályozza semmi a kilátást!

A következő felújításra majdnem száz év múlva került sor. 1984-ben még hiányoztak a fából készült részek, de 2007-re már az eredeti állapotot állították vissza azzal az apró különbséggel, hogy a lépcső fakorlátjai hiányoznak. A 404 méter magasan a Mecsek oldalába ékelődő épületből csodaszép panorámát kapunk a hegylábra és az alattunk elterülő Pécsre.

A kilátóhoz az egykori vidámpark kerítése mellett sétálhatunk fel. A Vaszari Gyuláról elnevezett ösvény mellett rönkpadokat, asztalokat és egy esőbeállót is találunk a jellegzetes illatú fenyvesben. A környéken járva érdemes a kisvasúttal végigcsattogni az erdőben kanyargó síneken, és a túlsó végállomáson felfedezni az állatkertet. Nagyobb sétával a Misinán álló TV-toronyba is felkapaszkodhatunk egy újabb mecseki panorámáért a S▲ majd a sárga  jelzésen.

Kivehető az építény formája

A kilátó/pihenő nagyjából kör alalú,északi oldalán vezet fel a lépcső.A kilátószint nem lehet magasabban négy méternél.Odafenn a kőből épült derékérő fal szolgál korlátként.Fából készült tetőszerkezet véd minket a csapadéktól,aljában pados ülökék vannak.

Kilátásunk elsősorban észak-keleti irányban van,kiegészülve némi keleti és északi íránnyal.Nagyon jól láthatjuk a Mecsek hegység javarészét,főleg a Közép és Kelet-Mecseket.A távolban könnyen észrevehetjük a hegység legmagasabb csúcsát a Zengőt.Feltünik a Hármashegy a Köves-tető és még a Dobogó tömbje is.Jól kivehetőek a hegység középső részének szelídebb hegyei.Alattunk a Karolina külfejtés látható illetve Pécs keleti része.Délre nem látunk ki,nyugatra nézve pedig ha a fák engedik látható a Misinai Tv-torony.Egészen kivételes szemetgyönyörködtető amit ez a kilátó nyújt!

A lépcső és a kilátószint

Kilátás

A kilátóban vagy ha úgy jobban tetszik a pihenőnél én eddig kétszer jártam.Fájó,hogy Gergővel  nem jutottam el ide,pedig voltak alkalmak amikor igen közel voltunk hozzá.Érdekes,hogy annak idején Sándorral sem voltunk itt,sőt ő még említést sem tett róla soha,a létezéséről is,talán 2010 környékén hallottam először.Szóval kétszer voltam itt,az első alkalom 2022 áprilisában volt amikor Zolikával,Vikivel és Tomival  jutottunk el ide.A második alkalom 2024 decemberében valósult meg szintén Zolikával és Manóval és a Tizedes barátaimmal karöltve.

Utolsó ittjártamkor

A kilátót mindkét alkalommal megfelelő állapotban találtuk.Szerencsére rongálásnak illetve időjárás okozta károknak nyomát nem véltünk felfedezni.Egyetlen ami nem tetszett,hogy sajnos itt is vésnek a fába a sok jóképességű tudatlan ember,ezzel nem kis károkat okozva a fa állagának.Erről már többször írtam,de sajnos korunk embere nem tudja felfogni,hogy ezzel árt az egész szerkezetnek.

A Flóra pihenőhöz legkönnyebben a Dömörkaputól juthatunk el a sárga háromszög jelzésen.Nincs messze,talán kétszáz méterre.

Amennyiben mostanában rakoncátlankodó egészségem engedi,szinte biztosra vehető,hogy jövünk még ide a jövőben!

Ez a filmünk már szinte inne indul a Flóra pihenőből!

Másik filmünkben 4 perc 14-nél érünk a pihenőhöz

Kedvenc kilátóink (42.) - Kozmáry kilátó

 Több mint negyven év elmúltával jutottam el a napokban a már-már álltalam feledésbe merült Mátrába.A hegység óriási hatással volt rám és egészen biztosan felkerül legalább évi egy túrával ezentúl a bakancslistámra.Sok szép,lenyügőző és érdekes dolgot láttam a mátrai túránk során,ezek egyike volt a túra első kilátója.Ez kilátós sorozatom következő alanya a több mint százéves Kozmáry kilátó!

Az első randevúnk a Kozmáry kilátóval

A Heves megyei Gyöngyöshöz tartozó Mátrafüred és egyben a Mátra-vidék egyik leghíresebb építménye a 398 méter magas Dobogó-hegy csúcsának közelében, a tengerszint felett mintegy 370 méterrel várja az északi-középhegységi körpanorámára szomjazó turistákat.

Az 1900-ban emelt, egyszerre kissé kemence- és bástyaszerű kőkilátó Kozmáry Jánosról, a hajdani gyöngyösi kereskedőről és Mátrafüred üdülőtelepének igazgatójáról kapta a nevét. A Déli-Mátra északi részén, a kilátójáról, taváról és kalandparkjáról méltán híres Sástótól délre fekvő, évszázados Kozmáry-kilátóból csodálatos kilátás nyílik dél és délnyugat, valamint a Központi-Mátra északabbra nyújtózó területei felé: Gyöngyös városa mellett számos kisebb település és hazánk legmagasabb csúcsának tévétornya is remekül látszik innen tiszta időben.

Állja az idők próbáját!

A méreteit tekintve inkább visszafogottnak, dizájnja alapján ugyanakkor akár mesebelinek is nevezhető építészeti alkotást a két világháború között, majd több mint hetven év múltán, 2010-ben újították fel, hogy látogatása biztonságos legyen. Megközelítése még a legkényelmesebb természetjáróknak sem okozhat gondot, hiszen a szép panorámával kecsegtető objektumhoz közvetlenül a Hegyalja utcáról lehet feljutni. A navigációban kevésbé jártas kalandorok kedvéért egy faragott fakapu jelzi stílszerűen az aszfaltozott utca és a turistaút „kereszteződését”. A kilátó közelében több pompás, sokat megért fenyőfa várja, hogy fényképbe komponálódjanak, amint a mátrai tájat vigyázzák a magasból.

Nem nagyon lehet eltévedni

Kilátás Mátrafüredre és a felhőben úszó Kékesre

A kilátót mi ott jártunkkor megfelelő állapotban találtuk.Nem vártunk csodákat a több mint százéves építménytől,ennek ellenére láttuk,hogy hősiesen állja az idők vasfogát.A kilátószinre egy csigalépcső szerű lépcső vezet fel amely nem megy teljes kört,hiszen egyharmad kört leírva már fel is érünk a kilátószintre amely nincs túl magasan,becslésem szerint talán nyolc méter.A kilátószint kör alakú,nem nagy talán jóindulattal ha van három méter átmérőjű,de biztosra nem tudom mert nem mértem le.Teljes körpanorámát élvezhetünk a csodás kilátóból.Az építmény kőből készült és a kilátószinten kőkorlát ad biztonság érzetet.A tetőszerkezetet tartó oszlopok fából készültek,miként maga a tetőszerkezet is.A fába jó szokás szerint rengeteg belevésés van,amit nem győzök hangsúlyozni,hogy nem tesz jót a kilátóknak!Szomorú még,hogy megkell említenem a kilátószinten eldobott rengeteg cigarettacsíkket...

Kilátás dél felé,Gyöngyösre és Gyöngyössomlyosra

A kilátóba mi/én egyszer jártunk mégpedig 2023 júniusának utolsó hétvégéjén.De ez sem biztos,mert lehet,hogy kétszer voltam.Tudniillik 1980-ban itt voltam táborban Mátrafüreden és elképzelhető,hogy eljöttünk ide,de sajnos én erre már nem emlékszem.Most Zolikával voltam itt.Sajnálom,hogy Gergővel már nem sikerült ide eljutnunk...egész biztos sikerült volna,ha nem jön el az az átkozott decemberi nap.Bízom benne következő életünkbe összejön...

A kilátó egész évben nyitva és szabadon látogatható bármikor.Kérek mindenkit ne tegyen benne további károkat,ne véssen senki a fába és ne szemeteljen.A kilátó alatt amúgy van pad és asztalka egy pompás pihenésre...A kilátó felkeresését mindenkinek ajánlom aki szereti a szép dolgokat,a szép kilátásokat,azoknak egészen biztos,hogy kivételes élmény lesz!

Jómagam a kilátónál

Az itteni túránkról film készült.A kilátót 4 perc 30 másodpernél érjük el a filmben.Érdemes belenézni!

Kőhalmok a Mecsekben

 Egyre több rejtélyes kőhalom jelenik meg a Mecsekben. Állítólag a kirándulók építik őket, de találtunk néhány ember nagyságú szabályos kőpiramist, amiről semmit sem tudni. Van amelyikbe egy ember is elfér.

Az ember nagyságú rejtélyes “kőpiramisok” mélyen az erdőben, a Jakab-hegy déli oldalán állnak, a fák között elszórva. Patacs és az egykori Pálos kolostor romjai között félúton, a Szent Márton zarándokút mentén vannak.

Kőhalmok

Ahogy kapaszkodunk felfelé a Jakab-hegyre,jobb oldalt, két felöl sejlenek fel az erdőben.Teljesen szabályosan vannak felépítve, látszik, hogy valaki vagy valakik sokat dolgoztak rajta. Lapos kövekből rakták össze, minden-féle kötőanyag nélkül. A köveket nem kellett messziről hozni, hiszen rengeteg van belőlük a környéken. Útba igazitják a vándort? Régen ezért emelték őket.Van amelyiknek üreges a belseje,abba egy felnőtt is eltud bújni.

Kisebb kőhalmokból egyre több van a Mecsekben. Magasságuk napról- napra növekszik. Az arra járó turisták építik őket, jellemzően úgy, hogy minden arra járó egy követ helyez rá, így lesz egyre nagyobb.

Jópofa dolog vagy természetkárosítás?

Információink szerint az erdészek tudnak szinte az összes kőrakásról, ellene azonban egyelőre nem akarnak tenni. Úgy vélik, az nem természetkárosítás, ha valaki az erdőben található köveket egy kupacba teszi. Akár még egyfajta vonzereje is lehet a látványosságnak.

Fontos megemlíteni azt is,hogy ezek a kövek sok élőlény lakhelyéül is szolgálnak. Nemcsak gyíkok élnek e kövek közt. Pókok, rovarok, köztük a méhek számos faja is beköltözik, de előfordul, hogy csak a meleg, illetve a hideg elől húzódik ide.

Több helyen is fellelni ezeket a kőalkotásokat a Mecsekben,a Jakab-hegyen kivül már a Hidasi-völgyben is láttak ilyent,de a Nagy-Tubes környékén is.

Egy kisebb alkotás

Jómagam még nem tudom ezt hova rakni,nem tudom eldönteni,hogy egy jópofa kedves dologról van szó vagy esetleg természetkárosításról.Mindenesetre érdekes.Örülnék ha egy-egy mecseki túrámon szembeköszöntene valami ilyesmi dolog.

forrás:pecsaktual.hu

A lyuk

Lassan két hónapja lesz,hogy kiskutyám is az örök vadászmezőkre költözött.Pontosabban a túlvilág információja alapján,már újra is született,mivel ez kutyáknál kissé másképp münködik mint az embernél...nincs fény,nincs túlvilág számukra,örök körforgás van.Na,de nem is ez a lényeg most.Hanem az,hogy annak rendje és módja szerint evilági földi maradványait kellően elföldeltem,eltemettem azon a helyen amelyet a legjobban szeretett ebben az életében.Az egyik kevésbé forgalmas erdei út közelében nyugszik a teste.

Kis sírjához eleinte sokat kijártam szinte minden másnap.Aztán ez lecsökkent heti kettőre,ezekben a meleg kánikulai napokban pedig heti egyre.Láttam,hogy a sírjához senki sem nyúl hozzá szerencsére,minden rendben vele.A sírt egy kisebb földkupac jelenti,amit körberaktam kövekkel.Sokaknak talán fel sem tűnik,ha egyenesen megy az ember azon az úton és nem néz be a sűrűbe észre sem lehet venni.

Gondoltam én,mert ma aztán kellemetlen meglepetés fogadott.Kis sírjának ha szemben állom vele akkor a jobb oldalán elvolt túrva pár kő és a föld egy ponton kiásva,kikaparva...egy lyuk tántogott ott,látszodott a kis lila pléd amibe belecsavartam a kutyust.Ha jobban belenéztem volna lehet magát a tetemet is látom még...

Na vajon ezt a lyukat ki okozhatta és miért?Nagyon remélem,hogy egy állat volt és nem ember.Talán az arra tévedő őzek voltak kiváncsiak,talán egy kutya aki szagott fogott és ő kaparta ki.Talán..

Mert ha ember akkor ezt már végképp nem tudom hova rakni.Végképp nem tudom megérteni,hogy meddig képes még süllyedni ez az életre méltatlan faj....

Nem is tudok ehhez még mit hozzáfűzni,úgy gondolom az ezt megelöző mondtatomban minden benne van...

A lyukba visszaszórtam aztán a földet,a széttúrt köveket pedig a helyükre tettem.Azt tervezem kimegyek a vasúthoz és hozok pár olyan követ ami a sínek mentén van,azzal szórom teli a kis sírt,talán így nem lesz kedvük kapargászni újra.Meg talán kiírom rá,hogy kutyasír...

A kis sír,innen nézve jobb oldalt a feljebb lévő résznél
történt az eset...

Végig a Réka-völgyön és a medvehagymák földjén

A Mecsek az más.Más mint a többi.Itt tisztább a levegő,zöldebb a táj,szebbek az erdők.Mindig ide jövök a legszívesebben.Az itt megtett túráim az összes közül a legkiemelkedöbbek.Persze,hiszen itt kezdödött minden,itt szoktattak rá a természet és a túrázás szeretetére.Így hát nagy örömmel ébredtem az év első mecseki túrájának hajnalán,már nagyon korán 3/4 4-kor.Korán elkellett indulni,hisz a Kelenföld környéki vasúti pályaszakasz felújítása miatt az egész Dunántúl vasúti közlekedése kaotikussá változott és hát már korábban is írtam a Kelet-Mecsek elérése normál körülmények között sem egyszerű Dunaújváros felöl.Na de a lényeg,hogy útrakeltünk mégpedig úgy,hogy autóval elvittek minket a Sárbogárdi vasútállomásra.Onnan indult a vonatunk Szekszárdra,ahol buszra szálltunk át.Még ezzel nem volt vége,mert Bonyhádon átkellett szállni egy másik buszra,ezzel értük el túránk kiinduló pontját Mecseknádasdot.A túrát hála a korai indulásnak reggel fél 9 előtt megtudtuk kezdeni.

Mecseknádasd főteréről kezdtünk

Itt Mecseknádasdon találkoztunk a baknacslistás csoport tagjaival és végül is négyen vágtunk neki a túrának.A tervünk az volt,hogy végig megyünk a hosszú Réka-völgyön,majd a Réka kunyhónál pihenünk egy nagyot,Ezután felkerekedünk és átgyalogolunk Püspökszentlászlóra,majd ha jut rá idő felmegyünk a Zengő oldalába a medvehagymákhoz,na és ha még esetleg jutna rá idő,akkor kimegyünk a Nagy mezőre Hosszúhetény mellé a bazsarózsák otthonába.Ez utóbbira kevés esély volt.

Kellemes időben indultunk el,már az első métereken kristálytiszta volt a levegő...hiába na,ez a Mecsek.

A Mecsek csodálatos

Mondhatni a szokásos útvonalat követtük túránk első méterein,a Mecseknádasdot Óbányával összekötő út mentén gyalogoltunk a Stein malomig.Itt tartottuk meg reggeli szünetünket (mint mindig ha erre járunk).A kristálytiszta patak mellett élvezetes volt a reggeli.Innen aztán a szokásos útvonalat elhagyva nem Óbánya felé mentünk,hanem letértünk balra a piros+ -ra,ez vezetett végig a Réka-völgyön.A völgy a mecseki völgyek szokásos szépségével fogadott.Szembeötlő volt,hogy sok volt a kidőlt fa a völgyben.Ez itt-ott akadályt is jelentett mert rávoltak dölve az útra.Ezek leküzdése nem volt egyszerő.Gyuri barátunk az egyik akadály leküzdésénél hatalmasat is esett.Szerencsére puhára,így nem történt baj.Ám az akadályoknak még messze nem volt vége...

Akadályverseny,fent...

...aztán lenn

A lenyügöző szépségű völgyben ugyanis 13-szor keresztezte az út a patakot!

Tudni kell a Réka-völgy a Mecsek leghosszabb völgye,nagyjából 6km hosszúságú.Dél-nyugat - észak-kelet irányban helyezkedik el a Kelet-Mecsek déli részén.Mint minden magára valamit is adó völgyben,ebben is egy patak fut végig,ezzel is mégszebbé téve a völgyet.Ám míg a társaknak mint pl.az Óbányai,vagy a Hidasi völgynek nem igazán keresztezi a turistaútja a patakot,itt bizony azt tizenháromszor is megteszi!Nekünk persze ez csak egy jó kaland,de kevésbé a túrázás világában mozgó embereknek ez komoly akadály is lehet.Szerencsére mind a 13-at sikeresen leküzdöttük.

Át a patakon,13 közül az egyik

Sikeresen legyürtük mint a 13-at!

A völgy rendkivüli szépségű volt és még mindig nem ez volt a Mecsek legszebb völgye!Még dobogós sem lehet olyan társak között mint a Csepegő-árok,vagy az Óbányai-völgy...de mondom így is rendkivüli szépségű volt.Az akadályok miatt ugyan egy kicsit nehezen volt járható,de 95%-ban sík terepen ment az út.Egy helyen volt emelkedő.Voltak túráink amelyek keresztezték a Réka-völgyet a múltban,de ez volt az első alkalom,hogy végigmentem a hosszú völgyön.Ahogy hatoltunk be a Mecsek belsejében,egyre több és több túrázó jött szembe velünk.Úgy tünt egyik sem a müanyag fajtából való volt,így nem voltak zavaróak és mindenki köszönt is!

Megy a túra a Réka-völgyben

Aztán elértük a Réka kunyhót egy a Nyárádi kunyhóhoz is hasonlatos kulcsosházat.A ház elött szép rét volt és padok,asztalkák és hál isten egy forrás is.Rengeteg túrázó mozgott erre,köztük egész biztos egy müanyag is akadt,mert egy autó ott parkolt a házikónál.Sosem értem mi a fas.nak kell ilyen helyre autóval bejönni?Turistaútak keresztezték itt egymást a kunyhónál,az egyiken valami tájfutó bajnokság zajlott,mert rengeteg futó is itt szaladt el.Itt tartottuk második nagy pihenönket.Több csoport is érkezett ide,mindenki ezen a csodás helyen pihent meg.Elidöztünk mi is kicsit itt a friss forrásvíz közelségében.

A Réka kunyhónál

A kunyhónál búcsút vettünk a piros+ -tól és a kék négyzeten (kék4) folytattuk tovább.Amúgy ha már jelzések a Mecsekben ez többnyire kitünő.Mármint a jelzések felfestése és az útbaigazitó táblák megfelelő helyre való kihelyezése.Azonban a Réka-völgyben mindez épphogy elérte az elégséges szintet...tehát van még hova fejlödni itt is.A kék négyzettől kezdve viszont nem volt gondunk többé a jelzésekkel.Emelkedö következett,na nem igazán durva,de a kajaszünet után kissé nehézkessé vált a mozgásunk és a melegnek hála elkezdtünk izzadni is.Szerencsére hüvös árnyt adó erdőben haladtunk,mi lett volna ha még a nap is ránk süt...hamar elértük a Zengő-kőt.Egy kis emlékkö volt ez,egy csodás zöld réten.Volt még itt egy kis esőbeálló is.A környezet szépsége pihenésre késztetett itt is.Pihentünk hát kicsit a csodás helyen a jó levegőben.

A Zengő-kő

Innen aztán nagyon könnyen lejutottunk Püspökszentlászlóra.Könnyen és gyorsan.Már lefelé vezetett az út.Elöször úgy döntöttük felkapaszkodunk a falu fölé magasodó Szent László szoborhoz,hiszen többször láttuk már azt,de fent még sosem voltunk.Ideje volt felmenni.Némi emelkedö következett ide fel amely azért rövid volt.Fentről csodás volt a világ na és persze a szobor is.Persze a fő dolog a falu felett uralkodó Zengő látványa volt.Legkedvencebb hegyem vígan mosolygott vissza ránk.Lefelé jövet onnan,egy szoknyás nő ment fel.Szexi számomra ha ilyen helyre szoknyában jönnek a nők...így aztán néztem is utána...

A Szent László szobornál

Természetesen ezekután a kastélyparkot most sem hagytuk ki ami ugye egy arborétum.Azthiszem a gyönyörü áprilisi időben isten kertje sem lehetett ennél szebb...A kastélyba ugye tavaly Tibor barátomnak köszönhetően bementünk,most mivel Tibor valahol az Alföldön horgászott éppen,ez elmaradt,de nem bántuk.Az arborétum most felülmúlhatatlan szépségű volt!Körbejártuk persze,az egyik padnál megettük a maradénk kajánkat,egy csomó fotót készítettünk és egyszerüen csak elültünk a csodás helyen élveztük ezt a nyugalmat és szépséget...

A kastélypark egy része

Gergővel már sokadszorra itt...amikor én voltam ennyi idős Sándorral jártam erre sokszor

Innen mindig nehéz eljönni,most sem volt másként,pedig a csodáknak még messze nem volt vége!A Hettyey -forrásból frissitettük víz készleteinket,majd keresztül vágtunk a csodás falun,amelynek nyugalma sajna kezd alábbhagyni..hiszen egyre több és több a turista erre,ami nem baj,de az már nagyon zavaró volt,hogy ezek 80%-a autóval érkezett ide....rendkivül rombolta a táj szépségét a sok autó...!A faluból amúgy jó a rálátás a Zengőre és a Hármashegyre is.Sem a híres haranglábnál,sem a falu elején található helységnév táblánál nem lehetett nyugodtan fotózkodni a sok zavaró autó miatt...

Püspökszenlászlói harangláb

Kiérve a faluból az elején,ami nekünk most a vége volt a püspökszentlászlói-völgyben vitt az út.Itt is a sok idejövő mümájer az autóival volt rendkivül zavaró...szerencsére letértünk a völgyböl,az álltalunk annyira szeretett kék háromszög jelzésre (kék3).Ez az az út ami a medvehagyma tengerhez vezet,ez az az út amely a legszebb a világon...Jártunk már erre többször és fogunk is még.Tavaly ugyan korán érkeztünk még nem nagyon kezdödött el a medvehagyma virágzás,most viszont a lehető legjobbkor érkeztünk!A Zengő oldalába felvezető út mentén ugyanis nem ezer,nem millió,hanem kb.egy milliárd virágzó medvehagyma fogadott!Nem nagyon lehet jelzökkel illetni azt a látványt ami itt fogadott...

Alakul a medvehagymás...

Ennél szebbet a világon nem lehet látni...nincs kép,nincs film ami ezt visszatudja megfelelöen adni,ezt látni kell!Szerencsére nem mozgott erre senki rajtunk kivül és remélhetőleg a sok autóval érkező mümájer ide soha nem talál fel!Nincs is itt számukra semmi érdekes.Számomra azonban minden kétséget kizáróan ez a világ legszebb helye!Viszonylag gyors tempót szokunk diktálni túráink során Gergővel,a többiek olykor ránk is szólnak,hogy lassítsunk.Itt azonban szinte a megállásig lasítottuk a tempót.Élvezet volt minden egyes méter...nem lehetett és nem is lehet soha betelni ezzel a látvánnyal!

Medvehagyma tenger

Egy milliárd medvehagyma között...

Jól esik ide befeküdni...

Kedvem is támadt lefeküdni a medvehagyma tengerbe!Fantasztikus érzés volt,elkapott a szabadság érzete...és ilyenkor érzi úgy az ember,hogy sok gond,baj ellenére a világ egyszerüen csodálatos!El is tudtam volni itt aludni egy jót,de menni kellett tovább...búcsút vettünk a csodálatos helytől és felérve a sárga3 -ra most nem fel a Zengő irányába,hanem le Hosszúhetény felé fordultunk.Azthittük ezzel vége a csodáknak.Ám kedvenc hegyem most sem okozott csalódást,mert a csodáknak még mindig nem volt vége!

Mivel a medvehagyma szezon mellett a bazsarózsa szezon is most van és a világon fellelhető állománya 90%-a ezen a környéken él,éppen azon kezdtünk szomorkodni,hogy nem igaz,hogy egy bazsarózsát sem találunk...

Erre tessék:

A világ egyik legszebb csodája...

Egyszer csak ott volt elöttünk négy!Három együtt,egy pedig kicsit odébb árválkodott.Szerencsére a hülye magyar nagy százaléka azt sem tudja miről van szó,mert ha tudná nem élnének itt biztonságban,boldogan ezek a csodák...Ez egy olyan ritkaság és nemzeti kincs amiből alig-alig van néhány a világon...na persze nem itt.Mert ezen a tájon él többségük....és itt mosolygott ránk rögtön négy...Te aki olvasod,ha egyszer erre tévedsz,le ne tépd,mer külömben én tépem le a kezed amivel letépted!Természetesen fokozottan védett,eszemei értéke 250 ezer ropi...ha letéped büncselekményt követsz el!

Innen aztán levezetett a sárga3 a faluba,helyenként remek kilátással a szélrózsa minden irányába.Meleg volt már nagyon,délután négy felé járt az idő,de élvezetes volt ez az útszakasz is!

Fehérorgonás kilátás a Hármashegyre

Hosszúheténybe leérve a jelzett út rögtön egy pompás kocsmához vezetett!Mivel még volt egy óránk a buszig ami Pécsre vitt minket,beültünk egy igazi jó hideg sörre.Az élmény felülmúlhatatlan volt... Kitünő sör egy kitünö helyen egy kitünő túra végén.Hát kell ennél jobb?Ennek végeztével kiültünk a buszmegállóba.Megvártuk a buszt,azzal pedig belibbentünk Pécsre.Ott átmentünk a közeli vasútállomásra,onnan pedig a Sophiane IC-vel eljöttünk haza,azaz egész pontosan Sárbogárdig.Onnan pedig autóval hazahoztak minket.

Pompás nap volt.A Mecsek más mint a többi...most is az év eddigi legjobb túráját adta.

Írány haza az IC-vel

Túránk útvonala.A pirost elhagytuk a kék vitt fel a medvehagymáshoz.A zöld elmaradt.

Fel a Pécskőre!

Talán a Pécskő névből arra következtethet az olvasó,hogy valahol a Mecsekben Pécs környékén járhatunk,pedig dehogy.Onnan jó 300km-re északra a Karancs-Medves vidékének egyik csúcsán,mégpedig a Salgótarján fölé emelkedő kecses hegyen az 542 méter magas Pécskőn.Bár egy tekintélyes hegyről beszélünk mégsem ez a legnagyobb azok közül amelyek körbeveszik Salgótarján városát,hisz a szomszédok a Salgó és maga a Karancs is jóval magasabb ennél.Ám a hegy mégis imponáló,szinte hívja magához a túrázót.A túrázó meg nem mondd nemet egy ilyen invitálásnak!

Úgy alakult,hogy az évek során többször is megfordultam ezen a hegyen mégpedig az utolsó exemmel,aztán egyszer még Gergővel is.Talán háromszor-négyszer járhattam itt,megközelitőleg mindig úgyanazon az útvonalon megtéve a túrát.Most mégis az első idevezető túrámat próbálom elmesélni,de mondom az útvonal a többinél is szinte azonos volt.

Salgótarján városa fölé emelkedő Pécskő.Lent a Jónásch-telep

Túránkat Salgótarján Jónásch-telep nevezetű városrészéből inditottuk,többnyire jelzetlen útakon haladtunk felfelé a Pécskőre.Eleinte nem túl durva emelkedőn haladtunk felfelé,majd egy ponton elértük a sárga jelzést.Ez vezetett a csúcsra.Egy ideig ezzel sem volt gond aztán elértük az egykori salgótarjáni sípályát.Ennek két ága volt,tökmindegy melyiket választotta az ember,mert az út itt igen meredekre váltott.Az egykori sípályát kezdte benöni a növényzet és azthiszem ezt már sípályának használni lehetetlenség volt a téli hónapokban is (amúgy mi itt éppen áprilisban jártunk).Elég nehézkes volt a meredek úton felfelé menni,nagyon ekkor formában sem voltam,így kissé ki is merített a mászás.Felérve a sípálya felső végére le is ültem pihenni,kissé megizzadtam is,vártam,hogy az izzadás elmúljon.Ennek elmúltával újra szelídebb lett az út,de persze továbbra is felfelé haladt.

Erdő a Pécskőn,kezd sziklásra váltani.

Amennyire visszaemlékszem az erdőben az út mentén egy katona sírra bukkantunk,szegény katona valahol itt fejezhette be földi küldetését.Aztán már vészesen közeledett a csúcs,amelynek közelében kezdett sziklásra váltani a környező táj.Nem kis sziklásra,hanem hatalmas sziklafalasra.A csúcson volt egy vájat a sziklában azon lehetett felmenni a csúcsra.Izgalmas volt,de jó!A Pécskő csúcsa egy aprócska fensík,melynek középpontjában egy kő oszlop áll,valószinüleg ez jelzi a magassági pontot.Itt 542 méter magas a hegy.

Sziklán vezet tovább az út

Felérve persze elöször megpihen az ember,na azért annyira nem vészes az egész hegy,hogy nagyobb pihenőt tartsunk itt.A pihenő után aztán körülnéz.Amit lát az pedig fenséges...de mielött erre rátérnék,tettünk itt egy más dolgot.Mivel egy régi kedvesemmel voltunk itt,úgy döntöttünk,hogy erre a kő vagy beton oszlopra bevéssük a nevünket és az aznapi dátumot.Sajnos ehhez alkalmas szerszámom nem igazán akadt,így ezt a műveletet csak egy kővel tudtam végrehajtani.Nem sikerült jól a mű,mert hónapok múlva amikor visszatértünk már nem látszodott a felírat...de akkor jóleső érzéssel töltött a dolog.

A kis betonoszlop a Pécskőn

Na ezekután szemre vételeztem a tájat.A Pécskőről lenyügöző körpanoráma tárul az ember szeme elé.A messzeségben dél-kelet felé feltünik a Mátra.Keletre látszik a Szilváskő.Északra a Salgó,nyugat,észak-nyugat felé pedig a Karancs.És ha jól emlékszem talán kitünik picit a Salgó mögött lévő Sátoros-hegy is.Dél-kelet felé pedig a Cserhát látszik,alattunk pedig maga a város:Salgótarján.Csodálatos hely,pazar kilátással!Mondhatni lehetne itt egy kilátó,de mégse,elvégre kilátó nélkül is 100%-osan is élvezhető a dolog.

Alattunk Salgótarján

Akad erre mozgás,hiszen fel-fel jönnek túrázók ide.Igy nagyon megpihenni az ember nem tud.Mi sem tudtunk,de egy kicsivel a csúcs alatt volt egy erkélyféle kiemelkedés,ahol senki sem járt.Oda mentünk le,a csúcs alatt voltunk mindössze 4-5 méterrel talán,a csúcs árnyékéban a kellemes áprilisi friss levegőben...El is feküdtünk itt egy kicsit,úgy élveztük a dolgokat.Innen mondjuk főleg csak nyugati irányba láttunk ki,meg persze kicsit északra és délre,de ez is pompás volt!

Megpihenve( a kép illúsztráció)

Nem tudom mennyi időt tölthettünk itt,talán órákat is.Talán ehettünk is,de inkább főleg egymás és a táj társaságát élveztük,talán ezzel az exemmel való kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak ezek...Nem is nagyon akaródzott elmenni innen,de elöbb-utóbb persze elkellett.Ha jól emlékszem még visszamentünk a csúcsra,mivel akkor nem tudhattam,hogy jövök-e még ide,mégegyszer utoljára megakartam csodálni a kilátást.

Kilátás a Pécskőről észak felé,látszil a Salgó és a Sátoros

Szemben a Karancs,igy látni a Pécskőről

Lefelé majdnem ugyanarra mentünk mint fel,a sípályán ezúttal ereszkedni kellett lefelé,a meredeken nem volt annyira egyszerü.Aztán nem mentünk el a Jónásch-telep felé,hanem maradtunk a sárga jelzésen amely az egykor csodás salgótarjáni szabadidő parkba vezetett le minket a Dolinkába.Az egykor szebb napokat látott park most sem volt csúnya.Virágoztak a fák és egy új játszótér épült éppen.A hegyek ölelésébe benyúló park rendkivül szép volt!Persze itt is mardtunk kicsit a virágzó fák alatt.

Virágzó Dolinka

Lényegébe itt be is fejeztük a túrát,még a Jónásch-telepre mentünk vissza.Nem volt egy nagy táv,nem is tudom talán a 6km...a szintemelkedés volt komolyabb.A sípályai meredek részt leszámítva nagyon vészes sem volt,ott az a 2-300 méter volt nehéz csak.

Kellemes volt,jól éreztük magunkat,a kőbe vésés és az "ekélyjelenet" pedig maradandó emléknek bizonyult.Sajna ekkor még nem videóztam,így filmes emlékem nem maradt erről a túráról.

Valahogy erre mehettünk

Kőhegy a kápolna és a szürke Budaörs

Tavaly novemberben terveztünk meg egy túrát a Budaörs környéki hegyekbe.Előzetes tervünk az volt,hogy majd fogaskerekűvel megyünk fel a Széchenyi-hegyi végállomásra és onnan inditjuk a túrát Budaörs felé,ahol majd megmásszuk az Odvas és a Kőhegyet is.Azt mivel pont aznap játszott Budaörsön bajnoki mérközést kedvenc focicsapatunk,így túra után megnézzük a meccset is.Ez volt az előzetes terv.Igen ám,de közben a meterológia katasztrófális időt jósolt aznapra.Így módosítottuk a tervet annyiban,hogy nekivágtunk Budaörsnek és csak a Kőhegyre mentünk fel.Valóban nem volt jó idő,de az a katasztrófális sem volt amit jósoltak.Mindenesetre Budaörs a szürke arcát mutatta felénk.

Beérve a városba szerencsére elállt az eső,de hideg volt és fújt némi erős szél is.

Elöször akkor a Kőhegynek vágtunk neki.Nem volt nálunk térkép,nem tudtuk merre is kell menni,de adta magát a dolog,hiszen a Kőhegy ott van Budaörs szívében még a vak is észreveszi.

Egy kellemes nem túl nehéz út vezetett fel a hegyre amely 235 méter magas mindössze.

A hegyre felvezető út egy gyönyörü kis kápolnához vezetett.

A Kőhegyi kápolna más néven Mária-kápolna a Budaörs központjában lévő Kőhegyen áll.A kápolnát Wendler Ferenc (1815-1897) építette,akinek álmában több alkalommal megjelent Szűz Mária és a Kőhegyen ásó budaörsinek kijelentette: "Én vagyok a Szeplőtelenül Fogantatott.

1853-ban Wendler Ferenc egy bányaszerencsétlenség során életben maradt,majd másfél évvel később megjelölte azt a kőhegyi vadrózsabokrot amelynek szirmain álmában a Szűzanya arcát látta.1855 tavaszán rokonokkal és ismerösökkel együtt munkához látott,utat készített a Kőhegyre,majd Scitovszky János hercegprímás,esztergomi érsek engedélyezésével megkezdte a kápolna építését,amelynek alapkövét 1855 május 5-én Brunner János plébános rakta le.A hagyomány szerint IX.Plus pápa Szűz Mária-szobrot küldött a kápolna avatására.A Kőhegyi kápolnát 1855 október 15-én szentelték fel a Szeplőtlen Fogantatás tiszteletére.

Dr.Riedl Ferenc szerint ez a kápolna viselte elöször ezt a nevet a világon,hiszen alig egy évvel korábban,1854 decemberében,Rómában IX.Plus hírdette ki a Szeplőtlen Fogantatás hitelét.

A hegyről pazar kilátás fogadja a vándort szinte a szélrózsa minden irányába.

Azonban ottjártunkkor erős szél fújt odafenn,így ez nem volt maradéktalanul élvezhető a szürke novemberi időben.A kápolna szomszédságában egy sziklába vájt barlang található.Ezt Wendler Ferenc készítette.Feleségének halála után elhatározta,hogy a kápolnáról az élete hátralevő részében megfelelően kíván gondoskodni.Ezért vájta ezt a kis barlangot,hogy a kápolna közelségében élhessen.1872-ben kezdte el kiásni kereszt alakban a barlangot amelybe 1878-ban be is költözött.

Wendler Ferenc és Mária kápolnája az egész környéken híres volt,sokan érkeztek ide akik csodájára akartak járni az egyszerű embernek és kápolnájának.A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált,amelyre rengeteg zarándok érkezett.

 

Wendler Ferenc élete utolsó éveiben nagyon sokat betegeskedett.1893-ban fia András egy házat építtetett az apja barlangja mellé és oda is költözött,hogy ápolhassa a már szinte teljesen vak édesapját és gondozhassa a kápolnát.Wendler Ferenc 1897 február 21-én hunyt el,sírja a kápolna mögött található.

A kis kápolnára ezekután több viszontagságos év köszöntött,míg 2003-ra sikerült megújulnia és elnyernie mai formáját.2006-ban készült el a kápolnához vezető lépcsősor (mi nem ezen mentünk fel,viszont ezen jöttünk le).

Mi pedig a Kőhegy után lereszkedtünk Budaörs városába ahol egy hatalmas séta után a helyi focipályán kötöttünk ki,ahol csapatunk 1-1-es döntetlent harcolt ki a helyi erőkkel szemben.

Budaörs gyönyörü kisváros a főváros közvetlen szomszédságában,amit a környező hegyek csak még szebbé tesznek.Sajna,hogy mi rossz időt fogtunk ki akkor,de ha minden jól megy akkor 2017 januárjában visszatérünk és valóra váltsuk az elmaradt túrát.