Ha jól emlékszem 1989 júniusában jártam első alkalommal a Zengőn,még Sándorral.Már akkor beleszerettem a hegybe,volt valami varázsa.Ha Sándor két hónappal korábban a medvehagyma szezon közepén hozott volna el,valószínű sosem mentem volna haza innen.Így is jó volt persze.Azóta igyekszem lehetőség szerint pár éve visszatérni.Gergővel is voltunk már itt nem egyszer.Legutóbb 2020 őszén jöttünk el,megnézni az akkor új kilátót,ami a régi geodéziai mérőtorony köré épült.Ennek már hat éve.Ideje volt hát újra eljönni.Elővettem a régi ősklasszikus túra útvonalát újra,így nekivágtunk Zolikával.Sajna egy héttel később mint terveztem.Ez azért volt mert kínzó hasmenés kapott el mindkettőnket az elmúlt héten.Így viszont félő volt,hogy túlleszünk már azon időszakon amikor a medvehagymák a legszebbek.
 |
| Hetény vezérnél,már sokadszorra |
Fél tíz körül érkeztünk Hosszúheténybe.Innen indult a túra a klasszikus útvonalon.Nevezetesen innen kapaszkodunk majd fel a Zengőre a híres kék3 turistaúton.Ez szeli át a csodás medvehagyma tengert.Majd felérve a csúcsra a kilátó megtekintése után a meredek sárgán jövünk le,letérve róla a Mária kápolna és a Zarándok-kút kedvéért,na meg a püspökszentlászlói arborétumot sem akarjuk kihagyni.Átmenve aztán Püspökszentlászlón érkezünk majd vissza Hosszúhetényben ahol egy kellemes gulyással zárjuk majd a túrát.Egy abszolút ösklasszikus túra tehát.Indultunk is,most Hosszúhetényre nem sok időt fecséreltünk.Az idő gyakorlatilag teljesen tökéletes volt.17 fok,szélcsend,napos idő.
 |
| Kőmorzsoló |
Kiérve a Püspökszentlászlói-völgybe most is a Kömorzsoló szobra volt az első ami fogadott.Ezután néhány méterre vált ki a kék3 út a zöld4-ből ami a völgyön vezetett végig.Mi pedig megkezdük kapaszkodásunkat felfelé.Valahogy semmi sem volt az ami régen,de mégis megmaradt valami a régi dolgokból is.Egy erdőgazdasági széles kijárt út vitt felfelé,ez korábban nem volt itt.Vele párhúzamosan még ott volt a régi szűk nyomvonal is.Egy emlékmű féle oszlop ami szintén nem volt itt régebben,figyelt ránk az út felett,de a meredek oldalban oda képtelenség volt felmenni.Mentünk tovább,egy ponton pedig a régi nyomvonal belejött ebbe az erdőgazdasági útba.
 |
| Lelket nyugtató út visz felfelé |
 |
| Az emlékmű |
Végre feltűntek a medvehagymák is,alakult a medvehagyma tenger.Azonban valóban nem volt olyan szép mintha csúcsidőben jöttünk volt,ráadásul kisebbnek tűnt a terület mint amire emlékeztem.Persze azért így is szép volt.Végre lejött az út nyomvonala az erdőgazdasági útról és újra a régi formában haladt felfelé.Lassan a medvehagymákat csodálva értünk fel a sárga3 úthoz a Paraszik-tetőre.Innen visszanézve is pazar volt az erdő,plusz kis kilátásunk is akadt a Misinára.Meredekebbé vált az út a medvehagymák már eltűntek ezen a magasságon.Viszont szembe köszönt egy csodás bazsarózsa bokor.Természetesen itt megálltunk.
 |
| Feltűnnek a medvehagymák |
 |
| Szép,de nem annyira mint a korábbi években |
 |
| Egy darabka földi mennyország |
A bejegyzésnek még nincs vége.Hamarosan folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése