Hát ezt el sem hiszem!Újra együtt túrázhatok az általam tisztelt valaha volt legnagyobbal,mentorommal atyai jóbarátommal akivel annak idején elkezdtem ezt az egész bulit.Újra itt van és megyünk!Készülödünk,pakolunk!Itt van Gergő fiam is,óriási élmény lesz ez neki,itt van még valaki,nem veszem ki pontosan ki is,de itt van.Na és itt van mama,Mama...édes Mama...Ő persze nem túrázni jön,csak segít a pakolásban kaját készit.Olyan nagyon jó itt veletek!Persze vannak dolgok amiket nem értek,bár nagyon azért nem zavarnak,az a lényeg,hogy együtt a csapat!Szóval nem értem,hogy újra egy mecseki túrára készülünk mégis miért is vagyunk éppen itt,a régi dunaújvárosi lakásban?
Na de a fene bánja!
Még mindenki elvégzi indulás elött a kis dolgát én meg addig mamával váltok pár szót.Újra nem értek bizonyos dolgokat,hát megkérdem tőle: hogy lehet az,hogy itt vannak amikor 2004-ben meghaltál?És Sándor is hogy-hogy itt van amikor 2008-ban ő is elment?Persze kimondhatalanul örülök neki és mielött a válasz megérkezne elindulunk...
 |
| Irány újra a kunyhó újra Sándorral!Hát kell ennél jobb? |
Megyünk...még mindig nem látom jól ki az a harmadik aki velünk tart,de nem zavar,biztos Sándor egyik haverja.Megyünk és nem értem,hogyha a Nyárádi kunyhóhoz megyünk mit keresünk éppen Dunaújvárosban?De Sándor megnyugtat minden rendben lesz...nekem ennél nem kell több.Gergő elöre megy mondhatni jó szokásához híven,aztán eszembe jut valami.Otthon hagytam a napszemüvegem és a baseball sapkám.Nélkülük semmi vagyok,hisz ha nincsenek rajtam én biza oda nem állok egy fotózáshoz sem.Iszonyúan nézek ki nélkülük...Mivel még alig jöttünk kétszáz métert úgy döntök visszaszaladok.Elöre kiabálunk Gergőnek aki vagy 50 méterrel elöttünk jár,hogy stop!Állj,vissza!Úgy tűnik hallgat ránk.Visszajön,addig meg én visszaszaladok a sapkáért és a napszemüvegért.
 |
| Drága barátom,annyira sajnálom,hogy csak álmomban voltál velem! |
Visszaérek a régi lakásunkhoz,de...az ajtón rács és zárva minden,de odabentröl hallom,hogy megy a tévé.Nem tudom mit tegyek,de az egész mégis valahogy kellemes...
Kiabálok be,hogy mama!Mama,mama,mama...
Kellemes minden...
Aztán fokozatosan egyre kellemetlenebb...egy tévé szól hallom...egyre jobban hallom.
Én túrázni akarok menni,vissza Sándorékhoz!Az sem érdekel ha már nem lesz szemüveg meg sapka...de a tévé csak szól...
A Barátok közt szingnálját hallom.Oldalba bök a fiam,hogy kelljek,ideje menni.
Kellemetlenül ébredek egy édes álomból...valóban szól a tévé.Este van és én mehetek éjszakára dolgozni...
Elaludtam este immár szokásosan éjszakás műszak elött.Befelé menet a munkába még mindig az álom hatása alatt vagyok,a buszon rájuk gondolok.
Annyira jó volt...
Annyira jó lenne....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése