Visszatérés a Macskalyukhoz

Gondolkodtam mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe,hiszen eredetileg őszi finálés túrának szántam mai túránkat,ám haladva túra közben rákellett döbbennem,hogy még a kanyarban sincs az őszi finálé.Nem mondom,hogy nem színesedett már a természet,de még bőven akadt olyan hely is ahol a zöld volt az úr.Gondoltam akkor legyen Túra a Dunában a megfelelő cím,hisz elvégre megint jócskán megyünk majd a kiszáradt Duna medrébe,de aztán odaérve és látva a Macskalyuk szépségét elhatároztam,hogy az lesz a címe ami fent is láttok.Szép őszi napnak ígérkezett október 23.-a,gondoltam akkor járjunk egyet úja a környék szigetvilágában,de most próbáljuk elérni a holtágak és a szigetek találkozási helyét a Macskalyukat.Négyen vágtunk neki a szép őszi délelöttön az útnak.

A városból indultunk (Dunaújvárosról van szó)

A városból hamar leértünk fő szigetünkre a Szalki-szigetre,innen inditottuk a túrát.Természetesen a száraz Duna medrekbe jelzett útak nem vezettek.A Szalki-sziget hozta szokásos szépségét,rengeteg horgász volt lent,akikröl egyre inkább ne vagyok jó véleménnyel.Sokszor ott hagyják a szemetjüket és most is sokan kocsival jöttek be a sziget olyan helyére ami inkább már természetvédelmi státuszt érdemelne.A nagy Dunáról bejövö csatorna zsiliphídján most is megálltunk,a kilátás innen a környék egyik legszebbike.Most is megcsodáltuk mielött tovább indultunk volna.

Kilátás a zsiliphídról

A sziget észak-keleti csücskénél tudtunk lemenni a száraz dunai mederben.Meglepöen sokan voltak itt.Gondolom már hírét vették a dolognak,hogy erre bizony csodákat láthatnak és mivel ezt nem lehet minden évben megnézni,így hát lejöttek.Valóban nagyon szép mesevilágba nyit utat a Duna ilyen fokú apadása,de egyfelöl ez a jelenség kezd egyre-inkább aggasztó lenni.Régebben nem volt ilyen,de mostanság már egyre sűrűbben van ilyen mértékű apadás.Jót nem jelent az biztos.Azért most élveztük ezt a mesevilágot amibe belecsöppentünk.

Száraz meder....és egy sziget

Többször is írtam már,hogy a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy sziget között három sziget húzodik.Ezek megközelitéséhez,bejárásához nyit utat az apadás.Normál körülmények között ide bejönni lehetetlenség (hacsak nincs egy csónakod),hisz a szigeteket dunai holtágak választják el egymástól.Na ezek voltak most javarészt kiszáradva.Na és persze kitünöen járhatóak voltak.Immár jó szokás szerint a legszélső a Duna fő ágához legközelebb elhelyezkedö Pap-szigethez mentünk.A két szigetet elválasztó Dunai holtágban mentünk,de elötte még a Pap-sziget északi csücskénél megkajáltunk.

A csapat,mögöttünk a Pap-sziget

A Dunai meder kitünöen járható volt,még annál is kevesebb volt benne a víz mint amikor legutoljára itt jártunk (szeptember 1.-én).Sárgult már erre itt-ott a természet,de még mindig elmaradt attól a szintől amit 2015 november 8.-i itt jártunkkor tapasztaltunk.Azért persze szép volt.A medernek nagyjából a háromnegyedénél találtunk csak vízet.Ezt még ki is lehetett kerülni és csak egy kicsivel odébb kellett bemennünk a Pap-szigetre.

Ritka pillanat:víz a mederben

A Pap-szigetnek ez az északi része maga a vadregényes dzsungel és őserdő.Szinte járhatatlan,de szerencsénkre volt itt egy csapás amin haladni tudtunk.Tehát mások is jártak már itt (ugye mi is szeptember elsején).A korábban tapasztalható emebertömegböl persze ekkora már semmi sem maradt.Magunk voltunk végre.Olyannyira dzsungel hatását keltette a sziget,hogy Zoli haveromat gyorsan át is kereszteltem Dzsungel George-á.Szerencsére ez a rész nagyjából csak 200-250 méteren át tartott,aztán elértük a Pap.sziget északi végét.Az elmúlt napok,hetek szmogos párás levegöje után végre már kristálytiszta levegő fogadott a szél kitisztitotta.Igy aztán maradéktalanul tudtuk élvezni a látványt.

Szemben a Rácalmási-sziget

Ez már itt a Macskalyuk

Kigyönyörködtük magunkat a Pap-sziget északi csücskén és azon kezdtem el agyalni hogyan megyünk át a másik szigetre,ahol láthatóan járható volt a partszakasz.Ám a két szigetet elválasztó mederben itt már bőven volt víz.A többiek tiltakozása közepette belevetettem magam egy csalán mezöbe keresve egy helyet ahol áttudunk kelni.Nem volt más választásuk a többieknek követtek.Eredetileg vissza akartak arra menni amely felöl jöttünk,de én tudtam,hogy a Macskalyuk lenyügöző lehet.Kerestem a helyet ahol áttudunk menni.Útközben beleléptem egy kb.30cm mély gödörbe,de nem ért baj,Gergő pedig lecsúszott a partról a mederbe,de őt sem érte baj.Nagyjából két métert "zuhant" de nem volt már ott olyan vészes a partszakasz szerencsére ahová esett ott pedig már nem volt víz a mederbe.Eme két kisebb baleset után megtaláltuk az utat az átkeléshez.

A csalánmezőben

Oda kellett átmenni

Átérve a Második-sziget partján tudtuk folytatni a túrát amely szerencsére jól járható volt.Méterröl méterre lett egyre szebb és szebb a Macskalyuk és a többiek sem tiltakoztak már azért mert erre jöttünk.Ennyire jól nem tudtuk még bejárni a Macskalyukat sosem.Voltunk már itt többször is,a szemközti parton,meg itt is,de ilyen jók még sosem voltak a feltételek,hogy megcsodáljuk ezt a szép helyet ahol találkoznak a dunai holtágak és a szigetek.Rendkivül élvezetes volt most itt lenni a látvány pedig önmagáért beszélt.

Jól haladtunk a parton

Alakul a Macskalyuk

Szemben a Rácalmási kis Duna ág

Ezen a részen viszonylag bőven volt víz,ám haladva a Macskalyuk nyugati részéhez úgy lett egyre kevesebb és kevesebb mígnem ott is száraz lett a meder.Ám addig bőven akadt látnivaló.A horizontot a szemközti Rácalmási-sziget uralta,nem hiába,hiszen hatalmas azokhoz a szigetekhez képest amelyeken jöttünk.Innen nézve úgy tünt,hogy szemben középen a Rácalmási kis Duna ágban is van bőven víz,ám jobbra a szigetre benyuló holtágban úgy tünt nincs.Átérve a Macskalyuk nyugati feléhez a kicsi vízben egy csónak volt,egy horgásszal rajta.

A Macskalyuk középen egy horgásszal

Lelketnyugtató hely

Visszanézve ezt látjuk

Rendkivüli szépségű volt a táj,mi pedig még mindig a Második-sziget partjáról csodáltuk az egészet.Innen nem régen húzodhatott le a víz,mert a talaj igen puha volt és helyenként sáros,de remekül tudtunk haladni.Útunk immár visszafordult délnek ahogy a sziget partja ívelt.Egy zátony volt még arébb ahol jól láthatóan száraz lábbal kilehetett menni a szárazföldre.Oda tartottunk tehát.Valóban egy jól járható út vitt kifelé.A zátonynak a másik oldalán viszont ott volt az a dunai holtág amely a Második-szigetet választotta el a szárazföldtöl.Ebben azért ha bőven nem is,de volt víz.Úgy döntöttünk nem megyünk arra,hanem kimegyünk a szárazföldre.

A másik holtág a zátonyról nézve

Egy sziklás rész maradt még a Macskalyukból,de ezen is könnyen átvezetett az út.Itt búcsúztunk el ettől a csodás helytől.Végre valahára alaposabban betudtuk járni.Érdemes volt átjönni a Pap-szigetről erre.Már a többiek sem bánták.Arra a jelzett piros sáv útra értünk ki amelyen Dunaújvárosból tudunk elmenni Rácalmásra és még tovább is.De most a város felé fordultunk.Kellemes őszi környezetben vettük az irányt vissza a város felé.

Sziklás résszel búcsúzik a Macskalyuk

Nem mentünk sokat otthonról talán 10km,de a Szalki-szigettöl tán hét.Túratársaim mégis alaposan kifáradtak,ezt nem tudom hova írni mert a terep sem volt nehéz.Talán a három nappal ezelötti túra nem volt még messze és ennek volt esetleg köszönhető a kifáradás.Nálam nem voltak ilyen gondok,elvégre hol volt ez a túra a pár héttel ezelötti bakonyi 25km-hez képest...Na de most is jól éreztük magunkat,annyira nem volt jó a hangulat mint három napja tán éppen a fáradtság miatt,de azért remekül elvoltunk,és persze ismét csodákat láttunk.Videó ezúttal sem készült,persze ha tudom,hogy ilyen könnyen betudom járni a Macskalyukat...na mindegy ez van.

Hazafelé...