Túra Gergő szigetén

Nincs egy hete,hogy észrevettem a Duna ismételt alacsony vízállását,így azt gondoltam,ha nem lesz komolyabb eső a hétvégéig,akkor újra lejövök a holtágakba és a helyi szigetvilágba túrázni.Nehezitette a dolgomat,hogy mára gyakorlatilag ítéletidőt jósoltak,ám délelött ahogy sertepertéltem nyoma sem volt különösebben rossz időnek,elvolt ugyan borúlva,de se hideg,se szél,se eső nem volt.Igy vettem a fáradtságot és elindultam le a Dunához délután egykor.Telóztam Zoli barátomnak ha van kedve jöjjön,volt neki,így ketten vágtunk neki a szigetvilágnak ahol utoljára olyan jót túráztunk még Gergővel együtt,tavaly október végén,majdnem egy éve...Erről a tavalyi élménydús túráról ide kattíntva olvashatsz.Szóval elindultunk amikor is elkezdett szemerkélni az eső,de nem lehet mondani,hogy rossz idő volt.

A szigetvilág kapuja,jobbra az első szigetecske

Leérve ahogy azt múlt vasárnap szemügyre is vettem,valóban alacsony volt a vízállás,vígan száraz lábbal lehetett átmenni a Szalki-szigetről a szemközti Nevesincs szigetre amelyet mi Gergővel annak idején Első-szigetre kereszteltünk.Mivel három sziget van a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy-sziget között és ez az első.Mellette a holtág félig kivolt száradva,ott közelitettünk a következő második sziget felé,amelynek én Gergő halálát követően a Gergő-szigete nevet adtam ugye.A sztori már ismerös annak aki olvasgatja a blogomat akinek nem az kattíntson ide .Mivel a harmadik szigetnek volt neve (Pap-sziget) így csak a másodikat tudtam átnevezni,mivel tudomásom szerint annak nincs neve.Meghagytam Zoli barátomnak,ha majd eljön az én időm is és mehetek Gergőhöz akkor majd az Első-szigetet nevezze el Zoli-szigetének.Ennyi nekem is jár... (mosolyjel)

Balra Gergő szigete,jobbra az Első sziget,közte ami elválasztja őket

Az Első-sziget végénél még azért sáros,iszapos volt a talaj,de átlehetett menni Gergő szigetére.Ez volt amúgy a három sziget közül a legnagyobb.Nem mértem le,de talán van másfél kilométer hosszú,a legnagyobb szélességénél meg lehet 200-250 méter.A szigeten a járható út az egész szigetnek kb. 0,5%-a,amúgy egy járhatatlan őserdő borítja az egész szigetet.Őszintén szólva nem is azért jöttünk,hogy ezen a szigeten túrázzunk,hanem a kiszáradt holtágakban.Viszont,hogy elérjük a szigettől jobbra található a Pap-szigettel elválasztó holtágat ahhoz mindenképpen rákellett lépnünk Gergő-szigetére.Rálépve különös érzés lett rajtam úrrá,ez volt az első alkalom,hogy itt jártam Gergő halála óta,eszembe jutott,hogy utoljára vele voltam itt...

Gergő szigetén

A tábla nincs elfelejtve,dolgozom a projekten,ha kész lesz elhozom majd és kiszögelem az egyik fára...Szerencsére itt volt pont a sziget járhatóbb része,így könnyen elértünk a holtágig.Valóban száraz volt ezúttal is.Talán aggasztó ez a vízhiány,de úgy gondolom lesz még itt árvíz is.Vígan tudtunk haladni a két szigetet elválasztó száraz holtágban a fák a két szigeten megkezdték már az őszi színjátékot,de azért az még nem volt az igazi.Az igazira még két-három hetet várni kell.Közben az eső már esett,de olyan kellemes formában,csendesen.Egyáltalán nem volt zavaró és nem is éreztük,hogy ázunk.

A kiszáradt holtág,balra Gergő szigete

Tudtunk egy-két száz métert haladni így,amikor is már volt víz a holtágban,tehát az apadás még nem volt teljes.Látható volt,hogy aztán a holtág többi részén már van víz mindenhol,így ott tovább haladni már nem lehetett.Adta magát a dolog,hogy bemenjünk valamelyik szigetre.Ilyenkor régebben Gergővel mindig a Pap-szigetre mentünk be,mert a kettő közül még mindig az volt a jobban járhatóbb.Most azonban kétség sem férhetett hozzá,hogy Gergő szigetére megyünk be.Ott kobászolunk ameddig tudunk.Túráztam már a szigeten magával Gergővel,nem igazán lehet rajta sehova se menni,de a szigeti őserdőnek különös,kellemes hangulata van.

Eddig tartott a száraz rész,itt már nem lehetett tovább menni

Beérve a szigetre,nemhogy jelzett,de út sem volt.Az őserdőben a fák között,leszakadt ágak és kövek és csalánok meg mindenféle növényzet között lehetett haladni.A sziget északi végénél található Macskalyuk,ahova tavalyi túránk is vezetett úgy tűnt elérhetetlen.Le is mondtunk a környék legszebb helyéről,de kevertünk az erdőben egy sort,éppen arra amerre valamicske járható ösvény tünt fel,különösebb cél nélkül.Én örültem azért,hogy itt lehetek Gergő szigetnén.Magát Gergő lelkének közelségét sajnos most nem éreztem,de bíztam benne,hogy most is itt van velem,ahogy azt ígérte.

A szigeten,ez egy szelídebb rész

Ide oda kobászoltunk a szigeten,míg eszünkbe jutott,hogy menjünk ki a másik oldali holtághoz,nézzük meg az járható-e.Nagy nehezen tudtunk haladni,de azért valahogy mégis kellemes volt.Az eső már jobban esett,de az erdő fáinak lombkoronái adtak némi védelmet.Észak azaz a Macskalyuk felé a szigeten sem lehetett haladni,így valóban nem volt más mint annak a  nyugati partjához kimenni.Végül is odaértünk.A másik holtágban bőven volt víz,így végleg tudatosult bennünk,hogy nincs más hátra mint írány hátra.Mivel itt másfelé nem lehetett menni,visszamentünk a járható holtágba és elidultunk vissza.

A másik holtág első része is kivan száradva

Visszamentünk Gergő szigetének legdélibb pontjához,ahol láttunk,hogy a bővebb vízű holtágnak ez a szakasza itt is kivan száradva,elindultunk hát azon ameddig lehetett.Sokáig nem,tán 100 métert tudtunk menni.Itt újra benéztünk a szigetre.A szigetnek ez a része némileg járhatóbb volt az elözőhöz képest,így újra neki álltunk ott kobászolni.Mondjuk sok látnivaló itt sem akadt.Próbáltam megtalálni azt a rókalyukat amit Gergővel fedeztünk fel négy éve mikor itt jártunk.Úgy emlékeztem erre van,de nem találtam,lehet északabbra volt.Mentünk a szigeten ameddig lehetett,de aztán egy ponton itt is annyira sűrű lett minden,hogy nem tudtunk már menni.Visszafordultunk.

Gergő szigetén...

Egy szelfi,annak idején Gergővel mindenhol csináltunk egyet,most Zolit vettem rá erre.

Visszamentünk egészen a Szalki-szigetre.Búcsút vettem Gergő szigetétől,remélem mikor legközelebb jövök,már tudom hozni a kis emléktáblát...A Szalki-szigeten elmentünk az egykori kompállomáshoz.Hát itt már komp sajnos nem jár mióta megépült a híd.Pedig jó lenne,mert elérhető távolságban lenne a túloldalon pl. a Tassi-zsilip...Itt a kompállomás utáni részen van az a hely ahol a Dunába szokják dobni azon elhunytak hamvait akik ezt kérték életükben még.Sok ilyen kis síremlék féle van itt és van egy közös is,egy kereszttel,felírattal amely a Dunába szórt elhunytaknak állít emléket.

A Dunába szórtak emlékére - Dunaújváros,Szalki-sziget

Mire lejöttünk a szigetről elállt az eső és a nap is kisütött...hát ez az én formám.Felmentünk még a városba,beültünk egy kocsmába ahol ittunk egy jót,majd úgy ment ki-ki haza.Ekkor már újra esett.Nem volt egy különösebb túra,de nem akartam otthon ülni és csábított a kiszáradt holtág újra,amelyről aztán kiderült,hogy most csak félig van kiszáradva.Mindegy jó volt ez is,egy kis mozgás jólesett.

Gergő szigeténél jártam

Igazából nem is oda készültem.Kimentem a temetőbe tiszteletemet tettem Gergő és a többi hozzátartozóim sírjánál,sajnos már mindenki odaát van...aztán eljövőben onnan jutott eszembe,hogy egy hete tán a helyi Felső-Dunaparton jártam,onnan látszódott,hogy ismét alaposan levan apadva a Duna,így arra gondoltam lenézek a közeli Szalki-szigetre,hogy mi a helyzet ez ügyben.Meglehetősen borús volt az idő,de viszonylag meleg volt.Lesétáltam hát a temetőből a szigetre.

Rác templom a temető felöl jövet

Leérve láttam,hogy megkezdödőtt az őszi színjáték,itt-ott már kezdtek sárgulni a fák.Ugye többször leírtam már ebben a blogban,hogy számunkra mindig is ez az év legkedveltebb időszaka,az őszi színjáték ideje.Ami álltalában szeptember utolsó hetétől,november közepéig tart.Ilyenkor a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni,ilyenkor vannak a legjobb idők.Szóval ez volt a kedvencünk,nekem is és Gergőnek is.Kezdte a természet az őszi pompáját mutatni,amelyet örömmel vettem.A szigeten meglehetősen sokan mozogtak,de zsúfoltság azért nem volt.Mentem hát körbe az északi részen úgy ahogy azt mindig is szoktuk amikor itt jártunk.

A Szabadstrand-öböl és a város

A Szabadstrand-öböl vízszintje nem volt mérvadó,hiszen itt zsilippel szabályozzák a vízszintet.Végre letudtam menni az észak-nyugati csücsökbe,ide az elmút 10 évben egyszer sem sikerült,mert mindig volt itt legalább egy horgász.Persze a nyomukat most is észre lehetett venni,hiszen volt eldobva papír is meg konzervdoboz is... na de végre innen is tudtam egy fotót lőni,noha ez a ború nem igazán kezdvezett a P20 prónak... Ettől függetlenül ez a rész mindig szép,minden évszakban,minden időben.

A zsiliphíd

Ezután rámentem a zsiliphídra,ugye az innen való kilátás az egyik nagy kedvencem,többször írtam már ezt is.Ugye az öböl felöl bőven volt víz benne.Ám a másik oldalra kinézve már látható volt,hogy alig-alig van víz a mederben,valóban levolt apadva a Duna.Így már gondoltam,hogy esélyes a dolog,hogy újra átlehet menni a szigetekre.Így hát a zsiliphíd után elballagtam a sziget észak-keleti csücskébe.

A kedvenc rész....

Valóban levolt apadva a Duna,ha nem is a legteljesebben,de éppen eléggé ahhoz,hogy legalább az Első-szigetre átlehessen menni.Ha már lejöttem,gondoltam akkor átmegyek arra.Mindig is imádtuk ezt a környéket,a szigetek,a holtágak felérnek egy valóságos mesevilággal.Sétálva az Első-szigeten eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,igaz velünk voltak a többiek is Ez volt az a túra.Ettől kicsit elszomorodtam,de aztán feltűnt Gergő-szigete...!

Száraz az út az Első-szigetre

Láthatóan levolt apadva azokon a részeken a Duna amely,egy újabb itt megejtendő túrához kell.Ám az Első-sziget végénél hiába volt leapadva,még annyira sáros és iszapos volt,hogy az már nem tette lehetővé,hogy átmenjek Gergő-szigetére.Aki nem tudja miről van szó,mi az a Gergő-szigete az olvassa el ezt a bejegyzést,aztán jöjjön vissza ide.Megvárom.

De ez is megnyugtatta a lelkem,hogy itt voltam Gergő-szigetével szemben,alig pár lépésre tőle.Na és ugye a beígért tábla nincs elfelejtve,elfog készülni és átlesz vive oda.

Szemben Gergő-szigetének legdélibb pontja

Még elmentem az Első-szigetnek is az észak-keleti csücskére,innen rálehetett látni a Pap-szigetet és Gergő-szigetét elválasztó holtágra.Bár olyan jó 250 méter körül lehetett onnan,úgy tűnt az most is kivan száradva.Mindez azt jelentette,ha a héten megúsznánk különösebb csapadék nélkül,akkor egy hét múlva lelehetne jönni erre újra túrázni egyet.Ha így lesz lejövök,lecsábitom a többieket is.Mondjuk mondja az esőt a hétre...Ritka lehetőség lenne amúgy,mert az még nem fordult elő,hogy két egymást követő évben megnyiljon az út a szigetek és a holtágak felé.

Balra Gergő-szigete,jobbra a Pap-sziget,köztük a holtág

Na szóval,jó lenne erre eljönni a jövő héten vagy a következő hetekben,nagyon szerettük mindig ezt a környéket.Most azonban nem mentem tovább,ugye félő volt,hogy az iszapba esetleg belesüppedek,így nem mentem át a szigetre.Elindultam vissza a Szalki-szigetre,majd elsétáltam egy közeli buszmegállóhoz.Onnan helyijáratos busszal szándékoztam hazamenni,jött is.Aztán a busz defektet kapott,így két megállóval később mehettem gyalog haza.Így megint megvolt egy be nem tervezett sétából lett kisebb fajta túra.

Mögöttem Gergő-szigete

Visszatérés a Macskalyukhoz

Gondolkodtam mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe,hiszen eredetileg őszi finálés túrának szántam mai túránkat,ám haladva túra közben rákellett döbbennem,hogy még a kanyarban sincs az őszi finálé.Nem mondom,hogy nem színesedett már a természet,de még bőven akadt olyan hely is ahol a zöld volt az úr.Gondoltam akkor legyen Túra a Dunában a megfelelő cím,hisz elvégre megint jócskán megyünk majd a kiszáradt Duna medrébe,de aztán odaérve és látva a Macskalyuk szépségét elhatároztam,hogy az lesz a címe ami fent is láttok.Szép őszi napnak ígérkezett október 23.-a,gondoltam akkor járjunk egyet úja a környék szigetvilágában,de most próbáljuk elérni a holtágak és a szigetek találkozási helyét a Macskalyukat.Négyen vágtunk neki a szép őszi délelöttön az útnak.

A városból indultunk (Dunaújvárosról van szó)

A városból hamar leértünk fő szigetünkre a Szalki-szigetre,innen inditottuk a túrát.Természetesen a száraz Duna medrekbe jelzett útak nem vezettek.A Szalki-sziget hozta szokásos szépségét,rengeteg horgász volt lent,akikröl egyre inkább ne vagyok jó véleménnyel.Sokszor ott hagyják a szemetjüket és most is sokan kocsival jöttek be a sziget olyan helyére ami inkább már természetvédelmi státuszt érdemelne.A nagy Dunáról bejövö csatorna zsiliphídján most is megálltunk,a kilátás innen a környék egyik legszebbike.Most is megcsodáltuk mielött tovább indultunk volna.

Kilátás a zsiliphídról

A sziget észak-keleti csücskénél tudtunk lemenni a száraz dunai mederben.Meglepöen sokan voltak itt.Gondolom már hírét vették a dolognak,hogy erre bizony csodákat láthatnak és mivel ezt nem lehet minden évben megnézni,így hát lejöttek.Valóban nagyon szép mesevilágba nyit utat a Duna ilyen fokú apadása,de egyfelöl ez a jelenség kezd egyre-inkább aggasztó lenni.Régebben nem volt ilyen,de mostanság már egyre sűrűbben van ilyen mértékű apadás.Jót nem jelent az biztos.Azért most élveztük ezt a mesevilágot amibe belecsöppentünk.

Száraz meder....és egy sziget

Többször is írtam már,hogy a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy sziget között három sziget húzodik.Ezek megközelitéséhez,bejárásához nyit utat az apadás.Normál körülmények között ide bejönni lehetetlenség (hacsak nincs egy csónakod),hisz a szigeteket dunai holtágak választják el egymástól.Na ezek voltak most javarészt kiszáradva.Na és persze kitünöen járhatóak voltak.Immár jó szokás szerint a legszélső a Duna fő ágához legközelebb elhelyezkedö Pap-szigethez mentünk.A két szigetet elválasztó Dunai holtágban mentünk,de elötte még a Pap-sziget északi csücskénél megkajáltunk.

A csapat,mögöttünk a Pap-sziget

A Dunai meder kitünöen járható volt,még annál is kevesebb volt benne a víz mint amikor legutoljára itt jártunk (szeptember 1.-én).Sárgult már erre itt-ott a természet,de még mindig elmaradt attól a szintől amit 2015 november 8.-i itt jártunkkor tapasztaltunk.Azért persze szép volt.A medernek nagyjából a háromnegyedénél találtunk csak vízet.Ezt még ki is lehetett kerülni és csak egy kicsivel odébb kellett bemennünk a Pap-szigetre.

Ritka pillanat:víz a mederben

A Pap-szigetnek ez az északi része maga a vadregényes dzsungel és őserdő.Szinte járhatatlan,de szerencsénkre volt itt egy csapás amin haladni tudtunk.Tehát mások is jártak már itt (ugye mi is szeptember elsején).A korábban tapasztalható emebertömegböl persze ekkora már semmi sem maradt.Magunk voltunk végre.Olyannyira dzsungel hatását keltette a sziget,hogy Zoli haveromat gyorsan át is kereszteltem Dzsungel George-á.Szerencsére ez a rész nagyjából csak 200-250 méteren át tartott,aztán elértük a Pap.sziget északi végét.Az elmúlt napok,hetek szmogos párás levegöje után végre már kristálytiszta levegő fogadott a szél kitisztitotta.Igy aztán maradéktalanul tudtuk élvezni a látványt.

Szemben a Rácalmási-sziget

Ez már itt a Macskalyuk

Kigyönyörködtük magunkat a Pap-sziget északi csücskén és azon kezdtem el agyalni hogyan megyünk át a másik szigetre,ahol láthatóan járható volt a partszakasz.Ám a két szigetet elválasztó mederben itt már bőven volt víz.A többiek tiltakozása közepette belevetettem magam egy csalán mezöbe keresve egy helyet ahol áttudunk kelni.Nem volt más választásuk a többieknek követtek.Eredetileg vissza akartak arra menni amely felöl jöttünk,de én tudtam,hogy a Macskalyuk lenyügöző lehet.Kerestem a helyet ahol áttudunk menni.Útközben beleléptem egy kb.30cm mély gödörbe,de nem ért baj,Gergő pedig lecsúszott a partról a mederbe,de őt sem érte baj.Nagyjából két métert "zuhant" de nem volt már ott olyan vészes a partszakasz szerencsére ahová esett ott pedig már nem volt víz a mederbe.Eme két kisebb baleset után megtaláltuk az utat az átkeléshez.

A csalánmezőben

Oda kellett átmenni

Átérve a Második-sziget partján tudtuk folytatni a túrát amely szerencsére jól járható volt.Méterröl méterre lett egyre szebb és szebb a Macskalyuk és a többiek sem tiltakoztak már azért mert erre jöttünk.Ennyire jól nem tudtuk még bejárni a Macskalyukat sosem.Voltunk már itt többször is,a szemközti parton,meg itt is,de ilyen jók még sosem voltak a feltételek,hogy megcsodáljuk ezt a szép helyet ahol találkoznak a dunai holtágak és a szigetek.Rendkivül élvezetes volt most itt lenni a látvány pedig önmagáért beszélt.

Jól haladtunk a parton

Alakul a Macskalyuk

Szemben a Rácalmási kis Duna ág

Ezen a részen viszonylag bőven volt víz,ám haladva a Macskalyuk nyugati részéhez úgy lett egyre kevesebb és kevesebb mígnem ott is száraz lett a meder.Ám addig bőven akadt látnivaló.A horizontot a szemközti Rácalmási-sziget uralta,nem hiába,hiszen hatalmas azokhoz a szigetekhez képest amelyeken jöttünk.Innen nézve úgy tünt,hogy szemben középen a Rácalmási kis Duna ágban is van bőven víz,ám jobbra a szigetre benyuló holtágban úgy tünt nincs.Átérve a Macskalyuk nyugati feléhez a kicsi vízben egy csónak volt,egy horgásszal rajta.

A Macskalyuk középen egy horgásszal

Lelketnyugtató hely

Visszanézve ezt látjuk

Rendkivüli szépségű volt a táj,mi pedig még mindig a Második-sziget partjáról csodáltuk az egészet.Innen nem régen húzodhatott le a víz,mert a talaj igen puha volt és helyenként sáros,de remekül tudtunk haladni.Útunk immár visszafordult délnek ahogy a sziget partja ívelt.Egy zátony volt még arébb ahol jól láthatóan száraz lábbal kilehetett menni a szárazföldre.Oda tartottunk tehát.Valóban egy jól járható út vitt kifelé.A zátonynak a másik oldalán viszont ott volt az a dunai holtág amely a Második-szigetet választotta el a szárazföldtöl.Ebben azért ha bőven nem is,de volt víz.Úgy döntöttünk nem megyünk arra,hanem kimegyünk a szárazföldre.

A másik holtág a zátonyról nézve

Egy sziklás rész maradt még a Macskalyukból,de ezen is könnyen átvezetett az út.Itt búcsúztunk el ettől a csodás helytől.Végre valahára alaposabban betudtuk járni.Érdemes volt átjönni a Pap-szigetről erre.Már a többiek sem bánták.Arra a jelzett piros sáv útra értünk ki amelyen Dunaújvárosból tudunk elmenni Rácalmásra és még tovább is.De most a város felé fordultunk.Kellemes őszi környezetben vettük az irányt vissza a város felé.

Sziklás résszel búcsúzik a Macskalyuk

Nem mentünk sokat otthonról talán 10km,de a Szalki-szigettöl tán hét.Túratársaim mégis alaposan kifáradtak,ezt nem tudom hova írni mert a terep sem volt nehéz.Talán a három nappal ezelötti túra nem volt még messze és ennek volt esetleg köszönhető a kifáradás.Nálam nem voltak ilyen gondok,elvégre hol volt ez a túra a pár héttel ezelötti bakonyi 25km-hez képest...Na de most is jól éreztük magunkat,annyira nem volt jó a hangulat mint három napja tán éppen a fáradtság miatt,de azért remekül elvoltunk,és persze ismét csodákat láttunk.Videó ezúttal sem készült,persze ha tudom,hogy ilyen könnyen betudom járni a Macskalyukat...na mindegy ez van.

Hazafelé...

Alakuló ősz

Egy kis helyi séta volt a mai menű.A Szalki-szigetre mentünk le,sokmindenre kiváncsiak voltunk.Elöször is persze arra,hogy mennyire kezdödött meg az őszi színjáték.Nos megkezdödött!Még van hova fejlödni mondhatnám,de úgy is alakul ez magától.A színelöadás már most a nyitánykor is fantasztikus.Egyszerüen szerintem nincs szebb az őszi természetnél.A sziget is kezdi magára venni az őszi ruhát.Másokat is érdekelhetett ez,hiszen rengetegen voltak odalenn.

Szabadstrand-öböl

Aztán kiváncsiak voltunk a vízállásra is.Apad vagy árad-e a Duna?Két éve ugyanis annyira alacsony volt a Duna vízállása,hogy átlehetett menni száraz lábbal a környék szigetvilágának szigeteire.Felejhetetlen és felülmúlhatatlan volt!Így aztán titkon reménykedtünk abban,hogy elöbb-utóbb újra szerencsénk lesz és nem csak képeket hanem egy vállalható videót is tudnék csinálni az őszi elképesztő szépségű szigeteken.Sok reményt persze nem füztünk hozzá,hisz mintha olyan hireket hallottunk volna,hogy a Duna nem,hogy apad hanem árad és nem is kicsit...arra fent valahol északon.

Mert itt nálunk egyenlöre bizony apad!Na és ha nem jönne áradás akkor bizony pár héten belül átlehetne menni a környék szigeteire még az őszi színjáték idején!

Jó lenne ha összejönne!

Bizony apad!Szemben a környék első szigete

Szóval maga a sziget nagyon szép volt,kellemes őszi sétát lehetett tenni még a nagy tömeg ellenére is.Gondolom a hegyekben az erdők is kezdenek átvedleni és a legszebbik arcukat mutatni a vádoroknak...Hát jövő héten már mi is újra túrázunk ha az időjárás nem szól közbe.Minden kétséget kizáróan számomra ez a legszebb hónap az október!

Körbejártuk a Szalki-sziget északi részét.Sajnos feltünő volt,hogy a horgászok milyen piszkot hagynak maguk után...eddig nekem nem volt bajom velük,de ha ez ilyen népség hát...nem is tudom... Itt sem tudom megérteni,hogy miért kell a szemetet otthagyni...

Gyönyörü ősz

Ennyi volt a mai séta, amire kiváncsiak voltunk arra megkaptuk a választ.

Igyekszünk a következő 4-5 hétvége mindegyikén legalább egy kicsit kimozdulni.A fő irányvonal persze most mint írtam a Pilis-tető.

Mindenkinek ajánlom ugyanezt,ha máshova nem,hát egy könyékbeli parkba menjen el.Hisz az őszi színelöadás szerintem mindenhol fantasztikus...!

A Szalki-szigetről nézve az a bizonyos Első-sziget,ahol már zajlik az előadás...

A második sziget

December tájékán elsősorban a tél szépségeire számít az ember ha túrázni indul,egy kis hó a fehér táj hívogatóan hathat az emberre.Amikor mi elindultunk erre a túrára mindebből semmit sem láttunk.Tavaszt idéző ragyogó napsütés fogadott és hideg sem volt,a hőmérő a déli órákra a 10 fokot is megközelithette.Elindultunk hát abba a lenyügöző szigetvilágba amelybe már ősszel jártunk (Csodás ősz a szigeteken - blogbejegyzésem).Ugye akkor ősszel annyira levolt apadva a Duna,hogy a holtágakban száraz lábbal mentünk át a környék szigeteire.Kiváncsiak voltunk decemberre mi maradt ebből a rekord apadásból.

Alacsony vízállás a holtágakban

Mint leírtam korábbi blogomban (Csodás ősz a szigeteken) a dunaújvárosi Szalki és a Rácalmási Nagysziget között három kisebb-nagyobb szigetet fedeztünk fel.Mivel nevük nem lévén (vagy nem tudunk róla) elneveztük őket Első-Második-Harmadik szigetnek.Később megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják.Ezt jártuk be ősszel.Az Első-sziget oly kicsi,hogy külön blogbejegyzést nem nagyon érdemel.Decemberben visszatértünk tehát felfedezni a Második-szigetet is.Ez volt a három közül a legnagyobb.Észak-déli irányban talán másfél kilométer is lehetett,a legnagyobb nyugat-keleti szélessége meg 250 méter körül mozgott.Az egész szigetet egy összefüggő erdőség uralta járható út nélkül.A Dunai holtágak decemberben még mindig levoltak alaposan apadva,de szemmel láthatóan azért több volt bennük a víz mint november elején.A lényeg az volt,hogy száraz lábbal még mindig átlehetett rájuk menni!

A Dunai holtág a Második-sziget és a part között

A Második-sziget az Első-szigettől északra helyezkedik el,a két sziget között normál esetben egy kb.10 méter széles dunai holtág van.Most mikor mi ott jártunk ez a holtág 10-es volt ugyan,de nem méterben hanem centiméterben...Így tehát száraz lábbal mentünk át.A part és a Második-sziget között is egy dunai holtág van,valamint a sziget keleti partján is,tehát a Második és a Harmadik-sziget között is.Ezek voltak kiszáradva novemberben.Most úgy tünt ez az állapot olyan 75%-os,tehát nagyrészt most is szárazak a medrek,de itt-ott már van bennük víz.Úgy határoztunk,mivel a Második-szigeten nem volt járható út,ezért ameddig tudunk a sziget nyugati oldalán a mederben megyünk.Ahol pedig majd nem lehet menni,azokon a helyeken bemegyünk a szigeti erdőbe és ha járhatatlan is,valahogy törünk magunknak utat.Így is lett.

A sziget északi vége felé

A mederben kb. a sziget kétharmadáig tudtunk menni.Itt azonban már bőven volt víz a holtágban ezért bekellett mennünk a szigetre az erdőbe.Valóban járhatatlan volt,mégis ahogy utat törtünk magunknak,ahogy evickéltünk az "őserdőben" hatalmas élmény volt!A távolban rókát láttunk elsuhanni és a fák aljában rengeteg rókaodút is találtunk.A sziget a járhatatlansága ellenére is gyönyörü volt.Az igazi csodák azonban a sziget végén vártak minket.

Alakul a táj...

Ahogy közeledtünk a sziget nyugati oldalán a sziget északi végéhez egyre inkább kezdett lenyügözővé válni a táj,mígnem elértünk egy egészen fantasztikus helyre.Akkor még nem tudtuk,de aztán kiderült,hogy ennek a helynek a neve: Macskalyuk.Itt találkoznak a Dunai holtágak és a Dunaújváros és Rácalmás környéki szigetek.Egészen elképesztően szépségű tájon találtuk magunkat...Korábban erről nem nagyon tudtuk,pedig hát itt lakunk innen talán csak olyan 7-8km-re....Itt álltunk a Második-sziget északi végén és...amit láttunk az csoda volt.Az itt-ott félig kiszáradt máshol meg teli holtágak szépsége felülmúlhatatlan volt,a szemközti Rácalmási-Nagysziget is pompázott a téli napsugárban.Kicsit odébb mentünk és láttuk a Rácalmási-sziget legdélibb valamint a Harmadik-sziget legészakibb pontját.Láttuk a Rácalmási-szigetre benyuló holtágakat.Ez a hely óriási hatással volt rám...Tényleg jártam már sok helyen,az ország legszebb kilátópontjain,legszebb völgyeiben,csúcsain stb,de azt nem gondoltam,hogy itthon is van ilyen szép látnivaló....

Macskalyuk - kilátás a Második-sziget északi végéről észak felé...

...kelet felé...

...nyugat felé

Itt elidőztünk kicsit ha már így rabul ejtett a táj szépsége...Látva a Rácalmási-sziget déli csücskét,el is határoztuk,hogy legközelebbi túránk majd oda lesz...(erről majd rövidesen...).Itt a sziget végén a parton állva már igen-igen sáros volt a talaj,így több kilónyi sárral a bakancsunkon elindultunk visszafelé.A visszautat a sziget keleti partján terveztük,lehetőség szerint itt is ahol lehet lemenve a száraz mederbe.Ez volt az a meder a Második és Harmadik sziget között amelyen novemberben is visszamentünk a Haramadik-szigeti túránkról.Igen ám...de ebben most több víz volt mint akkor és több víz volt mint a sziget nyugati partján található holtágban.Így az út nagyrészét a szigeti "őserdőben" tettük meg.Érdekes volt mert itt helyenként voltak járható részek,de voltak teljesen járhatatlanok is.Itt sok időnk elment mikor egy-egy akadályon átküzdöttük magunkat.De érdemes volt,hisz csakúgy mint az őszi szigeti túra ez is egészen fantasztikus volt.

Holtág a Második és a Harmadik-sziget között

Mindez tavaly,tehát 2015 decemberében történt.A környék szigetvilága egészen elképesztően fantasztikus.Szépségére nehéz jelzőket találni.Nagyon örülök,hogy sikerült anno felfedeznünk a rekord apadást,hisz ez nyitott útat a szigetekre.Azóta sem volt ilyen,a Duna mostanság normál vízállású,vagy magas,így ez az út gyakorlatilag lezárult előttünk.Nem tudni lesz-e valaha is lehetőségünk újra átmenni megnézni-e csodákat...így örizzük szívünkben e két túra emlékét,hiszen tényleg csodákat láttunk.Persze mi akárhova megyünk túrázni mindenhol látunk csodákat....