Top10 kedves állatka

Még tart a nyári holtidényünk,de már csak pár napig.Rövidesen utrakelünk,addig is van még idő írogatni ide is.Már többször lehetett olvasni a blogomban útunkba kerülő kedves állatkákról,állatokról.Ha nem is minden túrán,de sokon találkozunk velük akik igy vagy úgy belopják magukat a szívünkbe,kedvességükkel,közvetlenségükkel vagy éppen bohóckodásaikkal.Róluk próbálok most összeállítani egy tízes listát,nem egyszerű rangsorolni őket és remélem senkit nem hagyok ki.Akkor hát lássuk őket,próbálva leírni azt is,hogy s hol találkoztunk velük.

10.Szöszi a ló

A Mecseki Csepegő-árokos túra végén találkoztunk Szöszivel a pónival.Éppen legelészett a zöld váraljai fűben.Próbáltuk hívni,felhívni magunkra a figyelmet,de ő csak zabált és zabált.Ránk se hederített.Mégis oly mókás volt ahol ott nem törödve a világegyetem problémáival jó ízűen eszegetett.Azért neveztük el Szöszinek mert gyönyörü szőke sörénye volt.Nagyon szép állat volt!Ő a tizedik!

Szöszi a ló

9. A Pakst örző kecskék és bárányok

Lussoniumból gyalogoltunk át Paksra még decemberben.Paks előtt egy mezőn kecskék,bárányok üdvözöltek bennünket.Amig a kerités mellett mentünk,követtek minket a kerités túloldalán.Jófejek voltak,míg jöttek mellettünk azon a kétszáz méteren,egyre csak mondták a magukét,de érhezhető volt,hogy jóindulatúak voltak,mintha ugyan örizték volna a várost,mégis meleg szívvel üdvözöltek minket.Ők a kilencedikek.

Jöttek velünk amig a kerítés tartott

8.Szmöre a róka

Az egyik Nyárádi kunyhós nyaralásunk utolsó napján tette tiszteletét nálunk.Elötte este ugyan tett-vett a kamra körül,de akkor délelött megmutatta magát teljes szépségében.Hosszasan szemeztünk.Lehet veszett volt,de lehet nem.Jószívünek tünt,valószinüleg csak éhes volt.Sokáig ott volt mi meg csak néztük,nem mertünk megmozdulni nehogy elmenjen.Aztán egyszer csak mégis továbbállt.Fenséges volt,örülök neki,hogy találkoztunk.Ö a nyolcadik.

Szmöre

7.A velencei hattyú

Bár társai ott produkálták magukat a Velence Korzói strandnál,ő távolabb elvolt egymaga is.A hideg februári vízben is ellubickolt,kijött a parthoz,mi meg dobáltuk neki a kaját.Beszéltem is hozzá,feszülten figyelt,majd produkálta magát a Velencei-tóban egy a többiek elöl nádassal elzárt részen.Mi Emese álmához tartottunk Dinnyésre,ezen a túrán találkoztunk.Ő a hetedik.

Egyedül,messzi a társaktól

6.Spenót a cica

Mivel dunaföldvári volt őkelme,azaz Spenótfalvi mi más nevet is adhattunk volna neki mint Spenót.Egy láthatóan ifjú éveiben járó kismacsekkal a földvári Kálvária-hegy csúcsán találkoztunk,itt élhetett a környéken valamelyik házban.Ő is jött hozzánk kaját kunyerálni,természetesen kapott,amit azzal hálált meg,hogy engedte magát simogatni,majd hosszasan már jólakva dorombolt is.Hatodik helyezett a kiscica.

Spenót

5.Erzsi a Naszály macskája

Ő fogadja a Naszályra tartó turistákat.Még a hegy lábánál van egy pihenő kialakítva,ő ott csintalankodik és várja az erre haladó természetjárókat.Persze "belépő díjat" is illik neki fizetni (bár nem kötelező) ami lehet egy kis szelet apró szalámi is amiért aztán nagyon hálás.Így aztán be is engedi a rengetegbe a túrázókat.Persze jószívű,az asztalra is feljön.Amikor ott jártunk egy sör volt az asztalon,mérgelödtem,hogy micsoda emberek vannak,otthagynak egy teli doboz sört nyitva...aztán ötlött eszembe biztos Erzsinek hagyták ott!Ő az ötödik.

4.Cirmos a túrázós cica

Idén a Tolnai-hegyhát mélyén bukkant elő a semmiböl,üdvözölt minket aztán egész végig mondta a magáét.Merthogy jött velünk túrázni!Jó 1km-en,de lehet,hogy többön követett minket.A kedvéért kajaszünetet tartottunk amiből ő is kapott bőségesen.Utána is jött még velünk vagy száz métert,aztán megunta.Ahogy jött a semmiből,ugyanúgy eltünt a semmibe.Persze kedves volt.A túrázós cirmos a negyedik

Cirmos a túrázós macsek

3.A vértesi kiskutya

Alig értünk ki Szárligetről,Csákányospuszta területén kutyák rohantak felénk.Három is!Első pillanatra egy picit beijedtünk,azthittük támadnak.Persze semmi ilyesmiről nem volt szó,éppen ellenkezőleg.Három rendkivül kedves kutyus üdvözölt minket,nagyon hálásak voltak,hogy valaki simogatja őket,mert úgy tünt a körzetben nincs rajtunk kivül emberi lény...

A három közül egy különösen még a többinél is kedvesebb volt.Ő jött is velünk pár métert és nehezen is búcsúzott el tölünk.Nagyon kedves volt,méltán harmadik.

A kutyusok,az inenső a legkedvesebb

2.Zokni

A Prédikálószéki túra végén Dömösön a Prépostsági romoknál ismertük meg Zoknit a gólyát.A legszelídebb gólya volt akit valaha láttunk,elöttünt tette,vette magát.Bár megsimogatni nem tudtuk,tőlünk néhány centire ballagott a romokon.Videóztuk,fotózgattuk mintha csak tudta volna mi zajlik körülötte,vágta a pózokat tette magát.Aranyos volt nagyon.Aztán egy héttel a találkozás után,Zokni a véletlenek fatális összjátéka miatt egy balestnek tekinthető dolog következtében elhunyt.Még meg is sírattam.Ő a második.

Zokni,sajnos már nem él

1.A kövágószőlősi kiskutya

A Jakab-hegyre tartottunk felfelé amikor éles vakkantások közepette egy kiskutya termett mellettünk.Rögtön hanyatt vágta magát és hagyta,hogy dögönyözzük.Aztán simogattuk,meg ugrált ott ránk,produkálta magát ő is.Rendkivül kedves állat volt,sokáig ott voltunk vele,neki meg esze ágában sem volt visszamenni a házhoz ahol élt.Hosszú percekig jól elvoltunk vele.Nagyon kedves volt hamar a szívünkbe zártuk.Ő az első.

A kiskutyus

Hát ez a mi listánk.Persze látunk vadakat is túráink során nem is keveset,de ők nem állnak meg,hogy közvetlen találkozhassunk.Mondjuk vaddisznók esetében ez nem is oly nagy baj...na de reméljük még sok hasonló találkozások várnak majd ránk ezekkel a nagyszerű teremtményekel.Ha nem is minden túrán,de azhiszem lesznek még emlékezetes találkozóink velük.Ez így van jól,ezzel is csak az élmény lesz több.

Bár Zokni már nem él,a többiek azért remélem jól vannak!

Zokni...

Azhiszem túrázásainkban az egyik legjobb dolog,hogy szinte kivétel nélkül mindegyik túrán találkozunk egy-egy kedves állatkával,aki igy vagy úgy de megörvendeztet minket.Ez szinte minden túránkon megtörténik és ez egy nagyon-nagyon jó dolog.Sokukat a szívünkbe zártuk már.Kővágószőlősön a kiskutya amihez fogható kedves kis állatot még talán nem is láttunk,vagy Simontornya után a cica amely 1km-en át követett minket.A kutyák aki oda rohantak hozzánk és örömükben szinte összepisálták magukat a Vértesben... a nyuszi a földvári kálváriánál ,a róka a Nyárádi kunyhónál és még sorolhatnám,hál Isten már sokan vannak!Gondoltam már,hogy elöbb-utóbb megérdemelnek egy külön blogbejegyzést ám azt nem,hogy ennek egy szomorú aktualitása lesz...

A kutyus Kövágószölösön

A cica aki velünk túrázott a Tolnai-hegyhátban

A lovacska Vékénynél

E sorok írásakor még egy hete sincs,hogy a Prédikálószéken jártunk a Visegrádi-hegységben.(erről itt olvashatsz ) Túránkat a Dömösi prépostsági altemplomnál fejeztük be.Ugye itt van egy altemplom amibe szinte beleszerettünk.Februárban is itt fejeztünk be egy túrát azt a bizonyos jeges Rám-szakadékost (erről meg itt olvashatsz )  ám akkor a földalatti templomot zárva találtuk.Megfogadtuk akkor,hogy májusban visszatérünk.Igy is lett.Sikerült lejutni a kis altemplomba,annak kezelöje pedig egy hölgy akit rendkivül kedvesnek találtunk.Ő kezeli a templom facebook oldalát is.A templom feletti romokon pedig egy újabb kedves kis állatka fogadott minket.Zokni a gólya.

Zokni az altemplom örzője

Ő vigyázott a romokra.Ám kedvessége és közvetlensége révén azonnal belopta magát a szívünkbe.Ott pózolt elöttünk,szerepelni kívánt a túráról szóló filmünkben (sikerült is neki),meg a fényképezőgép elött is vágta a figurákat,pózokat.Nagyon aranyos volt,nem mertük megsimogatni,nehogy elijesszük,de szerintem hagyta volna magát.

Elöttünk fél méterrel járkált,cseppet sem félt senkitől és semmitől.Ő is egy hölgy volt!

Az altemplom facebook oldalának sztárja.Azhiszem aki itt járt azok közül mindenki azonnal megkedvelte,de aki csak az oldalon látta azoknak is tetszett.

Produkálja magát

Ma reggel ahogy befejeztem itt az ezt megelöző bejegyzésem írását,felléptem a facebookra.Döbbenetes hír fogadott.Zokni ma hajnalban elhunyt...Éjszaka vagy hajnalban ki tudja(?) áramütés érte amely halálosnak bizonyúlt.Bár ledöbbenek ha egy-egy állat haláláról értesülök,vagy ha látok egy-egy kutyát vagy macskát elütve az út közepén,de ez most a ledöbbenés mellett szíven is ütött... Ez azok közül a kedves állatok közül való volt akikkel a túrázásaink során találkoztunk vagy úgy is mondhatnám barátkoztunk össze.Mintha ez egy kiváltságos csoport lenne kiváltságos tagokkal,akik közül egy most elment...

Hát szomorú vagyok ezerrel!

Nyugodj békében barátom!

Csak remélni tudom,hogy az összes állat akikkel kirándulásaink,túrázásaink során találkoztunk,jól vannak.Élnek és virulnak bárhol is járnak.Nagyon kedves volt mindegyikük.

Nagyon jó rájuk visszagondolni,mégha csak egy pár percre is futottunk velük össze valahogy mindig is úgy éreztem összetartozunk....

Nyugodj békében Zokni!

Róka koma látogatása a Nyárádi kunyhónál

Már elöző éjszaka valami mocorgott a fás kamra körül,egyre erőteljesebben.

Mi lehetett az?Vaddisznó?Valami őz?Kobor kutya,macska?Róka?

Bizony róka!A kamra mellett volt kiöntve némi kaja maradék arra járt rá a gazfickó!

A sötétben rávilágitottunk a zseblámpákkal,de úgy tünt nem nagyon zavarja a dolog...Tette a dolgát,kaja után kóslatott.Valószinüleg találhatott is.Aztán elment,de hamarosan visszatért...

A kunyhó sarkánál tünt fel a ravaszdi

Jó szokásunkhoz híven a Kunyhóban töltöttünk pár napot.Aki szokta olvasni a blogomat,az tudja,hogy a Kelet-Mecseki Nyárádi kunyhó nevezetű kulcsosházról van szó.Azthiszem az utolsó előtti nap estéjén jelent meg a Ravaszdi.Másnap reggel a kunyhó elötti padokon üldögéltünk,mikor feltünt.A kunyhó sarkától kémlelt minket.Úgy tűnt nem fél...tán veszett volt?Támadásra nem fecsérelte az erejét mindenesetre...A fás kamra környékét most is kinézte magának.Jó helynek tűnt számára,hisz elöző este ott talált élelmet.Így vagy úgy csodás teremtés volt!Személy szerint örültem a látogatásának.

Nem zavartatja magát,leül...

Figyeltük...kattogtak a fényképezőgépek,elvégre nem mindennapi esemény volt!Továbbra sem félt.Leült és megkezdödött a szemezés.Nem zavartatta magát.Vajon mi járhatott a fejében?Biztos gondolta kik ezek az örült fickók itt az erdő mélyén,hisz ez az ő terepe.Vagy csak pózolt a képek kedvéért...ki tudja.Gyönyörü állat volt...Örültem,hogy a Mecsek ilyen élményekkel is megajándékoz,de a többiek is...ámulva figyelték.Nem akartuk egymást megzavarni,nem akartuk,hogy elmenjen,de úgy tünt nem is akar elmenni.

Hosszú percekig szemeztünk

Tán remélte,hogy megkináljuk valami kajával...de ha megmozdulunk valószinüleg elmegy.Azt meg nem akartuk.Így tovább folytatodott a szemezés.Mindig is vágytam egy ilyen találkozásra,bármilyen a magyar erdőkben élő vaddal.Nagyon nehéz volt elkapni a pillanatot ha egy-egy állat a közelünkben haladt el,hisz vagy vágtatott,vagy ha észrevett minket azonnal eliszkolt.Ravaszdi vendégünknek azonban esze ágában sem volt távozni.

Szavak nincsenek rá mennyire gyönyörü....

Nem tudom meddig szemezhettünk,de úgy tünt egy csodás örökkévalóság az egész.A dolog nagyszerüségétől mintha megállt volna az idő.Aztán egyszer csak megunta.Gondolta ezektől a lúzerektől most nem kap kaját,meg nem éppen a legszebb lények ezek itt,nincs miért maradni.Elindult,még vissza-vissza nézett,talán jó szerencsét kívánt... és mi meg néztük ahogy elmegy,magamban én is jó szerencsét és jó vadászatot kívántam neki.

Elment.

Elment...

Elnyelte az erdő és nem láttuk többé.Csodás,leirhatatlan élmény volt.Remélem akárhol is jár boldog,él és virul.Talán néha vissza-vissza néz a kunyhóhoz is...

Azthiszem a plázák a városok zajai,a rohanó élet nem ad ilyen élményt.Ehhez bizony ki kell jönni az erdőbe,lehetőleg oda ahova az ember még nem nagyon tette be a lábát,ahol nem tudott még kárt tenni.Ezen a helyen talán elöjön néha,megmutatni magát,megnézni az idegen látogatókat,talán köszön,néz egy darabig aztán folytatja útjait...

Örülök,hogy átélhettem egy ilyen csodát.

A második sziget

December tájékán elsősorban a tél szépségeire számít az ember ha túrázni indul,egy kis hó a fehér táj hívogatóan hathat az emberre.Amikor mi elindultunk erre a túrára mindebből semmit sem láttunk.Tavaszt idéző ragyogó napsütés fogadott és hideg sem volt,a hőmérő a déli órákra a 10 fokot is megközelithette.Elindultunk hát abba a lenyügöző szigetvilágba amelybe már ősszel jártunk (Csodás ősz a szigeteken - blogbejegyzésem).Ugye akkor ősszel annyira levolt apadva a Duna,hogy a holtágakban száraz lábbal mentünk át a környék szigeteire.Kiváncsiak voltunk decemberre mi maradt ebből a rekord apadásból.

Alacsony vízállás a holtágakban

Mint leírtam korábbi blogomban (Csodás ősz a szigeteken) a dunaújvárosi Szalki és a Rácalmási Nagysziget között három kisebb-nagyobb szigetet fedeztünk fel.Mivel nevük nem lévén (vagy nem tudunk róla) elneveztük őket Első-Második-Harmadik szigetnek.Később megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják.Ezt jártuk be ősszel.Az Első-sziget oly kicsi,hogy külön blogbejegyzést nem nagyon érdemel.Decemberben visszatértünk tehát felfedezni a Második-szigetet is.Ez volt a három közül a legnagyobb.Észak-déli irányban talán másfél kilométer is lehetett,a legnagyobb nyugat-keleti szélessége meg 250 méter körül mozgott.Az egész szigetet egy összefüggő erdőség uralta járható út nélkül.A Dunai holtágak decemberben még mindig levoltak alaposan apadva,de szemmel láthatóan azért több volt bennük a víz mint november elején.A lényeg az volt,hogy száraz lábbal még mindig átlehetett rájuk menni!

A Dunai holtág a Második-sziget és a part között

A Második-sziget az Első-szigettől északra helyezkedik el,a két sziget között normál esetben egy kb.10 méter széles dunai holtág van.Most mikor mi ott jártunk ez a holtág 10-es volt ugyan,de nem méterben hanem centiméterben...Így tehát száraz lábbal mentünk át.A part és a Második-sziget között is egy dunai holtág van,valamint a sziget keleti partján is,tehát a Második és a Harmadik-sziget között is.Ezek voltak kiszáradva novemberben.Most úgy tünt ez az állapot olyan 75%-os,tehát nagyrészt most is szárazak a medrek,de itt-ott már van bennük víz.Úgy határoztunk,mivel a Második-szigeten nem volt járható út,ezért ameddig tudunk a sziget nyugati oldalán a mederben megyünk.Ahol pedig majd nem lehet menni,azokon a helyeken bemegyünk a szigeti erdőbe és ha járhatatlan is,valahogy törünk magunknak utat.Így is lett.

A sziget északi vége felé

A mederben kb. a sziget kétharmadáig tudtunk menni.Itt azonban már bőven volt víz a holtágban ezért bekellett mennünk a szigetre az erdőbe.Valóban járhatatlan volt,mégis ahogy utat törtünk magunknak,ahogy evickéltünk az "őserdőben" hatalmas élmény volt!A távolban rókát láttunk elsuhanni és a fák aljában rengeteg rókaodút is találtunk.A sziget a járhatatlansága ellenére is gyönyörü volt.Az igazi csodák azonban a sziget végén vártak minket.

Alakul a táj...

Ahogy közeledtünk a sziget nyugati oldalán a sziget északi végéhez egyre inkább kezdett lenyügözővé válni a táj,mígnem elértünk egy egészen fantasztikus helyre.Akkor még nem tudtuk,de aztán kiderült,hogy ennek a helynek a neve: Macskalyuk.Itt találkoznak a Dunai holtágak és a Dunaújváros és Rácalmás környéki szigetek.Egészen elképesztően szépségű tájon találtuk magunkat...Korábban erről nem nagyon tudtuk,pedig hát itt lakunk innen talán csak olyan 7-8km-re....Itt álltunk a Második-sziget északi végén és...amit láttunk az csoda volt.Az itt-ott félig kiszáradt máshol meg teli holtágak szépsége felülmúlhatatlan volt,a szemközti Rácalmási-Nagysziget is pompázott a téli napsugárban.Kicsit odébb mentünk és láttuk a Rácalmási-sziget legdélibb valamint a Harmadik-sziget legészakibb pontját.Láttuk a Rácalmási-szigetre benyuló holtágakat.Ez a hely óriási hatással volt rám...Tényleg jártam már sok helyen,az ország legszebb kilátópontjain,legszebb völgyeiben,csúcsain stb,de azt nem gondoltam,hogy itthon is van ilyen szép látnivaló....

Macskalyuk - kilátás a Második-sziget északi végéről észak felé...

...kelet felé...

...nyugat felé

Itt elidőztünk kicsit ha már így rabul ejtett a táj szépsége...Látva a Rácalmási-sziget déli csücskét,el is határoztuk,hogy legközelebbi túránk majd oda lesz...(erről majd rövidesen...).Itt a sziget végén a parton állva már igen-igen sáros volt a talaj,így több kilónyi sárral a bakancsunkon elindultunk visszafelé.A visszautat a sziget keleti partján terveztük,lehetőség szerint itt is ahol lehet lemenve a száraz mederbe.Ez volt az a meder a Második és Harmadik sziget között amelyen novemberben is visszamentünk a Haramadik-szigeti túránkról.Igen ám...de ebben most több víz volt mint akkor és több víz volt mint a sziget nyugati partján található holtágban.Így az út nagyrészét a szigeti "őserdőben" tettük meg.Érdekes volt mert itt helyenként voltak járható részek,de voltak teljesen járhatatlanok is.Itt sok időnk elment mikor egy-egy akadályon átküzdöttük magunkat.De érdemes volt,hisz csakúgy mint az őszi szigeti túra ez is egészen fantasztikus volt.

Holtág a Második és a Harmadik-sziget között

Mindez tavaly,tehát 2015 decemberében történt.A környék szigetvilága egészen elképesztően fantasztikus.Szépségére nehéz jelzőket találni.Nagyon örülök,hogy sikerült anno felfedeznünk a rekord apadást,hisz ez nyitott útat a szigetekre.Azóta sem volt ilyen,a Duna mostanság normál vízállású,vagy magas,így ez az út gyakorlatilag lezárult előttünk.Nem tudni lesz-e valaha is lehetőségünk újra átmenni megnézni-e csodákat...így örizzük szívünkben e két túra emlékét,hiszen tényleg csodákat láttunk.Persze mi akárhova megyünk túrázni mindenhol látunk csodákat....