Volt egyszer egy kutya

Drága négylábú barátom éppen ma,hogy hat éve távozott az örök vadászmezőkre.Ahogy minden évben,most is megemlékezem róla.A kis fekete mudi  kölyökként került hozzám 2007 nyarán.Hamar beilleszkedett,de már négy hónaposan elütötte egy autó.Nem,nem az én hibámból.Apósom vigyázott rá és vitte le,de valahogy megszökött és egy autó a padkához vágta.Túlélte.Igaz müteni kellett.Felépült.Attól fogva nem bíztam senkire és velem és Gergővel nem is érte többé soha semmi baj.Boldogok voltuk és jártuk a világot,az erdőt a mezőket,az állomást körbe és még túrázni is voltunk.Mi hárman Gergővel.Elképesztően boldog idők voltak...

Egy boldog napon

Aztán Gergő elment és a kutyus félévvel élte túl.Csend és üresség maradt utánuk,olyan amit soha nem sikerült megszokni...Van új kutyám,de nincs új Gergőm.És azt a fekete kutyát sem tudja pótolni az új,bár ő is aranyos.Hát ez van.Nem tudok már erről mit írni,hiszen mindent megírtam az évek alatt.Hiányoznak,hiányzik az a boldog idő,a boldog séták.

Hat éve,hogy elment a kis barátom,most is bízom és hiszek benne,hogy van valahol egy olyan világ ahol mindenki boldog és azokkal van akiket szeretett...

Gyönyörű voltál!

Zénó - Az utolsó simi

 Munkahelyemre ha busszal érkezem,a hátsó kapunál tudok bemenni.Itt két cég van egymás mellett,a mienk és egy másik.De ezt úgy kell elképzelni,hogy a portánál a baloldali kerítés már a két céget elválasztó vonal.Itt a másik cégnél a porta mellett élt egy 10 x 10 méteres helyen Zénó a gyönyörű labrador.Már évek óta ott élt Zénó és sokszor megugatott amikor léptem be a kapun,hiszen hiába a másik cégnél volt az ő területe annak széle éppen a két céget elválasztó kerítés volt.Látott tehát mindig.Persze nem csak engem,hanem minden arra közlekedőt megugatott Zénó,végtére is ez volt a dolga.Nem volt agresszív kutya,hiszen ugatás közben is csóválta a farkát.Sajnáltam mindig mert be volt zárva abba a 10 x 10 méteres területre,bár úgy tudtam minden este kiviszik a szomszéd cég portásai egy sétára.Mindig köszöntem neki,de más úgy nem történt az évek alatt.A sajnálatot mindig éreztem és gyakran megfordult a fejembe,hogy jó lenne elvinni megsétáltatni.

Internetes kép,de ugyanilyen volt Zénó is

Aztán ugye Gergő elvesztését követően lettem egyre jobban érzékenyebb.Sok olyan dolog megviselt amire korábban figyelmet sem szenteltem...Így aztán Zénó szomorú sorsára is egyre inkább érzékenyebb lettem,kezdett a szívem megszakadni a fekete szépségért.Kánikulában vagy a legnagyobb fagyban is mindig ott volt bezárva azon a parányi területen.Sokszor a fűvet sem vágták le nála,mert tiszta füves volt amúgy az a rész.Nem tudtam,hogy a legnagyobb hidegben vajon be engedi-e a portás a fülkéjébe,hogy legalább ott melegedjen.Úgy láttam,enni és inni azért kap rendesen.Néha mi is dobáltunk be neki ezt-azt,elsősorban Reni a volt munkatársam hordta neki otthonról a kajákat,de aztán idővel Reni leszámolt a cégtől és Zénónak csak az jutott amit annak a cégnek a portásai adtak neki.Látszott sokat rajta,hogy szívesen mozogna,futna,de abban a lezárt ketrecben ezt nem tehette meg.Sajnáltam,nagyon.

Így várt minden reggel Zénó

Egyre jobban megviselt,hogy állandóan csak azt látom,hogy oda van bezárva szegény pára.Láttam a szemében egyfajta szomorúságot.Aztán a múlt decemberben amikor az Árva kutyák karácsonyán voltunk Ercsiben és ott is megszakadt a szívem a sok kis ártatlan életért,utána döntöttem el,hogy teszek valamit Zénóért.Hacsak valami apróságot is,de tennem kell érte valamit.Így attól a naptól kezdve mindig vittem neki a juti falatokat mikor mentem dolgozni.Ennek persze mindig örült és mindig szívesen fogadta.Minden nap vittem valamit és így persze hamar haverok lettünk.Délután mikor elmentem mindig oda jött egy simire,reggel meg mindig várt a sarokban mikor tünők fel és adom a juti falatját.Remekül elvoltunk és hamar a szívembe zártam.A két cég portásai is felfigyeltek rám,hogy mindennap viszem a kutyusnak a finom falatokat,de mindkét helyen rendesek voltak és már velük is rendszeresen beszélgettem.Ekkor tudtam meg olyanokat,hogy elviszik esténként sétálni,meg azt,hogy van olyan portás a cégnél aki nagyon is szíven viseli Zénó sorsát,így alighanem beengedték a melegre a fagyos éjszakákon is.Na és azt is megtudtam,hogy fiatal korában ütötték-verték szegényt és onnan hozták el aztán ide a szomszédos céghez.

Zénó is ilyen volt!

Pár hete aztán Zolika is felfigyelt rá aminek az lett a vége,hogy vele is összebarátkozott Zénó.Múlt pénteken ahogy mentünk haza,akkor is odajött egy simire hozzánk,mi meg megsimogattuk és elbúcsúztunk tőle.Megígértük,hogy hétfőn hozzuk a szokásos juti falatot neki.Eltelt a hétvége,mi ugye meccsen voltunk Adonyban.Hétfőn én értem előbb be a munkahelyre.Nem láttam senkit a sarokban Zénó nem várt.Mindig várt december közepe óta,így nem értettem hol lehet.Aztán már jött elém a szomszéd cég portása és mondta,hogy Zénó vasárnap délután elment...Hihetetlen szomorúság lett rajtam úrrá.Még elmesélte mi,hogy történt.Hogy egyszer már volt neki valami rohama,de akkor megtudták még menteni.Most elterült a földön és negyven másodperc múltán már nem mozdult többé.Ennyit mesélt a portás.A jutifalatot vihettem haza az én kutyámnak Rexinek,de ugye az ő adagját feleztem meg mindig Zénóval.

Ekkor ért be Zolika is a munkahelyre azt mondtam neki mi történt.Amúgy a portás is (feltehetőleg ő volt az amelyik szívén viselte Zénó sorsát) a könnyeivel küszködött,de én is,sőt Zolika is.Megkedveltük Zénót és nem is tudtuk,hogy beteg...

Az a pénteki volt az utolsó simi.Ha tudjuk,hogy az,nem engedjük el olyan hamar és könnyedén Zénót.Remélem keserves életét egy minimálisan megtuduk szépiteni és amikor átkelt a szivárványhídon magával vitte a juti falatok és a simijeink emlékét is!

Úgy tudom spirituális szempontból,hogy a kutyák egyből újra születnek máshol,más testben (ettől ez még lehet nem így van).Csak remélni tudom,hogy Zénó következő életében szerető gazdikra lel,akik őszintén szeretik,nem bántják és nem tartják bezárva.

Nyugodj békében drága Zénó!

Nyugodj békében Zénó és szeressenek nagyon következő életedben!

Alba...

 Szavakkal nem tudom már kifejezni azt,hogy mennyire elegem van már ebből a világból.Amit minden szépségével és jóságával lassan teljesen bekebelez a gonosz,a gonoszság,elpusztítva minden szépet és jót...Lassan ott tartok,hogy kezd elgurulni az a bizonyos gyógyszer és lassan elmennek itthonról és akkor úgy kiakadok mint még soha...

Zolika beszélt rá,hogy kövessem be ezt az állatmenhelyes oldalt a Wegeráékat.Nem nagyon akartam.És nem az állatokat mentő és az állatokra vigyázó és gondoskodók miatt.Tudtam ebből baj lesz.Tudtam mert annyira megvisel a sok kiszolgáltatott mostoha sorsú szerencsétlen kis állat sorsa amiből nem fogok tudni kijönni...Tudtam,hogy minden kiszolgáltatottság mellett ott van egy szomorú sors és java részt az emberi gonoszság is.Mégis belementem az oldal követésébe,sőt talán emlékeztek,hogy alig több mint egy hónapja elmentünk az árva kutyák karácsonya rendezvényre Wegeráék egyik telephelyére Ercsibe Shíva menedékébe.

Gyuri és karok nélküli Bogárka,neki is megvan a maga szomorú története

Rendkivüli hatással volt rám az esemény.Gyakorlatilag meglett férfi létemre végigbőgtem az egészet.Annyira sajnáltam a sok kiszolgáltatott kutyát.Pedig itt relatíve jó dolguk van.Gyuri a fönök egy rendkivüli ember az egész életét feltette a kutyák megmentéséért és az ide került kutyák szeretetben és megfelelő gondoskodában részesülnek.Tényleg egy szava sem lehet senkinek.Nem mellesleg,nem nyelik le a pénzeket,minden adománnyal pontosan el is tud számolni.Sok is az irigye,de ezzel ő nem tőrödik.Ugye az emberi irigységnél már csak a gonoszság a rosszabb.

A sok mentett kutya mindegyikénél ott volt viszont egy szomorú történet.Bogárka aki az első lábait vesztette el,mert a szilveszteri petárdázáskor pár éve úgy elfutott,hogy egy vonat gázolta el...Hónapókig küzdöttek az életéért,de ma már minden baja ellenére is egy vidám kutyus.

Anika akinek a szemeit nyomták ki senkiházi trógerek.Pedig egy gyönyörű kutyus....

Shíva akit a gazdája eldobott és ahogy menekült vissza hozzá,aközben gázolták el.

Lehetne még sorolni bőven...

Akkor még az árva kutyák karácsonyán nem volt itt Alba.

Gyuriról tudni kell,hogy nem az altatás híve.Amíg kicsi esély is van rá,hogy egy kutya valamennyire felépülhet addig küzd a kutyákért.Nagyon esélytelennek kell lennie,hogy ő lemondjon róla.Minden élőlényt megillet az élet esélye.Így épült fel pl.Bogárka is.A legelesettebeket pedig Gyuri a saját kérójában tartja,figyelve és vigyázva rájuk mindennap,de a két telephelyen lévő állatok is megfelelő gondozásban részesülnek.

E sorok írásakor azonban még nem tudni,hogy Alba kaphat-e még esélyt az életre...

Alba

Mióta követem Gyuriék munkásságát szinte minden este megsíratok egy-egy kutyát.De a követés óta Gyuri még egy kutyáról sem mondott le,ezért is ütött szíven a tegnap esti poszt.Nagyon-nagyon úgy néz ki,hogy Alba már esélytelen.Őt már az újévben mentették.Szerencsétlen párát egy patakba(...) dobták be,egy hídegvízű patakba januárban...de úgy,hogy előtte jól meg is verték és meg is szúrkodták...Na ez volt az a pont amikor már elgurult a gyógyszerem és mindjárt lesz egy pár kedves szavam az ilyen és ehhez hasonló fasztarisznyákhoz,úgy sem olvassák,mert olvasni nem tudnak,ahhoz már kell egy minimális intelligencia...

Szóval a fentebbi képen Alba van szegény és Gyuri úgy tette ki a képet,hogy valószínű ez az utolsó kép róla.Még egyszer elviszi persze a kórházba,de nagyon úgy fest,hogy az állapota nem javul szegénynek.Még emlődaganata is van és epilepsziás is szegényke.A szívem szakad meg...Annyit írt Gyuri,hogy a vizsgálatok után lehet kénytelen lesz elengedni őt....és ha ő ezt írja akkor ott már nagy baj van.Ő nem szok lemondani a legesélytelenebbekről sem.De úgy fest most végképp nincs esély.E sorok írásakor még várom én is a híreket,a tegnap esti poszt óta nincs újabb.

A gyönyörü Anika akinek a szemét nyomták ki...

Valaki magyarázza már meg,vajon miféle lény,miféle faj az ember aki ilyen gonoszságokra képes?Megverni egy állatot,kidobni,a szemét kinyomni,megszúrkodni,egy hideg patakba dobni...miféle szerzetek ezek?Hol van a jó(?) isten ilyenkor?Miért engedi ezt?És már nem csak az állatkínzókról van szó.Az élet minden területére belopta magát a gonoszság.Az emberek eltaposása,kivéreztetése,ha nem vagy velem egy véleményen akkor az ellenségem vagy...lehetne sorolni napestig.Na ebből van már nekem végképp elegem.Alba szomorú sorsa már csak a pont az i-n.Miben reménykedhet még a megmaradt normális része az emberiségnek,ha tele olyanokkal a világ akik a gyengébbekkel így viselkednek?

Azok a minősíthetetlen fasztarisznyák akik meg állatokat bántanak,akik megvernek kutyákat...leszarom mi lesz,de ezeket én most megátkozom.Legyen minden életük,minden perce fájdalommal és kínokkal teli.Soha egyetlen másodperc nyugtuk se legyen és a pokol legmélyebb bugyrajiban égjenek el,de úgy,hogy üvöltsenek a fájdalomtól.

Meddig képes még süllyedni az emberi faj?Meddig lehet mindezt büntetlenül megcsinálni.Mikor annyi esze sincs a többségnek,hogy szilveszterkor ne peterdázzon...ő leszarja mert jó buli és mekkora májer ilyenkor.Micsoda szenvedést okozhatnak ezek ártatlan állatoknak.Hogy visz rá bárkit is,hogy egy kutya szemét kinyomja?Hogy fordulhat elő ilyesmi???Hogy megverje,megszúrja és aztán kidobja.Amikor kiskutyákat találnak zsákban az út mellett kidobva,de a hülyéje még a zsákot is beköti,nehogy kitudjon jönni a szerencsétlen.Hogy tud ilyesmit megtenni az ember?Hogy?Hogy?????

Nagyon megérdemelné ez az emberiség a teljes pusztulást,mert ha valamelyik fajnak nincs joga élni ezen a planétán akkor az az ember.A fasztarisznya emberiség.

Albáról ha érkezik hír akkor frissítem a bejegyzést még itt tovább.

Frissités (1.) 2025 január 21. 19.27h - Nem altatták el Albát,él még a remény!

Frissités (2.) 2025 január 23. 19.04h - Alba újbóli vizsgálatokon esett keresztül és nagyon úgy néz ki,hogy nem sok esély maradt. 7-8 napot várnak még,lesz-e bármi javulás,ha nem akkor elkell altatni Albát (...) 

Frissités (3.) 2025 január 31. 19.45h Lejárt a 7-8 nap,Albára újabb vizsgálatok vártak,amelyek gyakorlatilag az életéről döntöttek!Alba álapota javult,így élhet tovább!!! Nincs még megnyerve a küzdelem,de jelentős az előrelépés! Juhéééé!!!! Nagyon örülök neki!!!

Frissités (4.) 2025 február 5. Albát sikerült valamelyest felerősíteni,sajnos viszont életmentő mütét vár rá.Hasi sérve van (sok baja közül az egyik),ami nem várhat már sokáig,hiszen kifakadhat.Nem tudni Alba túlélheti-e a mütétet,csak reménykedünk...Napokon belül sor kerül a mütétre.Hajrá Alba,nagyon szoritunk érted!

Az ötödik szülinapon

 Telnek az évek egyre gyorsabban.Sok mindenből észreveszem ezt,mint pl.a kutyám születésnapjából ami éppen ma van.Még csak tegnap volt egy csetlő-botló esetlen kiskutya ma már egy szép nagy dög.Leghűségesebb társam persze nem a születése pillanatától van velem.Nyolc hetes korában hoztam el.Hogy szerencséje volt-e velem vagy sem,azt én nem tudhatom.Nyilván kerülhetett volna sokkal rosszabb helyre is és jobbra is.Ő nem panaszkodik elvan mint a befőtt.Természetesen nincs időm annyira rá mint a régi időkben amikor Gergő is itt volt és a régi kutyámat istápoltuk közösen.Lehetőség szerint persze sokat vagyunk együtt és az,hogy hogyan érzi magát,arról meséljenek a 2024-es róla készült képek.

Nagyon szereti a fákat rágcsálni

Gyönyörű kis pofija.Aranyszíve.

Kis pihike

Gergő rétje az egyik törzshelyünk

Nagyon figyelget

2021-ben ki lett ivartalanítva ettől kicsit széles a háta

Pihenő otthon a gazdi ágyán

A szánkópályánál ahol Gergővel szánkóztunk sokat,most rexi szaladgál boldogan

A cirkusztéri völgy egy kicsivel távolabb van már hazuról,idáig nem akart erre jönni,most megy az ideszoktatás

Mély horpasztás

Csak egy kutya...

 Ahogy minden évben,idén sem maradhat el,hogy megemlékezzek az egyik valaha volt legjobb barátomról,halálának ötödik évfordulóján.

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

A kutyus és a Gergő a 17.szülinapon (Gergőén),sajnos,hogy a 19.-en már egyikük sem élt...

Az igazság az,hogy már nem nagyon tudok mit írni a témával kapcsolatosan,hiszen az elmúlt években minden megírtam már.Igazából csak emlékezem az egykori hű társamra és jóbarátomra és nagyon bízom benne,hogy valahol ő is van,ő is él most is.Csak éppen nem látom.Úgy is mondhatnám,hogy ha a mennyországban nincsenek kutyák, én inkább oda akarok menni, ahová ők kerülnek.

Ma öt éve,hogy jobb sorsra szenderült ,ide temettem el a közeli erdőbe ahol a legjobban szeretett lenni.Sírját az őzek kitaposták,de persze még megvan,egy kisebb felújítás azért nem ártana neki.Majd az ősszel ha levonulnak a hőhullámok.Teszek majd rá vagy két réteg földet.Ugye földet is szórtam rá amikor eltemettük,majd,hogy az őzek vagy különféle állatok kitaposták köveket tettem a földre és azt egy újabb föld réteggel húztam be.Most mivel újfent kitaposták az állatok,így kénytelen leszek egy újabb karbantartást végezni a síron.Azon a síron amiről senki emberfia meg nem mondja,hogy egy kutyasír,csak én tudom.És elég ha én tudom.Mostani kutyámmal rendre elmegyünk mellette így látom,hogy a helyzet azért nem kritikus még.

Remélem boldog vagy drága barátom akárhogy is vagy,de nagyon-nagyon remélem,hogy éppen Gergővel vagy odaát.Jövök majd!

Az utolsó kép...

A negyedik év

 Vagyis ha jól számolom éppen az ötödik kezdődik,hiszen a negyedik születésnap éppen az elmúlt négy évet zárja le.A lényeg,hogy a kutyusom éppen ma január 4-én tölti be a negyedik évét.Mivel az elmúlt két szülinapján nem írtam ide semmit,hát most legyen.

Mondjuk hozzám március másodikán került Rexi,így számunka az az évfordulója az együtt töltött időnek.Régi kutyám előtte félévvel tért az örök vadászmezőkre.Fél évig bírtam kutya nélkül.Mára pedig minden hülyesége ellenére elengedhetelen társ lett.Mónit ugye betegsége óta "kénytelen" vagyok ápolni mivel nincs más erre a nemes feladatra és mikor dolgozom vagy túrázni megyek akkor a kutya az aki vigyáz rá.

Mondanám,hogy hosszú utat jártunk be Rexivel,de ez nem lenne igaz.Sajnos fényévekkel butább kutya mint az előző kutyám volt és pár dolgot ugyan megtanult,de nagyon sok mindent azért nem.

Az ő világa a környék erdeje

Nem titkoltam azzal a céllal hoztam el anno,hogy majd a környékbeli túrákra elviszem és így majd aktív túratársammá válik legalább itt a környéken.Ehhez képest egy túrára tudtam elvinni,azon is gyorsvonati sebeséggel húzott haza.Sétálni sem tudok vele akármerre.Egyedül a mellettünk lévő erdő létezik számára és ha máshová akarom vinni egyszerűen leül és nem hajlandó megmozdulni sem.Az erdőbe pedig nincs mindig kedvem lemenni,így a séták olykor kimerülnek a ház körüli dolog elvégzésére szolgáló sétákkal.Ez van.Azért fura mert fenn a lakásban mindent megért,de ha leviszem sokszor mintha elvágták volna és vagy ő húz engem,vagy nekem kell őt húzni.Hát nem egyszerű,de mindezek ellenére szerethető társ.

Mindig akad valami játékszer

Szóval túratársammá azért nem vált.Gergő már nem ismerhette fizikai valójában,de egy szeánszon ő adta neki a Rexi nevet,miután megkértem rá a lelkét.Az előző kutyám négyévesen azért már egész okos volt,ennek is vannak azért okos dolgai,de ha az összképet nézem akkor azért elmaradt a régitől.Viszont nagyon tud szeretni így aztán akármilyen hülyeséget művel akkor sem tud rá haragudni az ember.Ma négyéves.Ezért került most be a saját külön bejáratú blogomba.Boldogat Rexi!

Üzenet a szivárványhídon túlról

A kutya az ember legjobb barátja, hű és szerető társa, védelmezője már évszázadok óta. Tudjuk és érezzük a szeretetét. Boldog perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket töltünk együtt. Bár életük a mienkhez képest igen rövid, biztosak lehetünk benne, hogy e 10-15 éve alatt végig hűségesek lesznek hozzánk és szeretni fognak minket. Ha száz évig élnének, száz évig szeretnének. Ha életük ezer évig tartana, ezer évig lennénk barátok. Minden körülmények között számíthatunk rájuk, mert a kutya az egyetlen olyan élőlény, aki az örökkévalóságig szeretni fog. 

Drága öreg barátom ma négy éve,hogy elindult a messzeségbe.

Mint minden évben,most is megemlékezek róla.Ma ezzel az írással.

12 csodálatos évet tölthettünk együtt...

Kedves Gazdám!

Figyelj most egy kicsit rám! Szeretném megosztani Veled a gondolataimat.

Tudom, hogy Ti, emberek túl elfoglalt és mozgalmas életet éltek. Dolgozni jártok és gyermekeket neveltek. Számomra úgy tűnik, folyton csak rohantok, és közben nem veszitek észre életetek szép és vissza nem hozható pillanatait.

Nézz le rám most a számítógéped mellől! Nézd, itt ülök a lábad mellett. Végre észrevettél és rám emelted a tekinteted… ó, már annyira vártam! Észrevetted, hogy szemeim kissé már homályosak és egy-két ősz szőrszálam is van már? Tudod, mindez a korommal jár.

Most egymás szemébe nézünk és pillantásunk összefonódik. Látom, rám mosolyogsz. Szeretem, mert szeretetet látok a szemedben. És Te mit látsz az enyémben? Látod benne a lényem? Látod lelkem lüktető belsejét, mellyel annyira szeretlek, mint senki mást a világon? Látod a lényem, mely egy egyszerű pillanatért cserébe megbocsájtja minden korábbi hibád és rossz cselekedetedet?

Mindig is a barátom leszel és szívemben örökké itt vagy!

Lassíts, ha csak pár percre is és légy velem. Ez minden, amit kérek. Tudom, hogy oly sokszor elszomorítanak Téged azok a szavak, melyeket más kutyák elmúlásáról olvasol azon a képernyőn. Tudom, néha nagyon fiatalon halunk meg (kell meghalnunk) és ó, jaj, annyira gyorsan, néha pedig annyira hirtelen, hogy majd megszakad a szíved.

Néha a szemed láttára öregszünk meg lassan, de talán észre sem veszed és nem is fogod fel egészen addig, míg életünk legvégére el nem érünk és elsötétülő szemeinkkel utoljára Rád nem pillantunk. Az irántad érzett szeretetet még akkor is kiolvashatod a szememből, hiszen az mindig ott volt, ott van és ott lesz, még akkor is, ha már hosszú álomra hajtom a fejem és a Szivárványhídon át eltávozom egy másik világba. Utána már nem lehetek Veled, sem holnap, sem holnapután és nem lehetek Veled a következő héten sem.

Tudom, hogy fájdalmas lesz, és egy nap, ha majd a könnyeidet törölgeted – úgy, mint azon emberek, akiknek mély bánat tölti meg a lelkét -, dühös leszel magadra azért, hogy nem töltöttél „csak még egy napot” el velem.

Most mikor annyian bántanak,nagyon nagy szükségem lenne arra a szeretetre amit te adtál!

A kutyád vagyok, és nagyon szeretlek. És tudom, hogy Te is szeretsz engem. MI MOST VAGYUNK EGYÜTT! Szóval… gyere, ülj le mellém, ide a földre és nézz a szemembe. Mit látsz?

Ha mélyen és elég erősen nézel a szemembe, beszélgetni fogunk, TE és ÉN, SZÍV a SZÍVHEZ! Ne falkavezérként vagy oktatóként gyere… csak úgy, egyszerűen, mint egy élő lélek.

Simogass meg, nézzünk egymás szemébe és beszélgessünk. Elmondhatom Neked, mennyire jó szórakozás volt elkapni a frizbit a parkban és Te is elmondhatsz valami izgalmasat magadról vagy az életedről.

Mikor úgy döntöttél, hogy a családodba fogadsz, szeretted volna egy baráttal megosztani az életed, valakivel, aki teljesen más, mint Te. És most ITT VAGYOK.

A kutyád vagyok és én is élek. Vannak érzéseim, fizikai érzékeim és ismerem a különbséget a lényünk és a lelkünk között. Nem úgy gondolok Rád, mintha egy „két lábon járó kutyára” – tudom, hogy „ember vagy” és minden hibáddal együtt a végtelenségig SZERETLEK!

Gyere, ülj le mellém, ide a padlóra. Ülj mellém egy kicsit, gyere az én világomba és hagyd az időt lassabban folyni, ha csak 15 percre is! Nézz mélyen a szemembe és suttogj halkan a fülembe!

Beszélj a szíveddel, beszélj a lelkeddel, hogy megismerhessem az igazi éned. Lehet, hogy nincs holnap és AZ ÉLET… ó, annyira RÖVID.

Szóval, kérlek, gyere ülj mellém most, hagy osszuk meg az értékes pillanatokat egymással! És ne felejtsd:

ÖRÖKKÉ SZERETLEK!

A KUTYÁD

Bízom benne,hogy számotokra is van folytatás!

A kutyák a társaságukat, a hűségüket, a hálájukat és a szeretetüket adják az embereknek, mosolyt és örömet hozva ezzel az életünkbe. Hű társainkat pedig meg kell becsülnünk, nemcsak tőlük kell elvárnunk a szeretetet és az odaadást, de nekünk is adnunk kell nekik bőven a szeretetünkből, a gondoskodásunkból és az időnkből. A szeretet szeretetet szül, ahogy a mondás tartja. Egy szeretetteljes kapcsolat kétirányú elkötelezettség. A kutyád bízik benne, hogy visszakapja Tőled a szeretetet. Ne hagy Őt csalódni! Szánj időt a kutyádra is, úgy mint a családtagjaidra és szeresd őt mindenkor!

Kis fekete szörmókom...

Azon a nyári kedd reggelen mentél el...a kedd amúgy is egy átkozott nap az én családom életében,sokan ezen a napon távoztak... Utolsó mozdulatot az volt a szenvedéseket követően,hogy kinyújtottad a mancsaid és mire visszaértek alaphelyzetbe,te már útra keltél a szivárványhídon.Sohasem felejtek el,örökre itt vagy a szívemben és ahogy Gergő esetében itt is hiszem,hogy egy-egy következő életben még kapunk újra időt...

Négylábú barátság

Kérve kérlek, maradj velem,
Még egy órát, még egy percet.
Figyelem a lélegzésed,
Meddig bírod, meddig kéred.

Reggel látom, furcsán fekszel.
Talán már nem is lélegzel?
Közel megyek, és meg kell látnom,
Elment a legjobb barátom.

Mi az élet? Csak egy perc!

Amit ebben átölelsz.

Kicsi élet, épp hogy indul,

Épp hogy ugat, már boldogul.

Vakkant reggel, jaj, de jó!

Ő egy kutya, ugató.

Az ölembe felveszem,

Nagyon-nagyon szeretem.

Menni, menni, nem pihenni,

Csak a szépen gondolkodni.

Fáj a bánat? Majd elmúlik.

Jön a tavasz, kivirágzik.

Te jössz velem, segítsz nekem.

Megyünk, megyünk - ez kegyelem!

Erdő dombján nézelődünk,

Senki mással nem cserélünk.

Tizenkét év, sok-sok pillanat!

Emlékként vajon mi maradt?

Egy hang, egy illat, egy kép, egy hely,

Ennél több már nem is kell!

Társam voltál búban, bajban.

A legnagyobb fájdalomban.

Megtettem mindent éretted,

Remélem, hogy megértetted.

Rád bíztam a pillanatod,

Hiszen tudod, úgyis tudod,

Nagyon boldog voltam Veled,

Remélem, hogy Te is érezted.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

Négylábú barátom holnap lesz három éve,hogy az örök vadászmezőkre és erdőkbe távozott.

Mivel holnap túrázni leszek,így ma emlékezem rá...

Az első hó

 Valamikor még az ókorban,úgy 2547 évvel ezelőtt volt erre is olyan karácsony,hogy hó borította a tájat és fehér volt minden.Ahogy mindig most sem ígért sok jót e téren a meterológia.Boritékolták már napok és hetekkel ezelőtt,hogy esélytelen a fehér karácsony idén is.Így aztán ezt el is raktároztuk magunkba.A 2548 -ik évben sem lesz fehér a karácsony.Erre még rátett egy lapáttal,hogy karácsony első napján december 25-én napfényes jó és kellemes idő volt,közel 20 fokkal!Erre ma mire ébredtünk?Hóra!Na most ki örült meg,mi vagy én,vagy a jóisten?Felkelve fehér volt minden és esett a hó!

Az első hó

Ahogy a régi szép időkben Gergővel és Dicsák Buksival mindig lementünk az első havat üdvözölni,most sem tettem másként.Persze ha karácsonykor nem is volt hó,a tél többi napjain előfordult,úgy három-négy évente...szóval ahogy régen most is lementem,vittem magammal kutyámat Rexit,aki nagyon nyugtalanul aludt ma éjjel,az ablakban lógott.Hála az egyik kanapé ott van az ablak előtt,arra felállva tud bámészkodni.És mivel a redőny nincs lehúzva bizony rendre ott kukkolt kifelé az éjjel.Ő már akkor látta a számára szokatlan valamit amit hónak hívnak.Nyugtalan volt,járkált,nézelődött,valószínűleg leakart menni.Így amint kivilágosodott célba vettük a közeli erdőt!

Éppen csak fedi a tájat,de ez is örűt bodógszág!

Rexi valószínűleg még sosem látott havat.Bár nyolc hetesen került hozzám március elején,elméletileg láthatott.Rendkívül húzott míg az erdőig nem értünk.Érezte,hogy ez az ő napja.A hó éppen csak betakarta a tájat,de kétségtelenül hó volt és esett továbbra is!Na a nagytudású meterólogúsok ismét alkottak...így lehet hinni nekik.Az erdőben érve elengedtem a kutyát aki rendkivül élvezte a havat a fehér tájat,gyors sprinteket levágott és játszott.Nem volt más mint a réteken megállva körbejárni az erdőt.

Út és a rét

Játék a réten

Ahogy ősszel az aranyló erdőt,úgy télen a friss fehérré változót is nagyon szeretem,nem hiába igyekszem ilyenkor azonnal kijönni a természetbe.Az erdő nem hazudtolta meg magát,mi pedig élveztük téli szépségét.Eszembe jutotttak ugyan a régi szép idők amikor Gergő is velem tartott az ilyen sétákra,de szerencsére a szomorúság most nem kapott el.Hosszú-hosszú idő után lett nálunk fehér karácsony.

Fehérbe öltözik az erdő

Boldogan a hóban

Jó egy órát bohóckodtunk az első hóban.Aztán indultunk vissza.Kisebb túrával felért ez a kör most.Kifelé tartva az erdőből kezdett melegedni az idő és ki-ki bukkani a nap,a havazás pedig alábbhagyni.Úgy gondolom ez az egész csak tiszavirág életű lesz és hamar elolvad.Bár e sorok írásakor még nem olvad,de a nap jobban kibukkan már.Na hát ez volt az első hó története amely ezen a télen december 26-án örvendeztetett meg minket.

Rexi Gergő rétjén...

Az örök vadászmezők zöld rétjein...

 ...valahol ott szaladgál most is.Ugatja a verebeket vagy az arra tévedő galambok lelkeit.Boldog mert egészen biztosan ott van vele Gergő is és talán az én lelkem fennmaradott része is... Hárman együtt járjuk a mezőket miközben ő nagyokat vakkant és szaladgál... Már annak is két éve,hogy ő elment.Életem legsötétebb szakaszának egyik távozója volt ő is.Na és mégha egy kutya is,természetesen megemlékezem róla távozásának évfordulóján,hiszen egyike volt azon keveseknek akik igaz őszinte szívvel szerettek.Magától értetődik és természetes,hogy helye van itt a blogban.Szóval ott szalad és szalad a verebeket hajkurászva,néha visszanézve ahogy szokott,hogy megyünk-e utána,követjük-e.Nincsenek emlékei,hiszen ment és megy tovább minden.Folytatódik a show és mivel odaát vagyunk vele mi is úgy érzékeli mintha mi sem történt volna...Szaladgál boldogan.

Szaladgál boldogan...

Ahogy nem rég Rexi,úgy Buksi is egy környékbeli faluból került hozzám 2007-ben.Ugyanolyan vadóc volt ő is,talán egy kicsivel azért okosabb.Ám ez is kevés volt ahhoz,hogy kishíján már félévesen átköltözzön az örök vadászmezőkre.Egy séta alkalmával amikor a papa vigyázott rá kirohant az útra neki egy autó kerekének amely a padkához vágta.Mivel nem voltam akkor ott,egyből hívtak,hogy a kutya megdöglött... Ám ő erős volt és volt benne még némi élet.Elvittük az állatkórházba ahol megműtötték és életben maradt!Lassan,de pár hét alatt fel is épült.A jobb mancsába ugyan tettek be valamit,amit aztán egész életében elkellett viselnie,de idővel megszokta.Bár sokáig nem tűrte ha a jobb mancsához értünk.Lassan fokozatosan tanult és lett egyre okosabb.

Itt éppen a Szalki-szigeten élvezi az életet...

Egy napon aztán már teljesen biztonságosan lehetett vele közlekedni akár az utcán is póráz nélkül.Persze a pórázt a kedvenc helyein vettem csak le.Imádta a közeli erdőt a völgyet és a vasútállomás körbejárását.Kismilliószor elvittük ezekre a helyekre.Élvezte az életet és remekül elvolt sok-sok éven át velünk.Voltak kisebb túráink is vele.Hiszen kivittük a Rácalmási-szigetre és volt,hogy eljött velünk Dunavecsére is a Pentele-hídon át.Ahogy teltek az évek úgy lett okosabb és okosabb.Az utolsó éveiben már nagyon értelmes volt.Bár fekete volt és dús szőrzetű azt sem bánta ha nyáron csatangoltunk.Egy volt a lényeg csak menjünk és menjünk...Így telt az élete.

Bárhol is vagy légy boldog kisbarátom!

Azon az átkozott hajnalon amikor Gergő elment hozzám hasonlóan ő sem kelt fel,miközben Gergő a másik szobában az életéért küzdött... Nem tudtuk megmenteni így Gergőt sajnos.Alighanem megérezhette kedvenc kis gazdijának távozását,hiszen a következő félévben fokozatosan kezdett leépülni.A nyár első hőhulláma pedig betett neki.Nem bírta elviselni a kiméletlen meleget.Három hetet szenvedett,de főleg az utolsó 3-4 napját keserítette meg a betegsége.Nem mozdultam egy pillanatra sem melőle ameddig csak tudtam simogattam és vigasztaltam.Aztán egy kedd reggelen ahogyan Gergő is,ő is elment.Utolsó mozdulata az volt,hogy kinyújtotta a mancsait,de visszahúzni már nem tudta...

Mindörökké...

Kedvenc helyén a közeli erdőben az út mellett a fák alatt temettem el.Ott alussza örök álmát.Mivel Rexivel sokat megyünk el ott,így sokat kijárok a sírjához.Persze csak a kis testét temettem el,hiszen a lelke ott szaladgál az örök vadászmezők zöld rétjein ahol Gergő vigyáz rá...

Ma van két éve,hogy elmentél kicsi kis barátom.Bárhol is jár a lelked öszintén kivánom,hogy legyen nagyon boldog!Na és persze minden évben ilyenkor helyed lesz itt!