A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szivárványhíd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szivárványhíd. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 29., szombat

Túra a Szivárványhídhoz

Szeptemberben értesültem a létezéséről és már akkor megfogadtam ide eljövök.Nem hiszem,hogy bárkinek be kell mutatni azt a szivárványhídat amelyen házi kedvenceink kelnek át az örökkévalóságba haláluk után.Így hát mivel megtudtam,hogy van Magyarországon egy hely,ahol létezik egy ilyen híd,már nem volt nehéz megtervezni egy ide vezető túrát.A hídat Dorogon találjuk meg és mivel van itt egy kilátó is amelyet megakartunk nézni,hát össze kötöttem a kellemest a hasznossal.Zolikával egy körtúra keretein belül érintettük a két nevezetességet.Nagyon nem szövegelek most erről a túráról,beszéljenek helyettem a képek,na és majd a film (amelynek gyártása e sorok írásakor még zajlik).

A dorogi vasútállomástól kezdtük ezt a körtúrát,így hát ide is tértünk vissza
 
Már a városból látni az Aknatorony kilátót!

Úton a kilátóhoz egy kegyhelyet is érintünk!

A kálvária,fenn a kilátó

Az Aknatorony kilátó

Kilátószint

Kilátás,sajna nem volt jó az időnk

A szivárványhíd amelyen áthalad az Országos kéktúra útvonala!

A hídnál különös meghittség tapasztalható!

Szóval,ezt is megvalósítottam!

Minden amit tudni kell!

Ez volt az év tizennyolcadik túrája amin most csak tíz kilométert mentünk.Összegezve ez 240 kilométer ami pedig 13,33 km-es túraátlagot jelent.


2025. október 4., szombat

Állatok világnapja

 Ma azaz október negyedikén van az állatok világnapja.Mivel eddig még sosem tettem itt az ideje,hogy megemlékezzek róluk.A mai egyre inkább elviselhetetlenül elkorcsosult mocsok világban amelyet az emberek tettek azzá,ők jelentik a fényt,a reményt.Ma már sok embertársammal együtt én is ott tartok,hogy sokkal jobban szeretem az állatokat mint ezt a velejéig elkorcsosult fajt az embert. Az állatok a legsötétebb napokon is képesek mosolyt csalni az arcokra és iszonyatosan jó fejek és szeretnivalóak! Na persze,nyilván egy medve mellé nem kell leülni és várni,hogy majd szelíden simogathatod,vagy játszhatsz vele.Nem erre lettek teremtve.De ha öszinte érzéseket és szeretetet keresel,akkor az állatok társaságát válaszd!

Angyalkáink a szivárványhíd túloldalán

Volt néhány állatom az életembe.Most az állatok világnapján rájuk próbálok emlékezni.Nagyon nagyon homályosak az emlékeim arról,hogy egészen kisgyermekként volt két macskánk.Olyan négy-öt éves forma lehetettem.Az egyik cica koromfekete volt,emlékezetem szerint ő volt Kormos.Mi más?A másik egy aranyszínű-fehér szépséges cica volt: Zsuzsi. Az nincs már meg,hogy hogyan és miként veszitettük el őket.De remélem bárhová is kerültek vagy akárhol vannak boldogok....

Valami ilyesmi forma lehetett Zsuzsi is

Már nagyobbacska lehettem,hét év körüli amikor új cicánk lett.Egy cirmos-fehér kombinációjú kandúr,aki hosszú évekig velünk volt.Ám kandúr lévén élt is felsőbbrendűségével.Volt,hogy hetekre eltűnt,de mindig visszajött.Kiélte magát a sok nő között és mikor kellett egy kis feltöltödés hazaesett.Emlékeim szerint egy tavaszi nap a pincében volt kiterülve.Vagy mérget evett,vagy valaki megmérgezte.Hiába volt kandúr a neve valamiért Cili lett.Fura macsek volt,de mikor otthon volt szerethető kisfiúcskává változott.

Megszólalásig ilyen volt Cili is

Kutyás évek következtek.Tízéves koromba lerült hozzán Pudi a juhászkutya.De kinn a telkünkön tartottuk,ekkor még él Cili is odahaza.Ám nem tudom mi történt,egy iskolai táborbam voltam éppen,amikor hazatérvén apám azzal fogadott,hogy Pudi elment vissza az eredeti gazdájához.Így nem tudom fater csak úgy az utcáról elemelte a kutyát vagy valami turpisság volt-e a dologban.Ezt már sosem tudom meg,vagy majd csak odaát rákérdezek faterra ha reményeim szerint majd találkozunk az égben.Pudiról a legszebb emlékem,hogy elaludtunk a földön vele úgy,hogy átkaroltam őt.Ennyi ami megmaradt róla.

Tizenegy éves koromba került hozzán Blöki a tacsi.Szintén a telken élt,de hozzákell tennem,hogy a nyarakat mi kint töltöttük az év többi részén meg sokat kijártunk.A régi kert ugye,volt szó róla már ebben a blogban.Blöki sötétbarna volt.Sokat futtatuk.Bebicikliztünk sokat a közeli faluba apámmal boltba,olyankor mindig jött velünk és futott a bicajok után.Nagyon jól bírta,nagyon fitt kutya volt.Sajnos szomorú véget ért az ő élete,ami nem publikus.Ez az én egyik fekete napom az életembe,nem tartozik senkire mi történt.Ott nyugszik ma is a régi kert földjébe temetve.Remélem boldog ott a szivárványhíd túloldalán,mert őt nagyon szerettem.

Valami ilyesmi forma volt Blöki is

Aztán ott kinn a telken voltak csirkéink és malacaink is.A csirkék közül kiemelkedik bóbitás,egy tyúk akinek olyan sérója volt,mintha bóbitája lenne.Ő olyan szürkemintás csirke volt.Valamiért jobban szerettem mint a többit.Nem is engedtem a szüleimnek levágatni.Ő élt legtovább a csirkéink közül,a lehető legutolsó pillanatban lett csak pörkölt belőle.A malacainkat is szerettem,velük is volt olyan,hogy elaludtunk a földön.Sosem voltam ott amikor levágták őket,az gyerekként is szíven ütött volna.Két évben volt disznónk,talán 83 és 84-ben.Kétszer három szebbnél szebb cocáink voltak.El is neveztük őket,kicsit gondolkodnom kell,de megvannak: Kriszti,Aladár és Menyús az első évben.A második évben csak Aladárra emlékszem,talán Frédi volt a másik,a harmadik neve már nincs meg,nem jut eszembe.

A második év Aladárja ilyen volt,ö volt a legszebb a hat közül,de a legvadabb is.Nem engedte magát simogatni.

Hosszú állatok nélküli évek következtek.Már élt Gergő amikor hoztunk egy tengeri malacot,nem emlékszem már meddig volt nálunk és azt sem mi lett vele.A nevére sem emlékszem.Aztán 2006-ban jött egy újabb cica.Szakadjak meg az ő nevére sem emlékszem,pedig hát ez nem volt olyan nagyon rég.Nöstény volt,fehér a hátán fekete foltokkal.Nem nagyon boldogultunk vele sajnos.Rendszeresen befosott a lakás különböző pontjaira és rendszeresen leugrált az első emeletről.Nem tarthattuk ugye mindig csukva az ablakot.Nem vagyok rá büszke,de egy idő után megkellett válnunk tőle,a közeli faluban egy családnak adtuk oda,nekik kellett.Mindentől függetlenül amikor elviték megsírattam.Remélem utána boldog élete volt...

Ilyen lehetett ez a rosszcsont cica

Ezután jött Buksi kutya az életünkbe.Vele 12 csodás év jutott.A fekete kis mundinak is voltak ugyan hibái,de egy viszonylag okos kutya lett belőle,akivel nyugodtan lehetett sétálgatni sőt még túráztunk is vele.Kimondhatatlanul sokat sétáltunk hárman,én,Gergő és Buksi,ezek voltak életem legjobb sétái.Összeségében ő egy jó kutya volt akit nagyon szerettünk.Fél évvel élte túl Gergőt.Ő is megérezte Gergő elvesztését mert onnantól kezdve fokozatosan épült le és úgyanúgy ahogy Gergő,egy kedd reggelen ment el.Ide temettem a közeli erdőbe,mert az volt a kedvenc helye.Ott nyugszik ma is.Róla a mai napig minden évben megemlékezem halála évfordulóján.

Buksi volt a legjobb kutyám

Így érkeztünk el a mához és jelenlegi kutyámhoz Rexihez.Aki nagyon szép,de nagyon nagy rosszaság.Szerencsére ő még velünk van és remélhetőleg még lesz is pár évig.Egy barna,kicsit feketés vizsla-tacsi keverék.De én ilyen kutyát még nem láttam.Ez nem szeret sétálni.Egy-egy séta kínszenvedés vele.Remekül elvan a ház körül máshová nem vágyik.Csak a közeli erdőbe tudom elcsalni vagy a közeli völgybe.Ott elvan jól érzi magát,de máshová nem akar jönni.Egy túrára tudtuk elvinni még 2021-ben,de az is kínszenvedés volt vele,főleg a hazaúton úgy húzott,hogy az elképesztő.Nem tudom ő miért lett ilyen.Érdekes mert itthon minden megért,tud úgy mindent,de amint leviszem mintha egy sehol se lát dömötörré változna.Érthettelen,de ettől függetlenül szeretjük.

Rexi egyetlen túráján éppen a dunaújvárosi stadionnál

Gergő rétjén szokta jól érezni magát igazán

Hát ők voltak az én állatkáim az életemben.Ugye egy kivételével már mindannyian egy jobb helyen vannak.Ha így belegondolok,nagyon is hiányoznak hiszen mindegyik nagyon aranyos volt és szerethető.Bízom benne,hogy valahogy úgy van kitalálva ez a mindenség,hogy ő nekik valahol most nagyon jó...boldogok,szeretve vannak és élvezik azt amit éppen csinálnak.

"Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,
az emlékekből pedig átjárót,
felmennék a mennybe és
hazahoználak!"

2025. szeptember 14., vasárnap

A szivárványhíd létezik!

Nagyszerű kezdeményezésre lettem figyelmes a minap a közösségi oldalon.Nem tudom kinek az agyából pattanhatott ki,de Dorog Város Önkormányzata tette közzé a dolgot.Már több ezren megosztották így nyilván már sokakhoz eljutott ez a hír is.De ugye mennyivel jobb ilyesmit olvasni mint azt a gyűlölet propagandát ami uralja most a magyar közéletet.Ismert tény,hogy kedvenc háziállataink távozásuk után átkelnek a szivárványhídon.A túlsó oldalon meg várja őket az örök szeretet és boldogság.ahol boldogan játszanak,boldogan léteznek tovább.Dorogon most megalkották a szivárványhídat.Noha itt a túloldalon nem vár semmi boldogság,mégis egy szimbólikus hely,hogy megemlékezhessünk eltávozott kedvenceinkről.Ezek után nézzük meg,hogy mit posztolt erről a dorogi önkormányzat.

A szivárványhíd létezik!

Szivárványhíd Dorogon
Emlékhely az eltávozott kedvencek számára
Egy szeretett háziállat elvesztése nagy űrt hagy a lelkekben és sokszor nehéz a búcsúzás. Napjaink rohanó világában jó egy olyan hely, ahol leülve vissza lehet idézni a kedves, együtt töltött időt és arra gondolni, hogy talán majd egyszer újra találkozhat a gazdi kis kedvencével.

Egy hely, ahol a gazdik méltó módon emlékezhetnek meg szeretett állatukról. Nemrégiben egy civil kezdeményezésre egy emlékhely készült el a Kenyérmezői-patak legutolsó dorogi hídján, ami a Kesztölci út végéhez közel található. Egy kutyaszerető rég dédelgetett álma vált valóra, amit egy külföldön már létező szivárványhíd alapján, számos önzetlen segítővel valósíthatott meg. Ezúton is hálás köszönet érte, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg.

Nagyon ötletes

Bizonyára ismerős a történet, mely Edny Clyne-Rekhy tollából származik. Miszerint, ha egy állat meghal, átmegy a szivárványhídon. A híd körül van véve erdővel, csobogó patakkal és a nap is süt. Itt játszanak egymással a kutyák és várják a gazdik érkezését. A hídon túl nincs betegség, se fájdalom, csak önfeledt játék és pihenés. Ennek ellenére egyvalami mégis hiányzik: a gazdi. A történet szerint, amikor egy kutya megáll és beleszagol a levegőbe, majd kiválik a többi játszó kutya közül, az azt jelzi, a gazdája megérkezett. Hiába az addigi boldogság, elégedettség, amikor viszontlátja, gondolkodás nélkül odafut hozzá, hogy újra együtt lehessenek.

Egyszer megnézzük!

Kedves gesztus ez az állattartók felé, sokaknak segíthet a hely a gyász feldolgozásában. A hídra bárki elhelyezheti elvesztett kisállata nyakörvét, bilétáját, vagy egyszerűen csak pár percre megállva felidézheti az együtt töltött közös pillanatokat.
Látogassanak el a hídhoz, legyen ez egy varázslatos emlékhely azon gazdik számára, akik már nem lehetnek a kiskedvenceikkel.

Eddig a dorogi önkormányzat posztja.Természetesen én is megosztottam.Bár nem számít,de érdekességképp a 485 ismerösömből 5 vette a fáradtságot,hogy belájkolja.Nyilván ez nem faszság,nem egy jó nő vagy jó pasi ossza meg,így aztán az emberek 99 %-át nem érdekelte.Sebaj engem igen és egy nagyon jó dolognak tartom.

Átkelünk majd!Nekünk is vannak olyan állatkáink akik már távoztak...

Javuló tendenciát mutat az egészségi állapotom,így van esély rá,hogy egyszer majd megnézzük ezt a hídat.Persze csak ezért nem jövünk el,de Dorog benne van az elképzeléseinkbe,így ha erre járunk mindenképp megfogjuk nézni.Mondjuk Móni aki időközben kutyabolond lett,megszeretné nézni.Neki kell akkor valami olyasmi programot kitalálni,ami nem nehéz és nem csak ennek a hídnak a meglátogatása van benne.Na meg mivel most én is táppénzen vagyok a lábam miatt,így a következő hónap nagyon nehéz lesz anyagilag,így esélyesebb,hogy ebből jövőre lesz valami...

Reméljük a hídra vigyáz majd a jónép és mikor érkezünk még ilyen lesz mint a képeken.Bár a társadalom mostani IQ szintjét nézve vannak kétségeim....

Videót még nem találtam róla a you tubon.

2023. június 18., vasárnap

Üzenet a szivárványhídon túlról

A kutya az ember legjobb barátja, hű és szerető társa, védelmezője már évszázadok óta. Tudjuk és érezzük a szeretetét. Boldog perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket töltünk együtt. Bár életük a mienkhez képest igen rövid, biztosak lehetünk benne, hogy e 10-15 éve alatt végig hűségesek lesznek hozzánk és szeretni fognak minket. Ha száz évig élnének, száz évig szeretnének. Ha életük ezer évig tartana, ezer évig lennénk barátok. Minden körülmények között számíthatunk rájuk, mert a kutya az egyetlen olyan élőlény, aki az örökkévalóságig szeretni fog. 

Drága öreg barátom ma négy éve,hogy elindult a messzeségbe.

Mint minden évben,most is megemlékezek róla.Ma ezzel az írással.

12 csodálatos évet tölthettünk együtt...

Kedves Gazdám!

Figyelj most egy kicsit rám! Szeretném megosztani Veled a gondolataimat.

Tudom, hogy Ti, emberek túl elfoglalt és mozgalmas életet éltek. Dolgozni jártok és gyermekeket neveltek. Számomra úgy tűnik, folyton csak rohantok, és közben nem veszitek észre életetek szép és vissza nem hozható pillanatait.

Nézz le rám most a számítógéped mellől! Nézd, itt ülök a lábad mellett. Végre észrevettél és rám emelted a tekinteted… ó, már annyira vártam! Észrevetted, hogy szemeim kissé már homályosak és egy-két ősz szőrszálam is van már? Tudod, mindez a korommal jár.

Most egymás szemébe nézünk és pillantásunk összefonódik. Látom, rám mosolyogsz. Szeretem, mert szeretetet látok a szemedben. És Te mit látsz az enyémben? Látod benne a lényem? Látod lelkem lüktető belsejét, mellyel annyira szeretlek, mint senki mást a világon? Látod a lényem, mely egy egyszerű pillanatért cserébe megbocsájtja minden korábbi hibád és rossz cselekedetedet?

Mindig is a barátom leszel és szívemben örökké itt vagy!

Lassíts, ha csak pár percre is és légy velem. Ez minden, amit kérek. Tudom, hogy oly sokszor elszomorítanak Téged azok a szavak, melyeket más kutyák elmúlásáról olvasol azon a képernyőn. Tudom, néha nagyon fiatalon halunk meg (kell meghalnunk) és ó, jaj, annyira gyorsan, néha pedig annyira hirtelen, hogy majd megszakad a szíved.

Néha a szemed láttára öregszünk meg lassan, de talán észre sem veszed és nem is fogod fel egészen addig, míg életünk legvégére el nem érünk és elsötétülő szemeinkkel utoljára Rád nem pillantunk. Az irántad érzett szeretetet még akkor is kiolvashatod a szememből, hiszen az mindig ott volt, ott van és ott lesz, még akkor is, ha már hosszú álomra hajtom a fejem és a Szivárványhídon át eltávozom egy másik világba. Utána már nem lehetek Veled, sem holnap, sem holnapután és nem lehetek Veled a következő héten sem.

Tudom, hogy fájdalmas lesz, és egy nap, ha majd a könnyeidet törölgeted – úgy, mint azon emberek, akiknek mély bánat tölti meg a lelkét -, dühös leszel magadra azért, hogy nem töltöttél „csak még egy napot” el velem.

Most mikor annyian bántanak,nagyon nagy szükségem lenne arra a szeretetre amit te adtál!

A kutyád vagyok, és nagyon szeretlek. És tudom, hogy Te is szeretsz engem. MI MOST VAGYUNK EGYÜTT! Szóval… gyere, ülj le mellém, ide a földre és nézz a szemembe. Mit látsz?

Ha mélyen és elég erősen nézel a szemembe, beszélgetni fogunk, TE és ÉN, SZÍV a SZÍVHEZ! Ne falkavezérként vagy oktatóként gyere… csak úgy, egyszerűen, mint egy élő lélek.

Simogass meg, nézzünk egymás szemébe és beszélgessünk. Elmondhatom Neked, mennyire jó szórakozás volt elkapni a frizbit a parkban és Te is elmondhatsz valami izgalmasat magadról vagy az életedről.

Mikor úgy döntöttél, hogy a családodba fogadsz, szeretted volna egy baráttal megosztani az életed, valakivel, aki teljesen más, mint Te. És most ITT VAGYOK.

A kutyád vagyok és én is élek. Vannak érzéseim, fizikai érzékeim és ismerem a különbséget a lényünk és a lelkünk között. Nem úgy gondolok Rád, mintha egy „két lábon járó kutyára” – tudom, hogy „ember vagy” és minden hibáddal együtt a végtelenségig SZERETLEK!

Gyere, ülj le mellém, ide a padlóra. Ülj mellém egy kicsit, gyere az én világomba és hagyd az időt lassabban folyni, ha csak 15 percre is! Nézz mélyen a szemembe és suttogj halkan a fülembe!

Beszélj a szíveddel, beszélj a lelkeddel, hogy megismerhessem az igazi éned. Lehet, hogy nincs holnap és AZ ÉLET… ó, annyira RÖVID.

Szóval, kérlek, gyere ülj mellém most, hagy osszuk meg az értékes pillanatokat egymással! És ne felejtsd:

ÖRÖKKÉ SZERETLEK!

A KUTYÁD

Bízom benne,hogy számotokra is van folytatás!

A kutyák a társaságukat, a hűségüket, a hálájukat és a szeretetüket adják az embereknek, mosolyt és örömet hozva ezzel az életünkbe. Hű társainkat pedig meg kell becsülnünk, nemcsak tőlük kell elvárnunk a szeretetet és az odaadást, de nekünk is adnunk kell nekik bőven a szeretetünkből, a gondoskodásunkból és az időnkből. A szeretet szeretetet szül, ahogy a mondás tartja. Egy szeretetteljes kapcsolat kétirányú elkötelezettség. A kutyád bízik benne, hogy visszakapja Tőled a szeretetet. Ne hagy Őt csalódni! Szánj időt a kutyádra is, úgy mint a családtagjaidra és szeresd őt mindenkor!

Kis fekete szörmókom...

Azon a nyári kedd reggelen mentél el...a kedd amúgy is egy átkozott nap az én családom életében,sokan ezen a napon távoztak... Utolsó mozdulatot az volt a szenvedéseket követően,hogy kinyújtottad a mancsaid és mire visszaértek alaphelyzetbe,te már útra keltél a szivárványhídon.Sohasem felejtek el,örökre itt vagy a szívemben és ahogy Gergő esetében itt is hiszem,hogy egy-egy következő életben még kapunk újra időt...

2020. június 18., csütörtök

A szivárványhíd túloldalán

Azt mondják, ne sírj.
Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény.
Azt mondják, a fájdalom elmúlik.
Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.
Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni.
Azt mondják, lehet majd egy másik.
Azt mondják, ez meg fog történni veled.
Azt mondják, ez több fájdalom...
De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe
Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád.
Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted.
Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel.
Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád
Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.
Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt
Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül.
Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott.
Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz.
Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged.
Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el.
Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is!
Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt.
Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz.
Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek... te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása.
Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban...


Ma egy éve hagyott itt drága kisbarátom.
Az ő emlékére a szivárványhíd túloldalára.