Hétközi balatoni kiruccanás

 Évek óta szeretnénk úgy megnézni a Balatont,hogy lógnak a jégcsapok mindenfelé,különféle jégcsodákat alkot a természet.Nehéz kifogni egy ilyen időszakot,de előfordultak ilyen napok az elmúlt években.Zolika javasolta,hogy megkéne nézni most mi a szitu,hiszen éjjelente mínusz tíz körülre csökken a hömérséklet és nappal sincs egy gatyarohasztó meleg.Jó legyen.Nem tudtuk meddig tartanak a hideg éjszakák,így úgy gondoltuk minél előbb lekéne menni és megnézni a várhatóan jeges Balatont.Így is lett,kivettünk egy hétközi szabit és Zsuzsanna napján nekivágtunk a Balatonnak.Nem akartam túlbonyolítani,így a tőlünk legegyszerűbben elérhető Siófokot választottuk célpontként.Reggel a dunaújvárosi buszállomáson Zolika éppen az utolsó pillanatban érkezett,hogy elérjük a buszt,de elértük.Ezzel felmentünk Székesfehérvárra,onnan pedig egy IC-vel lesiklottunk Siófokra.Mindenre felkészülve kellően melegen öltöztünk.Én a legmelegebb dzsekimet vettem fel és még dupla nadrágot is.Nem is mondtak igazán kellemes időt erre a napra...

Siófokon süt a nap!

Leszállva az IC-ről Siófok napfényben fürdött és bár hideg volt,de messze nem volt az a hideg mint amit itt beharangoztak.Elindultunk a Balaton felé.Nem kellett sokat menni és már kint is voltunk a parton a siófoki kikötő közelében.Végig sütött a nap,de nem volt tökéletesen tiszta az idő.A túlpart alig-alig látszódott.Rengeteg kacsa hancurozott a part mentén és úszkáltak is a feltehetőleg jéghideg vízben.Abban a vízben amely egyáltalán nem volt befagyva.Hiába az éjjeli mínusz tízek,ez bizony nem fagyott be!Kimentünk a számomra kedves emlékeket örző molóra a kikötőben,de ott sem volt különösebben hideg.Még a szél sem járt,enyhe szellő volt esetleg.Kinézve a Balcsira,indultunk vissza a kikötőben.Túl sok látnivaló nem akadt.Ember alig járt erre,a hajók meg dokkban parkoltak.

Siófoki moló

Hajók alusszák téli álmukat

Kicsit a Sió partján sétáltunk,de a Sió gyakorlatilag kivolt száradva.Innen mentünk be a belvárosba,ahol feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a felújított víztorony.Valóban jól nézett ki,de nem volt nyitva,így felmenni nem lehetett.A főtéren ami itt volt sétálgattunk kicsit,feltűnt a rengeteg szobor.Majd visszatértünk a helyi plázába,amely mind kinézetében,mind méretében odavert a környező nagyvárosok (Veszprém,Fehérvár) plázáinak.Ide bementünk és egy kínai étteremben megkajáltunk,majd megkávéztunk.Ezt követően újra kisétáltunk a Balatonhoz,de most az Aranypart felé vettük az irányt!

A főtéren

Egyre melegedett az idő és már kényelmetlen volt a meleg dzseki és a dupla nadrág.Sebaj kiérkeztünk az Aranypartra.Itt sem volt befagyva semmi.Kacsák itt is hancuroztak,majd később erre járva már a hattyúk is.Egy darabig sétáltunk különösebb értelem nélkül az Aranyparton.Egy ponton aztán visszafordultunk a város felé,de már nem a parton,hanem az utcákon haladtunk.A Jókai partig sétáltunk el.A hangulatos parkban is mindössze egy nő üldögélt egy padnál.Visszamentünk a víztronyhoz,itt egy pékségben vettünk útravalót hazafelé a vonatra.Aztán más már nem maradt elsétáltunk a vasútállomásra és megvártuk a hazafelé induló vonatot.

Hattyúk az Aranyparton

Aranypart

Őszintén szólva sok értelme nem volt ennek a napnak és ennek a kirándulásnak.A befagyott Balatonból és a logó jégcsapokból semmit nem láttunk.Bár meleg nem volt,de igazi hideg sem.A meleg öltőzék kishíján ránk rohadt.Így is mentünk vagy hét kilométert a Balatonnál és a városban,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé.Hát ilyennek is kellett lenni.Legközelebb megpróbálunk majd okosabbak lenni ha jégcsodákra leszünk kiváncsiak.A hazaút viszonyag sima volt,kétszer kellett átszállni,de így is fél ötre hazaértünk.Film most nem készült.

Siófoki búcsú

Top10 kedves állatka

Még tart a nyári holtidényünk,de már csak pár napig.Rövidesen utrakelünk,addig is van még idő írogatni ide is.Már többször lehetett olvasni a blogomban útunkba kerülő kedves állatkákról,állatokról.Ha nem is minden túrán,de sokon találkozunk velük akik igy vagy úgy belopják magukat a szívünkbe,kedvességükkel,közvetlenségükkel vagy éppen bohóckodásaikkal.Róluk próbálok most összeállítani egy tízes listát,nem egyszerű rangsorolni őket és remélem senkit nem hagyok ki.Akkor hát lássuk őket,próbálva leírni azt is,hogy s hol találkoztunk velük.

10.Szöszi a ló

A Mecseki Csepegő-árokos túra végén találkoztunk Szöszivel a pónival.Éppen legelészett a zöld váraljai fűben.Próbáltuk hívni,felhívni magunkra a figyelmet,de ő csak zabált és zabált.Ránk se hederített.Mégis oly mókás volt ahol ott nem törödve a világegyetem problémáival jó ízűen eszegetett.Azért neveztük el Szöszinek mert gyönyörü szőke sörénye volt.Nagyon szép állat volt!Ő a tizedik!

Szöszi a ló

9. A Pakst örző kecskék és bárányok

Lussoniumból gyalogoltunk át Paksra még decemberben.Paks előtt egy mezőn kecskék,bárányok üdvözöltek bennünket.Amig a kerités mellett mentünk,követtek minket a kerités túloldalán.Jófejek voltak,míg jöttek mellettünk azon a kétszáz méteren,egyre csak mondták a magukét,de érhezhető volt,hogy jóindulatúak voltak,mintha ugyan örizték volna a várost,mégis meleg szívvel üdvözöltek minket.Ők a kilencedikek.

Jöttek velünk amig a kerítés tartott

8.Szmöre a róka

Az egyik Nyárádi kunyhós nyaralásunk utolsó napján tette tiszteletét nálunk.Elötte este ugyan tett-vett a kamra körül,de akkor délelött megmutatta magát teljes szépségében.Hosszasan szemeztünk.Lehet veszett volt,de lehet nem.Jószívünek tünt,valószinüleg csak éhes volt.Sokáig ott volt mi meg csak néztük,nem mertünk megmozdulni nehogy elmenjen.Aztán egyszer csak mégis továbbállt.Fenséges volt,örülök neki,hogy találkoztunk.Ö a nyolcadik.

Szmöre

7.A velencei hattyú

Bár társai ott produkálták magukat a Velence Korzói strandnál,ő távolabb elvolt egymaga is.A hideg februári vízben is ellubickolt,kijött a parthoz,mi meg dobáltuk neki a kaját.Beszéltem is hozzá,feszülten figyelt,majd produkálta magát a Velencei-tóban egy a többiek elöl nádassal elzárt részen.Mi Emese álmához tartottunk Dinnyésre,ezen a túrán találkoztunk.Ő a hetedik.

Egyedül,messzi a társaktól

6.Spenót a cica

Mivel dunaföldvári volt őkelme,azaz Spenótfalvi mi más nevet is adhattunk volna neki mint Spenót.Egy láthatóan ifjú éveiben járó kismacsekkal a földvári Kálvária-hegy csúcsán találkoztunk,itt élhetett a környéken valamelyik házban.Ő is jött hozzánk kaját kunyerálni,természetesen kapott,amit azzal hálált meg,hogy engedte magát simogatni,majd hosszasan már jólakva dorombolt is.Hatodik helyezett a kiscica.

Spenót

5.Erzsi a Naszály macskája

Ő fogadja a Naszályra tartó turistákat.Még a hegy lábánál van egy pihenő kialakítva,ő ott csintalankodik és várja az erre haladó természetjárókat.Persze "belépő díjat" is illik neki fizetni (bár nem kötelező) ami lehet egy kis szelet apró szalámi is amiért aztán nagyon hálás.Így aztán be is engedi a rengetegbe a túrázókat.Persze jószívű,az asztalra is feljön.Amikor ott jártunk egy sör volt az asztalon,mérgelödtem,hogy micsoda emberek vannak,otthagynak egy teli doboz sört nyitva...aztán ötlött eszembe biztos Erzsinek hagyták ott!Ő az ötödik.

4.Cirmos a túrázós cica

Idén a Tolnai-hegyhát mélyén bukkant elő a semmiböl,üdvözölt minket aztán egész végig mondta a magáét.Merthogy jött velünk túrázni!Jó 1km-en,de lehet,hogy többön követett minket.A kedvéért kajaszünetet tartottunk amiből ő is kapott bőségesen.Utána is jött még velünk vagy száz métert,aztán megunta.Ahogy jött a semmiből,ugyanúgy eltünt a semmibe.Persze kedves volt.A túrázós cirmos a negyedik

Cirmos a túrázós macsek

3.A vértesi kiskutya

Alig értünk ki Szárligetről,Csákányospuszta területén kutyák rohantak felénk.Három is!Első pillanatra egy picit beijedtünk,azthittük támadnak.Persze semmi ilyesmiről nem volt szó,éppen ellenkezőleg.Három rendkivül kedves kutyus üdvözölt minket,nagyon hálásak voltak,hogy valaki simogatja őket,mert úgy tünt a körzetben nincs rajtunk kivül emberi lény...

A három közül egy különösen még a többinél is kedvesebb volt.Ő jött is velünk pár métert és nehezen is búcsúzott el tölünk.Nagyon kedves volt,méltán harmadik.

A kutyusok,az inenső a legkedvesebb

2.Zokni

A Prédikálószéki túra végén Dömösön a Prépostsági romoknál ismertük meg Zoknit a gólyát.A legszelídebb gólya volt akit valaha láttunk,elöttünt tette,vette magát.Bár megsimogatni nem tudtuk,tőlünk néhány centire ballagott a romokon.Videóztuk,fotózgattuk mintha csak tudta volna mi zajlik körülötte,vágta a pózokat tette magát.Aranyos volt nagyon.Aztán egy héttel a találkozás után,Zokni a véletlenek fatális összjátéka miatt egy balestnek tekinthető dolog következtében elhunyt.Még meg is sírattam.Ő a második.

Zokni,sajnos már nem él

1.A kövágószőlősi kiskutya

A Jakab-hegyre tartottunk felfelé amikor éles vakkantások közepette egy kiskutya termett mellettünk.Rögtön hanyatt vágta magát és hagyta,hogy dögönyözzük.Aztán simogattuk,meg ugrált ott ránk,produkálta magát ő is.Rendkivül kedves állat volt,sokáig ott voltunk vele,neki meg esze ágában sem volt visszamenni a házhoz ahol élt.Hosszú percekig jól elvoltunk vele.Nagyon kedves volt hamar a szívünkbe zártuk.Ő az első.

A kiskutyus

Hát ez a mi listánk.Persze látunk vadakat is túráink során nem is keveset,de ők nem állnak meg,hogy közvetlen találkozhassunk.Mondjuk vaddisznók esetében ez nem is oly nagy baj...na de reméljük még sok hasonló találkozások várnak majd ránk ezekkel a nagyszerű teremtményekel.Ha nem is minden túrán,de azhiszem lesznek még emlékezetes találkozóink velük.Ez így van jól,ezzel is csak az élmény lesz több.

Bár Zokni már nem él,a többiek azért remélem jól vannak!

Túra Emese álmához

A tél egyik legkellemesebb napján vágtunk neki ennek a nem szokványos túránknak.A túra most nem a hegyekbe és nem is erdőkbe vezetett,de még csak nem is a szigetekre vagy az alföldekre.Úgy döntöttünk végig megyünk a Velencei-tó déli partján Velencétől Dinnyésig,lehetőség szerint minél többször közvetlen a part mellett haladva.Célunk a Dinnyési mini vár park volt ahol a kis várak mellett szerettük volna megnézni az Emese álmát ábrázoló csodás kis szobrot is.Túránkat a Velencei vasútállomástól kezdtük,ragyogó szép téli időben.Nem volt hideg sem 5-6 celsius biztosan lehetett ami délre tovább emelkedett.

Megérkezés Velencére

Mielőtt még elindultunk volna,lementünk a már jól ismert Velence Korzóra ami szerintem a Velencei-tó legjobb strandja.Tél révén csak a hattyúk fürödtek,az viszont volt jó pár.

Innen indultunk aztán a tó déli partján végig.Persze várható volt,hogy nem tudunk mindenhol a parton haladni,hisz elkerített szálloda udvarok vagy zárt strandok miatt nem lehetett mindenhol a tóhoz lemenni.Ilyenkor a parthoz legközelebbi uton haladtunk.Egymást követték a települések,két település között szinte szünet sem volt,teljesen egybe épült a déli part.

Velencefürdő kikötő

Velence után Velencefürdőre értünk ahol valami csónak vagy hajó kikötőhöz vezetett az út.Itt kilehetett menni teljesen a tó mellé.Visszanézve még látszodótt a Velence Korzó a másik irányba meg csodás nádasok pompáztak.Fantasztikus élővilág bontakozott ki a tavon,a nádasdok mellett rengeteg hattyú és kacsa élte mindennapi életét és rengeteg madár féle is járt erre.Itt jó sokáig tudtunk a parton haladni,szép lassan be is értünk így Gárdonyfürdőre majd Gárdonyba.Elhaladtunk a Szerelem-sziget mellett is.

A Szerelem-sziget

A Szerelem-szigetről sajnos semmiféle információt nem találtam,az is lehet,hogy nem is így hívják.Mi így tudtuk,hogy ez a neve.Egy kb.15x35 méteres kis sziget közvetlen a part mellett Gárdonynál.Ha Szerelem-sziget valóban a neve akkor gondolom köze lehet ahhoz,hogy ide járhatnak ki a párocskák romantikázni.Ki tudja.A szigetre vezet egy jól járható járda szerűség a partról.Mi a parton folytattuk az utunkat,hamarosan elértük a Gárdonyi félszigetet ami már komolyabb volt mint a kis Szerelem-sziget.

Körbe a félszigeten

Nudista strand a Gárdonyi félszigeten

A félsziget jó messzire benyúlik a tóba.Szinte csak nádas van rajta ami jól takar...és kell is takarnia,hisz a félszigeten valahol belül egy nudista strandra bukkantunk.Nyáron itt gondolom van élet,most mindenesetre nyugi volt.A félsziget partján egy jól járható járdaút vezet körbe.Nem kis távolság a félszigetet körbejárni,van tán 2km is.Viszont a tóba jócskán benyuló nádas szerü félsziget pompás látvány,amennyiben nem nyáron jövünk ide és nem zavarunk igy senkit,érdemes körbejárni!

Újabb kikötő

A félszigetről leérvén megint valami kikötőben találtuk magunkat.Hajó egy száll sem volt a környezet viszont kellmesenek volt mondható.Már Gárdonyban voltunk.A város érdekességeire most nem koncentráltunk csak a túrára.Majd egyszer visszajövünk még úgy is.Ott a part közelében volt egy szép utca amelybe jócskán bejött a víz.Szép volt,ellaknék abban az utcában.

Utca Gárdonyban....

Ezután jódarabig nem tudtunk kijönni a partra így a strandok,szállodák melletti utcákban haladtunk.Lassan beértünk Agárdra ami amúgy Gárdony része.Láttuk a híres agárdi Pop starndot,szerintem nagyon ócska állapotban...Aztán következett az agárdi kikötő ahol már hajó is volt.Itt horgonyzott a Nadap néven futó személyszállító hajó.Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt.A túránk azfaltozott járdákon vezetett végig.Aki túrázig,az tudja,hogy az aszfaltozott út maga a halál.Kikésziti rövidebb távon is az ember lábát.Sokkal jobb erdei utakon túrázni,na de ez a túránk most nem erről szólt.

Világítótoronyszerű csúzda

Agárd után már nem lehetett közvetlen kimenni a partra és Agárd és Dinnyés már nem volt összenőve.Végig sík terep volt,de a lábunkat kicsinálta a járda,így mire megérkeztünk a Dinnyésnél található Makovecz szerű kilátóhoz már igencsak fájt a lábunk.A kilátó érdekessége az,hogy sík terepen épült,így azt gondoltuk sok mindent nem mutat.Ám kellemesen csalódtunk.A kilátóból a Velence tavi madárrezervátumra és nádasvilágra nyillik elsősorban kilátás,de természetesen látszik a tó és a Velencei-hegység is.Érdemes felmenni rá!A közelmúltban értesültem valami rémhírről,hogy leégett egy kilátó Dinnyésen,de szerencsére az nem ez volt.

A kilátó Dinnyésnél

Innen már nagyon közel volt Dinnyés.Nem különösebben nagy a település így hamar rátaláltunk a kis várak parkjára amelynek kapujánál virit az Emese álma szobra.Aki nem tudná annak leírom:Emese (Álmos anyja) az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja.A monda szerint amikor Emese gyermeket várt álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt.Emese álmában úgy tünt,hogy méhéből forrás fakad s ágyékából dicső királyok származnak.Emese fiát e csodálatos álomra emlékezve Álmosnak nevezték el.

Emese álma

Természetesen a parkba is bementünk a kis várakat megnézni.De ez már egy másik történet,másik blogbejegyzés lesz...

Nagyjából az útvonal