Siófoki meccstúra

 A sorsolás Siófokra szólította a csapatunkat.Mivel az előző két idegenbeli mérkőzésre nem tudtam elmenni,így ide már elindultunk Zolikával,hogy a szokásos körökkel egybefűzve megnézzük a meccset is.Siófok...nagyon-nagyon szép emlékeim vannak ebből a városból a Balaton partjáról,mindig is szívesen jövök ide vissza.Magába a  futballstadionban viszont még soha nem voltam,noha mellette mentem már párszor el.Már háromnegyed tízre Siófokon voltunk úgy,hogy nem kellett vészesen korán kelni.Nyugodt utazás volt vonattal,annak ellenére,hogy kétszer is átkellett szállni.Sokadszorra voltam már itt.Első utunk a stadionhoz vezetett,nem azért mert olyan kiváncsiak voltunk rá,de a meccseig még volt hat óránk és megakartunk nézni mennyi időbe telik a vasútállomás-stadion út megtétele,mert félő volt,hogy este majd meccs után sietni kell a vonatra.

Egy szép templom az állomás és a stadion között

Nem voltak messze egymástól,így bíztunk benne,hogy este simán elérjük majd a nekünk kellő vonatot.Ezt letudván a belváros felé vettük az irányt.Jártunk már itt is.A víztorony és a tér körülötte nagyon szép.Gondoltuk elérkezett az idő,hogy egyszer végre felmenjünk a víztoronyba is,hiszen kilátó és vendéglátóhely van odafenn.Odaérve aztán visszahököltünk az ártól.Azért ne haragudjon a világ,csupán azért fizetni 2500 forintot,hogy felmehessek egy toronyba?Tényleg hol élünk már? Hát úgy tűnik,hogy ennek fényében nagyon valószínű,hogy ebbe a toronyba soha a büdös életbe nem megyünk fel...Kis összahasonlítás képpen,a jóval nagyobb élményt adó pécsi tv-toronyba 1600 volt a belépő,a kékestetőibe meg 1000...igaz ezek nem tegnap voltak,de akkor is...Szóval még keveregtünk egy kicsit a téren aztán a Balaton felé vettük az irányt.

A híres siófoki víztorony

A téren

Ismert részek köszöntek szembe.Például a Jókai park ahova most nem mentünk be.Én egy lángosost szerettem volna találni,nagyon kívántam egy sajtos-tejfölös lángost,de nem találtunk egész Siófokon.Volt egy-egy kajálda nyitva,de a buli negyedben meg szinte minden zárva volt.Kerestük,de nem találtunk nyitva tartó lángosost.Így visszamentünk az egyik étterembe ebédelni.Nagyon isteni babgulyást ettünk és grill tálat.Nem voltak olcsók hozzáteszem,bár maga a babgulyás nem volt olyan vészes áron.A kaját letudván indultunk egy sétára.Először kimentünk a kikötő melletti molóra.Innen is nagyon-nagyon sok régi szép emlékem van.Sokan voltak,de nem volt most úgy zavaró,kimentünk kicsit megcsodálni a Balatont amely mindig lenyűgőz.

A szép emlékű moló

Kellemes hely!

Visszamenve a kikötőbe végre ki tudtunk menni a zsilipre.Itt a szilip és a Sió felett fotózgattunk párat.

Ezt követően a part felé vettük az irányt az óriáskerék irányába.Távolról is láttuk,hogy a kerék lassan,de folyamatosan forog.Gondoltam ha elfogadható áron lesz akkor felülünk.Bár sejtetem,hogy nem lesz elfogadható áron az sem...Végig tudtunk menni a parton a plázs melletti sétány is megvolt nyitva.A Balaton persze szép volt most is.Odaérve az óriáskerékhez persze megnéztük mennyiért lehet felülni.Nos a koponyánkénti 3000 forint nem tette vonóvá számunkra.Ide sem mentünk tehát fel.Sétálva tovább a szállodák sora következett.Az egyikben nyaraltam kétszer is anno,egy régi szép szerelmemmel valamikor évmilliókkal ezelőtt,így persze elkapott egy kis nosztalgia.Egy helyen újra ki tudtunk menni a parthoz.

A Sió felett

A kikötő a zsilipről

Ahogy a kilátó úgy az óriáskerék is eszméletlen drága...

Itt Zolika gondolta belemegy kicsit a vízbe.Na csak bokáig.De ez sem volt kis teljesítmény április közepén.Egy vadászles szerű kilátó vagy les volt a parton itt még! Ide is felmentünk,az alattunk lévő nádasra lehetett kilátni,gondolom az itteni élővilágot lehetett innen kémlelni,fotózgatni.Még kicsit mentünk a parton,majd visszafordultunk.Egész nap nem siettünk,mire ide értünk alaposan elment az idő.Alig több mint egy óránk volt a meccsig.Még gondoltuk megiszunk valahol valamit.Nem kellett volna...A parton az egyik vendéglátóhely teraszára ültünk be két üditőre.Bődületesen drága volt ez is..Nem tudom,de a közelmúlt élményei alapján,arra Zamárdi,Lelle felé nem voltak ilyen kegyetlen árak...Negyed négykor elindultunk a meccsre ami négykor kezdődött.

Zolika a vízben...

...és a lesen

Fél négy után oda is értünk a meglehetősen lepukkadt állapotban lévő stadionhoz.Úgy látszik ide nem jutott már pénz orbán apánk stadionfejlesztési csomagjából...Elfoglaltuk helyünket a lelátón,majd a melegítés után indult is a meccs.Nem játszott most jól a csapatunk.Az ellenfél az első félidő közepén meg is szerezte a vezetést.Továbbra is nyögve-nyelős volt a dolog.A második félidőben ugyan jobbak voltunk már,de nem akart összejönni a gólszerzés.Már kezdtünk idegesek lenni Zolikával,de aztán kilenc perccel a vége előtt összejött az egyenlítés.Így 1-1-es döntetlennel végződött a mérkőzés.Egy kicsit bosszankodtunk,mert itt nyerni kellett volna és a végén még a döntetlennek is örülni kellett.

Az ütött kopott siófoki stadion

Zajlik a meccs,a pirosak a mieink

Jól sejtettem,sietni kellett a vonathoz.Volt ugyan vonat ezután is,de az IC volt amire csak országos napijegy+helyjegy volt jó,inkább maradtunk a személyvonatnál,jóval olcsóbban kijöttünk,na és ennek voltak közvetlen csatlakozásai hazafelé.Tíz perc alatt az állomáson voltunk,még egy ásványvíz vétel is belefért az állomás egyik büféjénél.Na ez sem kellett volna...Két ásványvíz 1400 forint volt! Tényleg mi folyik itt,rablás?Hát a jó büdös kurva anyját az ilyen helyeknek,csak azt kívánom,hogy menjenek minél előbb csődbe,aztán rohadjanak meg.Mocskos rablók!

A hazaút sima volt,így mindössze 2 ésnegyedóra alatt hazaértünk,szintén kétszeri átszállással.Végül is jó nap volt,bár nem nyertünk és Siófok borzalmasan drága,de azért elvoltunk.

Siófok

Hétközi balatoni kiruccanás

 Évek óta szeretnénk úgy megnézni a Balatont,hogy lógnak a jégcsapok mindenfelé,különféle jégcsodákat alkot a természet.Nehéz kifogni egy ilyen időszakot,de előfordultak ilyen napok az elmúlt években.Zolika javasolta,hogy megkéne nézni most mi a szitu,hiszen éjjelente mínusz tíz körülre csökken a hömérséklet és nappal sincs egy gatyarohasztó meleg.Jó legyen.Nem tudtuk meddig tartanak a hideg éjszakák,így úgy gondoltuk minél előbb lekéne menni és megnézni a várhatóan jeges Balatont.Így is lett,kivettünk egy hétközi szabit és Zsuzsanna napján nekivágtunk a Balatonnak.Nem akartam túlbonyolítani,így a tőlünk legegyszerűbben elérhető Siófokot választottuk célpontként.Reggel a dunaújvárosi buszállomáson Zolika éppen az utolsó pillanatban érkezett,hogy elérjük a buszt,de elértük.Ezzel felmentünk Székesfehérvárra,onnan pedig egy IC-vel lesiklottunk Siófokra.Mindenre felkészülve kellően melegen öltöztünk.Én a legmelegebb dzsekimet vettem fel és még dupla nadrágot is.Nem is mondtak igazán kellemes időt erre a napra...

Siófokon süt a nap!

Leszállva az IC-ről Siófok napfényben fürdött és bár hideg volt,de messze nem volt az a hideg mint amit itt beharangoztak.Elindultunk a Balaton felé.Nem kellett sokat menni és már kint is voltunk a parton a siófoki kikötő közelében.Végig sütött a nap,de nem volt tökéletesen tiszta az idő.A túlpart alig-alig látszódott.Rengeteg kacsa hancurozott a part mentén és úszkáltak is a feltehetőleg jéghideg vízben.Abban a vízben amely egyáltalán nem volt befagyva.Hiába az éjjeli mínusz tízek,ez bizony nem fagyott be!Kimentünk a számomra kedves emlékeket örző molóra a kikötőben,de ott sem volt különösebben hideg.Még a szél sem járt,enyhe szellő volt esetleg.Kinézve a Balcsira,indultunk vissza a kikötőben.Túl sok látnivaló nem akadt.Ember alig járt erre,a hajók meg dokkban parkoltak.

Siófoki moló

Hajók alusszák téli álmukat

Kicsit a Sió partján sétáltunk,de a Sió gyakorlatilag kivolt száradva.Innen mentünk be a belvárosba,ahol feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a felújított víztorony.Valóban jól nézett ki,de nem volt nyitva,így felmenni nem lehetett.A főtéren ami itt volt sétálgattunk kicsit,feltűnt a rengeteg szobor.Majd visszatértünk a helyi plázába,amely mind kinézetében,mind méretében odavert a környező nagyvárosok (Veszprém,Fehérvár) plázáinak.Ide bementünk és egy kínai étteremben megkajáltunk,majd megkávéztunk.Ezt követően újra kisétáltunk a Balatonhoz,de most az Aranypart felé vettük az irányt!

A főtéren

Egyre melegedett az idő és már kényelmetlen volt a meleg dzseki és a dupla nadrág.Sebaj kiérkeztünk az Aranypartra.Itt sem volt befagyva semmi.Kacsák itt is hancuroztak,majd később erre járva már a hattyúk is.Egy darabig sétáltunk különösebb értelem nélkül az Aranyparton.Egy ponton aztán visszafordultunk a város felé,de már nem a parton,hanem az utcákon haladtunk.A Jókai partig sétáltunk el.A hangulatos parkban is mindössze egy nő üldögélt egy padnál.Visszamentünk a víztronyhoz,itt egy pékségben vettünk útravalót hazafelé a vonatra.Aztán más már nem maradt elsétáltunk a vasútállomásra és megvártuk a hazafelé induló vonatot.

Hattyúk az Aranyparton

Aranypart

Őszintén szólva sok értelme nem volt ennek a napnak és ennek a kirándulásnak.A befagyott Balatonból és a logó jégcsapokból semmit nem láttunk.Bár meleg nem volt,de igazi hideg sem.A meleg öltőzék kishíján ránk rohadt.Így is mentünk vagy hét kilométert a Balatonnál és a városban,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé.Hát ilyennek is kellett lenni.Legközelebb megpróbálunk majd okosabbak lenni ha jégcsodákra leszünk kiváncsiak.A hazaút viszonyag sima volt,kétszer kellett átszállni,de így is fél ötre hazaértünk.Film most nem készült.

Siófoki búcsú