Mostani kilátónk érdekessége az,hogy amikor én Balatonföldvár nevezetességei után kutakodtam,akkor felhozta nekem a keresésben úgy mint a Sárga kilátó.Aztán most amikor már direkt így kerestem rá,akkor azt írta ki,hogy Sárga kilátó nem létezik Balatonföldváron.Pedig dehogynem létezik,alig több mint egy hete mentünk fel rá.Na igen,maga az építmény megvan,de senki sem ismeri Sárga kilátóként,holott aztán mégis találtam róla olyan leírásokat,hogy mint kilátóként is funkcionál,a sárga nevet meg feltehetőleg azért adták neki mert sárga volt.Egykor.Mert ma már fehér.Tehát tulajdonképpen lehetne Fehér kilátó is.
Róla van szó
Így vagy úgy,az én elmémben ez már Sárga kilátóként lett elraktározva,de most szólok,hogy a hivatalos elnevezése nem ez.Miről is van szó?
A balatonföldvári szélsebességmérő-ház (vagy műszerház és kikötői kilátó) a földvári hajókikötő nyugati mólóján álló, ikonikus és rendkívül hangulatos építészeti emlék.
A móló végén található jellegzetes kis tornyot Kaáli Nagy Dezső mólóépítő mérnök, a balatoni kikötők modernizációjának úttörője tervezte. Az épület az 1930-as évekre nyerte el máig ismert formáját.
Eredetileg meteorológiai célokat szolgált. Ebben a műszerházban helyezték el a Balaton viharjelző és szélsebességmérő rendszereinek korai műszereit. A helyiek és a kutatások szerint a móló végéről lőtték fel a vihar közeledtét jelző sárga és piros rakétákat is, mielőtt a modern elektromos viharjelző rendszert kiépítették.
Itt a bizonyíték,hogy sárga volt!
Apró mérete ellenére az épület kilátóként is funkcionált, ahonnan tiszta időben tökéletes panoráma nyílik a Galamb-szigetre, a Tihanyi-félszigetre és a tó északi partjára.
A kilátószint nem igazán lehet magasabb becslésem szerint 3,5 méternél.Vaslemezes lépcső visz fel a kilátószintre.A fokok megfelelő szélességűek,de korlát csak a bal oldalon van!Odafenn kőkorlát van ami véd a leeséstől és ad némi biztonság érzetet.Azért némi,mert nem túl magas,könnyen áteshetünk rajta.Javasolt tehát,hogy pityókás állapotban ne menjünk fel.A kilátószint nagyjából 2x3 méteres.
Aranyos szép épület
Az épület hűen tükrözi a két világháború közötti balatoni üdülőkultúra és vitorlás élet hangulatos, funkcionális, mégis elegáns építészetét.
Ma a kikötői sétány egyik legkedvesebb és legtöbbet fotózott látványossága, amely közvetlenül a Platánsor és a moló találkozásánál közelíthető meg.
Valóban egy aranyosnak tünő épület amely természetesen az év mindennapján ingyenesen látogatható.Az,hogy hányszor voltunk itt örök talány marad.Mert...Most amikor kicsivel több mint egy hete voltunk itt Zolikával nem emlékesztünk,hogy voltunk-e már itt.Erre én találtam olyan képet amelyen Zolika fenn van a kilátóban amely akkor még valóban sárga volt.Ez 2021-ben készült.Így vagy úgy négy túránk érinthette ezt a helyet,így már tudjuk,hogy kétszer biztos voltunk itt,de feltehetőleg a másik két alkalommal is járhattunk itt.Szerintem jövünk is még ide.
Évek óta szeretnénk úgy megnézni a Balatont,hogy lógnak a jégcsapok mindenfelé,különféle jégcsodákat alkot a természet.Nehéz kifogni egy ilyen időszakot,de előfordultak ilyen napok az elmúlt években.Zolika javasolta,hogy megkéne nézni most mi a szitu,hiszen éjjelente mínusz tíz körülre csökken a hömérséklet és nappal sincs egy gatyarohasztó meleg.Jó legyen.Nem tudtuk meddig tartanak a hideg éjszakák,így úgy gondoltuk minél előbb lekéne menni és megnézni a várhatóan jeges Balatont.Így is lett,kivettünk egy hétközi szabit és Zsuzsanna napján nekivágtunk a Balatonnak.Nem akartam túlbonyolítani,így a tőlünk legegyszerűbben elérhető Siófokot választottuk célpontként.Reggel a dunaújvárosi buszállomáson Zolika éppen az utolsó pillanatban érkezett,hogy elérjük a buszt,de elértük.Ezzel felmentünk Székesfehérvárra,onnan pedig egy IC-vel lesiklottunk Siófokra.Mindenre felkészülve kellően melegen öltöztünk.Én a legmelegebb dzsekimet vettem fel és még dupla nadrágot is.Nem is mondtak igazán kellemes időt erre a napra...
Siófokon süt a nap!
Leszállva az IC-ről Siófok napfényben fürdött és bár hideg volt,de messze nem volt az a hideg mint amit itt beharangoztak.Elindultunk a Balaton felé.Nem kellett sokat menni és már kint is voltunk a parton a siófoki kikötő közelében.Végig sütött a nap,de nem volt tökéletesen tiszta az idő.A túlpart alig-alig látszódott.Rengeteg kacsa hancurozott a part mentén és úszkáltak is a feltehetőleg jéghideg vízben.Abban a vízben amely egyáltalán nem volt befagyva.Hiába az éjjeli mínusz tízek,ez bizony nem fagyott be!Kimentünk a számomra kedves emlékeket örző molóra a kikötőben,de ott sem volt különösebben hideg.Még a szél sem járt,enyhe szellő volt esetleg.Kinézve a Balcsira,indultunk vissza a kikötőben.Túl sok látnivaló nem akadt.Ember alig járt erre,a hajók meg dokkban parkoltak.
Siófoki moló
Hajók alusszák téli álmukat
Kicsit a Sió partján sétáltunk,de a Sió gyakorlatilag kivolt száradva.Innen mentünk be a belvárosba,ahol feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a felújított víztorony.Valóban jól nézett ki,de nem volt nyitva,így felmenni nem lehetett.A főtéren ami itt volt sétálgattunk kicsit,feltűnt a rengeteg szobor.Majd visszatértünk a helyi plázába,amely mind kinézetében,mind méretében odavert a környező nagyvárosok (Veszprém,Fehérvár) plázáinak.Ide bementünk és egy kínai étteremben megkajáltunk,majd megkávéztunk.Ezt követően újra kisétáltunk a Balatonhoz,de most az Aranypart felé vettük az irányt!
A főtéren
Egyre melegedett az idő és már kényelmetlen volt a meleg dzseki és a dupla nadrág.Sebaj kiérkeztünk az Aranypartra.Itt sem volt befagyva semmi.Kacsák itt is hancuroztak,majd később erre járva már a hattyúk is.Egy darabig sétáltunk különösebb értelem nélkül az Aranyparton.Egy ponton aztán visszafordultunk a város felé,de már nem a parton,hanem az utcákon haladtunk.A Jókai partig sétáltunk el.A hangulatos parkban is mindössze egy nő üldögélt egy padnál.Visszamentünk a víztronyhoz,itt egy pékségben vettünk útravalót hazafelé a vonatra.Aztán más már nem maradt elsétáltunk a vasútállomásra és megvártuk a hazafelé induló vonatot.
Hattyúk az Aranyparton
Aranypart
Őszintén szólva sok értelme nem volt ennek a napnak és ennek a kirándulásnak.A befagyott Balatonból és a logó jégcsapokból semmit nem láttunk.Bár meleg nem volt,de igazi hideg sem.A meleg öltőzék kishíján ránk rohadt.Így is mentünk vagy hét kilométert a Balatonnál és a városban,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé.Hát ilyennek is kellett lenni.Legközelebb megpróbálunk majd okosabbak lenni ha jégcsodákra leszünk kiváncsiak.A hazaút viszonyag sima volt,kétszer kellett átszállni,de így is fél ötre hazaértünk.Film most nem készült.
Sajnos úgy alakult,hogy az erre a hétvégére tervezett mecseki túrára nem tudtuk elmenni.Ismét komoly megélhetési nehézségekkel küzdünk,én is,Zolika is.Így nem vállaltuk most be a költségekkel járó túrát.Viszont ez már a sokadik hét volt,hogy nem mozdultunk ki,kezdett az agyamra menni az itthonlét.Nehézségek okán,mindenképp valami közeli lehetőségen törtem egyre a fejem.Aztán kapóra jött a Dunán a napokban levonuló komoly árhullám.Utoljára 2013-ban volt itt nagyobb árvíz,akkor sokat nem láttam belőle.Így úgy gondoltam akkor lemegyünk a Duna mellé és megyünk ameddig a víz engedi.Spontán ötlet volt,még szombat reggel felvettem Zolikával a kapcsolatot,volna-e kedve eljönni.Volt neki,de ha nem jött volna,akkor egyedül is belevágtam volna,mert kellett már a mozgás.Spontán ötlet alapján terveztem meg az útvonalat is.
A szánkópálya ahol egykor nagyon jó volt...
A helyi stadionnál kezdtünk,majd a közelben ereszkedtünk le a Dunához.Ugye a város maga fenn van a Duna felett 100-110 méter magasan,így a Dunához egy dombon kell leereszkedni.Ez egy nagyon kellemes parkos,arborétum szerű része a városnak.Erre mentünk most is.Érintettük azt a szánkó pályát is ahol rengeteget szánkóztam Gergővel a régi szép időkben.A helyi kikötő öbölhöz értünk el,ahol szemmel láthatóan már kiöntött a Duna.Nem volt akkora az áradás első látásra mint 2013-ban,de azért elég nagy volt.Egy kutyus mindenesetre boldogan rohangált a vízben.Rajtunk kivül is rengeteg volt a katasztrófa turista.Az öböl egy daraig aztán úgy tűnt,hogy még éppen a medrében maradt,majd arébb aztán látható volt,hogy teljesen ellepte a víz melletti utat.Erre tartottunk mi is.Úgy terveztük bemegyünk a Szalki-szigetre amelyre még jóval arébb lehetett csak bemenni.
Bizony kiöntött a Duna nálunk is
A dunaújvárosi kikötő
Egy ponton túl nem is tudtunk tovább menni az öböl mellett,beljebb kellett mennünk a siklói útra.Ott ballagtunk tovább.Rövidesen elértük a kis Szent István hídat.Alatta haladt a város egyik patakja.Az normál időben olyan mint egy kis erecske.Most viszont tele volt vízzel.Itt már amúgy a piros jelzésű turistaúton haladtunk,amelyen mentünk is volna tovább a Horgász bisztró és a csónakház mellett.De arra már nem lehetett menni,mert elöntött ott mindent a víz.Így kerülnünk kellett kicsit.Közben egy kávézó került útba,ha már így alakult be is ültünk egy kávéra.Ezt letudván mentünk be a Szalki-szigetre.Az szigetre bevezető út teljesen rendbe volt,ezt nem lepte el a víz.Noha láttuk,hogy a Szabadstrand-öböl is csurig van vízzel.
Hát erre nem lehet tovább menni!
Újabb patak amely folyóvá duzzadt
Beérve a szigetre aztán láttuk,hogy a helyi szabadstrand már teljesen víz alatt van.Víz alatt volt szinte a sziget teljes északi része.A kemping a szinpad és minden....Itt ez már brutálisnak tűnt!Mentünk arébb a halászcsárda felé.Láttuk,hogy a halászcsárdának nincs baja.A nagy Duna víz ugyan már közel volt hozzá,de a csárda még nem esett el.Közben egy rendörautó tévedt mellénk és megkértek hagyjuk el a területet,mert ez már itt katasztrófa védelmi terület.Nem ellenkeztünk.Így jöttünk ki a szigetről.A lényeget láttuk.Mentünk vissza a piros jelzésre és elindultunk Rácalmásra.Úgy terveztük elmegyünk a szigetre bevezető hídig,azt meglátjuk a Rácalmási-szigetre belehet-e menni...
A Szalki-sziget északi része elesett!
A helyi szabadstrand...
Mi is itt voltunk!
A piros jelzésű út kicsit feljebb volt a víz szintjétől,itt nem fenyegette,hogy eléri a víz.Persze arébb kicsivel már az úton volt a víz...ott elérte az út a vízszintet...Láttuk,pontosabban nem láttuk,hogy a kis zsiliphíd is víz alatt volt.Ugye onnan van a legszebb kilátás a vízre,sok képem készült már ott.A piros jelzésű út a következő 1 kilométeren teljesen rendben volt.Ekerülte a víz!Aztán elérve a Rácalmási üdülőövezetet,a jelzés letért az ártéri erdő mellé.Számtalan túránk vezetett már erre.Ezerszer jártam itt.Most azonban nem lehetett továbbmenni!Az alsó út az erdő mellett teljesen víz alatt volt mint 2013-ban!
Az út itt véget ért...
Csónakkal lehet továbbmenni!
A felső úttal meg az volt a baj,hogy az egy zsákutca volt.Így a Rácalmás projekt eddig tartott.Mivel továbbmenni nem lehetett,így nem volt más választásunk mint visszafordulni.Vissza irányba még benéztünk oda ahol a zsiliphídnak kellett volna lennie,de itt is már mindent ellepett a víz.A híd valahol a víz alatt lehetett...Más nem maradt már.Sokmindent láttunk így is.Visszaindultunk a városba felkapaszkodva a Dunaparti domboldalon,majd a helyi Robinson kocsmában pihentük ki a túra fáradalmait kellemes sörözéssel egybekötve.Aztán hazafelé még benéztünk a Kádár-völgybe,erről majd írok mert nem várt kellemes meglepetés ért! Ennyi volt akkor az árvízi túra.
A Szabadstrand-öböl
Na ez egy be nem tervezett túra volt.Ami meglepő,hogy igy is mentünk kb.15 kilométert minden keveréssel együtt.Láttuk a lényeget.A szigetre az utolsó pillanatban mentünk be,mert ahogy jöttünk visszafelé pont akkor zárták le és már nem lehetett bemenni!Közben mikor írom ezeket a sorokat,a tetőzés már lezajlott és megezdődött az apadás!
Ezt is bevesszük a túrák sorába,így ez volt az év 17.túrája és a mostani 15 kilométerrel tartunk összeségében 248 kilométernél,ez pedig 14.58 km/túra átlagot jelent.Mondanám,hogy jó volt,de ez mégis egy katasztrófa helyzetnem minősült.Reméljük hamarosan helyreáll a rend!
Az alsóörsi túrával folytatódott a Balaton-felvidéket felfedező projektünk.Reggel fél hatkor vágtunk neki az útnak Zolikával és kerek három óra alatt kétszeri átszállással érkeztünk meg az alsóörsi vasútállomásra.Ez volt a mai túránk kiindulópontja.Mivel nyár van várható volt,hogy lesznek melegek.Éppen ezért távra nem terveztünk nagy túrát.Leszállva a vonatról már rögtön megcsapott a forróság,hiába volt még reggel fél kilenc.Terveink szerint a túrának két fő megnézésre váró eleme volt: az alsóörsi amfiteátrum és a Somlyó-hegyi kilátó.Az állomásról a 71-es út mentén haladva már olyan érdekes helyek köszöntek szembe az első métereken mint a Bakter kocsma.Hamar ráleltünk a nekünk kellő kék+ jelzésre amely az Edrődi Sándor utcán vezetett felfelé.Szerencsére igen kicsiny dőlésszögben.Ebben az utcában volt a polgármesteri hivatal,amely mellett egy parkban árnyékban álló padok voltak.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.
Először túrázásaink történetében:Alsóörs
Egy székelykapu tette teljessé a park hangulatát.A hűvösben kellemes volt,de elindulva a forróságban rögtön kezdett verni a víz.Az utca egy paraszthajszálnyival ugyan meredekebbre váltott,de így sem volt vészes.Újabb park következett ezúttal a másik oldalon.Itt állt maga Endrődi Sándor szobra.Mögötte meg egy játszótér volt,ahol csak egy macinál fotózgattunk.Visszatérve a kék+ jelzésre az megunt minket és sima kékre váltott.Ez vitt tovább egy ponton.Itt az utcában még megtaláltuk Szöszi cukrászdáját is.Vajon melyik szösziét?A kék jelzés kezdett szinten menni,aztán egy pirinyó dőlésszöge volt csupán,de ami kellemesebb volt maguk mögött hagytuk a települést és egy olyan szakaszra értünk ahol az út mellett két oldalt kellemes hűvöst adó fák voltak.Kétség kívül ez volt a túra legkellemesebb szakasza ma.
A székelykapu
A hűs szakasz
Nem kellett sokat menni,hogy elérjünk az amfiteátrumhoz.Csalódás keltő volt.Tudni kell róla pár dolgot.Ezt nem a rómaiak építették.Itt egy kőbánya volt és lényegében aztán egy szabadtéri színpadi játékokra épült létesítmény volt,de mégis olyan római kori jelleggel.Szabadon volt látogatható és maga a lelátó része igen magas is volt.Ezzel szemben amikor ideértünk a terület levolt zárva és egy látogató központot hoztak itt létre éppen,ami még nem volt látogatható.Persze ha az lesz akkor meg alighanem belépődíjas is lesz...Vannak dolgok amiket nem kellene felújítani,mert csak ártanak vele és eltűnik a korábbi fillingje...Itt is a lelátórészt nagyjából a felére csökkentették le.Az építkezés a felújítás még folyt,de úgy tűnt nem túlóráznak az emberek,hiszen nem volt itt senki szombat lévén.
Az amfiteátrum lezárva...
Azért mi benéztünk
Az amfiteátrumot körbe ölelő erdő volt a varázserdő.Ez már annak a Csere-hegynek a része volt amelynek másik oldalán állt a Csere-hegyi kilátó amelyben alig két hete jártunk.A varázserdőbe bevezetett egy tanösvény,amelyet a térkép szerint körbe lehetett járni.Terv szerint körbe is akartuk járni.Bíztam benne a tanösvény egy szakasza majd éppen a amfiteátrum felett fog vezetni.Így is lett aztán,de először megkellett találnunk a kék T jelzést.Ez gyorsan ment és valóban bevitt az erdőbe.Őszintén szólva egy teljesen átlagos erdő volt,semmi varázserdőnek vélt tulajdonságát nem fedeztem fel.Talán még majd ez is a felújítás része lesz és ezután készül el.A tanösvény ugyan járható volt,de a jelzések gyengék.Bevitt egy kisebb rétre ahol íjászok gyakoroltak éppen.Az egyikük nagyon segítőkészen és udvariasan útbaigazított,mert a jelzések és a több irányba is menő utak nem voltak egyértelműek.
Már a tansövény alsó szakaszáról feltűnik a szomszédos Somlyó-hegy
Sikeresen továbbhaladva a tanösvényen egyszer csak valóban ott voltunk az amfiteátrum felett!Kitűnően leláttunk az alattunk elterülő létesítményre,de ami még nagyszerűbb volt az maga a kilátás.Szuperül belehetett látni a környéket és a szomszédos Somlyó-hegyet is.Csúcsán pedig kivehető volt a kilátó is.Mikor elindultunk a tanösvényen volt egy kisebb rét ahonnan szintén lehetett látni a Somlyó-hegyet igaz az vagy nyolcvan méterrel alattunk volt (fenti kép).Ez itt így már elég jó bulinak tűnt és jó helynek!Nézelődtünk még és a fószer szerint aki útbaigazított minket itt egy lépcső ugyan vezet le,de az levisz a lezárt amfiteátrumba.Megtaláltuk a lépcsőt és valóban levitt az arénába.Feleslegesnek tűnt most lemenni több okból is: itt fenn is le volt kerítve az aréna,igaz egy félméteres kis drótos valamivel amit könnyen átléphettünk volna,de odalenn nem tudhattuk,hogy be van-e kamerázva a terület,meg hát kimenni sem lehetett ott sehol.Nem volt tehát értelme lemenni,fentről csodáltuk a dolgokat.Az út a tanösvény ugyan elveszett,nem ment tovább,de ezért itt megérte,főleg,hogy a slusszpoén ezután követezett!
Az amfiteátrum felett,szemben a Somlyó-hegy
A nézőtér felett ahol még a régi nézőtér volt,gyakorlatilag a senki földjén ott volt egy igazi hamisíthatatlan teknőc szobor!Hihetetlennek tűnt ez itt,de valóban így volt.Persze közelebb mentünk hozzá és fotóztunk párat.Kicsivel arébb egy csiga szobor is volt,de az valahogy nem érdekelt minket annyira mint a teknőc.Ugye nem is olyan rég tudtuk meg egy kedves barátunktól,hogy Teknőc Ernő asszonya lebabázott és Ernő meg éppen elindult pelenkáért,de mire hazaért a gyerekek már felnőttek... Szóval mi meg megtaláltuk itt magát Teknőc Ernőt aminek ki tudja miért,de úgy örültünk mint majom a fa.z.nak.
Teknőc Ernő a Dr.Bubó egyik szereplőjének szobra
Zolika meg is lovagolja
Nehéz szívvel hagytuk ott Teknőc Ernőt,megígérte majd követ minket.Talán olyan jó hétszáz év múlva majd utol is ér.Visszamentünk a kék T jelzésről a kékre és visszamentünk Alsóörsre.Nem voltunk amúgy sem messze,pár száz méternyire csupán.Végül is jól sült el az amfiteátrum projektünk.Csak a falu felső részéig mentünk vissza,oda ahol a kék+ kékre váltott.Innen indult ugyanis ki a kék3 jelzés is,ami felvitt a kilátóhoz.Útközben egy egy kerteken kívüli meggyfáról leszedtem pár szemet.Én nem hallottam,de Zolika szerint a mögöttünk egy ballagásról jövő tömeg egyik tagja beszólt,hogy nem veszem észre,hogy éretlen... Mondom én nem hallottam,nem oda figyeltem.Így nem igazán vágom mi a fasz fájhatott a tagnak annyira,hogy leszedtem négy szemet egy út menti fáról?Meg hát amúgy nem is volt éretlen,teljesen jó volt.Annyit nézzenek már ki belőlem,hogy különbséget tudok tenni érett éretlen gyümölcs között...
Út a kilátó felé
Az út a kilátóhoz a kék3 jelzés a faluból kb.1km-es volt.Itt a forró réteken át vezetett,majd bement az erdőbe egy temető és egy vízmű mellett haladt el.Végül is aztán feltűnt maga a kilátó.Már elsőre kitűnő építménynek tűnt.Viszont az út első meredekebb emelkedője után a forróságban erősen izzadtunk,így leültünk a kilátó alatti padok egyikére a hűvösbe.Voltak itt mások is,így meg is vártuk míg oszladozik a "tömeg".A legszebb most is egy szoknyás túrázós nő volt.Nem tudom miért az ilyenek mindig olyan szexik számomra...Jó félóra pihi volt mire leszikkadtunk és mindenki eltűnt.Szabad volt az út fel a kilátóba!
Az első találkozás
A kilátó 2015-ben egy régi lepusztult helyébe lépett,de majd egyszer kivesézzük a kedvenc kilátós sorozatomban.Tehát nem volt régi kilátó és ennek elvárhatóan kitűnő állapotban is volt!Csigalépcső vezetett fel.A kilátószint pedig 17,5 méter magasan volt ami átlagos kilátószint magasságnak mondható hazánkban.Felérve egy egészen fantasztikus körpanoráma fogadott minket.A Balaton mondanom sem kell kitűnően látszódott,főleg a Tihanyi félszigetig tartó rész.A környék településeit is jól kilehetett venni és persze a Balaton-felvidék vonulatát is.Láttuk innen az amfiteátrumot és a szomszédos Csere-hegyen lévő kilátó csúcsát ahol két hete jártunk.Pazar panorámánk volt tehát!
A kilátó lépcsőháza
A kilátás egy szelete
Mivel nem zavart senki és időnk is volt bőven,hiszen a túrából jó 2-3 km volt csak vissza,eltöltöttünk egy jó órát a kilátóban.Ritkán lát az ember ennyi csodát egyszerre,kár lett volna sietni.Csak érdekességként: csináltam 132 képet a túrán,ennek felét pedig a kilátóban.Volt mit nézni és csodálkozni.Látni lehetett következő két Balaton-felvidéki projektünk helyszíneit is: Balatonfüredet és környékét na és a Tihanyi-félszigetet.Reményeink szerint még idén nyáron eljövünk ezekre a helyekre is.
A kilátás egy másik szelete
Jómagam a kilátóban
Miközben a Balatonon vagy ezer vitorlás pompázott,lassan lejöttünk a kilátóból.Meg egy óra nyugi után jöttek fel mások is,így helyet hagytunk nekik.Igazán pompás klassz kilátó volt ez.Jó lenne még egyszer a jövőben visszatérni.Lenn még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátóra.A kék3 jelzésen mentünk lefelé is,de most a másik irányba.Kikötöttünk Alsóörs dél-nyugati végénél.Ez is szép hely volt,annál is inkább mert kicsivel odébb volt egy kilátó terasz is.Ötletes jó kis rész volt ez is,egy vár szerű védfallal.Ugyan azt az élményt amit a kilátó nyújtott de tudta überelni,de innen is jó kilátás volt elsősorban a Balatonra Tihany irányába.
Lefelé a kilátóból
A kilátó terasz
Tovább ballagva a helyi református templomnál kötöttünk ki,a vár szerű védfal hosszan kísérte utunkat.Kezdett az egésznek olyan hangulata lenni mintha valami sziciliai kisvárosban járnánk.Talán még a Sándor Mátyás sorozatban láttam hasonlót.Zavaró volt a forróság,de szép volt a település és a táj.Feltűnt még egy újabb helyi nevezetesség a Török ház is.Sajnos azt menetközben elfelejtettem,hogy miről is híres,így erre a filmben sem tudtam külön kitérni.Majd alkalom adtán írok róla,alaposan utánanézve mindennek.Hangulatos sikátoros út vezetett le a Török ház alatt amúgy.
A templomnál
Hangulatos út a Török ház alatt
Ezután már piros jelzésen mentünk vissza a központba.Itt már különösebb látnivaló nem akadt,max a szép takaros porták.A vasútállomáshoz értünk le,de korán volt még.Eindultunk a Balaton partja felé.Természetesen inni és ebédelni akartunk.Szerencsére rengeteg vendéglátóhely köszönt szembe.Viszont ellentétben Balatonalmádival itt már érezni lehetett kicsit a balatoni árakat is.Ennek ellenére beültünk az egyik helyre és jót ettünk és ittunk.Az is igaz ez többe került itt most kettőnkre mint múltkor hármunkra a mecseknádasdi ebéd... Na de ennyit most beáldoztunk.
Alakuló balaton filling
Ezután kimentünk a Balatonhoz,óriási már-már elviselhetetlen forróság volt,de végigjártuk a mólót és a kikötőt.Megint rá kellett döbbennem,hogy ebben az országban csak mi vagyunk ilyen szegények...luxus vitorlások tömegei parkoltak a kikötőben és legalább ugyanennyi kint volt a vízen.Biztos nem a három műszakban dolgozó rétegeké voltak ezek...Sétáltunk egy kicsit a kemény melegben.Aztán még beültünk italozni az egyik helyre ahol tv is volt és éppen ment a magyar-francia EB meccs.Így nem maradtunk le erről sem.Ennek végén pedig más már nem maradt visszasétáltunk a vasútállomásra.
Welcome Alsóörs
A kikötőben
Itt végződött a túra.A hazaút viszonylag sima volt,ahogy ide,úgy haza is három órás volt.Az iszonyatos forróság ellenére remek túra és nap volt.Távra nem volt sok,talán 10 km,de látnivaló bőven akadt.Sok csodát láttunk ma is.A Balaton-felvidék projekt második szakasza is sikeres volt tehát.Következik majd Balatonfüred,hogy addig lesz-e másik,egyéb túránk most még nem tudni.Balatonfüredi buli pedig július közepe táján várható.
Idén alaposan belecsaptunk a lecsóba.Még a koronavírus sem tudott megakadályozni benne,hogy elkezdjük egy számomra/számunkra ismeretlen tájegység fokozatos felfedezését.Hiszen immár harmadik idei túránkra indultunk a Balaton köré.Zoli barátommal vágtunk neki az új kalandnak.A tömegközlekedés szokatlanul jó erre felé,hiszen röpke három óra alatt már Fonyódon is voltunk,úgy,hogy Székesfehérváron még várnunk is kellett az átszállásra.A Balaton felé száguldó vonat ezúttal is kényelmes volt.Ami kellemetlenségnek roható talán fel,hogy harmadszor jövünk erre idén és ugye helyjegy kell a vonatra és hát mindhárom alkalommal nem a Balatonra néző oldalra kaptunk csak jegyet.Aztán Siófok után már nem voltak sokan a vonaton így átültünk a kellemesebbik oldalra.Fél kilenc után pedig már le is szálltunk a fonyódi vasútállomáson .Kezdetét vehette egy újabb kaland!
A Badacsony köszönt szembe a fonyódi kikötőben
Hasonlóan mint a múltkor Balatonföldváron,itt is lelátogattunk elöször a közeli kikötőbe.Megkapóan gyönyörű táj köszönt szembe,hiszen a túlparton ott vigyorgott ránk maga a Badacsony.Ettől újra megdobogott a szívem,hiszen annyit,de annyit tervezgettünk Gergővel,hogy majd eljövünk felfedezni azt,2019-ben már be is akartuk venni a bakancslistánkba.Sajnos,hogy Gergő 2018 végén elment,elvive magával a badacsonyi álmokat is...Na,de most Fonyódon voltunk és itt is kisétáltunk a moló legvégére,ahonnan szintén lebilincselő volt a táj szépsége.Kicsit gyönyörködtünk is benne.Visszanézve Fonyódra pedig ott vigyorgott szembe a "két csöcs" amit még a Hegyestű csúcsán kinéztem magamnak.Nevezetesen a Sipos és a Várhegy,mindkettő csúcsán egy-egy magas kilátóval. Ezek voltak mai céljaink,ezekért jöttünk.
A két csőcs,a közeli a Sipos,a távolabbi a Várhegy.Messziről valóban két csőcsnek látszodnak!
Visszasétálva a kikötőben még megnéztük a hely érdekességeit,amelyek közül kiemelkedett egy óriáskerék és egy nagy színpad,egy nagy tér közepén.Zoli mondta is,itt aztán nyugodtan felléphetnek kedvence:Csondor Kata is.Ezeket letudva megkerestük a piros jelzést az állomásnál (nem volt nehéz) és indulhatott is a túra.A kora délelötti időpont ellenére is már kezdett meglehetősen meleg lenni.Ma is kánikula volt várható.Bíztam benne ez az utolsó forró túránk az idén,hisz közeledik az ősz amikor a legjobb túrázni.A jelzés bevitt kicsit a városba.Amit furcsának éreztem,hogy a meglehetősen nagy forgalom ellenére sem volt sehol sem jelzőlámpa.Ám úgy tűnt kedves emberek járnak erre,hiszen mindenhol készségesen átengedtek az uton,mindenhol elsőbbséget adtak készségesen a gyalogosoknak.Az út hamarosan pedig emelkedőbe kezdett.
Fonyód utcáin
Itt már felfelé jöttünk
Még az utcákon emelkedett az út,majd végre egy erdős részhez ért.Itt egy szép kapu jelezete,hogy ez a Sipos-hegyi parkerdő.Ám utunk nem itt hanem pár méterrel ez felett folytatódott tovább.A jelzések kifogástalanul voltak felfestve!A hőség után pedig kifejezetten jól jött a hűs erdei szakasz.Ennek ellenére hiába,hisz már idáig is kaptató volt felfelé,ez pedig alaposan izzasztott már minket.Na de legalább itt a nap nem sütött már ránk.Az erdő kifejezetten szép volt,kellemes jól járható utakkal.A mi utunk egy darabig szinten ment,majd újra felfelé vette az irányt.A szokásosnál talán kicsit nehezebben bírtuk,de ezt a meleg számlájára írtuk,mert maga a hegy nem volt magas,hiszen a mindössze 207 méteres magasságával,inkább volt dombocska mint hegy.
A Sipos-hegyi parkerdőnél
A mi utunk teljesen rendben volt
Végül aztán felértünk a Sipos-hegyi kilátóhoz.A vasútállomástól illetve a kikötőtől abszolúlt nem volt messze,a távolságot nagyjából 2km-nek saccoltuk.A kilátó egy vasszerkezetes magas építmény volt a legtetején antenna hegyekkel.Alatta volt a kilátószint,amelyre egy csigalépcső vezetett fel.Látogatása azonban nem volt ingyenes!Előzetesen a neten mikor kutatgattam a dolgok után,azt írták 300Ft koponyánként.Gondoltam az nem fog földhöz vágni minket.A kilátó aljában egy 35 körüli fószer üldögélt,telefonálgatott,meg újságot olvasgatott.Ő volt a jegyszedő.Aztán odaérve közölte,hogy a belépő 500Ft (nem 300 ahogy mi gondoltuk) és szépkártyát nem fogadnak el.Jó hát ez az 500 sem vágott éppen földhöz bennünket,max azon mérgelődtem,hogy a fonyódi oldalakat miért nem frissitik (ebből még volt gondunk ezen a túrán,de erről majd később).Leszurkolva a belépőjegy árát elindultunk felfelé.
A Sipos-hegyi kilátó
A kilátó teljesen jó állapotban volt,ám a felfelé vezető lépcsősor csak az egyik oldalhoz volt odahegeszve/odarögzitve így a másik felén azt a hatást kelltette,hogy a levegőbe lóg,ettől az ember biztonságérzete kicsit csorbát szenvedett,de ettől függetlenül teljesen rendben volt.Felérve a kilátószint is rendben volt.Teljes körpanorámánk volt!Aztán éreztem a kilátó inbolyog "hintázik",ez újfent csökkentette a biztonságérzetet,de tényleg rendben volt az egész kilátó.A panoráma pedig fenséges volt.A Balaton és a túlpart nagy része belátható volt,keletnek pedig a Somogy megyei táj köszönt szembe.Alattunk pedig maga Fonyód pompázott.A kilátóban fent pedig újra kedves emberekre bukkantunk akikkel váltottunk pár szót.Ők mondták,hogy a másik a Várhegyi kilátó bizony zárva van... megint nem értettem,hogy a fonyódi oldalak miért nem frissültek,miért nem közölték ezt?Hiszen nyilvánvalóan akkor nem ide tervezünk kilátós túrát ha csak az egyik látogatható.Azt is nagy ötletnek tartottam,hogy egy kilátót a szezonban lezárunk és akkor újítsuk fel.... Na mindegy itt voltunk,innen pedig pompás volt a kilátás,a szemközti várhegyi kilátóra is.
Kilátás a Badacsonyra és a Gulácsra
Kilátás a szomszédos Várhegyre
Úgy döntöttünk ettől még a túrát megcsináljuk,ugyanúgy felmegyünk a szomszédos Várhegyre ahogy azt terveztük.Közben a kilátóban iszonyatosan sokan lettek.Várom kellett jó pár percet míg a videót tudtam készíteni.Élvezetes volt fent,bár egyre jobban inogott/hintázott a kilátó.Végül aztán lejöttünk és folytattuk a túrát.Innen most lefelé vezetett az út,vissza a városka utcáira.Végig megfelelően felvoltak festve a jelzések itt is.Nagyon sokat nem kellett menni a Várhegyig,ahol aztán az út újra belefutott egy erdei szakaszba.Ennek örültünk persze,annak már kevésbé,hogy az első fára kivolt tűzve egy tábla,hogy a kilátó felújítás miatt zárva...Mindegy mentünk újra felfelé.Egy részen a hűsben volt kis padocska.Itt megkajáltunk.
Út felfelé a Várhegyen
Újra folytattuk az utat felfelé.A két hegy közül ez volt a magasabbik a maga 233 méterével.De ezt bírtuk jobban.Az utak és a jelzések erre is kifogástalanok voltak.Feljebb egy tanösvénybe is belefutottunk,amely csigaszerüen körbe jön le a kilátótól.Némi emelkedő után elértük a csúcsot ahol persze ott volt maga a kilátó.Szemre nagyon szép volt talán szebb is mint a Sipos-hegyi és szemre nem lehetett kivenni,hogy bármi baja is lenne amitől felkell újítani.Körbejártuk,fotóztuk,a bejáratánál egy ajtó volt,rajta ugyanaz a tábla mint lenn az első fán is volt.Benyitottam hátha,de valóban zárva volt.Hát ide nem együnk fel...újra elkezdtem bosszankodni rajta,hogy miért nem jelezte ezt egy fonyódi oldal sem amit megnéztem.Lehet,hogy volt olyan ami jelezte,de mindent én sem néztem át.
A kilátó megkapóan szép volt,nagy kár,hogy zárva találtuk
Nagyon nagy bánkodásra azért nem volt okunk,feltehetőleg valami hasonló élményt nyújthatott kilátásilag mint a Sipos-hegyi kilátó.Csak hát...kilátós túrára jöttünk.A kilátó körül rét volt,alább egy játszótér az elöbb emlitett tanösvény és egy parkoló azok számára akik autóval érkeztek ide,mert ők voltak többen.Jöttek is sokan,de ahogy mi jártunk úgy ők is megszopták - a kilátó számukra is zárva volt,de akkor más sem talált olyan infót,hogy zárva lesz a kilátó.Így jártunk.Körbejártuk a tanösvényt,majd egy hintába,hintázva pihentünk kicsit.Csoda,volt,hogy kibírt minket a szerkezet és nem szakadt le a nagy súlyunktól...
A kilátónál
Hintázás
Folytattuk a túrát,idáig a piros és a piros3 jelzés hozott,innen viszont a piros+ vitt tovább,amely a Várhegy déli oldalán vezetett le.Már nagyon nagy volt a meleg.Az út a kezdeti meleg utcák után nyugatról kerülte a Várhegyet ahol beért a panoráma sétányra.Itt fák adtak újra árnyékot.Viszont hiába a panoráma sétány,kilátásunk nem volt,pedig magasan voltunk még (relatíve).A növényzet a bokrok,fák eltakarták elölünk a lényeget.Ám csak egy darabon,mert aztán arébb már volt kilátás is a szép sétányról.A sétány másik oldalán pedig emlékművek sora sorakozott sorban és egy zárva (...) tartó múzeum.
A panoráma sétány egy része
Szép érdekes lépcsősor vezetett le innen,de még mindig nem voltunk lenn,csak lejebb.Itt újra beértünk az utcákba.Elöször egy a kertek közé beférköző kálvária köszönt szembe.Fura volt nem is ilyen helyre tenni a kálváriát,hanem így a kertek közé.Persze nyilván a kálvária volt itt előbb és utána épültek köré a házak.Kicsivel arébb pedig egy szép kis templom adott látnivalót.Innen is jó volt a kilátás,egy fa feszület volt a templom mellett és egy kellemes túratársunk is akadt...
Feszület a Badacsony árnyékában
Kellemes túratárs,csodás kilátások...
Tovább haladva a helyi stadion mellett haladtunk el,amelynek környezete szép állapota viszont katasztrófális volt.A stadion felett volt a Sipos-hegy.A kilátó vigyorgott ránk fentről,mintha azt mondta volta"na mi van visszaértetek mókustojások?"Az út másik oldaln viszont ott volt egy újabb kilátó.Jellegében teljesen más volt mint az eddigiek,hiszen ez inkább volt kilátóterasz.Valkó kilátó névre hallgatott.A kilátás innen is szép volt.Alattunk a Balaton,mögöttünk a Sipos-hegy.Balra pedig folytatodótt tovább az út.Mielőtt folytattuk volna,innen is kinéztünk persze.
A Valkó kilátó
Mögöttünk a Sipos-hegy
Ide aztán már közel volt a belváros.Hamar visszaértünk,a kör teljesítve volt.Nem volt nagy táv,talán 8-9km.A túra itt bezárodott,de bőven volt még időnk,így visszamentünk a kikötőbe szétnézni valamit enni és inni.Nagyon meleg volt így délután három körül.Átkozott gyorsan elment az idő,ezen voltunk kiakadva.Vajon a munkahelyen miért nem telik ilyen gyorsan?A kikötőben vendéglátóhelyek sora volt,így nem volt nehéz kiválasztani egy megfelelőt ahol még a szép kártyát is elfogadták,Élvezetes,finom gulyást ettünk amely nagyon jól esett.Majd hideg itallal öblitettük le az út fáradalmait,amelyen azért annyira persze nem fáradtunk el.
Fenséges gulyás
Az ebéd után még a kikötőbe néztünk szét.Szép volt és tán nem volt olyan rideg mint a múltkori balatonföldvári kikötő.Sőt egy a vízben zajló koncertre is figyelmesek lettünk!Azt láttuk,hogy emberek százai állnak a vízben benn,de már viszonylag bentebb a parttól.Egy hajó áll ott,rajta egy gitáros és egy éneklő ember,aki nem volt más mint az egykori V-Tech együttes énekese.A zene is jól hallható volt,az eseményeket messzelátóval vettem ki,hogy mi is történik éppen.Tehát egy ingyen V-Tech koncerttel zártuk a napot.Még elmentünk hideg italokért az útra,majd kimentünk a vonatunkhoz.Ami jött rendesen.Különösebb panaszunk nem lehetett a hazaútra sem.Kilencre itthon voltunk.Fonyód és hegyei valamint a Balaton szépek voltak.Apró bibit a zárva tartó kilátó jelentette csak.
