A következő címkéjű bejegyzések mutatása: odú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: odú. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 12., hétfő

Kápolna a hegyen

Ez egy régebbi túránk volt.Néhány évvel ezelőtt sűrűn jártam erre a vidékre,de akkor még ugye nem blogoztam,így nem is kerülhetett be a dolog egy nem létező blogba...Mielőtt belevágnék,egy fontos infó: sajnos az én képeim valahol a múlt ködében elvesztek.Néhány ottragadt egy bizonyos minden előzmény nélkül megszünő fotótárhely oldalon.Így most ezek a képek amik e bejegyzésemben szerepelnek nem saját fotók!Mivel azonban mégis kell valamivel illusztrálnom a túrát, így a képek forrása az internet,google...

Szóval valamelyik év őszén vágtunk bele ebbe a túrába.Érdekes volt,mert délután 1 körül indultunk,így félő volt,hogy az egyre korábban bekövetkező sötétedés még a hegyen ér.Azonban ezt kompenzálva az út elejének nagy részét autóval tettük meg.Felvittek minket a Karancs hegy oldalán jódarabon amíg még betonút volt a piros háromszög jelzés. majd 3km-et.Tehát lényegében onnan inditottuk a túrát ahol a betonút véget ért...Innen a piros3 jelzés normál turistaútként folytatta útját a Karancs csúcsára.

A betonút felfelé
Meredek emelkedő következett a csúcs felé ami olyan 2,5km-re lehetett még.Hatszáz méteren elértünk egy elágazáshoz,balra vezetett az út a kis Margit kápolnához a Kápolna-hegyre.Jobbra pedig fel a Karancs csúcsra.Úgy döntöttünk felmegyünk és majd visszatérünk a kápolnához.Innen már nem volt veszélyes az út a csúcsra,hamarosan fel is értünk.A Karancs csúcsa 729 méter magasan van,az utóbbi időkben ez volt a legmagasabb pont ahol jártam.A csúcson egy teljesen jó állapotú kilátó állt néhány centiméterrel a magyar-szlovák határtól,az ugyanis itt húzodott...A kilátóról fenséges panoráma nyillik a világ egyik legszebb tájára.

Kilátás a Karancsról
Látni a közeli településeket:Salgótarjánt,Somoskőújfalut,stb. a várakat a Salgót a Somoskőit,a környező és a távoli hegyeket,pl. akár a Kékestetőt és persze látni Felvidék tájait is.Pazar!
Hát innen indultunk akkor vissza a Kápolna-hegyre ahonnan kilátás nem volt,de érdekesség és látnivaló bőven.A sárga jelzés mentén feltünő kis kápolna pompás látvány.Az embert szó szerint jó érzés ragadja magával ezen a helyen.

A kápolna
A monda szerint az épületet IV.Béla lánya,Árpádházi Szent Margit építtette.Béla király nem vette komolyan az Európa ellen készülödő tatár veszélyt,pedig az egyik legnagyobb hadsereg tört az országunkra.A magyar sereg Muhinál vereséget szenvedett és a királynak menekülnie kellett.Útja során eljutott a Karancs és a Medves erdeibe is.A Kápolna-hegy egy kis időre menedéket nyújtott neki.A néphagyomány szerint ennek emlékére építtette lánya Margit a kápolnát.
Másik változat szerint IV.Béla volt az építtető és lányáról,Margitról nevezte el.

A kápolnát valójában Antiochiai Szent Margitnak szentelték,ennek ellenére nem lehetetlen,hogy IV.Béla volt az építtető.

A romos épületet az 1990-es évek elején felújították.A közelmúltban azonban megdöbbentő módon leégett..szerencsére újra felújították.Napjainkban búcsújáró hely,de a túrázók kedvenc célpontja is.

Kápolna belül
A kápolna belül ízlésesen berendezve különféle szent képekkel,tárgyakkal és amikor mi ottjártunk vendégkönyv is volt amibe természetesen írtunk.(ez nem tudom a tűzvészben megmaradt-e?).A kápolna oldalában feszület van rajta megkapó felíratok,a kápolna előtt pedig egy kis harang.Kicsit arébb meg egy Trianoni emlékmű,úgy gondolom ennél tökéletesebb helyet nem is lehetett volna találni neki.Az emlékmű aljában pedig ahova egy kis dombocskán jutunk le,egy valami szoba szerüség...egy odú,benne emeletes ágyak,priccsek...mondhatni remete-lak,de akár a megfáradt túrázó is lepihenhet itt...

Felírat a kápolna melleti feszületen

Az odú az emlékmű alatt
A szívet melengető hely után elindultunk lefelé a hegyről,annál is inkább mivel fenyegetett a besötétedés esélye.Lefelé a sárga majd a piros jelzés vezetett.Rendkivül rosszul voltak felfestve a jelzések és rendkivül meredek volt lefelé az út.Gyors tempót dikdáltunk mivel a rosszul és ritkán felfestett jelzések sötétben aligha észrevehetőek...fenállhat az eltévedés esélye.Végül is sötétedés előtt kicsivel kiértünk az erdőből Salgótarján városába.Az egész nem volt egy nagy táv főleg,hogy kocsival felvittek egy darabon,de a terep meredeksége fel és lefelé is nehézzé tette a túrát nem beszélve a gyenge jelzésekről,de megérte.Nagyon szép helyen voltunk ismét.

A meredek és egyre sötétülő erdő...
A túránk távja nagyjából 8-9km lehetett komoly szintkülömbséggel.Ez néhány éve történt nem emlékszem pontosan,de vagy 2010-ben vagy 11-ben.Azóta nem jártam erre sajnos,de jövőre tervezünk erre a vidékre is túrát,ha Isten is megsegit akkor talán a kápolnát is megnézhetjük újra.



Túránk útvonala vastag pirossal jelölve

2016. december 8., csütörtök

A második sziget

December tájékán elsősorban a tél szépségeire számít az ember ha túrázni indul,egy kis hó a fehér táj hívogatóan hathat az emberre.Amikor mi elindultunk erre a túrára mindebből semmit sem láttunk.Tavaszt idéző ragyogó napsütés fogadott és hideg sem volt,a hőmérő a déli órákra a 10 fokot is megközelithette.Elindultunk hát abba a lenyügöző szigetvilágba amelybe már ősszel jártunk (Csodás ősz a szigeteken - blogbejegyzésem).Ugye akkor ősszel annyira levolt apadva a Duna,hogy a holtágakban száraz lábbal mentünk át a környék szigeteire.Kiváncsiak voltunk decemberre mi maradt ebből a rekord apadásból.

Alacsony vízállás a holtágakban
Mint leírtam korábbi blogomban (Csodás ősz a szigeteken) a dunaújvárosi Szalki és a Rácalmási Nagysziget között három kisebb-nagyobb szigetet fedeztünk fel.Mivel nevük nem lévén (vagy nem tudunk róla) elneveztük őket Első-Második-Harmadik szigetnek.Később megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják.Ezt jártuk be ősszel.Az Első-sziget oly kicsi,hogy külön blogbejegyzést nem nagyon érdemel.Decemberben visszatértünk tehát felfedezni a Második-szigetet is.Ez volt a három közül a legnagyobb.Észak-déli irányban talán másfél kilométer is lehetett,a legnagyobb nyugat-keleti szélessége meg 250 méter körül mozgott.Az egész szigetet egy összefüggő erdőség uralta járható út nélkül.A Dunai holtágak decemberben még mindig levoltak alaposan apadva,de szemmel láthatóan azért több volt bennük a víz mint november elején.A lényeg az volt,hogy száraz lábbal még mindig átlehetett rájuk menni!

A Dunai holtág a Második-sziget és a part között
A Második-sziget az Első-szigettől északra helyezkedik el,a két sziget között normál esetben egy kb.10 méter széles dunai holtág van.Most mikor mi ott jártunk ez a holtág 10-es volt ugyan,de nem méterben hanem centiméterben...Így tehát száraz lábbal mentünk át.A part és a Második-sziget között is egy dunai holtág van,valamint a sziget keleti partján is,tehát a Második és a Harmadik-sziget között is.Ezek voltak kiszáradva novemberben.Most úgy tünt ez az állapot olyan 75%-os,tehát nagyrészt most is szárazak a medrek,de itt-ott már van bennük víz.Úgy határoztunk,mivel a Második-szigeten nem volt járható út,ezért ameddig tudunk a sziget nyugati oldalán a mederben megyünk.Ahol pedig majd nem lehet menni,azokon a helyeken bemegyünk a szigeti erdőbe és ha járhatatlan is,valahogy törünk magunknak utat.Így is lett.

A sziget északi vége felé
A mederben kb. a sziget kétharmadáig tudtunk menni.Itt azonban már bőven volt víz a holtágban ezért bekellett mennünk a szigetre az erdőbe.Valóban járhatatlan volt,mégis ahogy utat törtünk magunknak,ahogy evickéltünk az "őserdőben" hatalmas élmény volt!A távolban rókát láttunk elsuhanni és a fák aljában rengeteg rókaodút is találtunk.A sziget a járhatatlansága ellenére is gyönyörü volt.Az igazi csodák azonban a sziget végén vártak minket.

Alakul a táj...
Ahogy közeledtünk a sziget nyugati oldalán a sziget északi végéhez egyre inkább kezdett lenyügözővé válni a táj,mígnem elértünk egy egészen fantasztikus helyre.Akkor még nem tudtuk,de aztán kiderült,hogy ennek a helynek a neve: Macskalyuk.Itt találkoznak a Dunai holtágak és a Dunaújváros és Rácalmás környéki szigetek.Egészen elképesztően szépségű tájon találtuk magunkat...Korábban erről nem nagyon tudtuk,pedig hát itt lakunk innen talán csak olyan 7-8km-re....Itt álltunk a Második-sziget északi végén és...amit láttunk az csoda volt.Az itt-ott félig kiszáradt máshol meg teli holtágak szépsége felülmúlhatatlan volt,a szemközti Rácalmási-Nagysziget is pompázott a téli napsugárban.Kicsit odébb mentünk és láttuk a Rácalmási-sziget legdélibb valamint a Harmadik-sziget legészakibb pontját.Láttuk a Rácalmási-szigetre benyuló holtágakat.Ez a hely óriási hatással volt rám...Tényleg jártam már sok helyen,az ország legszebb kilátópontjain,legszebb völgyeiben,csúcsain stb,de azt nem gondoltam,hogy itthon is van ilyen szép látnivaló....

Macskalyuk - kilátás a Második-sziget északi végéről észak felé...

...kelet felé...

...nyugat felé
Itt elidőztünk kicsit ha már így rabul ejtett a táj szépsége...Látva a Rácalmási-sziget déli csücskét,el is határoztuk,hogy legközelebbi túránk majd oda lesz...(erről majd rövidesen...).Itt a sziget végén a parton állva már igen-igen sáros volt a talaj,így több kilónyi sárral a bakancsunkon elindultunk visszafelé.A visszautat a sziget keleti partján terveztük,lehetőség szerint itt is ahol lehet lemenve a száraz mederbe.Ez volt az a meder a Második és Harmadik sziget között amelyen novemberben is visszamentünk a Haramadik-szigeti túránkról.Igen ám...de ebben most több víz volt mint akkor és több víz volt mint a sziget nyugati partján található holtágban.Így az út nagyrészét a szigeti "őserdőben" tettük meg.Érdekes volt mert itt helyenként voltak járható részek,de voltak teljesen járhatatlanok is.Itt sok időnk elment mikor egy-egy akadályon átküzdöttük magunkat.De érdemes volt,hisz csakúgy mint az őszi szigeti túra ez is egészen fantasztikus volt.

Holtág a Második és a Harmadik-sziget között
Mindez tavaly,tehát 2015 decemberében történt.A környék szigetvilága egészen elképesztően fantasztikus.Szépségére nehéz jelzőket találni.Nagyon örülök,hogy sikerült anno felfedeznünk a rekord apadást,hisz ez nyitott útat a szigetekre.Azóta sem volt ilyen,a Duna mostanság normál vízállású,vagy magas,így ez az út gyakorlatilag lezárult előttünk.Nem tudni lesz-e valaha is lehetőségünk újra átmenni megnézni-e csodákat...így örizzük szívünkben e két túra emlékét,hiszen tényleg csodákat láttunk.Persze mi akárhova megyünk túrázni mindenhol látunk csodákat....