Túra Gergő szigetén

Nincs egy hete,hogy észrevettem a Duna ismételt alacsony vízállását,így azt gondoltam,ha nem lesz komolyabb eső a hétvégéig,akkor újra lejövök a holtágakba és a helyi szigetvilágba túrázni.Nehezitette a dolgomat,hogy mára gyakorlatilag ítéletidőt jósoltak,ám délelött ahogy sertepertéltem nyoma sem volt különösebben rossz időnek,elvolt ugyan borúlva,de se hideg,se szél,se eső nem volt.Igy vettem a fáradtságot és elindultam le a Dunához délután egykor.Telóztam Zoli barátomnak ha van kedve jöjjön,volt neki,így ketten vágtunk neki a szigetvilágnak ahol utoljára olyan jót túráztunk még Gergővel együtt,tavaly október végén,majdnem egy éve...Erről a tavalyi élménydús túráról ide kattíntva olvashatsz.Szóval elindultunk amikor is elkezdett szemerkélni az eső,de nem lehet mondani,hogy rossz idő volt.

A szigetvilág kapuja,jobbra az első szigetecske

Leérve ahogy azt múlt vasárnap szemügyre is vettem,valóban alacsony volt a vízállás,vígan száraz lábbal lehetett átmenni a Szalki-szigetről a szemközti Nevesincs szigetre amelyet mi Gergővel annak idején Első-szigetre kereszteltünk.Mivel három sziget van a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy-sziget között és ez az első.Mellette a holtág félig kivolt száradva,ott közelitettünk a következő második sziget felé,amelynek én Gergő halálát követően a Gergő-szigete nevet adtam ugye.A sztori már ismerös annak aki olvasgatja a blogomat akinek nem az kattíntson ide .Mivel a harmadik szigetnek volt neve (Pap-sziget) így csak a másodikat tudtam átnevezni,mivel tudomásom szerint annak nincs neve.Meghagytam Zoli barátomnak,ha majd eljön az én időm is és mehetek Gergőhöz akkor majd az Első-szigetet nevezze el Zoli-szigetének.Ennyi nekem is jár... (mosolyjel)

Balra Gergő szigete,jobbra az Első sziget,közte ami elválasztja őket

Az Első-sziget végénél még azért sáros,iszapos volt a talaj,de átlehetett menni Gergő szigetére.Ez volt amúgy a három sziget közül a legnagyobb.Nem mértem le,de talán van másfél kilométer hosszú,a legnagyobb szélességénél meg lehet 200-250 méter.A szigeten a járható út az egész szigetnek kb. 0,5%-a,amúgy egy járhatatlan őserdő borítja az egész szigetet.Őszintén szólva nem is azért jöttünk,hogy ezen a szigeten túrázzunk,hanem a kiszáradt holtágakban.Viszont,hogy elérjük a szigettől jobbra található a Pap-szigettel elválasztó holtágat ahhoz mindenképpen rákellett lépnünk Gergő-szigetére.Rálépve különös érzés lett rajtam úrrá,ez volt az első alkalom,hogy itt jártam Gergő halála óta,eszembe jutott,hogy utoljára vele voltam itt...

Gergő szigetén

A tábla nincs elfelejtve,dolgozom a projekten,ha kész lesz elhozom majd és kiszögelem az egyik fára...Szerencsére itt volt pont a sziget járhatóbb része,így könnyen elértünk a holtágig.Valóban száraz volt ezúttal is.Talán aggasztó ez a vízhiány,de úgy gondolom lesz még itt árvíz is.Vígan tudtunk haladni a két szigetet elválasztó száraz holtágban a fák a két szigeten megkezdték már az őszi színjátékot,de azért az még nem volt az igazi.Az igazira még két-három hetet várni kell.Közben az eső már esett,de olyan kellemes formában,csendesen.Egyáltalán nem volt zavaró és nem is éreztük,hogy ázunk.

A kiszáradt holtág,balra Gergő szigete

Tudtunk egy-két száz métert haladni így,amikor is már volt víz a holtágban,tehát az apadás még nem volt teljes.Látható volt,hogy aztán a holtág többi részén már van víz mindenhol,így ott tovább haladni már nem lehetett.Adta magát a dolog,hogy bemenjünk valamelyik szigetre.Ilyenkor régebben Gergővel mindig a Pap-szigetre mentünk be,mert a kettő közül még mindig az volt a jobban járhatóbb.Most azonban kétség sem férhetett hozzá,hogy Gergő szigetére megyünk be.Ott kobászolunk ameddig tudunk.Túráztam már a szigeten magával Gergővel,nem igazán lehet rajta sehova se menni,de a szigeti őserdőnek különös,kellemes hangulata van.

Eddig tartott a száraz rész,itt már nem lehetett tovább menni

Beérve a szigetre,nemhogy jelzett,de út sem volt.Az őserdőben a fák között,leszakadt ágak és kövek és csalánok meg mindenféle növényzet között lehetett haladni.A sziget északi végénél található Macskalyuk,ahova tavalyi túránk is vezetett úgy tűnt elérhetetlen.Le is mondtunk a környék legszebb helyéről,de kevertünk az erdőben egy sort,éppen arra amerre valamicske járható ösvény tünt fel,különösebb cél nélkül.Én örültem azért,hogy itt lehetek Gergő szigetnén.Magát Gergő lelkének közelségét sajnos most nem éreztem,de bíztam benne,hogy most is itt van velem,ahogy azt ígérte.

A szigeten,ez egy szelídebb rész

Ide oda kobászoltunk a szigeten,míg eszünkbe jutott,hogy menjünk ki a másik oldali holtághoz,nézzük meg az járható-e.Nagy nehezen tudtunk haladni,de azért valahogy mégis kellemes volt.Az eső már jobban esett,de az erdő fáinak lombkoronái adtak némi védelmet.Észak azaz a Macskalyuk felé a szigeten sem lehetett haladni,így valóban nem volt más mint annak a  nyugati partjához kimenni.Végül is odaértünk.A másik holtágban bőven volt víz,így végleg tudatosult bennünk,hogy nincs más hátra mint írány hátra.Mivel itt másfelé nem lehetett menni,visszamentünk a járható holtágba és elidultunk vissza.

A másik holtág első része is kivan száradva

Visszamentünk Gergő szigetének legdélibb pontjához,ahol láttunk,hogy a bővebb vízű holtágnak ez a szakasza itt is kivan száradva,elindultunk hát azon ameddig lehetett.Sokáig nem,tán 100 métert tudtunk menni.Itt újra benéztünk a szigetre.A szigetnek ez a része némileg járhatóbb volt az elözőhöz képest,így újra neki álltunk ott kobászolni.Mondjuk sok látnivaló itt sem akadt.Próbáltam megtalálni azt a rókalyukat amit Gergővel fedeztünk fel négy éve mikor itt jártunk.Úgy emlékeztem erre van,de nem találtam,lehet északabbra volt.Mentünk a szigeten ameddig lehetett,de aztán egy ponton itt is annyira sűrű lett minden,hogy nem tudtunk már menni.Visszafordultunk.

Gergő szigetén...

Egy szelfi,annak idején Gergővel mindenhol csináltunk egyet,most Zolit vettem rá erre.

Visszamentünk egészen a Szalki-szigetre.Búcsút vettem Gergő szigetétől,remélem mikor legközelebb jövök,már tudom hozni a kis emléktáblát...A Szalki-szigeten elmentünk az egykori kompállomáshoz.Hát itt már komp sajnos nem jár mióta megépült a híd.Pedig jó lenne,mert elérhető távolságban lenne a túloldalon pl. a Tassi-zsilip...Itt a kompállomás utáni részen van az a hely ahol a Dunába szokják dobni azon elhunytak hamvait akik ezt kérték életükben még.Sok ilyen kis síremlék féle van itt és van egy közös is,egy kereszttel,felírattal amely a Dunába szórt elhunytaknak állít emléket.

A Dunába szórtak emlékére - Dunaújváros,Szalki-sziget

Mire lejöttünk a szigetről elállt az eső és a nap is kisütött...hát ez az én formám.Felmentünk még a városba,beültünk egy kocsmába ahol ittunk egy jót,majd úgy ment ki-ki haza.Ekkor már újra esett.Nem volt egy különösebb túra,de nem akartam otthon ülni és csábított a kiszáradt holtág újra,amelyről aztán kiderült,hogy most csak félig van kiszáradva.Mindegy jó volt ez is,egy kis mozgás jólesett.

Gergő szigeténél jártam

Igazából nem is oda készültem.Kimentem a temetőbe tiszteletemet tettem Gergő és a többi hozzátartozóim sírjánál,sajnos már mindenki odaát van...aztán eljövőben onnan jutott eszembe,hogy egy hete tán a helyi Felső-Dunaparton jártam,onnan látszódott,hogy ismét alaposan levan apadva a Duna,így arra gondoltam lenézek a közeli Szalki-szigetre,hogy mi a helyzet ez ügyben.Meglehetősen borús volt az idő,de viszonylag meleg volt.Lesétáltam hát a temetőből a szigetre.

Rác templom a temető felöl jövet

Leérve láttam,hogy megkezdödőtt az őszi színjáték,itt-ott már kezdtek sárgulni a fák.Ugye többször leírtam már ebben a blogban,hogy számunkra mindig is ez az év legkedveltebb időszaka,az őszi színjáték ideje.Ami álltalában szeptember utolsó hetétől,november közepéig tart.Ilyenkor a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni,ilyenkor vannak a legjobb idők.Szóval ez volt a kedvencünk,nekem is és Gergőnek is.Kezdte a természet az őszi pompáját mutatni,amelyet örömmel vettem.A szigeten meglehetősen sokan mozogtak,de zsúfoltság azért nem volt.Mentem hát körbe az északi részen úgy ahogy azt mindig is szoktuk amikor itt jártunk.

A Szabadstrand-öböl és a város

A Szabadstrand-öböl vízszintje nem volt mérvadó,hiszen itt zsilippel szabályozzák a vízszintet.Végre letudtam menni az észak-nyugati csücsökbe,ide az elmút 10 évben egyszer sem sikerült,mert mindig volt itt legalább egy horgász.Persze a nyomukat most is észre lehetett venni,hiszen volt eldobva papír is meg konzervdoboz is... na de végre innen is tudtam egy fotót lőni,noha ez a ború nem igazán kezdvezett a P20 prónak... Ettől függetlenül ez a rész mindig szép,minden évszakban,minden időben.

A zsiliphíd

Ezután rámentem a zsiliphídra,ugye az innen való kilátás az egyik nagy kedvencem,többször írtam már ezt is.Ugye az öböl felöl bőven volt víz benne.Ám a másik oldalra kinézve már látható volt,hogy alig-alig van víz a mederben,valóban levolt apadva a Duna.Így már gondoltam,hogy esélyes a dolog,hogy újra átlehet menni a szigetekre.Így hát a zsiliphíd után elballagtam a sziget észak-keleti csücskébe.

A kedvenc rész....

Valóban levolt apadva a Duna,ha nem is a legteljesebben,de éppen eléggé ahhoz,hogy legalább az Első-szigetre átlehessen menni.Ha már lejöttem,gondoltam akkor átmegyek arra.Mindig is imádtuk ezt a környéket,a szigetek,a holtágak felérnek egy valóságos mesevilággal.Sétálva az Első-szigeten eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,igaz velünk voltak a többiek is Ez volt az a túra.Ettől kicsit elszomorodtam,de aztán feltűnt Gergő-szigete...!

Száraz az út az Első-szigetre

Láthatóan levolt apadva azokon a részeken a Duna amely,egy újabb itt megejtendő túrához kell.Ám az Első-sziget végénél hiába volt leapadva,még annyira sáros és iszapos volt,hogy az már nem tette lehetővé,hogy átmenjek Gergő-szigetére.Aki nem tudja miről van szó,mi az a Gergő-szigete az olvassa el ezt a bejegyzést,aztán jöjjön vissza ide.Megvárom.

De ez is megnyugtatta a lelkem,hogy itt voltam Gergő-szigetével szemben,alig pár lépésre tőle.Na és ugye a beígért tábla nincs elfelejtve,elfog készülni és átlesz vive oda.

Szemben Gergő-szigetének legdélibb pontja

Még elmentem az Első-szigetnek is az észak-keleti csücskére,innen rálehetett látni a Pap-szigetet és Gergő-szigetét elválasztó holtágra.Bár olyan jó 250 méter körül lehetett onnan,úgy tűnt az most is kivan száradva.Mindez azt jelentette,ha a héten megúsznánk különösebb csapadék nélkül,akkor egy hét múlva lelehetne jönni erre újra túrázni egyet.Ha így lesz lejövök,lecsábitom a többieket is.Mondjuk mondja az esőt a hétre...Ritka lehetőség lenne amúgy,mert az még nem fordult elő,hogy két egymást követő évben megnyiljon az út a szigetek és a holtágak felé.

Balra Gergő-szigete,jobbra a Pap-sziget,köztük a holtág

Na szóval,jó lenne erre eljönni a jövő héten vagy a következő hetekben,nagyon szerettük mindig ezt a környéket.Most azonban nem mentem tovább,ugye félő volt,hogy az iszapba esetleg belesüppedek,így nem mentem át a szigetre.Elindultam vissza a Szalki-szigetre,majd elsétáltam egy közeli buszmegállóhoz.Onnan helyijáratos busszal szándékoztam hazamenni,jött is.Aztán a busz defektet kapott,így két megállóval később mehettem gyalog haza.Így megint megvolt egy be nem tervezett sétából lett kisebb fajta túra.

Mögöttem Gergő-szigete

Ősklasszikus Kulcsig

Hogy mit is jelent a mi fogalmaink szerint az amikor egy túra ősklasszikus?Rögtön elmondom.Olyan túrákat nevezünk ősklasszikusnak amin már sokat jártunk,tehát maga az útvonal megszokott,vagy legalábbis a túra egy szakaszán az (lehetőleg minél nagyobb vagy a teljes szakaszán).Valamint azt,hogy akárhányszor is jártunk erre,mindig kellemes élmények értek.Hát ilyen volt nálunk ez a Kulcsig vezető túra is,ami igazán csak a Rácalmási-szigetre bevezető hídig volt az,de persze jártunk azon túl is Kulcsig,nem is egyszer.Jó sok bejegyzés van már ezekről a túrákról a blogban,ha érdekel érdemes visszalapozni a Duna menti túrák mappánál főleg.

Pincesor Dunaújvárosban az Apostol sörözővel

Aztán hosszú-hosszú idő után elérkezett egy olyan túra amire egyedül indultam el...szándékosan rendeztem ezt most így,több szempontból is.Az első,hogy szoktatnom kell magam ehhez is,hiszen Gergő elhunytával nincs aki mindig minden alkalommal velem tartson vándorlásaimra,így ki kellett próbálnom milyen egyedül menni...Sok olyan túrázóval találkoztam az elmúlt 37 évben akik egyedül mentek,nálam ez nem volt szokás,hiszen túratörténelmemben talán egyszer esetleg kétszer fordult ez elő velem,így még erre nem igazán voltam vagy vagyok felkészülve.A másik ok,hogy a július gyakorlatilag úgy telt el,hogy végigroboltam a munkahelyen ami alaposan lehúzott már mentálisan.Kellett kis kimozdulás,hiszen egész júliusban mindössze egy túrám volt.Meg végül is most vágytam egy ilyenre,egyedül ahol senki sem zavar.Persze rendszert nem akarok belőle csinálni,de meg kell szokni ezt is.

Utca Pentelére

.Otthonról indultam és jó 40 perc alatt suhantam át a városon.A helyi víztoronynál tértem rá a piros jelzésre,ami gyakorlatilag kivezet Kulcsra,le sem kell róla térni.Persze én egyszer-egyszer letérek majd,így terveztem.A túra nem érint olyan pontot ahol Gergővel ne jártunk volna már...így egyedül menve ráakartam emlékezni most is...A piros a szűk Pentelei utcákon vezetett le a helyi Szabadstrand-öbölig,amely persze most is fenségesen szép volt.Ám az itt menő út egy közút is,ez vezet ki a rácalmási üdülőkhöz és zavaróan nagy volt rajta a forgalom.Jól jött az öböl végén,hogy kicsit letérhettem róla,mégpedig a szeretett zsiliphíd kedvéért.

Az öböl és látszik a kishíd is

A Szalki-szigetről kivezető kis zsiliphídat mindig is nagyon szerettük.Az okát nem is tudom miért,de szerettük.Mondjuk szép kilátás volt róla,ez mindig rabul ejtett.Minden évszakban szép,ezért hát elmentem most is megnézni.Megérte,mert most fenomenális volt.Nagyon-nagyon sokat voltunk itt Gergővel,erre gondolva egy kicsit el is érzékenyültem...sosem tudom megszokni,hogy Gergő nincs velem fizikai valójában....Kicsit időztem itt.Azt a piros+ vezetett vissza a piros sávra,igy elindultam rajta.

A kishíd amelyhez most nem a megszokott irányból érkeztem

A kilátás ami mindig rabul ejt

Menve a piroson újra zavarónak hatott a forgalom.Az üdölő sorhoz érve lementem az alsó útra,ez volt maga a piros,majd bementem az ártéri erdőbe ahol szintén rengeteget jártunk a kisfiammal...Hamar kivitt az ösvény a dunai holtágakhoz.Észak felöl megpillantottam Gergő-szigetét (aki nem tudja miről va szó az kattíntson ide ).Ekkor éreztem a kellemes bizsergést a hátamon,tehát Gergő ott volt velem...a szívem megtelt melegséggel...A magas vízállás most lehetetlenné tette,hogy átmenjek a szigetre,de lesznek még olyan évek amikor majd átlehet menni,akkor majd átviszem a táblát és kiszögelem egy fára,az lesz rajta:"Gergő szigete" Szóval észak felöl bámultam a csodát majd arébb mentem ahol a teljes Macskalyukra csodás rálátásom volt.Aki még nem halott a Macskalyukról pillantson bele ebbe a kis videóba.

Elidőztem a Macskalyuknál is kicsit,néztem a túlpartokat.A túlpartokat amelyek mindegyikén jártunk Gergővel..hiába nem tudok olyan helyre menni a világban amelyről ne ugorna be egy-egy emlék,de nem is akarok... A nézelődés után belevetettem magam az ártéri erdőbe amelynek igen kellemes volt a klimája.Sajnos nem mindenhol,mert voltak helyek ahol kivágták a fákat.De sok-sok emlék szembeköszönt itt is.Találomra az egyik utat kiválasztva visszamentem a piros jelzésre és folytattam a túrát Rácalmás és Kulcs irányába.

Csónakok a Macskalyuknál

Aranykapu az ártéri erdőben

Ezen aztán hamar elértem Rácalmást mégpedig az Ófalu részét,hát itt sem egyszer jártunk.. a reggeli frisseség után kezdett fülledt lenni az idő ami persze kezdett erős izzadással járni,így azon a helyen ahol csodás rálátás nyilik a helyi Rác templomra gondoltam pihenek egyet.A szép rálátást a templomra időközben egy magasra nőtt fa megakadályozta.Hát nem is tudom talán három éve jártam itt utoljára,akkor még nem akadályozta a fa a kilátást.Úgy látszik a fák az égig érnek... Kis pihi után lereszkedtem a templomhoz és alulról és mögüle csináltam igy a fotókat.Mögötte volt egy szobor amire nem emlékeztem,lehet nem is volt itt akkor amikor legutóbb itt jártam.

A rácalmási Rác templom

Az út aztán lassan levezetett újra a Kis Dunához.Közeledve a hídhoz néhány kiránduló érdeklödött tőlem merre van a tanösvény.Mondtam menjenek be a hídon a szigetre és keressék a piros félkör jelzést.Ezután én is felmentrem a hídra.Itt is megrohantak az emlékek hiszen legalább 20-szor jártunk itt..Erről a hídról is csodás a kilátás mint észak,mint dél felé.Na és egy éve itt szinte kivolt apadva a Duna,most meg...észvesztő sebességgel zúdult a bőséges vízmennyiség a híd alatt.Itt is elidőzgettem kicsit,elővéve az édes emlékeket...

Kilátás a rácalmási hídról

Ezúttal egyedül,izzadva egy szelfi,de talán ott van mellettem Gergő,csak jobban megkell nézni a képet...

Kicsodálkozva magam,lementem a híd alá a hüvösbe.A fülledtségtől itt már alaposan megizzadva.Megkajáltam itt és vártam még kicsit lemegy rólam az izzadtság.Hallgattam a víz robaját a híd alatt,amely látványnak sem volt utolsó...Jó félórát pihentem a kellemes környezetben,szerencsére senki nem jött le a híd alá.

Ezután folytattam a piroson a túrát,hüvős fák alatt vezetett az út ki Rácalmás területéről észak felé,itt kellemes volt a klima újra.Ám nem tartott sokáig.A fák eltűntek,helyüket felváltották a jó magasra nőtt kukoricák,ám ezek nem adtak árnyékot.Ballagtam tovább,újra jött a fülledtség.A kukoricástól ki sem láttam,pedig emlékeztem,hogy innen jó a rálátás a kulcsi dombokra.Szerencsére nem sokára szembeköszönt egy vadászles.Felmentem rá,hiszen Gergővel is ha találkoztunk vadászlesekkel álltalában felmentünk rá,hisz volt,hogy onnan volt a legjobb kilátásunk.Gyakorlatilag most is így történt.Innen már túl lehetett látni a kukoricáson és a kulcsi dombok igen szépek voltak.

A kukoricás és a kulcsi dombok

Lejövet lassan beértem Kulcs területére,emléztem sokmindenre,hiába vagy 5-6 éve jártunk erre utoljára,legutóbb épp egy bringatúrán.A hosszú egyenes után végre kezdett kanyargósra váltani az út és haladt a kulcsi üdülők alatt.Hát ezek tulajai sem három műszakban dolgoznak a Dunai Vasműben... Elhaladtam a helyi horgásztanya mellett,erre is emlékeztem,majd ezután elértem a csodás kulcsi dunapartot ami rendkivül kellemes környeztnek bizonyúlt.

Kulcsi part

Horgászhelyek tucatjai voltak a parton végig,mögöttem meg a palotának is beillő üdülők.Kiértem a nagy Dunához is,itt is hasonló volt a helyzet.Gondoltam lemegyek a vízhez és lemosakszom,ám az igen melegnek tűnt,ettől nem igazán frissültem fel.Pihentem itt is.Kellett is,mert folyatva a túrát annak a legnehezebb szakasza következett.Emelkedő,na nem a legdurvább,de hosszú és a 16.-ik kilométer után már kissé nehéznek tűnt.Valahogy azért legyűrtem.Felérve pedig rögtön egy buszmegállóra leltem.Gondoltam akkor megvárom a buszt,de még volt 50 percem addig.Gondoltam akkor elsétálok a következő megállóig,hátha találok egy kocsmát és lehörpintek valami frissitőt.De a település ezen szakaszán nem akadtam kocsmára.Így a frissitőről lekellett mondanom.

Emelkedő a legvégén

Megvártam a buszt amivel aztán gyorsan hazaértem,idehaza mentem be a sparba egy kis frissitőért.Hát igy telt az egyedül megtett túra.Végül is sokkal rosszabbra számítottam.Nem volt olyan zavaró az egyedüllét mint vártam,főleg úgy,hogy Gergő szigeténél ugye éreztem maga Gergő jelenlétét és mióta hiszek ebben ez alaposan meg tud nyugtatni is.

Persze azért az egyedüli túrázásokból nem akarok rendszert csinálni,de előfordulhat,hogy lesz még ilyen a jövőben.Végül is kellett egy kis kimozdulás,mert mint írtam a júliusi orrvérzésig meló alaposan leamortizált...

Még itt is emelkedik...