Az utolsó szekrény már csak alighanem azért a lakás tartozéka,mert egyszerűen nincs szívem kidobni...Mert ez az egyetlen bútorom ami megmaradt a gyerekkoromból,a szekrény amely végigkísérte az életemet....Már ütött-kopott és csak a jó lélek,vagy szent lélek tartja egyben és menti meg az összedőléstől.Természetesen egy ilyen jelentőségű bútortól nem egyszerű megválni és hát egyelőre elfér,nem kell feltétlen abban gondolkodnom,hogy megválljak tőle.Kész regény a története,hiszen nem csak az én életemet kísérte végig,hanem Gergőét is.Bárhová is mentünk,bárhová sódort a szél a kis szekrény mindig velünk volt.Mikor is került hozzám...?Nehét felidézni már azokat az időket....
 |
| Az utolsó szekrény |
A nagymamám 1980-ban távozott és én kisgyerekként megörököltem a szobáját.Akkoriban került be hozzám a kisszekrény.De az,hogy vettük-e,kaptuk-e arra már én nem emlékszem.Hamar a kisszobám tartozéka lett,mondhatni hamar beilleszkedett.A végében volt a kis piros fekete-fehér junoszt tévém,mellette,vagyis mögötte pedig az NDK lemezjátszóm.Még bakelit lemezjátszó.Tökéletes volt szinte minden,mai fejjel már úgy gondolom,hogy az élet is.Sok gondom-bajom nem volt akkoriban.Talán a ballagásomra kaptam egy nagyobb tévét,ha jól emlékszem egy orion gyártmányú Tátrát.Még ez is fekete-fehér volt,de az,hogy melyik ballagásomra már nem emlékszem.Vagy az általános iskolai (1984),vagy a középiskolásra (1987).Természetesen a tv rákerült a szekrényre.Persze így a lemezjátszó már nem fért el mellette,annak valahol lett egy másik helye.A szekrényke pedig tette a dolgát,hűen vigyázott az akkor hatalmasnak számító tévére.Az évek teltek,a kicsi szekrény pedig "látott" mindent... Apám távozását,a bevonulásomat a leszerelésemet,látta a szerelmeimet és részese volt az elköltözésünknek is.Persze ő jött velem.Az új lakásba aztán idővel megkapta az első színes tévéjét már a kilencvenes évek derekán.Aztán látta Gergőt megszületni,majd kis ideig a mamát szolgálta,de aztán látta mamát is elmenni és ahogy Gergő cseperedett felfelé szépen lassan az övé lett a szekrény.
 |
| Fukciója már nincs,csak áll ott... |
Idővel Gergő új színes tévéje került rá,amely már volt vagy ötven kiló...kezdte is megérezni,mert kezdett egyre rosszabb állapotba kerülni.Na persze ebben közrejátszott az időnkénti lakás átrendezés,hogy egyik szobából a másikba került.De a tévét sosem dobta el!Sosem nyekkent meg vagy ilyesmi.Kiszolgálta Gergőt is akit aztán szintén látott elmenni...De látott minket boldogan elindulni egy-egy túrára,vagy élmények tucatjaival megérkezni.Gergő távozása után próbáltam kicsit megerősíteni,valószínűleg használt mert a súlyos tévét továbbra is gond nélkül tartotta.Aztán idővel megszabaditottam ettől a tehertől és már egy könnyű lapos tévét tartott csak,mára már az is lekerült róla mert az is új helyet kapott.A kis szekrényke pedig beszorult a sarokba.Nehezen nyillik már az ajtó a fiókok ha kihúzom leesnek.De egyszerűen nincs szívem kidobni,hozzám nőtt,hiszen együtt nőttünk fel és látta életem jelentősebb eseményeit (ha mindent felsorolnám nem lenne elég a tárhely).A szekrényke itt van,az utolsó darabja a gyerekkoromnak és találkozott mindenkivel aki számított.Marad velem amíg csak lehet!
