Túrastop

 Hát úgy áll a dolog,hogy egészségi állapotom nem teszi lehetővé most a további túrázásokat.Olyan fokon elment rossz irányba a dolog,hogy úgy döntöttem holnap meglátogatom az orvost,mert ez így már nem mehet tovább. Ez nem jelenti azt,hogy holnaputánra már jól is leszek.Az is lehet már sohasem leszek jól,de reménykedem benne,hogy a jövő hétvégi balatonlellei meccstúrára legalább már el tudok menni.Ez van mos,így túrabeszámoló egyelőre nem várható.A túraterveket még nem veszem le,bízom benne,hogy nem is kell majd.De a jelenlegi állapot nem jó.

Volt egyszer egy ballagás...

 Ha én elfelejtenék bármit is,az internet nem felejt.Ha nem is jut éppen eszembe,jön az értesítés és máris ott van előttem az egész történés.Minden ahogy volt,ahogy akkor történt.Bizony kerek hét éve,hogy Gergő elballagott a középiskolából.A már akkor is keményen megcsappant családunk még élő tagjai azért eljöttek az eseményre.Csütörtök volt emlékeim szerint és jó volt az idő.Szerencsés húzás volt az iskola részéről,hogy a csütörtöki napot választotta a ballagás napjának,mert másnap pénteken kemény ítéletidő volt,de csak egy napig tartott.Minden szépen és rendben lezajlott a gyerekek szépek voltak a műsor megható.Persze a tanulók örömére vagy éppen bánatára hamarosan következett a vizsga időszak.

Gergő ballagásán 2017-ben

Gergő aztán a nehézkesen legyűrt vizsgák után még elment továbbtanulni az érettségire.Sajnos aztán nem tudta elvégezni azt az iskolát ideje korán bekövetkezett halála miatt.De ekkor hét éve még minden szép és jó volt.Büszke voltam a nagy szép fiamra akiből úgy érzem sikerült remek embert nevelni.Természetesen Gergő ajándékokat is kapott ebből az alkalomból,én azt mondtam neki kérjen amit akar és én igyekszem teljesíteni.Gergő nem lett volna az aki,ha nem egy túrát kért volna ajándékba.Úgy akarta,hogy most terven kivül vigyem el valahova és túrázzunk egy remek helyen valahol.Összegyüjtöttünk tíz legszebb és legjobbnak ítélt túrát és sorsolás alapján döntöttük el,hogy melyikre menjünk.Erről az eseményről amúgy van bejegyzésem a blogban már, ide kattíntva elolvasható.

A virágos fiú mellett áll Gergő

Hogy-hogy nem az a túra nyerte a sorsolást amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen.Azóta sokat gondolkodtam ezen.Hiszen tudjuk,hogy véletlenek nincsenek,a sorsolásban meg nem volt semmi manipuláció.Hogy nyerhetett a legjobban kívánt túra?Valószínűleg úgy,hogy ez már leszületésünk előtt elvolt döntve!A Mecsekbe mentünk a kunyhóhoz...a csodás Csepegő és Farkas-árokba.Valóban felejthetetlen túra kerekedett belőle és ez volt az utolsó alkalom,hogy Gergővel közösen a kunyhónál jártunk..Alighanem így akarták az égiek,hogy egyszer még jussunk el ide közösen,ezért is nyerhetett ez a túra a mi rögtönzött sorsolásunkon.

A kunyhónk a Mecsekben,utolsó közös ott jártunkkor készült kép...

Na,de kanyarodjunk vissza a ballagáshoz amely e sorok írásakor hét éve volt.Annyi minden már nincs meg belőle elmémben.Megy asz osztály,körbejárja az iskolát az osztályfönök vezetésével,erre emlékszem.Aztán felsorakoznak az udvaron ahol egy kisebb műsor keretein belül búcsúztatják a ballagó diákokat.Emlékszem előadják Demjén Ferenc gyönyörű dalát a Felnőtt gyermekeket,de rém hamisan.Mindegy,így is megható és felemelő.Aztán a fotózkodás mindenhol.Emlékezetes képpé avanzsál az a kép ahol Gergő a bátyámmal van közös képen.Felbecsülhetetlen értékké válik ez a kép,annak tudatában,hogy két év és egy hónap múlva már egyikük sem él..

Felnőtt gyermekek...

Gergő aztán a sikeres vizsgák után továbbtanult.Furcsa,de azt az új osztályt jobban szerette mint ezt amelyikből ekkor elbúcsúzott és talán Gergőt is jobban szerették ott mint itt.Na persze itt sem volt olyan rossz azért.Már az érettségit és az újabb ballagást tervezgettük amikor egy téli hajnalon Gergő földi útjai véget értek...Hiszem és vallom,hogy a sok szép emléket magával vitte odaátra,ennek a ballagásnak és a kisorsolt túrának is a gyönyörű élményeit!

Jó volt! - Őszi összefoglaló

 Elérkezett az ősz utolsó napja.Mi túrázásilag a meterológiai számítás szerint haladunk,tehát nálunk az ősz az november 30.-val zárul.Ideje akkor a szokásos öszefoglalót megejteni.Egy a végére beszürkült nyár után reménykedtem benne,hogy az ősz jobb lesz,hiszen álltalában jók szoktak lenni.Ez alól pont a tavalyi év volt kivétel,amikor a nyár volt sokkal jobb.Őszi terveimben nyolc túrát álmodtam meg,da azt írtam ha már hat összejön akkor elégedett leszek.Nos hát hét túra sikerült úgy,hogy volt három meccstúra is.Érdekesség,hogy az ősz utolsó túrája meccstúra és túra is volt egyben.Elégedetlen tehát nem lehetek.Valóban az ősz jobb volt mint a nyár,nem szürkült úgy be a végére és nagyon sok szép helyeken jártunk,szinte mindegyik túra jó hangulatban telt és hozta is az évszak az ilyenkor remélt szépségét.Nézzük akkor a részletes összefoglalót.

A tárnoki kőfejtő

Gergővel még anno úgy rangsoroltuk a túrákat,hogy bakancslistás túra,környékbeli vagy helyi túra.Mi most szinte észrevétlenül,de áttértünk a nagy és a kis túra megkülömböztetésre (és persze a meccstúra az megmaradt ahogy volt).Ez annyit jelent,hogy kis túrának a kis költségvetésű túrák számítanak ahol nem kell sokat költekeznünk,nagy túrának meg értelemszerűen a nagyobb összegeket felemésztő túrák.A határ nem is tudom,a 10 ezer forint alatt megúszandó túrák a kis túrák,az felett pedig a nagyok.

Az őszt így egy kistúrával inditottuk.Már régen elakartunk menni a Fundoklia-völgybe Érdre.Ez azonban magában kevés lett volna egy túrához így kerestünk még érdekességeket,látnivalókat.A tárnoki kőfejtőre akadtunk és így kombinálva már kijött belőle egy jó kis túra.A bulira összejött a mostanában szokásos csapat: én,Zolika,Viki és Tomi.A túra lényegében Érd nyugati részén haladt és hát rögtön kellően el is tévedtünk rajta.Ám ez az eltévedés vezetett az ország legjobb lángososához,ahol isteni lángost ettünk reggelire.Az eltévedés aztán annyiban módosította a tervet,hogy először a kőfejtőhöz,utána pedig a völgybe mentünk.Eredetileg fordítva lett volna.De így lett jó a buli.Remekül elvoltunk a végén pedig söröztünk egy jót a Borgödörben Érden.

Jómagam a Dunaújváros FC stadionjánál

Még nem volt szeptember közepe sem amikor Gábor a Dunaújváros FC ügyintézője meghívott bemutatni az új klubházat.Ugye ide vezetett utolsó sétánk Gergővel 2018 december 9-én...akkor még épült a klubház,de mi bejöttünk Gergővel megnézni azt.Sose gondoltam,hogy ha majd készen lesz körbevezetnek...Pedig így történt Gábor mindent megmutatott nekünk és olyan személyekkel találkoztunk mint Dobos Barna a klub igazgatója és korábbi edzője vagy Horváth Feri korábbi válogatott játékos,aki jelenleg a csapat edzője,de találkoztunk a gyuróval más edzőkkel,a büfés csajszival és mindenki nagyon jó fej volt és kedves.Életre szóló élmény volt ez a klubház túra!Talán Gergő keze is benne volt odaátról,nem tudom,de elképzeljetőnek tartom...Óriási volt tényleg.A csapat öltőzöjében is jártunk,Szepi a csapat egyik játékosa ránk köszönt,elmentünk a játékoskijáróba is.Valóban egy ilyen nagy drukkernek mint én ez felbecsülhetetlen élmény volt! 

Horváth Ferivel korábbi válogatott játékossal,aki jelenleg a Dunaújváros edzője

Következett az ősz első nagy túrája amikor is a Nógrádi várhoz mentünk.Ez a túra eredetileg nem volt benne az éves tervben,de a nyáron útközben Drégely várához megláttuk a vonatból a Nógrádi várat is a hegyen amely annyira megtetszett,hogy összehoztunk ide is egy túrát.Újra jött velem a szokásos csapat,Zoli,Viki és Tomi.Kismarosról indultunk kisvonattal ki Királyrétre.Már ez is óriási élmény volt!Majd onnan kapaszkodtunk fel a Várhegyi kilátóhoz,ahonnan olyan magas hegyeket láttam amilyent az utóbbi évtizedben biztosan nem.Onnan pedig egy remek túra vezetett a Nógrádi várhoz,amely valóban élménydús volt!Zárásként pedig Béla bácsi vendéglőjében ettünk egy kurvajót.Béla bácsi meg rendkivül kedves volt,így úgy gondolom számunkra ez volt az év vendéglátóhelye.Remek buli volt ez is!

Egy kép a nógrádi váras túra hangulatáról

A következő héten pedig újra láthattam Annát,kedvenc teniszezőmet.Ugye nagyon szeretjük a teniszt és mindig akad egy-egy kedvenc.Hál isten idén egy magyar is kiérdelhette,hogy megkülömböztetett figyelemmel kisérjük pályafutását és az sem mellékes,hogy igen jó csaj.Egy szerdai nap mentünk fel a Római teniszakadémiára ahol zajlott a Budapest open 125-ös torna.Annát kétszer is láthattuk,kora délután játszott egy egyes késő délután pedig egy páros meccset.Persze gyönyörű volt és imádjuk.Közben elmentünk újra abba a Duna parti büfébe ahol nyáron is ettünk és isteni halászlét nyomtunk le.Ide jövünk még!Szóval ez amolyan ráadás volt,mert nem gondoltuk,hogy láthatjuk még Annát idén,de ezekután reméljük jövőre is így lesz!Jó volt ez a nap is amelyre Zolikával jöttem.

A csodálatos Anna,reméljük jövőre is találkozhatunk!

Egy meccstúrával indult az október.Rangadót játszottunk Pesterzésbeten a helyi erőkkel.Eljöttünk drukkolni a Dunaújvárosnak,de sajnos itt aztán kikaptunk.De ez a buli is jó volt,főleg nagyon büszke voltam magamra,hogy simán visszataláltunk a hévig amelyen aztán megspóroltunk egy jegyet is.Ezen buli végén valóra válthattam egy Gergőnek szánt ígéretemet is és megnéztünk az okosplázát Kelenföldön.

Az október úgy alakult,hogy előre hoztam Gergő emléktúráját,mivel Vikiék is jelezték,hogy eljönnének és ez a dátum jó nekik.Zolikával vágtunk neki a szokásos útvonalnak kellemes őszi időben.Sajna ekkor én nem éreztem magam jól,valami vírus kínzott alig bírtam az amúgy könnyű túrán végigmenni.De mivel ez Gergő emléktúrája volt természetesen végigmentem.A buli végén Perkátán meg lenyomtunk egy pizzát.Hálás voltam a többieknek,hogy eljöttek de azán mivel nem voltam jól buli végén iszkoltam haza.A másnapot ki is vettem egy szabadságnak,ahol aztán többé-kevésbé kikúráltam magam.

Gergő emléktúráján

Hónap közepén a Mecsekbe mentünk és könnyen lehet,hogy ez hozta az év túráját.Végre semmi bajom nem volt,de Vikiék sajna nem tudtak eljönni.Sajnálhatják mert remek buliról maradtak le.Zolikával Mecseknádasdról indulva kapaszkodtunk fel a Puszta-hegyre amely lenyűgöző volt a csodás kilátásokkal.Onnan lereszkedtünk Óbányára és végig mentünk az Óbányai-völgyön amelyet már nem kell bemutatnom,hiszen a Mecsek legszebb völgye.Kisújbányán megittuk az év legjobb kávéját Teri néninél,majd vissza a völgyön Óbányára,ahonnan aztán felmentünk a Réka várhoz,mivel itt még nem jártunk.Végül Mecseknádasdra értünk vissza.Elképesztően jó túra volt a kellemes őszi időben!

A Puszta-hegyen a Mecsekben

Hónap végén pedig pótoltuk a tavaly októberben Móni betegsége miatt elmaradt Tiszafás túrát.Ide már jöttek Vikiék is.Ismét nagyon jó túra kerekedett az egészből.Ködös nyirkos időben induló túra napsütésbe torkolott és persze sok látnivaló is akadt:az Essegvár,a Mayer Antal kilátó vagy maga a Tiszafás is amely óriási élmény volt.Sajna túra végén kifogtunk egy igen drága éttermet Bándon ahova valószínűleg többé nem jövünk az apró kellemetlenségek miatt...de maga a buli ismét jó volt.

Hangulat a tiszafás túrán

Egész novemberben nem,tudtak aztán Vikiék velünk tartani.Sajna Vikit minden szombaton berendelték dolgozni.Pedig a következő túra is esélyes lehet az év túrája címre.A Holdvilág-árokba tértem vissza szinte pontosan öt évvel azután,hogy Gergővel itt jártam...Most Zolika kisért el és nagyszerűen elvoltunk a remek túrán.A szurdok most sem okozott csalódást.Aztán felmentünk arra a Bölcső-hegyre is amelyre egykor Gergővel is,de akkor még nem állt rajta kilátó,most igen.De nem volt egy nagy szám,már maga a kilátó.A kilátás viszont igen.Aztán a Lajosforrás után életemben először elmentünk a Vasas-szakadékba is.Ezt is már évek óta terveztem még Gergővel is.Ideje volt,hogy valóra váljon.Utána még felkapaszkodtunk a Kőhegyre amely szintén csodás volt a remek büféjével.Sötétben Pomázon fejeztük be a bulit.

Meglepödtünk

Mivel nem sikerült Vikiékkel összehozni egy túrát az ősz hátralévő hétvégein,elmentünk a tervezett Monor-Dunaújváros meccsre Zolival Monorra.És akkor itt vegyitettük a meccstúrát egy sima túrával is,mivel meccs előtt elmentünk a monori pincefaluba és a Strázsahegyre is.Így ebből egy jó kis túra lett.Úgy emlékeztem korábban még nem volt ilyen,hogy meccstúra-túrával egyben,de aztán eszembe jutott volt már.Budaörsön Gergővel amikor a Kőhegyre mentünk fel és utána a meccsre,majd a Buda várban is túráztunk.Ködös idő volt Monoron,a kilátóból semmit sem láttunk,de a pincefalu klassz volt a meccset pedig megnyertük.Ezzel zárult az ősz.

Monori macival

Az ősz tehát idén sokkal jobb volt mint a nyár.Volt hét túránk és három meccstúránk.Igaz egy meccstúra és egy sima túra az egynek számít.A klubház túrát azért természetesen nem tekintem túrának.Az ősszel mentünk összesen 110 kilométert ami 15,714 km-es átlagnak felel meg.Az ősszel a legmagasabban a Visegrádi-hegységben a Bölcső-hegyen jártunk ha jól emlékszem akkor 587 méteren.Az ősszel annyi szép helyen jártunk,hogy nehéz megítélni melyik volt a legszebb,de talán a mecseki Puszta-hegy ragadott meg legjobban.Az évszak legjobb hónapja talán az október volt.Minden túrán velem volt Zolika,Viki és Tomi pedig négy alkalommal tartott velünk.Minden túráról van részletes beszámoló a blogban.Következő bejegysésem pedig már a téli tervekről szól majd.

Az ősz filmjei:

                       

                         

                                

Remeklő ősz - összefoglaló

 Bár mondhatni rendkivül megkeseríti életünket a koronavírus járvány,ám megakadályozni szerencsére nem tudta,hogy túrázásilag nagyszerűen alakuljon az év.Ott fejeztük be nyár végén,hogy remek volt idáig ez az év.Szerencsére a folytatás is hasonlóan alakult,az ősz szokásához híven hozta a közelezőt,sőt talán még többet is.Így aztán az őszi idényt lezáró összefoglaló írásakor,azthiszem dörzsölhetem a tenyerem.Egy évvel ezelőtt még Gergő hiányát érezve egy hasonlóan jó ősz után azt írtam,hogy valahol elvesztettem a hangulatomat.Nos Gergő ma sem hiányzik kevésbé,de most éppen azt érzem,hogy nagyon is van kedvem ezekhez a remek bulikhoz,ezekhez a nagyszerű túrákhoz.Nos akkor nézzük át,hogyan alakult az ősz.

Veszprém csodái

A nyári összefoglaló megírását követően még volt egy meccstúránk ami a Népligetbe vezetett.Ez persze még a nyár része volt.Csapatunkat kísértük el,ott játszott bajnoki mérközést.A negyven fokban kishíján odasültünk a lelátóhoz és sajnos ki is kaptunk.A népligeti buli nem ezért maradt emlékezetes,hanem mert találkoztam Józsi barátommal,akitől egy magyar válogatott mezt kaptam ajándékba.Ezt követően kicsit nehezen indult be az ősz,de beindult és aztán nem volt megállás.Elöször egy számomra nagyon kedves városba érkeztünk Zoli barátommal.Barátságok és egy volt szerelem is fűz Veszprém városához.Ide jöttünk szeptember közepén.A város érdekességei után egy kisebb túrát tettünk a környéken,melynek fénypontja alighanem a Gizella királyné kilátó volt.Túra végén pedig a helyi állatkertben töltöttünk három órát,alig értük el az utolsó hazainduló buszt.Nagyon kellemes és klassz buli volt.A veszprémi kirándulás után az igen közeli Janitsáry-Szávits kúriához mentünk ki,amely szinte még Dunaújvároshoz tartozott.Itt mi mondtunk igent egy invitálásra Zolival,ugyanis a Dunaújváros mesél közösségi oldal kezelője Tamás hívott meg minket megnézni a kúriát.Megérte a szellemházat igéző kastély felkeresése,amit túra végén egy jó sörrel fejeltünk meg.

A kúriában

Ezzel a szeptembert le is tudtuk.Következett az év túrázásokra legalkalmasabb időszaka.Ugye nagyjából szeptember végétől,november közepéig tart ez az szakasz.Úgy akartam,hogy ezekben a napokban amikor csak lehet majd megyek.Csak reméltem,hogy ez összejöhet,de végül is összejött.Az októbert a Mecsekkel kezdtük.Megígértem,hogy amint kész lesz a Zengő új kilátója én azon leszek,hogy minél hamarabb felkeressem.Ez a túra eredetileg áprilisban lett volna,de akkor a vírus miatt elmaradt.Vírus most is volt,de már ez senkit nem érdekelt.A túrára elkisért Zolin kivül,Manó és a Tizedes barátom is.A túrát Zengővárkonyból kezdtük,megnéztük a Rockenbauer sírt,majd körbejártuk Pécsváradon a várat és onnan kapaszkodtunk fel a Zengőre.A fingató részek ellenére,az év egyik legjobb buliját hozta a túra.A kilátó tetszett,viszont a tömeg amely ugyanekkor kereste fel már nem annyira.Túra végén következhetett a szokásos babgulyás Hosszúhetényben,ahová természetesen még visszatérünk majd!

Manóval és a Tizedessel a Zengőn

Nem sokkal ezután,október 23-án a Gemenci erdőbe tértünk vissza.Ide Zoli és Móni jött velem.Egy 16km-es kört szándékoztunk menni a csodás őszi erdőben,részben azon az útvonalon amelyen majdnem egy éve Manóékkal is jártunk.Pörbölyről indult a túra,pontosabban az ökoközponttól,a falutól 1km-re keletre.Kellemes kör volt,szinte tökéletes időben,egy igen könnyű terepen.Móni persze elfáradt.Kellemes kiruccanás volt ez is.Hazafelé pedig még Szekszárdon sétáltunk kicsit.

A Gemenci erdőben

Hűen a hagyományokhoz,még októberben megakartam csinálni Gergő emléktúráját az Egyenesen át túrát.Erre már csak egy napunk maradt,így október 31-én vágtunk neki a közeli Nagyvenyimnek.Szintén Zolival és Mónival jöttünk.Elöször az ősz,sőt az év folyamán nem volt igazán jó az idő.Elvolt borúlva és erős szél fújt.Ez eddig soha nem volt jellemző erre a túrára,persze ez nem tántorított el.Így is jó buli volt.Tavaly ugye ezen a túrán kaptunk bőven jeleket Gergőtől,hogy velünk van.Most nem igazán...talán ami furcsa volt az az uton átfutó egér,amit Móni hála sasszemének észrevett.Ez azonban úgy éreztem,nem Gergő álltal küldött jel volt.Szóval most nem voltak túlvilági jelek,de bíztam és hittem benne,hogy Gergő most is ott van velünk az ő emléktúráján.

Gergő emléktúráján a mélykúti erdőben

A novembert a magyar Grand Canyonnal nyitottuk.A Rókahegyi kőfejtő felkeresése már régi tervem volt,talán még Gergővel is tervezgettük hajdanán.Most sikerült megvalósítani.Rendkivül kellemes őszi túraidőben az óbudai Aquincumból induló túrára most is Zoli jött velem és velünk tartott most is Manó és a Tizedes.A Mocsáros dülőn átvezető túra elképesztő látványosságokkal szolgált.Manóék nagyon élvezték.Bejártuk alaposan a kőfejtőt.Majd úgy terveztük megyünk egy kört Üröm érintésével.Ám ott elakadtunk,a gyenge jelzések és a nagy dumák közepette kissé eltévedtünk.Így nem jöttünk már vissza Csillaghegyre,hanem Ürömtől busszal indultunk vissza.Remek buli volt ez is.

A magyar Grand Canyon

Ezt követően hozták be a szigorításokat,mert a koronavírus járvány nem akart csökkeni vagy visszavonulni.Ennek fő eleme az este 8 óra utáni kijárási tilalom volt.Így innentől kezdve úgy kellett túrát terveznünk,hogy abból este nyolcra hazaérjünk.Manó a Mecsekbe tervezett egy túrát,amelyet így nem tudtunk megvalósítani,ezt el is tesszük azokra az időkre amikor majd feloldják a kijárási tilalmat.Ez helyett került a képbe újra a Rétszilasi tavak.Ugye itt nyár elején jártunk,akkor a 23 tónak csak a nyugati részét jártuk be,most akkor következhetett a keleti rész,ezt amúgy is terveztük Zolival.vele jöttünk,a borús ködös időben.A köd ugyan feloszlott ám a békésnek induló túra valóságos rémálommá vált.Ugyanis egy vadászat kellős közepébe csöppentünk és több horrorisztikus dolgot is láttunk és kis híján agyon is lőttek minket.Ez mondhatni nem volt egy kellemes túra,melynek legnagyobb élménye az volt,hogy túléltük.

Örspusztán a Sárvíz partján,miután túléltük a lövöldőzést...

Az ősz utolsó túrája pedig egy ősklasszikus volt.Szintén Zolival,aki Gergő elvesztését követően fő túratársam lett.Dunavecsére vettük az irányt.Küldetésként fogtam fel,hogy megtaláljam Nagy Zsuzsika,Petőfi egykori szerelmének a sírját.Már csak azért is,mert amikor Gergővel kerestük nem sikerült.Kellemes túraidőben csodás Duna menti tájakon haladva értük el Dunavecsét ahol rendkivül könnyen megtaláltuk Zsuzsika sírját.Nem is értettem,ez korábban miért nem sikerült.Egy Dunai naplementével zártuk a túrát és az őszt is.

Zsuzsika sírja Dunavecsén (középen)

Ez volt tehát az ősz,amellyel nagyon megvagyok elégedve.Nyolc látványos túra jött össze,amelyek zömén nagyon jól elvoltunk.Becsült adatom szerint nagyjából 120 km-t túráztunk ezen az őszön.A nyolcból mind a nyolc túrán ott volt velem Zolika,Móni kettőn,Manó és a Tizedes is kettőn.Egyen pedig Tamás.A folytatás nagyban függ a koronavírustól.Kitart-e még,fokozódik vagy csökken?Lesznek-e még további szigoritások,ez marad vagy visszavonják-e ezeket?Ezektől függenek a téli túratervek,ennek a fényében próbálom megtervezni a téli túrákat,amelyekről rövidesen,decemberi első bejegyzésemben lehet majd olvasni!

Az ősz filmjei:

Túl a terveken - Téli összefoglaló

Ott hagytuk abba az őszi összefoglalónál,hogy bár remek bulik voltak az ősszel,mégis valahogy hangulattalanná váltam a végére.Nyilván ebben,akkor ott közrejátszott a novemberi korai sötétedés és Gergő halálának közelgő évfordulója.Ennek tükrében fordultam bele a télbe és némi hangulattalanságomban talán szerényebb terveket szőttem bele a leghidegebb évszakba.Ennek aztán az lett az eredménye,hogy a télen bizony minden tervem valóra vált,sőt talán még több is!Ahogy meg kezdett közeledni a tavasz a hangulatom is kezdett visszatérni.Tudtam Gergő is azt szeretné,hogy kedvvel csináljam,ahogyan vele is mindig a régi szép időkben...

A kockakő,az ingókővek egyik legszebbike

Négy-öt túrát terveztem a télire amelyek mindegyike megvalósult és jöttek még egyéb bulik is.Még mielőtt belevágtam volna a lecsóba a december (amit ugye szívből utálok,hiszen a két legközelebbi hozátartózom decemberben ment el...) remekül nyitott!Egy szép sportélménnyel lettem gazdagabb,miután csapatom a Magyar kupában egy felejthetetlen mérközésen vivta ki a továbbjutást egy erősebb ellenféllel szemben.Ez meg is adta az alaphangot a télnek!Az ingóköveknél kezdtük december közepén.Számtalanszor jártunk itt Gergővel is,így felelevenitettünk egy immár ősklasszikussá váló túrát.Móni már volt itt,most elvittük Zoli barátomat is,hagy csodálkozzon rá a tájra.Remek kirándulás volt,amelyet megkoronáztunk Pákozdon egy kiváló babgulyással és a legvégén még Miska huszár hatalmas szobrát is sikerült megnézni.

A bazilikánál a karácsony előtti éjszakán

Egy Csondor Kata következett.Ugye Zoli barátom az első számú rajongója,így álltalában vele kell tartanom ezekre a bulikra.Ez most nem egy egyszerű mezei koncert volt,hanem a hölgyemény alighanem eddigi legnagyobb kaliberű koncertje a Duna palotában.Már év elején tudtam,hogy lesz ez a buli,Zolika is nagyon készült rá,de ehhez képest mikor indultunk volna Pestre elkésett és a jegyeket is otthon felejtette...Még időben sikerült kiküszöbőlni ezt a csorbát,így odaértünk kezdésre a koncertre.Egész jó müsor volt,ám mivel az belenyúlt az estébe,így nem volt mivel hazajönnünk.Így belevágtunk a budapesti éjszakába.Ahhoz képest,hogy december 20.-a volt,ez volt a tél legmelegebb éjszakája.Végig csavarogtuk éjjel a belvárost és még a Margitszigetre is kimentünk éjjel kettőkor.Egy kis eső ugyan esett,de nem volt vészes.Összeszámoltam,nagyjából 18km-et kobászoltunk az éjszakai fővárosban.Jól elvoltunk és az első vonattal hajnalban jöttünk haza.

Móni és Zoli felfelé menetben az Anna-hegyre

Karácsonyra is összehoztam egy túrát.Hiszen Gergővel is a téli szünetekben remek túrákat csináltunk.Nem akartam ettől a hagyománytól sem elszakadni.Karácsony másnapján a törökbálinti Anna-hegyet vettük célba.Fantasztikusan jó idő volt.Szintén Móni és Zoli jött velem.Ez is klassz kis túra volt,ráadásul nem is volt különösebben nehéz.Viszont ez volt az első alkalom,hogy én egy kilátón féltem.Felmentem ugyanis az Anna-hegy csúcsán található építménybe,de odafenn olyan fokú szél volt,hogy kishíján lerepített.De mondom remek buli volt ez is.

A srácokkal a hatalmas vértesi szélben

Egy a Manó barátom szervezte túrával zártuk a tízes éveket,mégpedig a Vértes középső részén.Zoli,Manó és a Tizedes tartottak velem,pontosabban itt én tartottam velük.Kőhányásról mentünk Oroszlányba,Várgesztes és Majkpuszta érintésével csodás vértesi tájakon.Ezen a túrán volt a leghidegebb a télen.Vagy is hát olyan hideg nem lett volna,de erős kellemetlen hideg szél fújt végig a túrán,ezmiatt az kevésbé volt élvezhető,de azért itt is remekül elvoltunk.Ha fáztunk,arra esetre volt Manónál is,meg a Tizedesnél is kellemes,kiváló pálinka.Meg is álltunk útközben egyszer-egyszer belekóstolni.Ez a túra ugye nem volt a terveim között,így máris volt egy plussz.

A Likas-kő

A húszas éveket újra egy Velencei.hegységi túrával kezdtük.Mivel már szinte mindenhol jártam a hegységben egy fontos kivétellel,gondoltam akkor legyen meg ez is.Ez pedig éppen a hegység legmagasabb csúcsa a Meleg-hegy volt a Likas-kővel.Elhívtam a szokásos túratársaimat Zolit és Mónit.Eredetileg nem ez az útvonal volt tervezve,az túl egyszerű és könnyű lett volna,így év elején változtattam meg.Nem bántuk meg,így sem volt egy nehéz túra,a Meleg-hegy pedig hozta a kötelezőt,a Likas-kő rendkivül látványos volt.A túrát Sukoróról indítottuk és Velencén fejeztük be.Ekkor is csodás időnk volt!

Az apátsági rom a Margitszigeten

Volt exemmel Julcsival aki spirituális segítőm,hoztunk össze egy találkozást január második felében már Budapesten.Gondoltuk sétálunk egy nagyot és megbeszéljük a dolgokat.Itt viszont nem volt éppen jó időnk,sőt egy kicsit kellemetlenebb volt inkább mint kellemes.Remekül elvoltunk sokáig,de hatalmasat sétáltunk és én valahogy kidöglöttem.Egyszerűen nem tudom azóta sem az okát.Egy hegyvidéki túra sem döglesztett ki soha,itt a városba az utcákon azonban iszonyatosan elfáradtam.Így a végére kicsit leült a hangulat és a beszélgetésünk is alábbhagyott.Azért elvoltunk.Remélhetőleg egy-két közös túrát majd összetudunk hozni tavasszal.

Zolival a ráckevei stégen

Az elmúlt években a Csepel-szigeti lórévi Zichy kápolna nagy-nagy kedvencemmé nőtte ki magát.Gergő is szerette.Gondoltam összehozom újra azt a Ráckevére menő túrát amit mi már Gergővel megcsináltunk pár éve.Nagyon könnyű túra,hisz végig síkságon megy.Elhoztam hát ide Zolit és Mónit ismét és ismét fantasztikusan jó időnk volt.Remek is volt a túra,jól elvoltunk.Ingyen hévvel mentünk fel aztán Ráckevéről Budapestre ahol egy jó kínai kaját ettünk,majd úgy jöttünk haza.Jó buli volt ez is.

A tragikus állapotú kilátónál

Régi tervünk volt még Gergővel,hogy elmegyünk a mógyoródi kilátóba és onnan nézünk le a Hungaroringre.Ám rossz hírek érkeztek akkoriban a kilátóról így talonba tettük ezt a túrát,ha hírét vesszük a kilátó felújításának majd eljövünk...Ám sosem jöttünk el és nem is jöhetünk már soha...így én leporoltam a piszkot erről a tervről és eljöttünk is,ezúttal csak Zoli barátommal.A kilátó most is katasztrófális állapotban volt még és nagyon a Hungaroring sem látszódott odafentről.Egy kisebb eltévedésnek hála,azonban sikerült egy olyan helyen kilyukadnunk ahonnan tökéletes volt a rálátás.A némi eltévedéseket hozó túrát Gödöllőn fejeztük be.Azthiszem ezen a túrán éreztem újra némi túlvilági segítséget,hiszen épp az egyik eltévedésünk vezetett a legjobb helyre ahonnan látszodot a Hungaroring.Biztos vagyok benne,hogy Gergő terelt minket arrafelé,hisz tudta mire vagyok legjobban kiváncsi...

Hóvirágok az adonyi-szigeten

Egy hóvirág túrával zártuk a telet az Adonyi-szigeten.Sok szép Gergővel megélt emlék köt a szigethez és ide is terveztük,hogy majd egyszer eljövünk hóvirág nyílás idején...hisz köztudott,hogy a szigeten több mint száz hektárnyi területen nyílik a hóvirág!Sajnos ez nem jött össze,így elcsaltam ide is a többieket.Most is jó idő volt,de én nem voltam túl jól,ezért egy kisebb távolságú séta lett a dologból.Ezen a napon amúgy újra Julcsival találkoztam volna egy budai-hegységi túrán,de ő is lebetegedett.Így ezt a túrát is pótolandóan jutott eszembe a hóvirágbuli.Itt is elvoltunk.Ezzel zárult tehát a tél túrázási szempontból.

Téli sétán a mozdonyfordítónál Gergőre emlékezve (lsd:blogban)

Azt kell mondjam,hogy a tél is remek bulikat,túrákat hozott.Tényleg minden tervem valóra vált és még több is.Hiszen a Vértes,vagy Julcsival a budapesti buli és a hóvirágok sem voltak betervezve.A hangulatom is jobb lett mint ősz végén volt,remélem ez így is marad majd.Szinte mindegyik bulinknál szuper idő volt (a vértesi talán a kivétel),viszont nem volt igazi tél,így havas túrákról most nem tudtam beszámolni és havas képeket sem tudtam csinálni.Na de a fene bánja.
A tavalyi katasztrófális tél után ez most felüdülés volt!

Merészebb terveim vannak tavaszra,de nagyon sok hátráltató tényező közbeszólhat.

Erről majd márciusi első bejegyzésemben.

Nehéz kiválasztani,de talán ez volt a tél legjobb túrája

Mindegyik túráról/buliról van természetesen részletes leírás a blogban!

A legvidámabb top10 túra Gergővel

Túrázásaink arany korszaka alatt,szinte mindig jó és vidám hangulatban teltek a túrák.Rengeteget nevettünk mindenhol, rendre jól éreztük magunkat bárhová is mentünk.Rendkivül nehéz most kiemelni azt a tíz túrát amely talán a legvidámabb volt,de megpróbálom.Sajnos,hogy ezek már csak emlékek,de ahogy mondani szokás legalább van mire emlékezni.Szóval a top 10 olyan túra amelyen Gergővel jártam és amelyeken az átlagosnál is vidámabbak voltunk.A lista visszafelé halad.

10.Fel a fellegvárban

Visegrádra tartottunk,Gergő hatodik osztálybeli kirándulása után kb.2 hónappal.Azért kellett eljönnünk erre a túrára (többek között),mert Gergő rendkivül kivolt akadva,hogy az osztálykiránduláson ha már Visegrádon voltak,hogy fordulhatott elő az,hogy nem mentek fel a várba?Pont a legnagyobb látnivalót hagyták ki.Napokig nem nyugodott le,hiszen ő a várra készült.Öszintén szólva én sem értettem a tanároknak ezt a húzását,de feledtetve ezt a keserűséget elmentünk Gergővel Visegrádra,egy olyan túrára amely a faluból indult és oda is érkezett vissza,egy 10km-es kellemes kis körtúrára.A Nagy-Villám felé mentünk fel.Az egész túra leghumorosabb jelenete volt,amikor egy táblán láttuk,hogy a Nagy-Villám még 35percre van.Aztán mentünk húsz percet mikor újabb táblát véltünk látni,ám azon is az volt,hogy a Nagy-Villám még 35 percre van...Gergő évekig nevetett ezen,édes emlék maradt a számára és persze számomra is.A túra ezután is kellemes hangulatban telt,elértük a Nagy Villámot és a várat is.Boboztunk is egy jót majd a Kálvária felé jöttünk le csúszva,bukdácsolva.

A túra részletes krónikája ide kattíntva elérhető.

A Fellegvár,a kép ezen a túrán készült!

9.Kutyás túra

Az egyetlen olyan komolyabb túra volt amelyre elvittük néhai kiskutyámat is aki ekkor még ereje teljében volt.Rendkivül élvezte a túrát a szabadságot,a húzásain nevettünk jókat.Mindig volt valami ami mosolyra adott okot,mindig bohóckodott valamin.Nagyon klasszul bírta a 12km-es túrát amely Dunavecsére vezetett.Átjött a magasan a Duna felett átívelő Pentele-hídon is,nem tűnt tériszonyosnak.Dunavecsén pedig a Duna vízében bohóckodott még egy sort.Mi a kikötött csónakokba ültünk,beült mellénk,beeveztünk ameddig a lánc engedte,láthatóan nem irtózott a víztől.Élvezetes kellemes hangulat volt ezen a túrán.

A túráról itt olvashatsz részletesen.

Kutya túrázik éppen

8.Pincefalvak túra

Gergővel és a két Mónival tartottunk Bölcskéről Paksra,elsősorban a pincefalvakat megtekinteni.Nem is csalódtunk.A túra érdekessége volt a hol eleredő,hogy elálló eső.A legmulatságosabb rész az volt mikor egy diófa árnyékában egy nagy bokorban találtunk menedéket.Gergő közben a diófa ágába kétszer is beütötte a fejét.De ahelyett,hogy átkozodott volna,csak nevetett kegyetlenül...A semmibe vesző turistaútaknak hála,aztán volt olyan része a túrának amikor a síneken tudtunk csak menni.A Paks-Dunakömlöd közötti erdőben meg a fákról lehulló fehér valami,olyan hatást kelltett mintha a sok ezer mikulás itt vágatta le volna a szakállát...

A túráról itt lehet olvasni.

Menedék az eső elől

7.Visszatérés a Macskalyukhoz

Többször írtam,hogy itt nálunk a várostól kicsit északra van az a hely,ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.Ezt a helyen hívják Macskalyuknak.Vannak olyan évek amikor a Duna alacsony vízállásának hála,lehetséges ezeken a szigeteken,sőt magában a holtágakban is túrázni.Ezt igyekesztünk mindig is kihasználni.Fenomenálisan szép ez a rész ősszel...tavaly 2018-ban is eltudtunk jönni erre,jött velünk Zoli és Móni is.Természetesen itt is végig nevettük az egész túrát,amelynek legviccesebb pontja az volt,mikor Gergő egy csalánmezőn áthaladva egy lyukba lépett és lezuhant a holtágba.Persze elöször rögtön megijedtünk,Gergő szokása szerint nevetett ezen is.Szerencsére nem történt baj,egyrész nem magasról esett le,másrészt puhára esett,harmadrészt a holtágban nem volt víz...Az ijedtség után persze tovább nevetgéltünk mi is.

Ezen a helyen olvashatsz a túráról.

Másodpercekkel a "baleset" előtt...

6.Túra az évek mélyéről

Talán ha jól emlékszem (nem biztos) ez volt az első alkalom,hogy kitúráztunk Rácalmásra,ráadásul úgy,hogy érintettük a Macskalyuk és Rácalmás közötti ártéri erdőt.Gergő egész életében egy mosolyalbum volt...miindig nevetett,kisebb korában ráadásul mégjobban....Így gyakorlatilag az első perctől az utolsóig végig kacagta az egész túrát.Sokat bohóckodtunk mindenhol,főleg az erdőben.Velünk tartott Móni,Gergő édesanyja,valamint unokatestvére Gergőnek.

A túra részletes krónikája ezen a helyen érhető el.

Talán ez volt az első kilométer....

5.Dunaharaszti meccstúra

Rendszeresen elkisértük kedvenc csapatunkat is idegenbeli mérközésekre,főleg ezeket a túrákat neveztük meccstúráknak.Ezek legvidámabbika talán a 2018-as dunaharasztis túra volt amikor is nem a Dunaharasztival játszottunk,hanem a Taksonnyal,de ez teljesen mellékes.Úgy mentünk,hogy Budapesten gyalog mentünk át Kelenföldről a Közvágó-hídi hévig.Ekkor jártunk pl.elöször a Bikás parkban is.Dunaharsztiba rengeteget hülyéskedtünk,egy arra haladó násznép előtt lobogtattuk a Dpase-s sáljainkat,szobroknál pózoltunk stb...Az egész túra legvicesebb jelenete a visszaúton a héven volt,amikor egy leánybúcsúra készülő csapat egyik tagja mellénk ült és kérte írjunk valamit a noteszébe,valamit kívánjunk az ifjú párnak stb....én rendje módja szerint írtam is valamit,aztán Gergőre került a sor.Amit a noteszbe írt abban szinte benne volt az egész személysége...ezt írta: "Hajrá Újváros!"....

Sosem felejtem el....

A túráról ide kattíntva lehet olvasni.

Bohóckodás Dunaharasztiban

4.Túra az Ebédleső-hegyre

Csoportosan,azaz öten vágtunk neki az akkor még ismeretlen Ebédleső-hegynek.Dunaújvárosból tartottunk amúgy Soltra,ez volt az évtized leghosszabb túrája a maga 33-35km-vel.Még tél volt,február,hamar sötétedett.Eleve késve indultunk,aztán siettünk az Ebédleső-hegy előtt,hogy odaérjünk és megnézzük a kilátóból a naplementét az amúgy gyönyörű téli időben,oda is értünk,de a kilátó zárva volt...de itt is végig nevettünk,kezdve a piros színű dunaújvárosi tótól az apostagi élőnek nézett csaj bábún állt,a lezárt kilátóig és a ránksötétedett túravégtől amikor is majdnem eltévedtünk Solton mindenen... Jó buli volt,felejthetetlen.

A túra krónikája ezen a helyen érhető el.

Rohanás,hogy elérjük a naplementét....

3.Regős Bendegúz emléktúra

Ekkoriban hunyt el Olvasztó Imre ,ő az aki a híres Indul a bakterház c.filmben a főszerepet játszotta.Mivel a film java részét itt forgatták a szomszédos Csabonyban,gondoltuk egy emléktúrával adózunk emlékének...Ez egy biciklitúra volt.Gergő kicsi volt még-viszonylag- így belementem egy álltala kreállt játékba.Nevezetesen a biciklikkel kelett eljátszanunk a "Sanyi a ló" jelenetet.Ez meg is történt amit Gergő rendkivül élvezett.Ezután még elmentünk magához a bakterházhoz,de úgy tűnt ott hajléktalanok vertek tanyát,így közelebb menni nem mertünk.Mivel voltak járhatatlan utak,helyenként azon a sínen kellett tolnunk a bicikliket ahol egykor Regős Bendegúz szaladgált...Jó kis buli volt ez is.

A túra krónikája itt érhető el.

Úton a bakterházhoz,egy kis pihi a Pentele.híd alatt

2.Turul háturul

A 2017-es év utolsó előtti napján Gergővel és Zolival vágtunk neki Tatabányának,ahol célpontjaink a Turul szobor a Szelím barlang és a Raitzinger-kilátó voltak.Egész túrán pörögtek az események.Már Tatabányán az egyik jégen elcsúszva Gergő esett egy óriásit.Bár beütötte a kezét szegény,de szokás szerint nevetett most is...aztán a barlangba elkészült életem egyik legjobb fotója,de olyan taknyos voltam,hogy a fika végigfolyt az arcomon...így nem mertem sehol sem közzétenni ezt a képet...a kilátó,ahol Zoli félúton felfelé meggondolta magát és úgy döntött ő nem jön fel (hiba volt!),aztán a lefelé út a hegyről a meredek erdőben...csúszkáltunk,estünk,keltünk vagy épp a röhögéstől nem tudtunk haladni....oltári jó buli volt.

A túra sztorija ezen a helyen érhető el.

Kalandos volt a lefelé út

1.Újra egyenesen át

Nem tudni mi történt velünk,talán bolondgombát etthettünk.A lényeg,hogy végig nevettük ezt a kellemes mezőföldi túrát.Végig ökörködtünk a kellemes őszi időben Nagyvenyim és Perkáta között.Mindenhol bohóckodtunk,egy lövészárokhoz hasonlitó valamibő másztam ki,egy valaha tán valami kis raktárnak tünő bodénál vágtuk a pofákat,a börtön árnyékában pózoltunk és a perkátai játszótéren játszottunk mint a gyerekek.Csuda jó buli volt!Ezt a túrát akarom szándékaim szerint minden évben ősszel megcsinálni,ez lesz Gergő hivatalos emléktúrája,hisz őt mindig ez a vidámság,ez a felhőtlen nevetés,kacaj jellemezte....

A túra krónikája itt érhető el.

Menekülés a lövészárokból

Hát talán ezek voltak a legjobb,legvicesebb túrák amiket Gergővel megérhettem.

Volt idén is vidám túra már amennyire a sok tragédia közepette vidám lehetett,de akármennyire is vidám volt,olyan többé egy sem lehet amilyeneket Gergővel megéltünk.Egyfelöl az ő hiánya ezt lehetetlenné teszi...

Nagyon fáj a fiam elvesztése ma is,de  legalább van mire emlékezni,bőven van....