Nem csak Gergőt veszítettem/veszítettük el az évek alatt,hanem (szinte mindenkit) Sándort is.Öreg barátom 15 éve már,hogy elment,de természetesen sosem feledem sem őt,sem a vele megélt élményeket.Az utolsó buliról ugyan írtam már "Az a bizonyos szüreti fesztivál" bejegyzésemben (itt ),de mivel évforduló van ráadásul kerek évforduló,mindenképp megér számomra annyit,hogy újra írjak róla.Sőt ha élek még egészen biztosan a 25 éves évfordulón is fogok!Szóval a pontos dátumot már nem tudom,de alighanem szeptember 20-25 közötti napok egyike lehetett 2003-ban,azaz kereken húsz éve....Mintha csak tegnap történt volna,szinte világosan emlékszem a bulira...Sosem felejtem el,mert tényleg hatalmas buli volt!
Szászvár a Mecsekben,sokat voltam itt Sándoréknál
Gergő már élt,négy éves volt.Mi anyámmal jöttünk le Szászvárra a kis mecseki faluba meglátogatni a már ekkor is betegeskedő,de még azért ereje teljében lévő Sándort aki az én anyámnak az öccse volt,magyarul az én nagybátyám.Apámként szerettem és tiszteltem mindig és ő vitt bele a túrázások világába.2003-ra már baráti viszonyt ápoltunk.Szóval anyámmal lejöttünk talán egy pénteki napon.A szokásos körök letudása után Sándor szokásához híven előjött egy ötlettel amivel ketten együtt is eltudunk valahova vonulni.Gondoltam kimegyünk szombaton egyet túrázni,de nem.A szüreti fesztiválra invitált amely a helyi borháznál lesz megtartva.Azóta az esemény bőven kinőtte már azt a kis helyet és ma már a falu főterén van ha jól tudom.De akkor még a borháznál volt.Persze eszem ágába sem volt nemet mondani Sándornak,noha sejthető volt,hogy józanul nem jövünk haza.Gergő ugye még kicsi volt,otthon volt ekkor az anyjával Mónival.
A borház Szászváron 2019-ben voltam itt
A borház jó másfél kilométerre lehetett Sándorék házától és hát az oda vezető úton bizony akadtak kocsmák.Persze,hogy betértünk mindenhova.Emlékeimben egy Sörpatika nevezetű hely van még meg.Hát oda sem kólázni ültünk be...A lényeg,hogy kora estére elértünk a borházhoz amely mellett egy kisebb fensík volt,na ezen volt a fesztivál.Hosszú asztalok,padokkal,borok kipakolva.Kostoló,zsíroskenyér hagymával,tömeg,Sándor haverjai,tambura zenekar...biztos nem ittunk semmit gondolhatnátok.De az a helyzet,hogy igen.Végig kóstoltuk szinte az összes bort,ettünk egy csomó zsíroskenyeret amely itatta magát.Töménytelen mennyiségű jobbnál jobb bor lement,ráadásul tisztán...Szólt a zene talán táncoltunk is,tomboltunk,iszogattunk,egy idő után már minden ott tartozkodó haver volt...Hatalmas buli volt.Jajj de nagyon jó volt!
A borház melletti placc,akkor még ez az építmény nem volt itt.Ezen a helyen volt a fesztivál
Természetesen mint az albán szamár úgy berúgtunk.Én ritkán iszom olyan szintre magam,hogy berúgjak (talán azóta nem is volt ilyen),de itt aztán alaposan oda tettük magunkat.Nem tudom már meddig maradtunk,meddig buliztunk,de óriási volt,felejthetetlen.Teljesen kitudtam kapcsolni,nagyon élveztem a buli minden percét.Az nincs már meg,hogyan kecmeregtünk haza....de valahogy hazaértünk.A dolog vége aztán az lett,hogy végig hánytam Sándor kertjét...Hogy kerültem aztán ágyba meg mikor a jó isten se tudja már.Felejthetetlen este volt és ez volt az utolsó nagy bulim Sándorral.
Sándor még öt évet élt ezután és persze találkoztunk még az öt év alatt,de ehhez fogható bulink már nem volt.Már akkor tudtam,hogy ennek az emlékét el kell tenni a szívemben,mert nem biztos,hogy lesz még egy ilyen.Nem is volt.Kár,hogy nem volt akkor még ilyen okoskütyüm amivel képeket lehetett volna készíteni,mert egész biztos készült volna legalább száz kép... Az élet még szép volt.Velem voltak akik számítottak.Ekkor még csak apámat veszítettem el.A fene sem gondolta,hogy húsz év múlva ott leszek ahol a part szakad...
A buli emléke és Sándor is itt van a szívemben mindörökre.
Bár mondhatni rendkivül megkeseríti életünket a koronavírus járvány,ám megakadályozni szerencsére nem tudta,hogy túrázásilag nagyszerűen alakuljon az év.Ott fejeztük be nyár végén,hogy remek volt idáig ez az év.Szerencsére a folytatás is hasonlóan alakult,az ősz szokásához híven hozta a közelezőt,sőt talán még többet is.Így aztán az őszi idényt lezáró összefoglaló írásakor,azthiszem dörzsölhetem a tenyerem.Egy évvel ezelőtt még Gergő hiányát érezve egy hasonlóan jó ősz után azt írtam,hogy valahol elvesztettem a hangulatomat.Nos Gergő ma sem hiányzik kevésbé,de most éppen azt érzem,hogy nagyon is van kedvem ezekhez a remek bulikhoz,ezekhez a nagyszerű túrákhoz.Nos akkor nézzük át,hogyan alakult az ősz.
Veszprém csodái
A nyári összefoglaló megírását követően még volt egy meccstúránk ami a Népligetbe vezetett.Ez persze még a nyár része volt.Csapatunkat kísértük el,ott játszott bajnoki mérközést.A negyven fokban kishíján odasültünk a lelátóhoz és sajnos ki is kaptunk.A népligeti buli nem ezért maradt emlékezetes,hanem mert találkoztam Józsi barátommal,akitől egy magyar válogatott mezt kaptam ajándékba.Ezt követően kicsit nehezen indult be az ősz,de beindult és aztán nem volt megállás.Elöször egy számomra nagyon kedves városba érkeztünk Zoli barátommal.Barátságok és egy volt szerelem is fűz Veszprém városához.Ide jöttünk szeptember közepén.A város érdekességei után egy kisebb túrát tettünk a környéken,melynek fénypontja alighanem a Gizella királyné kilátó volt.Túra végén pedig a helyi állatkertben töltöttünk három órát,alig értük el az utolsó hazainduló buszt.Nagyon kellemes és klassz buli volt.A veszprémi kirándulás után az igen közeli Janitsáry-Szávits kúriához mentünk ki,amely szinte még Dunaújvároshoz tartozott.Itt mi mondtunk igent egy invitálásra Zolival,ugyanis a Dunaújváros mesél közösségi oldal kezelője Tamás hívott meg minket megnézni a kúriát.Megérte a szellemházat igéző kastély felkeresése,amit túra végén egy jó sörrel fejeltünk meg.
A kúriában
Ezzel a szeptembert le is tudtuk.Következett az év túrázásokra legalkalmasabb időszaka.Ugye nagyjából szeptember végétől,november közepéig tart ez az szakasz.Úgy akartam,hogy ezekben a napokban amikor csak lehet majd megyek.Csak reméltem,hogy ez összejöhet,de végül is összejött.Az októbert a Mecsekkel kezdtük.Megígértem,hogy amint kész lesz a Zengő új kilátója én azon leszek,hogy minél hamarabb felkeressem.Ez a túra eredetileg áprilisban lett volna,de akkor a vírus miatt elmaradt.Vírus most is volt,de már ez senkit nem érdekelt.A túrára elkisért Zolin kivül,Manó és a Tizedes barátom is.A túrát Zengővárkonyból kezdtük,megnéztük a Rockenbauer sírt,majd körbejártuk Pécsváradon a várat és onnan kapaszkodtunk fel a Zengőre.A fingató részek ellenére,az év egyik legjobb buliját hozta a túra.A kilátó tetszett,viszont a tömeg amely ugyanekkor kereste fel már nem annyira.Túra végén következhetett a szokásos babgulyás Hosszúhetényben,ahová természetesen még visszatérünk majd!
Manóval és a Tizedessel a Zengőn
Nem sokkal ezután,október 23-án a Gemenci erdőbe tértünk vissza.Ide Zoli és Móni jött velem.Egy 16km-es kört szándékoztunk menni a csodás őszi erdőben,részben azon az útvonalon amelyen majdnem egy éve Manóékkal is jártunk.Pörbölyről indult a túra,pontosabban az ökoközponttól,a falutól 1km-re keletre.Kellemes kör volt,szinte tökéletes időben,egy igen könnyű terepen.Móni persze elfáradt.Kellemes kiruccanás volt ez is.Hazafelé pedig még Szekszárdon sétáltunk kicsit.
A Gemenci erdőben
Hűen a hagyományokhoz,még októberben megakartam csinálni Gergő emléktúráját az Egyenesen át túrát.Erre már csak egy napunk maradt,így október 31-én vágtunk neki a közeli Nagyvenyimnek.Szintén Zolival és Mónival jöttünk.Elöször az ősz,sőt az év folyamán nem volt igazán jó az idő.Elvolt borúlva és erős szél fújt.Ez eddig soha nem volt jellemző erre a túrára,persze ez nem tántorított el.Így is jó buli volt.Tavaly ugye ezen a túrán kaptunk bőven jeleket Gergőtől,hogy velünk van.Most nem igazán...talán ami furcsa volt az az uton átfutó egér,amit Móni hála sasszemének észrevett.Ez azonban úgy éreztem,nem Gergő álltal küldött jel volt.Szóval most nem voltak túlvilági jelek,de bíztam és hittem benne,hogy Gergő most is ott van velünk az ő emléktúráján.
Gergő emléktúráján a mélykúti erdőben
A novembert a magyar Grand Canyonnal nyitottuk.A Rókahegyi kőfejtő felkeresése már régi tervem volt,talán még Gergővel is tervezgettük hajdanán.Most sikerült megvalósítani.Rendkivül kellemes őszi túraidőben az óbudai Aquincumból induló túrára most is Zoli jött velem és velünk tartott most is Manó és a Tizedes.A Mocsáros dülőn átvezető túra elképesztő látványosságokkal szolgált.Manóék nagyon élvezték.Bejártuk alaposan a kőfejtőt.Majd úgy terveztük megyünk egy kört Üröm érintésével.Ám ott elakadtunk,a gyenge jelzések és a nagy dumák közepette kissé eltévedtünk.Így nem jöttünk már vissza Csillaghegyre,hanem Ürömtől busszal indultunk vissza.Remek buli volt ez is.
A magyar Grand Canyon
Ezt követően hozták be a szigorításokat,mert a koronavírus járvány nem akart csökkeni vagy visszavonulni.Ennek fő eleme az este 8 óra utáni kijárási tilalom volt.Így innentől kezdve úgy kellett túrát terveznünk,hogy abból este nyolcra hazaérjünk.Manó a Mecsekbe tervezett egy túrát,amelyet így nem tudtunk megvalósítani,ezt el is tesszük azokra az időkre amikor majd feloldják a kijárási tilalmat.Ez helyett került a képbe újra a Rétszilasi tavak.Ugye itt nyár elején jártunk,akkor a 23 tónak csak a nyugati részét jártuk be,most akkor következhetett a keleti rész,ezt amúgy is terveztük Zolival.vele jöttünk,a borús ködös időben.A köd ugyan feloszlott ám a békésnek induló túra valóságos rémálommá vált.Ugyanis egy vadászat kellős közepébe csöppentünk és több horrorisztikus dolgot is láttunk és kis híján agyon is lőttek minket.Ez mondhatni nem volt egy kellemes túra,melynek legnagyobb élménye az volt,hogy túléltük.
Örspusztán a Sárvíz partján,miután túléltük a lövöldőzést...
Az ősz utolsó túrája pedig egy ősklasszikus volt.Szintén Zolival,aki Gergő elvesztését követően fő túratársam lett.Dunavecsére vettük az irányt.Küldetésként fogtam fel,hogy megtaláljam Nagy Zsuzsika,Petőfi egykori szerelmének a sírját.Már csak azért is,mert amikor Gergővel kerestük nem sikerült.Kellemes túraidőben csodás Duna menti tájakon haladva értük el Dunavecsét ahol rendkivül könnyen megtaláltuk Zsuzsika sírját.Nem is értettem,ez korábban miért nem sikerült.Egy Dunai naplementével zártuk a túrát és az őszt is.
Zsuzsika sírja Dunavecsén (középen)
Ez volt tehát az ősz,amellyel nagyon megvagyok elégedve.Nyolc látványos túra jött össze,amelyek zömén nagyon jól elvoltunk.Becsült adatom szerint nagyjából 120 km-t túráztunk ezen az őszön.A nyolcból mind a nyolc túrán ott volt velem Zolika,Móni kettőn,Manó és a Tizedes is kettőn.Egyen pedig Tamás.A folytatás nagyban függ a koronavírustól.Kitart-e még,fokozódik vagy csökken?Lesznek-e még további szigoritások,ez marad vagy visszavonják-e ezeket?Ezektől függenek a téli túratervek,ennek a fényében próbálom megtervezni a téli túrákat,amelyekről rövidesen,decemberi első bejegyzésemben lehet majd olvasni!
Ott hagytuk abba az őszi összefoglalónál,hogy bár remek bulik voltak az ősszel,mégis valahogy hangulattalanná váltam a végére.Nyilván ebben,akkor ott közrejátszott a novemberi korai sötétedés és Gergő halálának közelgő évfordulója.Ennek tükrében fordultam bele a télbe és némi hangulattalanságomban talán szerényebb terveket szőttem bele a leghidegebb évszakba.Ennek aztán az lett az eredménye,hogy a télen bizony minden tervem valóra vált,sőt talán még több is!Ahogy meg kezdett közeledni a tavasz a hangulatom is kezdett visszatérni.Tudtam Gergő is azt szeretné,hogy kedvvel csináljam,ahogyan vele is mindig a régi szép időkben...
A kockakő,az ingókővek egyik legszebbike
Négy-öt túrát terveztem a télire amelyek mindegyike megvalósult és jöttek még egyéb bulik is.Még mielőtt belevágtam volna a lecsóba a december (amit ugye szívből utálok,hiszen a két legközelebbi hozátartózom decemberben ment el...) remekül nyitott!Egy szép sportélménnyel lettem gazdagabb,miután csapatom a Magyar kupában egy felejthetetlen mérközésen vivta ki a továbbjutást egy erősebb ellenféllel szemben.Ez meg is adta az alaphangot a télnek!Az ingóköveknél kezdtük december közepén.Számtalanszor jártunk itt Gergővel is,így felelevenitettünk egy immár ősklasszikussá váló túrát.Móni már volt itt,most elvittük Zoli barátomat is,hagy csodálkozzon rá a tájra.Remek kirándulás volt,amelyet megkoronáztunk Pákozdon egy kiváló babgulyással és a legvégén még Miska huszár hatalmas szobrát is sikerült megnézni.
A bazilikánál a karácsony előtti éjszakán
Egy Csondor Kata következett.Ugye Zoli barátom az első számú rajongója,így álltalában vele kell tartanom ezekre a bulikra.Ez most nem egy egyszerű mezei koncert volt,hanem a hölgyemény alighanem eddigi legnagyobb kaliberű koncertje a Duna palotában.Már év elején tudtam,hogy lesz ez a buli,Zolika is nagyon készült rá,de ehhez képest mikor indultunk volna Pestre elkésett és a jegyeket is otthon felejtette...Még időben sikerült kiküszöbőlni ezt a csorbát,így odaértünk kezdésre a koncertre.Egész jó müsor volt,ám mivel az belenyúlt az estébe,így nem volt mivel hazajönnünk.Így belevágtunk a budapesti éjszakába.Ahhoz képest,hogy december 20.-a volt,ez volt a tél legmelegebb éjszakája.Végig csavarogtuk éjjel a belvárost és még a Margitszigetre is kimentünk éjjel kettőkor.Egy kis eső ugyan esett,de nem volt vészes.Összeszámoltam,nagyjából 18km-et kobászoltunk az éjszakai fővárosban.Jól elvoltunk és az első vonattal hajnalban jöttünk haza.
Móni és Zoli felfelé menetben az Anna-hegyre
Karácsonyra is összehoztam egy túrát.Hiszen Gergővel is a téli szünetekben remek túrákat csináltunk.Nem akartam ettől a hagyománytól sem elszakadni.Karácsony másnapján a törökbálinti Anna-hegyet vettük célba.Fantasztikusan jó idő volt.Szintén Móni és Zoli jött velem.Ez is klassz kis túra volt,ráadásul nem is volt különösebben nehéz.Viszont ez volt az első alkalom,hogy én egy kilátón féltem.Felmentem ugyanis az Anna-hegy csúcsán található építménybe,de odafenn olyan fokú szél volt,hogy kishíján lerepített.De mondom remek buli volt ez is.
A srácokkal a hatalmas vértesi szélben
Egy a Manó barátom szervezte túrával zártuk a tízes éveket,mégpedig a Vértes középső részén.Zoli,Manó és a Tizedes tartottak velem,pontosabban itt én tartottam velük.Kőhányásról mentünk Oroszlányba,Várgesztes és Majkpuszta érintésével csodás vértesi tájakon.Ezen a túrán volt a leghidegebb a télen.Vagy is hát olyan hideg nem lett volna,de erős kellemetlen hideg szél fújt végig a túrán,ezmiatt az kevésbé volt élvezhető,de azért itt is remekül elvoltunk.Ha fáztunk,arra esetre volt Manónál is,meg a Tizedesnél is kellemes,kiváló pálinka.Meg is álltunk útközben egyszer-egyszer belekóstolni.Ez a túra ugye nem volt a terveim között,így máris volt egy plussz.
A Likas-kő
A húszas éveket újra egy Velencei.hegységi túrával kezdtük.Mivel már szinte mindenhol jártam a hegységben egy fontos kivétellel,gondoltam akkor legyen meg ez is.Ez pedig éppen a hegység legmagasabb csúcsa a Meleg-hegy volt a Likas-kővel.Elhívtam a szokásos túratársaimat Zolit és Mónit.Eredetileg nem ez az útvonal volt tervezve,az túl egyszerű és könnyű lett volna,így év elején változtattam meg.Nem bántuk meg,így sem volt egy nehéz túra,a Meleg-hegy pedig hozta a kötelezőt,a Likas-kő rendkivül látványos volt.A túrát Sukoróról indítottuk és Velencén fejeztük be.Ekkor is csodás időnk volt!
Az apátsági rom a Margitszigeten
Volt exemmel Julcsival aki spirituális segítőm,hoztunk össze egy találkozást január második felében már Budapesten.Gondoltuk sétálunk egy nagyot és megbeszéljük a dolgokat.Itt viszont nem volt éppen jó időnk,sőt egy kicsit kellemetlenebb volt inkább mint kellemes.Remekül elvoltunk sokáig,de hatalmasat sétáltunk és én valahogy kidöglöttem.Egyszerűen nem tudom azóta sem az okát.Egy hegyvidéki túra sem döglesztett ki soha,itt a városba az utcákon azonban iszonyatosan elfáradtam.Így a végére kicsit leült a hangulat és a beszélgetésünk is alábbhagyott.Azért elvoltunk.Remélhetőleg egy-két közös túrát majd összetudunk hozni tavasszal.
Zolival a ráckevei stégen
Az elmúlt években a Csepel-szigeti lórévi Zichy kápolna nagy-nagy kedvencemmé nőtte ki magát.Gergő is szerette.Gondoltam összehozom újra azt a Ráckevére menő túrát amit mi már Gergővel megcsináltunk pár éve.Nagyon könnyű túra,hisz végig síkságon megy.Elhoztam hát ide Zolit és Mónit ismét és ismét fantasztikusan jó időnk volt.Remek is volt a túra,jól elvoltunk.Ingyen hévvel mentünk fel aztán Ráckevéről Budapestre ahol egy jó kínai kaját ettünk,majd úgy jöttünk haza.Jó buli volt ez is.
A tragikus állapotú kilátónál
Régi tervünk volt még Gergővel,hogy elmegyünk a mógyoródi kilátóba és onnan nézünk le a Hungaroringre.Ám rossz hírek érkeztek akkoriban a kilátóról így talonba tettük ezt a túrát,ha hírét vesszük a kilátó felújításának majd eljövünk...Ám sosem jöttünk el és nem is jöhetünk már soha...így én leporoltam a piszkot erről a tervről és eljöttünk is,ezúttal csak Zoli barátommal.A kilátó most is katasztrófális állapotban volt még és nagyon a Hungaroring sem látszódott odafentről.Egy kisebb eltévedésnek hála,azonban sikerült egy olyan helyen kilyukadnunk ahonnan tökéletes volt a rálátás.A némi eltévedéseket hozó túrát Gödöllőn fejeztük be.Azthiszem ezen a túrán éreztem újra némi túlvilági segítséget,hiszen épp az egyik eltévedésünk vezetett a legjobb helyre ahonnan látszodot a Hungaroring.Biztos vagyok benne,hogy Gergő terelt minket arrafelé,hisz tudta mire vagyok legjobban kiváncsi...
Hóvirágok az adonyi-szigeten
Egy hóvirág túrával zártuk a telet az Adonyi-szigeten.Sok szép Gergővel megélt emlék köt a szigethez és ide is terveztük,hogy majd egyszer eljövünk hóvirág nyílás idején...hisz köztudott,hogy a szigeten több mint száz hektárnyi területen nyílik a hóvirág!Sajnos ez nem jött össze,így elcsaltam ide is a többieket.Most is jó idő volt,de én nem voltam túl jól,ezért egy kisebb távolságú séta lett a dologból.Ezen a napon amúgy újra Julcsival találkoztam volna egy budai-hegységi túrán,de ő is lebetegedett.Így ezt a túrát is pótolandóan jutott eszembe a hóvirágbuli.Itt is elvoltunk.Ezzel zárult tehát a tél túrázási szempontból.
Téli sétán a mozdonyfordítónál Gergőre emlékezve (lsd:blogban)
Azt kell mondjam,hogy a tél is remek bulikat,túrákat hozott.Tényleg minden tervem valóra vált és még több is.Hiszen a Vértes,vagy Julcsival a budapesti buli és a hóvirágok sem voltak betervezve.A hangulatom is jobb lett mint ősz végén volt,remélem ez így is marad majd.Szinte mindegyik bulinknál szuper idő volt (a vértesi talán a kivétel),viszont nem volt igazi tél,így havas túrákról most nem tudtam beszámolni és havas képeket sem tudtam csinálni.Na de a fene bánja. A tavalyi katasztrófális tél után ez most felüdülés volt!
Merészebb terveim vannak tavaszra,de nagyon sok hátráltató tényező közbeszólhat.
Erről majd márciusi első bejegyzésemben.
Nehéz kiválasztani,de talán ez volt a tél legjobb túrája Mindegyik túráról/buliról van természetesen részletes leírás a blogban!
Közel vagy tán napra pontosan egy évvel ezelőtt gyültünk össze egy kis bográcsozásra a kollegákkal a közeli Kádár-völgyben.Akkor nem tudom,hogy miért,de nem volt róla bejegyzés.Fogalmam sincs már miért maradt ez el,a lényeg,hogy most pótolom.A szűkebb munkatársi körrel szerveztük a bulit.Hatan lettünk volna,de aztán ketten nem jöttek el.Pedig hát hat személyre vásároltunk... A Kádár-völgynek van egy része,közel az arborétumhoz,ahol egy ilyen buli megvalósítható.Kerestük amúgy a helyet hol is lehetne egy ilyesmit megtartani,végül is én javasoltam ezt a helyet,hiszen ismertem.A kutyámmal és Gergővel is sokat sétáltunk erre,sokszor láttuk,hogy mások is itt főznek.
A Kádár-völgy azon része ahol ilyen bulikat lehet tartani
Ha jól emlékszem tehát,július első (de lehet második) hétvégéjén jöttünk itt össze és egy finom babgulyásnak álltunk neki.Valamikor délután öt tájban kezdödhetett a buli,mire megfőtt a gulyás pedig más besötétedett.Mivel mint mondtam,hogy hat személyre való cuccossal készültünk elő és csak négyen voltunk,a többiek javaslatára lehívtam Gergőt is egy jó vacsira.Aki örömmel jött is.Már sötétben ért le,elé mentem lámpával,mert a helyen semmi fényforrás sem volt már ekkor.
Készül a vacsi
Tűzet is kell gyújtani
Sok pad és aztalka van itt,sőt egy esőbeülő kis házikó féle is amelyben szintén vannak padok asztallal.Itt tálaltuk fel a vacsorát.Már lehetett tíz óra is,fényt csak a tűz adott.A hely igy varázslatosan szépnek tűnt,felidézte bennem a régi mecseki tábortűzek hangulatát.Szóval az esőbeülöben álltunk neki a kajcsinak.Háát mit mondjak...ettem már finomabb babgulyást is,de azért ehető volt,nem volt rossz.Itt hülyéskedtünk,baromkodtunk még vacsora közben is.
Andi és Szilvi ügyeskednek
Az én feladatom a tűz őrzése volt
Már éjfél közelében járhatott az idő,amikor nekünk Gergővel elkellett búcsúznunk.Na nem azért mert pizsama osztás volt,hanem mert hajnalban indultunk a bakonyi eplényi túrára.A többiek nem örültek neki,hogy elkell mennünk,de megértették.Valamennyit kellett pihennünk a nagy túra előtt,hisz ez volt a tavalyi év fő túrája.Így hát búcsút vettünk a többiektől.
Ökörködés
A vacsora
A többiek még maradtak egy darabig,aztán összepakoltak mindent és még szemetet sem hagytak maguk után!Valamikor éjjel kettő felé jöttek el.Mi már akkor pihentünk Gergővel.Öt órakor keltünk és indultunk Várpalotára a bakonyi túrára.Jó idők voltak ezek is...
Vacsora
Azért jutott eszembe most mindez,mert a facebook felhozta az emlékeknél.Ha már felhozta hát legyen erről is bejegyzés,ha már akkor nem volt.Azóta sokminden történt...Gergő ugye sajnos elment...Szilvi gyermeket vár.Zoli és Andi és én is pedig a mai napig is ott dolgozunk a cégnél.Idén még nem került szóba egy hasonló buli megszervezése,de ki tudja,lehet lesz majd idén is.
Mivel mi nem követjük a csillagászati naptárat,így nekünk már augusztus 31.a nyár végét jelenti,ideje a nyári összefoglalónak.Ugyanazt tudom írni mint a tavasz végén,hogy a terveink végül is valóra váltak,ha nem is minden úgy ahogy szerettem volna.Hat túrát terveztünk a nyárra,mivel eleve tudtuk a kánikula nem igazán kedvez a túrázásoknak.Nos kánikula volt bőven,gyakorlatilag két hónapon át tombolt teljes erővel a nyár,a hat túra mégis sikerült,igaz nem abban az elosztásban ahogy terveztem.Volt három bakancslistás túránk,egy környékbeli,egy helyi és egy meccstúránk.(azt,hogy melyiket minek nevezzük visszalehet nézni korábbi megosztásaimból).Tehát a hat sikerült végül is.
Szenna
Kezdödött a nyár rögtön egy túracserével.Ennek oka az volt,hogy Gergő fiam az egyik májusi túrán megsérült kicsit ami a júniusi aktuális túrára nem jött még teljesen rendbe,Így a júniusra tervezett nehéznek ígérkező pilisi túrát elraktuk szeptemberre,a könnyebb eredetileg augusztusra tervezett zselici túrát pedig elöre hoztuk júniusra.A szeptemberi mecseki túra is így elökerült augusztusra.Szóval a Zselicben kezdtük a nyárt.Kaposvárról indult a túra amely Szennára vezetett majd onnan más útakon vissza Kaposvárra.Első látásra beleszerettünk Kaposvár városába,hisz az egyik legszebb hazai városba találtuk magunkat.A Zselic szép volt eleinte sem a jelzésekkel,sem az utakkal nem volt gondunk.Aztán ez változott,helyenként csalánnal benött utakon mentünk a jelzések pedig hiányosan alig észrevehetöen voltak felfestve.Így aztán többször is eltévedtünk a zselici túrán,de szerencsére mindig visszataláltunk a helyes útra.Szenna szép volt,a skanzen nagy élményt jelentett.Ám nyitvatartó vendéglátó helyet vasárnap délután nem találtunk.A szomszédos Kaposszerdahelyen sikerült végül szomjunkat oltani,majd onnan mentünk vissza Kaposvárra.Minden negatív dolog ellenére egy jó kis túra volt,az ekkor már höségben.A túrán ketten voltunk Gergővel.
Valahol Pálhalma és Nagyvenyim között
Ezután itt a környéken jártunk egyet.A Dunaújvárosból kiinduló körtúrán elöször Pálhalmát érintettük,majd a mezökön,kukoricásokon és erdőkön keresztül értük el Nagyvenyimet,ahol az arborétumban hüsöltünk,majd ittunk egy remek sört.Nagyvenyimről pedig egy vadiúj jelzésű úton (amely azért régebbröl már ismert volt,csak nem volt jelzett) érkeztünk vissza Dunaújvárosba.A túrán hárman voltunk velünk tartott még Zoli barátom is.Azt kell,hogy mondjam remek kis buli volt,a város környéki tájak kellemes meglepetéssel szolgáltak.
A Tési fensíkon a Bakonyban
Júliusban a Bakonyt vettük célba,ekkora már Gergő lába is teljesen rendbe jött.A túrára velünk tartott korábbi túratársunk Mónika Bernadett is.A túra Várpalotáról indult ahol még élénk szél fújt.Késöbb aztán meleg lett.A Bakonyi erdőket,fensíkokat,csúcsokat,várakat nagyon élveztük.Pazar túra volt minden értelemben.Voltunk Bátorkő váránál,a Tési fensíkon.Fő célunk azonban az Eplényi libegő volt.Sikerült is elérni és természetesen mentünk is egy kört vele.Felülmúlhatatlan élmény volt!Fent még megnéztük a kilátót és a mezítlábas tanösvényt.A túra Eplényben végzödött.Annyira remek buli volt,hogy ez a túra esélyes az év legjobb túrája címre is,Na de addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Az erdei géppark
Egy helyi túra következett,az erdei gépparkot néztük meg.Mindenféle mendemonda keringett a neten ennek állapotáról,kiváncsiak voltunk mi ebből az igazság.Mint kiderült semmi.Itthonról induló és ide is érkezö túra nem volt egy megeröltetö menet.A géppark pedig teljesen rendben volt.A gépek környéke és a környezö utak is ápolva karbantarva voltak,ezúttal szemét sem volt sehol a környéken.Reméljük ez nem csak átmenetei hanem tartós állapot.Gergővel voltunk ezen a túrán.
A Máré vár - imádom
Következett a Mecsek augusztus elején.Egyetlen egy jelentösebb mecseki völgy maradt a Kelet-Mecsekben ahol még nem jártunk a Sín-gödör.Ideje volt ezt is felkeresni.A Mecsek szokás szerint gyönyörü volt,nem hiába az első számú kedvencem.Az elképesztö kánikulában ráadásul a Vár-völgy és erdei csodálatosan kellemes klimával szolgáltak,a források zöme fantasztikusan folyt.Elöször a Máré várhoz mentünk ahol már öt éve nem jártam.Tudtuk zárva van (már három éve),ám így kivülröl is lenyügöző látvány volt a kedvenc váram.Egy órát pihentünk a vár tövében,majd a Gergely-Éva-forrás érintésével mentünk fel elöször a hegyre majd ereszkedtünk le a Sín-gödörbe.Sajnos a völgy nem igazán volt élvezhetö mégpedig a rengeteg körülöttünk szálló légy miatt.Teljesen lefoglalt ezeknek a távoltartása.Ez a völgy is szép volt persze.Ezután viszont a Szöge-hegy megmászsása 40 fokban teljesen kimerített.Nem emlékszem mikor készültem ki ennyire utoljára egy túrán.A hegyen aztán hüvös erdöbe mentünk,de én már csak vánszorogtam.
Végül Komlóra érve egy hideg sör új energiával töltött fel.Ketten voltunk itt is Gergővel.Ez is minden negatívuma ellenére jó buli volt!
Gergő hülyéskedik a násznép elött Dunaharasztiban
Ezután kétszer is Budapest felé vettük az irányt.Az elsöt nem tudtam hova besorolni,nem túra,nem kirándulás...semmi.Hivatalos ügyet kellett elintézni,ennek végeztével sétáltunk egy jót végig az Andrássy úton,át a Lánchídon és az alagúton.De mondom ez nem túra volt.
Rá egy hétre kisértük el csapatunkat Dunaharasztiba.Tehát egy meccstúrával zárult a nyár.Budapest érintésével mentünk.Gyalog mentünk át a Kelenföldi állomástóla közvágóhidi hév állomásig.Ahogy haladtunk elöre az idöben,úgy lett egyre jobb és jobb ez a túra,jöttek az élmények sorra.Remekül éreztük magunkat,ráadásul aztán Dunaharasztiban a csapatunk is gyözött,így felkerült az i-re a pont.Remek nap volt,jó buli.
Hát ez volt akkor a nyár.Több túra nyáron már nem lesz.
Az öszi idény számunkra pedig szeptember elsején kezdödik.
Reméljük hamarosan a kánikula is véget ér és kezdetét veheti az ősz.
