Balaton kör - I.szakasz

 Egy-két bejegyzéssel ezelőtt jeleztem,hogy akkor megkezdjük a végül is Balaton körre keresztelt túránkat a Balaton körül.Hogy ez miből áll pontosan és mi az elképzelés benne van abban a bejegyzésben,de megkönnyitem azok számára akiket érdekel és nem tudják hirtelen hova rakni a dolgot,belinkelem ide azt a bejegyzést: ide kattíntva elolvasható.Itt most nem térek rá ki külön részletesen.Lényeg,hogy Siófokról indulva Keszthely felé haladva körbejárjuk a Balatont gyalog!De...ez a túra csak kánikulai időszakra lett kitalálva,évi 2-3 alkalommal ha eljövünk rá és szakaszosan csináljuk meg.Ennek eredménye pedig az lesz,hogy évek múlva érünk csak körbe,ez persze minket cseppet sem érdekel.Az sem érdekelne ha évszázadok múlva érnénk körbe,lényeg az,hogy a legmelegebb napokra is kitaláltunk valamit,mert ilyenkor bizony nem esik jól maga a túrázás.Itt meg bármikor megszakitható a túra,bárhol tudunk inni vagy éppen enni.Nem visszük túlzásba hiszen a meleg az itt is meleg.Felesleges 20-30 kilométereket menni,bőven csak annyit amennyi éppen jólesik.

Jókai park Siófok

A nyár egyik legmelegebb napján vonattal érkeztünk a túra kiinduló és majdani vég pontjához Siófokra szokás szerint Zolikával.Az utazás viszonylag kényelmes volt és gyors.Már reggel nyolckor Siófokon voltunk.Leszállás után nem mentünk most várost nézni,hanem átmentünk a sínek felett a Jókai parkba.Innen inditottuk hívatalos a Balatoni kört.De mielőtt belevágtunk volna kimentünk a mólóra az angyalszoborhoz,amely immár hagyomány valahányszor erre járunk.Nekem ez egy szép emlékű hely,hiszen egy régi nagy szerelmemmel sokat kijöttünk ide...Miután kigyönyörködtük itt magunkat indulhatott a túra.Végig a siófoki kikötő mentén mentünk,majd a Sió hídon keltünk át a túloldalra.Télen voltunk utoljára itt,akkor alig volt víz a Sióban.Most bőséges volt a vízmennyiség a csatornában.

A siófoki móló

A Sió és a híd felette,azon mentünk át

Ugye úgy terveztük meg a túrát,hogy ahol lehet ott kimegyünk a partra közvetlen a Balaton mellé,ahol meg nem lehet,ott a lehető legközelebb megyünk hozzá.El is indultunk a part felé,de a Hotel yacht-nál nem lehetett kimenni a partra,így rögtön az utcákra kényszerültünk.Ám nem tartott sokáig az utcai szakasz,mert pár száz méter múlva már lehetőség adodott kimenni a vízhez.Így is tettünk.A siófoki ezüstpartnál kötöttünk ki.Így délelőtt még alig volt erre élet,békés nyugodt arcát mutatta a hely.Mi meg lájtosan haladtunk előre.Még ekkor nem tudtuk meddig megyünk.Az biztos volt,hogy Zamárdiig elmegyünk,de az erőtől és a melegtől tettük függővé,hogy megyünk-e majd tovább Szántódig vagy Balatonföldvárig.Ekkor még úgy kellemesnek tűnt a meleg is.Na persze alig voltunk kilenc óra magasságában...

Ezüstpart

Szépen araszolgatva haladtunk az ezüstparton,nem tudtam pontosan hol,de gondoltam lassan a Balatonszéplaki részhez értünk.Szállodák sora volt erre is.Reménykedtem benne,hogy megtalálom azt a szállodát vagy meglátom ahol évmiliókkal ezelőtt a szüleimmel nyaraltam.Egyszer mintha azt is láttam volna,de nem voltam biztos benne,mert az a nyaralás nyolc éves koromban volt és eltelt pár évtized azóta,de mivel nem akadt aztán az úton több hasonló szálló,feltehetőleg az volt amit annak véltem.Szerencsére jó pár kilométer hosszan tudtunk haladni az Ezüstparton majd Balatonszéplakon át ám egyszer véget ért az idill.De még itt Zolika útnak eresztett pár papírhajót ha már egyszer kinevezték papírhajó kapitánynak.Na persze váltakozó sikerrel.A hajók nem a Balaton belseje felé vették az irányt hanem ki a parthoz....

Zoli papírhajó projektje

Na,de aztán véget ért a kellemes szakasz.A parton nem lehetett továbbmenni,akadályokat jelentettek a magánházak álltal kisajátitott részek....Így beszorultunk a parhoz legközelebbi utcákra.Ezeken aztán semmiféle látnivaló nem akadt.Hosszú ingerszegény szakasz volt ez és meglehetősen unalmas.Ráadásul kezdett nagyon-nagyon meleg lenni.Úgy tűnt a melegben való túrázás a víz mellett sem jó ötlet.A hosszú utca végén aztán legnagyobb örömünkre ott volt egy étterem.Ideje volt megkajálni.Kellemesen megoldották a klimatizálást így aztán jó egy órát bentültünk a kellemes étteremben.Sört ittunk meg kávét és lenyomtunk egy babgulyást is.

Itt ért véget a kellemes szakasz

Kajaszünet

Ám az étterem után még mindig az utcákon kellett haladni,de már nem olyan hosszan.Végül kiértünk egy parányi strandra.Itt a hűvösön pihentünk mert már iszonyatos meleg lett.Én is bementem kicsit a vízbe,aztán miután felfrissültünk indultunk tovább.Már közel volt a nagy strand,Zamárdi strandja.Itt viszont közel negyvenezer ember tolongott,strandolgatott...hatalmas volt a tömeg és zavaró.Nem lehetett egy kajálós helyhez sem oda férni,mert mindenhol hatalmas sorok voltak.Elértük a Balaton szívét ahol egy hűs padra letudtunk ülni.Itt jártunk három éve szeptemberben,akkor alig voltak itt.Most rengetegen.Élveztük azért a kilátást Tihany irányába.Úgy döntöttünk nem megyünk tovább,ebben a melegben elég ennyi.

Én is bemerészkedtem,mondjuk neki vetközni nem ártott volna...

Balaton szíve

Végül egy helyre betudtunk ülni némi séta után a tömegben.De itt meg durva árak voltak,így itt enni nem ettünk csak ittunk.Egy órát itt is elhesszeltünk.Még kimentünk utána sétálgatni,de sem a meleg,sem a tömeg miatt ez már nem volt élvezhető.Így elindultunk a vasútállomásra.Útközben még egy-egy szobor akadt érdekességként,de más nem.Aztán megvettük a jegyeket,de...nem kaptunk már helyjegyet arra a vonatra amellyel menni akartunk,de közölték késik a mostani vonat aminek már itt kellene lennie,arra még van helyjegy.Így megvettük arra és hála a késésnek el is értük.Volt csatlakozásunk Fehérváron és Pusztaszabolcson is,így már este fél kilencre haza is értünk.

Zamárdi a Balaton szíve!

Összeségében nem volt egy nagy szám ez a túra.De júliusi semmi után már kellett valami,na és kiváncsi voltam a kemény lábfájásom után mire vagyok képes.A lábammal hál isten nem is volt semmi probléma,sem az erőlétemmel.A nagy meleg viszont zavaró volt így az jó ötlet volt,hogy most nem a hegyekbe mentünk,de nem tudom az jó ötlet volt-e,hogy egyáltalán belevágtunk bármiféle túrába.Mindegy ezt pont erre találtuk ki,egy 6-7 fokkal hűvösebben ez ideális túra lehetett volna.

Ez volt az év tizenkettedik túrája.Alaposan levagyunk maradva...Most 11 kilométert mentünk.Összesítve ez 163 kilométer idén.Ez pedig 13,53 kilométeres átlag túránként.

Várjuk,hogy véget érjen a meleg nyár,mert addig csak vegetálunk,de egy-két túrára talán azért majd sor kerül.Viszont a Balaton kört csak jövőre folytatjuk tovább!

Top10 legforróbb túra

Beköszöntött az augusztus és csak nem sikerült megúszni a nyarat komolyabb kánikula nélkül.Bár messze nincs (még?) az a nyári hőhullám ami a tavalyi nyarat jellemezte.Ha már kánikula eszembe jutott,hogy összegyüjtöm a legforróbb túráinkat.Azokat amelyeken nem elsősorban a távtól,vagy a terepviszonyoktól,hanem a hőségtől leheltük ki a lelkünket.Ugye aki túrázik,az tudja,hogy nem éppen a nyár a legideálisabb évszak a túrázásokhoz,sőt egy igazi túrázó ilyenkor már alig várja az őszt.A listában most nem csak a Gergővel megélt élményeim szerepelnek,hanem az összes forró túra az elmúlt negyven évből,ami eszembe jutott.Lehet van még ezeken kivül is,de most ezek jutottak eszembe.Szokás szerint visszafelé haladok a listában aszerint,hogy melyik túrán szenvedtünk a hőségtől leginkább

Természetesen mindegyikről van részletes beszámoló is a blogban..

10.Túra a Szent Orbán kápolnához

Elöször 2016 júniusának végén jutottunk el az Adonyi-szőlőhegyre.Gergővel jöttünk és már egy ideje szemeztünk a szőlőheggyel és az ott található Orbán-kápolnával.Kiváncsiak voltunk rá,így június utolsó szombatján nekivágtunk.Jó időnek tűnt,de semmi sem jelezte,hogy hőség lesz.Persze azzal számoltunk,hogy meleg azért biztosan lesz.Kulcsról tartottunk az adonyi vasútállomásig és a túra nagy részében nem is volt különösebb gondunk.Onnantól kezdett forrósodni a dolog amikor már magunk mögött hagytuk a kápolnát és a szőlőhegy alján lévő uton haladtunk.Onnan lett egyre melegebb és melegebb.Nagy nehezen értük el a Lívia-tavakat,majd az állomásig vezető utat.Ez utóbbin lett elviselhetetlen a dolog.Szarvasmarhák legelésztek a mezőn,de nekik is volt annyi eszük,hogy behuzódjanak az árnyékba.Mi meg aztán az M6-os sztráda alatti alagútban tudtunk hűsölni végre egyet,ahol kellemesen járt a levegő.Az út vége volt egyre elviselhetetlenebb.Persze ettől függetlenül jó buli volt ez is.Hazaérve pedig jól esett a hideg sör.

Akinek van esze az árnyékba húzodik...

9.A nagy Zengő túra

Amelyre ha emlékezetem nem csal 1997 augusztusának elején került sor.A Nyárádi kunyhóban nyaraltunk a haverokkal és ekkor ott volt velem Móni is,ugye ő hozta aztán a világra két évvel később Gergőt.Tudtuk,hogy kemény túra lesz,hisz meleg volt.Na és tudtuk,hogy majd Sándor vezeti a túrát aki nem fog sokat lacafacázni.Előtte este mégis kibuliztuk magunkat olyannyira,hogy két órát sikerült mindössze aludni.Reggel megjött a közeli faluból Sándor a megbeszéltek szerint és hiába volt nyúzott mindenki indulni kellett.Aztán a kóma mellé párosult a fokozodó hőség is,ami a Miske-tetőn érte el csúcspontját ahol szinte semmi árnyék nem volt.A megpróbáltatások és a nagy táv ellenére a túrát sikeresen megcsináltuk,sőt pl.Móni ekkor nyújtotta élete legjobb teljesitményét a túrákon,hiszen könnyű szerrel megmászta a Zengőt a legmeredekebb hegyoldalon,amelyen mi csak szenvedtünk.Évek múlva is dicsérték érte a haverok.

A nagy Zengő túrán.Eredeti kép egy olyan korszakból amikor még nem voltak digitális fényképezők és okostelefonok...

8.Túra a Kovácspataki-sziklákhoz

Elöző év őszén kapott el a nagy vihar a szlovákiai Burda-hegységben minket Gergővel és akkor az eső utáni párának hála nem láttuk azt amiért jöttünk.A kilátást a Kovácspataki-sziklákról.Akkor elhatároztunk,hogy követező évben újra visszajövünk a túrát megcsinálni.Így is lett 2017 júliusában az év legforróbb szakaszában vissza is tértünk.Várható volt,hogy meleg lesz,de legalább vihar nem fenyegetett... Már a határon átkelve kezdett melegedni az idő,Helembán már igen meleg volt.Kiérve a hegység erdeibe ez csak fokozódott,de az erdő fái amennyire tudtak azért megvédtek az égető napsugaraktól.Akkor vált már kellemetlenné a dolog amikor a hegység túloldalán elhagyva Garamkövesdet a Duna melletti töltésen mentünk.Itt már keményen égetett a nap.Ráadásul én újjatlan polóban is voltam,így bőven le is égtem túra végére.Ettől az apró kellemetlenségtől eltekintve szuper túra volt ez is és ami tavaly nem sikerült,az most igen.Megcsodálhattuk a kilátást...

Átérve az országhatáron,haladva a forróságban Helembára és a Burda felé...sehol egy fa...

7.Elöször a Zselicben

Én már évtizedek óta szemeztem a Zseliccel és Szennával,de sosem sikerült még eljutnom ide.2018 júniusában aztán belevágtunk Gergővel.Egy Kaposvárról induló körtúrára mentünk amely érintette Szennát is.Itt is az volt,hogy ahogy haladt előre a nap,úgy lett egyre melegebb és melegebb.Sokáig nem is volt ezzel gondunk,hisz sok helyen védett az erdő...aztán Szenna előtt egy hosszú enyhén emelkedős szakasz jött,fák nélkül...Hiába volt a terep elviselhető a ránk tűző forró nap egyre inkább kimerítette erőnket,főleg az enyém.Azthittem már sose érjük el Szennát.Nagy nehezen értünk csak be a településre aholt aztán kocsmát nem találtunk,a skanzen büféjében sikerült oltani szomjúságunkat,majd mielött bejártuk volna azt,egy hűs fa alatt félórát pihentünk várva,hogy teljesen lemenjen róluk az izzadtság.

Út Szennára

6.Ahonnan a vonat is lezúgott

A Biatorbágyi híres viaduktot jöttünk megnézni Zoli barátommal 2019 júniusában.Tudtam ez önmagában kevés program lesz,így szerveztem egy könnyebb túrát a környékre,egy körtúrát.Amely aztán annyira könnyű nem volt.A Kőhegyre egy rendkivül meredek kaptatón kellett felmásznunk a legeslegnagyobb forróság közepette...A nehéz terep és a forróság ki is merített,de felértünk.Odafenn a szirtekre kimenve is tűzött a nap és ömlött rólunk az izzadtság,két jó csaj jött szemből a hűs erdőből,ha nem izzadtunk volna annyira talán szóba elegyedtünk volna velük,de így ciki lett volna.Aztán beérve az erdős részre már kellemesebb volt és az egyik ott lévő szirtre kimenve már kellemes szél és jó levegő köszönt szembe.Itt ültünk egy órát,míg végleg lepergett rólunk az izzadtság.Ám Zolikát megviselhette a dolog,mert a hegyről lefelé jövet hatalmasat esett.Visszaérve Biatorbágyra aztán kocsmát nem találtunk,így a sörözés elvonult az álmok kategóriájába.

Az egyik szirten,odalenn Biatorbágy,mögöttünk a jó nők,rajtunk az izazdtság...

5.Tatai mesevilág

Ez nem is annyira túra volt,inkább séta,vagy ahogy ma nevezném már várostúra.Körülnézni jöttünk kicsit a festői Tatára Zolival és Mónival szintén 2019 júniusában.Nem is volt különösebb baj úgy délig.Elvoltunk a várban meg az ottani rendezvényen.Azt kimenve a várból és sétálva a város többi részén lett egyre forróbb az idő.Felmászva a Kálvária dombra majd lejövet egy botanikus kertbe lett már elviselhetetlenül meleg.De persze mindent megnéztünk amit lehetett.Ám az állomás igen-igen messze volt,odáig a forróságban nem volt egyszerű eljutni.Szerencsére itt azért sikerült találni egy vályút ahol egy jót fröccsöztünk,jó hideg italokat ittunk.Olyannyira,hogy ezután a buli után lett egy kis tüdőgyulladás félém,ami három hétre kidöleztett kicisit.Abban a három hétben hunyt el a bátyám és a kutyám is...

Zolikával a tatai várban,ekkor még elviselhető volt az idő...

4.Túra a Pentele.hídhoz

Kismillió túrát tettünk ide,ám ez éppen a forróság miatt maradt emlékeztes,na meg mert 2016 szeptember 11-én csináltuk meg Gergővel.Nagyon mehetnékünk volt már valahova és Gergőnek szombaton bekellett mennie gyakorlatra így az az arra a napra tervezett Burdai túrát elhalasztottuk egy héttel (aminek következménye lett az a bizonyos víhar).Vasárnap így egy közeli túrára indultunk,nem akartunk messze menni,hisz hétfőn újra munka várt ránk.Nagyon nagy meleg volt végig a túrán,hiába mentünk sok részen erdőben,az ártéri erdő itt ekkor nem tudta megadni azt a hűvösebb klimát amit a hegyvidéki erdők megadtak.Ráadásul szúnyogok is keseritették életünket,de végül nagy nehezen odaértünk a hídhoz (és onnan még Dunavecsére).A híd alatt az árnyékban a Duna vízében megmosakodtunk és pihentünk egy jót.

A Pentele-híd pillérei

3.Monostori erőd & Komárno

Erre a bulira 2019 augusztusába mentünk Zolival és Mónival A hőség ellenére is rendkivül kellemes klimájú Monostori erődben remekül elvoltunk.Akkor lett gond,mikor kiértünk az erődből és mentünk át Komárnóba.Már a hídon is meleg volt,odaát pedig elviselhetetlen forróság fogadott minket.Bejártunk ugyan a szép városka utcáit és beültünk két helyre is enni és inni,de ha sétáltunk akkor nagyon lehetett érezni a forróságot.Visszafelé a hídon combosodott ki leginkább a dolog és hiába volt még időnk,bementünk már Komáromba a Tescoba hideg italokat venni,aztán elindultunk az állomásra és haza.A meleg mindhármunkat kitikkasztott,annak ellenére,hogy a séta különösebb erőkifejtést nem igényelt.

Hideg sör csillapítja a hőséget Komárnoban

2.Forró túra az Öreghez

Ami nem volt más mint a nagyvenyimi Öreg-tó.Gergővel egy héttel a forró Pentelei-hída túra előtt jöttünk erre a túrára,2016 augusztusának végén.Itt is viszkedthetett a valagunk,hogy nem tudtunk otthon maradni a hőségben.A tó nem volt messze,de odáig az út javarésze a forró mezőkön át vezetett ahol csak itt-ott volt árnyék.A tavat nehezen találtuk meg,eléréshez aztán szintén a forró szántóföldön kellett átvágni amelyen még út sem volt.Aztán a tó körül sem sok fa volt.De persze ezt is megcsináltuk,úgy,hogy semmi bajunk nem esett.

Az Öreg-tó

1.Az utolsó völgy avagy újra a Mecsekben

2018 augusztusára már az összes híresebb Kelet-Mecseki völgyet bejártuk Gergővel.Már csak egy maradt: a Sín-gödör.
A szabadságainkat augusztus elejére időzitettük,persze azzal nem számoltunk,hogy ezek lesznek az év legmelegebb napai.Persze ez nem tartott vissza,hiszen már hónapokkal előtte elvolt tervezve a buli.A Mecsekben is rendkivül meleg volt.A Sín-gödörben nem volt olyan rossz a klima.Valószinű ezt tudhatták a környék rovarjai is,hiszen szúnyogok de főleg legyek egy perc nyugtot sem hagytak nekünk a völgyben...így azt nem igazán tudtuk élvezni.Azonban az igazi erőpróba a Sín-gödörből kiérve ért.A 40 fokban kellett megmászni a meredek Szöge-hegyet,ráadásul egy olyan út vezetett fel amin nem volt árnyék sem...Köptető volt nem mondom.Odafenn egy hűs helyen pihentük ki a fáradalmakat,majd ekkora már az erdő is forró lett,de azon keresztül jutottunk le a szintén forró Komlóra.Ahol szerencsére azért volt hideg sör.

Gergő a Sín-gödörben

Hát ezek a forró élményeim.Ahogy öregszem,úgy egyre nehezebben veszem rá magam,hogy ilyenkor túrázzak.Ettől függetlenül még a holnapi napban is benne van egy túra lehetősége.Meglátjuk.Mindenesetre ilyenkor már én is nagyon várom az őszt...gyerekkoromban a nyár volt a kedvencem,most ez az egyetlen évszak amit utálok.

Változnak az idők...

Nyári összefoglaló és értékelő

Mivel mi nem követjük a csillagászati naptárat,így nekünk már augusztus 31.a nyár végét jelenti,ideje a nyári összefoglalónak.Ugyanazt tudom írni mint a tavasz végén,hogy a terveink végül is valóra váltak,ha nem is minden úgy ahogy szerettem volna.Hat túrát terveztünk a nyárra,mivel eleve tudtuk a kánikula nem igazán kedvez a túrázásoknak.Nos kánikula volt bőven,gyakorlatilag két hónapon át tombolt teljes erővel a nyár,a hat túra mégis sikerült,igaz nem abban az elosztásban ahogy terveztem.Volt három bakancslistás túránk,egy környékbeli,egy helyi és egy meccstúránk.(azt,hogy melyiket minek nevezzük visszalehet nézni korábbi megosztásaimból).Tehát a hat sikerült végül is.

Szenna

Kezdödött a nyár rögtön egy túracserével.Ennek oka az volt,hogy Gergő fiam az egyik májusi túrán megsérült kicsit ami a júniusi aktuális túrára nem jött még teljesen rendbe,Így a júniusra tervezett nehéznek ígérkező pilisi túrát elraktuk szeptemberre,a könnyebb eredetileg augusztusra tervezett zselici túrát pedig elöre hoztuk júniusra.A szeptemberi mecseki túra is így elökerült augusztusra.Szóval a Zselicben kezdtük a nyárt.Kaposvárról indult a túra amely Szennára vezetett majd onnan más útakon vissza Kaposvárra.Első látásra beleszerettünk Kaposvár városába,hisz az egyik legszebb hazai városba találtuk magunkat.A Zselic szép volt eleinte sem a jelzésekkel,sem az utakkal nem volt gondunk.Aztán ez változott,helyenként csalánnal benött utakon mentünk a jelzések pedig hiányosan alig észrevehetöen voltak felfestve.Így aztán többször is eltévedtünk a zselici túrán,de szerencsére mindig visszataláltunk a helyes útra.Szenna szép volt,a skanzen nagy élményt jelentett.Ám nyitvatartó vendéglátó helyet vasárnap délután nem találtunk.A szomszédos Kaposszerdahelyen sikerült végül szomjunkat oltani,majd onnan mentünk vissza Kaposvárra.Minden negatív dolog ellenére egy jó kis túra volt,az ekkor már höségben.A túrán ketten voltunk Gergővel.

Valahol Pálhalma és Nagyvenyim között

Ezután itt a környéken jártunk egyet.A Dunaújvárosból kiinduló körtúrán elöször Pálhalmát érintettük,majd a mezökön,kukoricásokon és erdőkön keresztül értük el Nagyvenyimet,ahol az arborétumban hüsöltünk,majd ittunk egy remek sört.Nagyvenyimről pedig egy vadiúj jelzésű úton (amely azért régebbröl már ismert volt,csak nem volt jelzett) érkeztünk vissza Dunaújvárosba.A túrán hárman voltunk velünk tartott még Zoli barátom is.Azt kell,hogy mondjam remek kis buli volt,a város környéki tájak kellemes meglepetéssel szolgáltak.

A Tési fensíkon a Bakonyban

Júliusban a Bakonyt vettük célba,ekkora már Gergő lába is teljesen rendbe jött.A túrára velünk tartott korábbi túratársunk Mónika Bernadett is.A túra Várpalotáról indult ahol még élénk szél fújt.Késöbb aztán meleg lett.A Bakonyi erdőket,fensíkokat,csúcsokat,várakat nagyon élveztük.Pazar túra volt minden értelemben.Voltunk Bátorkő váránál,a Tési fensíkon.Fő célunk azonban az Eplényi libegő volt.Sikerült is elérni és természetesen mentünk is egy kört vele.Felülmúlhatatlan élmény volt!Fent még megnéztük a kilátót és a mezítlábas tanösvényt.A túra Eplényben végzödött.Annyira remek buli volt,hogy ez a túra esélyes az év legjobb túrája címre is,Na de addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Az erdei géppark

Egy helyi túra következett,az erdei gépparkot néztük meg.Mindenféle mendemonda keringett a neten ennek állapotáról,kiváncsiak voltunk mi ebből az igazság.Mint kiderült semmi.Itthonról induló és ide is érkezö túra nem volt egy megeröltetö menet.A géppark pedig teljesen rendben volt.A gépek környéke és a környezö utak is ápolva karbantarva voltak,ezúttal szemét sem volt sehol a környéken.Reméljük ez nem csak átmenetei hanem tartós állapot.Gergővel voltunk ezen a túrán.

A Máré vár - imádom

Következett a Mecsek augusztus elején.Egyetlen egy jelentösebb mecseki völgy maradt a Kelet-Mecsekben ahol még nem jártunk a Sín-gödör.Ideje volt ezt is felkeresni.A Mecsek szokás szerint gyönyörü volt,nem hiába az első számú kedvencem.Az elképesztö kánikulában ráadásul a Vár-völgy és erdei csodálatosan kellemes klimával szolgáltak,a források zöme fantasztikusan folyt.Elöször a Máré várhoz mentünk ahol már öt éve nem jártam.Tudtuk zárva van (már három éve),ám így kivülröl is lenyügöző látvány volt a kedvenc váram.Egy órát pihentünk a vár tövében,majd a Gergely-Éva-forrás érintésével mentünk fel elöször a hegyre majd ereszkedtünk le a Sín-gödörbe.Sajnos a völgy nem igazán volt élvezhetö mégpedig a rengeteg körülöttünk szálló légy miatt.Teljesen lefoglalt ezeknek a távoltartása.Ez a völgy is szép volt persze.Ezután viszont a Szöge-hegy megmászsása 40 fokban teljesen kimerített.Nem emlékszem mikor készültem ki ennyire utoljára egy túrán.A hegyen aztán hüvös erdöbe mentünk,de én már csak vánszorogtam.

Végül Komlóra érve egy hideg sör új energiával töltött fel.Ketten voltunk itt is Gergővel.Ez is minden negatívuma ellenére jó buli volt!

Gergő hülyéskedik a násznép elött Dunaharasztiban

Ezután kétszer is Budapest felé vettük az irányt.Az elsöt nem tudtam hova besorolni,nem túra,nem kirándulás...semmi.Hivatalos ügyet kellett elintézni,ennek végeztével sétáltunk egy jót végig az Andrássy úton,át a Lánchídon és az alagúton.De mondom ez nem túra volt.

Rá egy hétre kisértük el csapatunkat Dunaharasztiba.Tehát egy meccstúrával zárult a nyár.Budapest érintésével mentünk.Gyalog mentünk át a Kelenföldi állomástóla közvágóhidi hév állomásig.Ahogy haladtunk elöre az idöben,úgy lett egyre jobb és jobb ez a túra,jöttek az élmények sorra.Remekül éreztük magunkat,ráadásul aztán Dunaharasztiban a csapatunk is gyözött,így felkerült az i-re a pont.Remek nap volt,jó buli.

Hát ez volt akkor a nyár.Több túra nyáron már nem lesz.

Az öszi idény számunkra pedig szeptember elsején kezdödik.

Reméljük hamarosan a kánikula is véget ér és kezdetét veheti az ősz.

Ami a kedvencünk,mert ősszel a legjobb túrázni.

Öszi tervekröl hamarosan!

Túra kánikulában?

Nem igazán járnak jó idők a túrázókra ezekben a hetekben.Saját börömön tapasztaltam,hogy a nyári kánikulában nem mindig esik jól túrázni.

Viszont ha már útrakelünk...néhány megfontolandó jó tanács mindig jól jöhet!

Alapszabály: túrázáskor mindig legyen nálunk elegendő folyadék! Ezt a nyári hőségben még inkább fontos betartani, hiszen a meleg levegő és a tűző nap hatására szervezetünk sokkal jobban igényli a vizet. Ha nincs forrás a túraútvonal mentén, mindenképp töltsünk több folyadékot indulás előtt a kulacsunkba!

Megfelelő mennyiségű folyadék!

A nagy melegben kerüljük a zsíros és a gyomornak megterhelő ételeket, hiszen ezektől szaporább lesz a verejtékezés és rossz közérzetet biztosítanak. Emellett természetesen a tejtermékek sem ajánlottak, hiszen a kánikulában gyorsan megromolhatnak a túra-hátizsákban.

Kerülni a zsíros ételeket és a tejtermékeket!

Persze, kinek mi a kényelmes, de nőknek érdemes a spagetti pántos felső helyett inkább ujjas pólót felvenni, így kevésbé fog leégni túrázás közben a váll és a hát. A nyári hőségben kerülendők a sötét színek, amik magukba szívják a meleget, helyette inkább fehér, vagy legalábbis világosabb ruhát válasszunk.

Megfelelő öltözék!

Bár az erdő sűrűjében a lombkorona távol tartja a napsugarakat, utunk biztosan átvezet mezőkön, gerinceken is. Mozgás közben kevésbé vesszük észre, hogy a fejünk ki van téve a forró sugaraknak, pedig komoly napszúrással is végződhet az izgalmakkal teli kalandozás. Így érdemes egy baseball sapkát, vagy egy kalapot magunkkal vinni az útra.

Tévhit, hogy kirándulás során nem lehet leégni! Arcunkat, karunkat érdemes naptejjel védeni!

Kalap vagy sapka!

Ezeket betartva nagyobb az esélye annak,hogy jól jövünk ki egy kánikulai túrából is!

Az utolsó völgy - újra a Mecsekben

Az elmúlt 35 évben a Kelet-Mecsek minden völgyében jártam legalább egyszer.

Ám egyetlen egy völgy mégis kimaradt valahogy.A völgyek hazájában a Sín-gödör valamiért elfelejtödött.Pedig volt,hogy hallottam róla,meséltek róla,képeket,videókat,leírásokat láttam,de eljutni még ide nem jutottam el.Így hát ideje volt ezt is felkeresni.A 18-as év augusztusának egyik napján érkezett el az idö,hogy felkeressük az utolsó völgyet is.

Hétköznap volt,így a reméltnél jóval hamarabb megérkeztünk Magyaregregyre,nem volt még nyolc óra sem amikor leszálltunk itt a buszról.Kicsi kellemetlenség volt útközben,hogy majdnem bentragadtunk a dunaföldvári buszállomás várótermében hajnali fél ötkor úgy,hogy azt még fütötték(!) is...na de kiszabadultunk.A túra pedig Magyaregregyről indulhatott még nyolc óra elötti kezdéssel.

Magyaregregy

Rég voltam már Egregyen amit szinte hazai pályának tekintettem,hiszen Sándorral sokat jártunk itt is.Így az itteni túrakezdést semmi más nem indokolta,minthogy szerettem volna egy kicsit sétálni Magyaregregy utcáin.Már reggel 8-kor harminc fok körüli meleg volt.A falun hamar keresztülmentünk és a falu határában már fel is tűnt a fenséges Mecsek.Gyönyörü volt mint mindig...Sokat jártam már itt,de ez a látvány mindig rabul ejt.Az országuton baktattunk el a közeli Vár-völgyi bejáróig.Itt szerencsére nem sokat változott a táj.Rögtön a völgy elején ott vigyorgott az erdei fürdő a híres strand amely az ország leghidegebb vízű strandja.Még zárva volt kora reggel lévén,nekem meg eszembe jutottak az emlékek,mennyit jártam én itt....te jó ég!

A falu határából a Mecsek

Az erdei fürdő

A Vár-völgy most is csodálatos volt.A reggeli hüvösben itt a kánikula ellenére is friss volt a levegő és kristálytiszta.Itt már a piros jelzés haladt,ami egy ponton bement az erdőbe és felfutott a hegyre.Bementünk rajta,de csak,hogy végre igyunk egy jó kis forrásvízet.Ugyanis itt volt a Textiles-forrás.Ontotta a friss forrásvízet a forrás!Egy másodperc alatt megtelt a kulacsunk.Ittuk hát a friss jéghideg vízet.Csodás volt.Maradtunk egy kis ideig a kellemes klimájú hűs helyen,aztán visszatértünk a völgybe.Ott mentünk a Máré vár felé.A völgyön végig kellemesen hüvős volt.Elértük a Kadarka kulcsosházat.Itt ágazott le az út,pontosabban fel a várhoz,na és itt volt a Máré-forrás is,amely sajnos nem folyt.

Kadarka kulcsosház

Ez itt egy meglehetős kaptató felfelé a várig.Na és ez maga a sárga+ jelzés is.Ez is elmegy a Sín-gödörbe,de erre túl egyszerű lett volna menni,mi inkább egy kicsivel bonyolúltabb útvonalat választottunk.Elöször is felmentünk a várhoz.Jó volt újra látni kedvenc váramat.Öt év után jutottam el újra ide.Jöttem volna előbb is,de jöttek a hírek állandóan,hogy a vár zárva tart,bezárt.Így úgy éreztem nem érdemes eljönni,de most mégis itt voltam.És nagyon jó érzés volt újra a várat látni,amelynél sajnos a hírek igaznak bizonyúltak - zárva volt.Ráadásul a környéken a szemét is sok volt.Ilyesmire korábban itt nem volt példa.A vár alatt az egyik padon tartottuk meg a reggelinket.

Feltűnik a vár

A Máré vár

A bezárt vár ellenére egy órát kevertünk itt a vár körül.Felmentünk azért a bejárathoz,lenéztünk a ciszternához,megnéztük a várat minden szemszögből és ültünk kicsit elötte a fűben na és rengeteg fotót is készítettünk.A várudvarba is benéztünk,szomorú látvány fogadott:az udvaron nőtt a gaz.Többször írtam már a vár fantasztikus gondnokáról Fóris Laci bácsiról akiröl az új tulaj megfeledkezett.Visszasírtam őt,hisz az ő gondnoksága idején az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.Amikor ő volt a gondnok ragyogott a vár a tisztaságtól és a rendtől.Minek kellett egy ilyen embert félreállítani?Felfoghatatlan...

Aztán bármennyire is fájó volt,ideje volt tovább indulni.A túrának folytatódnia kellett.Na de sebaj,egész biztosan jövök még ide.

A vár bejárata

A vár udvara,a jelenlegi állapotok...Laci bácsi sehol - meglátszik...

A háttér a várnál,sokat jártam már itt

A piros jelzésen indultunk a Gergely-Éva forrás felé amelyről a napokban írtam.(keresd csak vissza,érdemes)!A kánikula ellenére is kellemesen hüvös erdőben nagyjából 400 méterre a vártól feltűnt a varázslatos forrás a Gergely-Éva.Aki olvasgatja a blogomat,az már tudja miért is varázslatos ez a forrás,aki meg nem az nézzen utána!Ugye tudjuk,hogy a Máré várból indult ki az Egri csillagok története és a legenda szerint ehhez a forráshoz járt le Éva és Gergely a szomját oltani.Azóta különféle szóbeszédek járják a környéket,melyeknek egyike az,hogyha iszol a forrás vízéből akkor visszatérsz ide.Nos azthiszem tizenötödik alkalommal voltam éppen itt...és persze most is ittunk a vízéből,amely nem folyt oly nagy ütemben mint a Textiles-forrás,de éppen elegendő volt.

A varázsforrásnál

A varázsforrás után ereszkedtünk lefelé vissza a Vár-völgybe a kanyargós piros jelzésen.Hamar leértünk az Iharos-kúthoz amely szintén folyt.Itt találkoztunk az egyetlen emberrel túránk során.A nagy meleg és a hétköznapnak köszönhetöen ugyanis egész túránkon nem jött szembe senki.Itt az uriember úgy tünt furulyázott.Valami szépet játszhatott és ha nem férfi hanem nő még azt is hihettem volna,hogy a vár elátkozott királykisasszonya...na de férfi volt.Rövid ideig mentünk a völgybe,majd letértünk a zöld+ jelzésre.Ez felvezetett a 470 méter magas Balázs ormára.Nem volt durva emelkedő,de a nagy melegben nem volt a legkönnyebb se....

Felfelé...

Odafenn már érezhető volt a kánikula.Kevés hűs hely volt a nap tüzött....de szerencsére az út aztán beért egy újabb hüvös erdőbe.Megkezdtük ereszkedésünket az utolsó völgybe.Odalenn már a Sín-gödör várt ránk a maga piros kör jelzésével.A völgy a térkép tanúsága szerint nehezen járható.Így is volt,de eleinte nem a terep miatt hanem...a rengeteg körülöttünk repkedö légy miatt ami már-már elviselhetetlen volt.Türölközövel csapkodtunk,hogy távol tartsuk magunktól a legyeket na és aztán a terep is egyre nehezebb és nehezebb lett.Bár a völgy kétségkivül gyönyörü volt!

Akadályok a Sín-gödörben

A völgy nagyrészén a patakmederben kellett menni,mert járható út nem volt.Ez persze a magunk fajtáknak egy óriási élménnyel ért fel,de könnyebb túrákhoz szokottaknak ezt az útvonalat nem javaslom!Amikor már kezdtem úgy érezni,hogy ez csak egy átlagos völgy egy átlagosan futó patakkal,akkor kezdett látványosságba átcsapni a dolog.Mésztufa lépcsökön zubogók alakultak ki és igy ment a patak elöre,mi meg mentünk a patakban mert út nem volt!Csodálatos lehetett volna,de a legyek még mindig körülöttünk zümmögtek.Az utolsó völgy 3km hosszú lehetett.

Valahol a Sín-gödörben

Sajnos a völgy egy ponton véger ért.Én meg elégedett voltam magunkkal,immár elmondhatjuk,hogy bejártuk a Kelet-Mecsek összes völgyét.Kivételes élmény volt mindegyikük!A völgy az Egregyi-völgybe csatlakozott bele a patak pedig belefolyt a Völgységi-patakba.Mi pedig az egregyi országútnál kötöttünk ki.Gyönyörü hely volt ez is,az út viszont forgalmas.Átkelve rajta folytatodott az immár zöld jelzés.Mivel híd nem volt,a Völgységi-patakon is átkellett kelni,na persze ez is egy élmény volt.A patak túlsó partján pedig ott volt a Barna-kő - ha valóban az volt,mert teljesen biztos nem voltam benne.

A völgy vége

Az Egregyi-völgy az országuttal

Emelkedő következett mégpedig a durvábbik fajtából.Gyakorlatilag már ez a Szöge-hegyhez tartozott és a közel 40 fokban megmászása iszonyatos kínlódásba csapott át.Nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,többször is megkellett állnom egy-egy hüvösebb helyen pihenni.Nem is tudom hogyan,de felértünk aztán.Szerencsére hűs erdőbe értünk,az egyik kidölt fatörzsön pihentünk félórát,de hiába.Úgy éreztem elhagy minden erőm.

Folytatva az utat,szerencsére szinten haladt a hűvös erdőben,de én erőm vesztve csak vánszorogtam ezen a szakaszon.Régen készített ki ennyire egy túra...

Fatörzs Szöge-hegyen

Aztán egy ponton már lefelé vezetett az ekkor már piros+ jelzés Szöge-hegyről Komlóra.De lefelé sem volt könnyü,ráadásul a hüvös erdő is kezdett ritkulni.Fokozodott a meleg is.Szenvedés volt a javából.Néha már látni lehetett Komlót,néha még visszatért az út hüvös helyekre.Nem volt több forrás a vízkészletünk pedig felmelegedett...Nagy nehezen értünk le a városba Komlóra.Kellett még pár száz méter ahol hideg italra bukkantunk.Útközben még megnéztük az új komlói templomot,de mát nagyon szomjaztunk.

Feltünik Komló

A templom

Egy Penny boltra akadtunk,gyorsan vettünk hideg italt amit még a parkolóban el is fogyasztottunk.Majd körülnéztünk kicsit a városban.Voltam itt átutazóban,de utoljára pont 20 éve volt annak,hogy alaposabban körülnéztem a városban.Komló egy nagyon szép,de haldokló város.A bányák bezárása miatt alig akad erre munka,a lakosság rohamosan csökken...Felmentünk a hőségben a Bányászparkba,én már vánszorogva.Az emlékmünél pihentünk és néztünk le a városra.Majd lejövet onnan a város főterén a szökőkútnál tartottunk egy nagy mosakodással egybekötött pihenőt.Majd egy újabb bányászati emlékhelyre bukkantunk,ezt is megnéztük.

A Bányász emlékműnél

Ez is valami bányászpark

Az utca túloldalán egy kocsma hívogatóan vigyorgott ránk.Belültünk hát és elfogyasztottam egy jéghideg sört...nem kell ecsetelnem milyen jól esett...Hát itt végzödött akkor ez a túra,amely minden nehézsége ellenére nagyon szép volt.Sajna a hőség emelkedövel egybekötve kivette az erőmet,de bármikor bevállalnám újra.Még annyi volt,hogy egy fagyit elfogyasztottunk,majd busszal elmentünk Pécsre ahonnan az IC-vel repültünk haza.

Jéghideg sör

Mint írtam korábbi bejegyzésemben,sajna kamera problémával küzdünk.Láthatóan a képek sem a legjobb minöségüek.Készült egy film is,amit megpróbálok kellöen megvágni és feltölteni,de a minösége nem lesz olyan mint az elmúlt időszak filmjei...

Valamikor meg csak megoldodik ez a problémánk is.

Túránk útvonala