Isten barmai

 Sajnos már sokszor megbizonyosodtam róla,hogy tele a világunk barmokkal.Akiket ki tudja milyen okból ránkszabadított a jó(?) Isten...Ők isten barmai.Megmagyarázhatatlan a normális emberek értékrendjével teljesen ellentétes dolgokat művelnek és teszik mindezt gyakorlatilag büntetlenül.Hiszen ők isten barmai. Isten akinek jóságáról erős kétségeim vannak,védelmezi őket,hiszen mi mással magyarázható,hogy jó emberek,jó lelkek szenvednek folyamatosan,ezek a csodabogarak viszont vígan élik világukat.Rombolnak,átgázolnak mindenen,másokat bántanak,sértegetnek,kihasználnak.Ők isten barmai.Újra jelentkeztek...

Máré vára a Mecsekben

Kedvenc váram a Máré vára Magyaregregy határában a Kelet-Mecsek északi részén.Talán mindez kiderülhetett már ebből a blogból.A várban augusztus elején lesz kerek negyven éve,hogy első alkalommal jártam.Azóta pedig már vagy húsz alkalommal.Mindig szívesen jövök ide,hiszen derűs és jó emlékek kötnek ide,a környéket pedig imádom.Soha semmi probléma nem volt még az itteni dolgokkal,az emberek is normálisan álltak hozzá mindenhez.Vigyázták ezt a kis mecseki gyöngyszemet.Egészen a minapig...

Feltehetőleg isten barmai közül páran a 2026 június 17-ről,18-ra foduló éjszakán a vár lezárt ciszternáját feltörték és a vár kőfalát megbontották (...) A ciszternában tárolt dolgokat felforgatták és részben elhordták,a vár köveiből pedig nyársalót építettek.A nyársalóhoz felesleges köveket pedig ledobálták a hegyoldalba.A vár alatti területek és a parkoló meg tele volt gumióvszerekkel.

Mit lehet erre mondani?

A Máré vár megóvása és fenntartása rengeteg munkát és odafigyelést igényel.Az ilyen szintű vandalizmus,a történelmi falak megbontása és a környezet ilyen jellegű meggyalázása egyszerűen elfogadhatatlan! A vár kezelői megtették a feljelentést a rendőrség megkezdte a nyomozást.A vár országosan védett,kiemelt jelentőségű műemlék,annak rongálása súlyos bűncselekmény. (forrás: Máré vár közösségi oldala)

Negyven éve járok ide és szeretnék még egy kis ideig...

Sokszor elcsodálkozom, - pedig már nem kéne,hiszen annyi mindent láttam - ,hogy meddig bír még süllyedni az embernek hívott magát felsőbbrendűnek hitt szarházi söpredék.Vajon miért születnek ilyen senkiháziak erre a világra.Miért engedi az Isten az ilyen fosok létét is?Nem hiszem,hogy ha el is kapják őket,hogy van olyan törvény ami kellően bünteti őket,vagy,hogy valaha is megbánják amit tettek.Ha rajtam múlna szó nélkül elvágnám mindegyikük torkát,hiszen ilyen véglényekre aztán végépp semmi szüksége ennek a világnak.

Az csoda,hogy a várat őrző sárkányba nem tettek kárt.Talán az illetékesek felszerelhetnének pár helyre kamerákat,hogy az ilyen suttyókat minél előbb el lehessen kapni. 

Isten barmai eközben valahol biztosan röhögnek,hogy milyen fasza gyerekek.De az röhög igazán aki utoljára röhög!

Kedvenc váraink (5.) - Máré vára

 Sorozatom következő alanya az a vár amelyben a legtöbbször jártam és amely a legkedveltebb a számomra.A várba amelyhez még Sándor vitt el először 1986 augusztusában és amelynél Gergővel is jártam az utóbbi időben vesztett régi varázsából és ha azt leírom,hogy mindez egyetlen ember miatt,akkor mindenképp érdemes elolvasni a sorozat augusztusi részét!Ezzel a várral ugyan már többször is foglalkoztam részletesen,de természetesen helye van a Kedvenc váraink sorozatban is.

A Máré vár ahogy feltűnik a vándor szemei előtt ha a Mecsek felöl jövünk

Magyaregregy községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a vár.

Keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárás után épült, de első említése, ,,Castrum Mare” alakban csak az 1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerősíti annak birtokában.

Később, 1347-ben a vele rokon máréi Gunyafiak a Becseieknek zálogosítják el. E két család később egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait, majd az uradalom örökösödés útján 1505 előtt a Várady család tulajdonába került.

A Kelet-Mecsek őrszeme

Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de Várady Istvánné parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette.

Pécs elfoglalása után 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták a törökök. Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak.

A vár valószínűleg a XVI. században tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már, mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.

Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt. Tábla emlékeztet az itt meghalt két szabadságharcosra. 1960-ban kezdték meg a vár feltárását és helyreállítását.

A bejárat

A várat 1960 utáni időszakban kezdték helyreállítani és igazából még ma sem végeztek vele.Talán egyszer ide és elér majd nagy várhelyreállítási program és úgy nézhet majd ki a vár mint fénykorában.Persze számomra így mostani állapotában sokkal jobb.

A vár a túrázók egyik kedvenc célpontja volt évtizedeken keresztül.Népszerüségét csak növelte Fóris Laci bácsi a vár gondnoka,aki redkivüli kedvességével és emberszeretetével még több turistát csalt erre.

A vár 2015-ben számonra tisztázatlan okokból bezárt,majd 2019-ben megnyílt.Valószínűleg vagy tulajdonos,vagy üzemeltető váltás történt,ami azzal járt,hogy Laci bácsira nem volt tovább szükség...Ezzel a húzással ez a vár elvesztette azt a varázsát amely évtizedeken keresztül jellemezte,ráadásul boros belépődijat kell ma már fizetni,ha beakarunk jutni,ettől csak még tovább vesztett a régi varázsból.Hiszen hiába a pompa(?) a kiállítás a ritka rendezvények,ezek fele annyit sem érnek mint anno Laci bácsi egymaga a kedvességével és a kivételes tudásával a várat illetően...

A várudvar

A várnak csodás legendája is van,amit már leírtam e blogban,de nem maradhat ki sosem.Elöször ezzel a nem mindennapi sztorival első itt tartozkodásomkor találkoztam egy várról szóló kis ismeretterjesztő füzetecske hátsó oldalán,már akkor rabul ejtett.

Magyaregregytől délre, a Máré-várban lakott Máré vitéz ifjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította. Elbúcsúzott feleségétől, akit arra kért, hogy várjon rá hűségesen. Múltak az évek, s Máré nem jött haza. Felesége már elsiratta, halottnak hitte, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt át a bánatos asszonyhoz. Máré-vár asszonya már nem törődött urának tett ígéretével. Addig-addig, míg az asszonynak és Miklósnak szép lányuk született. A kis­lányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis haza­térhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Mindkét várat megostromolta, ágyúval halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. Lányuk életben maradt, de az anyja megátkozta. Az átokkal sújtott leány a hegy megköze­líthetetlen barlangjában rejtőzik és várja szabadulását. Minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgyi pa­takban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy medvét, egy kígyót meg egy varangyos békát. Eddig még nem akadt ilyen vadász. Az elvarázsolt leányt tovább őrzi az ott álló há­rom kőkatona.

Próbáltam az évek alatt utána járni ennek a mondának,kideríteni melyik a 77.év és piros pünkösd hajnalán lemenni ahhoz a patakhoz,de nem akadt ebben partnerem.Így nem sikerült kideriteni,hogy van-e a legendának bármiféle valóságalapja.Nincs kizárva,hisz a vár környékén több falu is létezett a legenda pedig szájról szájra terjedhetett...

Várudvar és a palotaszárny

A várat tehát Magyaregregy szomszédságában találjuk meg a Vár-völgy felett egy szirten.Ebben a várban jártam legtöbbször túrázásaim történetében,ez a szám pedig nagyon közel lehet a húszhoz.Rengeteg szép emlékem van innen és ide vezetett az egyetlen olyan túra amikor a két álltalam ismert legnagyobb túrázóval és természetjáróval túrárazhattam ide - Sándorral és Gergővel... Nagyon sokat voltam itt külön Sándorral és Gergővel is,a gyerekkori haverjaimmal,Mónival,Zolikával is jártam itt már.Emlékek tucatjai fűznek ide.

Mint írtam a vár Laci bácsi távozásával óriásit vesztett a varázsából,abból amiért annyiért megszerettem egykor.Erre csak rátesz egy lapáttal,hogy sem Sándorral,sem Gergővel nem jöhetek már ide.A borsos belépő sem teszi vonzová a várat,de mivel a kedvencem,így mindenképpen jövünk még ide!Ha szerencsém lesz akkor még az idén,ha nem akkor máskor,de jövünk még!

Filmünkben 34,38'-nál érjük el a várat.

Sárkány őrzi ezentúl a Máré várát!

Talán egy kicsit szokatlan,talán egy kicsit nem oda illő dolog várja ezentúl a Máré várához betérőket.Legalábbis elsőre így gondoltam,aztán megbarátkoztam a gondolattal,aztán pedig már egész jó ötletnek véltem.A várat ezentúl ugyanis egy sárkány őrzi majd!Pontosabban arról nincsenek infóim,hogy végleg itt marad-e a sárkány,vagy csak egy ideiglenes kiállítási darabka.Reméljük,hogy marad és akkor idővel mi is megtudjuk majd nézni és nagyon bízok benne,hogy vandálok nem teszik tönkre.Na de mit is keres itt egy sárkány?Mivel,hogy sem a vár történetéhez,sem a legendájához nem fűzödik semmilyen sárkányos tevékenység.A választ a Mesemíves közösségi oldalán találjuk meg.A képek is onnan valóak,bízok benne majd egy szép napon saját képekkel is szolgálhatók.A szöveget pedig változtatás nélkül megosztom most:

Roppant fenevad

"Befejeződött a Máré-vár felújítása. Az alsószinten vártörténeti kiállítás, az emeleten a Kelet-Mecseki Legendárium látható, ahol a környék monda- és mesevilága kel életre. Ehhez kapcsolódik a vár bejárata előtt trónoló sárkány, Baráth Gábor használt gumiabroncsokból készült munkája.

Többen felvetették, mit keres itt egy sárkány? Mecseknádasd határában található a „Sárkányjárás” nevű hely, ahol a település legjobb szőlője terem. Nevét onnan kapta, hogy az erdőnek olyan az alakja, mint egy fekvő sárkány. Ezt használtam fel Az erdék és a tündők regéje c. nádasdi mesémhez, amely a projekt része. "

Ő lenne Olvasztó?

"Ércnyelő

A Vashegy kincse vonzotta a sárkányokat, hisz közülük néhány egyenesen az érc rabja. Elpusztítani szinte lehetetlen egy ilyen ravasz fenevadat, de az érc bódult szeretete okozta már tűzokádó vesztét. Azt is beszélik, ha valahol megorrintja a zsákmányt, onnan nem tágít többé. Ahogy a kovácstűz hevíti a vasat, a sárkány is úgy emészti fel az ércet. Lángjával megolvasztja, bekebelezi, csak úgy habzsolja!

Három feje nőtt a sárkánynak, s mindhárom külön életet élt! Raboló, a jobbszélső, éles szemével észrevette a zsákmányt, s a sárkány rögtön rátette hatalmas, pikkelyes lábát mindenre, ami útjába került, hegyes karmai többé el nem engedték.

Középső fejét Olvasztónak hívták, ő volt a legveszélyesebb. Olyan vastag és kemény volt rajta a bőr, hogy nem fogta se pallos, se bárd. Belőle tört elő a legperzselőbb lángcsóva. Házakat, utcákat, falvakat, városokat, birodalmakat emésztett már fel e tűz.

Baloldali fejével pedig befalta mindazt, amit megolvasztott, nem véletlenül hívták Habzsolónak.

Rettenetes fenevad

Három szájából semmihez sem fogható hang buggyant ki. Leginkább óriás, őrült kakasok kukorékolásához hasonlított. Főként, ha a három fej egyszerre üvöltött. S aki ezt a hangot meghallotta, igencsak belesajdult a dobhártyája.

A sárkány robosztus testét borító pikkelyek oly kemények voltak, mint a vas. Lángfúvástól megfeketedett hegyes fogai, mint kés az áldozatát, úgy hasították az ércet. Ragadozó, görbe karmai, mint a borona, úgy szántották mindazt, ami útjába állt. S e rettenetes fenevadnak a pusztítás volt az egyetlen tudománya".

Valószinűleg az alkotó és a sárkány

Hát eddig tart ez a kedves sztori.Innen is gratulálok a klassz ötletért.Valóban nagyon remélem,hogy nem esik bántódása a sárkánynak,hiszen veszélyt rá csupán csak az ember jelenthet... és abban is reménykedem,hogy lesz rá alkalmam megcsodálni,hiszen tervezünk a környékre túrát 2021-ben.A vár tehát már biztonságban,reméljük a sárkány is.

szöveg és képek forrása:Mesemíves facebook oldala.

A legősebb ősklasszikus - Királyok emléktúrája a Máré várhoz

Hogy is van a dalban?"Tudod jól hova mész,de végül hazatérsz..."

Ha ezt a túrát kellene jellemeznem akkor ez olyan mintha hazatértem volna.Nehezen jött össze,sőt voltak napok amikor úgy tűnt az egészből semmi sem lesz,de aztán 13-án péntek hajnalban útrakeltünk az immár szokásos csapattal a Mecsekbe,ráadásul arra a részre ahol annak idején Sándor bevitt a túrázás világába,ahol rászoktatott a jóra.Ahol aztán annyi,de annyi túrát megtettünk,ahova lejártam nyaralni éveken át,ahova aztán Gergőt is elhoztam.Szóval amikor péntek reggel 3/4 kilenckor Szászvár főterén leszálltam a buszról,úgy éreztem hazatértem...

Megérkezés Szászvárra

Az utazás a 21.század lassan derekán még mindig nem egyszerű ide,sőt voltak harminc-negyven éve olyan időszakok amikor egyszerűbb volt mint manapság.Vonatot és buszt is igénybe kellett vennünk,háromszor kellett átszállnunk és egy hétköznapot kellett választanunk,mert hétvégén még ennél is tragikusabb...Volna hova fejlödni.Mindegy,tehát péntek reggel leszállva a buszról hazatértem Szászvárra.Átmentem egy párszor a falun az évek alatt,de utoljára 10 éve álltam meg itt...Ideje volt újra egy túrát indítani a legősklasszikusabb helyszínről...Tíz év múltán úgy tűnt a főtér csinosabb lett,Szászvár pedig a lassan őszbe hajló szeptemberi reggelen a legszebb arcát mutatta.

Ősklasszikusra készültünk,ami persze hármunk közül csak nekem volt az.Móni járt már itt párszor,de Zoli most jött elöször,neki teljesen új volt minden.A túra sokmindenben jelképes volt,különös jelentőséggel bírt ahogy azt szoktam mondani.Elöször is ez volt az egyik legalapabb túra az életemben,a legősibb ősklasszikus.Másodszor tavaly ősszel,ez lett volna a Sándor emléktúra is,ugyanezen az útvonalon még Gergővel együtt...Harmadszor mivel sajnos Gergő is elment,így a túrát a Királyok emléktúrájává nyílvánitottam.Hiszen ez volt az a túra a történelemben amelyen az életem valaha volt két legnagyobb túrakirályával,két legjobb emberével együtt túrázhattam.Bármily meglepő egy ilyen alkalom volt csak...feltéve ha leszámitom a Nyárádi kunyhóig tartó túrázásokat.

Itt volt az a bizonyos szüreti fesztivál 2003-ban,van róla bejegyzés a blogban

Terv tehát az ösklasszikusra a szokásos útvona volt.Szászvárról indulva a Bánytelepet és az Ól-völgyet érintve elérjük a szeretett Nyárádi kunyhót.Itt pihenünk egy nagyot,ha időnk engedi lemegyünk a két forráshoz a Balincai-kúthoz és a Kata-forráshoz (ez kiesik amúgy az útvonalból),majd visszatérve a Németdöglésen át leereszkedünk a Vár-völgybe,az Iharos-kútnál újabb kis pihi jön,majd felmászunk a Gergely-Éva forrás érintésével a Máré várhoz,onnan vissza a Vár-völgybe,majd a Vár-völgyi buszmegállónál fejezzük be a túrát.Nagyjából 16km várt ránk.Kilenc óra előtt tehát,elindultunk Szászvár főteréről a csodás szeptemberi reggelen.Szászváron amúgy élnek rokonaim,Sándor családja,felesége,lányai.Ám egyrészt nem volt most idő hozzájuk bemenni,másrészt a mai napig úgy érzem,hogy nem szeretnek annyira mint ahogy Sándor szeretett,ők inkább a nem régi elhunyt testvéremért voltak oda,meg nem is azon a részen laktak amerre a túra vezetett,így meglátogatásukról most lemondtam...A Sándor emléktúrán ősszel úgy lett volna amúgy,hogy Gergővel leszálltunk volna egy megállóval előbb és elmentünk volna a helyi temetőbe Sándor sírjához,most azonban hála ennek a remek tömegközlekedésnek buszhoz voltunk kötve,így nem volt idő sajnos erre a kitérőre,de egyszer majd eljövök és tiszteletemet teszem a sírjánál.Ő úgysem ott van,ahogy Gergő sem az ő sírjában...

A borháznál

Elindultuk tehát a piros+ jelzésen ez vitt fel a Nyárádi kunyhóig és ez volt az a túraútvonal amelyen az életem során a legtöbbször jártam.Az ősklasszikus.Tíz éve azonban mint írtam is,nem jártam erre,így szinte az újdonság hatásával volt rám minden.Szászvár ezen a dél felé haladó úton is szép.Elhaladtunk a borház mellett amelynek szomszédságában az a bizonyos szüreti fesztivál volt 2003-ban.Minden méteren édes emlékek ugrottak be,a borház után nem sokkal volt a strand ahol rengeteg jó buli volt...Szomorúan állapítottam meg azonban,hogy a strand melletti vendéglátóhely épületét lebontották...Pedig...itt rúgtam be az életemben a legjobban még 1992-ben az unokanövérem lagziján...Azt ide jártunk le a haverokkal amikor a kunyhóban nyaraltunk több év során is.Szerencsére maga a strand az teljesen rendben volt.Mentünk tovább a piros+ -on,amely a bányatelepig betonút volt.

A szászvári strand bejárata odafenn

Fentről nézve,ott lenn a betonút maga a piros+

Nyugis kis házak voltak a falu ezen részén amely már a település déli végén volt.Innen tovább csak a Mecsekbe vezetett az út.Kiérve a faluból pár kilométeren át haladt a betonút,de sokat mentem itt...Fák között az út behatolva a mecseki erdőben haladt a túra.Az ilyen részekre szoktam azt mondani,hogy kissé ingerszegény,de ez nem volt az...Volt egy új tanösvény az út mellett,ez új lehetett hiszen korábban sosem láttam.Mivel nem ismertem nem mentünk be,pedig az pár száz métert ment benn a sűrűben,azt visszatért a piros+ jelzésbe.Amúgy térképet nem hoztam a legősklasszikusabb túrára.Minek?Otthon voltam...Rövidesen elértük az egykori Bányatelepet.

Az egykori bányatelep fő épülete

Itt valaha lakóházak is voltak,Sándorék is itt laktam 1976-ig.Most sok elhagyatott romló bányaépület volt itt,az egésznek a központjában az a két emeletes ház állt,amelyet én kinéztem magamnak és Zolinak korábban már küldtem róla képeket,szóval ezt akarjuk mi megvenni és átalakitatni turista szállodává.Persze ehhez csak pár száz milla hiányzik...Most itt volt az alkalom,hogy közelebbről megvizsgáljuk az épületet.Be is mentünk.Az egész olyan volt mint egy kisértetház ám mégis lenyügöző.Meglehetősen leromlott állapotban volt az épület,de láttunk benne fantáziát.Micsoda szállodát lehetne itt kialakitani.Járva a szinteket a helységeket el is döntöttük mi hol és hogy lesz...Remek szállodát fogunk ebből kihozni!Na persze valószinűleg csak következő életünkben...

Itt lesz majd a szálloda hallja

Most még ilyen,de majd ragyogni fog!

A jövendőveli szállodánk után a piros+ -on haladva továbbra is folytattuk a túrát.Itt ért véget a betonút is és váltott végre igazi turistaúttá.A telep után egyből beér az út az Ól-völgybe.Ami nagyon szép.Körülölelik a csodás mecseki erdők a völgyet a levegő fantasztikus minőségére pedig szavak sincsenek.Itt is van egy kulcsosház ami a szászvári nyugdijasoké.Ezt sem láttam már tíz éve,örömmel állapítottam meg,hogy teljesen rendben van.Az út tovább még halad a völgyben,majd jobbra le,pontosabban feltér az erdőbe.Itt kezdi meg emelkedését a Nyárádi kunyhózoz ami ide kb.másfél kilométer.Nem egy vészes emelkedő,nem igazán erőlteti meg az embert.Persze voltak olyan évek amikor a kunyhóban nyaraltunk és gyalog-galoppban vittük fel a cuccainkat,hát akkor nem ezt mondtam...

Az Ól-völgyi kulcsosház

Lenn a mélység

Ahogy halad előre a vándor ezen a túrán úgy lesz egyre szebb és szebb a táj.A hegyoldalban kapaszkodó turistaútról csodás volt a mélység,az alattunk elterülő Ól-völgy látványa.Aztán néhány tucatnyi méter után felsejlik egy rét...a kulcsosház előtti rét...Odaérve már jól látszik a Nyárádi kunyhó és a mellette lévő Vörösfenyő kulcsosház.Mindig is a szívemet melegitette ez a látvány...A rét most is lenyügöző,a legszebb rét a világon!Mennyi,ohh de még mennyi sok élmény fűz ide...Sokminden levan írva ezekből ebben a blogban is.Megérkezve a kulcsosházakhoz letettük hátizsákunkat az egyik asztalkára.Zoli elöször volt itt,úgy tűnt földbe gyökerezett a lába,látva ezt a csodás helyet.Mielőtt körbenéztünk volna,megreggeliztünk.

A szívet melengető látvány

Jól esett itt a kaja (mint mindig).Beszélgettünk még aztán körülnéztünk.A kuhyónk a Nyárádi kunyhó nem volt jó állapotban.Nagyon nem...még a két évvel ezelőttihez képest sem,amikor Gergővel itt voltam.Körbejárva megnézve szomorúan tapasztaltam,hogy gyakorlatilag csak a jó lélek tartja már egyben...Sajnos úgy tűnt összedölés esélyes...Ez rendkivül elszomorított.A kunyhó és az én különös kapcsolatomról vele ezen a helyen olvashatsz.Benézve az ablakon döbbenetes látvány fogadott: üres volt minden!Az emeletes ágyak,az asztalok,a konyhaszekrény,az egész sehol nem volt....ez kissé bénitólag hatott rám,nem is volt szívem erről képet csinálni.Móni azonban lőtt egy képet.A konyhaablak nyitva volt,azon bekukucskálva csinálta,ez tehát az ő képe a megdöbbentő látványról.Ezen látni,hogy egy ágy maradt ugyan benn,de minden más nem.

Számora fájó látvány

Rendkivül elkeserítő volt a dolog és a házikó állapota...Valószinű azért ürithették ki,mert életveszélyes...bármelyik percben összeomolhat.Huhh...A kunyhó amelyet nagybátyámék kezeltek a 80-as,90-es években ahová annyi,de annyi emlék fűz,úgy tűnt az utolsókat rúgja...Attól félek ha egy-két év múlva erre járok majd újra,a kunyhó már nem lesz sehol...mert addigra összedöl...Na az a nap is olyan lesz mintha egy közeli hozzátartozómat veszíteném el.Fájó volt ezt látni.A ház elötti réten még fotózgattunk és ökörködtünk egy sort.Éreztem Gergő és talán Sándor simogatását a hátamon,tehát itt voltak velem,ahogy az kell...A kunyhó életveszélyes állapota sem tudta elvenni ennek a helynek a varázsát.

A Nyárádi kunyhó

A kunyhó és az egyetlen élő ember akinek szívében még benne van....

Móni a szép réten a házikó előtt

Ezekután megtekintettük a pottyantósokat a házakhoz tartozó wc-ket.Ezek Zoli gyengéi...minden pottyantósnál ami utunkba kerül ökörködünk egy sort .Ez sem volt kivétel.Mielőtt folytattuk volna a túrát kellett egy kis bohóckodás itt.Persze ezekről fotók is készültek.Amúgy a wc rendkivül tiszta volt!Mikor kihancúroztuk magunkat úgy döntöttünk,letérünk akkor túránk útvonaláról és megnézzük a közeli két forrást,ahonnan mindig a vízet hoztuk mikor itt nyaraltunk.Ez nagyjából oda-vissza 800 méteres kitérő volt.

Egy a wc-s képek közül

A források úgy tűnt messzebbre vannak mintahogy emlékeztem rájuk.Le és fel vezetett az út hozzájuk.Te jó ég,innen vittük mi a vízet kannákban?Ezen az úton?Hihetetlennek tűnt..Odaérve a forrásokhoz láttuk,hogy a Balincai-kút most sem folyik.Vajon az elmúlt években volt-e olyan amikor folyt?A Kata-forrás viszont bőven ontotta a vízet.A két forrás egymás alatt volt,kb.negyven méterre egymástól.Itt frissitettük is a vízkészletünket na és persze ittunk is a friss üde vízből.Kannákat most nem kellett tölteni,csak a kulacsainkat.Itt is fotózkodtunk és indultunk vissza a mi eredeti utunkra.

Balincai-kút

Kata-forrás

Visszaérve a pottyantósokhoz,búcsút vettünk a piros+ jelzéstől és a kunyhótól.Remélem látom még... A zöld + -on folytattuk tovább.Amúgy maga ez a hely turistaút csomópont,vagy 8 külömböző jelzésű út fut itt össze.A zöld+ vezetett a Vár-völgybe.Elöször elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Ez volt a harmadik forrás ahonnan vízet nyertünk ha a kulcsosházban nyaraltunk.Ám ez sem folyt.Itt következett aztán a túra legnehezebb szakasza.Erős emelkedő jellemezte a következő 3-400 métert.De sikeresen letudtuk ezt.Ezután többnyire szinten ment az út,arébb fa kitermelés folyt...ez sem volt egy üditő látvány,látni ahogy az ember pusztitja az erdőt...Később pedig már ereszkedett az út le a Vár-völgy felé.Nem beszéltem még a jelzésekről.Végig túránk során kifogástalanul voltak felfestve!

Itt-ott akadály is került elénk,de legyőztük őket

Leérve a Vár-völgybe az teljesen rendben volt.Hamar odaértünk az Iharos-kúthoz,amely szintén nem folyt...Mindegy,a Kata-forrásból hozott vízünk kitartott és még hideg is volt.Pihentünk itt is.Búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől is,örvedtünk a piros csíknak.Ez visz majd fel a várhoz.Innen újra emelkedett az út,ám ha van a világon olyan hely ahol szeliden mégis látványosan emelkedik az út akkor az ez volt.

A Vár-völgy a Rikájónál

Az Iharos-kút is elapadva

Ezen az útszakaszon volt a Gergely-Éva forrás is,a különös legendával bíró forrás amelyről már rengeteget írtam a blogomban.A dolog lényege,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Az én esetem is bizonyítja,hogy a legenda igaz,hiszen vagy húszadszorra jártam itt és Móni is kb.ötödjére.Zoli elöször.Sajnos Gergő már nem térhetett vissza...és az ő esetében megdölt a legenda is...Bár egyszer mindenkénél megdől,hisz senki sem él örökké,de Gergő bántóan fiatalon ment el...A forrásból a víz éppen csak csordogált.Egy kulacsot megtölteni beletelt volna vagy tíz percbe,de pohárból azért tudtunk inni bebiztosítva a visszatérést.Érdekes volt,az elapadó mecseki források így csapadékos időszak után..Ötből a negyedik forrás volt amelyik nem folyt (ez is csak nagyon minimálisan).Amúgy mivel ez volt Gergő kedvenc forrása elneveztem természetesen Gergő forrásának.

A legendás forrás

Innen csak egy köpetre volt már a Máré vár.Hamarosan el is értük azt.Első pilantásra ez a vár is olyan hatást kelt bennem mint a kunyhó...szívetmelengetőt.Itt is rengeteget jártam,élmények tucatjai fűznek ide.Szerencsére úgy tűnt a vár rendben van és hétköznap ellenéra mozogtak erre emberek is.Mint később kiderült egy filmforgatásra készültek éppen.Tavaly jártam itt Gergővel a Sín-gödöri túra keretein belül,akkor a vár zárva volt,mint ahogy az elmúlt négy évben mindig.Most azonban nyitva volt,tálcán kínálta magát.Ráadásul a belépés ingyenes volt.Ám Laci bácsi a vár korábbi közkedvelt gondnoka nem volt itt...Ezzel rúgta a legnagyobb öngólt a vár jelenlegi üzemeltetője,hoszen Laci bácsi személysége szerintem évi legalább plusz 500-1000 látogatót jelenthet...

Máré vára első látásra

A vár odabenn is lényegében rendben volt.Ám érzödőtt azért Laci bácsi hiánya,nem volt azért akkora rend mint az ő korában.Volt ugyan benn egy gondnok,de az a köszönésen kivül nem szólt az emberhez.Laci bácsi ilyenkor már elmondta a vár teljes történetét.Jó volt bent lenni.Ugye tavaly nem lehetett bejönni,utoljára meg 2013-ban voltunk itt előtte.1986-ban voltam itt elöször Sándorral,tavaly pedig utoljára Gergővel...ez pedig az ő emléktúrájuk éppen... A palotaszárny ugyan levolt zárva,bemenni nem lehetett a kiállítást megnézni,de a gyilokjáróra szabad volt az út,fel is mentünk hát.

Várudvar

Hosszú idő után jutottam újra be

A gyilokjáróról pompás a kilátás a Vár-völgyre és a Mecsek vonulatára.Sokszor láttam már ezt a látványt,de sokadszorra is lenyügözőtt.Csodaszép volt innen (is) a Mecsek.Zoli elöször felérve a gyilokjáróra megszédült,de aztán rendben volt és lenyügőzte őt is az egésznek a nagyszerűsége.Elnézelödtünk fenn vagy félórát,Móni nem jött fel,ő tériszonyos.Pedig ez volt a túra legszebb része.Fotózkodtunk fenn is egy sort.Egy szőke bombázó jött fel két pasival majd szomorúan állapitotta meg,hogy ez a hely fotózkodásra nem alkalmas...Hát...nagy az isten állatkertje...ha ez nem alkalmas rá,akkor vajon mi...?Mümájer volt a javából.Mi azért tudtuk fotózkodni nem is keveset.

A várudvar a gyilokjáróról

Várfal és a Mecsek

Lejövet búcsút vettünk a gondnoktól,Móni elmondta,hogy azt azért megkérdezte honnan jöttünk.Kijövet a várból az előtt ott voltak a filmesek akik nagyban készülödtek.Lenn náluk pedig egy szelid solyóm pörölt erősen,közelebb mentünk hozzá,nem ijedt meg tőlünk.Közben az egyik hölggyel beszélgetésbe elegyedve kiderült ők nem is igazán filmesek,hanem egy hagyomány örző egyesület akik itt csinálnak valami témába vágó filmet.Elköszöntük tőle is,majd megkerültük a várat ahogy Gergővel is tavaly.Teljesen rendben volt,nem volt semmi omlásveszély vagy ilyesmi.

Kijövet a Máré várból ez a látvány fogad

A sólyom felcsapott várőrzőnek

Hátul...

Búcsút vettünk a Máré várától.Nem tudom mikor vezet erre újra a sors.Lefelé a Vár-völgyből jövő betonúton mentünk,ugye tavaly itt jöttünk fel.Az út melletti Vár-kút meglepetésemre bőven ontotta a vízet.Meglepő volt,mert ettől vártuk legkevésbé.Tudtam ez a forrás évek óta elvan apadva.Látva a többi általában bővebb vízű forrás elapadását nem gondoltam volna,hogy éppen ez folyik majd,de így volt.Folyt ezerrel.Frissitettük a vízkészletünket,bár túránkból már sok nem volt vissza.Ezután visszatértünk a Vár-völgybe.

Búcsú a vártól

Lenn a többiek még megcsodálták a Kadarka kulcsosházat,majd a völgyben elindultunk a végkifejlet felé.Még utunkba került a Textiles-forrás.Tavaly ugye ez folyt legjobban és most is.A forrás hozta a közelezőt,így megállapítottam,hogy a hét forrásból amit ma érintettünk három folyt.A Gergely-Éva pedig csordogált.Tavaly lényegébe innen indultunk.Lelki szemeim előtt megjelent Gergő ahogy tölti a kulacsát a forrásnál,majd rámegy a hídra egy fotó kedvéért...Mi is így tettünk.Teletöltöttünk minden létező kulacsot flakont,ezt a vízet már vittük haza,hogy otthon is legyen jó minöségű víz végre.

Ökörködés a hídon ahol tavaly Gergő tette ugyanezt...

Folyik a Textiles...

A Máré strand a völgy végén zárva volt így a bent található Máré csárda is,pedig kedvünk lett volna egy jó babgulyáshoz.
A szemben található kemping viszont nyitva volt amelyben volt egy büfé,itt megittunk egy kávét és nyaltunk egy jégkrémet.Innen 50 méterre volt a Vár-völgyi buszmegálló.Itt ért véget a túra.

A Sándor emléktúra így tehát valóra vált.Nem egészen úgy ahogy akartam és nem azokkal akikkel akartam...hiszen akivel szerettem volna ezt valóra váltani,azért is emléktúra lett belőle.Így tehát ez volt a Királyok emléktúrája.Jó volt,jó buli,de az élet néha kegyetlen...

A Vár-völgy bejárata

Hazefelé busszal Bonyhádig buszoztunk majd ott megvártunk egy Dunaújváros-Budapest felé tartó járatot,amelyen rengetegen voltak,de nagy részük Szekszárdon leszállt.Innen már aztán kényelmes volt az út.Mivel az autópályán jöttünk így hamar hazaértünk.Kellemesen elfáradtunk,tényleg klassz túra volt ez az ösklasszikus!

A túra útvonala

Az utolsó magyar várostrom

Talán a lassan három esztendős blogomból is kitűnik,hogy a magyaregregyi Máré vára az első számú kedvenc váram.Sok-sok bejegyzés van már róla a blogban ami ha minden jól alakul,akkor idén még gyarapszik,hisz tervebe van véve ide egy túra,lehetőség szerint szeptember 15-ig.

A májustól ismét látogatható Máré-vár 1956-ban kapott gyászos szerepet. Igazán mégsem a szovjet páncélosok támadása miatt fontos és érdekes, hanem azért, mert olyan nagy számban kerültek elő faragott kövei, hogy azokból hitelesen bemutatható volna az erősség reneszánsz korszaka.

A kedvenc váram,ki gondolná,hogy itt volt az utolsó magyar várostrom?

Bár Máré-vár minden bizonnyal a 13. század második felében épült, első említése – mint királyi adományé – csupán a következő elejéről, 1316-ból maradt fenn. A stratégiailag jó helyen lévő vár a hozzá tartozó birtokkal az elkövetkező századokban többször is gazdát cserélt, mai megjelenését még romként is meghatározó reneszánsz átépítésére már a mohácsi csata után, az 1530-as években került sor. Pécs eleste után, 1543-ban harc nélkül átengedték a töröknek. Az ő ittlétüket az 1960-as évek ásatásai során előkerült nagyszámú balkáni kerámia őrzi, de egyébként inkább csak lelakták a frissen felújított épületegyüttest. A visszafoglalás után már romvárként állt, igaz, hadászati jelentőséget még egyszer kapott. 1956 november elején a felkelők egy csoportja fészkelte be magát a falak közé, azonban nem maradtak észrevétlenek, besúgták őket. A szovjetek harckocsival vonultak fel Máré-várnál és tűz alá vették a falat. A felkelők többsége elmenekült, ketten azonban a várban maradtak, hogy elégessék az okmányaikat. Őket elfogták és agyonlőtték az udvaron. Két évvel később, 1958-ban műemléki védelmet kapott a vár, majd elkezdődött a kutatása.

Vár a Mecsek ölelésében

Máré-várnak nem csak a reneszánsz részletei értékesek, de tömegében is őrzi a középkori eredetet. Falai a visszafalazott beomlásoktól eltekintve 6-8 méter magasan állnak, csak a falkoronát falazták újra a régészeti kutatást követő műemléki helyreállítás során. Ez, vagyis a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek volt a vár eddigi egyik legjobb korszaka: a lelkes helybéliek betonutat építettek egész a lábáig, így mind az autós, mind a bakancsos turisták nagy számban látogatták. A reneszánsz palotaépület helyére emelt épületben szállás működött. A kétezres évektől azonban megkezdődött a hanyatlás, 2015-ben pedig az állam bezárta a várat.

Várudvar

„Ebből a tetszhalott állapotból igyekeztünk feléleszteni, hiszen még zárva is sokan keresték fel” – mondta Varga Szabolcs történész. „Az elmúlt másfél hónap során volt olyan nap, amikor több iskolai osztály is jött, úgy tűnik, hamar bekerült a köztudatba, hogy ismét nyitva van. Abban bízunk, hogy ez az érdeklődés döntéshozói szinten is megjelenik majd, hogy egy helyreállítással sokkal több értékét mutathassuk meg Máré-várnak. Addig is érdemes azonban felkeresni, ugyanis még így is Magyarország egyik legjobban megmaradt hegyi váráról beszélünk, amely egy könnyen elérhető, ám mégis vadregényes vidéken fekszik, alig pár kilométerre az országos kéktúra Kisújbánya és Óbánya közötti szakaszától. Ha másért nem, a páratlan panorámáért érdemes felkapaszkodni a várfal magasában húzódó gyilokjáróra, mert bizony hétszáz éve is hasonló látványban gyönyörködhettek a vár akkori védői.”

A gyilokjáróról a várudvar

A vár tehát négy évi bezárás után végre újra kinyitott.Mi utoljára tavaly augusztusban jártunk itt,még Gergővel.Akkor mi is zárva találtuk a várat.Miután 32 éve járok erre és elöször találtam a várat zárva,elszomorított a dolog.Most,hogy újra nyitva az "új" túratársaimat is szeretném ide elcsalogatni,hisz látniuk kell ezt a csodát.
Tehát úgy fest a dolog,hogy szeptember 15.-ig sort keritünk egy ide vezető túrára.

Ez nem saját videó,egy videóstársé.

akik ugyanúgy jártak mint mi tavaly

felhasznált forrás:műemlék.hu