2018. szeptember 13., csütörtök

Az a bizonyos szüreti fesztivál

Nehéz megítélnem melyik is volt a Sándorral eltöltött napok közül a legjobb.Mindenesetre joggal pályázik erre a címre egy 15 évvel ezelötti nap.Valamikor 2003 szeptember közepén alaposan sikerült a lovak közé csapni,azon a bizonyos szüreti fesztiválon...

Szóval szinte napra pontosan 15 éve.Élt még anyám is és persze Sándor is.Éppen anyámmal érkeztünk a Baranya megyei Szászvárra meglátogatni Sándorékat,egy hétvégére.Szokatlan volt az időpont,hiszen szeptember tájt nem nagyon szoktunk ide jönni.Most azonban telitalálat volt az időpont.A hétvége szombatján ugyanis szüreti fesztivál volt a kis falucskában.Tálcán kínálta elénk az élményeket...

Gyönyörű ősz Szászváron
Természetesen nem hagyhattuk ki az eseményt.Sándorral kora délután keltünk útra.Elöször persze bekellett venni némi útravalót,így a szomszédos Pacskeros névre hallgató kocsmában elinditottuk a nap eseményeit egy jéghideg kellemes sörrel.Pompás idő volt szeptember közepén,még rövidnadrágban toltam a dolgokat.A Pacskeros után lementünk a falu főterére,ahol benzéztünk a patikába is.Mármint a Sörpatika nevezetű kocsmába.Itt gyógyitólag hatott az a fejenkénti két korsó sör amit lenyomattak velünk - gyógyszer gyanánt.Hatott is mert kezdett jókedvük lenni.Na monjuk eddig sem volt rossz...Persze a két sör nem két perc alatt ment le.Egy órát elvoltunk a falubeliekkel a kocsmában.Ezekután mentünk el a Borházhoz a fesztivál központi helyéhez.

A borház,jobbra fenn volt a buli azon a 2003-as napon
Ma már nehéz elképzelni,hogy azon a kis helyen annyi ember volt,padok,asztalok és még egy koncert is volt.Egy tanbura zenekar húzta a talpalávalót!Hiába na,sok jó ember kis helyen is elfér.A környék gazdái kipakolták a boraikat amiket ingyen meglehetett kóstolni...Na és persze ingyen hagymás-zsíroskenyér volt a menű.Ez volt akkor maga a Mennyország...Persze leülve lépten nyomon ismeretlen ismerösökbe bukkantunk,akikkel kellett egy zsíroskenyeret fogyasztani,amit aztán lekellett öbliteni egy jó pohár borral.Lassan kezdett besötétedni,de buli nem hagyott alább.Mondanom sem kell szépen fogyott a zsíroskenyér és a bor is.Hol én mentem el egy újabb kör borért,hol Sándor,hol valamelyik ismeretlen ismerös,hol pedig ismerös ismerös.Szóval remekül elvoltunk nagyszerű hangulatban...

Szászvár főtere,édes emlékek örzöje
Nem akart véget érni a mulatság.Nem is emlékszem éreztem-e valaha is ennyire jól magam.Egy idő után persze már mindenki ismerös volt,aztán meg már mindenki jóbarát.Óriási buli volt.Embertelen mennyiségű bort megittunk,aminek persze aztán az lett a vége,hogy szinte négykézláb mentünk haza.Mit mondjak,olyan nagyon nem örültek nekünk Sándoréknál.Amire én még rátettem aztán egy lapáttal,hiszen a jó sok bor és a sör egyszer csak visszaköszönt.Rég volt ilyen randevúm a rókával...
Gyakorlatilag végigokádtam Sándor kertjét..

Szászvár a Baranya megyei falucska,szívemben mindig is első helyen van...
Már akkor tudtam,hogy óriási élményben van részem,aminek emléke az évek múlásával csak fokozodott...Nagyon jó ma már visszagondolni arra a bulira,a szabadság érzésére,arra a jókedvre,arra,hogy a végén már mindenki jóbarát volt...A sör frissitő ízére és a bor édes nedűjére...Mit nem adnék egy hasonló buliért,persze Sándorral együtt...
Így tehát lehet ez volt a Sándorral eltöltött legjobb nap,de ha nem is,a legnagyobb buli mindenképp.Tizenöt év telt el azóta...
Jó  lenne újra élni azokat az élményeket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése