Hónapok óta halasztodótt már a pilisi túra, ilyen-olyan okok miatt,néha már azt éreztem,hogy ez a túra sosem fog valóra válni.Aztán végre szeptember 15-én hajnalban útrakellhettünk Pilisszentkeresztre túránk kiinduló pontjára.Az út...hát az egészben az az érdekes,hogy hajnali 4.30-kor elkell indulnom,hogy tömegközlekedéssel 8.30-ra odaérjek,egy alig 100km-re lévő faluba,hogy a túrát időben eltudjam indítani.Azért ez sokmindent elmond a mai Magyarországon tapasztalható állapotokról...Na de a lényeg,hogy fél kilenc elött kicsivel már ott voltunk Pilisszentkereszten,ahol aztán egy megállóval korábban szálltunk le a buszról mint kellett volna,így a túrát alapból megtoldottuk egy kilométerrel...Borús idő fogadott a Pest megyei településen és enyhén hüvös is volt.Rálehetett látni a Pilis-hegyre ami fantasztikus látványt nyújtott ahogy a felhők eltakarták a tetejét...
Pilisszentklereszti utca
Felhőben a Pilis-tető
Könnyen megtaláltuk a nekünk kellő zöld sáv jelzést és könnyen ki is értünk a faluból.Borús szeles idő volt,ennek ellenére a Pilis és a Visgerádi-hegység közötti rész ahol éppen voltunk lenyügözően szép volt....Igérték,hogy napközben felszakadozik majd a felhőzet,ekkor még csak reménykedtünk benne,hogy így lesz (igy lett).Elöször a Vaskapu sziklához akartunk felmenni,amiről tudtuk,hogy nehéz lesz.Ám addig is akadtak még érdekesség és látnivaló.Gyönyörü zöld réten mentünk keresztül ahol egy tábla jelezte térjünk le kicsit jobbra.Romok voltak itt,mint kiderült az egykori ciszretci apaátság romjai amit még III.Béla király alapított.
A Ciszterci apátság romjai
Érdekesek voltak a romok egy részük fölé pedig kis esövédő tetöket építettek!Gondolom olyan értékes feltárások vannak itt,amiket védnek az időjárás viszontagságai ellen is.Látványos volt a nyolc esővédő kis házikó a kövek felett.Mi pedig visszatértünk a zöldre,alig mentünk 200 métert valami szent helyen találtuk magunkat.A fán egy kis táblácska vigyorgott ránk: Isten hozott felírattal.Egy Mária szobros kő volt itt,meg egy másik emlékkö.Egy kereszt és egy forrás amire nem is számítottunk és még folyt is a friss víz!Ki is cseréltük az otthonról hozott vízet erre.Fotózkodtunk egy sort majd mentünk tovább a zöldön.
A szentkő és a forrás
Tudtuk majd valahol lekell térni a zöldről és jelzetlen úton menni fel a Vaskapuhoz.Ám nem tudtuk hol,telfonos alkalmazásokat hívtuk segítségül amik csak nagy nehezen münködtek,így szenvedtünk egy sort,de rátaáltunk a helyes útra ami felvisz a sziklához!Na innen vált igazán nehézzé a túra.Már meredek szögben ment felfelé az út.Egy ember jött szembe mivel teljesen nem voltunk benne biztosak,megkérdeztük erre kell-e felmenni a Vaskapuhoz.Mondta,hogy igen,de ne menjünk tovább az úton hanem itt egyböl térjünk le róla menjünk fel a fák között a hegyoldalba,majd ott lesz fenn.Beszélgetve vele egy idő után úgy tünt azt sem tudja az ürge milyen rendezvényen van.Később kiderült nyugodtan maradhattunk volna az úton,könnyebb dolgunk lett volna...ám akkor ezt még nem tudtuk,nekivágtunk hát a brutál meredek hegyoldalnak letérve az útról.Dolgunkat nehezítette,hogy a talaj köves volt és csúszott is...
Feltűnik a Vaskapu
Rendkivüli nehézségek árán,felértünk egy kőtömbhöz ami szemmel láthatóan nem a Vaskapu volt...kezdtem azt érezni egy a csávó aki útbaigazitott minket tökhülye volt.Elövettük újra az alkalmazást amely ezuttal jobban münködött és azt mutatta,hogy a vaskapu is itt van kb.száz méterre.Így aztán nem ereszkedtünk vissza az útra hanem tovább emelkedtünk a meredek hegyoldalban és csakugyan ott volt végre a Vaskapu is!Csak hát így hátulról érkeztünk,nem úgy elölröl ahogy a legtöbb képen rajta van a híres szikla.Na de sebaj.Így is fenomenális látványt nyújtott.Földbe gyökerezett lábbal csodáltuk,mire is képes a természet....
A természet fantasztikus csodája
Elképesztő csoda volt ez itt.Nem láttam még soha ehhez foghatót.Miután teljesen felértünk pihentünk egy jót a reggelinket is itt fogyasztottuk el.Ekkor nem volt itt senki,így ráértünk gyönyörködni a természet eme remekművében.Nem értettük miért nem vezet fel ide jelzett út.De talán jobb is így,nem talál fel a sok mümájer,nem tud kárt tenni benne,csak az igazi profi túrázók találnak ide fel,ők meg nem firkálják össze meg hasonlók...Körbenéztünk láttuk,hogy egy gigantikus sziklatömbről van szó amely még messzebb is felnyúlik a hegyoldalba.Lehet egyszer eljövünk még és körbejárjuk csak ezt a gigantikus sziklatömböt.Most azonban csak itt a két boltíves résznél mozogtunk.Aztán láttuk,hogy egy viszonylag türhető úton jön felfelé pár ember.Ez nem az az út volt ahonnan mi jöttünk...ekkor döbbentünk rá mekkora lúzer volt aki minket útbaigazitott korábban.Ez az út is meredek volt,de messze nem annyira mint amelyiken mi jöttünk...
Én a nagyobb boltívnél
Gergő a kisebbik boltívnél
Kiderült ezek sziklamászók voltak,három férfi és egy nő.Kedvesnek tűntek.Gondoltuk megvárjuk mig kipakolnak és elkezdenek sziklát mászni én meg felveszem őket videóra meg fotózok majd.Ám olyan csiga lassúsággal láttak neki a dolgoknak,hogy nekünk nem volt ennyi időnk,hiszen még felakartunk menni a csúcsra is a Boldog Özséb kilátóhoz.Így 20 perc várakozás után nekünk tovább kellett indulni.Ők addig még ki sem pakolták az összes felszerelést...Mi pedig még átmentünk a sziklatömb azon részéhez ahol a kisebbik boltív volt.Ehhez kicsit lekellett menni majd újra fel(kb.25métert).Nagyon csúszos terepen nehéz volt az ereszkedés és a felmenés is,de ez is megérte.Gyönyörü volt ez is.Kilátásunk is volt a szemközti Dobogókő felé,szóval szuper egy hely volt az egész Vaskapu.Nehéz szívvel intettünk búcsút ettől a fantasztikus csodától.Talán majd egy szép napon visszatérünk még...
Szemben a Dobogókő tömbje
Visszaereszkedtünk,de nem a zöldig.Volt egy út ami keresztezte a Vaskapuhoz vezető utat,erre tértünk le,hiszen ez levezetett egy erdei pihenöhöz ahová a zöld is.Itt tudtunk rátérni a piros+ jelzésre.Kicsit körülnéztünk itt a pihenőnél is,egy kis esőbeálló házikó volt itt,meg sok pad,asztalka.Tökéletes hely megpihenni.Indultunk tovább tehát a piros+ jelzésen ami bevitt a Vaskapu-völgybe,amely szintén lebilincselöen szép volt.Jobbról-balról a hegyen hatalmas sziklatömbök vigyorogtak le ránk.Az út viszont egyre nehezebb volt,mert olyan fokon kezdett kövessé válni,hogy az megnehezitette a járást.Egy helyen elvesztettük a jelzést,mert az letért fel a hegyoldalra mi meg mentünk tovább a völgyben.Ám hamar észrevettük a bakit és korrigáltunk.
Az erdei pihenő
A Vaskapu-völgy
Újabb nehéz emelkedő következett,de annyira nem volt brutál mint a Vaskapunál.Ez lehetett itt a Vaskapu bérc és odafent pedig a Simon halála nevezetű része a Pilis-hegynek.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb úgy kezdett egyre szelidülni a felfelé vezető út.Kanyargósan halad itt a piros+ jelzés egy gyönyörüséges pilisi erdőben.Már jó idő volt és fenségesen friss és kellemes volt a levegő is.Ennek ellenére alaposan megizzadtam.A zöld pólóm elöl csupa víz volt.Aztán végül is felértünk,utunk beletorkolott a zöld háromszög jelzésbe,ami egy betonút volt.Itt kicsit pihentünk.Én félmeztelenre vetköztem mivel teljesen vízes volt már a pólóm.Pont ekkor jött erre két gyönyörü lány..gondoltam hátha beinvitálnak a málnásba,de sajna nem volt erre málnás...én meg pólót váltottam,így némileg újjászületve tudtam folytatni a túrát.Nagy volt errre a forgalom,de hasonlóan a lányokhoz mindenki szembejött.
Gyönyörü lányok teremnek erre...
A hosszú betonút
Ha tudjuk...hogy ez a betonút milyen hosszú és egyhangú....lehet más útvonalat választottunk volna.Unalmas kb.4km hosszú út vezetett minket.Nem volt nehéz,de enyhén még emelkedett a zöld háromszög jelzés.Azthittem sosem érjük el a Pilis csúcsát.Mondjuk meglepöen jó minöségű út volt egy darab kátyú sem volt rajta!Autók nem használták,nem jöhettek ide fel (hál isten)!Csak az erdészet használhatta.Szóval jó hosszú ingerszegény út volt és sokára értük el a Pilis csúcsát.A Pilis-tetőn egy régi légvédelmi használaton kivüli támaszponthoz értünk.Tudtuk,hogy ez itt lesz,hiszen elözöleg tájékozodtunk róla mi vár majd itt ránk.Egy bunker alagútján vezetett a jelzés mire végre feltünk a Boldog Özséb kilátó.
Az alagút
A kilátó
Itt már nem betonút volt.Mivel alaposan de kellemesen kifáradtunk mielött felmentünk volna a kilátóba,pihentünk egy nagyot és megebédeltünk.Sok volt itt már a turázó.Aki ide feljön az nem autóval jön,mivel azzal nem lehet.Így ezek itt már nem a mümájer fajta volt,így tisztelettel néztünk rájuk.A legszebb egy bögyös kékruhás nő volt aki a kisgyerekével jött ide fel.Hatalmas elismerés neki!Ügyes és szexi volt és ami a legszebb mellettünk elhaladva köszönt is.Mi még ebédeltünk amikor ő már jött lefelé a kilátóból.Egyböl elterelödött a figyelmünk a kilátóról...A kilátó amúgy eredetileg egy geódéziai mérőtorony volt amit körbe építettek így kialakítva a kilátót.Nagyon ötletes és szuper volt.Talán a Zengő kilátó gazdái megnézhetnék ezt itt...Felérve teljes azaz 100%-os körpanoráma fogadott a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján!
Elöttünk a Visegrádi-hegység.távolabb a Börzsöny legmagasabb pontja
A Kevélyek innen kis törpillának tűnnek...
Innen aztán mindent,szinte mindent lehetett látni.Azthiszem ez az a kilátó amely a legeslegnagyobb élményt nyújtja!Legalábbis az én túrázásaim történetében egészen biztosan.Innen öt,de szerencsés esetben hat hegység legmagasabb pontját is lehetett látni!Észak felé szemben a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő vigyorgott ránk,kicsit távolabb a Csóványos ami már a Börzsöny legmagasabbja volt.Észak-kelet felé ott árválkodott a Naszály a Cserhát legmagasabb hegye.A messzeségben a Mátra látszodott a Kékestetővel...távolabb a jobb szeműek pedig még a Karancsot is kivehették...Délre meg a Budai-hegység a Nagy-Kopasszal.Nyugatra meg kivehetö volt a Gerecse legmagasabb pontja is.Azthiszem ezzel az élménnyel ez a kilátó messze a legjobb az országban!Persze ezeken kivül is akadt látnivaló!Jól ismert helyek is szembeköszöntek: a Bölcső-hegy a Visegrádi-hegységböl,a Kevélyek amik innen nézve törpének tüntek,pedig odalentröl nézve inkább óriások...A Nagy-Szénás ahol januárban voltunk...távolabb a Hármashatárhegy és a János-hegy,egészen távolban halványan pedig a Vértes...Valóban ez volt az a kilátó amely a legtöbb élményt adta!
Túrázásaim csúcsán a Boldog Özséb kilátóban
Egyre többen és többen jöttek fel,nem nagyon lehetett már elférni sem,így lejöttünk.Újabb egészen fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.Ez a kilátó az abszolúlt No.1 azok közül amelyekben valaha is jártam.Lérve még kicsit körbenéztünk az egykori légvédelmi támaszponton is.Felmásztunk az egyik bunker tetejére.Nem semmi mi lett ezekből...kisértetiesen hasonlított a hely a Lom-hegyi támaszpontra ahol novemberben jártunk és ami nincs is messze ide.Még innen is volt némi kilátás,igaz innen már csak déli irányba.Nem maradt más hátra indultunk lefelé a hegy dél-keleti oldalán.
Gergő a bunker tetején,odébb a kilátó
Lefelé kacskaringósan vezetett az út,helyenként panoráma jelleget öltve.Sok helyen pompás volt a kilátásunk dél felé.A pilisi medencében lévő települések látszottak és a Budai-hegység vonulata.Mögöttünk pedig a Pilis-hegy sziklái.Pompás volt tehát a levezető zöld jelzés is.Ezen is volt forgalom,de nem volt zavaró.Mindenki köszönt aki jött szembe,ilyen helyeken ez igy szokás...Egy házaspár pihent a kisbabájukkal az egyik ormon ahonnan szintén lebilincselő volt a kilátás.Hosszú volt ez az út is,de erről már nem mondanám,hogy ingerszegény volt.Káprázatos útvonal az biztos!
Gergő a panorámaútpn
A végtelen felett...
Ahogy haladtunk lejebb és lejebb a hegyen úgy tünt el természetesen a szép kilátás,helyét felváltotta egy szépséges erdő amelyben aztán egy újabb forrásra akadtunk amely szintén münködött!Kellemes meglepetés volt e téren a Pilis!Kellett is a friss víz,hiszen vízkészletünk fogyóban volt,bár már közel volt a túra végpontja.Na de hoztunk haza is jó forrásvízet!Érdekes volt a forrás neve:Szeretet-forrás...Szépen leértünk a hegyről,oda ahonnan indultunk is.Így megvolt a körtúra.Körbejártunk a Dunántúli-középhegység királyát a Pilis-hegyet tehát!Kiérve az erdőböl szembe köszöntöt a csodálatos táj:Mögöttünk a Pilis-tető,elöttünk a Dobogókö,közte a csodás medence.
Balra a Pilis-tető,jobbra a Dobogókő tömbje
Visszaértünk Pilisszentkeresztre.Teljes volt a körtúra amely sacc/kb lehetett vagy 20km.Helyenként rendkivül nehéz volt de ugyanakkor rendkivül látványos is.Méltán esélyes lehet évvégén akár az év legjobb túrája címre is.A Pilis-tető óriási émény volt,mondhatni felejtethetetlen.A faluban már sok idönk nem maradt,jött a busz amely aztán visszavitt minket Pomázra,onnan meg visszamentünk Budapestre,onnan pedig haza.Este 3/4 9-re voltunk itthon.Jobban kifáradtunk mint egy átlagos túránk,söt a derekunk még most is fáj -talán azon a brutál meredek hegyen való felkapaszkodástól - de mindez úgy érzem megérte.Varázslatos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése