Bár ugye a spiritualitás úgy tartja,hogy nincsenek véletlenek,mégis elgondolkodtató,hogy néha mennyire kis dolgokon múlhatnak nagy dolgok.Olyan kicsin,hogy már-már azt gondoljuk,hogy ez véletlen.De nem az,vannak dolgok amelyeknek úgy kell történnie ahogy az történik.Öt éve amikor Esztergomban és környékén túráztunk valami ilyesmi történt.A Vaskapu hegyre tartottunk felfelé Gergővel,ahova aztán soha nem értünk fel.Ha jól emlékszem a piros jelzésen szándékoztunk felmenni.Egy darabig ment is a dolog simán.Aztán nem várt akadály állta utunkat.A város utcáiról kiérve hegymenetben nem is méteres hanem két méteres csalán nőtte be a piros jelzésű turistautat.Szó szerint két méteres!Képtelenség volt áthatolni rajta...,Átkozottam,átkozottunk mert ugyan volt egy másik alternatíva,nevezetesen elmenni a zöld jelzésig és azon felmenni,de ez nem kicsi időveszteséggel járt...Nem volt mit tenni elmentünk a zöld jelzésig.
Gergővel azon az öt évvel ezelőtti napon Esztergomban....
Ez volt az a pont - a két méter magas csalános út - amire akkor úgy gondoltam azon felül,hogy kicsesztek velünk az égiek (?),hogy ez egy szerencsétlen véletlen.De ennek így kellett történnie.Ezzel tettük ugyanis le a burdai túrák alapkövét.Persze ezt akkor még nem tudtuk.Csak agyalgattam,hogyan legyen akkor a túra további része,hiszen még a Bazilika tetejére és Párkányba is átakartunk menni,így viszont nagyon esélyes volt,hogy nem fér bele.No sebaj gondoltam,megyünk lesz ami lesz,aztán meglátjuk mi lesz.Megkerestük a zöld jelzést és azon kezdtük meg a kapaszkodást.Itt nem voltak akadályok.Mentünk fel a Vaskapura.
Kilátás Esztergomra
Ahogy kapaszkodtunk felfelé,egyre szebb és szebb kilátásaink voltak Esztergomra.Elsősorban nyugat felé.Erdőkön,réteken át mentünk,de egy ponton láttuk,hogy a Vaskapu teteje még messze ott tornyosul előttünk...Azon tanakodtunk Gergővel,hogy most akkor mit áldozzunk be?A Vaskaput,vagy a Bazilikát és Párkányt.Hiszen így közösen már nem fért bele az időnkbe,nem fért bele a napba.Végül is a Vaskaput hagytuk veszni...így esett meg,hogy végül is nem jutottunk fel oda (lényegébe ez az egész sztori látható a bejegyzés végén a filmben).Visszafordultunk Esztergom felé,de nem a jelzett utat választottuk,hanem egy forgalom nélküli aszfaltozott utat.Ez egy újabb kulcsfontosságú pont volt későbbi burdai túráinkhoz.Ugyanis visszafordulva láttuk az odalenn folyó Dunát,azon túl viszont egy csodaszép hegység köszönt szembe...
Első találkozás a Burdával
Az odaáti hegyvonulatnak több neve is volt.Az a rész már Szlovákia volt,az elcsatolt részek egyike.A magyarok a hegységet csak Kovácspataki-hegyeknek hívták,míg a térképeken legtöbbször a Helembai-hegység név olvasható.A szlovákok pedig Burda-hegységnek hívták.Ki tudja miért,nekünk ez utóbbi név volt a legszimpatikusabb.Így aztán azon nyomban így is vonult be túrázásaink történetébe: Burda-hegység.Mert ugyan ekkor még nem jártunk ott,csak álltunk a Vaskapu alsóbb részén földbe gyökerezett lábbal és bámultuk ezt a csodát.Tudtuk ide el kell jönni.Méghozzá rövidesen el kell jönni!A lefelé út vissza Esztergomba már a burdai túrák tervezésével telt...
Jómagam még a Vaskapun,háttérben a Burda
Esztergomban és aztán Párkányban mindenre jutott idő.A Vaskapu ugyan kimaradt az életünkből,alighanem azért mert számunkra a Burda kínálta a nagyobb élményt.Így rendeltetett,talán így terveztük el odaát leszületésünk előtt,így vagy úgy tehát nem véletlen volt...A Mária Valéria hídon átkelve is lehetett látni a csodás hegységet,onnan is jól mutatott.Ekkora már biztosan tudtunk,hogy hamarosan majd eljövünk.Miután Párkányban kellemesen csalódtunk,úgy gondoltam azzal a területtel sem lesz semmi gond,ahol a Burda-hegység terül el.Hiába Szlovákia,rengeteg magyar él ezen a részen.
Párkányból Esztergom és balra a háttérben a Burda.Köztük folyik a Duna.
Mindez 2016 júliusának második felében volt,szinte napa pontosan öt éve.Szeptemberben már jöttünk is a Burdába.Valóban a táj a hegység kivételes élmény volt,az emberekkel akikkel találkoztunk kedvesek voltak.Ám rossz időt fogtunk ki.Itt csapott le ránk egy jó nagy vihar a Burda mélyén amelyről többször is szó van a blogban.Végül is megúsztuk,de a párás időben nem tudtunk annyira megcsodálni a hegységet mint szerettük volna,így aztán következő év júliusában visszatértünk.Ekkor már kifogástalan volt minden az élmény is óriási.Hát ezért maradt ki anno a Vaskapu és ezért lett helyette a Burda.Így rendeltetett.
Egyszer még visszajönnék...
Természetesen terveztünk Gergővel további visszatéréseket és új utak felfedezését a csodás hegységben.Sajnos,hogy Gergő aztán elment...a Burdába pedig a mai napig nem tértem aztán vissza.Szeretnék még egyszer eljönni ide is,itt is Gergő nyomában járni.Ám e sorok írásakor a koronavírus miatt Szlovákia jelenleg zárva.Mindez csak akkor válhat valóra ha elmegy egy jó időre ez a politikusok és gyógyszergyárak által kreált vírus...Ha eljön ez a nap még az életünkbe akkor mindenképpen lesz ide tervezve még egy túra!
Az elmúlt hétvégén jártunk a felülmúlhatatlanul csodálatos Pilisben.Számtalan látnivaló köszönt szembe túránk során,ám ezek közül is kiemelkedik a fantasztikus Vaskapu szikla,amely tán az egyik legszebb dolog volt amit láttam túrázásaim három és fél évtizede alatt.Ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről.Megpróbáltam összegyűjteni mindazt amit tudni lehet róla.
Szépsége felülmúlhatatlan...
Pilisszentkereszt közelében a Pilis lábainál egy igen érdekes helyet találunk.
A Vaskapu szurdokhoz és a Vaskapu sziklához jelzett turista út nem vezet, ám a látvány elragadó.
Pilis-tetõ meredeken leszakadó keleti oldalának közepén két egymás felett emelkedõ, messzire ellátszó, diadalívszerû sziklakapu, a Vaskapu látható. A legnagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15 méter, magassága 8 méter. A két sziklakapu egy lepusztult, talán hévizes eredetû barlang maradványa lehet. Messziről is jól kivehető a Pilisszentkeresztről északra vezető turistaútról.
A kisebbik sziklakapu
A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók.
Elméletileg nem látogatható,gyakorlatilag...látogatják
A kisebbik sziklakapuról nem találtam adatokat így becslésem szerint szélesség négy-öt méter körüli lehet,a magassága pedig nyolc méter körüli,de mondom ez csak az én becslésem szerint.A sziklatömb aztán tovább is folytatódik a hegyen felfelé irányban...
Mint írtam többször is már,ide nem vezet jelzett turistaút.Az idevaló túrák kiindulási pontjának Pilisszentkeresztet javasolnám (esetleg Pilisszántót).Itt nincs már dolgunk mint a zöld jelzést megtalálni,azon kiindulni a Pilis irányába.Klastromkerti apátság romjai után kb.másfél kilométerrel kell letérnünk,vagy inkább fel a hegy irányába.Ez az út jelzés nélküli már,de gyakorlatilag odavezet a sziklához.Arra érdemes figyelni,hogy ez nehéz útszakasz,folyamatosan emelkedik,egyre jobban és jobban mígnem a szikla alatt már-már brutálisan.Ezzel együtt az az élmény ami odafenn fogad mindenképp megéri a fáradozásokat!Még egy fontos adat,ezen a jelzetlen úton mi azért láttunk jelzéseket.Néhány fa piros-feketére van festve,ez állítólag sziklamászó útvonal jelzés.Ez segíthet még idetalálni,de figyelni kell,mert nem úgy vannak felfestve mint a hagyományos jelzések!
Lentről nézve a csoda
Bár a szikla környékéröl is van némi kilátásunk a szemközti Dobogókőre,de ajánlom a hely felkeresését ködös időben is.Elképszetően misztikusan varázslatos lehet!Még egy dolog:a sziklát müanyag túrázók ne közelitsék meg!Veszélyes és nem hiányzik,hogy bármiféle kárt tegyenek benne,gondolok itt arra,hogy összegrafitizik,odahúgyoznak,szarnak ilyesmi...Tehát csak olyanoknak ajánlom akik benne vannak a túrázás világában,akik szeretik a természetet és betartják az erdei illem kódex szabályait!
Hónapok óta halasztodótt már a pilisi túra, ilyen-olyan okok miatt,néha már azt éreztem,hogy ez a túra sosem fog valóra válni.Aztán végre szeptember 15-én hajnalban útrakellhettünk Pilisszentkeresztre túránk kiinduló pontjára.Az út...hát az egészben az az érdekes,hogy hajnali 4.30-kor elkell indulnom,hogy tömegközlekedéssel 8.30-ra odaérjek,egy alig 100km-re lévő faluba,hogy a túrát időben eltudjam indítani.Azért ez sokmindent elmond a mai Magyarországon tapasztalható állapotokról...Na de a lényeg,hogy fél kilenc elött kicsivel már ott voltunk Pilisszentkereszten,ahol aztán egy megállóval korábban szálltunk le a buszról mint kellett volna,így a túrát alapból megtoldottuk egy kilométerrel...Borús idő fogadott a Pest megyei településen és enyhén hüvös is volt.Rálehetett látni a Pilis-hegyre ami fantasztikus látványt nyújtott ahogy a felhők eltakarták a tetejét...
Pilisszentklereszti utca
Felhőben a Pilis-tető
Könnyen megtaláltuk a nekünk kellő zöld sáv jelzést és könnyen ki is értünk a faluból.Borús szeles idő volt,ennek ellenére a Pilis és a Visgerádi-hegység közötti rész ahol éppen voltunk lenyügözően szép volt....Igérték,hogy napközben felszakadozik majd a felhőzet,ekkor még csak reménykedtünk benne,hogy így lesz (igy lett).Elöször a Vaskapu sziklához akartunk felmenni,amiről tudtuk,hogy nehéz lesz.Ám addig is akadtak még érdekesség és látnivaló.Gyönyörü zöld réten mentünk keresztül ahol egy tábla jelezte térjünk le kicsit jobbra.Romok voltak itt,mint kiderült az egykori ciszretci apaátság romjai amit még III.Béla király alapított.
A Ciszterci apátság romjai
Érdekesek voltak a romok egy részük fölé pedig kis esövédő tetöket építettek!Gondolom olyan értékes feltárások vannak itt,amiket védnek az időjárás viszontagságai ellen is.Látványos volt a nyolc esővédő kis házikó a kövek felett.Mi pedig visszatértünk a zöldre,alig mentünk 200 métert valami szent helyen találtuk magunkat.A fán egy kis táblácska vigyorgott ránk: Isten hozott felírattal.Egy Mária szobros kő volt itt,meg egy másik emlékkö.Egy kereszt és egy forrás amire nem is számítottunk és még folyt is a friss víz!Ki is cseréltük az otthonról hozott vízet erre.Fotózkodtunk egy sort majd mentünk tovább a zöldön.
A szentkő és a forrás
Tudtuk majd valahol lekell térni a zöldről és jelzetlen úton menni fel a Vaskapuhoz.Ám nem tudtuk hol,telfonos alkalmazásokat hívtuk segítségül amik csak nagy nehezen münködtek,így szenvedtünk egy sort,de rátaáltunk a helyes útra ami felvisz a sziklához!Na innen vált igazán nehézzé a túra.Már meredek szögben ment felfelé az út.Egy ember jött szembe mivel teljesen nem voltunk benne biztosak,megkérdeztük erre kell-e felmenni a Vaskapuhoz.Mondta,hogy igen,de ne menjünk tovább az úton hanem itt egyböl térjünk le róla menjünk fel a fák között a hegyoldalba,majd ott lesz fenn.Beszélgetve vele egy idő után úgy tünt azt sem tudja az ürge milyen rendezvényen van.Később kiderült nyugodtan maradhattunk volna az úton,könnyebb dolgunk lett volna...ám akkor ezt még nem tudtuk,nekivágtunk hát a brutál meredek hegyoldalnak letérve az útról.Dolgunkat nehezítette,hogy a talaj köves volt és csúszott is...
Feltűnik a Vaskapu
Rendkivüli nehézségek árán,felértünk egy kőtömbhöz ami szemmel láthatóan nem a Vaskapu volt...kezdtem azt érezni egy a csávó aki útbaigazitott minket tökhülye volt.Elövettük újra az alkalmazást amely ezuttal jobban münködött és azt mutatta,hogy a vaskapu is itt van kb.száz méterre.Így aztán nem ereszkedtünk vissza az útra hanem tovább emelkedtünk a meredek hegyoldalban és csakugyan ott volt végre a Vaskapu is!Csak hát így hátulról érkeztünk,nem úgy elölröl ahogy a legtöbb képen rajta van a híres szikla.Na de sebaj.Így is fenomenális látványt nyújtott.Földbe gyökerezett lábbal csodáltuk,mire is képes a természet....
A természet fantasztikus csodája
Elképesztő csoda volt ez itt.Nem láttam még soha ehhez foghatót.Miután teljesen felértünk pihentünk egy jót a reggelinket is itt fogyasztottuk el.Ekkor nem volt itt senki,így ráértünk gyönyörködni a természet eme remekművében.Nem értettük miért nem vezet fel ide jelzett út.De talán jobb is így,nem talál fel a sok mümájer,nem tud kárt tenni benne,csak az igazi profi túrázók találnak ide fel,ők meg nem firkálják össze meg hasonlók...Körbenéztünk láttuk,hogy egy gigantikus sziklatömbről van szó amely még messzebb is felnyúlik a hegyoldalba.Lehet egyszer eljövünk még és körbejárjuk csak ezt a gigantikus sziklatömböt.Most azonban csak itt a két boltíves résznél mozogtunk.Aztán láttuk,hogy egy viszonylag türhető úton jön felfelé pár ember.Ez nem az az út volt ahonnan mi jöttünk...ekkor döbbentünk rá mekkora lúzer volt aki minket útbaigazitott korábban.Ez az út is meredek volt,de messze nem annyira mint amelyiken mi jöttünk...
Én a nagyobb boltívnél
Gergő a kisebbik boltívnél
Kiderült ezek sziklamászók voltak,három férfi és egy nő.Kedvesnek tűntek.Gondoltuk megvárjuk mig kipakolnak és elkezdenek sziklát mászni én meg felveszem őket videóra meg fotózok majd.Ám olyan csiga lassúsággal láttak neki a dolgoknak,hogy nekünk nem volt ennyi időnk,hiszen még felakartunk menni a csúcsra is a Boldog Özséb kilátóhoz.Így 20 perc várakozás után nekünk tovább kellett indulni.Ők addig még ki sem pakolták az összes felszerelést...Mi pedig még átmentünk a sziklatömb azon részéhez ahol a kisebbik boltív volt.Ehhez kicsit lekellett menni majd újra fel(kb.25métert).Nagyon csúszos terepen nehéz volt az ereszkedés és a felmenés is,de ez is megérte.Gyönyörü volt ez is.Kilátásunk is volt a szemközti Dobogókő felé,szóval szuper egy hely volt az egész Vaskapu.Nehéz szívvel intettünk búcsút ettől a fantasztikus csodától.Talán majd egy szép napon visszatérünk még...
Szemben a Dobogókő tömbje
Visszaereszkedtünk,de nem a zöldig.Volt egy út ami keresztezte a Vaskapuhoz vezető utat,erre tértünk le,hiszen ez levezetett egy erdei pihenöhöz ahová a zöld is.Itt tudtunk rátérni a piros+ jelzésre.Kicsit körülnéztünk itt a pihenőnél is,egy kis esőbeálló házikó volt itt,meg sok pad,asztalka.Tökéletes hely megpihenni.Indultunk tovább tehát a piros+ jelzésen ami bevitt a Vaskapu-völgybe,amely szintén lebilincselöen szép volt.Jobbról-balról a hegyen hatalmas sziklatömbök vigyorogtak le ránk.Az út viszont egyre nehezebb volt,mert olyan fokon kezdett kövessé válni,hogy az megnehezitette a járást.Egy helyen elvesztettük a jelzést,mert az letért fel a hegyoldalra mi meg mentünk tovább a völgyben.Ám hamar észrevettük a bakit és korrigáltunk.
Az erdei pihenő
A Vaskapu-völgy
Újabb nehéz emelkedő következett,de annyira nem volt brutál mint a Vaskapunál.Ez lehetett itt a Vaskapu bérc és odafent pedig a Simon halála nevezetű része a Pilis-hegynek.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb úgy kezdett egyre szelidülni a felfelé vezető út.Kanyargósan halad itt a piros+ jelzés egy gyönyörüséges pilisi erdőben.Már jó idő volt és fenségesen friss és kellemes volt a levegő is.Ennek ellenére alaposan megizzadtam.A zöld pólóm elöl csupa víz volt.Aztán végül is felértünk,utunk beletorkolott a zöld háromszög jelzésbe,ami egy betonút volt.Itt kicsit pihentünk.Én félmeztelenre vetköztem mivel teljesen vízes volt már a pólóm.Pont ekkor jött erre két gyönyörü lány..gondoltam hátha beinvitálnak a málnásba,de sajna nem volt erre málnás...én meg pólót váltottam,így némileg újjászületve tudtam folytatni a túrát.Nagy volt errre a forgalom,de hasonlóan a lányokhoz mindenki szembejött.
Gyönyörü lányok teremnek erre...
A hosszú betonút
Ha tudjuk...hogy ez a betonút milyen hosszú és egyhangú....lehet más útvonalat választottunk volna.Unalmas kb.4km hosszú út vezetett minket.Nem volt nehéz,de enyhén még emelkedett a zöld háromszög jelzés.Azthittem sosem érjük el a Pilis csúcsát.Mondjuk meglepöen jó minöségű út volt egy darab kátyú sem volt rajta!Autók nem használták,nem jöhettek ide fel (hál isten)!Csak az erdészet használhatta.Szóval jó hosszú ingerszegény út volt és sokára értük el a Pilis csúcsát.A Pilis-tetőn egy régi légvédelmi használaton kivüli támaszponthoz értünk.Tudtuk,hogy ez itt lesz,hiszen elözöleg tájékozodtunk róla mi vár majd itt ránk.Egy bunker alagútján vezetett a jelzés mire végre feltünk a Boldog Özséb kilátó.
Az alagút
A kilátó
Itt már nem betonút volt.Mivel alaposan de kellemesen kifáradtunk mielött felmentünk volna a kilátóba,pihentünk egy nagyot és megebédeltünk.Sok volt itt már a turázó.Aki ide feljön az nem autóval jön,mivel azzal nem lehet.Így ezek itt már nem a mümájer fajta volt,így tisztelettel néztünk rájuk.A legszebb egy bögyös kékruhás nő volt aki a kisgyerekével jött ide fel.Hatalmas elismerés neki!Ügyes és szexi volt és ami a legszebb mellettünk elhaladva köszönt is.Mi még ebédeltünk amikor ő már jött lefelé a kilátóból.Egyböl elterelödött a figyelmünk a kilátóról...A kilátó amúgy eredetileg egy geódéziai mérőtorony volt amit körbe építettek így kialakítva a kilátót.Nagyon ötletes és szuper volt.Talán a Zengő kilátó gazdái megnézhetnék ezt itt...Felérve teljes azaz 100%-os körpanoráma fogadott a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján!
Elöttünk a Visegrádi-hegység.távolabb a Börzsöny legmagasabb pontja
A Kevélyek innen kis törpillának tűnnek...
Innen aztán mindent,szinte mindent lehetett látni.Azthiszem ez az a kilátó amely a legeslegnagyobb élményt nyújtja!Legalábbis az én túrázásaim történetében egészen biztosan.Innen öt,de szerencsés esetben hat hegység legmagasabb pontját is lehetett látni!Észak felé szemben a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő vigyorgott ránk,kicsit távolabb a Csóványos ami már a Börzsöny legmagasabbja volt.Észak-kelet felé ott árválkodott a Naszály a Cserhát legmagasabb hegye.A messzeségben a Mátra látszodott a Kékestetővel...távolabb a jobb szeműek pedig még a Karancsot is kivehették...Délre meg a Budai-hegység a Nagy-Kopasszal.Nyugatra meg kivehetö volt a Gerecse legmagasabb pontja is.Azthiszem ezzel az élménnyel ez a kilátó messze a legjobb az országban!Persze ezeken kivül is akadt látnivaló!Jól ismert helyek is szembeköszöntek: a Bölcső-hegy a Visegrádi-hegységböl,a Kevélyek amik innen nézve törpének tüntek,pedig odalentröl nézve inkább óriások...A Nagy-Szénás ahol januárban voltunk...távolabb a Hármashatárhegy és a János-hegy,egészen távolban halványan pedig a Vértes...Valóban ez volt az a kilátó amely a legtöbb élményt adta!
Túrázásaim csúcsán a Boldog Özséb kilátóban
Egyre többen és többen jöttek fel,nem nagyon lehetett már elférni sem,így lejöttünk.Újabb egészen fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.Ez a kilátó az abszolúlt No.1 azok közül amelyekben valaha is jártam.Lérve még kicsit körbenéztünk az egykori légvédelmi támaszponton is.Felmásztunk az egyik bunker tetejére.Nem semmi mi lett ezekből...kisértetiesen hasonlított a hely a Lom-hegyi támaszpontra ahol novemberben jártunk és ami nincs is messze ide.Még innen is volt némi kilátás,igaz innen már csak déli irányba.Nem maradt más hátra indultunk lefelé a hegy dél-keleti oldalán.
Gergő a bunker tetején,odébb a kilátó
Lefelé kacskaringósan vezetett az út,helyenként panoráma jelleget öltve.Sok helyen pompás volt a kilátásunk dél felé.A pilisi medencében lévő települések látszottak és a Budai-hegység vonulata.Mögöttünk pedig a Pilis-hegy sziklái.Pompás volt tehát a levezető zöld jelzés is.Ezen is volt forgalom,de nem volt zavaró.Mindenki köszönt aki jött szembe,ilyen helyeken ez igy szokás...Egy házaspár pihent a kisbabájukkal az egyik ormon ahonnan szintén lebilincselő volt a kilátás.Hosszú volt ez az út is,de erről már nem mondanám,hogy ingerszegény volt.Káprázatos útvonal az biztos!
Gergő a panorámaútpn
A végtelen felett...
Ahogy haladtunk lejebb és lejebb a hegyen úgy tünt el természetesen a szép kilátás,helyét felváltotta egy szépséges erdő amelyben aztán egy újabb forrásra akadtunk amely szintén münködött!Kellemes meglepetés volt e téren a Pilis!Kellett is a friss víz,hiszen vízkészletünk fogyóban volt,bár már közel volt a túra végpontja.Na de hoztunk haza is jó forrásvízet!Érdekes volt a forrás neve:Szeretet-forrás...Szépen leértünk a hegyről,oda ahonnan indultunk is.Így megvolt a körtúra.Körbejártunk a Dunántúli-középhegység királyát a Pilis-hegyet tehát!Kiérve az erdőböl szembe köszöntöt a csodálatos táj:Mögöttünk a Pilis-tető,elöttünk a Dobogókö,közte a csodás medence.
Balra a Pilis-tető,jobbra a Dobogókő tömbje
Visszaértünk Pilisszentkeresztre.Teljes volt a körtúra amely sacc/kb lehetett vagy 20km.Helyenként rendkivül nehéz volt de ugyanakkor rendkivül látványos is.Méltán esélyes lehet évvégén akár az év legjobb túrája címre is.A Pilis-tető óriási émény volt,mondhatni felejtethetetlen.A faluban már sok idönk nem maradt,jött a busz amely aztán visszavitt minket Pomázra,onnan meg visszamentünk Budapestre,onnan pedig haza.Este 3/4 9-re voltunk itthon.Jobban kifáradtunk mint egy átlagos túránk,söt a derekunk még most is fáj -talán azon a brutál meredek hegyen való felkapaszkodástól - de mindez úgy érzem megérte.Varázslatos volt.
