Tavaly szemptemberen amikor ugyanitt lecsapott ránk a vihar és részben elmosta a túránkat,döntöttük el,hogy idén megismételjük ezt a túrát,remélhetőleg most jó időben.(a tavalyi túra sztoriját
ezen a helyen olvashatjátok el).Hát most az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett,derült időben érkeztünk meg már reggel negyed 9-re a határ menti Szobra.A közlekedés is kifogástalan volt ide,minden adva volt a jó kedvhez és egy jó túrához.El is indultunk a szobi vasútállomásról a vasút mentén.Itt érjük el a közeli Ipolyon átívelő vasúti hídat,melynek két oldalán szerencsére jól járható járda van,így biztonságosan át lehet rajta kelni a túrázóknak és a bringásoknak is!
 |
A szobi állomásról indultunk.
Távolabb látszik az Ipoly hídja,azon van az országhatár. |
A határ amúgy a híd közepén van,itt nem jelzi amúgy semmi más,csak egy M/SK felírat a híd egyik oszlopán.Két oldalt a parton ugyan van egy-egy határkő,de ez ne tévesszen meg senkit.A határ a híd illetve a folyó közepén van!Amúgy a hídról csodás a rálátás a fantasztikus Ipoly folyóra.Átkelve a hídon búcsút vettünk a nemzetközi vasútvonaltól (Budapest-Prága),de aztán majd néhány óra múlva újra érintettük azt,de erről majd később.Lementünk az Ipoly partjára a híd alá,gondoltuk egy hüvős helyen majd megkajálunk,de elég nagy volt a dzsungel a növényzet mindent benőtt,így erről a tervünkről letettünk.Egy felé ment az út ami nem volt jelzett turistaút,de adta magát a dolog,eltévedni nem lehetett.Útra keltünk Helemba és a Burda-hegység felé.
 |
| Az Ipoly |
Az út a hídtól Helembáig egy mezőn halad keresztül,azonban a környék hegyei pazar látnivalót adnak!Délre a Visegrádi-hegység látszik,keletre a Börzsöny.Észak-nyugat felé pedig a Burda.A hídttól kb.2-2,5km séta maga Helemba,a határmenti szlovák falu amit főleg magyarok laknak.Meglepő volt ahogy beléptünk a faluba a hangszorókon elkezdett szólni egy magyar dal.Mintha csak igy akartak üdvözölni minket.Demjén Ferenc Szerelem első vérig c. dala szólt a villanyoszlopokra szerelt hangszorókból.Mintha egy mesevilágba csöppentünk volna...Itt is lementünk az Ipolyhoz,de itt is alkalmatlan volt a hely megkajálni.
 |
| Úton Helembára |
Helembán mivel tavaly részben már körülnéztünk,úgy döntöttünk,hogy ezúttal olyan helyre próbálunk menni ahol tavaly nem jártunk.Így felmentünk a falu felett a hegyen található temetőbe.Olvastam valahol,hogy érdemes felmenni.Valóban érdemes volt!Egyfelől a kilátás fenetikus volt!Másrészt a sírok is érdekesek voltak.Gergő arra volt kiváncsi,hogy magyar nevek vannak-e a sírokon.Nos 98%-ban magyar nevek voltak!Rengeteg síron volt valami szent kép is!Nagyon sok olyan sír volt amelynek "lakója" még nagy Magyarországon született,olyanok akik az 1800-as évek vége felé.Na ők voltak azok akik alaposan megszopták Trianont...ez a gondolat kicsit meghatottsággal töltött el,így inkáb megcsodáltam a kilátást.Főleg dél felé láttunk,arra a határ 2,5km-re lehetett,látni lehetett a Dunát és a Visegrádi-hegység vonulatát.Szép volt!
 |
| A helembai temető |
 |
| Szent képek a sírokon és a kilátás |
A hátsó bejáraton jöttünk be a temetőbe,de megleltük a főbejáratot amelynél csodás székelykapu állt.Itt mentünk ki és a temető alatt a hegyoldalban végre találtunk egy hüvős helyen egy padot ahol végre megtudtunk kajálni.Ennek végeztével lementünk a főutcára ahol a kedves felvidéki magyarok rendre köszöntek...elmentünk a falu végéig,ahol a helységnév táblánál fotózkodtunk egyet (gyüjtsük a helységnév táblás helyeknél készült képeket).Majd visszajöttünk a végre jelzett turistaútig.Nem volt más hátra behatoltunk a Burda-hegységbe.
 |
| Helemba tábla (látjátok a Nagy.Magyarország matricát?) |
A Burda-hegység talán magyar nevén ismertebb: Helembai-hegység vagy Kovácspataki-hegyek,lényegébe a Börzsöny nyugatra elnyuló részének tekinthető.Nem igazán magas,a legmagasabb pontja 395 méter.Kevés jelzett turistaút van a hegységben,ezek legújabbika egy kék színű "C" jelzés volt.Ami azthiszem,körtúra jelzés akart lenni.Nagyjából az útvonalat is sejtettem,de mivel ez tavaly még nem volt,így a térképünk nem jelezte.Valószinüleg feljött a Kovácspataki sziklákhoz majd lement Kovácspatakra és Helembára.Mi a kék jelzésen mentünk,de jött velünk a C jelzés is.A Nagy-völgyben haladtunk mint tavaly,de egy ponton a kék leágazott felment az Ipoly kulcsosházhoz (arra mentünk tavaly).Mi maradtunk a "C"-n ez is ment fel a hegyre,de megsprórolta a kulcsosházi kitérőt,ezzel legalább 3-4km-et spóroltunk meg.Kissé ingeszegény,de szép erdőben haladtunk.
 |
| A Burda mélyén |
Felérve a hegyre újra találkoztunk a kulcsosház felöl jövő kékkel.Itt dörgött elöször az ég a tavalyi túrán...behatolva az itteni erdőbe,elértük azt a pontot ahol tavaly lecsapott ránk a vihar.Most nyugodt volt mindent.Bár már kánikula volt,a hüvös részeken ez nem volt vészes.Hamarosan elértük a Király rétet ahol a tavalyi viharban egy kis menedéket találtunk,egy etető szerű fa épitményben.A rét szép volt és egy vadászles is volt itt,erre nem emlékszem tavaly észrevettünk-e vagy itt volt-e?Valószinű nem,mert akkor célszerűbb lett volna ide menekülni a viharban...
 |
| Király-rét a vadászlessel |
A rét után némi emelkedő következett,de nem túl vészes és nem túl hosszú.Elértük túránk legmagasabb pontját ami 344 méter volt,itt csatlakozott be a piros jelzés ami Kovácspatakról jött és ez kisért tovább minket Garamkövesdig.Hamarosan elértük a hegység déli részét és már itt is voltunk a Kovácspataki-szikláknál,de nem a sziklák voltak az érdekesek (persze azok is),hanem a kilátás!Amit tavaly nem láttunk a sűrű párában az most maradéktalanul élvezhető volt!Csodás volt a kilátás a szlovákiai Kovácspataki-sziklákról Magyarországra!Alattunk a Duna vonala volt látható,szemben a Visegrádi-hegység,látni lehetett a Prédikálószéket és a Dobogókőt is,ellenkező irányban pedig tökéletes rálátásunk volt Esztergomra!
 |
| Kilátás a Kovácspataki-sziklákról |
Mentünk a gerincen,több helyen is kiváló kilátásunk volt,az egyiknél megebédeltünk csodálva a környező világot.Sajnos a hegységben nincs forrás,ez kellemetlen volt mert vízkészletünk fogyóban volt és egyre melegedett is.A melegedő víz meg nem vette el a szomjunkat.Így a kilátások megcsodálása után a piros jelzésen haladva fokoztuk a tempót,minél előbb leakartunk érni Garamkövesdre ahol elterveztem iszok majd egy jó sört.Persze lefelé is fantasztikus volt az út.A Burda nyugati lejtőjén pompás kilátás nyilt Garamkövesdre és Felvidékre.
 |
| Alattunk Garamkövesd |
Ahogy betettük a lábunkat Garamkövesdre szintén megszólalt a zene...!Mintha csak minket vártak volna esküszöm,ez nem lehetett véletlen...Lehet bevolt kamerázva az út és amikor azt látják,hogy idegen érkezik,ráadják a kakaót?Itt is egy magyar dal szólt,de nem ismertem fel melyik,talán valami Zámbó Jimmy dal lehetett.Mindenesetre furcsa volt,de nagyon király.Legnagyobb örömre rögtön egy kocsmába botlottunk bele,ahol alighanem túránk legfantasztikusabb élményében lett részünk!
 |
| A garamkövesdi kocsma |
Senki nem volt a kocsmában csak a kocsmáros,akiről hamar kiderült,hogy egy fantasztikus ember.Elkezdtünk beszélgetni vele,vagyis inkább ő velünk.Szép felvidéki tájszólásban beszélt,kiderült,hogy látta a tavalyi Burdáról szóló videónkat amelyben ugye mondtuk,hogy idén júliusban visszatérünk.Na innentől kezdve aztán kitünően elbeszélgettünk vagy egy órát.Igazán élvezetes volt és ez az ember a röpke egy óra alatt visszadta az emberekben való hitem...réges rég meggyözödtem róla,hogy az emberek az emberiség rossz...és rossz úton jár...erre itt távolt otthontól jön egy ember aki bármiféle tudatosság nélkül meggyőz ennek a ellenkezőjéről...Szóval ha bármikor is erre járok,csak ez a kocsma kerülhet szóba!A sör is kitünő volt amúgy,ittam is kettőt!
 |
| Garamkövesd déli vége (eleje) a sziklák alatt |
Szóval úgy gondolom a garamkövesdi kocsmárost megválasztjuk az év emberének!Végre csillapitva a szomjunkat haladtunk tovább.Tavaly a falu északi része felé hagytuk el a települést,most dél felé mentünk.A falu végén a sziklák alatt igen kellemes volt,ám következett túránk legkellemetlenebb szakasza.Az út véget ért.Ahhoz,hogy áttudjunk kelni a Garam folyón két lehetőség adodott:visszamegyünk a falu északi részére ahol azon a hídon amelyen tavaly átmegyünk a folyón,vagy felmegyünk a sínekre és ezen megyünk át a folyón a vasúti hídon.Ez mellett döntöttünk.Igen ám,de ez itt a nemzetközi Budapest-Prága vasútvonal volt,jelentős forgalommal...Egy sínpár haladt itt.Járható út nem volt...Próbáltunk a két sín között haladni,de nem mindenhol lehetett,így a sínekre is rákellett lépni és azon haladni.Nagyon figyeltünk,jön-e a vonat...
 |
| Vagy fél kilométeren itt kellett haladni |
Szerencsére jóval előbb mint ahogy azt látni lehetett,hallani lehetett a közeledő vonatot.Addig volt idő találni olyan helyet a sínek mellett ahova félre tudtunk állni.Így itt vártunk meg amig a vonat elhalad.Egy hosszú tehervonat ment el.Azon a sínen haladtunk tovább amelyen elment a vonat,gondoltuk néhány percig nem jön erre újabb...A híd aztán maga volt a csalódás...nem volt rajta olyan járda mint az Ipoly vasúti hídján...így a vasúton menve kellett átmennünk a kb. 150 méter hosszú hídon.Na nem mentünk,szaladtunk,hisz ha vonat jön akkor végünk...de rendben átértünk,amikor lementünk a hídról a Garam partjára,akkor húzott el a nemzetközi gyors azon a vágányon amelyen átjöttünk...Vigyáztak ránk az örangyalaink úgy tünt.
 |
| A Garam hídja |
A Garam partján a híd közelében kellemes hüvösben volt hely egy nagyot pihenni.Hoztunk egy-egy hideg kólát a garamkövesdi kocsmából azt itt megittuk.Újabb vonat húzott el a hídon...A Garam nagyon szép volt.A Felvidéket átszelő folyó Magyarországot nem érintette...300 méterre lehetett innen a torkolat,elmentünk oda.Itt ömlött a Dunába a folyó még szlovák területen.A torkolat után a Duna menti töltésre tértünk rá,ezen mentünk Párkány felé.Mögöttünk a Burda vigyorgott még ránk.Itt már hatalmas volt a kánikula és a fák sem védtek minket,így leégtem kissé.Érdekes mert Gergő viszont nem.Egy emlékmű került elénk,amelyen magyar felírat is volt amelynek tanúsága szerint itt egy repülögép zuhant le a háború idején.Az áldozatok emlékére készült az emlékmű.
 |
| Az emlékmű |
Innen már hamar beértünk Párkányba,ahol újra a híres sétálóutcán találtuk magunkat.Rengeteg jó nő volt itt...ettünk itt egy hamburgert a már jól ismert helyen.Szerintünk itt árulják a világ legfinomabb hamburgerjét.Ha itt járunk,ide mindig benézünk!Jártunk még egy sort az utcában,majd lassan-lassan elmentünk a Mária-Valéria híd felé.Persze a Dunához még kinéztünk.Imádjuk Párkányt,csodálatos város!Jövünk még szerintem ide.Nem volt más hátra a hídon átkelni Magyarországra.
 |
| Itt árulják a világ legjobb hamburgerjét és sok a jó nő a környéken! |
Esztergomba még elmentünk egy szökőkúthoz,itt fejeztük be a túrát.Még egy boltba bementünk italokat venni az útra,majd kimentünk a vasútállomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Elfáradva,de kellemes emlékekkel indultunk el haza.Budapesten még gyalog mentünk át a Nyugati pályaudvarról a Délibe...
 |
| Távolban a Burda a sziklákkal |
 |
| Erre mentünk |
