Királynői séta Komárnoban

Az évek ködfátyolán át eszembe jutott egy kiránduláska életem egyik nagy szerelmével akit e blog berkein belül csak Királynőként emlegetek (olvashatsz róla még: ezen a helyen ).

Megvallom az öszintét: ha a feledés homályába nem is merültek ezek az emlékek,azért már rég nem gondoltam rá...de most egy véletlennek köszönhetően eszembe jutottak.

Akkor ott erről sajnos semmiféle fénykép nem készült,nem is készülhetett,mert nem volt nálunk fényképező.Azóta már van annyi sütnivalóm,hogy bárhová is megyek viszek fotó eszköszt.Na,de akkor nem készült ugye semmi,így e sztorit kénytelen vagyok az interneten talált képekkel illúsztrálni,napok óta keresgéltem,de nagyon olyant sem találtam ami visszaadja azokat a helyeket ahol pont jártunk,ráadásul nagy hó is volt,ilyeneket meg nagyon nem találtam...szóval bekell most érni azokkal amiket felleltem.

Akkor üljünk be az időgépembe és utazzunk vissza.

Az időpont 1990 december közepe táján.Nem emlékszem pontosan...

talán december 8.?

Komárno a hóban

Vonattal érkeztünk meg Komáromba.Nem tudom már mi volt az elképzelés,azt sem,hogy mi volt a kiruccanás célja és miért éppen Komárno volt az úticél.Arra viszont igen,hogy a Királynő gyakran megfordult ez idő tájt a Felvidéknek ezen a részein,így valahogy biztos köze volt ehhez a dolognak.Nagy hó volt,akkoriban még december volt a december....Egy hónappal voltam a seregből való leszerelésem után.Leszállva a vonatról a komáromi vasútállomáson,azonnal a közeli Duna felé vettük az irányt.Kisebb kis dombocska volt a Duna partján,tán több száz méteren húzodott a határ (mert ugye az is itt volt a Duna közepén) magyar oldalán Komáromban.A Királynőnek ezt látva kedve szottyant csúszkálni (....),egye fene csúszkáljunk....Így seggre csücsülve a dombocskán csúszkáltunk lefelé a jelentéktelen lejtőn.Miután a csúszkálástól némiképp megfájdult fenséges kis pópója hógolyózásba kezdtünk...Na így teltek a kirándulás vagy inkább kiruccanás első percei.

Jégzajlás valahol Komáromnál,akkoriban nem volt ennyire durva

Ezután mentünk fel a komáromi hídra,mi is a neve?Erzsébet híd?Alighanem.Akkoriban még nem lehetett csak úgy átmenni a két ország határán,kellett útlevél.Az volt nálunk,de a túlparton a komárnoi határörök figyelemre sem méltattak.Mentünk hát be az ekkor még csehszlovák városba.Elözöleg persze váltottunk cseh koronát,az euro ekkor még nem létezett erre.A hóban egy kellemes kis városkára leltünk,rendkivül hangulatos volt amennyire emlékszem belőle.Egy hangulatos utcában mentünk épp és arra világosan emlékszem,hogy azt éreztem:mintha valamiféle Holle anyó mese helyszínén járnánk.Nagyon tetszett ez a rész.Aztán bementünk egy áruházba azt,hogy minek már nem tudom.Ami megvan ebből az az,hogy a táskákat még azelőtt lekellett rakni,hogy bementünk a vásárlói térbe...Akkoriban csehszlovák barátaink még nem tartottak ott ahol manapság,a fejlödésnek ekkor még nem igazán volt nyoma.Például nem lehetett nálunk kapni csokoládét...viszont a Királynő elmondása alapján a konzerveik finomak voltak,így vettünk hát párat.

Talán ez a kép emlékesztet legjobban az akkori hangulatra

Valamerre még sétálhattunk de,hogy merre azt már nem tudom,ami megvan még:egyre inkább kiértünk a belvárosból egy lakótelepre ahol elképesztően szürke panelrengeteg fogadott.Itt már nem volt tapasztalható a belvárosi varázslatos Holle anyós hangulat.Itt is egy boltra leltünk,bementünk valamit venni mert már éhesek kezdtünk lenni.A bolt leginkább egy mai Pennyre emlékeztető valami volt,annak színvonalától ekkor persze messze elmaradva.Csokoládé itt sem volt.Volt viszont valami elképesztő fonomságú kifli és franciasaláta.Ezeket vettem kajcsizni.Valóban elképesztően finomak voltak.

A szürke panelek között már nem volt kedvünk sétálni,így visszafele vettük az irányt a belvárosba.Nem nagyon lakhattunk jól,mert kedvünk támadt egy hamburgert is megenni.Találtunk is egy hamburgerezőt.Nem kellett volna...A hamburger nem sokkal maradt el az elöző bejegyzésemben emlitett szerbiai hot-dogtól...na ennek még azért normális íze volt,de így festett akkor egy csehszlovák hamburger: zsömle,benne a hús és némi pirosarany...Na ehhez képest hozzáteszem mára már óriásit fejlödtek,hiszen 26 évvel később a szlovákiai Párkányban fiammal rálelünk majd a világ legfinomabb hamburgerjére...

Talán itt is voltunk?A jó ég tudja...

Mi ezek után a híd fel vettük az irányt és átjöttünk a magyarországi Komáromba.Lehet,hogy itt ettünk aztán normális hamburgert,már nem emlékszem,csak halványan rémlik valami.Itt is bementünk a belvárosba,itt is volt valami áruház,de aztán,hogy bementünk-e,meg merre mentünk az nincs már meg...A vasútállomásra visszaérve megvártunk egy vonatot azzal távoztunk erről a helyről.Hát durván ennyi ami megmaradt ebből.Fura,hogy évek óta eszembe sem jutott,de egy véletlen most előhozta.Ezek szerint ott volt ez valahol a szív nagyon mélyén...mintahogy a Királynő is ott van az összes többi Királynővel együtt.Ha valami előhoz még emlékeket bármelyikükkel kapcsolatban,azokat leírom majd ide.

A kocsmáros

Nem is tudom,hogyan kezdjem ezt a bejegyzést.Járom a világot,vagy ha úgy jobban tetszik szűkebb környezetemet az országot és a környező vidékeket.Egyre kevesebbszer mondhatni nagyon nagyon néha kerül utamba egy-egy jó ember.A mai eldurvult világunkban szinte teljesen el is vesztettem az emberekben az emberiségben való hitemetAz még hagyján ami a világban folyik jelenleg (az se semmi persze),de az,hogy ott egy híres közösségi oldalon kommentekben csak az egymás fikázása megy,magyar a magyarját szapulja,a kint rekedt magyarokat mindenféle gyalázkodó jelzőkkel látják el...nekem már kicsit sok.Aztán ott van még a folyamatos állatkínzások,elcsodálkozom sokszor egy-egy ember,hogy süllyedhet le ilyen mélyre...Aztán az,hogy a pénzért mindenen és mindenkin átgázolva másokat aztán alaposan lenézve élnek emberek...és még sorolhatnám...szóval kész öröm és felüdülés ha nagy ritkán belebotlok egy-egy jó emberbe.

Ezek aztán olyankor visszaadják az emberiségben való hitem és talán abban is,hogy az Isten mégis jó...

Püspökszentlászlói kastély

Vajon merre kell indulnunk,hova kell mennünk,hogy legalább egy jó emberrel találkozzunk?Ki tudja...útjaimat e téren nem vezeti és nem is vezette a tudatosság.Nem azzal a céllal indultam el sehova se,hogy én most jó embert találjak,de hál isten volt,hogy szembejöttek...Gondoljak csak Sándorra,akiről bőven van szó e blogban.Őt mintha Isten küldte volna nekem,hogy megtanitson a jó dolgokra és utat mutasson hogyan kell átvészelni a zord időket is.Vagy gondoljak Tiborra akit mostmár a barátomnak is mondhatok,aki csak úgy spontán ismeretlenül is vendégül látott minket az egyik mecseki túránkon,sőt elvitt csuda dolgokat mutatni.Ő lett aztán a püspökszentlászlói kastély vezetője,nekünk persze külön tárlatvezetést tartott...Aztán szívesen gondolok a hölgyre a dömösi prépostsági altemplom üzemeltetőjére.Egymaga tartja szinte életben a templomot,közvetlensége és kedvessége révén klasszul elbeszélgettünk vele is.Talán még sorolhatnám,de hirtelen ők jutottak eszembe.Túrám ezúttal Garamkövesdet keresztezte,mivel már elég nagy szomjúsággal küzködtem idejövet,úgy döntöttem bemerészkedünk a helyi kocsmába egy jó sörre.A lehető legjobb ötlet volt minden értelemben.

A garamkövesdi kocsma

Hétfő volt.Azt tudni kell,hogy Garamkövesdet Szlovákiában találjuk meg a Burda-hegység nyugati lábánál festői környezetben.Szóval a kocsmában senki sem volt hétfő dél körül...kértem egy jó sört fiamnak pedig üditöket.Ekkor szólt hozzánk elöször a kocsmáros gyönyörü felvidéki tájszólásban.Egy 50 körüli férfi lehetett.Kiültünk a kocsma teraszára meginni a frissitőnket.Szavak nincsenek rá mennyire jól esett...A kocsmáros kijött hozzánk,érdeklödött honnan jövünk hová tartunk.Elmeséltem és a legnagyobb döbbenet vagy inkább meglepetés akkor ért,amikor azt kérdezte,hogy én vagyok-e az aki azt a Burda-hegységes videót feltöltöttem a you tube-ra.Mondtam,hogy igen.Felemelö érzés volt a tudat,hogy a világnak e részén a videó álltal rám ismertek.Innentől kezdve aztán remekül elbeszélgettünk a kocsmáros úrral.Kértem is még egy kört,nekem is fiamnak is.Sokmindent elmondott az úr az ottani dolgokról,körülményekről én meg a túráinkról az otthonunkról,valahogy mindvégig éreztem a levegőben valami jót...nem tudom megmagyarázni,de valami nagyon jó érzéssel töltött el az egész dolog.

A kocsmáros (illúsztráció)

Hallottam róla korábban és aztán személyesen is meggyözödtem róla,hogy a kinti magyarok,a felvidéki magyarok mennyire kedvesek és közvetlenek.Most a kocsmáros úr személyében erről újra meggyözödhettem.Kicsit távol otthontól egy idegen országban egy kocsmában magyarul beszélgetve a helyi erőkkel fantasztikus dolog volt.Persze az idegen ország itt idézőjelben értendő,hiszen elszakitott magyar területekről van szó.Az úr kedvessége és közvetlensége feldobta az amúgy is kellemes napot.Lassan nekünk persze tovább kellett menni,de örültem a találkozásnak!Annyi vér lehetett volna még az ereimben,hogy a nevét megkérdem,de amilyen hülye voltam még a kocsma nevét sem jegyeztem meg...Ettől függetlenül úgy érzem ismét egy jó emberrel hozott össze a sors.Ha valaha is erre járok még ami elképzelhető,akkor kizárólag csak ebbe a kocsmába fogok jönni frissitőért!Bár hozzá kell tennem amikor tavaly ugyanitt jártunk akkor egy másik kocsmába mentünk be,ott egy hölgy volt az is kedves volt és rendkivül gyönyörü...Szóval legközelebb mindkét kocsmába betérek úgy döntöttem!

Az Isten áldjon meg minden jó embert a világon!

Az egyre jobban kedvelt Garamkövesd

Szóval nem kell sok,hogy az ember kicsit feldobodjon.

Ajánlom ezt a bejegyzést minden kint rekedt magyart gyalázóknak és a népligeti büféseknek is...!

Túra a Kovácspataki-sziklákhoz

Tavaly szemptemberen amikor ugyanitt lecsapott ránk a vihar és részben elmosta a túránkat,döntöttük el,hogy idén megismételjük ezt a túrát,remélhetőleg most jó időben.(a tavalyi túra sztoriját ezen a helyen olvashatjátok el).Hát most az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett,derült időben érkeztünk meg már reggel negyed 9-re a határ menti Szobra.A közlekedés is kifogástalan volt ide,minden adva volt a jó kedvhez és egy jó túrához.El is indultunk a szobi vasútállomásról a vasút mentén.Itt érjük el a közeli Ipolyon átívelő vasúti hídat,melynek két oldalán szerencsére jól járható járda van,így biztonságosan át lehet rajta kelni a túrázóknak és a bringásoknak is!

A szobi állomásról indultunk.
Távolabb látszik az Ipoly hídja,azon van az országhatár.

A határ amúgy a híd közepén van,itt nem jelzi amúgy semmi más,csak egy M/SK felírat a híd egyik oszlopán.Két oldalt a parton ugyan van egy-egy határkő,de ez ne tévesszen meg senkit.A határ a híd illetve a folyó közepén van!Amúgy a hídról csodás a rálátás a fantasztikus Ipoly folyóra.Átkelve a hídon búcsút vettünk a nemzetközi vasútvonaltól (Budapest-Prága),de aztán majd néhány óra múlva újra érintettük azt,de erről majd később.Lementünk az Ipoly partjára a híd alá,gondoltuk egy hüvős helyen majd megkajálunk,de elég nagy volt a dzsungel a növényzet mindent benőtt,így erről a tervünkről letettünk.Egy felé ment az út ami nem volt jelzett turistaút,de adta magát a dolog,eltévedni nem lehetett.Útra keltünk Helemba és a Burda-hegység felé.

Az Ipoly

Az út a hídtól Helembáig egy mezőn halad keresztül,azonban a környék hegyei pazar látnivalót adnak!Délre a Visegrádi-hegység látszik,keletre a Börzsöny.Észak-nyugat felé pedig a Burda.A hídttól kb.2-2,5km séta maga Helemba,a határmenti szlovák falu amit főleg magyarok laknak.Meglepő volt ahogy beléptünk a faluba a hangszorókon elkezdett szólni egy magyar dal.Mintha csak igy akartak üdvözölni minket.Demjén Ferenc Szerelem első vérig c. dala szólt a villanyoszlopokra szerelt hangszorókból.Mintha egy mesevilágba csöppentünk volna...Itt is lementünk az Ipolyhoz,de itt is alkalmatlan volt a hely megkajálni.

Úton Helembára

Helembán mivel tavaly részben már körülnéztünk,úgy döntöttünk,hogy ezúttal olyan helyre próbálunk menni ahol tavaly nem jártunk.Így felmentünk a falu felett a hegyen található temetőbe.Olvastam valahol,hogy érdemes felmenni.Valóban érdemes volt!Egyfelől a kilátás fenetikus volt!Másrészt a sírok is érdekesek voltak.Gergő arra volt kiváncsi,hogy magyar nevek vannak-e a sírokon.Nos 98%-ban magyar nevek voltak!Rengeteg síron volt valami szent kép is!Nagyon sok olyan sír volt amelynek "lakója" még nagy Magyarországon született,olyanok akik az 1800-as évek vége felé.Na ők voltak azok akik alaposan megszopták Trianont...ez a gondolat kicsit meghatottsággal töltött el,így inkáb megcsodáltam a kilátást.Főleg dél felé láttunk,arra a határ 2,5km-re lehetett,látni lehetett a Dunát és a Visegrádi-hegység vonulatát.Szép volt!

A helembai temető

Szent képek a sírokon és a kilátás

A hátsó bejáraton jöttünk be a temetőbe,de megleltük a főbejáratot amelynél csodás székelykapu állt.Itt mentünk ki és a temető alatt a hegyoldalban végre találtunk egy hüvős helyen egy padot ahol végre megtudtunk kajálni.Ennek végeztével lementünk a főutcára ahol a kedves felvidéki magyarok rendre köszöntek...elmentünk a falu végéig,ahol a helységnév táblánál fotózkodtunk egyet (gyüjtsük a helységnév táblás helyeknél készült képeket).Majd visszajöttünk a végre jelzett turistaútig.Nem volt más hátra behatoltunk a Burda-hegységbe.

Helemba tábla (látjátok a Nagy.Magyarország matricát?)

A Burda-hegység talán magyar nevén ismertebb: Helembai-hegység vagy Kovácspataki-hegyek,lényegébe a Börzsöny nyugatra elnyuló részének tekinthető.Nem igazán magas,a legmagasabb pontja 395 méter.Kevés jelzett turistaút van a hegységben,ezek legújabbika egy kék színű "C" jelzés volt.Ami azthiszem,körtúra jelzés akart lenni.Nagyjából az útvonalat is sejtettem,de mivel ez tavaly még nem volt,így a térképünk nem jelezte.Valószinüleg feljött a Kovácspataki sziklákhoz majd lement Kovácspatakra és Helembára.Mi a kék jelzésen mentünk,de jött velünk a C jelzés is.A Nagy-völgyben haladtunk mint tavaly,de egy ponton a kék leágazott felment az Ipoly kulcsosházhoz (arra mentünk tavaly).Mi maradtunk a "C"-n ez is ment fel a hegyre,de megsprórolta a kulcsosházi kitérőt,ezzel legalább 3-4km-et spóroltunk meg.Kissé ingeszegény,de szép erdőben haladtunk.

A Burda mélyén

Felérve a hegyre újra találkoztunk a kulcsosház felöl jövő kékkel.Itt dörgött elöször az ég a tavalyi túrán...behatolva az itteni erdőbe,elértük azt a pontot ahol tavaly lecsapott ránk a vihar.Most nyugodt volt mindent.Bár már kánikula volt,a hüvös részeken ez nem volt vészes.Hamarosan elértük a Király rétet ahol a tavalyi viharban egy kis menedéket találtunk,egy etető szerű fa épitményben.A rét szép volt és egy vadászles is volt itt,erre nem emlékszem tavaly észrevettünk-e vagy itt volt-e?Valószinű nem,mert akkor célszerűbb lett volna ide menekülni a viharban...

Király-rét a vadászlessel

A rét után némi emelkedő következett,de nem túl vészes és nem túl hosszú.Elértük túránk legmagasabb pontját ami 344 méter volt,itt csatlakozott be a piros jelzés ami Kovácspatakról jött és ez kisért tovább minket Garamkövesdig.Hamarosan elértük a hegység déli részét és már itt is voltunk a Kovácspataki-szikláknál,de nem a sziklák voltak az érdekesek (persze azok is),hanem a kilátás!Amit tavaly nem láttunk a sűrű párában az most maradéktalanul élvezhető volt!Csodás volt a kilátás a szlovákiai Kovácspataki-sziklákról Magyarországra!Alattunk a Duna vonala volt látható,szemben a Visegrádi-hegység,látni lehetett a Prédikálószéket és a Dobogókőt is,ellenkező irányban pedig tökéletes rálátásunk volt Esztergomra!

Kilátás a Kovácspataki-sziklákról

Mentünk a gerincen,több helyen is kiváló kilátásunk volt,az egyiknél megebédeltünk csodálva a környező világot.Sajnos a hegységben nincs forrás,ez kellemetlen volt mert vízkészletünk fogyóban volt és egyre melegedett is.A melegedő víz meg nem vette el a szomjunkat.Így a kilátások megcsodálása után  a piros jelzésen haladva fokoztuk a tempót,minél előbb leakartunk érni Garamkövesdre ahol elterveztem iszok majd egy jó sört.Persze lefelé is fantasztikus volt az út.A Burda nyugati lejtőjén pompás kilátás nyilt Garamkövesdre és Felvidékre.

Alattunk Garamkövesd

Ahogy betettük a lábunkat Garamkövesdre szintén megszólalt a zene...!Mintha csak minket vártak volna esküszöm,ez nem lehetett véletlen...Lehet bevolt kamerázva az út és amikor azt látják,hogy idegen érkezik,ráadják a kakaót?Itt is egy magyar dal szólt,de nem ismertem fel melyik,talán valami Zámbó Jimmy dal lehetett.Mindenesetre furcsa volt,de nagyon király.Legnagyobb örömre rögtön egy kocsmába botlottunk bele,ahol alighanem túránk legfantasztikusabb élményében lett részünk!

A garamkövesdi kocsma

Senki nem volt a kocsmában csak a kocsmáros,akiről hamar kiderült,hogy egy fantasztikus ember.Elkezdtünk beszélgetni vele,vagyis inkább ő velünk.Szép felvidéki tájszólásban beszélt,kiderült,hogy látta a tavalyi Burdáról szóló videónkat amelyben ugye mondtuk,hogy idén júliusban visszatérünk.Na innentől kezdve aztán kitünően elbeszélgettünk vagy egy órát.Igazán élvezetes volt és ez az ember a röpke egy óra alatt visszadta az emberekben való hitem...réges rég meggyözödtem róla,hogy az emberek az emberiség rossz...és rossz úton jár...erre itt távolt otthontól jön egy ember aki bármiféle tudatosság nélkül meggyőz ennek a ellenkezőjéről...Szóval ha bármikor is erre járok,csak ez a kocsma kerülhet szóba!A sör is kitünő volt amúgy,ittam is kettőt!

Garamkövesd déli vége (eleje) a sziklák alatt

Szóval úgy gondolom a garamkövesdi kocsmárost megválasztjuk az év emberének!Végre csillapitva a szomjunkat haladtunk tovább.Tavaly a falu északi része felé hagytuk el a települést,most dél felé mentünk.A falu végén a sziklák alatt igen kellemes volt,ám következett túránk legkellemetlenebb szakasza.Az út véget ért.Ahhoz,hogy áttudjunk kelni a Garam folyón két lehetőség adodott:visszamegyünk a falu északi részére ahol azon a hídon amelyen tavaly átmegyünk a folyón,vagy felmegyünk a sínekre és ezen megyünk át a folyón a vasúti hídon.Ez mellett döntöttünk.Igen ám,de ez itt a nemzetközi Budapest-Prága vasútvonal volt,jelentős forgalommal...Egy sínpár haladt itt.Járható út nem volt...Próbáltunk a két sín között haladni,de nem mindenhol lehetett,így a sínekre is rákellett lépni és azon haladni.Nagyon figyeltünk,jön-e a vonat...

Vagy fél kilométeren itt kellett haladni

Szerencsére jóval előbb mint ahogy azt látni lehetett,hallani lehetett a közeledő vonatot.Addig volt idő találni olyan helyet a sínek mellett ahova félre tudtunk állni.Így itt vártunk meg amig a vonat elhalad.Egy hosszú tehervonat ment el.Azon a sínen haladtunk tovább amelyen elment a vonat,gondoltuk néhány percig nem jön erre újabb...A híd aztán maga volt a csalódás...nem volt rajta olyan járda mint az Ipoly vasúti hídján...így a vasúton menve kellett átmennünk a kb. 150 méter hosszú hídon.Na nem mentünk,szaladtunk,hisz ha vonat jön akkor végünk...de rendben átértünk,amikor lementünk a hídról a Garam partjára,akkor húzott el a nemzetközi gyors azon a vágányon amelyen átjöttünk...Vigyáztak ránk az örangyalaink úgy tünt.

A Garam hídja

A Garam partján a híd közelében kellemes hüvösben volt hely egy nagyot pihenni.Hoztunk egy-egy hideg kólát a garamkövesdi kocsmából azt itt megittuk.Újabb vonat húzott el a hídon...A Garam nagyon szép volt.A Felvidéket átszelő folyó Magyarországot nem érintette...300 méterre lehetett innen a torkolat,elmentünk oda.Itt ömlött a Dunába a folyó még szlovák területen.A torkolat után a Duna menti töltésre tértünk rá,ezen mentünk Párkány felé.Mögöttünk a Burda vigyorgott még ránk.Itt már hatalmas volt a kánikula és a fák sem védtek minket,így leégtem kissé.Érdekes mert Gergő viszont nem.Egy emlékmű került elénk,amelyen magyar felírat is volt amelynek tanúsága szerint itt egy repülögép zuhant le a háború idején.Az áldozatok emlékére készült az emlékmű.

Az emlékmű

Innen már hamar beértünk Párkányba,ahol újra a híres sétálóutcán találtuk magunkat.Rengeteg jó nő volt itt...ettünk itt egy hamburgert a már jól ismert helyen.Szerintünk itt árulják a világ legfinomabb hamburgerjét.Ha itt járunk,ide mindig benézünk!Jártunk még egy sort az utcában,majd lassan-lassan elmentünk a Mária-Valéria híd felé.Persze a Dunához még kinéztünk.Imádjuk Párkányt,csodálatos város!Jövünk még szerintem ide.Nem volt más hátra a hídon átkelni Magyarországra.

Itt árulják a világ legjobb hamburgerjét és sok a jó nő a környéken!

Esztergomba még elmentünk egy szökőkúthoz,itt fejeztük be a túrát.Még egy boltba bementünk italokat venni az útra,majd kimentünk a vasútállomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Elfáradva,de kellemes emlékekkel indultunk el haza.Budapesten még gyalog mentünk át a Nyugati pályaudvarról a Délibe...

Távolban a Burda a sziklákkal

Erre mentünk

Túra az esőben - Keresztül a Burda-hegységen

Alighanem ez a túránk kiérdemelheti a 2016-os esztendő legizgalmasabb túrája címet.

Nem is volt hiány kalandban...Szeptember 17.-ét mutatott a naptár amikor a hajnali órákban elindultunk túránk kiindulópontjára Szobra a határ mellé.Már az előjelek sem voltak igazán biztatóak...a meterológia egész héten pont erre a szombati napra jósolt esőket,viharokat,de...annyit szivattak már a múltban,hogy nem hittem már nekik.Aztán a vonatunk Vác után...Verőcén 40 percet vesztegelt áramkimaradás miatt,na aztán amikor nagynehezen megérkeztünk Szobra,szakadt az eső...

Mi tévők legyünk? -ezen tanakodtunk Gergővel.Úgy döntöttünk várunk kicsit aztán megpróbálunk nekivágni az útnak.Nem szeretem feladni a dolgokat,nem azért utaztam több mint 100km-et,hogy visszaforduljunk... Na de félóra várakozás után sem akart csitulni az eső.A szobi kisvasút állomásán találtunk menedéket a szakadó eső elöl,ám az idő meg telt...ha teljesíteni akarjuk a túrát estig akkor ideje elindulni,több mint 20km várt ránk..

Végül a szakadó eső ellenére úgy döntöttünk nekivágunk.Megnézzük mi a helyzet a már szlovákiai oldalon található Helembán,ha reménytelen akkor ott visszafordulunk.

Nekivágtunk hát...

Indulás Szobról,a hídon az államhatár

Jelzett turistaút hiányában a nemzetközi vasútvonal mentén értük el az Ipolyi-hídat itt tudtunk átmenni nem csak a folyón hanem Szlovákiába is.A határ a folyó közepén van.A hidon a sínek mellett jól járható járda szerüség van,biztosítva ezzel a gyalogos átkelés lehetőségét.Átérve még mindig nem akart lanyhulni a csapadék.Helemba pár kilométerre arébb volt még.A hídtól egy jelzetlen de jól járható út visz be Helembára.Persze most sáros és vízes volt.Jó időben már ez a szakasz is hatalmas élmény lehet,hisz kelet felöl a Börzsöny,délről a Visegrádi-hegység,északnyugat felé pedig a Burda vigyorog a vándorra.Az elképeztő párában láttuk ugyan a hegységek körvonalait,de értékelhető rálátásunk nem volt,de az út minden negatívum ellenére hangulatos volt.

Nehéz körülmények útban Helemba felé

Hamarosan beértünk a szlovákiai kis faluba Helembára.Mintha...kicsit lanyhult volna az eső...A településen gyakorlatilag senkit nem láttunk.Az első útba eső dolog a templom volt,felmentünk hát közelebbről megnézni.Alattunk az úton pedig elhúzott egy traktor.Tehár mégis élnek erre emberek...Szép kegyhely volt a templomnál,de mentünk befelé a faluba.Hatalmas késésben voltunk már a tervhez képest a vonatveszteglés és a szobi várakozás miatt.A faluból kiinduló kék jelzést akartuk elérni,ez vitt fel a Burda-hegységbe.És lőn csoda...a falu közepén egyszer csak...elállt az eső!Így semmi sem tartott immár vissza,hogy nekivágjunk a Burdának.Nem sejtettük,hogy lesznek még megpróbáltatásaink...Ahogy elállt az eső egyre több ember ficergett elő odújából és ami meginditóan szép volt,azok a csodás felvidéki tájszólásban beszélő ékes magyar hangok amiket hallottunk innen-onnan a faluban sétálva.Csodálatos volt...

Na,de a szintén csodás helembai pincék mellett elhaladva hamarosan elértük a kék jelzést.

Út a Nagy-völgyben

Voltak útbaigazitó táblák is,de sajnos minden szlovák nyelven volt írva.Kár volt,mert ez a környék inkább még magyarok lakta régió.A jelek...érdekes volt,sokkal kisebb mezőben voltak felfestve mint Magyarországon,kis fehér mezőben a kék csík.Ott kellett,hogy legyen az ember esze,de leginkább a szeme,hogy lássuk és követni tudjuk őket.Persze aztán egy idő után megszoktuk.Észak felé vezetett az út be a Burda belsejébe a Nagy-völgyön át.Ez a szakasz jól járható volt a felszálló párában a hegység pedig nagyon szép volt.Több kilométeren át vezetett az út,míg elkezdett emelkedni fel a hegyre,ekkor enyhén észak-kelet felé fordult,de várható volt,hogy majd valahol elfordul nyugatnak.Nem volt túl nehéz emelkedő és....csodákat láttunk!Tőlünk kb.80 méterre őzek tucatjai futottak el.Fantasztikus látvány volt!Valamennyire sikerült őket lefilmeznem,ez a videónk második részében látható!

Párában a Burda-hegység

A Burda-hegységet amúgy van aki inkább Helembai-hegységnek ismeri,de a Kovácspataki-hegyek elnevezés is jó.Mi maradtunk a Burdánál.A hegység lényegében a Börzsöny nyugatra elnyuló része,tehát akár a Börzsöny név is megfelelő lehetne.Átlagmagasságát tekintve leginkább valahol a magyar Velencei-hegység és a Vértes közé tudnám beilleszteni,tehát nem különösebben magas,legmagasabb pontja a Keserős-hegy is csak 395 méter.Mi itt 300 méterre kapaszkodtunk fel és találtunk egy kulcsosházat.Zöld-fehérre volt festve és nem volt itt senki.A bejárat felett nagy betűkkel volt kiírva,hogy "IPEL".Magyarul Ipoly.Tehát ez volt az Ipoly kulcsosház.Mivel senki sem volt itt,úgy döntöttünk itt kajálunk.Voltak padok,asztalok,de eső után nem tűnt jó ötletnek leülni...

Érdekes dolgokra lel az ember a szlovákiai Burda-hegység mélyén...

A pihenő után folytattuk a túrát a kék jelzésen.A távolban mintha az ég dörgött volna...itt még voltak helyek ahol egy esetleges eső elöl betudtunk volna menekülni,de...már így is hatalmas késésben voltunk.További késések veszélyeztették volna,hogy elérjük az utolsó hazamenő vonatot,hisz nekünk még haza is kellett érni Dunaújvárosba.Mivel nem körtúra volt,kocsival eleve nem lett volna értelme jönni.Szóval itt még voltak biztonságot nyújtó helyek a ház terasza késöbb meg valami pajta féle ami nyitva volt.De mentünk tovább,itt az aszfaltozott úttá változott kéken és valóban elfordultunk már nyugat felé.Még nem írtam a célunk Esztergom elérése volt,Garamkövesd és Párkány érintésével.Ám abban a pillanatban amikor a jelzés letért dél felé a betonútról lecsapott ránk a vihar...

Gergő beszarás közeli állapotban a viharban a Burda mélyén...én is így nézhettem ki...

Itt már nem volt menedék...ráadásul az útunk bevitt az erdőbe...dörgés és villámok közepette beszarás közeli állapotban,de folytattuk az túrát.Az amúgy szép erdei szakasz itt valóságos rémálomnak tünt...ha ide bebasz egy villám akkor végünk...Égvilágon senkit nem láttunk a hegységben,sehol egy embert sem...Nem tudtunk mást tenni haladtunk előre.Biztunk benne túléljük...egy-két kilométer után a betonúttól számítva elértünk egy szép rétre.Itt találtunk nem is tudom mi volt az,leginkább valami vadetetőnek tünt.Volt teteje...a villámcsapástól ugyan nem véd meg,de az esőtöl igen.Bebújtunk hát alá némi menedéket lelve.Tovább nővelve ezzel az amúgy is jelentős késésünket.

Jó félóra várakozás után elvonult a vihar és az eső is elkezdett csendesedni.Így a nem éppen veszélytelen helyzetet túlélve folytattuk a túrát.Hamarosan elértük a már Garamkövesdre levezető piros jelzést.

A Burda déli szélén,alattunk a Duna

Ám Garamkövesdig is voltak még csodák.Kiértünk a hegység déli pontjához a Kovácspataki-sziklás részhez.Itt optimális időben fantasztikus kilátás nyilik dél felé Magyarországra és jól látni Esztergomot is.Ám nem volt optimális idő,bár az eső itt már elállt,a felszálló párában szinte élvezhetetlen volt a kilátás.Pedig ezért jöttünk..Amúgy ezt a részt láttunk amikor a Vaskapuról lejövet megláttuk szemben a Burda-hegységet amibe ott akkor rögtön beleszerettem (erről itt olvashattok).A piros jelzés itt egy darabig a sziklák felett haladt és néhol egy kicsit megmutatta magát a kilátás,de nem volt olyan mint tiszta időben.Ekkor döntöttük el Gergővel,hogy majd visszajövünk és bevesszük ugyanezt a túrát a 2017-es bakancslistánkba is,ügyelve majd arra,hogy jó legyen az idő amikor jövünk.Terveink szerint 17 júliusában visszatérünk majd.Minden nehézség ellenére szép szakasza volt ez a túrának,aztán az út elkezdett ereszkedni lefelé Garamkövesdre.Itt bolondját járatta velünk az idő,hol esett az eső,hol nem,de a vihar már nem tért vissza.Rövidesen nagy-nagy késéssel,de elértük Garamkövesdet.Délután három óra volt.Elözetes terveink szerint legrosszabb esetben is fél kettő felé ide kellett volna érnünk.Akkor ezekszerint a legrosszabb esetnél is volt rosszabb eset.

Garamkövesd még a hegyről

Garamkövesd

Garamkövesden már volt mozgás,de itt is halhatóak voltak azok a gyönyörü magyar hangok..bementünk egy presszóba meginni egy kólát.A kiszolgáló kiscsaj amelett,hogy gyönyörü volt még kedves is volt és szintén ebben a szép tájszólásban beszélt - magyarul.A kóla számunkra furcsa citromos ízű volt,de iható.Mentünk tovább ezután.Átkeltünk a Garam folyón majd már sík területen a Párkányt Garamkövesddel összekötő országút mentén haladva értük el Párkány ahol - kisütött a nap...Bementünk a belvárosba kikötöttünk azon a sétáló utcán ahol alig két hónappal ezelőtt is voltunk,ám úgy döntöttünk késés ide vagy oda megeszünk egy hamburgert.Ugyanaz a kedvességet mint Garamkövesden itt is megtapasztaltuk ugyanazokkal a szép hangokkal.A hamburger pedig...

utoljára 1990-ben ettem ezen a környéken hamburgert akkor az ehetetlen volt,ez most valami fenomenálisan finom volt!Egész Magyarországon nem ettem még ilyen finomat.Na majd ide is visszatérünk még!

Az a bizonyos utca Párkányban

Öt körül mentünk át a Mária-Valéria hídon Magyarországra,de a vasútállomás még messze volt.El is tévedtünk rendesen előjött rajtam a csak itt tapasztalható átok.Az itt mindig eltévedek átok.Aztán valami isteni csodának köszönhetöen az utolsó utáni pillanatban mégis elértük azt a vonatot amivel még elérhetö volt Budapesten az utolsó hazainduló vonat.Hát így ért véget ez a kalandos túra.Mindennel együtt mehettünk 25 km-et.Voltak pillanatok amikor azt éreztük az életünkért megyünk...de minden egybetéve minden negatívum ellenére egy egészen fantasztikus kaland volt!

Nem nehéz a terep tehát nezebb útakat nem bíró,de túrázásra vágyó emberkéknek nagyon ajánlom a Burda-hegységet!A Kovácspataki-szikláknál pedig jó időben fenetikus az élmény!

Mi is visszafogunk jönni!

Magunk mögött a Burda

Elöttünk Esztergom

Túránk utvonala Szobról indulva