A kocsmáros

Nem is tudom,hogyan kezdjem ezt a bejegyzést.Járom a világot,vagy ha úgy jobban tetszik szűkebb környezetemet az országot és a környező vidékeket.Egyre kevesebbszer mondhatni nagyon nagyon néha kerül utamba egy-egy jó ember.A mai eldurvult világunkban szinte teljesen el is vesztettem az emberekben az emberiségben való hitemetAz még hagyján ami a világban folyik jelenleg (az se semmi persze),de az,hogy ott egy híres közösségi oldalon kommentekben csak az egymás fikázása megy,magyar a magyarját szapulja,a kint rekedt magyarokat mindenféle gyalázkodó jelzőkkel látják el...nekem már kicsit sok.Aztán ott van még a folyamatos állatkínzások,elcsodálkozom sokszor egy-egy ember,hogy süllyedhet le ilyen mélyre...Aztán az,hogy a pénzért mindenen és mindenkin átgázolva másokat aztán alaposan lenézve élnek emberek...és még sorolhatnám...szóval kész öröm és felüdülés ha nagy ritkán belebotlok egy-egy jó emberbe.

Ezek aztán olyankor visszaadják az emberiségben való hitem és talán abban is,hogy az Isten mégis jó...

Püspökszentlászlói kastély

Vajon merre kell indulnunk,hova kell mennünk,hogy legalább egy jó emberrel találkozzunk?Ki tudja...útjaimat e téren nem vezeti és nem is vezette a tudatosság.Nem azzal a céllal indultam el sehova se,hogy én most jó embert találjak,de hál isten volt,hogy szembejöttek...Gondoljak csak Sándorra,akiről bőven van szó e blogban.Őt mintha Isten küldte volna nekem,hogy megtanitson a jó dolgokra és utat mutasson hogyan kell átvészelni a zord időket is.Vagy gondoljak Tiborra akit mostmár a barátomnak is mondhatok,aki csak úgy spontán ismeretlenül is vendégül látott minket az egyik mecseki túránkon,sőt elvitt csuda dolgokat mutatni.Ő lett aztán a püspökszentlászlói kastély vezetője,nekünk persze külön tárlatvezetést tartott...Aztán szívesen gondolok a hölgyre a dömösi prépostsági altemplom üzemeltetőjére.Egymaga tartja szinte életben a templomot,közvetlensége és kedvessége révén klasszul elbeszélgettünk vele is.Talán még sorolhatnám,de hirtelen ők jutottak eszembe.Túrám ezúttal Garamkövesdet keresztezte,mivel már elég nagy szomjúsággal küzködtem idejövet,úgy döntöttem bemerészkedünk a helyi kocsmába egy jó sörre.A lehető legjobb ötlet volt minden értelemben.

A garamkövesdi kocsma

Hétfő volt.Azt tudni kell,hogy Garamkövesdet Szlovákiában találjuk meg a Burda-hegység nyugati lábánál festői környezetben.Szóval a kocsmában senki sem volt hétfő dél körül...kértem egy jó sört fiamnak pedig üditöket.Ekkor szólt hozzánk elöször a kocsmáros gyönyörü felvidéki tájszólásban.Egy 50 körüli férfi lehetett.Kiültünk a kocsma teraszára meginni a frissitőnket.Szavak nincsenek rá mennyire jól esett...A kocsmáros kijött hozzánk,érdeklödött honnan jövünk hová tartunk.Elmeséltem és a legnagyobb döbbenet vagy inkább meglepetés akkor ért,amikor azt kérdezte,hogy én vagyok-e az aki azt a Burda-hegységes videót feltöltöttem a you tube-ra.Mondtam,hogy igen.Felemelö érzés volt a tudat,hogy a világnak e részén a videó álltal rám ismertek.Innentől kezdve aztán remekül elbeszélgettünk a kocsmáros úrral.Kértem is még egy kört,nekem is fiamnak is.Sokmindent elmondott az úr az ottani dolgokról,körülményekről én meg a túráinkról az otthonunkról,valahogy mindvégig éreztem a levegőben valami jót...nem tudom megmagyarázni,de valami nagyon jó érzéssel töltött el az egész dolog.

A kocsmáros (illúsztráció)

Hallottam róla korábban és aztán személyesen is meggyözödtem róla,hogy a kinti magyarok,a felvidéki magyarok mennyire kedvesek és közvetlenek.Most a kocsmáros úr személyében erről újra meggyözödhettem.Kicsit távol otthontól egy idegen országban egy kocsmában magyarul beszélgetve a helyi erőkkel fantasztikus dolog volt.Persze az idegen ország itt idézőjelben értendő,hiszen elszakitott magyar területekről van szó.Az úr kedvessége és közvetlensége feldobta az amúgy is kellemes napot.Lassan nekünk persze tovább kellett menni,de örültem a találkozásnak!Annyi vér lehetett volna még az ereimben,hogy a nevét megkérdem,de amilyen hülye voltam még a kocsma nevét sem jegyeztem meg...Ettől függetlenül úgy érzem ismét egy jó emberrel hozott össze a sors.Ha valaha is erre járok még ami elképzelhető,akkor kizárólag csak ebbe a kocsmába fogok jönni frissitőért!Bár hozzá kell tennem amikor tavaly ugyanitt jártunk akkor egy másik kocsmába mentünk be,ott egy hölgy volt az is kedves volt és rendkivül gyönyörü...Szóval legközelebb mindkét kocsmába betérek úgy döntöttem!

Az Isten áldjon meg minden jó embert a világon!

Az egyre jobban kedvelt Garamkövesd

Szóval nem kell sok,hogy az ember kicsit feldobodjon.

Ajánlom ezt a bejegyzést minden kint rekedt magyart gyalázóknak és a népligeti büféseknek is...!