A tavasz első kiuccanása Dombóvárra vezetett.Nehéz ezt a kirándulást túrának nevezni,így inkább maradnék is a kirándulás és a séta szavaknál.A bejegyzésből kiderül miért is.Móninak ígértem meg,hogy ha megjön a tavasz majd elviszem egy-két helyre.Elvégre nem lehet könnyű neki,hiszen a stroke-ból borítékolható,hogy sosem épül fel 100%-san,de egy kis mozgás neki is kell,meg hát nem is lehet folyton a lakásban.Persze odahaza azért kisebb sétákat tud tenni.Egy olyan kirándulást kellett neki szervezni ami látványos,de nem nehéz,nem viseli meg nagyon valamint ha megyünk tömegközlekedéssel az adott helyre ne kelljen nagyot lépnie a buszról vagy a vonatról.Mivel a távolsági buszok többségére úgy kel felmászni,mindenképp maradtunk a vonatos verziónál és olyan helyet kellett keresni ahol magas a peron,tehát vagy simán ki-be lép a vonatba,vagy minimálisan kell csak egy kisebbet lépnie.Némi agyalás után Dombóvárra esett a választásom,hiszen bár sokat voltam itt jómagam is,de a belvárosában soha nem jártam.Kiváncsi voltam rá,ezen felül megfelelt minden feljebb említett kritériumnak.
A mozdony a dombóvári vasútállomásnál,sok élmény van innen Gergővel,az egyik legviccesebb is innen való...
Dombóvárt nehéz tájegységileg hova besorolni,a wikipédia a Kapos völgyébe helyezi a települést,de az sem biztos,hogy van ilyen tájegységünk vagy csak a wikipédia szerkeztőjének fejéből pattant ki.Engedelmetekkel én a Tolnai-hegyhátba teszem a várost,noha maga a dombság itt már véget ér,de meglehetős közelségben van azért.Mónival nem kapkodtuk el a dolgot,a fél nyolcas vonattal indultunk és pusztaszabolcsi átszállással már ott is voltunk háromnegyed tízre.Egy kis kör séta ha úgy jobban tetszik túra volt az amit előzetesen megterveztem ide.Nevezetesen a vasútállomástól elmegyünk a Kis-Konda patak-völgyébe,majd onnan a belvároson át a Szigeterdőbe.Onnan pedig vissza a vasútállomásra.Úgy számoltunk ha a negyed hármas vonattal nem is,de a negyed ötössel már mindenképp haza tudunk menni.
A kismozdony
Nagyjából az egész kör olyan hét kilométeres volt.A Kis-Konda patak-völgye pedig olyan 1 km-re lehetett.Addig könnyed sétával trappoltunk oda,persze Móni túl nagy sebességre nem képes,így mondhatni lassú tempóban mentünk.Az állomás mellett volt egy kis vasúti múzeum,melynek udvarán volt még egy kis gőzős.Ezt korábban még sosem vettem észre,lehet nem is volt itt.Bemenni nem lehetett,de az utcáról jól látható volt a mozdony.Ezt követően nem soká elértünk a Kis-Konda patak völgyének erdejét.Hosszú kellemes út a fák között vitt be a völgy érdemi részére.Másodszor voltam itt,Gergővel ide sajna soha nem sikerült eljutni,Manóval és Zolikával voltam itt,már nem is tudom 22-ben,vagy 21-ben.Ezer számra nyílt az ibolya a völgyben.Lassan-lassan éledezett a természet.Elértük a híres szemes hídat melynek két oldaláról egy-egy szem fogadja a vándort.Itt az egyik padnál Móni pihent egy kicsit majd fotózgattunk és átmenve a híd alatt jött a völgy érdemi része.
Móni a szemes hídnál
Csodás környezet fogadott a híd után.Itt még jártunk anno Manóval és Zolikával.A kis polgárok parkjának hívták ezt a részt.Volt itt egy kisebb tó,és csodás erdei rét egy beülőke szerű pihenővel.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.Ennek végeztével mentünk tovább,előzetesen láttam,hogy van még itt egy Róka park,ám azt nem találtuk.Mehettünk volna még előre,de Mónival nem erőltettem tovább a dolgot,visszamentünk egy balra leágazásig,ez vezetett ki a Kis-Konda patakon átívelő hídra majd a Szállásréti tóhoz.Itt is jó sokat fényképeztem,hiszen szép a hely,majd megnéztük a tó nyugati végén található köveket is.
A kis polgárok parkja
Kis pihenőt beiktattunk itt is,majd megnéztük a köveket és szinte háromnegyedig körbejártuk a Szállásréti tavat.Kétségtelenül ez volt itt a legszebb látvány.Nem volt maradéktalanul jó időnk,bár jó indult a dolog mostanra hol beborúlt,hogy kisütött a nap,de a borúlás volt túlsúlyban.Mindenesetre hideg nem volt.A tó dél keleti sarkánál tudtunk elhagyni a Kis-Konda patak-völgyét.Végül is szép volt az emberi szem számára kellemes látvány.Itt egy lépcsőn értünk fel a belvárosba vezető utcába.Ez az utca az amely átmegy a szemeshídon amúgy.Búcsút mondtunk a csodás völgynek,jöhetett a város.Ezen a részen már én sem jártam még soha.Kellemetlenül hatott,hogy kicsit felfelé kellett menni.
A kő és a tó
Onnan jöttünk
Felérve a városba érdekes házak sora köszönt ránk,de egészen kellemes település benyomását keltette Dombóvár.Persze nem szándékoztuk az egész belvárost bejárni.A víztoronyig akartam mindenképp elmenni,mert olvastam az a város egyik nevezetessége.Majd onnan a Szigeterdőbe lemenni.Egy padnál mondtam újra Móninak pihenjen.Majd fokozatosan értünk be a látványosabb részekbe.Nekem végül is elnyerte tetszésemet a városka.Több szép épület mellett elhaladva végül oda is értünk a víztoronyhoz.Valóban klassz volt és mellette egy épület sem volt kevésbé szép.Nem tudtam milyen épület,leginkább múzeumhoz vagy színházhoz hasonlított.Újra mondtam az ekkor már fáradni látszó Móninak,hogy üljön le egy padra addig én körbenéztem itt.
A víztorony
Nem tudom milyen épület,de szép!
Még egy Tinódi Lantos Sebestyén szobor ejtett itt rabul meg a művelődési ház amit én városházának gondoltam elsőre.Ezeket megnéztem és lefényképeztem,majd visszementem Mónihoz,mondtam akkor irány a Szigeterdő.Hosszú egyenes utca vezetett oda,eleinte még látványos volt aztán kertvárosias jelleget öltött.Elhaladtunk két szép templom mellett,majd az uszoda következett,amelyről inkább mondtam volna,hogy raktár mint uszoda...egy sporttelep jött,majd kertvárosi házak sora.Móni itt már kezdett kidőlni,de elmondása szerint a rossz cipő választás miatt fájlalta a lábát.Mondtam már nincs messze a Szigeterdő.Kezdett egyértelművé válni,hogy a negyed hármas vonatot már nem érjük el.Így tovább csökkentettem az amúgy is lassú tempót.
Templom útközben
Majd egy újabb
Elérjük a szigeterdőt
A Szigeterdőben nem volt annyi fa amivel kiérdemelte az erdő nevet.Sokkal inkább illett volna ide a park elnevezés.Szigetpark.Mondjuk ezt sem értettem miért sziget,hiszen víz nem volt a közelben.Ettől függetlenül persze szép volt és érdekes.Telis tele sétányokkal és szobrokkal,na és egy vártoronyhoz hasonlító lakótoronnyal.Persze nem lakott abban senki.Móni erősen kifáradva újra elfoglalta helyét egy padon.Addig míg pihent én elindultam bejárni a nem túl nagy parkot.A szobrokban az első magyar kormány minisztereit véltem felfedezni.Szépek voltak és nagyok!Na és fehérek.Ez így nem tudom mennyire illett bele a környezetbe.Volt még egy szoborcsoport ami nem tudom mit ábrázolt.Ezeket is lefotóztam,majd elmentem még a lakótoronyhoz.
A park főbejárata
A szobrok a szigeterdőben
Míg Móni pihent én jó félórát nézelődtem.Ő meg élvezte a újra kiderült időt és a jó levegőt a kellemes környezetben.Nekem még a lakótorony volt hátra.Oda mentem,egy külső falépcső vezetett fel.Mondom akkor felmegyek és megnézem.Ám egy szalaggal levolt zárva a lépcső.Hát én ezzel nem tőrödtem és felmentem,de bemenni nem tudtam mert az ajtó viszont zárva volt.Így jártam.Megfordultam a lépcső felső fokáról még megnéztem a kilátást a parkra.Leérve pedig még körbejártam a szép tornyot majd visszamentem Mónihoz.Ránézve az órára úgy tűnt még elérhetjük a negyed hármas vonatot,hiszen még a lassú tempó ellenére is remek időt futottunk.
Jómagam a lakótoronnyal
Egy közeli a toronyról
Nagyjából egy kilométerre volt a vasútállomás és negyven percünk volt elérni a vonatot.Persze egy normál esetben tíz perc alatt megvan,de a nehezen járó fáradt Mónival kérdéses volt.Mondtam neki nem létszükséglet elérni a vonatot,lesz negyed ötkor is,de mondta próbáljuk meg.Összeszedve erejét végül rendben elértük a vonatot.De kár volt sietni,mert valami bíztosító berendezés hibája miatt negyven perc késéssel indultunk!Végül nagy nehezen de elindultunk és elbúcsúztunk Dombóvártól amely így felkerült a kedvenceim közé,hiszen egy vállalható nagyon kellemes város amiben kellemesen csalódtam.
Érkezés vissza az állomáshoz
Jó kis séta volt kellemes helyekkel,szép belvárossal.Nekem tetszett.Móninak is,de ahhoz képest,hogy hetek óta könyörgött ezért a kirándulásért meglehetősen kevés dolog kötötte le a figyelmét és inkább elvolt foglalva a lábfájásával és a fáradtságával.Kissé visszafejlődésnek érzetem ezt,hisz a tavalyi túrákon amikor eljött már egész ügyes volt.Talán érdemesebb lett volna megvárni a teljesen jó időt,vagy ez a hét kilométer többségében betonos séta fárasztotta le nem tudom.Én elvoltam szeretek nagyon új helyeket felfedezni.Nagyjából hét kilométer trappoltunk sok pihenővel,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé mert nem az volt.Így most ezzel sem az éves kilométer távolságot,sem az átlagot nem növelem.
Nem is tudom mivel kezdődjön ez a történet.Talán azzal,hogy a nem régiben írtam a régi kertünkről és annak a kertnek a legvégén egy diófa állt.Egyedül.Kilencven gyümölcsfánk volt abban a kertben,de az egy volt diófa.Szerettem azt a fát ahogy az összes többit is,a termése földöntúlian finom volt...Itt szerettem meg a diót és a belőle készült finom süteményeket aztán.Ám ugye a kerttől megkellett válnunk,az új tulaj meg kivágta a fákat,a régi diófát is....Ahogy az elvesztett embereket,úgy a régi diófát sem hozza már vissza semmi.Ám a dió és a diós sütemények szeretete megmaradt.Így amikor a régi kutyust sétáltattuk 2007-08 táján szokásos sétánkon a vasútállomáson,ott fedeztük fel az állomás végében a diófákat.Nagyon sok diófa húzodott több száz méteren át a sín mellett már az állmáson túl.
A régi diófa ahogy a régi emberek is már csak az emlékekben él...
Októberre fordult az idő és hullani kezdtek a levelek.Arra sétáltunk a kutyussal és Gergővel láttuk,hogy rengeteg dió is lehullott.Később meséltük Móninak is a dolgot és kérdeztük tudná-e használni a diókat ha kimennénk oda szendni.Naná,hogy tudná!Így kezdödött aztán,hogy kimentünk az állomáson túli diófákhoz és szedtük a földre lehullt diókat.Nem kevés mennyiséget sikerült összeszedni.A túrazsákba és vödrökbe raktuk a diókat.Végül több kilónyi dió összegyült,amelynek aztán bőséges hasznát láttuk az év során.Ezután pár évig minden év azonos időszakában kijöttünk diót szedni és mindig dióval gazdagon mentünk haza.
Az állomás vége (sajna nincs jobb képem)balra a több száz méteren át lévő diófasor első darabjai
Úgy gondolom ez nem mínősült lopásnak,hiszen az ott a senki földje volt és senki sem gondozta.Meg volt,hogy láttunk ott másokat is diókat gyűjtögetni.Amit nem szedtek össze,az ott rohadt el örök időkre.Gergő imádta ezeket a bulikat.Mindig óriási kedvvel vetette bele magát a diószedésbe.Az első évben még elvittük a kutyát,de nagyon kellett figyelni rá,mert a sín mellett voltunk és bár ügyes volt és nem ment a sínre rá,de azért oda kellett figyelni rá.Ez kicsit annyiban volt zavaró,hogy egyikünket részben lefoglalta így az nem nagyon tudott segíteni a diószedésben.Így a következő években már a kutya nélkül mentünk diót gyűjtögetni.Persze így is kellett azért figyelni mert a sín továbbra is ott volt.De nagyon jó bulik voltak ezek és remekül elvoltunk.Volt amikor már fagyos volt az idő,volt amikor eső kapott el,de volt olyan is amikor jó időnk volt.
Így tértünk haza minden évben
Nem emlékszem pontosan,de talán 2013-ban hagytuk abba ezeket a diógyűjtögetéseket.Bár ez sem biztos,lehet 14 volt.Nem emlékszem.A lényeg,hogy nagyon jó bulik voltak és Gergő ki tudja miért,de imádta ezeket.Amikor nekem már nem volt kedvem hozzá,neki mindig volt.Nagyon sok dió összejött,de nem az lényeg.Hanem az,hogy együtt voltunk és remekül szórakoztunk,Gergő szívébe pedig ez álltal is örömet sikerült szerezni.Gondoltam elnézek arra és lefotózom a fákat,de a jelenlegi kutyámmal nem tudok,ez sajna nagyon bolond,nem nagyon tudok vele ekkorákat sétálni.Pedig hiányoznak a régi állomást körbejáró séták,hiányoznak a diószedések,de legfőképpen hiányzik Gergő....
Valahányszor a helyi vasútállomáson jártunk,az valami kellemes élményhez volt köthető.Sok-sok túránkra innen indultunk útra és ide érkeztünk vissza egy-egy fantasztikus élmény után.Aztán a kutyussal sétáltunk itt vagy ezerszer...itt bátran elengedhettem,nem kellett tartani szemből érkező kutyáktól,bátran futkározhatott szabadon.A túra indulások és érkezések mellett rendszeressé váltak a séták az állomáson.Az állomás helyi területét jártuk mindig körbe amely egy alapos séta volt,hisz becsléseim szerint volt vagy 3,5 km egy-egy kör.Mivel is kezdöttek ezek a séták,mikortól?Hogy is volt? Azthiszem az egész a mozdonyfordítóhoz volt köthető...
A vasútállomás ahová csak kellemes emlékek fűznek
Talán még meg sem volt a kutyus...így a történet mindenképp 2007 nyara előtti.Gergőnek volt egy vasúti játéka amelyek fa elemekből álltak,klassz kis sínpályákat lehetett összeszerkezteni és játszani vonatost.Bátran bevallhatom sokszor leültem vele játszani.Remekül elvoltunk mondanom sem kell.A játéknak volt egy olyan eleme amely megfordította a mozdonyokat.Ahogy játszottunk vele,Gergő mivel még kicsi volt,érdeklödött,hogy van-e ilyen a valóságban is,létezik-e ilyen.Mondtam neki,hogy naná.Persze,hogy van,sőt emlékezetem szerint a helyi vasútállomáson is van egy ilyen.
Az a bizonyos játék...Gergő túlvilági akaratának megfelelően,odaadtam egy rászoruló családnak...
Hát nem kellett neki kétszer mondani...Ma ahogy a vasútállomáson sétáltam egyet,sajnos már a kutyus és Gergő nélkül,meglátva az egykori mozdonyforgatót,rögtön eszembe jutott ez az édes emlék....Mikor előadtam Gergőnek,hogy itt nálunk is van egy ilyen,azonnal indulni akart megnézni.Mondtam neki,hogy már tuti nem münködik,alighanem az enyészeté az egész,ez igazából nem érdekelte.Mindenképp látni akarta a mozdonyfordítót.Így hát ha jól emlékszem egy forró vasárnapi déli órán kiballagtunk a közeli vasútállomásra.Nem emlékeztem pontosan hol is van a mozdonyfordító,de nem kellett sokat keresni.Hamar megleltük.
A mai napon,az egykori csodánál járva...
A mozdonyfordító már akkor 2007 környékén az enyészeté lett valóban.Benőtte a növényzet,a kört alkotó betonteknőben faágak és szemét hegyek számára volt már csak hely.Gergőt persze mindez nem érdekelte.Hiszen a szerkezet közepén ott volt a sín,a körteknő szélén a szerkezet is megvolt,amiből a kis képzelőerejével már akkor összetudta rakni,hogyan is folyt itt a munka valaha...Ez a kis semmiség is szó szerint lenyügőzte.Mondhatni első látásra beleszeretett.Még ebbe is.Persze vagy félórát ott voltunk,átbeszéltük mi hogyan ment itt a fénykorban.Rendkivül érdekelte a dolog.Már ott megcsodáltam kivételes személyességét.
A mozdonyfordítónál
Persze akkor még vezetett el innen sín és út is.Gergőt az is érdekelte.Így hát elindultunk azok mentén...és hát ebből lettek aztán azok a bizonyos vasútállomási séták.Nem túlzás,talán több ezerszer eljöttünk erre az elkövetkezendő években.Ám a mozdonyfordítónál soha többé nem álltunk meg...Egészen a mai napig.Amikor is valami erre vitt és megállított itt....eszembe jutatva az édes emlékeket.Reménykedem benne,hogy Gergő lelke lehetett az a valami,mert azt akarta,hogy írjak erről...
Az évek ködfátyolán át eszembe jutott egy kiránduláska életem egyik nagy szerelmével akit e blog berkein belül csak Királynőként emlegetek (olvashatsz róla még: ezen a helyen ).
Megvallom az öszintét: ha a feledés homályába nem is merültek ezek az emlékek,azért már rég nem gondoltam rá...de most egy véletlennek köszönhetően eszembe jutottak.
Akkor ott erről sajnos semmiféle fénykép nem készült,nem is készülhetett,mert nem volt nálunk fényképező.Azóta már van annyi sütnivalóm,hogy bárhová is megyek viszek fotó eszköszt.Na,de akkor nem készült ugye semmi,így e sztorit kénytelen vagyok az interneten talált képekkel illúsztrálni,napok óta keresgéltem,de nagyon olyant sem találtam ami visszaadja azokat a helyeket ahol pont jártunk,ráadásul nagy hó is volt,ilyeneket meg nagyon nem találtam...szóval bekell most érni azokkal amiket felleltem.
Akkor üljünk be az időgépembe és utazzunk vissza.
Az időpont 1990 december közepe táján.Nem emlékszem pontosan...
talán december 8.?
Komárno a hóban
Vonattal érkeztünk meg Komáromba.Nem tudom már mi volt az elképzelés,azt sem,hogy mi volt a kiruccanás célja és miért éppen Komárno volt az úticél.Arra viszont igen,hogy a Királynő gyakran megfordult ez idő tájt a Felvidéknek ezen a részein,így valahogy biztos köze volt ehhez a dolognak.Nagy hó volt,akkoriban még december volt a december....Egy hónappal voltam a seregből való leszerelésem után.Leszállva a vonatról a komáromi vasútállomáson,azonnal a közeli Duna felé vettük az irányt.Kisebb kis dombocska volt a Duna partján,tán több száz méteren húzodott a határ (mert ugye az is itt volt a Duna közepén) magyar oldalán Komáromban.A Királynőnek ezt látva kedve szottyant csúszkálni (....),egye fene csúszkáljunk....Így seggre csücsülve a dombocskán csúszkáltunk lefelé a jelentéktelen lejtőn.Miután a csúszkálástól némiképp megfájdult fenséges kis pópója hógolyózásba kezdtünk...Na így teltek a kirándulás vagy inkább kiruccanás első percei.
Jégzajlás valahol Komáromnál,akkoriban nem volt ennyire durva
Ezután mentünk fel a komáromi hídra,mi is a neve?Erzsébet híd?Alighanem.Akkoriban még nem lehetett csak úgy átmenni a két ország határán,kellett útlevél.Az volt nálunk,de a túlparton a komárnoi határörök figyelemre sem méltattak.Mentünk hát be az ekkor még csehszlovák városba.Elözöleg persze váltottunk cseh koronát,az euro ekkor még nem létezett erre.A hóban egy kellemes kis városkára leltünk,rendkivül hangulatos volt amennyire emlékszem belőle.Egy hangulatos utcában mentünk épp és arra világosan emlékszem,hogy azt éreztem:mintha valamiféle Holle anyó mese helyszínén járnánk.Nagyon tetszett ez a rész.Aztán bementünk egy áruházba azt,hogy minek már nem tudom.Ami megvan ebből az az,hogy a táskákat még azelőtt lekellett rakni,hogy bementünk a vásárlói térbe...Akkoriban csehszlovák barátaink még nem tartottak ott ahol manapság,a fejlödésnek ekkor még nem igazán volt nyoma.Például nem lehetett nálunk kapni csokoládét...viszont a Királynő elmondása alapján a konzerveik finomak voltak,így vettünk hát párat.
Talán ez a kép emlékesztet legjobban az akkori hangulatra
Valamerre még sétálhattunk de,hogy merre azt már nem tudom,ami megvan még:egyre inkább kiértünk a belvárosból egy lakótelepre ahol elképesztően szürke panelrengeteg fogadott.Itt már nem volt tapasztalható a belvárosi varázslatos Holle anyós hangulat.Itt is egy boltra leltünk,bementünk valamit venni mert már éhesek kezdtünk lenni.A bolt leginkább egy mai Pennyre emlékeztető valami volt,annak színvonalától ekkor persze messze elmaradva.Csokoládé itt sem volt.Volt viszont valami elképesztő fonomságú kifli és franciasaláta.Ezeket vettem kajcsizni.Valóban elképesztően finomak voltak.
A szürke panelek között már nem volt kedvünk sétálni,így visszafele vettük az irányt a belvárosba.Nem nagyon lakhattunk jól,mert kedvünk támadt egy hamburgert is megenni.Találtunk is egy hamburgerezőt.Nem kellett volna...A hamburger nem sokkal maradt el az elöző bejegyzésemben emlitett szerbiai hot-dogtól...na ennek még azért normális íze volt,de így festett akkor egy csehszlovák hamburger: zsömle,benne a hús és némi pirosarany...Na ehhez képest hozzáteszem mára már óriásit fejlödtek,hiszen 26 évvel később a szlovákiai Párkányban fiammal rálelünk majd a világ legfinomabb hamburgerjére...
Talán itt is voltunk?A jó ég tudja...
Mi ezek után a híd fel vettük az irányt és átjöttünk a magyarországi Komáromba.Lehet,hogy itt ettünk aztán normális hamburgert,már nem emlékszem,csak halványan rémlik valami.Itt is bementünk a belvárosba,itt is volt valami áruház,de aztán,hogy bementünk-e,meg merre mentünk az nincs már meg...A vasútállomásra visszaérve megvártunk egy vonatot azzal távoztunk erről a helyről.Hát durván ennyi ami megmaradt ebből.Fura,hogy évek óta eszembe sem jutott,de egy véletlen most előhozta.Ezek szerint ott volt ez valahol a szív nagyon mélyén...mintahogy a Királynő is ott van az összes többi Királynővel együtt.Ha valami előhoz még emlékeket bármelyikükkel kapcsolatban,azokat leírom majd ide.
Eszembe jutott a gyermekkor egyik legizgalmasabb kalandja,próbálom összerakni az emlékeket és leírni a túra eseményeit.Nem tudom már a pontos időpontot,valamikot a gyermekkoromban történt valószinüleg 1982 környékén lehetett.Az akkori jóbarátommal egy helyen volt a hétvégi telkünk mégpedig Mezőfalván a Szőlőhegyen.Csupán egy ház választotta csak el kertjeinket egymástól,így nyaranta sűrűn megfordultunk itt.A varázslatos gyerekkorunkat itt főként biciklizésekkel töltöttük.Már akkor felfedeztük a környék érdekességeit,de mindig újabb és újabb utakat indultunk felfedezni.Így volt ez ezen alkalomkor is.Akkoriban a Mezőfalvi Szőlőhegy maga volt a béke szigete,kellemes környék volt sok-sok kertes gazdával.Ezt azért írom le,mert azóta alaposan megváltozott itt a helyzet.A mezőfalvi önkormányzat ide telepitette ki a helyi romákat,ezzel is védve magát a falut ettől a söpredéktől.Na de történetünk 1982-ben játszodik,akkor még ez itt a béke szigete volt.
Természetesen erről a túráról nem maradt meg kép,nem is volt nálunk fényképezőgép.Így az események szinhelyeit egyrész a google earthos képekkel illusztrálom,valamint egy-két neten talált képpel.
Mezőfalva Szőlőhegy - Kettes sor
A Szőlőhegyen a Kettes soron voltak a telkeink,az országuttól kb. 600 méterre.Kikerekeztünk az országútig,majd Dunaújváros felé fordultunk.Hamar kb.300 méter után volt egy leágazás dél felé.Ezt az utat már korábban felfedeztük,tudtuk,hogy Kiskokasdra vezetett.Kiskokasd nem is tudom mi volt.Falunak kicsi,tanyának nagy.Valami gazdaság lehetett és néhányan laktak is itt.A leágazott út aszfaltozott egy sávos út volt,az országuttól nagyjából 2km-re lehetett Kiskokasd.
A Kiskokasdra vezető út
Látnivaló nem igazán volt Kiskokasdon,max. néhány ott legelésző állat.Az aszfaltozott út is véget ért,de aztán folytatodott tovább földútként.Természetesen turistajelzés nem volt rajta,meg nem is voltak eszünkben az esetleges jelzések.Mindenesetre varázslatosnak vagy inkább sejtelmesnek tűnő út volt.Két oldalt fákkal egy kicsit magaslaton haladva.Úgy döntöttünk felfedezzük...
Kiskokasdon
Az út szinte egyenesen haladt a Mezőföldön,erdős részekbe is beért.Nem tudtuk hova vezet és egy kicsit valahogy félelmetesnek is tűnt.De haladtunk a végtelenbe...Kezdett unalmas is lenni,mert szinte tök egyenes út volt.Egy ponton már kezdtük is nagyon unni,meg gyerekfejjel valami hülyéseket beszéltünk és ez kihatott az egészre,mert kezdtünk félni is.Hogy mitől?A jóég tudja...Lehet ma már egy kellemes túrát lehetne itt tenni,de akkor gyermekként... Aztán mielőtt a visszafordulás mellett döntöttünk és,hogy éppen nem szartunk be a semmitől,kilyukadtunk a Mezőfalvi vasútállomáson.Szóval ide vezetett a kicsit rejtélyes és félelmetes út...Ám a kalandoknak ezzel nem volt vége...
Mezőfalvi állomás
Az állomásnál van amúgy egy felüljáró azon halad az országút,fentről egész jó a rálátás az állomásra.Ekkoriban sok vonat járt még erre és sok meg is állt itt.Kicsit nézelödtünk majd elindultunk az országúton Mezőfalva felé.A település az állomástól jó 3km amúgy.Viszonylag forgalmas volt ez az út,de haladtunk a jobb szélén rendben.Előttünk a messzeségben embereket láttunk menni,valószinűleg az állomásról tartottak a faluba.Nem gondoltunk mi semmi rosszra,mentünk tovább előre.Aztán hamarosan utolértük őket.
Az állomásról a faluba vezető út
Akkor már láttuk,hogy ezek cigányok.Mikor észrevettek bennünket elkezdtek támadni és kiabáltak felénk,hogy: "-vigyé haza bennünket,vigyé haza bennünket..." Mi még áttudtunk sorolni gyorsan a másik sávba ahol teljes sebbeségre kapcsoltunk ám szemből meg közeledett egy IFA tehergépkocsi... Gyorsan lepergett addig rövid kis életem filmje....mögöttünk az üvöltő cigányok,elöttünk szemből egy IFA.Már erősen dudált és én nem tudom hogyan éltük túl...gyorsan valahogy még a cigányok és az IFA között visszatudtunk jönni a mi sávunkba...Teljes sebeséggel hajtva a bicikliket sikerült leráznunk a mocskos söpredéket!Még akkor is üvöltöttek,hogy "-vigyé haza bennünket..."
Hát nem semmi szitu volt az biztos.
Mezőfalva
Beérve Mezőfalvára egy biztonságos parkban pihentük ki az út megrázkodtatásait.Érdekes volt mert ugye a végtelenbe vezető úton féltünk valamitől,az országúton pedig nem tartottunk semmitől mégis ott volt a támadás...Lassú tempóban megbeszélve,átbeszélve a történteket indultunk vissza Szőlőhegyre ahová aztán sikeresen meg is érkeztünk.
Hát nagyjából 12km körül tekerhettünk,persze akkor abszolúlt nem ez járt a fejünkbe.
Örültünk,hogy túléltük ezt a kalandot.
Újra Szőlőhegyen
Ennek a túrának az emléke sokáig megmaradt bennünk,évtizedek múlva is emlegettük.Ma már jókat nevetünk rajta,de ott akkor...hát nem volt semmi.Azóta se sok jót hallottam ezen a környéken élő cigányokról ,de több támadás nem ért minket.Aztán évekkel később ezen a környéken voltam katona is,sokukkal összefutottam,de már ismertek is akkoriban igy nem ért baj.
Nem is igazán tudom,hogy a blogon belül melyik kategóriába soroljam majd be ezt a bejegyzést,hiszen szinte mindegyikbe belehetne,vagy egyikbe sem...vagy tán létrehozok egy új kategóriát "egyéb" néven.Ami tény,az az,hogy kirándulásaink,túrázásaink során egyre több és több tiltással találkozunk.Erre az egyik utóbbi időkben megtett túrán lettem figyelmes.Persze eddig is szembetünő volt ,de ezen a túrán már elkezdett nagyon bosszantani a dolog.Lassan ott fogunk tartani,hogy a jelzett turistaútról le sem léphet az ember...pedig!Pedig nagyon sok olyan dolog van amikért le KELL térni a jelzett útakról!Számtalan helyen szembetalálkoztunk a tiltásokkal,csak példaként néhány hely ami éppen eszembe jut:Legutóbb ugye Váralján uton a Mecsek felöl a faluba,az útról szinte le sem léphettünk,mindenhol ott volt a tábla,hogy magánterület,belépni tilos!Vagy Óbányán a pisztrángos tavacskák,amit már körbe is keritettek!Évtizedeken keresztül szabad volt oda menni a tóhoz...Vagy a Czigler tó az Adonyi szőlőhegynél,szintén elkeritve,az Öreg-tó Nagyvenyimen ahol még azt is odaírták,hogy kutyával és fegyverrel örzött terület! (ide amúgy bementünk,senki nem volt ott).Na és még sorolhatnám a rengeteg hasonló helyet!
Mi folyik itt?
Óbánya gyönyörü tavai,ma már elkeritve,nehogy gyönyörködni tudjon az aki erre jár...
Mindent eladnak?Az új tulajdonosok első dolga pedig a saját területük biztosítása,hogy oda biza senki se mehessen be?Igen valószinüleg ez lehet a dolog hátterében.Lassan nem marad szabad rész,terület az országban az erdeinkben,a tavainknál...sehol!Persze már olyan helyeken is tiltanak ahol értelme sincs,sokszor téves információkat is kiírva a táblácskákra pl:az életveszélyes ugye nagyon klassz szó arra,hogy elirányitsa az emberek nagy részét.Ez rendben is volna,ha nem tennék ki olyan helyekre is ahol aztán semmi életveszély sincs...Lassan eljutunk oda,hogy az ember az utcára sem tud kimenni mert ott is minden tiltva lesz,mert azt is eladták valakiknek aki mindent tilt ott is.Most egy dolgot emelik a sok-sok közül,ennek a sztoriját írom le.Ez pedig itt van lakóhelyemhez közel a helyi vasútállomásnál.
Egyre több hasonló tábla kerül utunkba
A helyi állomás olyan hely,hogy körbe lehet járni,kis ösvények itt-ott máshol jól járható utak.Bár egyes részeken elvan keritve,de mindenhol biztositott a bemenetel,sehol sincs lezárva semmi,ahol kapu van az is tárva nyitva állandóan.Így kutyasétáltatás közben körbe szoktunk itt menni,nyugodt hely kutya szempontból,hisz itt nem igazán szoktak kutyát sétáltatni,persze előfordul.Volt már rá eset,hogy megkérdezték,hogy mégis mi a faszt keresünk itt,de a tíz év alatt mióta erre járunk talán ha háromszor.
Ezen az úton az állomás úgymond hátsó részén áll egy magányos cseresznyefa.
Az állomáson álló cseresznyafa
Nem kicsi fa.Ontja a termést minden évben.Elkerítve nincs,bár kétségtelenül az állomás területéhez tartozik.Néha ha szerencsénk van egy-egy szemet letudunk róla venni,mert ugye az alját megszedik rendszeresen.Egyik évben gondoltunk egy merészet,kijöttünk ide és két kicsi vödört teleszedtünk cseresznyével.A két vödör tele,talán ha lehetett 4kg.De talán annyi sem.Kis vödrök voltak nagyon.Megszedésükhöz persze felkellett menni a fára.Másnap újra erre sétálgattam a kutyámmal a fán egy jókora darab cetli volt feltűzve.A pontos szövegre ami rajta állt már nem emlékszem kristálytisztán,de valami ilyesmi volt rajta: "Ha cseresznye kell,ne a máséból szedj,menj vegyél a piacon".Nem szó szerint idézem,de nagyjából valami ilyesmi volt rajta és nem ilyen kedves stílusban...
Terem szépen a fa,de ott rohad el a termés 90%-a a fán,de megszedni tilos!
Hát mit is mondhatnék...a fa ugye mint írtam,nincs elkeritve,mások is járnak itt és az alja minden évben megvan szedve.Feljebb a teteje felé?Minden áldott évben ott rohad el rajta a cseresznye,legalább 50,de lehet 100 kiló is.Minden évben!Hát ha most az én két kicsi vödröm szúrta a szemüket akkor szóljanak kifizetem...arra járok hetente legalább egyszer,sokan ismernek már az ott dolgozók közül.De... inkább rohadjon el a fán az egész,mint valaki is szedjen róla.Tipikus magyar mentalitás...a bunkó magyarja,a legbunkóbb nép a világon.Ez pár éve volt,talán 2012,vagy 13-ban,azóta nem szedek a fáról,de mivel arra járogatok,látom,hogy minden évben az alja meg van szedve feljebb viszont minden évben ott rohad el az egész...Ez a dunaújvárosi vasútállomás hátsó részén van,egy nyitott kaputól 15 méterre ahol alighanem egy iroda,vagy öltözőszerü épület áll,az mögött van ez...
A cseresznye a dunaújvárosi vasútállomás tulajdona!Nem baj ha elrohad a fán,akkor is az ö tulajdona!
Ez csak egy eset.Sok élmény ér túrázásaink során ezekkel a tiltásokkal kapcsolatosan,persze nem ezekről szóltak idáig a bejegyzéseim,hisz nem ez volt a lényeg.De kezd nagyon durva irányba elmenni a dolog és nem tudom mi lesz ennek a vége,hova tartunk...lassan majd szedert sem szedhetsz az erdőben?Vagy gombát?Nem léphetsz le majd az útról mert az már magánterület...nem mehetsz oda egy tóhoz mert az is valakié...Azt mondják a világunk az utolsó perceit éli.Öszintén szólva rá is fér a vég.Hátha lehet egy újrakezdés,egy normálisabb világban...de ez csak álom.
Eljutunk oda,hogy majd ezek a táblák lesznek a látványosságok egy-egy túra során
Idei ötödik túránkra indultunk virágvasárnap,célunk az álltalunk még nem ismert,bár lakóhelyünkhöz közeli három falu bejárása,megismerése volt.Iváncsa,Beloiannisz,Besnyő nagyjából 30km-re fekszik Dunaújvárostól és bármilyen furcsa is,még soha nem jártunk egyikben sem.Bár vonattal már sokszor átmentünk Iváncsa vasútállomásán,ami nem is a faluban van,de magában ezeken a településeken még nem jártunk..
Tervünk szerint túránkat az adonyi vasútállomástól inditjuk,majd a Mária zarándokút jelzését követve megyünk át Adonyon,majd érjük el Iváncsát és utána Beloianniszt.Itt búcsút veszünk a jelzett úttól és egy jelzetlen úton megyünk át Besnyőre.Ezen a településen is átvágva érjük majd el az Iváncsai vasútállomást ahol majd befejezzük a túrát.
Nagyjából 21km várt ránk.
Hangulatos kocsma Adonyban
Leszállva a vonatról Adonyba nem soká elértük a Mária zarándokútat,amelyet talán tudjátok kis "m" betűvel jeleznek.Ez egy darabig együtt ment a piros4 jelzéssel és meglepő módon kitünően felvoltak festve a jelzések!Voltunk pár olyan településen a közelmúltban amelyek szarnak a jelzésekre (pl.Budaörs,Simontornya),ehhez képest itt a semmi közepén található Adonynál kitünöek voltak a jelzések!Piros pont!Az állomástól vagy 2km volt Adony a jelzett úton,egy kicsit ingeszegény szakaszon,bár a távolban látszodott az Adonyi-szőlőhegy és távolabb a kulcsi fensík a szélmalommal.Az idő ekkor borús volt.Ezen átkozodtunk Laza Borit a meterológus csajt átkozva akik ismét csőbe húztak,mert napsütést mondtak a mai napra.Úgy döntöttünk revansot veszünt Borin!Minden szivatásáért megfizet most,hisz hamarosan elfogjuk érni szülöföldjét Iváncsát.Ha jót akar magának,akkor nem lesz a faluban!
A területről amúgy nincs térkép,egyetlen segitségünk egy online turistatérkép volt amelyen rajta van az ország összes turistaútja,ez ezen a helyen megtekinthető.Azonban a térkép erősen tévedett,ugyanis az "m" jelzés nem egészen arra ment,mint ahogy ezen a szakaszon jelöli.Persze nem volt vészes a tévedés,annyi volt csupán,hogy az utat úgy jelölte,hogy az a mezőn megy át Iváncsáig,ezzel szemben egészen kivitt a 6-os útig.
Hát követtük és kiérve Adonyból hamarosan elértük a Cikolai-vízet.
Cikolai-víz
Igértem a videóban,hogy utána kutatok honnan jön a Cikolai-víz.Azt ugye tudjuk,hogy ez egy csatorna szerüség és,hogy a Dunában végzi.Én a Lívia-tavakat mondtam a filmben,hogy onnan jön a csatorna.Utána néztem és jól mondtam,valóban a Lívia-tavakat köti össze a Dunával.Na ennek a csatornának a partján haladtunk,de a másik oldalon mint amerre a jelzett út ment,ugyanis az elöbb emlitett térkép szerint a csatornán nem lehetett átmenni.Azonban átlehetett!Volt rajta egy kishíd,így ez az online térkép mostmár egész bizonyossággal állítom,hogy hibás!Mindegy volt végül is,mert haladtunk jól,ez a rész szép volt,gazdag élővilággal,sok-sok madárfaj járt erre épp.
Hamarosan elértük Iváncsát.Jajj neked Borika,ha idehaza találunk!
Herkules Iváncsán
Közben kisütött a nap,csodás idő lett,így elpárolgott a haragunk Borika felé...Iváncsa egy dombon(fensíkon) feküdt,hasonló volt mint az adonyi-szőlőhegy.Itt a Cikolai-víz után kezdett dombosodni a táj.Iváncsa első látásra kedves,tiszta településnek tűnt és nagyon hosszúnak!Észak-dél irányban 5km hosszúnak saccoltam.Voltak szép parkjai,szobrai,jó kis focipályája.A települést 3000-en lakják,viszonylag jó helyen van,mert közel a Duna,közel a Velencei-tó és a főváros sincs túl messze.Vonattal kitünöen elérhető,busszal pedig elsősorban Dunaújváros felöl közelithető meg.
Iváncsa,református temploma
Az "m" jelzés aztán egy ponton letért a főutcáról (persze,hogy nem ott ahogy az online térkép jelölte,hanem vagy 1,5km-el odébb).Ekkor következett az út legkellemesebb szakasza.A helyi vízmű mellett elhaladva,lefelé mentünk erről a magaslatról,de nem teljesen.Szép telkek között ment az út,majd ezután látványosan elkezdett dombosodni a táj és azt kell mondjam,hirtelen egy nagyon szép tájon találtuk magunkat!
Az út ugyan lent ment,de felmentünk a dombokra a kilátást megcsodálni.Érdemes volt!Valóban a Mezőföld a legszebbik arcát mutatta felénk!
Alakul a táj Iváncsa és Beloiannisz között
Nagyon jó kilátásunk volt kelet felé és enyhén dél-kelet és észak-kelet felé.
A Dunát ugyan nem láttuk,de a 6-os útat igen és a közeli Sinatelepet is.Láttuk arébb a százhalombattai olajfinomitót és előtte elterülö Ercsit is.Látszodott a Budai-hegység is,amarra dél felé pedig még mindig ki lehetett venni a kulcsi fensíkot is.Távolabb pedig fekete füst szállt fel,talán az lehetett a Dunai Vasmű?Tartottunk is itt egy nagyobb pihenőt.Csodás volt az idő,egy csodás tájon.
Völgy keresztezi az utunkat
Úgy döntöttünk egyenlöre nem megyünk le a dombról,hisz fent is volt egy járható ösvény.Fent amúgy a fensík terült el,ezen láttuk meg a közeli Beloianniszt is.
A dombon haladva aztán egy völgyszerüség keresztezte az utunkat,így mégiscsak lekellett menni a jelzett turistaútra,de odalentről is szép volt a táj a kellemes áprilisi levegőben.
Megnéztük az itt elhaladó Váli-vízet is,amely nem volt olyan látványos mint a Cikolai-víz.
A partján elterülö fűzfák viszont kellemes hangulatot adtak a Váli-vízhez.Lent mentünk tovább a jelzésen,hisz ha hinni lehet (ezekután?) a térképnek akkor a jelzés bevisz Beloianniszba.
Ott voltunk fent
Még a dombok alatt haladt az út egy darabig.Őzikék szaladtak fel a dombra nem sokkal elöttünk!Persze mire észbe kaptam és elöbányásztam a fényképezőt már messze jártak.Ezuttal sem sikerült lefotóznom őket...Ezzel együtt varázslatosan kellemes volt a túrának ez a része!Nem gondoltuk,hogy errefelé ennyire szép a táj.
Lassan az út enyhén elfordult balra és kezdett emelkedni.Itt kezdett felfelé vezetni a közeli Beloianniszba.Tehát itt már jó volt a térkép.
Zöld tájakon át
Valóban ahogy felértünk az "m" jelzésen a dombra ott volt Beloiannisz.Talán furcsáljátok a település nevét,ennek az a magyarázata,hogy ez egy görög falu!Igen egy görög falu Magyarország közepén!Itt él a Magyarországon élő legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.A település egy komcsi vezetőről kapta a nevét:Nikos Beloianniszról még 1952-ben,azóta nem is történt névváltozás.Az utcák görög nevűek,de magyarul is és görögül is kivannak írva az utcák nevei.A település kellemes meglepetést okozott,elnyerte tetszésünket!Érdekesek voltak a házak több utcában is hiszen nem külön álló házak voltak erre,hanem sorházak,azokban voltak a lakások,de tetszett az egész nekünk!
Sorházak Beloianniszban
A falu szép volt,rögtön az elején volt a görög katolikus templom ami impozáns épitmény,a főtér is nagyon szép volt,lekövezve egy gyönyörü épülettel a központjában amely úgy tudom a könyvtár lehetett.Közelben park volt és egy klassz presszó ahol fagyiztunk egyet,közben kellemes görög zene szólt.Persze magyarul beszéltek az emberek.
Szóval tetszett nekünk Beloiannisz,nagyon szép,kellemes helynek tűnt.Ja és a fagyi is kitünő volt.Nehéz szívvel indultunk tovább az utunkba eső második faluból,de Besnyő még hátra volt.Indultunk hát,de búcsút vettünk a Mária zarándokúttól amely Ercsi felé vette az irányt,hát mi meg pont az ellenkező irányba mentünk.
Beloiannisz - görög katolikus templom
Kiérve a faluból újra beborúlt.Kereszteztük a Budapest-Pusztaszabolcs (vagy Dunaújváros,vagy Pécs ahogy tetszik) vasútvonalat majd az M6-os sztrádát amelyen fent egy hídon mentünk át.Innen már látszodott a közeli Besnyő,de az idő kellemetlenül beborúlt,bár nem volt hideg.A hídról a másik irányba pedig jól látható volt Ercsi egy dombon lévő nagy templom amelyre éppen lesütött ott a nap..Na de hamarosan beértünk Besnyőre.A három falu közül ez okozta a csalódást,nem tetszett annyira mint az elöző kettő.Egy hosszú utcán mentünk befelé a központba,látnivalót csak egy templom jelentett.A fötér Beloianniszhoz képest semmitmondó volt,egy vendéglátóhely is volt itt amely ki tudja miért vasárnap délután zárva volt.Indultunk tovább a faluból kivezető utcát,itt ugyan volt egy kellemes park sok emlékművel és egy klassz játszótérrel...de ennyi a pozitivum amit erről a faluról eltudok mondani.
Besnyő temploma
Besnyőről kiérve egy darabig az országuton kellett haladni.Ezuttal a sztráda alatt mentünk át és hamarosan az Iváncsai vasútállomáson találtuk magunkat éppen lekésve a Dunaújvárosba tartó vonatot,amelyet láttunk is elmenni.Na de nem baj,egy óra múlva jön a következő.Az állomásról pedig elmondanám azt,hogy ez lényegében ennek a három falunak a vasútállomása,ezzel is 6 ezer ember életét megkönnyitve.Bár Iváncsa a neve az állomásnak,de nem Iváncsához van a legközelebb.Beloiannisz a három közül a legközelebbi település ide,gyalog is könnyen elérhető (járda odáig kiépitve).A másik két településre pedig úgy tudom jár innen rendszeres buszjárat.
Hát itt fejeztük be a túrát az állomáson amely 21km-es volt,nem volt túl nehéz terep,annyira nem is fáradtunk el.Felkészülésnek szántuk a közelgő Zengő túrára,ennek pedig tökéletesen megfelelt.A dombos táj Iváncsa és Beloiannisz között pedig felejthetetlen élmény volt!
.jpg)
