Kedvenc kilátóink(56.) - Boldog Mór kilátó

Sorozatom következő "versenyzője" a pannonhalmi Boldog Mór kilátó amelynél a közelmúltban jártunk.Vártuk a találkozást ezzel a kilátóval,hiszen ez lett 2024-ben az év kilátója.Egyfelöl kiváncsi voltam,vajon méltán került-e ez a becses cím ehhez a kilátóhoz,másrészt meg persze érdekelt mint az összes többi kilátó,hiszen kilátó fan vagyok,mindig öröm egy-egy újabb kilátóhoz eljutni.

A Boldog Mór kilátó

Nézzük át először azt ami az interneten felfedezhető a kilátóról,aztán majd ehhez hozzáteszem a személyes élményeimet!

A főapátság épületegyüttesétől délre eső dombocskán áll a 2012-ben átadott kilátó, ami az egyik első magyar származású főpapról kapta nevét. Az 1000 körül született Boldog Mór a magyar bencés szerzetesek első generációjához tartozott, és ő az első pannonhalmi diák, akit név szerint ismerünk. Egészen fiatalon, 30 éves kora körül lett a 996-ban alapított monostor harmadik apátja, majd 1036-ban István király pécsi püspökké nevezte ki. Szerteágazó tevékenységét jelzi, hogy ő a szerzője az első magyarországi legendának, Szt. Zoerard-András és Benedek életrajzának. Alakját már a 15. századtól szentként említik, 1848-ban avatták boldoggá.

Széles,megfelelő lépcsőfokok,nem túl meredekek!

A Sokorói-dombság tölgyfáiból épült többszintes kilátót a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. emelte a kezelésükben álló, Főapátságot körülölelő parkerdőben. Korábban is állt már itt kilátó, amit 1992-ben adtak át, de a kilátó szerkezete hamar megrongálódott, ezért 2011 végén le is kellett bontani. Az új építményt is a pannonhalmi apátsággal egyetértésben építették, hiszen fő szempont volt, hogy jól illeszkedjen az apátság szellemiségéhez és új, minimalista épületeihez is.

A belső elrendezése hasonló mint a Zengő kilátónak,bár középről hiányzik a torony

A környező fák növekedésével összhangban az új kilátó hat méterrel magasabb lett a réginél, azaz 20 méteres magasságból nézhetünk körbe a tetejéről. Rálátunk a Sokorói-dombság hullámaira, az alattunk elterülő Pannonhalma városára és az azonos nevű medencére, de tiszta időben jól látni a Bakony északi vonulatait is. A tájképi elemek beazonosításához nagy segítséget jelentenek a karzaton elhelyezett fényképes tájékoztató táblák.

A kilátót Benes Gábor mérnöki irodájának munkatársai tervezték.Egész évben szabadon látogatható.

Kilátószint

Eddig az interneten fellelhető lényeg.Most jönnek a saját élmények.A kilátó tehát teljes egészében fából készült,ez jelenleg masszív és jó állapotú,de természetesen idővel számolni kell az időjárás viszontagságaival és egy-két vandál is erre tévedhet bármikor...Belső elrendezésében tipikus Zengő kilátó.Ugyanúgy mennek fel a lépcsők,ugyanúgy körbekell menni szintenkén mint a Zengői kilátón.Különbség a szélesebb kilátószintek és ez itt ugye mint írtam fa,a Zengőn pedig vasból van a kilátó.Itt hiányzik középről a geódéziai mérőtorony ami a Zengőn megvan.Ugye ott ahhoz van rögzítve az építmény.Itt nincs semmihez sem hozzárögzítve,mégis stabilnak tűnik.Odafenn nem fedeztünk fel semmilyen himbálózást,ingadózást sem.

Kilátás északra

Kilátásilag teljes körpanorámánk van,bár észak-nyugat felé a szomszédos hegy némiképp akadályoz azért a kilátásban,ettől függetlenül élvezhető.Bár a kilátószint ugye szélesebb mint a Zengőn,de ez sem elégséges egy szombat délutáni rohamhoz.Ilyenkor vagy félrekell állni,vagy várakozni míg a másik félreáll és odaférünk a kilátást élvezni.Persze kilehet fogni üres járatokat is.Van tető a kilátószinten,így az eső nem zavarhat be.Maga a kilátó tehát nem rossz,mégis éreztünk némi hiányérzetet...Ez csak abból fakadt valószínűleg,hogy ezen a túrán ami idevezetett előzőleg már voltunk egy másik kilátóban itt a környéken és azt jobbnak éreztük...Valószínű ha ehhez jövünk elsőnek nincs ez a hiányérzet sem.Szóval azt mondom azért megérdemelten lett az év kilátója 24-ben,nekünk csak az a dolgunk,hogy vigyázzunk rá és szeressük és élvezzük.

Jómagam a kilátóban

A kilátóban eddig egyszer jártunk,méghozzá 2025 májusában.Zolikával voltam itt.Végül is rosszat nagyon nem tudunk mondani a kilátóról,bőven benne lehet a pakliban,hogy jövünk még ide.

Filmünkben 40.15-nél érjük el a kilátót.Érdemes belenézni!

Egyre gyakoribb kilátóproblémák

 Nem is olyan régen számoltam be róla,hogy az eplényi Ámos-hegyi kilátót lekellett bontani.Korábban meg a Veszprém közeli Csatár-hegyi kilátónál futottunk lyukra,hiszen csak hűlt helyét találtuk az egykori kilátónak.Némi nyomozásba telt míg kiderítettem mi történt vele.Azt is lekellett bontani hasonló okok miatt mint az Ámos-hegyit.Nagyon szendved,de remélhetőleg még megvan a Keszhelyi-hegységben a Festetics kilátó is,amelyet ha jól tudom cincérek támadtak meg,de ez mellett még túrázóknak nem nevezhető senkiháziak is rendszeresen kárt tesznek benne.Szóval egyre jobban és egyre több hír érkezik kilátóproblémákról és akkor most a héten kettő ilyen nem tetsző hír is érkezett...

A grábóci kilátó

2021 májusában jártunk a grábóci Mária kilátónál,akkor mi teljesen rendben találtuk,írtam is róla a túrabeszámolómban és a kilátós sorozatomban is.Ezért is hatott mellbevágónak a héten a hír,hogy lezárták mert életveszélyes...El sem tudom képzelni mi történt,mi történhetett három év múltával azt követően,hogy mi rendben találtuk az építményt és jó állapotúnak,jó állagúnak...Figyelve olvastam a hírt róla ami a TEOL-on jelent meg.Nem írják konkrétan mi a baja,csupán annyit,hogy életveszélyes és lezárták...

A belső szerkezet,mi lehet a baj?

Fából készült a kilátó és az ilyeneknél benne lehet a pakliban egy gyors állagmegromlás,de...a kilátó körül azt írja a TEOL tulajdonos váltás volt.Nevezetesen az eddig magánkézben lévő kilátót tavaly átvette a helyi önkormányzat.Én már öszintén szólva a jelenkor Magyarországán nem tartom elképzelhetetlennek,hogy a kilátónak valójában semmi baja,csak zajlik még a tulajdonosváltás körüli hercehurca és amíg ez nem tisztázódik a kilátót lezárták...de csak hangosan gondolkodom... Nem tudom ugyanis elképzelni,hogy ebben a kilátóban olyasmi kár alakuhatott ki ami miatt életveszélyes,de jó higyjük el...

Az önkormányzat tájékoztatása szerint tervezik a felújítást és még az idei újra nyitást.Úgy legyen!

A grábóci kilátóban,háttérben a Kelet-Mecsekkel

A másik kilátónál valósabbnak tűnik a probléma.2020 tavaszán jártunk Fonyódon a Vár-hegyi kilátónál és a kilátó már ekkor levolt zárva a rossz állapota miatt.Megfogadtuk akkor Zolikával ha egyszer helyrehozzák akkor majd újra eljövünk.Ez a mai napig nem történt meg,hiszen azóta a kilátó ügyében nem történt az égvilágos semmi...Most érkezett szintén ezen a héten a hír,hogy a kilátót lebontják....Hasonló problémája lehet csak sokkal nagyobb mint a fentebb is említett Festetics kilátónak.Cincérek támadhatták meg ezt is és okoztak visszafordíthatatlan kárt a fa szerkezetben.Sajnáljuk nagyon.Ebbe a kilátóba nem sikerült feljutnunk soha,csak lentről csodáltuk.Itt aztán esélyes majd egy új kilátó építése,ha ez megtörténik,természetesen eljövünk majd megnézni.

A fonyódi Vár-hegyi kilátó

Ezek tehát a legfrissebb hírek a kilátókról most 2025 február 7-én.Nem akarom,hogy ezen hírek sokasodjanak,hiszen nagy kilátó fan vagyok szeretem őket és sosem örülök neki ha egy kilátó a lebontásra ítéltetik.Csak remélni tudom,hogy a grábóci hamarosan újra nyit,a fonyódi helyett meg épül majd egy új!

Kedvenc kilátóink (45.) - Jókai kilátó

 Bár ez a sorozatom a kedvenc kilátóinkról szól,most mégis egy olyan kilátó következik a sorban amelyik nem tartozik a kedvenceink közé.Úgy is mondhatnám nem lopta be magát a szívünkbe.Bőven vannak rossz tulajdonságai,de akadnak olyan dolgok is amiért mindenképpen érdemes felkeresni.Sorozatom következő alanya a balatonfüredi Jókai kilátó!A képek sajátok,mégha ezek nem éppen a legjobb minőségűre is sikeredtek.

Ilyen a Jókai kilátó

A balatonfüredi Tamás-hegyen áll a háromemeletes, fából készült Jókai-kilátó. A tetejéről csodás panoráma tárul elénk, rálátunk Balatonfüred házaira, jellegzetes épületeire, valamint a teljes Tihanyi-félszigetre, ami a balatoni panorámának kétségkívül egyedi képet ad. A Lóczy-barlangtól vagy a Tamás-hegyi kereszttől is indulhatunk, mindkét irányból jelzett turistaút vezet fel a hegycsúcsra. Akárhonnan is megyünk, azért arra számítsunk, hogy meredek lesz az emelkedő, a barlangtól vezető zöld háromszög jelzésen ráadásul apró kavicsos, ami igencsak csúszós tud lenni.

Fokozott figyelmet felfelé!

Sok leírást nem találni a neten a kilátóról,így most teljesen a saját élményekre hagyatkozom a továbbiakban.A kilátó teljes egészében fából készült.Mivel a magasságáról sem találta adatokat,így csak megbecsülni tudom.Véleményem szerint kb.olyan 12 - 15 méter magas lehet.A felvezető lépcsők igen szűkek is meredekek.Ráadásul nem árt vigyázni,főleg legalulról indulva.Ahogy megy felfelé az ember egy keresztgerendába rendkivül könnyen beverhetjük a fejünket!Mi is így jártunk és hallottam már másoktól is,hogy így jártak.Fokozott figyelme tehát,mert szerintem itt tízből öt ember beveri a fejét.Ha ezt túléljük a kilátószintek sem fognak minket elvarázsolni...Tudniillik azok is kicsik és szűkek,egyszerre ne menjünk fel sokan mert nem férünk el!

Zolika és előtte a ominózus gerenda

Könnyen előfordulhat,hogy sokan vannak a kilátón főleg nyári hónapokban.Ilyenkor várjuk meg mig lejönnek,mert valóban szűk fenn a hely és nem lehet kényelmesen elférni!Ha mások is vannak itt,mi sem legyünk fenn sokáig,adjuk meg a lehetőséget másoknak is!Ha kényelmesebb időkre vágysz,akkor hétköznap vagy ősz végi,téli és tavasz eleji időszakban jöjj ide!A kilátó minden hibája ellenére érdemes felmenni,mert a kilátás viszont sok mindenért kárpotólhat!

A fő kilátás

Nem emlékszem már pontosan,de azt hiszem körpanorámánk van odafenn.Ám elsősorban a Balaton felé néző kilátás az ami érdekes.Alattunk teljes egészében feltűnik Balatonfüred csodás városa,majd a Balaton északi öble központban a Tihanyi-félszigetel.A látvány éppen ezért magával ragadó!

A kilátó ingyenesen látogatható és mindig nyitva tart.Nincs olyan,hogy zárva.

Ide is eljutottam...

A kilátónál,a kilátóba én eddig egyetlen alkalommal jártam,mégpedig 2021 júliusában Zolikával.Sajnos Gergővel kimaradt ez mint ahogy az egész Balaton környék is.Valószínű vele is sorra került volna,de hát úgy alakult az élet ahogy.... A kilátó...hát mint írtam vannak hibái,még csak nem is néz ki jól.Ennek ellenére nem zárható ki,hogy jövünk még ide,jövünk még erre.Vannak Balatonfüred környékén is még terveink.Bár ahogy alakulnak a dolgok,egyre kisebb az esélye,hogy ezek valóra válhatnak...

Még annyit,hogy a kilátót mi közepes állapotban találtuk,nem tudom romlott-e az állaga az álapota 2021 óra.Mondjuk úgy egy felújítás nem ártana neki.Vagy sokkal inkább egy új,tágasabb és magasabb kilátó építése volna ide a legjobb...

Filmünkben 9 perc 35 másodpercnél érjük el a kilátót!

Gergő kedvenc fája

 Nem nagyon gondolkodtam még el ezen eddig,de ma szembeköszönt ez a bizonyos fa.Végül is nem nagyon volt neki kedvenc fája,de persze voltak fák amelyekhez kötődtek bizonyos kellemes emlékek.Elég ha csak a Csiprik-réti három fára gondolunk amelyekről már volt szó ebben a blogban.Ma aztán szó szerint belebotlottam Gergő kedvenc fájába,amit tulajdonképpen nevezhetek annak.Az év többi napján is ott állt persze ez a fa,de most így október második felében ez is varázslatos ruhát öltött magára,ennek köszönhető,hogy ma feltűnt.Aztán eszembe jutott,hogy annak idején is ugyanígy tűnt fel és ezt Gergő minden ilyen alkalommal megcsodálta.

Ilyen Gergő kedvenc fája

A fa ott áll a mellettünk található kiserdőben az alsó réten a patak/csatorna mellett közvetlen.Nem tudom milyen fajta,ezt a témát annyira nem vágom,talán egy tölgy és kb.8-10 méter magas.A réten azonnal észrevenni különösen ilyentájt,hiszen a fa gyorsabban letudja az őszi finálét mint a környéken élő társai.Amikor azok még zöldek,akkor ez már sárga,aztán aranyra vált és eldobja ruháját akkor amikor a többi még éppen sárgába öltözik.Üde színfoltja ilyenkor a zöld rétnek.Ma amikor lejöttem ide a kutyussal természetesen egyből észrevettem és eszembe jutottak a régi idők.Gondoltam most a kényszerszünet alatt egy bejegyzést megér.

Ő már sárgában

Sokszor lejöttünk ide Gergővel és a régi kutyussal és ahogy most is,akkoriban sem tűnt fel különösebben a fa az év többi napjain.De persze az őszi finálé hetei mások,ilyenkor egyből feltűnik...!Gergő pedig ezt minden évben őszinte áhítattal megcsodálta.Így hát amikor azt kell kiválasztanom,hogy melyik legyen Gergő kedvenc fája,mindenképpen erre tenném le a voksomat.A fa mint írtam 8-10 méter magas lehet,valamivel alacsonyabb mint a körülötte élő társai.Korát pedig  40-45 évre becsülöm,

Itt látható,hogy a fa valamivel kisebb mint a mellette lévő társak

Hát ez jutott ma eszembe az alsó réten kutyasétáltatás közben,Még tudni kell ez nem az a rét amelyet Gergő rétjének neveztem el és ahol a pillangók szoktak megtalálni.Az a rét is ebben az erdőben van,de jóval beljebb.Ezen a réten régen a kisebb focipálya volt,amellyel nem nagyon törödött senki,így aztán a természet magáévá tette a területet és alakult ki a szép zöld rét.Sajna it azonban nem nagyon járnak Gergő pillangói,talán itt nincs átjáró a két világ között mint Gergő rétjén...

Simogass napsugár!

A lombkorona

Mondanám így válik az erdő egyik jelentéktelen fája jelentőssé,de nem mondom.Az erdőben ugyanis egyetlen fa sem jelentéktelen!Gergő kedvenc fája áll,úgy tűnik egészséges és remélhetőleg túlél engem is majd...

Az erdőben nincs jelentéktelen fa!

Kedvenc kilátóinknál (14.) - Körtvélyesi-kilátó

 Kedvenc kilátóimat bemutató sorozatom márciusi részében a közelmúltban meglátogatott Körtvélyesi-kilátót mutatom be.Az elmúlt négy évtizedben számtalan kilátóban jártam és jártunk aktuális túratársaimmal.Számomra ezek csodás építmények amelyek minden alkalommal kivételes élménnyel ajándékozzák meg az arra tévedő vándort.Nincs ez másként a Körtvélyesi-kilátó esetében sem.

Így fogadja a kilátó a vándort

Az Országos Kéktúra útvonaláról a szépséges Mária-szakadék felső végén érdemes egy kis kitérőt tenni a Kis-Kopasz-hegy kilátójához.

A körtvélyesi erdei temetőnél a Kis-Kopasz-hegy csúcsának meghódítása előtt érdemes megállnunk. Még a múlt század derekán is temettek el itt embereket, de ma már csak egy szépen gondozott, körbekerített sírkert a Vértes keleti végében. Innen, vagy a csákányospusztai kulcsosháztól néhány perc alatt elérhetjük a 2015 tavaszán átadott Körtvélyesi-kilátót, melynek a neve kissé megtévesztő, hiszen bár Körtvélyespuszta közelében van, maga a 480 m magas Körtvélyes egy másik hegy pár kilométerrel arrébb, a Vértes legmagasabb csúcsától, a közeli Nagy-Csákánytól délre.

Ha erre jársz ne hagyd ki!

A Kis-Kopasz tetejére épített különleges, háromszög alakú fémszerkezetet vörösfenyővel borították, kialakítva 16 méteres magasságát. A legfelső kilátószintről főként a Tatai-medencét, az alattunk elterülő Tatabánya városát és a szemközt fekvő Gerecse magaslatait csodálhatjuk meg. Déli irányban látszik a Nagy-Csákány, észak illetve kelet felé pedig tiszta időben feltűnik a Pilis-tető, valamint a Nagy-Kopasz a Budai-hegységben. Hátrafordulva a Mészáros-hegy takarja ki a panorámát, a csúcsán az adótoronnyal. Ha tudjuk, mit kell keresni, Tatabánya fölött kivehetjük még a Turul kiterjesztett, innen nézve aprócska szárnyait is, míg azoktól jobb felé végigpásztázva a hegygerincet a tekintetünk a Ranzinger-kilátó 30 méteres fémszerkezetében akadhat meg.

A kilátószintről körpanoráma tárul elénk

Alattunk a végtelen...

A Körtvélyesi-kilátóról vélhetően rálátni a győztes bánhidai csata helyszínére is - a baj csak az, hogy maga a helyszín bizonytalan, sőt a csata időpontjáról, résztvevőiről is vitatkoznak a történészek. A legenda szerint 907-ben Szvatopluk és Árpád fejedelem seregei vívtak itt véres küzdelmet, amely a magyarok győzelmével végződött, és a szláv uralkodó még aznap a Dunába veszett menekülés közben. Más források szerint viszont a csata nem akkor, és nem is ezen a helyen játszódott le, hanem Pozsony mellett, sőt nem is Szvatopluk, hanem a gyermek német király, Lajos seregei ellen.

Fa szerkezetű kilátó megfelelő,jó állapotban

A kilátóba eddig egyszer jártam,e sorok írásakor nincs még két hete sem.Aktuális túratársaimmal Zolikával,Manóval és a Tizedessel tettünk ide egy kitérőt a Vitányváras túránkon.A kilátót mi jó állapotban találtuk 2021 februárjának végén.

Gergővel is jártunk a közelben 2017 márciusában,akkor sajnálatos módon kimaradt túránkból a kilátó,persze azt hozzá kell tennem,hogy akkor egy nagyobb kaliberű túrán voltunk amelybe nem nagyon fért bele egy kitérő a kilátóhoz.Most,hogy voltam ott,ezt már kicsit bánom.

Ajánlom mindenkinek,hiszen valóban kivételes az élmény amit ez a kilátó ad!

A Vitányvári túránkon a film vége felé forgattunk a kilátóban

A fa éneke a lehulló levélhez

...

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

/Őri István verse/

Életre szóló élményt és az év túráját hozta a Salabasina-árok

Hát nem mondom,hogy nem paráztunk tőle,Gergő még akkor is amikor meglátta,de aztán szerencsére feleslegesnek bizonyult a félelmünk,mert hihetlen izgalmakat és kalandokat tartogatott számunkra ez a kevésbé ismert szurdok.Bátran mondhatom,hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.A szurdok felső végén már sajnáltuk,hogy vége.A túra nem ért véget a Salabasina-árokkal,mert még elmentünk a Dera szurdokot és megnézni.Na,de menjünk sorjában az eseményekkel.

Útban a Salabasinához,visszanézve feltünnek a Kevélyek

Nem volt egyszerű az utazás,de tudtuk,hogy nem lesz az,ezért meglehetösen korán már fél ötkor elindultunk.A vasúti pályaszakasz felújitási munkáinak hála vonatunk több mint két óra alatt ért fel a Déli pályaudvarra,ahol a metróra is jócskán várni kellett így a 3/4 hétkor Battyhányi térröl induló hévet nem értük el.Negyed nyolckor volt legközelebb,amivel éppen elértük Pomázon a buszt,amin meg tömeg volt.Na,de letudtunk szállni Pankós tetőnél,innen inditottuk el a túrát.Olvastam leírásokat róla,hogyan lehet elérni a Salabasina-árkot.Meglehetösen bonyolúltak voltak a leírások,ehhez képest mi pofon egyszerüen odataláltunk.A  Pankós tetői buszmegállótól volt egy bekötő út,majd arról egy balos leágazás,rögtön az elején,ezen az erdőgazdasági úton kellett menni,úgy,hogy amikor volt leágazás róla mi mindig balra mentünk.A  szurdokhoz amúgy jelzett út nem vezet,talán ennek is köszönhető,hogy nem annyira felkapott,nem annyira népszerű.Pedig ha tudnátok,hogy szándékosan nem vezet ide jelzés...pont azért,mert a szurdok túlságosan veszélyes egy sima túrázó számára,így hála ennek,ide max.csak a profik jutnak el.

Ez az út vezet a Salabasina-árokhoz,hála a sorompónak autó nem jöhet be!

Szóval az erdőgazdasági úton haladva hamar elértünk egy szurdokhoz.Tudtuk a megállótól nagyjából egy kilométer a Salabasina,még nem jöttük annyit.Bár ez a szurdok szelidebbnek tűnt mint a Salabasina-árok a leírások mégis illettek rá.Ugyanúgy ment az út,jobb és bal szélén kögátszerű épitmények,mindkét oldalon a mélység...de mégsem...nem tűnt olyan brutálnak mint a Salabasina.Néztük a térképet,a mi szurdokunknak egy hajtű kanyarban kell lennie,tehát ez itt semmiképpen sem az.A mi térképünk sem jelölte,egy Farkas-gödör felíratot láttam rajta ezen a környéken,de,hogy az pontosan ezt takarja-e vagy valami mást...?Mentünk tehát tovább és hamarosan ott volt a hajtű kanyar és a mi szurdokunk.Tényleg brutális volt és egyben lenyügöző...

Ülve a gáton,alattunk a mélység.Gergő arcán az izgalom

Az út mindkét oldalán ott volt a szurdok,maga az út egy kögátra épülve hídat képezve ment át rajta kb.20 méter magasságban a szakadék felett.Ám az alsó rész felé nézve ugyanolyan szelíd szurdoknak tűnt mint az az elöbbi árok,a felső rész felé azonban...Valóban burtal volt.Gergő el is kezdett szorongani,izgulni.Mondtam neki nyugi,minden rendben lesz.Leültünk a kőgátra és megkajáltunk a szurdokot csodálva.Aztán kikellett találnunk hogyan megyünk le.Az alsó részbe könnyen lelehetett menni,a gát alatt lent pedig egy csőben átmenve lehet a felső részbe jutni.Ez tűnt egyszerübb megoldásnak,de semmi sem biztosította,hogy a csőbe beleférünk,ráadásul azt sem,hogy nincs benne víz,vagy esetleg patkány...így lemondtunk erről a lehetőségről,mindenképpen itt a felső részen kell tehát leereszkednünk a szakadékba.

Nem tűnt egyszerű megoldásnak.

Az út és a gát

A gát

Egy másik lehetőségnek az kinálkozott,hogy a gáton ami a képen is látszik lépcsöszerü,ereszkedünk lefelé fokról fokra.Nem volt veszélytelen,mert a fokok nem voltak valami szélesek,egy rossz lépés és zúgunk lefelé...Újabb lehetöség után néztem,kicsivel odébb a partoldalon kinálkozott egy újabb lehetöség.Lekellett csak ereszkednünk a meglehetösen meredek oldalon,de a fákba,ágakba,gallyakba úgy tünt meglehet kapaszkodni.Persze ez sem tünt veszélytelennek,de valahogy lekellett jutnunk.Erre mentünk hát.Csúszva,bukdácsolva,megkapaszkodva,négykézkáb,épkézláb de végül is sikerült lejutnunk sérülés nélkül.Már ez is óriási kaland volt.Ott voltunk a gát aljában,mögöttünk a cső amiröl írtam,elöttünk a lenyügöző szurdok.Nem volt már visszaút...

A gát alatti cső,ezen kellett volna átjönnünk

Gergő a sziklánál,készül azt megmászni

Huszonöt méter sem kellett mennünk,már ott volt az első akadály,egy hatalmas szikla.A továbbhaladáshoz ezt megkellett másznunk...A nagyjából valamivel több mint kétméteres szikla megmászása elsöre nem is tünt olyan egyszerü feladatnak,de valaki nagyon hasznosan hagyott itt egy kötelet,ami úgy tünt fent valahol megfelelöen kivan biztosítva.Gergő ment elöre,mögötte voltam ha visszacsúszik megtartsam.Üggyel bajjal de felment.Utána jöttem én és magamat is meglepve sokkal simábban feljutottam mint ő.Kimondhatatlanul klassz élmény volt ez is.Visszanézve pedig ezt láttuk:

Már a szikla tetején,visszanézve ilyen a szurdok

Folytattuk az utat a lenyügöző szurdokban,amit úgy is emlegetnek,hogy Rém-szakadék,nos azért semmi rémes nincs itt.Az út tovább is nehezen volt járható,de ezt tudtuk előre.Leszakad,kidölt,bedölt fák és kövek,sziklák nehezitették és tették egyben kalandossá és élménydússá a járást.Egyenlöre azonban olyan brutal szikla mint az az első volt nem került elénk.A szurdok falai két oldalt pedig fokozatosan emelkedtek,nagyjából 20 és 40 méter között mozoghattak...Rendkivül élvezetes volt az egész.Kezdtem azt érezni a híres Rám-szakadék ennek csak valami kistestvére lehet...

Viszonylag szelidebb részen...

Egy pont után mintha jobbra fodultunk volna enyhén,ezt az irányt vette fel az árok.Ezen a részen kevesebb volt az akadály,könnyebb a menés,felfelé nézve meg brutálisan szép az őszi szinekben pompázó erdő.Persze nem tartott sokáig az akadálymentes szakasz,jöttek az újabb sziklák és újabb kidölt fák,meg voltak részek ahol összeszükült a járat és éppen,hogy elfértem benne.Szavakat nem találni mennyire klassz volt az egész.Gergő arcáról is fokozatosan tünt el a para és már ő is élvezte és jókat nevetve haladt elöre.Pedig ha tudta volna,hogy az akadályoknak koránt sincs vége...újabb brutal szikla várta jöttünket...

Én roppantul élveztem...

Gergő a szurdok szelidebb részén

A szurdok ketté ágazott.Olvastam erről.Jobbra hamar kilehet érni különösebb nehézségek nélkül,balra nehéz várnak az újabb akadályok...sziklafalak,fák,szűk járatok...Ti melyiket választanátok?Na mi sem jobbra mentünk.Nem azért jöttünk,hogy hamar meg könnyen vége legyen a kalandoknak.Balra vettük tehát az irányt,rögtön beköszönt egy kb.két és fél méter magasságú sziklácska.Továbbmenni csak úgy lehetett ha megmásszuk.Itt nem volt már kötét,de volt a sziklának támasztott fa ágak.Ezeken és a szikla hasadékain mászva viszonylag könnyen fellehetett mászni.Most én mentem elöre és most is könnyen felkapaszkodtam.Kettönk közül én voltam az akinek jobban mentek ezek a mászások.Ez annak fényében furcsa,hogy anno abban a bizonyos jeges Rám-szakadékban,Gergő vette könnyebben az akadályokat és ő mászta meg könnyebben a jeges vízesést.

Gergő mászik felfelé szikla falon,láthatóak a sziklának támasztott fák

Mentünk tovább és hasonlóan nagy akadályok már nem voltak.Helyenként teljesen összeszükült a szurdok máshol kiszélesedtek.A legnagyobb szikla akadályok meg egy méter alá süllyedtek,amiket már könnyedén vettünk.Kezdett szelidülni a szurdok már oldalt egy-egy helyen a partfal szép és érdekes szikla alakzatokban mutatta magát.Egyre könnyebb volt a járás,az árok meg kacskaringós formát vett fel.Egyszer csak egy fiatal pár köszönt szembe.Ők voltak ez elsö emberek akikkel ezen a túrán találkoztunk.Kicsit elbeszélgettünk velük,ők fentröl haladtak lefelé.Nem sok jót ígértem nekik...ők meg útbaigazitottak,hogy a szurdokból kiérve merre kell mennünk tovább.

Szelidülő szurdok

Aztán egyszer csak kiértünk.Legnagyobb sajnálatomra persze...Álltunk a szurdok felett én még földbe gyökerezett lábbal.Kellett kis idő mig magamhoz tértem ebből a nem mindennapi élményből.Búcsút vettünk hát az itt fent már teljesen megszelidült Salabasina-ároktól.Túránknak azonban nem volt vége.Az útbaigazitás szerint haladtunk tovább.Kicsit ekkor kezdett szúrni az oldalam,megálltunk hát és pihentünk egy jó tiz percet.Azért kellett némi erő a szurdokhoz ami persze jócskán kivette belölünk a szuszt.A pihenő után hamar ráleltünk a piros jelzésre.Itt éppen valami teljesitmény túra zajlott,sorra jöttek és elöztek meg bennünket a túrázók.

A szurdok vége...

Rövidesen odaértünk a Tölgyikrek nevezetű helyhez,itt búcsút intettünk a túrázóknak és a piros jelzésnek.Úgy vettem ki ez itt egy turistaút csomópont.Mi a sárgán folytattuk a túrát a Dera szurdok felé.A sárga jelzés kilencven százalékban az aranyló,sárga erdőn vezetett át.Mondhatni ingerszegény volt,de nem.Roppantul gyönyörü volt az aranyerdő...én viszont kezdtem kidölni...Nem volt ez eddig jellemző rám,de úgy tünt alaposan kimeritette erőmet a szurdok,nagyon nehezen tudtam csak haladni az amúgy könnyű terepen.Többször is rákellett szólnom Gergőre,hogy lassítson.Egyszer meg is álltunk,megettem az almámat és ettől aztán újra erőre kaptam.Már jobb volt,tudtam haladni,azonban a sárga jelzés és az aranyló erdő úgy tünt nem akar véget érni.

Aranyló erdő

Kiértünk a zöld Torina rétre,majd továbbhaladva csodás kilátásunk nyílt a Dobogókőre.A legjobb résznél kellett letérnünk a sárga jelzésről mégpedig a sárga+ jelzésre.Itt aztán elkezdett lefelé vezeti az út a hegyről.Nagyjából 470 méter magasságból kezdtük meg az ereszkedést,aztán a sárga+ - ba,belejött a kék+ jelzés is.Ez kellett nekünk a továbbiakban.Közel volt egy Szentkút nevezetű hely,ahol tudtuk van forrás.Bár nem jártunk úgy mint a Bakonyban,a vízkészletünk kitartott mégis jól jött a frissités.Persze odáig meglehetősen kellett lefelé ereszkedni és újfent megálapítottam,hogy lehet lefelé rosszabb menni,mint felfelé...

Feltűnik a Dobogókő

A fákon túl felsejlik a Pilis-tető

Aztán nagy sokára végre szinten ment az út.A fák között pedig feltünt a Pilis-tető.Itt voltunk hát a Dunántúli-középhegység két legnagyobb királya között.Az út pedig szépen lassan odaért a Szentkúthoz,ahol hatalmas tömeg volt...Egy szabadtéri kegyhely köszönt be és persze a forrás két kifolyó csővel és szerencsére rengeteg pad is.Igy hiába volt tömeg,böven volt még hely.Pihentünk is félórát,mert eddigra már kissé kikészültünk.Megkajáltunk friss vízet vettünk és persze fotózkodtunk ezerrel.Kellemes hely volt és hát gondolom az autót a lenti út mellett hagyó túrázók találkozási helye is ez volt...

Tömeg a Szentkútnál

A kegyhely

Vagy negyven perces pihi után folytattuk a túrát.Rendkivül kellemes idő volt egész nap méltó az utóbbi évek november elejéhez.Még mindig viszonylag magasan járhattunk,tán  220 méter körül így tovább kellett ereszkedni.Már nem tűnt annyira kellemetlennek a dolog,a pihenő után jó volt haladni lefelé.A kék+ az országút mellé ért és vele párhúzamosan haladt vagy 1km-en át,míg végül keresztezte azt.Az út túloldalán lejebb egy parkolószerüségben autók százai álltak...

Sokára keresztezte a jelzés az országútat.Háttérben a Pilis-tető

Lényegében itt volt a Dera szurdok bejárata,a parkoló pedig a sok müanyag túrázó gyüjtőhelyének bizonyúlt...Behatoltunk a Dera szurdokba ami szintén lenyügözően szép volt,de akkora volt itt az embertömeg,hogy az kifejezetten zavaró volt.Visszasírtuk a nyugis Salabasina-árkot...A Dera szurdok jól járható nem kell hegyeket mászni,közel van az országúthoz így vonza a müanyag túrázókat azokat akik még wc-re is autóval járnak..Rendkivül zavaró volt,mert a turistaúton sem lehetett elférni a patakon átivelö hidakra perceket kellett várni,hogy áttudjon menni az ember mert jöttek szembe és elférni nem lehetett.A hatalmas tömegnek hála gyakorlatilag a szurdok élvezhetetlen volt,én meg hálát adtam a sorsnak,hogy ezek a müanyagok a Salabasina-árkot nem ismerik...

Tömeg a Dera szurdokban

Pusztán egyetlenegy érdekességet mondanék még ezzel kapcsolatban: a Salabasina-árokban nem volt szemét,a Dera szurdokban volt....ezzel azthiszem mindent el is mondtam.

Azért ha nehezen is megpróbáltunk haladni az amúgy rendkivüli szépségű Dera szurdokban.Gyönyörü volt a patak felett átivelő hidakkal és a hatalmas mészkő sziklás hegyoldallal.Az egész szurdok nem hosszú nagyjából 600 méter és normál körülmények között jól járható.Feltételezem egy téli hétköznapon azért nincs itt ekkora tömeg.Próbáltuk élvezni a völgy szépségét,nem volt persze könnyü.A kék az országos kék vezet amúgy rajta végig.

Gergő a szurdokban

A szurdok egyik hidján,másodperceink voltak csak fotózni mert mindig jöttek valakik...

A szurdok végén egy kisebb réten is hatalmas volt a tömeg,a Dera patak mellett huzodó kék jelzésen értünk aztán be a már jól ismert Pilisszentkeresztre.Délután háromra értük el túránk végét amit reggel fél kilenckor kezdtünk.A Salabasina-árokban nagyjából két-két és fél órát töltöttünk,ez volt a túra legjobb szakasza.A hegyen aztán a szurdok után meglehetösen fáradtak voltunk,de a Szentkútnál új erőre kaptunk.A Dera szurdok pedig a tömeg miatt szinte élvezhetetlen volt.Ezzel együtt nagyon úgy fest.hogy ez az év top túrája.Ez a 22.-ik túránk az idén és úgy fest ez adta eddig a legnagyobb élményt.

Az utolsó méterek

Pilisszentkereszten nem mentünk tovább az első utunkba kerülö buszmegállótól,jó 25 percet kellett várni a buszra.Elképesztő mennyiségű autó és motoros jött lefelé a Dobogókő irányából és az onnan érkezö busz is tömve volt.Vajon mi lehetett odafent?Ha a Dera szurdokban ekkora volt a tömeg mi lehetett a Dobogókőn?Szerencsére nyugodt vagyok,mert ezek a müanyagok a Salabasina-árkon sohasem tudnak majd végigmenni így aztán kárt sem fognak tenni benne.Az megmarad nekünk profiknak :) 

Valóban felülmúlhatatlan fantasztikus élmény volt!