A minap vágtunk neki a balatoni kék negyedik szakaszának,amelyet idő előtt félbe kellett szakítani az extrém hőség és fülledtség miatti rosszulétem után.Akkor a túra nagyjából 55%-át tettük meg és a Koloska-völgy bejáratánál ahol a kék és a piros jelzés keresztezi egymást szakítottuk meg.Négy napra rá ismét nekivágtunk,hogy pótoljuk az elmaradt részt.Sokkal jobb időnk volt most,eleve hűvösebb és frissebb volt az idő,na persze fázni most sem kellett.Ugyanúgy történt az utazás mint a négy nappal ezelőtti túrán,csak annyi,hogy most nem Csopakon szálltunk le,hanem egyel később Balatonarácson.Innen a legkönnyebb elérni a Koloska-völgyet,hiszen itt megy el az a piros jelzés ami bevisz a völgybe.Fél kilencre itt is voltunk,elsőnek az állomás épület hátuljában található kávézóban nyomtunk le egy-egy kávét és már indulhatott is a túra!
A kávézó
Elindultunk a piros jelzésen,arra amerre a múltkor jöttünk.Jóval frissebb és fittebb voltam én is,nem hiába,sokkal jobb időnk volt.Balatonarács szép részein keresztül vezetett az út amely hamar odaért ahhoz a ponthoz,ahol négy napja abbamaradt a túra.Itt keresztezi egymást a piros és a kék jelzés.Mi a Koloska-völgykedvéért most magára hagytuk a kéket és indultunk be a szép völgybe a piros jelzésen.Az út egy aszfaltozott út volt amelyen a hegy és a fák adtak árnyékot,így az eddigieknél is kellemesebb volt itt menni,a levegő is fenségesen firss és tiszta volt.Zolikával haladva,elmentünk a Koloska csárda és a vadaspark mellett.Egyre szebb lett a völgy és a betonút is véget ért.Egy nagy zöld terület bontakozott ki előttünk amely tele volt padokkal és asztalkákkal.De volt itt kegyhely,egy parányi tó és kereszt is.Sőt egy forrás is,ami nem münködött.Szép volt.Az úgymondd bejáratnál egy tábla fogadott amin az erdő fohásza állt.
Balatonarács és a Péter-hegy
Koloska-völgyben
Körülnéztünk,majd az egyik asztalkánál megreggeliztünk a kellemes környezetben és a jó levegőben.A pihi után indultunk tovább a piroson.Pár méter után ott volt a zöld3 jelzés,ez vitt fel a Koloska sziklákhoz.Erre tértünk le,pontosabban fel.A terv amúgy az volt,hogy a völgy és a sziklák után megyünk a Tamás-hegyre a kilátóhoz és a kereszthez.Ott térünk majd vissza a balatoni kékre,majd úgy megyünk le Balatonfüredre.Ott meg lemegyünk a partra enni-inni.Lépcső vezetett fel a sziklákhoz,egy nem vészes,nem is hosszú emelkedőn.Fent a völgy felett a sziklák és a lelátás a völgyre nagyon szép volt.A sziklák körül meg egy kis fenyves volt,ez különösen kellemes hangulatot adott a helynek.Persze megálltunk gyönyörködni a természet újabb remekművében.A korláton kivülre is kimentünk az egészet csodálni.A sziklákról majd valamikor írok részletesen is.
Lépcső vezet fel
Már fenn a szikláknál
Jómagam az egyik sziklán
A sziklákat letudván mentünk tovább a zöld3 jelzésen amely szerencsére fenn a hegyen,de szinten haladt.Kicsit ingerszegény út volt,de kellemes hüvős volt itt is a fák árnyékában.Nem soká elértünk egy kereszteződéshez ahol a zöld3 jelzésen kivül találkozott még a kék+ és a zöld+ jelzés is.Mi a kék+ -on mentünk keleti irányba,ez vitt vissza a balatoni kék jelzésre.Hangulatos erdőkön át vezetett a kék+ szintén szinten.Nagyon jól járható volt és kellemes.Nem voltak olyan fülledtség problémáink mint a túra első részében négy napja.Jó másfél-két kilométer múltán értük el a kék jelzést.Itt is utak futottak össze.Búcsút vettünk a hangulatos kék+ jelzéstől és immár a balatoni kéken folytattuk újra.
Túratársak a Koloska szikláknál
Hangulatos a kék+
Némi emelkedő következett,de éppen,hogy minimális.Pár méter után feltűnt a Jókai kilátó a szemközti ormon.A Tamás-hegyen voltunk már és emlékeztünk,hogy három éve éppen itt jöttünk szemből a balatonfüredi túrán.Hamar odaértünk a kilátóhoz,ahol meglehetősen sokan voltak.Többször írtam már és a kilátós sorozatomban is benne van,hogy ezt a kilátót nem zártuk a szívünkbe.Szűk,szűk a feljárat is,a gerendák balesetveszélyesek stb.Most sem hazudtolta meg magát a véleményem szerint a Balaton leggyengébb kilátója,még a három évvel ezelőttihez képest is ramatyabb állapotban volt.A lépcsőfokokat kövekkel támasztoták alá például és nem azért mert így jól mutat...a korlátok is erősen mozogtak és a gerenda most is ott figyelt.Ennek ellnére tömeg volt itt.Ezt azért furcsáltam mert a Balaton környékének két leggyengébb kilátójánál tapasztaltuk a legnagyobb tömeget (a másik a badacsonyi)...közben meg a jó kilátóknál szinte nincs senki.Na mindegy,valahogy feljutottuk a felső szintre ahol a sokaság miatt alig-alig volt élvezhető a kilátó egyetlen jó tulajdonsága a kilátás..
Feltűnik a Jókai kilátó
A történelemben másodszor a Jókai kilátónál
Kilátás Balatonfüredre és a Tihanyi-félszigetre
Közben a tömegben egy hölgyre lettünk figyelmesek.Persze csinos volt,de nem ezmiatt.Ugyanis dumálgattunk ott Zolikával közben,a kilátót szidtuk éppen,na nem durva formában és ezt ő meghallotta és a börzsönyi Csóványos kilátójáról kezdett beszélni,így aztán szóba elegyedtünk vele,mi meg előadtuk,hogy van a környéken sokkal jobb kilátó nem is egy,pl.az Örtorony a Tihanyi-félszigeten stb.,azt kiderült,hogy monoriak,akkor meg a hozzájuk közeli Sástói kilátót hoztuk fel neki,úgy tűnt nagyon érdekli a téma,ő meg még megemlítette a monori Strázsa-hegyi kilátót ahol szintén jártunk már.Leérve is váltottuk vele pár szót,igazán kellemes volt!Nem azért mert jó nő volt,hanem mert egyszerűen az ember észreveszi a hozzá hasonlót,az azonos érdeklődési körüeket meg ilyesmi.Persze a hangja is angyali volt,nehéz szívvel váltunk meg tőle.Annyi kiderült,hogy Hajninak hívják és Tihanyban nyaralnak éppen a családjával.Úgy láttam a szülei vannak vele meg talán a tesója meg talán a pasija (ha az volt).Mi mivel nem volt így élvezhető a kilátó a tömeg miatt mentünk tovább a kéken.
A kellemes kis csajszi a kilátóban,ha magadra ismersz és van kedved egy-egy túrához jelentkezz!
A kilátónál,továbbra sem ez a kedvenc kilátóm!
Lefelé indult a balatoni kék,közben azon merengtünk Zolikával,hogy többet is kilehetett volna hozni ebből a beszélgetésből a csajszival.Talán annyit,hogy valamikor egyszer-egyszer egy közös túrát bevállalni...na persze ezek csak agyalások voltak a realitás azt mondta ennek aligha lehet bármi esélye.Gyönyörű út vezetett lefelé,sok helyen felbukkant a kilátás,hol kelet,hol dél vagy dél-nyugat felé.Sokszor meg is álltunk ezt megcsodálni.Nem emlékeztem,hogy a három évvel ezelőtti túrán amikor itt jöttünk felfelé,akkor ez feltűnt-e?Pár száz méter múlva értük el a Tamás keresztet a Tamás-hegy oldalában.Innen is remek kilátás nyílt,itt is jártunk már és most itt is mozogtam bőven csütörtöki nap ellenére.De nem zavart,megcsodáltuk a keresztet és a kilátást.Ezután az utolsó méterek következtek.
Kilátás a Tamás-hegyről
A Tamás keresztnél
A kereszttől már csak pár méter volt a város.Nagyon hamar leértünk Balatonfüredre.Pár utcán át csatangolva meg elértük a két tornyú vörös színű templomot.Ezzel szemben a közösségi ház egyik oszlopán volt a pecsételőhely.Leigazoltuk a papírokat és a túra ezen a ponton lényegébe véget ért.Persze mi fogtuk magunkat és lementünk a Balatonhoz ami innen jó másfél kilométerre lehetett.Lenn a szokásos.a Tagore sétány kismillió emberrel.Mi megkerestük a múltkoir kajáldát és most is ott ettünk és ittunk egy igazán jót.Több mint egy órát üldögéltünk benn,de még mindig volt időnk,így ide-oda sétálgattunk a környéken különösebb látnivaló nélkül.
Végállomás a templomnál
Zolika pecsétel
Megérdemelt zaba!
Hat óra után indultunk vissza a vasútállomásra majd hét után indult a vonat.Sokkal simább volt az út haza mint vasárnap,most nem voltak viharok,nem volt eső.Este 11-re értem haza lakásra.Hát ha nem is könnyen,de sikerült teljesíteni a balatoni kék negyedik szakaszát.Két részletben ment a dolog,mivel az első rész végénél a rosszullét miatt félbekellett szakítani a túrát.Extrém fülledtség volt amit nagyon nehezen lehetett csak bírni.A második rész négy nap múlva már nagyon jól sikerült,semmiféle gondjaink nem akadtak és voltak a túrának kifejezetten kellemes szakaszai a napnak pedig kifejezetten kellemes percei...
Bár az egész buli az egy túra része volt,de mivel két nap jöttünk ezt egy újabb túrának számítom.Hiszen ha nem jövünk ide,akkor máshol túráztunk volna.Most is mentünk kb.10km-et.Így idén tartunk 233 kilométernél összesen.Az év 16.túrájával így az átlagunk 14,56 km túránként,ez így ötven felett nekem bőven megfelel!
Különösen a második rész már nagyon jó buli volt!A balatoni kéket terveink szerint ősszel folytatjuk a legvalószínűbb,hogy októberben.De addig is lesznek még más túráink!
Bár ez a sorozatom a kedvenc kilátóinkról szól,most mégis egy olyan kilátó következik a sorban amelyik nem tartozik a kedvenceink közé.Úgy is mondhatnám nem lopta be magát a szívünkbe.Bőven vannak rossz tulajdonságai,de akadnak olyan dolgok is amiért mindenképpen érdemes felkeresni.Sorozatom következő alanya a balatonfüredi Jókai kilátó!A képek sajátok,mégha ezek nem éppen a legjobb minőségűre is sikeredtek.
Ilyen a Jókai kilátó
A balatonfüredi Tamás-hegyen áll a háromemeletes, fából készült Jókai-kilátó. A tetejéről csodás panoráma tárul elénk, rálátunk Balatonfüred házaira, jellegzetes épületeire, valamint a teljes Tihanyi-félszigetre, ami a balatoni panorámának kétségkívül egyedi képet ad. A Lóczy-barlangtól vagy a Tamás-hegyi kereszttől is indulhatunk, mindkét irányból jelzett turistaút vezet fel a hegycsúcsra. Akárhonnan is megyünk, azért arra számítsunk, hogy meredek lesz az emelkedő, a barlangtól vezető zöld háromszög jelzésen ráadásul apró kavicsos, ami igencsak csúszós tud lenni.
Fokozott figyelmet felfelé!
Sok leírást nem találni a neten a kilátóról,így most teljesen a saját élményekre hagyatkozom a továbbiakban.A kilátó teljes egészében fából készült.Mivel a magasságáról sem találta adatokat,így csak megbecsülni tudom.Véleményem szerint kb.olyan 12 - 15 méter magas lehet.A felvezető lépcsők igen szűkek is meredekek.Ráadásul nem árt vigyázni,főleg legalulról indulva.Ahogy megy felfelé az ember egy keresztgerendába rendkivül könnyen beverhetjük a fejünket!Mi is így jártunk és hallottam már másoktól is,hogy így jártak.Fokozott figyelme tehát,mert szerintem itt tízből öt ember beveri a fejét.Ha ezt túléljük a kilátószintek sem fognak minket elvarázsolni...Tudniillik azok is kicsik és szűkek,egyszerre ne menjünk fel sokan mert nem férünk el!
Zolika és előtte a ominózus gerenda
Könnyen előfordulhat,hogy sokan vannak a kilátón főleg nyári hónapokban.Ilyenkor várjuk meg mig lejönnek,mert valóban szűk fenn a hely és nem lehet kényelmesen elférni!Ha mások is vannak itt,mi sem legyünk fenn sokáig,adjuk meg a lehetőséget másoknak is!Ha kényelmesebb időkre vágysz,akkor hétköznap vagy ősz végi,téli és tavasz eleji időszakban jöjj ide!A kilátó minden hibája ellenére érdemes felmenni,mert a kilátás viszont sok mindenért kárpotólhat!
A fő kilátás
Nem emlékszem már pontosan,de azt hiszem körpanorámánk van odafenn.Ám elsősorban a Balaton felé néző kilátás az ami érdekes.Alattunk teljes egészében feltűnik Balatonfüred csodás városa,majd a Balaton északi öble központban a Tihanyi-félszigetel.A látvány éppen ezért magával ragadó!
A kilátó ingyenesen látogatható és mindig nyitva tart.Nincs olyan,hogy zárva.
Ide is eljutottam...
A kilátónál,a kilátóba én eddig egyetlen alkalommal jártam,mégpedig 2021 júliusában Zolikával.Sajnos Gergővel kimaradt ez mint ahogy az egész Balaton környék is.Valószínű vele is sorra került volna,de hát úgy alakult az élet ahogy.... A kilátó...hát mint írtam vannak hibái,még csak nem is néz ki jól.Ennek ellenére nem zárható ki,hogy jövünk még ide,jövünk még erre.Vannak Balatonfüred környékén is még terveink.Bár ahogy alakulnak a dolgok,egyre kisebb az esélye,hogy ezek valóra válhatnak...
Még annyit,hogy a kilátót mi közepes állapotban találtuk,nem tudom romlott-e az állaga az álapota 2021 óra.Mondjuk úgy egy felújítás nem ártana neki.Vagy sokkal inkább egy új,tágasabb és magasabb kilátó építése volna ide a legjobb...
Filmünkben 9 perc 35 másodpercnél érjük el a kilátót!
Ismét a Balaton-felvidék felé vettük az irányt július közepének egyik szombat kora reggelén.Erre a nyárra ezt a tájegységet szemeltük ki és lehetőség szerint minél többször szeretnék erre a környékre eljutni.Nos remekül haladunk,hiszen idén nyáron már a harmadik túránk vezetett ide.Zolikával már-már a szokásos útvonalon vonattal érkeztünk a Balaton északi partja fővárosának számító Balatonfüredre.Kilenc előtt szálltunk le a Balaton talán legklasszabb vasútállomásán a vonatról.Rögtön ott volt a nekünk kellő jelzés,így meg is kezdődhetett a túra.Nyugat - észak-nyugat felé tartottunk ki a városból,persze ezen szakasz alatt is akadt bőven látnivaló.Úgy tűnt a nyári kánikulai napok után ma viszonylag jó túraidőnk lesz.Enyhe kellemes szél fújt,mozgott a levegő és nem volt igazán meleg.Persze még alig mentünk át a reggelből a délelőttbe.
Megérkezés Balatonfüredre
Sorra jöttek a látnivalók a túra városon átvezető szakaszán: egy zeneiskola,szobrok,emlékművek tucatjai.Egy érdekes postaépület amire ha nincs kiírva,hogy posta azt gondoltam volna,hogy egy templom.Aztán ott volt egy hatalmas kéttornyú templom is.A városon túl pedig feltűntek a hegyek.A jelzések felfestése erősen közepes volt,de éppen felfestőkbe botlottunk akik ezen igyekeztek javítani.A város elít negyedén is vezetett kicsit a túra,meggyözödtünk róla,hogy erre sem szegény emberek élnek.Érdekes ahol van munka és dolgoznak ott nincs pénz.Ahol nincs munka és nem dolgoznak ott van pénz...nem először tapasztaljuk ezt vándorlásaink történetében.Na de különösebben nem foglalkoztunk vele.Amit láttunk a városból az egy kedves város benyomását keltette.
A füredi templom
Az egyik utcában feltűnt elöttünk a Tamás-hegy.Rajta egy hatalmas kereszt.Oda tartottunk fel,így megkezdtük lassan az emelkedést.Fura volt,hogy a város szélén egy mondhatni eldugott utcában ott volt egy csárda.Az emelkedés nem volt túl vészes,annyiból volt kellemetlen,hogy hosszú magas lépcsőfokok vezettek fel a kereszthez,de ki lehetett bírni.A kereszt maga talán 7-8 méter magas lehetett és büszkén nézett a Balaton felé.Így hát mi is arra fordultunk.Fenomenálisan szép kilátás köszönt szembe!Sok szép kilátásban volt már részünk vándorlásaink alatt,de ez itt szinte mindent vitt.Remekül látszodott a Balaton,a túlpart.Itt már közel volt a Tihanyi-félsziget is.Pazar szép hely volt!Apró szépséghiba azért akadt.Két pad volt.Az egyik mellett egy szemetes aminek a tövébe valaki odaszart...kellemetlen szag terjengett.Felmentünk a másik padhoz,oda már nem ért el a szag,így meg is kajáltunk a pompás kilátást élvezve.
A Tamás-hegyi kereszt
Kilátás
Nahát,kit fújt erre a szél...?
Meglehetősen sokan mozogtak erre,nem volt egyszerű a videót megcsinálni.Megjelentek kedvenc tursitajel felfestőink is.Talán erre folytatták a munkát.Mi meg jó félórás pihi után folytattuk a kapaszkodást mert a hegynek itt még messze nem a csúcsán voltunk.Ám erdei szakasz következett,itt-ott remek kilátással.Kezdett meleg lenni,de be-be fújt egy hüvős kellemes fuvallat ezen a szakaszon.Itt is rengetegen jöttek-mentek.Ha nem tudom éppen hol vagyok,azt is gondolhattam volna,hogy tán egy nagyváros belsejében.Szerencsére nem így volt.Pár száz méter után elértük a Jókai-kilátót.Alighanem ez lehetett a hegy csúcsa .Na,de itt is sokan mozogtak a kilátó pedig ránézésre is szűk volt,így várni kellett a felmenetelre.Ám a várakozás megérte.
Jókai-kilátó
A kilátó három szintes volt,kb.15 méter magasan lehetett a kilátószint.Meglehetősen szűk lépcsőfokú rendkivül meredek lépcső vezetett fel,ráadásul alacsony gerendák alatt vitt fel.Zolika be is verte a fejét.Oda kellett figyelni mert balesetveszélyes volt.Utoljára hasonlóval a grábóci kilátóban találkoztunk,de az sem volt ennyire durva.Nem igazán értem az ilyen kivitelezést,na de a kilátóra majd alkalom adtán visszatérünk a kilátós sorozatomban.Most felértünk,végre nem volt fel senki.Odafenn valóban szűk volt a hely,a kilátás teljes 100%-os körpanoráma volt.Nagyon-nagyon sok mindent lehetett látni.Természetesen a Balaton uralta a látképet,ellenkező irányban meg a Balaton-felvidék.Elláttam Fonyódig.Messzelátó segítségével még a Sipos-hegyi kilátót is szemügyre tudtam venni.Amarra a siófoki arany és ezüst part mutatta meg magát,itt is igénybe vettem távcsőves segítséget,így látni véltem a siófoki óriáskereket.Láttam múltkori túránk kilátóját az alsóörsi Nagy-Somlyó kilátót is.Vissza is sírtam,mert sokkal jobb kilátó volt mind ez.Ezeken kivül persze még rengeteg mindent lehetett látni,felsorolni is nehéz lenne.A fő képet a Tihanyi-félsziget uralta.
Kilátás a Jókai-kilátóból
Ide is eljutottam
Nem volt egyszerű a közlekedés
Negyedórát sikerült úgy fentlenni,hogy nem jött fel senki.Ám egyszer aztán már jöttek.Mivel szűk volt a hely elindultunk lefelé.A szűk lépcsőkön nem volt ez olyan egyszerű.Leérve pedig folytattuk a túrát.Még az útról visszanéztünk egyszer.Kezdtek ismét sokan lenni és hát ez a kilátó úgy vonul be túrázásaink történetébe mint amelyik nem nyerte el tetszésünket.Ezzel alighanem egyedüli versenyző,hiszen ilyenbe még nem volt részünk,hogy egy kilátó ne tetszene.Na,de mint mondtam egy szép napon majd kivesézzük és akkor majd kitérünk a kilátó súlyos hibáira.A kilátás ettől függetlenül persze gyönyörű volt.Az utunk közben erdei szakaszon újra megkezdete az ereszkedést.Immár lefelé mentünk a hegy másik oldalán.Rengetegen jöttek itt is szembe.Valamiért úgy tűnt eddig ez a Balaton-felvidék legnépszerűbb helye.Azért találtam ezt érdekesnek,mert két korábbi Balaton-felvidéki túránk legalább ilyen szép helyeken vezetett,arra viszont alig voltak.
Kellemes erdei utakon
Kellemes volt a levezető szakasz a hűvős erdőben.Majd odalenn egy ötös útkereszteződéshez értünk.Innen a zöld+ jelzés vitt vissza Balatonfüredre.Ezen folytattuk tovább.Még egy darabig ez a hűvős erdei szakasz volt a jellemző,majd kiértünk a víkendházas utcákra,Itt következett nem sokára a Lóczy barlang.Úgy döntöttünk ha belehet menni akkor bemegyünk.Odaérve azonban csalódás fogadott.A barlangnál hasonlóan mint az alsóörsi amiteátrumnál látogató központ épült éppen.Persze minden levolt zárva.Megmondom az őszintét,a faszom tele van már ezekkel a látogató központokkal.Semmi szükség rájuk és csak azért készülnek,hogy itt is legomboljanak az emberből amit csak lehet...Ezek a helyek látogató központok nélkül is remekül látogathatóak lehetnének...Szóval egyre inkább rühellem ezeket a faszságokat már.Így nem volt mit tenni,mentünk tovább.
A Lóczy barlangnál
Talán majd egyszer visszajövünk megnézni a barlangot,ha készen lesz ez a borzadály.Rövidesen aztán visszaértünk a városba.Újra ott voltunk a nagy kéttornyú templomnál.Lényegébe a körtúra köre megvolt.A napnak persze nem volt vége.Lementünk a Balatonhoz a piros jelzésen.Útközben láttuk a Jókai emlékházat.Ugye az író sokat nyaralt a településen és itt írta híres regényét az Aranyembert.Ezután értünk le a parthoz.A Vitorlázó téren találtuk magunkat.Itt volt Bujtor István szobra.Erre kíváncsiak voltunk,meg is néztük a legendás színész vitorlás szobrát.Ő nagy vitorlázó is volt ezért is került az egyik legméltóbb helyre ez az alkotás.Ellentétben Balatonalmádival és Alsóörssel itt hatamas embertömeg volt a parti sétányon.Érthető is,hiszen az több kilométer hosszú volt és az idő is meleg volt már.Elsőnek dél felé mentünk keresni egy vályút ahol letudunk nyomni egy sört.
Bujtor szobra
Sikerült is találni egy helyet.Nem volt nehéz,hiszen szinte csak ilyen helyek voltak itt.Nagyon jó cseh sörrel oltottuk szomjunkat.Majd vissza irányt vettünk a sétányon.Arra tűnt érdekesebbnek,nem is csalódtunk.Rendkivül látványos és kellemes sétányon mentünk végig nagyon sok látnivaló akadt.Többek közt itt tértünk le a híres szívkórházhoz amely előtt a szíkvízű Kossuth forrás állt.Hatalma szálloda mellett is elment a sétány,de rengeteg szobor és emlékmű is volt erre.Aztán vendéglátó helyek sora köszönt szembe.Egyikbe beültünk egy babgulyásra.Hát... kétszer annyiba került mint Mecseknádasdon és fele olyan jó volt.Sör itt is lenyomtunk és alaposan bekajáltunk.Folyattuk aztán a sétát.Már komoly meleg volt,nem volt kellemes sétálgatni.
A sétány
A Kossuth-forrás
Még jó darabon elmentünk a sétányon,de egy pontnál aztán visszafordultunk.Visszamentünk egészen a Vitorlázó térig.Itt volt a kikötő is ahová még kimentünk.Hajók jöttek mentek.Nagy volt a forgalom és itt minden eddiginél jobb rálátásunk volt a Tihanyi-félszigetre.Itt is volt egy vályú így lenyomtunk még egy üditőt.Nézelödtünk még egy kicsit,majd döbbenve láttuk,hogy este hathoz közelít már az idő.Bár maradtunk volna még elkellett jönni.Visszasétáltunk a vasútállomásra ami ide jó 1 km-re volt.Még betankoltam itallal az útra.A vonat késéssel jött.A Kék-hullám intercity volt amihez nem fűztek éppen kellemes emlékek.Ugye tavaly ezzel jöttünk el a Hegyestűi túráról is.Akkor a vonat túlzsúfolt volt,kényelmetlen és meleg.Ismételte magát a történelem hiszen most is ugyanez játszódott le...Ettől függetlenül Balatonfüredről egy óra alatt Székesfehérvárra ért ami jónak mondható.Fehérváron viszont már vonatos csatlakozásunk nem volt elkellett menni a buszpályaudvarra.Itt meg azt nem értem,hogy miért nem úgy van minden városban,hogy egymás mellett van a busz és a vasútállomás?Negyven percünk volt átérni az utolsó buszig,de sikerült végül is.
Kalózhajó Balatonfürednél
Fél 11 után értünk haza.Végül is nem volt rossz nap.Balatonfüred bár tetszett,de a nagy forgalom és az elképesztően nagy embertömeg már nem annyira.A túra rövid volt,de kellemes.A keresztnél nagyon szép volt,de a Jókai-kilátó csalódás volt ahogyan a Lóczy barlangnál uralkodó állapotok is.A sétány klassz volt.Végül is olyan hely Balatonfüred amelynél bőven benne lehet még a pakliban,hogy egyszer majd visszatérünk.A túra maga talán 8-9 km volt csupán,de a városban és a sétányon valószínűleg hozzá tettünk még vagy négyet.Élményekben nem volt hiány.
