Balatonfüredi túra

 Ismét a Balaton-felvidék felé vettük az irányt július közepének egyik szombat kora reggelén.Erre a nyárra ezt a tájegységet szemeltük ki és lehetőség szerint minél többször szeretnék erre a környékre eljutni.Nos remekül haladunk,hiszen idén nyáron már a harmadik túránk vezetett ide.Zolikával már-már a szokásos útvonalon vonattal érkeztünk a Balaton északi partja fővárosának számító Balatonfüredre.Kilenc előtt szálltunk le a Balaton talán legklasszabb vasútállomásán a vonatról.Rögtön ott volt a nekünk kellő jelzés,így meg is kezdődhetett a túra.Nyugat - észak-nyugat felé tartottunk ki a városból,persze ezen szakasz alatt is akadt bőven látnivaló.Úgy tűnt a nyári kánikulai napok után ma viszonylag jó túraidőnk lesz.Enyhe kellemes szél fújt,mozgott a levegő és nem volt igazán meleg.Persze még alig mentünk át a reggelből a délelőttbe.

Megérkezés Balatonfüredre

Sorra jöttek a látnivalók a túra városon átvezető szakaszán: egy zeneiskola,szobrok,emlékművek tucatjai.Egy érdekes postaépület amire ha nincs kiírva,hogy posta azt gondoltam volna,hogy egy templom.Aztán ott volt egy hatalmas kéttornyú templom is.A városon túl pedig feltűntek a hegyek.A jelzések felfestése erősen közepes volt,de éppen felfestőkbe botlottunk akik ezen igyekeztek javítani.A város elít negyedén is vezetett kicsit a túra,meggyözödtünk róla,hogy erre sem szegény emberek élnek.Érdekes ahol van munka és dolgoznak ott nincs pénz.Ahol nincs munka és nem dolgoznak ott van pénz...nem először tapasztaljuk ezt vándorlásaink történetében.Na de különösebben nem foglalkoztunk vele.Amit láttunk a városból az egy kedves város benyomását keltette.

A füredi templom

Az egyik utcában feltűnt elöttünk a Tamás-hegy.Rajta egy hatalmas kereszt.Oda tartottunk fel,így megkezdtük lassan az emelkedést.Fura volt,hogy a város szélén egy mondhatni eldugott utcában ott volt egy csárda.Az emelkedés nem volt túl vészes,annyiból volt kellemetlen,hogy hosszú magas lépcsőfokok vezettek fel a kereszthez,de ki lehetett bírni.A kereszt maga talán 7-8 méter magas lehetett és büszkén nézett a Balaton felé.Így hát mi is arra fordultunk.Fenomenálisan szép kilátás köszönt szembe!Sok szép kilátásban volt már részünk vándorlásaink alatt,de ez itt szinte mindent vitt.Remekül látszodott a Balaton,a túlpart.Itt már közel volt a Tihanyi-félsziget is.Pazar szép hely volt!Apró szépséghiba azért akadt.Két pad volt.Az egyik mellett egy szemetes aminek a tövébe valaki odaszart...kellemetlen szag terjengett.Felmentünk a másik padhoz,oda már nem ért el a szag,így meg is kajáltunk a pompás kilátást élvezve.

A Tamás-hegyi kereszt

Kilátás

Nahát,kit fújt erre a szél...?

Meglehetősen sokan mozogtak erre,nem volt egyszerű a videót megcsinálni.Megjelentek kedvenc tursitajel felfestőink is.Talán erre folytatták a munkát.Mi meg jó félórás pihi után folytattuk a kapaszkodást mert a hegynek itt még messze nem a csúcsán voltunk.Ám erdei szakasz következett,itt-ott remek kilátással.Kezdett meleg lenni,de be-be fújt egy hüvős kellemes fuvallat ezen a szakaszon.Itt is rengetegen jöttek-mentek.Ha nem tudom éppen hol vagyok,azt is gondolhattam volna,hogy tán egy nagyváros belsejében.Szerencsére nem így volt.Pár száz méter után elértük a Jókai-kilátót.Alighanem ez lehetett a hegy csúcsa .Na,de itt is sokan mozogtak a kilátó pedig ránézésre is szűk volt,így várni kellett a felmenetelre.Ám a várakozás megérte.

Jókai-kilátó

A kilátó három szintes volt,kb.15 méter magasan lehetett a kilátószint.Meglehetősen szűk lépcsőfokú rendkivül meredek lépcső vezetett fel,ráadásul alacsony gerendák alatt vitt fel.Zolika be is verte a fejét.Oda kellett figyelni mert balesetveszélyes volt.Utoljára hasonlóval a grábóci kilátóban találkoztunk,de az sem volt ennyire durva.Nem igazán értem az ilyen kivitelezést,na de a kilátóra majd alkalom adtán visszatérünk a kilátós sorozatomban.Most felértünk,végre nem volt fel senki.Odafenn valóban szűk volt a hely,a kilátás teljes 100%-os körpanoráma volt.Nagyon-nagyon sok mindent lehetett látni.Természetesen a Balaton uralta a látképet,ellenkező irányban meg a Balaton-felvidék.Elláttam Fonyódig.Messzelátó segítségével még a Sipos-hegyi kilátót is szemügyre tudtam venni.Amarra a siófoki arany és ezüst part mutatta meg magát,itt is igénybe vettem távcsőves segítséget,így látni véltem a siófoki óriáskereket.Láttam múltkori túránk kilátóját az alsóörsi Nagy-Somlyó kilátót is.Vissza is sírtam,mert sokkal jobb kilátó volt mind ez.Ezeken kivül persze még rengeteg mindent lehetett látni,felsorolni is nehéz lenne.A fő képet a Tihanyi-félsziget uralta.

Kilátás a Jókai-kilátóból

Ide is eljutottam

Nem volt egyszerű a közlekedés

Negyedórát sikerült úgy fentlenni,hogy nem jött fel senki.Ám egyszer aztán már jöttek.Mivel szűk volt a hely elindultunk lefelé.A szűk lépcsőkön nem volt ez olyan egyszerű.Leérve pedig folytattuk a túrát.Még az útról visszanéztünk egyszer.Kezdtek ismét sokan lenni és hát ez a kilátó úgy vonul be túrázásaink történetébe mint amelyik nem nyerte el tetszésünket.Ezzel alighanem egyedüli versenyző,hiszen ilyenbe még nem volt részünk,hogy egy kilátó ne tetszene.Na,de mint mondtam egy szép napon majd kivesézzük és akkor majd kitérünk a kilátó súlyos hibáira.A kilátás ettől függetlenül persze gyönyörű volt.Az utunk közben erdei szakaszon újra megkezdete az ereszkedést.Immár lefelé mentünk a hegy másik oldalán.Rengetegen jöttek itt is szembe.Valamiért úgy tűnt eddig ez a Balaton-felvidék legnépszerűbb helye.Azért találtam ezt érdekesnek,mert két korábbi Balaton-felvidéki túránk legalább ilyen szép helyeken vezetett,arra viszont alig voltak.

Kellemes erdei utakon

Kellemes volt a levezető szakasz a hűvős erdőben.Majd odalenn egy ötös útkereszteződéshez értünk.Innen a zöld+ jelzés vitt vissza Balatonfüredre.Ezen folytattuk tovább.Még egy darabig ez a hűvős erdei szakasz volt a jellemző,majd kiértünk a víkendházas utcákra,Itt következett nem sokára a Lóczy barlang.Úgy döntöttünk ha belehet menni akkor bemegyünk.Odaérve azonban csalódás fogadott.A barlangnál hasonlóan mint az alsóörsi amiteátrumnál látogató központ épült éppen.Persze minden levolt zárva.Megmondom az őszintét,a faszom tele van már ezekkel a látogató központokkal.Semmi szükség rájuk és csak azért készülnek,hogy itt is legomboljanak az emberből amit csak lehet...Ezek a helyek látogató központok nélkül is remekül látogathatóak lehetnének...Szóval egyre inkább rühellem ezeket a faszságokat már.Így nem volt mit tenni,mentünk tovább.

A Lóczy barlangnál

Talán majd egyszer visszajövünk megnézni a barlangot,ha készen lesz ez a borzadály.Rövidesen aztán visszaértünk a városba.Újra ott voltunk a nagy kéttornyú templomnál.Lényegébe a körtúra köre megvolt.A napnak persze nem volt vége.Lementünk a Balatonhoz a piros jelzésen.Útközben láttuk a Jókai emlékházat.Ugye az író sokat nyaralt a településen és itt írta híres regényét az Aranyembert.Ezután értünk le a parthoz.A Vitorlázó téren találtuk magunkat.Itt volt Bujtor István szobra.Erre kíváncsiak voltunk,meg is néztük a legendás színész vitorlás szobrát.Ő nagy vitorlázó is volt ezért is került az egyik legméltóbb helyre ez az alkotás.Ellentétben Balatonalmádival és Alsóörssel itt hatamas embertömeg volt a parti sétányon.Érthető is,hiszen az több kilométer hosszú volt és az idő is meleg volt már.Elsőnek dél felé mentünk keresni egy vályút ahol letudunk nyomni egy sört.

Bujtor szobra

Sikerült is találni egy helyet.Nem volt nehéz,hiszen szinte csak ilyen helyek voltak itt.Nagyon jó cseh sörrel oltottuk szomjunkat.Majd vissza irányt vettünk a sétányon.Arra tűnt érdekesebbnek,nem is csalódtunk.Rendkivül látványos és kellemes sétányon mentünk végig nagyon sok látnivaló akadt.Többek közt itt tértünk le a híres szívkórházhoz amely előtt a szíkvízű Kossuth forrás állt.Hatalma szálloda mellett is elment a sétány,de rengeteg szobor és emlékmű is volt erre.Aztán vendéglátó helyek sora köszönt szembe.Egyikbe beültünk egy babgulyásra.Hát... kétszer annyiba került mint Mecseknádasdon  és fele olyan jó volt.Sör itt is lenyomtunk és alaposan bekajáltunk.Folyattuk aztán a sétát.Már komoly meleg volt,nem volt kellemes sétálgatni.

A sétány

A Kossuth-forrás

Még jó darabon elmentünk a sétányon,de egy pontnál aztán visszafordultunk.Visszamentünk egészen a Vitorlázó térig.Itt volt a kikötő is ahová még kimentünk.Hajók jöttek mentek.Nagy volt a forgalom és itt minden eddiginél jobb rálátásunk volt a Tihanyi-félszigetre.Itt is volt egy vályú így lenyomtunk még egy üditőt.Nézelödtünk még egy kicsit,majd döbbenve láttuk,hogy este hathoz közelít már az idő.Bár maradtunk volna még elkellett jönni.Visszasétáltunk a vasútállomásra ami ide jó 1 km-re volt.Még betankoltam itallal az útra.A vonat késéssel jött.A Kék-hullám intercity volt amihez nem fűztek éppen kellemes emlékek.Ugye tavaly ezzel jöttünk el a Hegyestűi túráról is.Akkor a vonat túlzsúfolt volt,kényelmetlen és meleg.Ismételte magát a történelem hiszen most is ugyanez játszódott le...Ettől függetlenül Balatonfüredről egy óra alatt Székesfehérvárra ért ami jónak mondható.Fehérváron viszont már vonatos csatlakozásunk nem volt elkellett menni a buszpályaudvarra.Itt meg azt nem értem,hogy miért nem úgy van minden városban,hogy egymás mellett van a busz és a vasútállomás?Negyven percünk volt átérni az utolsó buszig,de sikerült végül is.

Kalózhajó Balatonfürednél

Fél 11 után értünk haza.Végül is nem volt rossz nap.Balatonfüred bár tetszett,de a nagy forgalom és az elképesztően nagy embertömeg már nem annyira.A túra rövid volt,de kellemes.A keresztnél nagyon szép volt,de a Jókai-kilátó csalódás volt ahogyan a Lóczy barlangnál uralkodó állapotok is.A sétány klassz volt.Végül is olyan hely Balatonfüred amelynél bőven benne lehet még a pakliban,hogy egyszer majd visszatérünk.A túra maga talán 8-9 km volt csupán,de a városban és a sétányon valószínűleg hozzá tettünk még vagy négyet.Élményekben nem volt hiány.

Kedvenc kilátóinknál (12.) - Sarvajc-kilátó

 Ebben a sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

2021-ben elöször a közelmúltban is meglátogatott Sarvajc-kilátót mutatom be és megismerhetjük a névadó tragikus történetét is.Ez már a sorozat 12.-ik része!

Talán egy kicsit szokatlan helyen találjuk meg a kilátót

A Velencei tavat megkerülő kerékpárút mentén fedezhetjük fel ezt az érdekes formájú, fából épült kilátót, melynek tetejéről betekintést nyerhetünk a titokzatos vízi világba.Megmondom az őszintét én az építményen elöször a Makovecz stílusú tervezést véltem felfedezni,ám a leírásokban sehol sem találtam olyan leírást ami a feltételezésem bízonyitotta volna.Így hát úgy tűnik mégsem Makovecz stilusú a kilátó.

A modern vonalvezetésű kilátót 2014 tavaszán adták át a dinnyési önkormányzat a nagyközönségnek a mellé épített kerékpáros pihenőponttal együtt. Ebben az évben a vízhez közeli kerékpárutak jelentős részét is felújították, több helyen levitték a partra, így igazi élmény akár az egész családdal a tókerülő kör. A kilátó mellett elhelyezett padoknál letelepedhetünk - de az igazi élmény a kilátó magasában vár bennünket, ahol a sűrű nádas fölé emelkedve, nádtető árnyéka alól nézelődve bepillanthatunk a titokzatos madárvilág életébe.

Sarvajc-kilátó 2020 karácsonyán

Az építmény furcsa formája elsőre talán szokatlannak tűnhet, de megvan rá a magyarázat: tervezésnél ugyanis figyelembe kellett venni a hely adottságait, küldönös tekintettel a szélviszonyokra. Az adott körülmények között így áll meg a legstabilabban az építmény.

A kilátó mellett található a Savaicz-kereszt, ami egy kiváló tóbíró különös-tragikus vadászbalesetének állít emléket. Történetet elolvashatjuk a helyszínen (és most is majd kicsivel lejebb). A történetet Széchenyi Zsigmond, nagy vadászírónk is elmeséli az Ünnepnapok című írásában. 

Dinnyés, bár nem örvend nagy hírnévnek a Velencei-tó vonzáskörzetében, számtalan látnivalót kínál az erre járóknak. Érdemes felkeresni a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Területet a madárvártával. 

Megéri a kis kitérőt a dinnyési templomkert, mely a dombtetőn, festői környezetben áll. Innen indul a Madárdal Tanösvény, ami a Dinnyési fertő világát mutatja be egy 16 kilométeres túra keretében.

A fel/lejáró

A kilátószint nincs túl magasan talán ha öt méter,de a szintre pihenő nélküli meredek lépcső vezet fel,ami nem is annyira a felmenetelnél,sokkal inkább lefelé enyhén balesetveszélyes!Nem árt kapaszkodni,fogódzkodni haladás közben!Csúszos időben különösen figyelmet igényel!Odafenn jó a kilátás a Velencei-tó madárrezervátumú területére.

Ezekután ismerjük meg a névadó Sarvajc Lajos tragikus történetét ami tehát a kilátó melletti kereszt mellett található táblán is olvasható (amig valami vandál tönkre nem teszi).

A kilátás

A dinnyési Sarvajc Lajos a múlt század első harmadában tóbíróként, a tavat járó, a vizet, környezetet óvó felügyelőként dolgozott a Velencei-tavon. Élete egy kiszámíthatatlan baleset következtében ért véget. 1928. december 13-án a német nagykövetet, Hans von Schönt vitte ki a tóra, a nádasba vadászni, aki a figyelmeztetése ellenére felállt a csónakban, ahonnan egy ügyetlen pillanatban vízbe is zuhant. A tóbíró a puskája tusát nyújtotta a bajba jutott felé, hogy a fegyverrel kihúzza, de a puska elsült és a lövedék combon találta a tóbírót, aki a nagykövet minden igyekezete ellenére is gyorsan elvérzett.

A nagykövetet mindez annyira bántotta, hogy a tóbíró emlékére a balesethez közel, a parton egy kőkeresztet állíttatott, amely három méteres magasságával tájékozódási pont volt a halászemberek számára a tavon.
Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvében egy egész fejezetet szentelt a baleset leírására és Sarvajc Lajosra.

A II. világháborúban elpusztult emlékkeresztet 2005-ben állították helyre.

Sarvajc keresztje

Mint jeleztem a kilátónál többször is jártunk.Kétszer biztosan,talán háromszor is,de még az is lehet,hogy négyszer.Az emlékeimben mindenesetre két alkalom maradt meg tisztán,világosan:az első Gergővel és Mónival volt azon a túrán amikor Emese álmához igyekeztünk.A másik a közelmúltban az elmúlt év karácsonyán volt,amikor Zoli barátommal a Dinnyési-fertő felöl jövet álltunk meg itt,útban Agárdra.

Nem tervezünk ide a közeljövőben,de nincs kizárva,hogy jövünk még ide.

A film vége felé vagyunk a kilátónál:

A történelemmel egybefonódott sors - Skóciai Szent Margit

A közelmúltban és máskor is megfordultunk már a Mecseknádasdi Réka vár környékén.

A várban született Skócia Szent Margit akinek emlékét mégis inkább a Brit-szigeten tartják nagy becsben.Amikor itt jártunk Mecseknádasd közelében,talán egyszer megígértem,hogy jobban utána nézek majd a dolognak,talán ez a rész valamelyik mecseki videómban látható is,alighanem a Keresztül a Kelet-Mecseken c. videómban.Nos ezt megtettem,így most a blogomban megelevenedik a Réka várban született Skócia Szent Margit csodálatos,lebilincselő története.Hát lássuk,olvassuk!

Skócia Szent Margit

Szent Margit, a skótok királynője Magyarországon született Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, 1043-ban. Atyja, Edward, az angol trónt bitorló Kanut elől menekült ide.Anyja,Ágota,Szent István királyunk leánya! Atyja 1056-ban visszatért Angliába, ahol fia, Edgár, 1066-ban király lett, de 1072-ben az angolok elűzték. Özvegy édesanyja akkor gyermekeivel Skóciába menekült. Margit III. Malcolm király felesége lett.Mintaképe volt a tökéletes anyának,a hűséges feleségnek.Népének jótevője,a szegények segítője,az egyház pártfogója volt. Edinburgh-ben halt meg 1093. november 16-án. 

Amint az abban a korban fejedelmi gyermekekkel gyakran megesett, az õ életét is a történelem alakulása határozta meg. Legrégebbrõl fennmaradt életrajzát Dunfermline-i Turgot (Theodoricus) bencés szerzetes, Margit gyóntatója írta, a múlt század végén pedig Münchenben, az Aurora Kiadónál megjelent Nagy Kázmér - addig ismeretlen részleteket is tartalmazó - életrajza Margitról. Miután az V. században összeomlott a brit szigetek fölötti római uralom, a VI. században pedig kialakultak az elsõ angolszász államok, Nagy Alfréd, Wessex királya elfoglalta Londont és uralma alatt egyesítette ezeknek az államoknak a többségét. Margit születése elõtt körülbelül 30 évvel az Angliába ismételten betört dánok megfosztották trónjuktól Nagy Alfréd utódait, majd hosszantartó háborúskodás és vérontás után az angolok elismerték uralkodójuknak a dán királyt, a keresztséget felvett Nagy Kanutot (1016-1035). 

Többször megfordultunk már itt a Mecsekben a Réka várnál és közelében.
Sokminden őrzi ezen a vidéken Margit emlékét,pl. ez a kereszt mögöttem,feljebb a vár
romjainál egy emlékkő,a közeli Óbányán pedig egy szobor

Alfréd király leszármazottai közül két ikertestvér, Edmund és Edward a XI. század elején elõbb Norvégiába, onnan pedig tíz évvel késõbb - amikor Kanut leigázta Norvégiát is - Kelet Európába menekült.Edmund Magyarországon fiatalon meghalt,ikertestvéréről,Edwardról pedig a rendelkezésre álló első biztos adat az,hogy Magyarországon élt és ott vette feleségül Szent István királyunk leányát Ágotát.Ebbõl a házasságból három gyermek született: Margit, Krisztina és Edgar. Angliában eközben, 1042 után ismét a trónra kerültek Nagy Alfréd utódai és az egyetlen még tisztán angolszász fõhatóság, a királyválasztásra egyedül jogosult "bölcsek tanácsa"kikényszerítette, hogy Alfréd utolsó még élõ leszármazottját, Edwardot Magyarországról visszahívják Angliába. 

Ebbõl a célból angol küldöttséget menesztettek Magyarországra és vele együtt - valószínûleg 1057-ben - érkezett Edward a feleségével, Ágotával és három gyermekükkel vissza Angliába, ahol a herceget az uralkodásra alkalmatlannak bizonyult, és ezért lemondatott másik, "Hitvalló" Edward utódának nyilvánították. Õ azonban - máig sem ismert körülmények között - rövidesen meghalt. Margit ekkor 12 éves lehetett. Miután a "Hitvalló" Edwardtól állítólag kicsikart ígéret révén az angol trónra került Harald herceg 1066-ban Hastingsnál vereséget szenvedett a normannoktól és elesett a csatában, a "bölcsek tanácsa", hogy mentse a még menthetõt, a fiatal Edgart, Margit öccsét választotta királynak. 

Az emlékkő a Réka várban

Neki azonban már semmi esélye sem lehetett a Hódító Vilmos vezetésével betört, gyõztes normannokkal szemben, akikrõl a történelem azt jegyezte fel, hogy a XI. század egyértelmûen az övék volt. Ebben a reménytelen helyzetben Edgar anyjával, Ágotával és két nõvérével, Margittal és Krisztinával Skóciába menekült, ahol akkor III. Malcolm uralkodott, aki arra használta fel az angliai zavarokat és az angolszász királyi család jelenlétét, hogy ismételten betörjön Angliába. Ő aztán - nyilvánvalóan angliai befolyásának növelése végett - feleségül vette Margitot, aki csak családjának unszolására lett az alattvalói által "véreskezû"-ként emlegetett Malcolm hitvese. 

De Margit személyében nem akármilyen királynét kapott Skócia!

 Befolyására ugyanis `férje kivetkezett vad szokásaiból... és egész környezete megváltozott` - írja életrajzában Turgot. Férje semmiben sem gátolta a királyné jótékonykodását. Margit nagy együttérzéssel gondoskodott szegényekrõl és betegekrõl. Az irgalmasság minden cselekedetét gyakorolta egész életén át, templomokat, kolostorokat építtetett.A királyné skót usinatot is összehívott, amely eltörölte az egykor a hittérítõ írektõl átvett, a római szokásoktól eltérõ sajátosságokat. Állást foglalt a zsinat által tárgyalt teológiai kérdésekben is. Akkoriban ugyanis nyilvános vita folyt a skót egyházban arról a kérdésrõl, hogy a bűnös ember magához veheti-e az Úr testét az oltáriszentségben? Margit azt a felfogást képviselte a zsinaton, hogy mindannyian bűnösök vagyunk ugyan, ám ha valaki gyónás, bánat és elégtétel után hittel járul a szentáldozáshoz, akkor ez a Szentírás szerint nem ítéletére, hanem bűnei bocsánatára szolgál. 

Skóciai Szent Margit szobra Óbányán

Margit és Malcolm házasságából nyolc gyermek született. Matild nevû lányuk királyné lett: Hódító Vilmos legkisebb fiával kötött házasságot, aki azután I. Henrik néven uralkodott (1100-1135). Az õ, ugyancsak Matild nevû lányuk 1128-ban Anjou Gottfried grófhoz ment feleségül, akivel megalapította - a gróf sisakját díszítõ rekettyeágról elnevezett - híres Plantagenet-dinasztiát.Skót Szent Margit emléke mindmáig elevenen él Nagy-Britanniában. A Westminster apátságban ugyanis az ünnepélyes koronázási szertartáson megkérdezik a leendõ uralkodót, hogy Nagy Alfréd leszármazottja-e? Margit csak négy nappal élte túl férjének és legidõsebb fiuknak elestét az angolok ellen vívott csatában.Népe halála után önként kezdte őt tisztelni és 1251-ben IV.Ince pápa szentté avatta Skócia pannóniai királynéját.

Margit azokután,hogy 1057-ben Angliába érkezett,többé nem tért vissza szülöföldjére...

Sajnos nem sokminden maradt a Réka várból...

...de valahol itt született Skóciai Szent Margit

 "Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy jól vannak. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot. Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része." 

A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Így "Véreskezű" Malcolm és Skóciai Szent Margit közös sírban pihen azóta is. 

Skóciai Szent Margit kápolna Edinburghban

Hát ennyi ez a fantasztikus történet amelyet én is keresés,kutatás közben ismertem meg igazán.Biztos,hogy ha legközelebb a Réka vár felé járok másképp tekintek majd a dolgokra és ha eszemben lesz viszek egy kis virágot ahhoz az emlékköhöz.Ezt a bejegyzést azon gondolkodtam melyik "mappába" tehetném,talán jól mutatna a "Hösök" között,de inkább maradjon a "Mecsek",hisz onnan indult ki ez a meginditóan szép történet...

Bárányles

Folytatva a Mecseki népmondák sorozatomat,a mai rész arra a Zengőre vezet ahová mi a közeljövőben készülünk.Ráadásul érinteni fogjuk azt a helyet amelyről a mai mecseki népmonda szól,ráadásul pont az esemény előtt vagy után pár órával...

A mai mecseki népmonda nem is annyira monda mint inkább hagyomány.Néphagyomány.

Hát lássuk:

A Zengőn található Bocz kereszt,itt kerül sor minden húsvét vasárnap
hajnalán a Báránylesre

Püspökszentlászlói néphagyomány: Európa egyetlen, így a maga nemében páratlan, csak férfiak számára szóló zarándoklatának története a falubeliek szerint az első világháborúig nyúlik vissza. Akkor fogadta meg néhány környékbeli katona, hogy amennyiben épségben hazatérnek, minden húsvét vasárnap hajnalban felmennek a Zengőre, és a csúcs közelében lévő kereszt mellett imádkozva várják a napkeltét, és egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét. Innen származik a zarándoklat elnevezése is. A fogadalomból hagyomány lett, melyet azóta számos legenda sző át. A zarándokok több helyről szoktak indulni, kisebb csoportokban, lényeg, hogy a napkelte már a keresztnél érje őket.

Bárányles 2016-ban ( a képek forrása a Bárányles facebook oldala)

Amennyire én tudom,a helyiek elbeszélése alapján,a Báránylesre illik vinni egy kis pálinkát meg egy kis sonkát,amely aztán körbejár az emberek között a keresztnél.

A környékbeli településekről indulnak fel csoportok a Zengői Bocz-kereszthez.A napfelkelte már a keresztnél kell,hogy érje az ide igyekvőket,így pl.Hosszúhetényből valamikor éjjeli fél3 - 3 felé kell neki vágni az onnan nagyjából 1órás útnak.

Érdemes aztán a hajnali-reggei órákban gyönyörködni a tájban akár a közeli kilátóból is.

Hölgyeknek pedig ezt az eseményt kéretik kihagyni!

Túra a Gellért-hegyre

A pilisi túra után (amelyről itt olvashatsz) döntöttünk úgy,hogy hazafelé még felmegyünk a Gellért-hegyre.Volt még időnk,bár október vége volt hamar kezdett sötétedni.De éppen ezt akartuk,sötétben megcsodálni Budapestet a hegy csúcsáról.Pilisvörösvárról visszafele jövet vonatunk a Nyugati-pályaudvarra érkezett be.Onnan gyalog eljöttünk a Jászai Mari térig ahol felszálltunk a 2-es villamosra.A Fővám térig mentünk,itt pedig a Szabadság-hídon át megkezdtük a túrát.

Különösebb tervünk az útvonalat illetően nem volt,a Szabadság szoborhoz akartunk felmenni.Jelzett turistaútak itt nincsenek,de nem ig igazán szükségesek,meg amúgy is.Jártunk már erre.

Lentről a kereszt

A Gellért térnél kezdtük meg kapaszkodásunkat a hegyre.Késő délután volt,de sötétedésig még volt vagy 40 perc.Így lassitottunk a tempón,úgy akartuk mire felérünk már sötét lesz.A Sziklatemplomnál lévő keresztnél bontakozott ki elöször a kilátás.Még nem volt benne semmi különös,persze a lemenő nap fényében is szép volt a főváros ezen szakasza.Rengetegen voltak a hegyen és főleg külföldiek.Itt kértek meg minket elöször,hogy fényképezzük le őket.Mentünk felfelé csiga tempóban.Fokozatosan értünk egyre feljebb és feljebb a betonjárdákon/utakon.Több helyről is egyre szebb és szebb kilátás bontakozott ki.

Felfelé a keresztnél

Lassan kezdett egyre jobban sötétedni a felfelé vezető lépcsökön meg alig lehetett elférni a sok turistától.Végül sikerült feljutni úgy a szoborhoz,hogy pont akkorra sötétedett be.Többen voltak a szobornál mint egy jobb MTK meccsen,de élvezhető volt a dolog,főleg a kilátás a fényekben úszó Budapestre,Egy évvel ezelött a várból is láttunk már valami hasonlót,az is megkapó szépségü volt,de ez is...

Budapest alkonyatkor

Magyar szót hallani sem lehetett és valóban ahogy körülnéztem csupa-csupa külföldi volt,főleg alighanem kínaiak.De mindenki tudta hogyan kell egy ilyen helyen viselkedni.A kilátópontokhoz nem volt egyszerü odaférközni,de azért sikerült.Innen főleg dél és dél-kelet,kelet felé nyílt kilátásunk.Élveztük a dolgot vagy félórát biztosan,majd elsétáltunk a hegy északi része felé.Erre sem volt kevesebb a turista az esti hatórás időpont ellenére sem.A hegy északi oldalán persze főleg észak felé csodálhattuk a kilátást elsősorban a Budai várra.Ez is lenyügöző volt!

Fényfürdő

Vonatunk a Déli pályaudvarról hétkor indult,így több időt már nem akartunk a hegyen eltölteni,megkezdtük az ereszkedést a hegy észak-keleti oldalán a korom sötét erdőben.Leérve a Gellért szoborhoz újra külföldi turistákat kellett fotóznunk.Aztán lassan leértünk az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez,itt megvártuk az 56-os villamost amelyen elmentünk a Délibe ahol elértük a vonatunkat.A nagy túra után ez a kis kiruccanás is jó volt,ráadásul látványos is volt,így fáradtságot nem is éreztünk.

A Szabadságszobor

Túra a Jakab-hegyen

Lehet kicsit furcsának tűnhet,hogy az évezred eddigi leghidegebb napján egy szép tavaszi túráról írok,de a nagy többség úgysem éppen ma olvassa.Meg mint mondottam vala,azidőtájt még nem volt blogom.Szóval a helyszín Pécs,az időpont 2016 április 23.A meterológia bajlós időt jósolt mára,szelek,viharok stb.De elindultunk,hisz majdnem az utsó alkalmom lehet az évben még látni a virágzó medvehagymásokat.Vonattal érkezünk Pécs-Cserkút vasútállomásra,ez túránk kiindulópontja.

Ez a kép fogad a cserkúti állomásnál

A terv az,hogy innen indulva átmegyünk Cserkúton és Kővágószölösön és úgy megyünk fel a hegyre.A hegy amelyen számtalan látnivaló van,próbáljuk sorra venni őket: Jubileumi kereszt,Babás szerkővek,Sasfészek,Zsongorkő,Pálos kolostorrom és még sokminden.Aztán a hegy másik oldalán pedig leereszkedünk az Éger-völgybe.Az első méterek Pécs hétvégi telkes részein vezetnek át,több furcsa utcanévvel is találkozunk.Kiérve innen a Mecsekre nem jellemzően,de itt mégis rosszul és hiányosan felfestett turistajelekre bukkanunk,így kis híján el is tévedünk.Kis időbe beletelik amíg megtaláljuk a megfelelő utat.

Érdekes utcanevek

Aztán már nincs többé bajunk a jelzésekkel,visszaáll minden a szokásos mecseki színvonalra.Az út a közeli Cserkútig már rendkivül élvezetes hisz kelet felé tökéletes a rálátásunk a Jakab-hegy tömbjére.Az idő is remek egyenlöre,semmi nyoma a beígért rossz időnek.Hamarosan el is érjük a rendkivül gyönyörü Cserkútot a Jakab-hegy lábánál található kis falucskát.A fantasztikus Árpádkori templom mellett található padon elfogyasztjuk a reggelinket.Nagyon szép a környezet,maradnánk,de az út elöttünk még hosszú.

A Jakab-hegy tömbje

Cserkút után szinte rögtön elérjük Kövágószölöst.A két település pár méter híján szinte összeér.Nagyon szép és kellemes az a szakasz is ahol még nem érnek össze.Kövágószölös is csodás.Kicsit itt is elidözünk majd indulunk fel a hegyre.A falu határánál egy rendkivül aranyos kis kutya fogad minket.Rohan felénk elsöre egy századmásodpercre még tán meg is ijedünk,de erre semmi okunk,hisz egy rendkivül kedves kis állatkára bukkanunk.Év végén oda is adjuk neki az év állata címet.Kicsit vele is elidözünk majd kezdödik a túra érdemi része.

Gergő fiam a kiskutyával

Erős meredek emelkedö következik a Jubileumi keresztig,de szerencsére nem túl hosszú.Már erdei részen haladunk.A keresztnél érjük el az első kilátópontot és veszünk búcsút a túránkat eddig kisérő piros négyzet jelzéstől.A kereszten a felírat: "Megváltásunk 1000 éves jubileuma emlékére".Innen a piros háromszög jelzés szinten megy az út mellett a legendás Babás szerkövek szolgáltatják az aktuális látnivalót.

Az első kilátópont

A Mecsek hegység déli lejtőjén a vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző,rőt színű sziklacsoport: a Babás szerkővek vonulata magasodik a fák koronája fölé.E különös csengésű név a sziklák bábu szerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő=oltárkő) utal.Furcsa alakzatukat azonban nem emberkéz formálta.

A természet e csodás müvéhez is füzödik legenda,ezt most nem írom le,hamarosan benne lesz a Mecseki népmondák sorozatomban,de a videóban valamennyire elpróbáltam mondani.

Babás szerkővek a Jakab-hegy oldalában

Az egyik Babás szerkőn

A szerkövek után következik az út legnehezebb szakasza.A kék+ egy rendkivül meredek emelkedön vezet fel a Sasfészek felé,majd a kék háromszög magán a sziklákon át vezet.A nehézség ellenére rendkivül látványos és élvezetes szakasz!

A Sasfészek egy majdnem teljesen függőleges homokkő sziklafal,régen kőbánya volt.A fáktól nem nagyon tudtam megállapitani de 30-40 méter magas biztos lehetett.Mellette a sziklákon át vezetett a jelzés.Aztán hamarsoan elértük az országos kéket és innentől már nem volt több nehézség ezen a túrán.Elég sűrű amúgy erre a turistaút hálózat ha nem akar az ember eltévedni nem árt a fokozotabb figyelem!A kék jelzés már szinten megy és az itt már látható és élvezhető medvehagymák között.

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz!

Egy apró leágazás erről az útról:ez vezet a Zsongorkőhöz.Ha nem jártál még itt ezt ki ne hagyd!Térj le!Elképesztő csodát fogsz látni!

A Zsongorkő a Mecsek és talán a világ egyik legszebb természetes kilátó pontja a Jakab-hegyen 540 méteres magasságban.Ez a Mecsek legcsodálatosabb pontja!Innen káprázatos panoráma jutalmazza a túrázó kitartását.A vörös homokkő természetes sziklaalakzatot 1892-ben vaskorláttal látta el a Mecsek Egyesület,így gyakorlatilag ez egy kilátó.

Zsongorkő

Zsongorkő közeli

Én a Zsongorkőnél

Gergő a Zsongorkőnél

A hely varázsától szerintem itt földbe gyökerezik az ember lába.Mi is elidöztünk itt egy órát,meg is ebédeltünk a nagyszerű kilátást csodálva.Ehhez is füzödik monda,ezt is elmondtam a videóban.Nehéz szívvel indultunk innen tovább,lehet egyszer eljövök ide úgy,hogy reggel kiülök és csak este megyek el innen.Valóban varázslatos hely!Visszatérve a kékre hamarosan elértünk egy tisztásra amelynek egyik oldalán a pálosok romja állt a másikon pedig maga a Jakab-hegyi kilátó.Ez a kilátó némiképp csalódás.Egy leginkább templomtoronyhoz hasonlítható építmény,felmenni rá csak egy a falba rögzitett függöleges létrán lehet,mivel magas odakell figyelni ha nem akarsz leesni! (igy szerintem baleset veszélyes,nem kicsit....) Aztán odafenn nem jutalmazza a túrázó erőfeszitését olyan csoda mint a Zsongorkőn,kilátás csak észak-kelet felé élvezhető arra sem nagyon.Tehát ha nem vagy gyakorló túrázó én azt mondom ezt a kilátót kihagyhatod!

Pálos kolostorrom

A tisztás másik részén találjuk a Pálos kolostorromot.A romjaiban is gyönyörü épitmény belseje olyan mint egy labirintus,élvezetes móka itt egy kicsit játszani.Innen aztán már lefelé vezet az út hisz elérjük a hegy keleti oldalát.A kék jelzés jól járható nem nagy szögű a lejtés,kellemes szakasza a túrának.A tar vágásoknak köszönhetően pedig itt-ott remek kilátásunk nyilik a Misina-Tubes gerincre.Felesleges itt sietni,kellemes szakasz érdemes élvezni az útszakaszt.

Szemben a Misina-Tubes gerinc

És a csodáknak még nincs vége!Rövidesen elérjük a Szuadó tetőt ahol egy turistaút keresztezödéshez érünk.A kék jelzést keresztezi a piros.Búcsút is veszünk az országos kéktől és pirosra térünk le.Itt három forrás is van a közelben pár méteres körzetben,ám csak egy folyt amikor erre jártunk,de ez az egy is elég volt szomjunk oltására.Aztán még ere bőséges medvehagyma tenger kiséri útunkat szinte innentől már majdnem végig.Élvezzük is!

Az Éger-völgy felett haladunk szinten illetve enyhén lefelé,ez is egy látványos és élvezetes szakasz.Az Éger-völgy is beleillik a csodás mecseki völgyek sorába.Hamarosan leérünk a völgybe a piroson ahol a medvehagymák között csordogáló kis patak még kellemesebbé teszi ezt az egészet.A völgy is jól járható,de erre már rengetegen vannak,a pécsiek szeretnek ide kijönni.

Éger-völgy

Itt-ott kis vízesések is kisérnek minket aztán elérjük a völgy végét ami a völgy eleje,hisz leginkább amabból az irányból jönnek az emberek.Itt találjuk az Éger-völgyi vízesést amit sajnos az ember kicsit átformált így természetes szépségéből sokat vesztett.Az Éger-völgyi tónál végzödik túránk.Kitartott a jó idő végig,ám az igért rossz idő már a kertek alatt van,erősen kezd felhösödni,de ez minket már nem zavar.Ismét egy egészen fantasztikus túrán vagyunk túl.

Éger-völgyi tó

A Jakab-hegy országos átlagban is kiemelkedő látnivalókat nyújt.Szerintem mindenki tervezzen erre túrákat,kirándulásokat.Nagyon sok jelzett út vezet a hegyre vagy érinti éppen,nagyon sok  lehetséges variácó van egy-egy túraútvonal tervezését illetően.Mi nagyjából 18km-et tettünk meg,rendkivül gazdag látnivalók sora kisérte útunkat,lehet akár ezt is utánunk csinálni vagy mást kitalálni.

Tehát mégegyszer:különösen ajánlom mindenki számára a mecseki Jakab-hegyet!

Nem fog csalódni!

Útvonalunk