Ebben a sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
2021-ben elöször a közelmúltban is meglátogatott Sarvajc-kilátót mutatom be és megismerhetjük a névadó tragikus történetét is.Ez már a sorozat 12.-ik része!
Talán egy kicsit szokatlan helyen találjuk meg a kilátót
A Velencei tavat megkerülő kerékpárút mentén fedezhetjük fel ezt az érdekes formájú, fából épült kilátót, melynek tetejéről betekintést nyerhetünk a titokzatos vízi világba.Megmondom az őszintét én az építményen elöször a Makovecz stílusú tervezést véltem felfedezni,ám a leírásokban sehol sem találtam olyan leírást ami a feltételezésem bízonyitotta volna.Így hát úgy tűnik mégsem Makovecz stilusú a kilátó.
A modern vonalvezetésű kilátót 2014 tavaszán adták át a dinnyési önkormányzat a nagyközönségnek a mellé épített kerékpáros pihenőponttal együtt. Ebben az évben a vízhez közeli kerékpárutak jelentős részét is felújították, több helyen levitték a partra, így igazi élmény akár az egész családdal a tókerülő kör. A kilátó mellett elhelyezett padoknál letelepedhetünk - de az igazi élmény a kilátó magasában vár bennünket, ahol a sűrű nádas fölé emelkedve, nádtető árnyéka alól nézelődve bepillanthatunk a titokzatos madárvilág életébe.
Sarvajc-kilátó 2020 karácsonyán
Az építmény furcsa formája elsőre talán szokatlannak tűnhet, de megvan rá a magyarázat: tervezésnél ugyanis figyelembe kellett venni a hely adottságait, küldönös tekintettel a szélviszonyokra. Az adott körülmények között így áll meg a legstabilabban az építmény.
A kilátó mellett található a Savaicz-kereszt, ami egy kiváló tóbíró különös-tragikus vadászbalesetének állít emléket. Történetet elolvashatjuk a helyszínen (és most is majd kicsivel lejebb). A történetet Széchenyi Zsigmond, nagy vadászírónk is elmeséli az Ünnepnapok című írásában.
Dinnyés, bár nem örvend nagy hírnévnek a Velencei-tó vonzáskörzetében, számtalan látnivalót kínál az erre járóknak. Érdemes felkeresni a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Területet a madárvártával.
Megéri a kis kitérőt a dinnyési templomkert, mely a dombtetőn, festői környezetben áll. Innen indul a Madárdal Tanösvény, ami a Dinnyési fertő világát mutatja be egy 16 kilométeres túra keretében.
A fel/lejáró
A kilátószint nincs túl magasan talán ha öt méter,de a szintre pihenő nélküli meredek lépcső vezet fel,ami nem is annyira a felmenetelnél,sokkal inkább lefelé enyhén balesetveszélyes!Nem árt kapaszkodni,fogódzkodni haladás közben!Csúszos időben különösen figyelmet igényel!Odafenn jó a kilátás a Velencei-tó madárrezervátumú területére.
Ezekután ismerjük meg a névadó Sarvajc Lajos tragikus történetét ami tehát a kilátó melletti kereszt mellett található táblán is olvasható (amig valami vandál tönkre nem teszi).
A kilátás
A dinnyési Sarvajc Lajos a múlt század első harmadában tóbíróként, a tavat járó, a vizet, környezetet óvó felügyelőként dolgozott a Velencei-tavon. Élete egy kiszámíthatatlan baleset következtében ért véget. 1928. december 13-án a német nagykövetet, Hans von Schönt vitte ki a tóra, a nádasba vadászni, aki a figyelmeztetése ellenére felállt a csónakban, ahonnan egy ügyetlen pillanatban vízbe is zuhant. A tóbíró a puskája tusát nyújtotta a bajba jutott felé, hogy a fegyverrel kihúzza, de a puska elsült és a lövedék combon találta a tóbírót, aki a nagykövet minden igyekezete ellenére is gyorsan elvérzett.
A nagykövetet mindez annyira bántotta, hogy a tóbíró emlékére a balesethez közel, a parton egy kőkeresztet állíttatott, amely három méteres magasságával tájékozódási pont volt a halászemberek számára a tavon. Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvében egy egész fejezetet szentelt a baleset leírására és Sarvajc Lajosra.
A II. világháborúban elpusztult emlékkeresztet 2005-ben állították helyre.
Sarvajc keresztje
Mint jeleztem a kilátónál többször is jártunk.Kétszer biztosan,talán háromszor is,de még az is lehet,hogy négyszer.Az emlékeimben mindenesetre két alkalom maradt meg tisztán,világosan:az első Gergővel és Mónival volt azon a túrán amikor Emese álmához igyekeztünk.A másik a közelmúltban az elmúlt év karácsonyán volt,amikor Zoli barátommal a Dinnyési-fertő felöl jövet álltunk meg itt,útban Agárdra.
Nem tervezünk ide a közeljövőben,de nincs kizárva,hogy jövünk még ide.
Ahogy az utóbbi hetekben is,most is egy olyan túrára készültem amelynek legalább 90%-án szó szerint Gergő nyomában jártam.Gyakorlatilag az egész túra jelentős része ugyanazon az útvonalon haladt amelyen Gergővel is jártunk majd három éve már...( itt látható az akkori bejegyzés ).Akkor a két Móni is velünk tartott és mindkettő alaposan kitikkadt a túra végére.Ugye akkor ez akadályozott meg minket abban Gergővel,hogy eljussunk a végcélig,Miska huszár szobráig Pákozdon.Aztán pedig már nem volt visszatérés... Most Zolika kísért el a túrára karácsony másnapjának reggelén.Már az egész rosszul indult,a vasútállomáson vettük észre,hogy a maszkot otthon felejtettem...Szerencsére nem lakom messze,így visszamentünk és még a vonatot is elértük.Aztán korán,már fél kilenckor leszálltunk a seregélyesi vasútállomáson a vonatról,innen indult a túra Gergő nyomában.Többször is írtam,hogy ezekben a hetekben úgy érzem,hogy túlvilági súgallatra születnek most ezek a túrák,mert Gergő azt szeretné,hogy térjek vissza azokra a helyekre (azok töredékére) amelyen egykor vele is jártam.Én meg boldogan teszek eleget ezeknek a "küldetéseknek",jó ezekre visszatérni és az ő nyomában járni,szinte szó szerint.Leszállva a vonatról a falu szélén,nem mentünk be a településre,hiszen látnivaló nem akad ott.A fő nevezetesség a kastély pedig magánterület lett,ahová nem lehet bemenni,így nem is érdemli meg,hogy a blogban szerepeljen.Elindultunk a bentonúton Elzamajorba.Sütött végre a nap a heteken át tartó szürkeség után,de meglehetősen hideg volt és erős északi szél.Gergő meleg sapkája volt rajtam,ez megóvott a hidegtől is a széltől is.
A tanösvényhez érve
Majd négy kilométer után,Elzamajort elhagyva értük el a Fertő területét és értünk be a Madárdal tanösvényre.Rögtön az elejénél egy tábla fogadott,rajta térképpel.Itt kajáltunk akkor rég Gergőékkel...most erre itt az erős szél miatt nem volt lehetőség.Jobbnak láttuk menni tovább.Emlékeztem,hogy a tanösvényen nincsenek turistajelek.Jól emlékeztem,mert most sem volt.Ám adta magát az út.A nyomvonal vezetett minket,nem lehetett eltévedni.Hamarosan odaértünk egy állomáshoz.A szél közben lecsendesült.Az állomásnál két tábla volt és egy vadászles.Jó helynek tűnt reggelezni.Közben persze eszembe ötlött,hogy anno amikor itt jártam Gergővel,akkor felmentünk a vadászlesbe.Úgy döntöttem ezt most is megejtem a tiszteletére.Felmenve nagyon szép kilátás fogadott a Fertőre.
Az első állomás Elzamajor felöl jövet
Kaja után mentün tovább,ismerös helyek köszöntek rám a tanösvényen.Közben kicsit jobb idő lett,így visszavettem a baseball sapkát.Gergő sapkája remek volt,remekül óvott a hidegtől,de ahogy javult az idő már meleg lett.Elhaladtunk a nádas mellett,majd a fenyves mellett,ott is volt egy vadászles,oda is felmentem.Az út kanyargott erre,arra úgy tűnt különösebb logika nélkül.Feltűnt a nagy kilátó ahová annak idején a nagy belvíz miatt már nem jutottunk el.Úgy döntöttem most bármi lesz elmegyünk,az sem fog érdekelni ha Zolikának nem tetszik majd valami.Láthatóan nem volt belvíz,úgy éreztem nem fog most semmi sem megakadályozni benne,hogy elérjük a kilátót.
Cserefotózás.,Zoli lentről és a vadászlesből
Az út nyomvonala ugyan nem a kilátó felé ment,így letértünk róla ott,ahol akkor régen is..Valóban nem volt most belvíz,de a terep arébb azért vízes és sáros volt.Kicsit előre mentem,felkészülve ha Zolinak nem tetszik a dolog akkor is menjek tovább.Szerencsére különösebb problémája nem akadt,kicsit itt-ott átázott a cípője,ezenkivül más kellemetlenség nem érte,Az én új bakancsom jól bírta és nem ázott át,kicsivel arébb pedig újra jó volt a terep.Vadlúdak százai húztak el a fejünk felett,aztán úgy tűnt ez is a tansövény része,mert volt ott egy állomás.Csak éppen az idevezető út nyomvonala nem volt egészen egyértelmű.De ez mind nem érdekelt már,ugyanis feltűnt a kilátó.
A kilátó,elérve majd három év késéssel...
Odaérve láttuk,hogy fából van és ha nem is a legjobb,de azért tűrhető állapotban volt.Láttuk,hogy három emeletes.Közben a szél érezhetően feltámadt,itt voltunk a Fertő tavához is meglehetősen közel már.Elindultunk felfelé a kilátóban,ahogy haladtunk fel és egyre feljebb úgy lett egyre erősebb a szél.Meglepetésre a legfelső szinten a tető szerkezet némi védelmet nyújtott a nagy szél ellen,de persze ez nem teljes védelem volt.Apró kellemetlenség volt legfelül a mindenhol látható madár ürülék.Ezek után aztán szemügyre vehettük a kilátást,ami minden igényt kielégitett és még a nagy szélben is élvezhető volt.A szél azért tett egy nagy szívességet is,alaposan kitisztitotta a levegőt,így jó kilátásunk volt nem csak a tóra,de a teljes Velencei-hegységre is,dél felé pedig az egész Fertőre.
Kilátás I.
Kilátás II.
Ugye a Dinnyési-fertő tava arról híres,hogy a tavaszi és az őszi madárvonulás idején akár húsz ezer(!) madár fészkel a tavon! Hát most is akadt,ha annyi nem is,de pár száz biztosan.Ráadásul majd ezer repkedett felettünk minden irányba.Ezek nagyrésze réce és vadlúd volt.A hideg és az erős szél ellenére majd félórát voltunk fenn.Azthiszem megérte.Nagyon sajnáltam,hogy annak idején Gergővel nem sikerült eljutnunk a kilátóig.Akkor megfogadtunk majd visszatérünk.Sajnos Gergő rövidke életében ezt nem sikerült összehozni,így erről a csodáról lemaradt szegény...ettől a gondolattól most kicsit szomorú voltam,abban bíztam csak,hogy a lelke most is velem van.Sajna ennek most meg semmi jelét nem adta,de nem is tudtam erre odafigyelni,mert Zolika szokásához illően fosta a szót.Szóval lehet mégis adta ő a jelét,csak ettől nem tudtam ráfigyuzni...
Már lefelé a kilátóból
Leérvén pedig odamentünk a tóhoz,ahol valami fehér volt a víz szélén.Elsőre úgy tűnt hó.De,hogy a francban lehet hó,amikor sehol máshol nem láttuk nyomát,éjjel sem esett...akkor?Közelebb érve megnéztem az ujjammal,természetesen nem hó volt,ha nem valamilyen hab,de az,hogy minek a habja nem tudtam,de úgy éreztem jót nem jelenthet.Szerencsére a terület madarait ez nem zavarta,továbbra is egy részük ott szálldogált a környékünkön,egy részük pedig a tavon "parkolt".Láthatóan nem érdekelte őket ez a két a tájba nem illő idegen.Mentünk tovább,vissza az eredeti nyomvonalra.
Megnézem a tónál mi az a fehér valami...
Oda is értünk és mentünk tovább amikor feltűnt egy tájba totál nem beleillő pottyantós...erre viszont nem emlékeztem,hogy ez itt lett volna majd három évvel ezelőtt is.Lehet azóta tették ide.Végül is nem rossz ötlet,bárkire rájöhet a kis,nagy dolog itt a Fertő közepén... Továbbmenve viszont ledöbbentem.A mocsáron átvezető fahíd nem volt sehol!Ezen a hídon sokat fotózkodtunk annak idején.Hova tűnhetett el egy majd harminc méter hosszú fahíd?A cölöpjei amin állt egykor megvoltak,de híd sehol...Mi történhetett?Fogalmam sincs,de megpróbálok utána nyomozni,ha jutok valamire akkor lesz majd róla egy külön bejegyzés.A mocsárnál állt a víz,híd nélkül esélytelen volt az átkelés,pedig odaát egy újabb kilátó volt,ami nem volt itt korábban.Valószinű ez is azóta épülhetett.Nem tudtunk arra menni.
Vajon hova lett a híd?
Valami alternatívát kellett keresnünk.Úgy tűnt egy ösvény megkerüli a mocsaras részt,elindultunk hát rajta.Ám meglehetősen sáros volt,de nem volt más választásunk.Legyűrve végül is a nehéz részeket átevickéltünk egy jól járható rétre.Itt kimentünk a Dinnyésre vezető útig,mert más lehetőség nem volt.Ott azonban csapdába kerültünk.A terület ahol voltunk drótkeritéssel levolt kerítve,az útra kimenni nem lehetett...Szerencsére nem az vagyok aki feladja ilyen helyzetekben.Gergő sem adta fel soha.Tudtam,hogy ő most mitcsinálna...ezt tettem én is.Megtaláltam azt a helyet ahol kis erőfeszítéssel,de arébb lehet lökögetni,taszitgatni a drótot és mellette elevickélni valahogy a járható részig.Így aztán végül is kijutottunk a csapdából.Elmentünk oda ahol kikellett volna jönnünk ha meglett volna a híd...így most innen mentünk vissza,az új kilátóig.Ha már itt voltam nem akartam kihagyni.
Az új kilátó
Itt is akadt egy pottyantós,erre már emlékeztem.A kilátóhoz érve megláttuk az első embert utunk során.Sajna éppen fentvolt a kilátóban.Nem érdekelt,nem járok erre olyan sűrűn,hogy ezt kihagyjam.Így aztán felmentem,felfelé alaposan beütöttem a fejem,ugyanis olyan volt a feljárat,hogy nem ártott lehajolni kicsit...na én ezt felejtettem el.Felérve köszönt az ember,valami természetfotós lehetett,mert elég komoly gépezete volt.Nézte innen a fertői tavon minden eddiginél jobban látható madarak ezreit...és gondolom azt fotózgatta is.Én persze a kis A71-mel nem tudtam olyan fotókat csinálni,hiába üzemeltem be.A csávó bár semmi rosszat nem csinált mégis zavaró volt.Szeretek ilyen helyeken egyedül lenni,így aztán sok időt nem töltöttünk fenn.
A kép nem adja vissza,de madarak ezrei fészkeltek a tavon
Visszamentünk az útra és besétáltunk Dinnyésre.Ugye itt található a messze földön híres minivár park,ahol jártunk is már korábban.Most a koronavírus végett ez sem tartott nyitva,így eleve nem számoltunk vele,hogy oda elmegyünk.Ám belül a faluba is maradt egy kis Fertő,egy kisebb tó,oda elmentünk,részben persze útba is esett.Nem volt egyszerű az odajutás,mert hiába ment még arra is a tanösvény az utat egy kérsoros drót választotta el,amelyben áram volt!Na igen,mert itt lovak legelésztek és gondolom azokat védte,nehogy kijöjjenek.Átbújtunk azért és ott is voltunk a másik tónál,amelynek vagy 2/3-a kivolt száradva.A közepén átvezető fahíd amelyen szintén jártunk Gergővel,meglehetősen szar állapotban volt.
Hát nem a legjobb a helyzet...
Érdekes,hogy a Fertő egyik helyén új kilátó van,a másikor eltűnik egy híd,a harmadik része meg erősen pusztulóban...A híd a cefetnél is cefetebb állapotban volt.Esély sem volt rajta átmenni.Így hát hagytuk a francba.Visszamentünk a főútra.Még két gólyaszobor és a templom meg a kerje adott látnivalót Dinnyésen.Beljebb a Gárdonyhoz tartozó falurészbe most nem mentünk.A vasútállomás felé vettük az irányt,de nem akartunk innen hazamenni.Emlékeztem egy harmadik kilátóra a vasúton túl,oda igyekeztünk.
A templomkert
Valóban.Ott is volt a kilátó ahol emlékeztem rá.Itt is jártunk Gergővel,de itt nem a dinnyési túra keretében,hanem az Emese álmához való túra keretein belül érintettük.Odaérve autók parkoltak le az út mellett és úgy mentek fel emberek a kilátóba.Hát... ugye az ilyesmivel nem vagyok igazán kibékülve,de nem mondok semmit,nehogy valakit megsértsek.Odaérve várni kellett,hogy feltudjunk menni,egyre másra érkeztek autóval az emberek...Addig is egy táblát olvastam a kilátó mellett.Kiderült ez a Sarvajc kilátó.A táblán pedig Sarvajc Lajos a kilátó névadójának érdekes története volt olvasható.Annyira érdekesnek találtam,hogy elképzelhető,hogy a közeljövőben szentelek neki egy külön bejegyzést majd.Na de végül nagynehezen mi is feltudtunk menni az épitészetileg Makovecz stílusú kilátóba.
A Sarvajc kilátó
A kilátás
Hát arra aztán abszolúlt nem számítottunk,hogy síkvidéki túrán három kilátó is utunkba kerül.Márpedig így volt,ennyi kilátó a fonyódi kilátós túrán sem akadt.Innen már a Velencei-tó déli/nyugati végére lehetett kilátni,ami szintén egy madárrezervátum és szerencsés időben gondolom innen is madarak ezreit látni.Párat most is sikerült,de messze nem annyit mint a Fertőn.Itt már újra hideg szél fújt,így sokáig nem voltunk fenn,meg vártak mások is,hogy feljöhessenek.Odafenn kb. négyen lehetett kényelmesen elférni.Lejöttünk hát innen is,egy újabb hely volt Gergő nyomában...A bicikliúton indultunk Agárd felé,mivel járda nem volt.Mellettünk az országút és a vasút volt.Jó két kilométer után értünk be Agárdra,ahol még kinéztünk a Velencei-tóhoz.Ott már óriási szél volt.
A Velencei-tó Agárdnál
Még egy szélvédetebb helyen befaltuk a maradék kajánkat.Aztán nem maradt más kimentünk a vonathoz.Megnéztük közben a mérőnket: a seregélyesi vasútállomástól idáig 19,8km-t gyalogoltunk.Előzetesen 18km-nek becsültem a túrát és ha megvan a Fertőn az a híd talán ennyi is lett volna.Sokat így sem tévedtem.Érdi átszállással,könnyen hazaértünk.Hideg volt már Agárdon,így jólesett a meleg vonatba beülni.Zolikát el is nyomta az álom.Maga a túra remek volt,ígaz annyira jó nem volt mint a múltkori Bátorkői,de elvoltunk azért most is.Folytatás hamarosan!
Pár napja,hogy a Dinnyési-fertő természetvédelmi területen túráztunk.
A helyről egészen idáig nem sok fogalmam vagy fogalmunk volt.Annyit tudtunk róla,hogy létezik,de valójában mit is rejt magában azt nem tudtuk.Most,hogy ott voltunk összeségében azt kell mondjam nem csalódtunk.Mondom ezt akkor is ha olyan helyeket mint a fő kilátó a belvíz és a mocsaras részek miatt nem tudtuk elérni.Kicsit visgáljuk meg mi is ez a fertő mit rejt magában,hol is van pontosan.
Hangulatos részek a fertőn
A Velencei-tó és az 1800-as évek végéig létező Nádas-tó között csak egy pár méter magas, keskeny homokturzás húzódott Dinnyésnél. E természetes gáton átfolyó víz tartotta életben a Seregélyesig lenyúló mocsár igen gazdag állatvilágát.
A mocsár mélyebb fekvésű, vízzel borított részeit apró homokdombok, kis homokhátak, félszigetek tagolták, ahol a pásztorok pihentették a jószágot. Az itt élő növény- és állatvilág fenntartása szempontjából ma is döntő tényező a legeltetés. A nyilt vizekkel tarkított nádfoltok a korábbinál is több madárfajt vonzottak ide. Hasonló madárparadicsom alakult ki, mint hajdanán, amikor még a mocsarat több száz gulya járta. 1966-ban itt hozták létre a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Területet, mely ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó természetvédelmi terület.
Pazar élővilágot rejt a terület
A Balaton felé vezető vasútvonal és a 7-es országút elkészülte előtt a Velencei-tó nádasai délnyugati irányban Dinnyés községig húzódtak. A vizes, nádas terület a Dinnyés-Kajtor csatorna (amely a Velencei-tó vízfeleslegét hivatott levezetni) két oldalán 1966 óta védett. A Velencei-tavon megnövekedett idegenforgalmi terhelés miatt az onnan kiszoruló védett madaraknak nyújt biztonságos, zavartalan élőhelyet. A gém-félék kedvenc táplálkozó és költőhelye a Fertő. Október végén, november elején húszezer, vagy még több vetési lúd érkezik alkonytájban, hogy a Fertő biztonságot nyújtó vizén töltse az éjszakát.
Látványos helyek sokasága
A tavaszi, de különösen az őszi vonulás idején hatalmas récetömegek zsúfolódnak össze a vízen. A Dinnyés-fertő legismertebb költőfajai: a nagy kócsag és a kanalasgém. Egy rejtettebb életű gémféle: a bölömbika mély hangját tavasszal gyakran hallani a nádasból.
Az egyetlen Magyarországon fészkelő lúdfaj a nyári lúd rendszeresen költ. A parti területeket az Alföld némely részére jellemző sziki vegetáció borítja. A nedvesebb helyeken sok a sziki őszirózsa, a sziksótól fehérlő részeken tenyésznek a sótűrő fajok. Az orvosi székfű nagy tömegben fordul elő. A Dinnyési Fertő ideális helyszíne a vízi madárvilág megfigyelésének. Szakvezetés mellett, egy madármegfigyelő-torony segítségével kitűnően bemutatható a terület, mely különösen madárvonulások idején látványos.
Főleg október végén alkonyatkor érdemes kijönni ide
A tél ellenére gyönyörü időben érkeztünk meg a Dinnyési Várkparkban.
Arról,hogy hogyan jutottunk ide korábban már írtam,erről ezen a helyen olvashattok.
Szóval a Velencei-tó partján,Velencétől végig túrázva értük el Dinnyést.
A település Székesfehérvártól kb.8km-re található északkeletre és Gárdonytól pedig nagyjából 4km-re délnyugatra.A falu rendelkezik vasúti megállóhellyel és mind Fehérvár,mind Budapest irányából jó a közlekedés ide,tehát könnyen elérhető.Autóval jövet sincs nehéz dolgunk,hisz a 7-es útról kell letérnünk.A várparkot könnyen meglehet találni a településen és érdemes is megtalálnunk!
Emese álmának szobra a bejáratnál
A Várparkot 2012-ben kezdte kialakitani annak készítője és megálmodója valamint üzemeltetője Alekszi Zoltán.A megvalósítást hosszú előkészítő munka előzte meg,mely magába foglalta a történelmi anyagok felkutatását,a megfelelő helyszín kiválasztását,a kivitelezés megtervezését.A cél az volt,hogy középkori magyar várak kerüljenek bemutatásra egyedülálló módon.Az egyediségük abban rejlett,hogy az épületek eredeti anyagukból készültek,fából és kőből,a legvalósághűbb megjelenés érdekében.35 vár készült el,eredeti tájolással.A várakat egy sétány övezi,mely Nagy-Magyarország formáját ölti magára,így a várak eredeti helyükön körbejárhatók.A sétányt emlékoszlopok övezik,melyek mindegyike 1-1 magyar királynak,kormányzónak,fejedelemnek állít emléket.A makettek minden korosztály számára élményt jelenthetnek,a tárlatvezetés lehetőséget ad a történelmi ismeretek elmélyitésére.
35 makett vár a parkban!
Érdemes a parkban sétálnunk,fűre lépni szabad,tehát közvetlen odamehetünk a várakhoz.A parkban sétálva a csodálkozásom és az elismerésem mellett az egyik fő benyomásom az volt,hogy nem ismertem fel a várak zömét!Kicsit szégyeltem is magam,hiszen ha profi nem is vagyok a téma mindig is érdekelt.Ezmellett az ismert magyar várakat hiába kerestem...tetézte még a dolgot,hogy a várak csupán egy részénél volt kint ismertető tábla...Aztán Alekszi Zoli a várpark alkotója sietett segítségemre.Elmondta,hogy itt inkább a kevésbé ismert magyar várak vannak kiállítva,amelyek nincsenek benne annyira a köztudatban.(ezért nem ismertem fel többségüket) Tájékoztató meg csak azokon van amelyek 100%-san kész állapotban vannak.Na így már érthető volt minden.
Kevsébé ismert magyar várak vannak kiállítva
Ezután még némi előadást hallgattunk meg az egészről,jó kis történelem óra volt nem mondom!
Mindegyik várhoz odamentünk megnéztük,körbejártuk.Persze voltak amiket felismertünk,például a ma már nem is létező Réka várat!Az egyik nagy kedvencemet a Máré várát hiába kerestük,nem volt ott...de még lehet,hogy egyszer ott lesz,hiszen a várak folyamatosan készülnek!Másik kedvencem a Somoskői vár viszont ott volt!Természetesen fotók hadát készitettem ott.
Somoskő vára
Végigmentünk a sétányon is ami Nagy-Magyarország határát jelképezte megnéztük a királyok,fejedelmek emlékoszlopait is.Vannak még a parkban pihenők is,padok,asztalok így akár nyugodtan leülhetünk,kajálhatunk is!Szoktak itt amúgy piknikeket is rendezni.Aztán van még egy érdekessége a parknak mégpedig az,hogy évente 6-8 alkalommal sötétedés után kivilágítják a parkot illetve a várakat!Sajnos ezt még élőben nem volt alkalmam látni,egész biztos maradandó élményt jelenthet bárki számára!Ezekről az időpontokról amúgy a park weboldalán illetve közösségi oldalán is tájékozodhatunk!
Fűre lépni szabad,odamehetünk a várakhoz!
A Várpark közvetlenül a híres dinnyési fertő mellett van a parkból már ki is tudunk látni a híres területre.A Velence-tavi madárrezervátum sincs messze.Tehát mindenképp megér egy kirándulás Dinnyés amely éppen a Várparkjáról lett és lesz egyre híresebb a turisták körében.Rengeteg a látnivaló a környéken is,mindenképp érdemes ide terveznünk!
Mi a várpark után még sétáltunk kicsit a településen,már kicsit fáradtak voltunk,hisz az ideérkezést egy több mint 10km-es túra előzte meg.Még bejutottunk valami falupark szerüségbe ahol egy színpad volt Makovecz stílusú épitmények között.Valószinüleg itt rendezhetik a falunapokat,koncerteket stb.
Várak tengere
Összegezve: Maradandó élményeket adó kirándulást tettünk itt a Dinnyési Várparkban.A rendkivül érdekes,látványos parkot a park alkotójának,vendégszeretete,segítőkészsége és intelligenciája teszi még teljesebbé!Bátran ajánlom mindenkinek!Mint írtam könnyen elérhető és kellemes az egész környéknek az aurája is.Jó volt itt lenni!
