Túra Ferihegy körül

Hát elérkezett a nap,hogy meghódítsuk Ferihegyet is.A túra amelyet még Gergő talált ki 2018 novemberében,pár héttel a távozása előtt...Lelkes is volt az ötlettől,ami engem is belelkesített,olyannyira,hogy a túrát bevettük a 2019-as bakancslista naptárunkba.Aztán Gergő 2018 decemberében sajnos elment...az ötlet és a túra lehetősége pedig elveszni látszott...Ám sok máshoz hasonlóan megfogadtam,hogy egy szép napon feltámasztom ezt az ötletet és megcsinálom a túrát,hiszen ez is Gergő ötlete volt.Én meg szerettem őt annyira,hogy nem hagyom elveszni az ötleteit...Így bízva abban,hogyha már fizikai valójában nem lehetett velünk,a lelke most is elkisért a túrára,amelyre a 2020-as év Zoltán napjának reggelén vágtunk neki Zoli barátommal.

Végre eljutottam a Cargodombra!

Cargodomb,Spotterdomb....ugye a túra tervéről volt egy korábbi bejegyzésem amely a mai napig az egyik legnépszerűbb a blogban.Ideje volt ezekre eljutni.Az utazás sima volt,vonattal jöttünk,Kelenföldi és Köbánya-Kispesti átszállással.A második vonaton jófej volt a kalauz,kellemesen elbeszélgettünk vele,annélkül,hogy a jegyünket kérte volna.Kilenc óra magasságában érkeztünk meg a Szemeretelepi vasúti megállóhoz.Innen indult ez a túra.Nem volt éppen rossz idő,de nem volt olyan jó mint amilyennek jósolták.Rögtön a közelben már láttuk,hogy száll fel egy repülő.Megkapó látvány volt és nem semmi zaj.Elindultunk hát mindezt közelebbről is megnézni.Az Ingló utcán mentünk végig,ez egy az egyben odavisz a már emlitett Cargodombra.Innen lehet a legjobban látni a felszálló gépeket.Legalábbis azthittük,mert aztán sok helyen a továbbiakban remekül láttuk ugyanezt.

Remek szórakozás volt nézni a felszálló gépeket

Maga a domb egy picinyke bucka volt inkább mint domb,de valóban jó innen a rálátás a repülötér felszálló pályájára.Úgy tűnt azonban kifogtunk egy "adás szünetet",mert nem akaródzott felszállni egy gépnek sem hosszú percekig.Szerencsére aztán beindultak!Lenyügőzöen izgalmas látvány volt a felszálló gépek látványa.Csodáltuk is vagy félórán át.Ekkor gondoltuk úgy,hogy akkor nekiállunk körbejárni a repülőteret.A terv szerint észak felé indulunk el,majd követjük az utat a reptéri kerités mellett amig van út.Majd letérünk valahol a közeli Merzse mocsarat megnézni és onnan jövünk vissza a reptérhez.Majd a déli végében megcsodáljuk a leszálló gépeket is és elnézünk a Spotterdombra természetesen.Ha jut idő akkor meg még benézünk az Aero parkba a repülőmúzeumba.Indultunk hát északnak.

Jól járható út a kerités mellett

Úgy tűnt a repülöteret körülölelő kerités mellett végig jól járható út van.Ám mivel még nem jártunk itt azt sem tudtuk lehet-e erre menni.Autók-rendészek járöröztek odabenn a reptéri utakon és kivolt írva vagy száz méterenként,hogy fegyverrel és kamerával őrzött terület...De gondoltam azért van a kerités,hogy addig lehet menni,azon belül nem.Aztán láttuk,hogy mások is járnak erre,így akkor mentünk mi is.Egy erdőbe ért be a kerités és az út is amely valóban körül ölelte a repülőteret.Ugye bár én a Ferihegy címet adtam a bejegyzésnek,de tudom én is,hogy már Liszt Ferenc repülőtérnek nevezik.Ferihegy a régi neve volt,de bennem inkább ez maradt meg,Sima jól járható volt az út.

Tovább a kerítés mentén

A reptér északi végébe érve láttuk,hogy a fejünk felett húznak el a felszálló gépek.Örületes,félelmetes,izgalmas látvány volt!Rendkivül élveztük!Továbbra is jól járható volt az út a kerités mellett.Egy ponton közelebb jött hozzánk a rendész autóval a kerités túloldalán.Nagyon nézett,de nem szólt.Aztán ment tovább.A reptér keleti oldalán bandukoltunk már még mindig a kerités mellett.Lovasok jöttek szembe,egy lovarda volt itt,alighanem onnan jöhettek.Annak udvarán pedig egy fürdökádat(!) véltünk felfedezni.

Egy fotó a keritésnél

Fürdökádak keresztezik utunkat...

Eljött az idő,hogy kicsit eljöjjünk a keritéstől.A Ferihegyi útra majd az Orgovány dülőre tértünk le.Ugye elözöleg én felmértem a dolgokat,hogyan és merre kell majd menni.Aztán az Orgovány dülő visszavitt a kerités mellé és egy darabig ez volt az az út éppen amely a kerités mellett haladt.Persze aztán kissé már eltávolodott onnan és egy nagy rétre értünk ki.Itt főleg kutyások voltak és arébb szintén egy lovardát láttunk.Közben csak-csak visszatértünk a keritéshez,ahol kicsit távolabb a reptér radarjára lettünk figyelmesek amely persze éppen üzemelt is.

A radarnál

Itt kajáltunk (állva) mert már meglehetősen éhesek voltunk.Ezután aztán tényleg magára hagytuk a keritést és eltávolodtunk onnan.Be jó egy kilométerre a reptértől a Merzse mocsár erdejébe vitt az utunk.Itt ha nagy nehezen is,de feltűntek az első turistajelzések ezen a túrán.A piros+ kellett nekünk,ez visz el a mocsárhoz és a kilátóhoz.Délnek tartottunk immár.Előzetes felméréseim szerint a kilátóhoz egy balra tartó leágazás vezetett.Igy rögtön az elsőnél letértünk.Ám kilátónak nyoma sem volt.Bár a táj szép volt,most nem ez volt a célunk.Útba igazitottak ketten is,de csak nem leltük meg a kilátót.

A Merzse mocsár erdejében

Rájöttünk nem itt kellett volna letérnünk.Visszamentünk hát a piros+-ra és mentünk tovább dél felé.Egyszer csak valóban ott volt a kilátó.A fából készült épíitmény szerencsére meglehetősen jó állapotban volt.Ugye utolsó kilátós élményünk döbbenetes volt (a Szent László kilátó a Gödöllöi-dombságban),ez azonban kiváló állapotúnak bizonyúlt.Ennek örültem.Felmentünk persze és körbenéztük milyen is ez a mocsár.Némileg a Kolon-tóra emlékeztetett,mintha annak egy kicsinyitett mása lenne.Ettől függetlenül igen szép volt,gazdag élővilággal.

A kilátó

A Merzse mocsár

Kigyönyörködtük magunkat itt,majd indultunk vissza a reptérhez.Nem azon az uton amelyen jöttünk hanem egy másikon.Sokkal egyszerűbb volt visszatalálni,mint ide.Így hamar ott voltunk újra szeretett keritésünknél.Itt már a leszálló gépeket lehetett látni,de még kicsit odébb voltak.Ismét a kerités mellett haladtunk.Egy végtelennek tünő egyenesnek tűnt az út.Ahogy haladtunk előre egyre jobban lehetett látni a leszállásokat is.Nagyon jó látvány volt ez is.Láttuk,hogy minden gép szépen rendben leszáll.

Végtelennek tünő egyenes

Mielőtt a déli végpontra értünk volna,egy elkeritett rész akadályozott a további haladásban.Így elkellett jönnünk a keritéstől és rálelni egy megkerülő lehetőségre.Szerencsére ez pofon egyszerű volt.Jól járható út kerülte meg a lezárt,elkeritett részt.Azt megkerülve egy gömbre lettünk figyelmesek.Nem tudtuk ez milyen építmény lehet,mi célt szolgálhat.Én valami víztorony félének gondoltam itt a leszálló pálya szomszédságában.Ha valamelyik gép esetleg bajba keveredne,akkor innen (is?) nyerhetnek vízet a tűzoltók.

A gömb

Elértük a déli véget.Itt kezdtek izgalmassá válni a dolgok.Ugyanis a leszálló gépek közvetlenül a fejünk felett húztak el.Meglehetősen sokan voltak itt!Sokakat érdekelt ez a látvány.Roppant izgalmas volt,látványos és félelmetes.De minden gép rendben leszállt!Egy kerek órát elnézelödtünk itt.Ezalatt nagyjából tizenöt gép biztosan leszállt.Sokat videóztunk és fotóztunk itt.Talán ez a hely jobb volt mint a Cargo meg a Spotterdomb!Ekkor már benne voltunk a délutánba,gondoltam a repülőgépmúzeumra nem fog idő jutni,de a fene bánta.Remekül elvoltunk itt.Istenem Gergő mennyire élvezte volna...

Jönnek a gépek

Zolika is fotózza

Repülő show

Tovább menve egy csatorna okozott kellemetlenséget,pontosabban kettő.Az út a csatorna azon oldalán ment amelyről átkellett volna mennünk a túlpartra,hisz arra volt a Spotterdomb.Ám sehol sem volt átjáró és egy kicsit széles volt ahhoz,hogy csak úgy átugorjunk.Mivel sokadjára sem találtunk átkelőt,úgy döntöttünk átmászunk.Az egyik helyen voltak benne különféle úszadékok,azokon átlehetett menni.Üggyel-bajjal,de sikerült is átkelni.Az öröm azonban nem tartott sokáig mert a túlparton erre a csatornára merőlegesen folyó vízhozam újra az utunkat állta.Ezen sem volt átkelő és ezen mivel szélesebb volt az átmászás is esélytelen volt.

Zolika ül a fűben helyett a padon a Spotterdombon

Végül aztán akadt egy átkelő,pont az az út amely a Spotterdombhoz vezetett.Mindenképp elakartam érni ezt a helyet,hiszen Gergő álma volt ide eljutni.Most vele a szívemben sikerült egy megvalósítani.Némi tömeg volt a Spotterdombon,de azért kitünően lehetett látni innen is a leszállásokat.Sőt itt padok is akadtak.Mivel már rendgeteg leszállást láttunk a déli végben és kissé sokan voltak itt,nem időztünk sok időt.A látvány persze innen is klassz volt.Nagyjából azért 15 percet itt is elidőztünk,majd mentünk a végkifejlet felé a terminárhoz.Persze oda nem aakrtunk bemenni.

Az út a Spotterdombtól észak...

...és dél felé

Egy kissé sáros út vezetett a sztyeppén át a terminál felé.Kezdett a nap lemenni.Nem gondoltuk,hogy szinte egész nap betart ez a túra.Jó persze egy órát elbohóckodtunk a déli végben és máshol is el-el időztünk.Végül is odaértünk a terminálokhoz.Óriási forgalom volt erre...elképesztő mennyiségű taxival.Mivel már messziről viritott,a lemenő nap fényében odaértünk az Aero parkhoz ami ekkor már természetesen zárva volt.Kivülről csodáltuk meg a repülőgép csodákat.No sebaj,majd egyszer talán még visszatérünk.Itt fejeztük be a túrát.

Az Aero park

Megvártuk a 200E jelzésű buszt,ezzel visszatudtunk menni a Népligeti buszállomásra,onnan pedig egy gyorsjárattal simán és könnyen hazaértünk.Hát mit mondjak?Klassz volt.Remélem Gergőkém lelke velem volt,mert ez az ő túrája volt.Remélem,hogy hozzá méltó módon tudtuk teljesiteni.Jól éreztük magunkat.

Megújult a Millennium park

Rácalmás mindig is közel állt a szívemhez,hisz a kisváros egy igazán kellemes hangulatú település,az Ófalu felöl érkezve pedig még igen szép is.Na és ettől függetlenül is vannak szép részei,elég ha csak magára a Rácalmási-szigetre gondolok,amely szerintem az ország szigetei közt az No1.Számtalan szebbnél szebb,klasszabbnál klasszabb élményeink vannak innen.Talán az egyik legelső túránk is ide vezetett Gergővel...Ha mindez pedig nem elég,akkor olyan jeles események vannak itt mint a Tökfesztivál vagy az Almavirág fesztivál.Ma napon erre volt dolgom.A település központjában meglepetés várt.

Millennium park Rácalmás

A központban található a Millenium park egy kis tóval.Ez így van mióta az eszemet tudom,amióta elöször megfordultam Rácalmáson a Dunaújvároshoz közeli kisvárosban.Ám a tavacskát idővel annyira benőtte a nádas és egyéb növényzet,hogy annak szépségéből már semmi sem volt élvezhető az évek folyamán.A park ugyan végig megvolt,de nem volt már kellemes erre sétálgatni vagy akár megpihenni.Utoljára tavaly novemberben jártunk itt még Gergővel...már akkor lehetett látni,hogy valamit matatnak a parkban.Azt,hogy mit nem lehetett tudni,akár gázvezetéket is vezethettek volna...El is felejtödött aztán a dolog,volt nekem problémám az elmúlt félévben elég.A fene sem gondolt rá,hogy mi van Rácalmáson.

Gyönyörű park Rácalmás szívében

Mai napon aztán félév múltával vezetett újra erre a sors.Odaérve a település központjához szinte földbe gyökerezett a lábam.Persze jó értelemben.A régi bózontos park eltűnt,helyét felváltotta egy gyönyörű zöld park,középpontban egy kis tavacskával.Az egész rendkivül ápolt volt és tiszta.A tavacska körül sétány vitt körbe,padok tucatjai bíztositották a pihenést.Nem ide készültem ugyan,de ezt nem hagyhattam ki.Odamentem hát bejárni a megújult parkot.A tavacskánál erős békahangokat lehetett hallani aztán pedig látni is lehetett a vízbe urgráló békák arzenálját.Hát ez csudajó volt.A vízben pedig kis halacskák százai szelték a hullámokat,a tó közepén pedig egy szökőkút szerűség ontotta a vízet.Ha mindez nem elég a tó északi részén két kis hídacska ívelt át,a keleti végen pedig egy színpad(!) volt a vízben!Szemben vele pedig egy kis nézőtér volt kialakítva.Hatalmas respect Rácalmásnak!

A tavacska

Az északi végben nem is a tavon volt a két híd,ezt csak akkor vettem észre mikor odaértem,hanem a tavacskába vezető kis patakfélén híveltek át azok.Jól mutattak.A másik oldalon is végigmentem a tó mentén,itt még emlékművek is voltak.Egyikre emlékeztem is,egy 56-os emlékmű volt.A színpad roppant ötletes volt.Cölöpökön állt benn a tóban,a nézőtér pedig a parton volt.Na itt aztán majd lehet koncerteket rendezni.Elképzelhető,hogy majd a jövőben el is jövünk egyre-egyre.Szóval rendkivül szép volt a megújult park én meg valahol nagyon örültem neki,annak ellenére,hogy nem vagyok rácalmási és tudom Gergőnek is tetszett volna.Szerette az ilyesmit mindig.

A híd a másik hídról nézve

A park körbenjárása után még elintéztem a dolgot amiért Rácalmásra jöttem,aztán hazafelé a buszmegállóban lettem figyelmes egy plakátra amely arról tájékoztatott,hogy a parkot hivatalosan június 22.-én adják át,lesz itt minden,dinom-dánom meg koncertek.Szóval még át sem adták Rácalmás új büszkeségét.Csak remélni tudom,hogy az itteniek majd megbecsülik és nem szemetelnek majd itt.Bár az emberi fajt ismerve ez lehet hiú ábránd...

Körbe visz a sétány a tó körül

 Én mindig örülök neki ha ilyesmi készül ha ilyen dolgokról tudok beszámolni.Mindenkinek ajánlom,érdemes eljönni a dunaparti kisvárosba.Egy jó kis kirándulást megér a település,az ilyen szép parkok,a templomai,a hangulatos ófalui utcái és a sziget a tanösvénnyel és a holtágakkal.Rácalmás tehát szépül és fejlödik!

Balra a színpad,jobbra a nézőtér

Kettőskereszt és a tó

Atombiztos meccstúra

Rövid időn belül a második meccstúrára készültünk,annál is inkább,mivel idén már nem nagyon lesz esély rá,mert csapatunk nem nagyon játszik közeli,könnyen elérhető városokban az őszi idényben.Paksra készültünk ami közel van és könnyen el is érhető tőlünk.Természetesen most is összekötöttük a kellemest a hasznossal,hiszen kirándultunk is egyet.Úgy döntöttünk Paks álltalunk eddig nem ismert részein fogunk egyet csavarogni,mielőtt elmennék a stadionba a meccsre.Nem kellett korán kelni és indulni,hisz nagyjából háromnegyed óra az út Paksra.Így aztán fél 1-re értünk az atomvárosba.Rögtön elsöre belebotottunk a Kozármisleny FC csapatába,akik az egyik ellenfelünk a bajnokságban.Úton voltak Kecskemétre,ők ott játszottak bajnoki mérközést és éppen Pakson tartottak egy pihenőt.

Nyugis kisváros

Elöször bemetünk a busz pályaudvar melletti Tesco áruházba némi pékáruért és innivalóért.Aztán nekivágtunk a városnak.Annak déli része felé vettük az irányt,hisz ezt a részt ismertük kevésbé.Az utcákon teljes volt a nyugalom,ilyenkor vasárnap ebéd után szinte kihalt volt a város.Felfelé vettük az irányt a település nyugati része felé,ami egy kisebb dombon helyezkedett el.Tiszták és rendezettek voltak a terek és az utcák.Nem volt már kibírhatatlanul meleg sem.Mentünk amerre a lábunk vitt.Jelzett utak is voltak erre,többek között erre hagyja el a várost a piros jelzés,ami majd egyszer kelleni fog nekünk a Paks-Vajta túrához.Valami tulipán házak között haladtunk.Gergő mondta,mivel utána nézett,hogy ezek itt azért tulipán házak mert az erkélyek kialakitása és a festések tulipánokat idéznek.Rájuk nézve,némi hezitálás után végül is igen,észre lehetett venni,hogy ezek tulipán házak.

Szökőkút van,ember nincs

Elértünk egy parkba,ahol senki sem járt.Egy szökőkút üzemelt ugyan itt,de embereket nem láttunk.Azthittem ez valami szellempark talán,de aztán egy sakk(!) emlékműre akadtunk,gondoltam akkor ez biztosan a sakk park.Nem láttam még ilyesmit máshol.Ez a sakk olimpia emlékműve volt és nem volt csúnya.Tőle nem messze a hüvösben padok voltak.Itt megpihentünk kicsit és elfogyasztottuk a Tescoban vásárolt pékárukat és italokat.

A sakkemlékmű

Pakson összesen négy tízemeletes ház van.Továbbmenve ráakadtunk háromra.Aztán mentünk tovább nyugat felé.Egy sporttelep volt ott,gondosan elkerítve azon belül meg kicsi stadion.Na nem,mi nem itt játszunk ma.Eszembe jutott aztán,hogy ez egész biztosan a Paksi SE sportelepe,mi pedig ma a Paksi FC II.-vel játszunk,na és persze nem itt.Körbejártuk a sportelepet,aminek a hátsó részén klassz salakos teniszpályák voltak.Itt újabb parkra akadtunk és egy cirkuszra,amely távol a világ zajától vert fel sátrat itt.Kiváncsi lettem volna,ide a világ végére hányan jönnek el előadásra?Visszafordultunk kelet azaz a város felé a sporttelep másik oldalán.Itt meg volt a helyi strand,amely hiába a kellemes nyár végi idő,már zárva tartott.Mentünk tovább...

A hátsó park

Itt találkoztunk azzal a bizonyos piros jelzéssel.Nyugtáztuk,hogy majd a vajtai túránk erre fog vezetni.Visszeérve a városba,megláttuk arébb a negyedik tízemeletes házat.Majd egy lottózó épületére csodálkoztunk rá,amely olyan volt mint egy kisebb-fajta palota.A város erre nagyon nyugis volt és rendezett.Azt beszéltük Gergővel,hogy tulajdonképpen szívesen laknánk itt.Mentünk tovább immár lefelé ebből a fenti városrészből.Újabb látnivaló következett,a Paks fő látképévé vált Makovecz templom.Közelebbröl is megnéztünk,valóban remekbe szabott építmény volt!Be éppen nem lehetett menni,de benéztünk,láttuk fából van minden...

A Makovecz templom

Innen aztán már lent,visszafordultunk észak felé.Elértük hamarosan a buszállomás környékét és mellette a Tescot,ahová ismét bementünk hideg üditöért.Innen tovább indulva a város északi részébe,más ismert helyeken át vitt az utunk.Mivel a meccsig még volt némi idő,úgy döntöttünk,hogy a könyvtárnál lemegyünk a Dunához.A könyvtár mögött eldugva ráakadtunk a helyi piacra is.Megállapitottuk,ebben a városban minden van,csak éppen jól elvan dúgva...A Duna persze Paksnál is nagyon szép volt,kicsit pihentünk,körbe néztünk,megmosakodtunk a kellmes vízben aztán indultunk a stadionhoz.

A Duna Paksnál

Na persze a stadion is jól elvan dúgva Pakson,persze nem nekünk.Pofon egyszerűen odataláltunk.Az oda vezető út pedig a Sárgödör-tér mellett haladt el,így benéztünk oda.Ugye itt májusban voltunk a pincefalvas túra keretein belül.Ez is egy ilyen Pincefalvas skanzen rész Pakson.Át mentünk hát rajta.Jó pár házból/pincéből érzödött a cefre szaga,amely számomra édes emlékeket idézett,hiszen ilyen szagok voltak hajdanán apám pincéjénél is...

A Sárgödör-tér egyik utcája

  Hamarosan kiértünk a Sárgödör-térröl és nem kellett sokat menni amikor feltünt végre a stadion.Ez is belekerült az országos stadion programba,hiszen éppen mostanság újították fel.A lelátókat betonozták és tették fedetté.Kivülről ebből ha sok nem is,de azért látszodott valami.Odaérve meglepetten konstatáltuk,hogy nem kell fizetni a belépöért,ingyen megtekinthetö a mérközés.Ez aztán azért volt dühitö,mert egy éven belül ez már a második olyan hely volt ahol nem kértek belépőt,miközben itt nálunk Dunaújvárosban 1000Ft egy meccsjegy...

A paksi stadion még kivülröl

Belépve,egy szép pofás kis stadion fogadott.Három lelátó készen volt,csak még nem volt átadva.Mi itt a negyediken találtunk helyet,amelyen szerencsére kellemesen hüvös volt.Közel voltunk a játékoskijáróhoz és a kispadokhoz is.Kellemes atmoszférájú volt a stadion.Ha most épülne nálunk Dunaújvárosban stadion,valószinüleg az is valami ilyesmi lenne,de már felépült korábban és jóval nagyobb ennél.

Belülröl a paksi aréna

Vonulnak ki a csapatok

A meccs maga jó volt,különösen az első félidö,ahol is remekül játszottunk és 2-1-es vezetésre tettünk szert.Gondoltuk talán megnyerhetjük a mérközést.Ám a második félidőre nagyot változott a játék képe.Képtelenek voltunk egy valamire való támadást felépíteni,aminek aztán az lett a vége,hogy az ellenfél kiegyenltett. 2-2,a végén pedig annak is örülni kellett,hogy nem kapunk ki.Így maradt a döntetlen és végül is jól szórakoztunk.

Zajlik a mérközés

Meccs után visszaindultunk a buszállomásra,ahová 30 perc alatt le is értünk gyalog.Izgultunk,hogy elérjük-e a buszt.Elértük,söt még várnunk is kellett.

Aztán jött és este nyolcra már itthon is voltunk.Jó kis nap volt ez is!

a paksi aréna

Elöször a Zselicben

Ahogy azt korábbi bejegyzésemben jeleztem,némileg átcseréltük a nyár bakancslistás túráit,így most júniusban keltünk útra a Zselicbe.Izgatottan vártuk a napot,hiszen egy olyan helyre tartottunk ahol még sosem jártunk.Meglehetősen rossz időt mondtak szombatra,így a túrát átraktuk vasárnapra.Mint utólag kiderült ez jó döntés volt.Vasárnap hajnalban keltünk útra vonattal Kaposvárra amely a nagy távolság ellenére kitünöen elérhető.Csak egy icipicvel kellett többet utazni mint három óra hossza.E tekintetben veri is a nála közelebb lévő Pécset pl.Sima volt az út odafelé,így 3/4 kilenckor már a leszálláshoz készülödtünk Kaposváron.

Kaposvár szebb mint gondoltuk

Kaposvár városába szinte azonnal beleszerettünk.Egy csodálatosan szép város köszönt szembe már az első métereken.Úgy döntöttünk,mielött nekivágunk a túrának,besétálunk a közeli főtérig.Érdemes volt,mert itt is csodás volt minden.Nem is értettem miért nem volt eddig érdeklödésünk körében Kaposvár.Egy gyönyörü ékszerdoboz volt a város,rengeteg münködő szökőkúttal,fantasztikus szobrokkal,sétálóutcákkal,csodás házakkal.Öröm volt a séta minden méteren.Na de túrázni jöttünk.Úgy határoztunk ha időben végzünk akkor visszajövünk még a városba sétálni egyet.Elindultunk hát immár a jelzett útakon.

Kaposvár főterén

A jelzés bevezetett a város egyik zöld parkjába a Cseri parkba.Innen inditottuk hivatalosan a túrát,ám mielött nekivágtunk,a csodás zöld környezetben megreggeliztünk.Elindulva a jelzés még a város déli részén vezetett át,itt már kertes házak voltak.Aztán kiértünk végre a Zselic területére.Ugye mindenki tudja,hogy a Zselic a Dunántúli dombság egyik része?Baranya-Somogy megye határvidékén fekszik meglehetösen nagy területen,a Mecsektől nyugatra,Kaposvártól délre,Szigetvártól északra.Telis tele 300 méter körüli csúcsokkal.Legmagasabb pontjáról egyenlöre nincsenek infóim.A jelzés kertek,üdülök mellett haladt,majd elért végre egy újabb csodás helyre: a Töröcskei-tóhoz.

A Töröcskei-tó

Pár száz méter hosszú volt a tó,körbe vették a jelzett utak,mi mentünk tovább egyenesen.Egy szép Zselici völgyben találtuk magunkat.A szép helyen sem a jelzésekkel,sem az útak minöségével nem volt bajunk.Ám korai volt az ez iránt érzett örömünk,mert hamarosan változott a helyzet...Az út a völgy végén belefutott egy meglehetösen nagy csalán mezőben.Az ekkor már zöld jelzés vállig érő csalánokon vezett tovább...Nem volt egyszerü ezeken átverekedni magunkat.Szerencsére a csalános rész nem tartott tovább kétszáz méternél.Itt beértünk végre egy erdőbe,így nem ért a forró napsütés,de így is elég nagy fülledtség volt.

Felfelé

Itt kezdödött az emelkedés a dombra.Nagyjából 300 méternek becsültük ennek a dombnak a magasságát.Annak ellenére,hogy jó volt az út és nem volt durva emelkedö,ez most valahogy sokat kivett belölünk.A fülledtség számlájára írtuk ezt.Odafenn még jódarabig az erdőben haladtunk,aztán két felé ment az út az eddig kiváló jelzések pedig elvesztek...Elindultuk a szimpatikusabbnak vélt úton.Egy szarvas ugrott ki az út melletti búzemezőből...a kilátás pedig fenetikus volt nyugat felé...Ám nem ez volt a jó út...

Hiába a csodás táj,nem ez a jó út

Visszamentünk hát az elágazáshoz és elindultunk a másik úton.Sokáig ezen sem láttuk az elveszett zöld jelzést,aztán egy fán a bokrok mögött megbújva észrevettük.Ez a másik volt tehát a jó út.Ezen haladva újra elvesztettük a jelzést.Ugyanis ahogy mentünk piros jelzést véltünk látni.Nekünk pedig a piros abszolúlt nem kellett,mi a Szennára vezető zöldön akartunk haladni.Hova tűnt tehát a zöld jelzés?Ekkor nem volt már mit tenni,elökellett venni a telefonos alkalmazást,amelyet az akut kímélvén nem akartam használni,de nem volt mit tenni.Ez aztán megmutatta nekünk,hogy a zöld jelzés valahol háromszáz méterrel ezelött lefordult jobbra.Visszamentünk hát,megtaláltul a leágazást.Persze itt sem jelezte semmi,hogy melyik a jó út.Ez a leágazás amúgy is egy alig észrevehető út volt.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Zselic lesüllyedt itt a Tolnai-hegyhát szintjére.Ugyanis eddigi túrázásaink során ott voltak a leggyengébbek a jelzések.

Az első vadászles,itt vesztettük el újra a jelzést

Na de a lényeg,hogy újra ráleltünk a helyes útra amely itt újra bevezetett egy hüvös erdőbe és immárr ereszkedtünk lefelé a domb másik oldalán.Kellemes szakasz volt ez,tán itt nem izzadtunk elöször a túra során.Leérve vadászlesek garmadája köszönt szembe,ezek elcsodálkozva ismét elvesztettük a jelzést...ezen a túrán immár harmadszor.Nem is tudom mi lehetett ennek az oka,a nagy fülledt melegben mi nem voltunk a toppon vagy valóban a rossz felfestések?Újra az alkalmazást hívtuk segitségül és ez újfent visszavezetett minket a jelzésre.Szerencsére ezekután már nem vesztettük el többé a jelzést.

Onnan szemből jöttünk le,de itt megyünk fel ahol már nincs erdő,csak meleg...

Ismét egy völgyben voltunk.Szenna már nem lehetett messze,ám valahogy mintha nem akaródzott volna neki közelebb kerülni.A völgy másik oldalán újra emelkedö következett,de itt már nem védtek a fák,nem volt erdő...A durva melegben erős uvb sugárzás közepette rendkivül szenvedtünk ezen a szakaszon és Szenna még mindig nem volt sehol...azthittem sosem érünk oda.Aztán kínkeservesen mégis elértük az apró Somogy megyei falucskát Szennát.Kedves emberek köszöntek szembe,érdeklödtek honnan jövünk,hova tartunk.Majd odaértünk a Skanzenhez.Ezért jöttünk.Szerencsére a bejáratnál ahol a jegyeket vettük hideg üditő is volt,így mielött beléptünk volna a szentélybe egy fa alatt egy hüvös helyen tökig izzadva elfogyasztottuk azokat.

A Szennai skanzen

A Szennai skanzen vagy ha úgy jobban tetszik,a néprajzi múzeum gyönyörü volt.Amit szomorúan konstatáltam az az volt,hogy rajtunk kivül nem volt itt senki...Vasárnap volt kicsivel dél után,úgy gondoltam ez a hely azért ennél többet érdemel.Aztán jöttek páran,de messze nem volt az a tömeg amit elözetesen mi vártunk.A skanzen egy utcácska pár házzal,a másik oldalán szép templommal,istálókkal.Minden házba belehetett menni,minden portán szét lehetett nézni.Valóban gyönyörü volt az 1978-ban létrehozott múzeum.Élveztük az itt tartozkódás minden percét.

Az egyik porta teraszán

Gergő a skanzenben

A templom is varázslatos volt,oda is belehett menni,Kellemes hüvös és meghittség volt odabenn.Magával ragadott a hely békéje.Mellette egy kis temető volt csupa-csupa régi sírokkal.Majd visszamenve az egyik portánál találtunk egy vendégkönyvet is,amelybe ha már eljutottunk ide bele is írtunk.Valóban nagyon csodálatos volt itt minden,maradtam volna itt még akár órákig is,de nekünk vissza is kellett jutnunk Kaposvárra,így nehéz szívvel hagytuk itt ezt a csodálatos helyet.

Írka a vendégkönyvbe

Ima...

Kiérve a skanzenből Szenna főutcáján elkezdtünk keresni egy kocsmát,hogy iszunk egy jó hideg sört (Gergő üditöt) mielött folytatnánk az utat.Ám nem volt már itt semmi kocsma.Így visszamentünk a skanzeni jegyárushoz és itt vettünk hideg üditöt.Mentünk kifelé a faluból a fő utcán,különféle emlékmüvek köszöntek szembe,itt is volt egy Emese álma szobor mint anno Dinnyésem.Azthittem csak ott van az országban ilyen,de itt is volt,igaz sokkal kisebb kiadásban.Kiérve Szennáról,úgy döntöttünk nem megyünk vissza a dombokra hanem az országúton megyünk át Kaposzerdahelyre.Úgy lett volna 5-6km,így nem volt egy sem.Meglehetősen közel volt egymáshoz a két település.Szerencsére.

Kaposszerdahely

Itt Kaposzerdahelyen aztán találtunk végre egy kocsmát amely nyitva is volt.Rögtön neki is estem egy atomhideg sörnek végre.Mennyei volt...Kicsit megpihenve itt folytattuk a túrát.A kocsma neve amúgy érdekes volt:Nevesincs kocsma.A település belterületén aztán újra ráleltünk a jelzett útakra.Innen már a piros+ vezetett tovább,be egészen Kaposvár főteréig.

Kiérve Szerdahelyről a jelzés bevitt a Kaposvár melleti Tókaji parkerdőbe.Végre újra hüvösön mentünk.Itt lényegében szinten ment az út a hüvösben,így ez a szakasz kellemes volt.Tavakhoz értünk.Négy óra elmúlt már,reggel kilenc után indultunk és még nem volt vége.Az egyik szépséges tavacskánál elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat.

Pazar kis tavacska a Tókaji erdőben

Tovább indulva a parkerdőben hamar Kaposvár területén találtuk magunkat újra.Kiérve az erdőből újra dombot kellett mászni ami normál körülmények között meg sem kottyan.Ám most a 32 fokos napsütéses fülledt melegben ez nem volt könnyü.Felérve újra Kaposvárnak valami kertvárosi részén lehettünk.Már utcákon vezetett a jelzés,majd beért egy erdőbe,ahol lefelé kellett menni.Aztán leértünk és ott találtuk magunkat újra a Cseri parkban ahonnan lényegében indultunk.Na akkor kövezkezett egy újabb pihenő egy hüvös helyen,levetettük a bakancsainkat is,hagy szellözőn a lábunk.Öt óra elmúlt a vonatig még volt kér óránk,elindultunk hát mégegyszer a városban kicsit körülnézni.

A csodálatos Kaposvár

Beérve a városba újra megállípitottuk,hogy ez egy gyönyörü város.Sőt...lehet ez a legszebb város amelyben valaha is jártunk...Így hát a vasárnap késő délutáni nagy melegben is élmény volt a város utcáin bóklászni.Még a hírhedt Tippmix Csabival is találkoztunk aki kaposvári.Kedvesek voltak a helyiek,akik mondták,hogy Kaposváron nem maradunk szomjasak amikor arról érdeklödtünk ez egyik kis kútnál,hogy ívóvíz-e.Aztán telt-múlt az idő visszakellett menni a vasútállomásra.

A szökőkútak városa

Kellemes emlékekkel a szívünkben búcsúztunk el Kaposvártól.A városba tényleg beleszerettünk.A Zselic is hozta a kötelezőt,meglehetösen szép tájegysége az országnak.A jelzésekkel itt-ott voltak ugyan gondjaink,de az összkép pozitívra sikerült.Megismertünk egy eddig számunkra ismeretlen helyet,gyalogoltunk vagy húsz kilométert a höségben.Úgy gondolom mindenképpen visszatértünk még Kaposvárra és a Zselicbe is amely egy új kiaknázatlan terület számunkra,ráadásul könnyen elérhető.Elképzelhető tehát a jövőbeni bakancslistáinkban szerepel majd a Zselic.

Az útvonal