Érdi meccstúra

 Március elsején esett meg ez a túra.Mással voltam elfoglalva,így most pótolom erről a beszámolót.Véget értek a felkészülési mérkőzések és amint beköszöntött a március folytatódott is a bajnokság.A mieink Érden folytatták a szezont.Útra keltünk Zolikával és mi is folytattuk a tavaly jól megszokott mecstúrákat.A fél 11-es vonattal indultunk és egy óra alatt értünk Érdre.A meccsig még két és fél óránk volt.Gondoltunk járunk egyet is zabálunk egy jót,de nem számítottunk sok jóra,ami annyit jelent nem nagyon reménykedtünk nyitva tartó ideáális kajázóhelyben.Voltak már ilye gondjaink ennél nagyobb városban is.Ám Érd kellemes meglepetést tartogatott.

Érd központja van bőven kajázó hely!

Egy jó helyen sikerült alaposan belakmározni,de a meccsig még mindig volt idő,így aztán sétára indultunk.Nem Érd a legszebb város amelyben valaha jártunk,de akadtak jó részek is.Nem mentünk túl messze azért elérhető távolságban tartottuk a focipályát.Gondolkodtunk,hogy a földrajzi múzeumba be-e menjünk,de félő volt,hogy elnézegetünk és elgelejtünk időben kimenni a meccsre.Így nem mentünk be,egy kávézót kerestünk még ahol húsz percnyi kávézés után elindulhattunk végre a pályára.Azt könnyen megtaláltuk és a lelátón elfoglaltuk a helyünket a csöppnyi érdi stadionban.

Jönnek be a csapatok

Meccs előtt mivel már jól ismer minket és viszonylag jó viszonyba vagyunk,oda jött hozzánk a klubigazgatónk pár szót beszélgetni,néhány hasznos infót megtudtunk a játékosok állapotáról.Aztán kezdődhetett a meccs.Hamar vezetést szereztünk,de hamar egyenlített is a hazai csapat.Újfent megszereztük a vezetést,de nem soká újra egál lett a mérkőzés.Így 2-2-es döntetlennel zárult az első félidő.Jöhetett a második.

Zajlik a meccs

Sokáig nem történt semmi a második félidőben,aztán a hajrában aztán újra megszereztük a vezetést.Percek voltak hátra,nőt az izgalom,a hazai csapat rohamozott a mieink védekeztek.Kibírjuk-e a nyomást és győztesen mehetünk-e haza,ez volt a kérdés.Izgultunk,de nem bírtuk az érdiek nyomását,így a három perccel a vége előtt újra egyenlített az ellenfél.Így aztán 3-3-as végeredmény született,ami idegenben nem rossz,de annak fényében,hogy háromszor is vezettünk a mérkőzésen és három percet kellett volna még kíbirni már nem tűnik olyan jónak.Mindegy ez van.Mehettünk vissza a városba.

Ott vagyunk fenn a lelátón Zolikával

Visszafelé is beültünk kajálni,így aztán ezen a napon alaposan bezabáltunk Érden...A kaja végén nem maradt más,kimentünk Érd felső állomásra,megvártuk a vonatunkat és este hétre már itthon is voltunk.Ez volt az év első meccstúrája.Úgy volt,hogy jön a többi,megyünk Pécsre és Nagykanizsára,ám mivel Móni bement a kórházba,így ezekre a helyekre most nem tudunk elmenni,pedig Nagykanizsára szívesen elmentünk volna...Móni előreláthatólag április elején jön majd ki a kórházból így a következő meccstúránk valószínűleg április 11-én lehet majd Siófokra.

Pasaréti döntetlen

 Úgy áll a dolog,hogy a november túra nélkül telik el.A következő túra terveink a Prédikálószék,a dorogi kilátó és a szivárványhíd és a pokoli stadion lenne.Szinte mindháromhoz,de az első kettőhöz mindenképp napos idő kell az élmény kellő megélése érdekében.Nyilván kilátókba nem jó menni borús,szürke vagy ködös időben.A novemberi hétvégék nem kényeztetnek el minket ebben,így ezek a túrák fokozatosan halasztódnak.El nem maradnak,mert majd ezekkel folytatjuk akár decemberben vagy alkalom adtán!Viszont ha túra nincs is jelenleg a meccstúrák aratnak idén.Alighanem úgy vonul majd be ez az év a történelembe mint a meccstúrák éve.Hiszen soha ennyi meccstúrán nem voltunk mint az idén.Viszont ebből is eljött az utolsó.A bajnokságnak rövidesen vége és az utolsó meccs már idehaza lesz.Az év utolsó meccstúráján Pasarét felé vettük az irányt!

Pasaréti Kolotkó szobrok

Ismét Zolikával vágtunk neki a bulinak.Érdekes,hogy a másik meccsre járó haverom aki szintén Zoli,nem tart velünk az idegenbeli mérkőzésekre.Közben az egyik játékos keresztanyja is bejelentkezett,hogy eljönne velünk,de mikor hívtam akkor már visszakozott.Na mindegy,mi mentünk ketten is.Kicsit túlbonyolították a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok útját,így azok nem mennek már be a Déli pályudvarra.Így Kelenföldön átkellett szállnunk és úgy jutottunk be a Délibe.Innen pedig gyalog vágtunk neki a II.kerületi Pasarétnek,szépen kényelmesen.Tudtam merre kell menni (én ne tudnám),jártunk már erre kisilliószor,Gergővel talán gyalog is.

Pasaréti templom

Nem volt jó idő.Dunaújvárosban még köd volt és hideg.Fél kilenckor indultunk,tízre a Déliben voltunk alaposan beöltözve.Ám Pesten nem volt köd,el volt ugyan borúlva,de különösebben hideg sem volt...Átmentünk a Városmajoron,majd a Szilágyi Erzsébet fasoron folytattuk tovább.Eldumáltuk az időt így nem tűnt fel a távolság.A Budagyöngye bevásárlóközponthoz érve úgy döntöttünk itt megkajálunk.Találtunk is egy remek vendéglátóhelyet az alagsorban ahol viszonylag olcsón kitünő kaját kaptunk és kedvesek is voltak mert megajándékoztak ingyen kávéval és kakaóval! Így meg is van az itteni törzshelyünk,ha majd újra erre járunk.Ezután vettük az irányt a pálya és Pasarét központja felé.

Sétány a pálya mellett

A központban egy-két Kolotko szobor és a templom szolgált látnivalóval,valamit az észak felé tornyosuló Budai-hegység.Itt volt valahol az Apáthy szikla is amit a házak takarásától nem láttunk.Hamar oda értünk a helyi csapat a Pénzügyőr SE pályájához még bőven volt idő,így mentünk még egy dupla 2km-es kört a kerületben.A pályára belépve sokkal rendesebbek és segítőkészebbek voltak a rendezők mint egy héttel korábban a Fradi sportközpontban...Így aztán hamar el is foglaltuk helyünket a vendégszektorban ahol az égvilágon kivül senki nem zavart.Később megérkeztek a "mieink" egy-két sportvezető eltiltott játékos és egy-két vendégszurkoló még.A csapatok melegítettek,sajna a mi csapatunk a tőlünk távolabbi térfélen melegített,esélyünk sem volt köszönni a játékosoknak.

A pasatéti pálya

Kezdünk!A piros-fehérek a mieink.

Elkezdődött a meccs,mindkét oldalon voltak helyzetek,támadások,akciók,de különösebb esemény nélkül telt el az első félidő.Nem született gól.A második félidőben hasonló ütemben folytatódott a mérkőzés,aztán a semmiből egy távoli lövéssel vezetést szerzett a hazai csapat.Egy null oda.Szaladhattunk az eredmény után.Szerencsére a mieink nem adták fel.Kapuja elé szegeztük a hazaiakat és kilenc perccel a vezető találat után sikerült is egyenlíteni.Innentől már a győzelemért mentünk.Továbbra is mi támadtunk többet.Egykapuztunk szinte,de nem sikerült bevinni a győztes gólt,így maradt az 1-1-es döntetlen,ami jó is meg nem is.Mindegy,ez van.Sajna a játékoskijáró is messze volt a vendégszektortól így most nem tudtunk senkivel sem lekezelni,úgy mint múltkor Ákossal a csatárunkkal.A végén még bementünk a helyi büféhez ahol hagymás zsíroskenyereket vettünk.Jó volt mert itt mindenki normális volt,nem úgy mint egy hete a Népligetben..

Zajlik a meccs

Nem volt más hátra most nem gyalog,hanem a 61-es villamossal visszamentünk a Délibe,onnan vonattal Kelenföldre majd ott tudtunk rászállni a mi vonatunkra.Sima volt a hazaút és fél hat után már itthon is voltunk.Mint mondtam nem igazán volt jó idő,ezért nem kombináltuk a meccset most semmi mással.A túra így is meg volt,mert a Déliből kimenni a pályáig meg ott két nagy kört menni az majd 8 kilométer volt.A meccstúrák ezzel az idei évre bezárultak.Valóban soha nem voltunk még ennyit meccstúrázni,de ezekkel is összegyűlt ezernyi élmény és végre olyan csapatunk volt amiért érdemes elmenni idegenbe is!A bajnokságból még egy meccs van hátra,írtam,hogy az már itthon lesz.Majd aztán lesz egy végződő szezon összefoglalom.A nem túl jó idő ellenére most is elvoltunk!

Kelenföldi pályaudvar

A nagy meccs

 Egy normális világban reggel felébredtünk volna Gergővel és már indultunk is volna Kozármislenyre az utóbbi évek legnagyobb rangadójára...de sajna ez egy nem normális világ.Gergő már nem lehet velem (legalábbis fizikailag) és engem megfosztott attól a mocskos hatalom amit a legjobban szeretek a túrákon kivül:a meccsrejárástól.Így aztán nélkülünk vivta meg a csapat az utóbbi hét-nyolc esztendő legfontosabb mérkőzését...

Régen volt annyira jó csapatunk mint mostanság... ezt ecseteltem a szezonzárós és a szezonkezdős bejegyzésemben is.A második helyen állunk a bajnokságban.Úgy indult az év,hogy hét pontnyira vagyunk az első helyezettől.Ebből a hétből kettőt már az első fordulóban sikerült is lefaragni,így már csak öt pont volt a hátrány.És most következett az első és a második csatája.Ha nyerünk tovább fogyhat a hátrány: két pontnyira!

A csapat az első meccsen az évben

Nehéz úgy beszámolni egy mérközésről,hogy ott sem vagyok,de ígértetet tettem rá,hogy ezzel a meccsel kiemelten foglalkozom,hiszen kiemelten fontos mérkőzésről van szó.A tudósitások alapján tudok csak szemezgetni.Az első félidő a hazai csapaté a Kozármislenyé volt,de nem tudtak nagyon elhúzni tőlünk,igaz egy gólt berámoltak és így 1-0-ás hátránnyal mentünk pihenőre.A második félidő aztán a mienk volt.Nyomtunk is rendületlenül és sikerült is egyenlíteni!Továbbra is uraltuk a mérkőzést,de újabb gólt nem sikerült berámolni,de nem is kaptunk.Így maradt az 1-1-es döntetlen ami alapjában egy nagyon szép eredmény,de...

Harcban...

De sajnos az öt pont hátrányból így nem sikerült faragni és innentől kezdve sorsunk nem is a saját kezünkben van.Csak akkor tudunk majd közelíteni,ha a mislenyiek valahol botlanak,mi meg sehol!Így valószínűleg a bajnoki cím elúszni látszik,de szemrehányás természetesen nem érheti a csapatot.Mert mondom ez egy nagyon szép és jó eredmény,döntetlenezni ott ahol majd mindenki kikapott.Szóval ez dicséretes teljesítmény.És mivel a mögöttünk álló csapat kikapott,tekintélyes az előnyünk a harmadik helyezettel szemben,gyakorlatilag borítékolható szezon végén a második hely,bár még messze a vége.

Ez volt

Egy normális világban ezekben a percekben utaznánk haza a meccs és a kirándulás friss élményeivel,de ezeket annélkül elvették tőlünk,hogy oda adták volna...Mivel így alakult és nem volt más,e meccs tiszteletéül felújítottam kicsit Gergő emlékfalát.Mivel Móni ápolásra szorul betegsége végett,becucoltattuk az én nagy szobámba én pedig birtokba vettem Gergő egykori szobáját.Ide átpakoltam az emlékfal kellékeit és tettem fel a falra az ágyam fölé.

Na így alakult.Én innen,Gergő odaátról drukkol a csapatnak amely most is remekül helytállt a legnagyszerűbb ellenfél otthonában is!

Gergő felújított emlékfala (csak az egyik,van egy túrázós is)

Atombiztos meccstúra

Rövid időn belül a második meccstúrára készültünk,annál is inkább,mivel idén már nem nagyon lesz esély rá,mert csapatunk nem nagyon játszik közeli,könnyen elérhető városokban az őszi idényben.Paksra készültünk ami közel van és könnyen el is érhető tőlünk.Természetesen most is összekötöttük a kellemest a hasznossal,hiszen kirándultunk is egyet.Úgy döntöttünk Paks álltalunk eddig nem ismert részein fogunk egyet csavarogni,mielőtt elmennék a stadionba a meccsre.Nem kellett korán kelni és indulni,hisz nagyjából háromnegyed óra az út Paksra.Így aztán fél 1-re értünk az atomvárosba.Rögtön elsöre belebotottunk a Kozármisleny FC csapatába,akik az egyik ellenfelünk a bajnokságban.Úton voltak Kecskemétre,ők ott játszottak bajnoki mérközést és éppen Pakson tartottak egy pihenőt.

Nyugis kisváros

Elöször bemetünk a busz pályaudvar melletti Tesco áruházba némi pékáruért és innivalóért.Aztán nekivágtunk a városnak.Annak déli része felé vettük az irányt,hisz ezt a részt ismertük kevésbé.Az utcákon teljes volt a nyugalom,ilyenkor vasárnap ebéd után szinte kihalt volt a város.Felfelé vettük az irányt a település nyugati része felé,ami egy kisebb dombon helyezkedett el.Tiszták és rendezettek voltak a terek és az utcák.Nem volt már kibírhatatlanul meleg sem.Mentünk amerre a lábunk vitt.Jelzett utak is voltak erre,többek között erre hagyja el a várost a piros jelzés,ami majd egyszer kelleni fog nekünk a Paks-Vajta túrához.Valami tulipán házak között haladtunk.Gergő mondta,mivel utána nézett,hogy ezek itt azért tulipán házak mert az erkélyek kialakitása és a festések tulipánokat idéznek.Rájuk nézve,némi hezitálás után végül is igen,észre lehetett venni,hogy ezek tulipán házak.

Szökőkút van,ember nincs

Elértünk egy parkba,ahol senki sem járt.Egy szökőkút üzemelt ugyan itt,de embereket nem láttunk.Azthittem ez valami szellempark talán,de aztán egy sakk(!) emlékműre akadtunk,gondoltam akkor ez biztosan a sakk park.Nem láttam még ilyesmit máshol.Ez a sakk olimpia emlékműve volt és nem volt csúnya.Tőle nem messze a hüvösben padok voltak.Itt megpihentünk kicsit és elfogyasztottuk a Tescoban vásárolt pékárukat és italokat.

A sakkemlékmű

Pakson összesen négy tízemeletes ház van.Továbbmenve ráakadtunk háromra.Aztán mentünk tovább nyugat felé.Egy sporttelep volt ott,gondosan elkerítve azon belül meg kicsi stadion.Na nem,mi nem itt játszunk ma.Eszembe jutott aztán,hogy ez egész biztosan a Paksi SE sportelepe,mi pedig ma a Paksi FC II.-vel játszunk,na és persze nem itt.Körbejártuk a sportelepet,aminek a hátsó részén klassz salakos teniszpályák voltak.Itt újabb parkra akadtunk és egy cirkuszra,amely távol a világ zajától vert fel sátrat itt.Kiváncsi lettem volna,ide a világ végére hányan jönnek el előadásra?Visszafordultunk kelet azaz a város felé a sporttelep másik oldalán.Itt meg volt a helyi strand,amely hiába a kellemes nyár végi idő,már zárva tartott.Mentünk tovább...

A hátsó park

Itt találkoztunk azzal a bizonyos piros jelzéssel.Nyugtáztuk,hogy majd a vajtai túránk erre fog vezetni.Visszeérve a városba,megláttuk arébb a negyedik tízemeletes házat.Majd egy lottózó épületére csodálkoztunk rá,amely olyan volt mint egy kisebb-fajta palota.A város erre nagyon nyugis volt és rendezett.Azt beszéltük Gergővel,hogy tulajdonképpen szívesen laknánk itt.Mentünk tovább immár lefelé ebből a fenti városrészből.Újabb látnivaló következett,a Paks fő látképévé vált Makovecz templom.Közelebbröl is megnéztünk,valóban remekbe szabott építmény volt!Be éppen nem lehetett menni,de benéztünk,láttuk fából van minden...

A Makovecz templom

Innen aztán már lent,visszafordultunk észak felé.Elértük hamarosan a buszállomás környékét és mellette a Tescot,ahová ismét bementünk hideg üditöért.Innen tovább indulva a város északi részébe,más ismert helyeken át vitt az utunk.Mivel a meccsig még volt némi idő,úgy döntöttünk,hogy a könyvtárnál lemegyünk a Dunához.A könyvtár mögött eldugva ráakadtunk a helyi piacra is.Megállapitottuk,ebben a városban minden van,csak éppen jól elvan dúgva...A Duna persze Paksnál is nagyon szép volt,kicsit pihentünk,körbe néztünk,megmosakodtunk a kellmes vízben aztán indultunk a stadionhoz.

A Duna Paksnál

Na persze a stadion is jól elvan dúgva Pakson,persze nem nekünk.Pofon egyszerűen odataláltunk.Az oda vezető út pedig a Sárgödör-tér mellett haladt el,így benéztünk oda.Ugye itt májusban voltunk a pincefalvas túra keretein belül.Ez is egy ilyen Pincefalvas skanzen rész Pakson.Át mentünk hát rajta.Jó pár házból/pincéből érzödött a cefre szaga,amely számomra édes emlékeket idézett,hiszen ilyen szagok voltak hajdanán apám pincéjénél is...

A Sárgödör-tér egyik utcája

  Hamarosan kiértünk a Sárgödör-térröl és nem kellett sokat menni amikor feltünt végre a stadion.Ez is belekerült az országos stadion programba,hiszen éppen mostanság újították fel.A lelátókat betonozták és tették fedetté.Kivülről ebből ha sok nem is,de azért látszodott valami.Odaérve meglepetten konstatáltuk,hogy nem kell fizetni a belépöért,ingyen megtekinthetö a mérközés.Ez aztán azért volt dühitö,mert egy éven belül ez már a második olyan hely volt ahol nem kértek belépőt,miközben itt nálunk Dunaújvárosban 1000Ft egy meccsjegy...

A paksi stadion még kivülröl

Belépve,egy szép pofás kis stadion fogadott.Három lelátó készen volt,csak még nem volt átadva.Mi itt a negyediken találtunk helyet,amelyen szerencsére kellemesen hüvös volt.Közel voltunk a játékoskijáróhoz és a kispadokhoz is.Kellemes atmoszférájú volt a stadion.Ha most épülne nálunk Dunaújvárosban stadion,valószinüleg az is valami ilyesmi lenne,de már felépült korábban és jóval nagyobb ennél.

Belülröl a paksi aréna

Vonulnak ki a csapatok

A meccs maga jó volt,különösen az első félidö,ahol is remekül játszottunk és 2-1-es vezetésre tettünk szert.Gondoltuk talán megnyerhetjük a mérközést.Ám a második félidőre nagyot változott a játék képe.Képtelenek voltunk egy valamire való támadást felépíteni,aminek aztán az lett a vége,hogy az ellenfél kiegyenltett. 2-2,a végén pedig annak is örülni kellett,hogy nem kapunk ki.Így maradt a döntetlen és végül is jól szórakoztunk.

Zajlik a mérközés

Meccs után visszaindultunk a buszállomásra,ahová 30 perc alatt le is értünk gyalog.Izgultunk,hogy elérjük-e a buszt.Elértük,söt még várnunk is kellett.

Aztán jött és este nyolcra már itthon is voltunk.Jó kis nap volt ez is!

a paksi aréna