Hál isten továbbra is remekül szerepel a csapatunk a bajnokságban.Kerek egy éve,hogy veretlenek vagyunk és jelenleg újoncként a negyedik helyen állunk a 16 csapatos mezőnyben.Mi sem természetesebb,hogy elmentünk a következő idegenbeli meccsre is.Ez pedig Kaposváron került sorra,maga a Kaposvári Rákóczi volt az ellenfelünk amely a bajnokság egyik legerősebb csapata.Nem sok jóra számítottunk,de reménykedtünk benne,hogy sikerül megőrizni a veretlenségünket.Ahogy mindig most is ötvöztük a meccstúrát mással.De most rendes túrával nem tudtuk.Lehet ugyan Kaposvár környékén is jókat túrázni,de meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés,délután egykor,így aligha lett volna idő egy kisebb túrára is.Így városnéző túrát szerveztünk be.Zolika még nem volt itt,nekem pedig újra jó volt visszatérni egy Gergő nyomábanos helyre.Alig több mint hét éve voltunk itt Gergővel egy remek túrán...
Vonattal jöttünk,de nem ezzel a kis csühössel
Már a hajnali vonattal elindultunk,így korán már fél kilenc után Kaposváron voltunk egy viszonylag kényelmes utazás után.Esőre állt az idő,gyengén szemerkélt,de mondták is erre a napra a csapadékot.Ez persze nem tántorított el minket.Megérkezés után a vasútállomás melletti busz pályaudvar felett (és a síneken) átívelő csoda hídat néztük meg.Erről mesélt egy kollegám,mondta ne hagyjuk ki,meg hát amikor Gergővel hét éve itt jártunk,akkor ez még nem volt itt.Valóban egy szép érdekes híd ívelt át a pályaudvar felett amelyre lifttel is fellehetett menni,odafenn pedig egy sétány és bicikliút is volt.Na és jó kilátás is.Megérte megnézni.Ezután vettük az irányt a belváros felé.
A csodahíd
Emlékeztem rá,hogy Kaposvár egy szép város és valóban ahogy haladtunk be a belvárosba az egyre jobban hulló eső ellenére is,most is az volt.Útközben szép szobrokat és épületeket csodáltunk meg és fotóztunk,majd a főtéren a székesegyház és a városháza mellett a most is münködő szökőkútak szolgáltatták a látnivalót.Úgy döntöttünk mivel nem hoztunk most semmit,valahova beülünk egy kávéra és némi reggelire.Ezt egy itt található Lipóti pékségben tudtuk megejteni.Kijövet folytattuk a sétát.Esett ugyan az eső,de olyan elfogadható mértékben.Csendes kis eső volt.Kilyukadtunk a helyi plázánál,majd a Tesconál.Innen aztán újfent a belváros irányába fordultunk.
Itt is fotozkódtunk Gergővel anno...
A főtér a városházával
A székesegyház a szökőkúttal
Lassan haladtunk és közben azért ment az idő és egykor meg kezdődött a meccs.Úgy döntöttünk keresünk valami éttermet és megkajálunk.Ám hiába jártuk be keresztül kasul a belvárost az éttermek zöme zárva volt,vagy olyant találtunk ami a mi pénztárcánknak már sok..így csak egy kis boltban vettünk pogácsát.Jobban rájött az eső,de még mindig nem volt vészes.Közben azért akadtak látnivalók a belvárosban,főleg a "sóhajok hídja" az egyik utcában.Itt is fotózkodtunk annak idején Gergővel most sem hagytuk ki.Aztán egy rég nem érzett érzést éreztem...mintha valaki simogatta volna a hátam....Gergő itt volt most velem,azonnal tudtam.A híd klassz volt most is.Ezután lassan elindultunk a stadion felé.Nem kellett nagy tudás eltalálni oda,hiszen ebben az utcában volt,igaz vagy másfél kilométerrel arébb.
A szépséges belvárosban
A sóhajok hídján
Korán oda értünk.Még volt 50 perc a meccsig,kicsit körülnéztünk a környéken.Egy templom adta a látnivalót,meg a stadion melletti gyárépületek.Nem tudtuk milyen gyár lehetett.Végül aztán bementünk a stadionba.Az egy kicsit régimódinak tűnt,de nem volt rossz.Meglepett,hogy a székek tiszták voltak a wc pedig első osztályú.Csak a hazai szektorba tudtuk jegyet venni,de úgy ültünk,hogy senkit ne zavarjunk azzal ha a a mi csapatunknak szurkolnánk menetközben.Nagy nehezen aztán elkezdődött a meccs.Az eső ellált,de fedett lelátón ültünk amúgy sem zavart volna,de így legalább a játékosokat sem zavarta.
Belesés a stadionba
Mi vagyunk az elsők a lelátón!
Két nagy helyzettel kezdett a Kaposvár,de aztán fokozatosan lendültünk mi is bele a játékba és már többször birtokoltuk a labdát mint a hazaiak.A félidőben azonban nem esett gól.A második játékrészben kicsivel aktívabbak voltak a hazaiak,de nekünk volt meccslabdánk,de kihagytuk.Ezt követően egy erősen vitatható tizenegyest kapott a hazai csapat amiből megszerezték a vezetést.Mi nem adtuk fel! Becserélték a csapatkapitányunkat aki összefogta és irányitotta a csapatot ahogy azt kell.Egyre-másra támadtunk,de fogyott az idő.Már a hosszabitásban jártunk,de kegyetlenül nyomtunk egy kapufát eltaláló lövésünk akadt.Én már feladtam,úgy gondoltam megvan az első vereség.Szerencsére a csapat nem adta fel és a legutolsó támadásunkat siker koronázta!Éppen a kapitány talált be! Számunkra hatalmas boldogság volt a pontmentés és a csapatot meg dicséret illeti,hogy nem adta fel és ment előre az utolsó pillanatig.Így továbbra is veretlenek maradtunk!
Kőkemény csata!
A végeredmény
Két és félóránk maradt a vonatig.Úgy gondoltuk csak megebédelünk valahol.Emlékeztem,hogy a helyi Tescoban van egy étterem.Így áttrappoltunk a belvároson és sikerült egy jót ebédelni.Újra eleredt az eső.Még kicsit sétálgattunk a kaja után majd elindultunk a vasútállomásra.Minden különösebb gond nélkül hazaértünk este fél kilencre.
Jó volt visszatérni Kaposvárra az különösen jó,hogy Gergő jelzett,hogy ott van velünk!A meccs is jó volt és izgalmas a csapattal elégedettek voltunk,nagyon tetszett,hogy nem adtuk fel vert helyzetből sem.Így aztán kellemes érzésekkel és emlékkel térhettem nyugovóra.Most másnap reggel pedig írom a blogbejegyzést,amit itt és most befejezek.
Zolikával a kaposvári stadionban
Felfedeztük az év szobrát is Kaposváron,hatalmas a felírat!
Az évszázad meccséről,az ott történtekről már többször is volt szó ebben a blogban.De mivel ma van a 10 éves évforduló,így megérdemel egy külön bejegyzést.Köztudott rólam,hogy több mint negyven éve drukkolok szülővárosom csapatának,hívják azt bárhogy,vagy szerepeljen akárhogy akármelyik osztályban.Tesóm vitt ki hét éves koromban először a meccsre és én ott ragadtam örökre.Sok,nagyon sok élmény összegyűlt és lehetne bőven válogatni ezekből is,pár le is van írva a blogban,mégis szinte az élre kívánkozik a 2014 november elsejei mérkőzés.Nem ekkor volt a történelemben a legjobb csapatunk,sőt a kiesés ellen harcoltunk a legmagasabb osztályban az NB I.-ben!Ki is estünk szezon végén,de ekkor még éltek a remények,hogy sikerül bentmaradni.A Pécs csapata érkezett ezen az őszi napon az esti meccsre ahogy mindig Gergővel sétáltunk ki a stadionba.Ahol aztán elfoglaltuk szokásos helyünket.
Nem voltunk sokan a mérkőzésen,bár jóval többen mint manapság.Izgultunk mert egy esetleges győzelem esetén elmozdulhattunk volna a kiesőhelyről.Ehhez képest az első félidőben csetlettünk,botlottunk és az ellenfél meg is szerezte a vezetést és 1-0-ás hátránnyal zártuk az első félidőt.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,de azt nem gondoltuk,hogy egy olyan félidő fog jönni amit soha nem fogunk elfelejteni...
Az a gólöröm...
Óriási küzdelem alakult ki a második félidőben a csapatunk rendkivüli akarással vetette ebbe bele magát.Meg is lett az eredménye mert nem soká egyenlítettünk!Ám mire megnyugodtunk volna újra az ellenfél vezetett.De nem adtuk fel és óriási szívvel ismét sikerült az egyenlítés.Extázis körüli állpotok kezdtek kialakulni a lelátón,nagyon izgultunk Gergővel.A meccs jó volt és eseménydús.Ekkor lépett pályára csereként nagy kedvencünk a színesbörű játékos Goldslove.Egyre jobban játszott a továbbra is hatalmas szívvel küzdő hazai csapat és az egyik támadásnál hét perccel a meccs vége előtt Goldslove-hoz került a labda.Úgy tűnt elügyetlenkedi az akciót,csetlett,botlott de valahogy olyan szerencsésen pattogott a labda,hogy az rendre nála maradt.Lyukat rúgott majd ismét hozzá pattogott a labda és másodszorra némi szerencsével ugyan,de jól eltalálta a játékszert.Olyan jól,hogy az bement a Pécs kapujába!Ezt pedig gólnak hívják!Vezettünk 3-2-re! Olyan fajta extázis és gólöröm lett urrá a lelátón amilyent soha nem tapasztaltam.Sem előtte,sem azóta,pedig írtam a meccsjárásom már nem is negyven,hanem lassan ötvenéves történet lesz!Elképesztően üvöltöttünk én is teli torokból,hogy góóóóól,góóóóól.Extázis volt,felejhetetlen pillanat.Ránéztem Gergőre ő is üvöltött,mindenki és tapsolt is.Óriási volt.Nem felejtem el soha.
Gergő még élt sokáig felemlegettük ezt a meccset és ezt a gólörömöt.Aztán Gergő távozása után sem felejtettem el,hiszen az egyik legnagyobb meccs élményünk és emlékünk.És most a tízéves évforduló is eszembe jutatta.A sport az elmúlt több mint negyven évben sok-sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg és öröm,hogy ebben sok hazai élmény is van,hiszen volt és van nekünk még kézilabda és jégkorong csapatunk is.És egy nagy élményért nem kell,hogy a legjobbak legyünk,sőt sokkal értékesebb egy dolog,egy olyan amikor gyengébbként verünk egy erősebb ellenfelet.Ez volt számunkra az évszázad meccse,pedig ugye 2000-ben magyar bajnokok is voltunk.Soha nem felejtem el és úgy érzem Gergő is magával vitte ennek az emlékét....
Érdekesség még,hogy szezon végén Golslove távozott.Más csapatokban játszott,de aztán éppen az idén visszatért hozzánk.Így régi kedvenc játékosunk ma is e sorok írásakor nálunk játszik ismét!
Márciusban már jártunk itt egy meccstúrán.Akkor törölték el azt a tetves védettségi kártyát amely megfosztott a meccsektől és ettől kezdve mehettünk újra.Akkor 1-0 arányban megnyertük a mérkőzést.Most az új bajnokságban újra összehozott a sorsolás a Monorral.Mivel jó tapasztalataink voltak az egész buliról,úgy döntöttünk,hogy legközelebb is eljövünk.Úgy terveztük ha már eljövünk ide újra akkor összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk egy kisebb túrára a közeli pincefaluba a Srázsahegyre és a Strázsahegyi kilátóhoz is.Így advent első vasárnapjának hajnalán ködös sötétségben vágtunk neki az útnak Zolikával.Most is Kelenföldön és Kőbányán kellett átszállni,mivel vonattal mentünk Fél kilencre oda is értünk Monorra.Gyors vízelés után indulhatott a túra a Monori pincefaluba.
Kőbányán volt annyi idő,hogy benéztünk a Kökibe.Ezt láttuk.
A piros4 jelzést követtük,azaz csak követtük volna,mert nem volt egy száll sem...Felkészültem,így az utcanevek alapján tudtunk tájékozodni azok szerencsére jól kivoltak jelezve.A monori utcákon haladva hamar beértünk a belvárosba.Ha még nem mondtam volna Monor ugyanis egy város.Tájegységileg érdekes dolgot olvastam mégpedig azt,hogy a Monor-Inártsi dombságban van!Bevallom én még ezt a kifejezést így nem hallottam.A Wikipédián olvastam amit bárki szerkezthet,így fentartással fogadom ezt az elnevezést.Mondom én ilyen dombságról még nem hallottam,így ebben a blogban Monor marad a Gödöllői-dombság és az Alföld határán,de én a dombsághoz sorolom be inkább.Amúgy 25 km-re van a fővárostól és 18 ezren lakják.Tehát olyan Paks méretű város.Múltkor nem tudtuk,de most a belvárosba érve kicsit megláttuk a szépségét is a szürke novemberi idő ellenére is.
A monori református templom
A bekvárosban két templom nézett az utcán átellenben egymással farkasszemet.A fehér a református,a sárgás-barnás pedig a katolikus templom volt.A református templom égtelen harangozása közepette értünk oda.Hosszú percek kellettek hozzá mire a harangozás abbamaradt.Ám ekkor rázendített a katolikus templom...Nem gondoltam,hogy a harangjáték fesztivál kellős közepébe csöppenünk.De végül is jó volt.Bár az utunk nem arra vezetett,de tettünk egy rövdike kitérőt a katolikus templom irányába,mert valami adventi forgatag készülödött itt.Hát ezt megnéztük,titkon reméltük,hogy lesz valahol forralt bor,de még nem volt nyitva semmi.
Katolikus templom
Az adventi forgatagnál legjobban egy életnagyságú jegesmedve nyerte el legjobban a tetszésünket.Természetesen közös fotóra invitáltuk a macit aki készségesen belement a dologba.Még körülnéztünk eztán,majd visszamentünk az eredeti utunkra.Az pedig elhaladt a helyi buszpályaudvar és a piac között.Ekkor láttuk meg az első turistajelzést és innentől kezdve már felvoltak festve a jelek.Kiértünk a belvárosból egy hosszú utcán,erre a szürke,ködös időben sok látnivaló nem akadt.
Fotó a macival
Egy temetőhöz értünk,amelyet az utca ketté vágott.De a mi utunk eleve letért balra és a temető mellett haladt.A ködös időben a fákkal teli temető elképesztően misztikus hangulatot árasztott.Megkapó volt a látvány!Az út jobbra fordult és itt búcsút vettünk a piros4 jelzéstől és egy kék bringajelzést követtünk amely megfelelően felvolt festve.Persze még Monoron voltunk és én az utcanevekre is figyeltem,.Még egy kis ideig a misztikus temető mellett haladtunk majd az utunk ketté ágazott,mi a bal oldali ágat követtük.Pár száz métert követően elértük a monori pincefalut.
Misztikus temető
Az első utca a pincefaluban
Hány pincefaluba is voltunk eddig?Ugye jártunk a Bölcskeiben.Aztán jártunk Pakson a Sárgödör-téren amely szintén egy pincefalu.Dunaföldváron a Burgundy utcában és Mecseknádasdon a pincesoron.Ám a monori pincefalu mindegyiknek odavert!Szebb volt bármelyiknél és a ködös időben még fantasztikusabb hangulatot árasztott.Na és nem volt kicsi!Járkáltunk az utcákon amelyeken több jelzést is vezetett és csodáltuk a szebbnél szebb pincéket és présházakat.Hideg volt,köd,szürkeség,de így is csodás volt a pincefalu!
Pincefalu részlet
Szebbnél szebb házak
Hosszas járkálás után a Szent Orbán térre értünk,ahol takaros pihenő/park volt.Padok,asztalok és valami digitális kijelzős valami.Ami valamit mutatott is,de a münködésére nem sikerült rájönnöm.Itt volt még Orbán pápa szobra is.Majd kicsivel arébb egy nem akármilyen szép játszótér is volt.Itt is voltak padok,asztalok,wc(!) és szép fa játékok.A játszótér gondosan el is volt kerítve így a gyerekek teljesen biztonságban játszhattak itt.Lenyügöző volt!A rossz idő miatt persze most nem volt itt senki.Mi pedig folytattuk az utat a Strázsahegyre amely Monor legmagasabb pontja volt a maga 190 méterével.A kilátó volt a célunk,bár boritékolható volt,hogy ebben az időben nem fogunk látni semmit.
A Szent Orbán tér egy szelete
A játszóteres park az a zöld hátul a wc
Nem soká emelkedésbe kezdett az út.Ez volt az első emelkedő ezen a túrán.Hát nem merített ki.Nem okozott problémát a csodás pincék között felmenni a Strázsahegyre.Jól kivolt jelezve a kilátóhoz vezető út,jelzésekkel és táblákkal is.Tényleg csak felsőfokon beszélhetek a monori pincefaluról!Egyetlen egy bajunkat az idő jelentette.Nem volt jó idő.Elsősorban a köd volt zavaró,amelyet ugyan szeretek,mert kedvelem a misztikus túrákat.De erdőben,nem pedig itt a pincefaluban.Nem soká megpillantottuk a kilátót!
Feltűnik a kilátó a ködben
Nem tartott sokáig odaérni a kilátóhoz.Úgy tűnt a kilátó tövében is egy park épül.De még szemmel láthatóan épült,még nem volt kész.A kilátó maga a pihenőszintekkel hat szintes volt és lényegében három emeletes.Zoli azt olvasta,hogy 22 méter magas,de szemmel láthatóan nem volt annyi.Én inkább 12-15-nek becsültem.Vas szerkezetű volt,lábrácsos lépcsők vezettek fel.A párás időben kicsit csúszott ugyan,de rendben volt.Odafenn aztán némi imbolygást érzékeltünk.Utoljára még a fonyódi Sipos-hegyi kilátó ingott,ott meg több mint két éve jártunk.Igy az ingás szinte az újdonság erejével hatott ránk és nem adott éppen biztonságérzetet...
A kilátó közelebbről
Zolika a kilátóban
Ahogy az boritékolható volt a kilátásunk a köd miatt egyenlő volt a nullával.Így arra gondoltunk Zolikával,hogy egy nap majd visszajövünk.Ha majd újra itt játszik a Dunaújváros és ha az remélhetőleg nem november végén lesz újra...Mindezek ellenére,ingás és nulla kilátás, fentvoltunk vagy jó negyedórát.Zavaró volt a kilátó ingása.Húsz éves a kilátó és balesetről még nem hallottunk,így úgy gondoltuk az ingás ellenére mégis biztonságos a kilátó.Legyen így.Szóval majd alkalom adtán visszajövünk...
Kilátás nem volt,így egy szelfit löttünk a kilátóban
A kilátó után visszafelé irányt vettünk,hiszen a meccsre jöttünk elsősorban és az egykor kezdődött.Már 11 óra közeledett így oda is kellett érni.Visszafelé azon a játszótéren leültünk a hidegben és megettük a kajánkat.Míg mentünk nem fáztunk,de leülve érezni lehetett,hogy nem éppen kellemes az idő.Így hamar indultunk is tovább.Innen már nem arra amerről jöttünk,hanem a helyi stadion irányába.Érdekes volt,hogy köd volt meg város,sok utca,pincefalu,de ezen a túrán mégsem tévedtünk el egyetlen egy percre vagy méterre sem.Ugye ilyenek olykor előfordulnak,de itt hiba nélkül mentünk.
Búcsú a pincefalutól
Vissza irányba nem tűnt olyan hosszúnak az út mint idefele.Így mindössze félórás járás után elértük a Vejko éttermet,ahol márciusban is kajáltunk.Mivel még volt némi idő a meccsig beültünk.Egy kávét ittunk,majd én egy gulyást Zoli meg egy almalevest nyomott le.Kicsit meg is melegedtünk majd indultunk a közeli stadionba.A monori stadionba már másodszor jártunk.Gond nélkül bejutottunk és azon térfélnél álltunk ahol a mieink melegítettek.Már ismertek néhányan így köszöntek is amikor megláttak.A mérkőzés kezdetére kb.120 néző gyült össze.Kezdődhetett a meccs!
A monori stadion
Melegítenek a mieink
A mérkőzés nagyjából úgy alakult ahogy márciusban is.Némi fölénnyel kezdtünk.Aztán szereztünk egy gólt majd kihagytunk egy tizenegyest.Ez pedig az ellenfelet hozta fel,amely kapaszkodott az egyenlítésért.Mi pedig izgultunk,de a csapat állta az ellenfél rohamait.Sőt nagyobb helyzeteink nekünk voltak.Végig izgalmas csatában végül is sikerült 1-0-ra nyerni,ugyanúgy mint tavasszal.Így tehár győztesen hagyhattuk el a csapat a pályát mi pedig a stadiont!Könnyen visszataláltunk aztán már az állomásra,a helyi sparban még vettünk útravalót.Ma simán gond nélkül,jó meleg vonatokban utazva már fél hétre haza is értünk.
Zajlik a meccs
Talán először fordult elő a történelemben,hogy meccstúrát ötvöztünk túrával azaz egyszerre egy napon volt a kettő,amely így eggyé vált.De nagyon is jó volt így.Monoron sok érdekességet láttunk a pincefalu lenyügöző volt a meccs pedig színvonalas és izgalmas.A ködös nyirkos idő ellenére remekül éreztük magunkat.A túra maga nem volt hosszú,mi olyan 10 km-nek becsültük.Így tehár ez volt az év 22-ik túrája (és ha jól számolok hetedik meccstúrája).A mostani tíz kilométerrel 337,3-nál tartunk,ez pedig 15,331-es átlagot jelent.Jó buli volt ismét!
Egy normális világban reggel felébredtünk volna Gergővel és már indultunk is volna Kozármislenyre az utóbbi évek legnagyobb rangadójára...de sajna ez egy nem normális világ.Gergő már nem lehet velem (legalábbis fizikailag) és engem megfosztott attól a mocskos hatalom amit a legjobban szeretek a túrákon kivül:a meccsrejárástól.Így aztán nélkülünk vivta meg a csapat az utóbbi hét-nyolc esztendő legfontosabb mérkőzését...
Régen volt annyira jó csapatunk mint mostanság... ezt ecseteltem a szezonzárós és a szezonkezdős bejegyzésemben is.A második helyen állunk a bajnokságban.Úgy indult az év,hogy hét pontnyira vagyunk az első helyezettől.Ebből a hétből kettőt már az első fordulóban sikerült is lefaragni,így már csak öt pont volt a hátrány.És most következett az első és a második csatája.Ha nyerünk tovább fogyhat a hátrány: két pontnyira!
A csapat az első meccsen az évben
Nehéz úgy beszámolni egy mérközésről,hogy ott sem vagyok,de ígértetet tettem rá,hogy ezzel a meccsel kiemelten foglalkozom,hiszen kiemelten fontos mérkőzésről van szó.A tudósitások alapján tudok csak szemezgetni.Az első félidő a hazai csapaté a Kozármislenyé volt,de nem tudtak nagyon elhúzni tőlünk,igaz egy gólt berámoltak és így 1-0-ás hátránnyal mentünk pihenőre.A második félidő aztán a mienk volt.Nyomtunk is rendületlenül és sikerült is egyenlíteni!Továbbra is uraltuk a mérkőzést,de újabb gólt nem sikerült berámolni,de nem is kaptunk.Így maradt az 1-1-es döntetlen ami alapjában egy nagyon szép eredmény,de...
Harcban...
De sajnos az öt pont hátrányból így nem sikerült faragni és innentől kezdve sorsunk nem is a saját kezünkben van.Csak akkor tudunk majd közelíteni,ha a mislenyiek valahol botlanak,mi meg sehol!Így valószínűleg a bajnoki cím elúszni látszik,de szemrehányás természetesen nem érheti a csapatot.Mert mondom ez egy nagyon szép és jó eredmény,döntetlenezni ott ahol majd mindenki kikapott.Szóval ez dicséretes teljesítmény.És mivel a mögöttünk álló csapat kikapott,tekintélyes az előnyünk a harmadik helyezettel szemben,gyakorlatilag borítékolható szezon végén a második hely,bár még messze a vége.
Ez volt
Egy normális világban ezekben a percekben utaznánk haza a meccs és a kirándulás friss élményeivel,de ezeket annélkül elvették tőlünk,hogy oda adták volna...Mivel így alakult és nem volt más,e meccs tiszteletéül felújítottam kicsit Gergő emlékfalát.Mivel Móni ápolásra szorul betegsége végett,becucoltattuk az én nagy szobámba én pedig birtokba vettem Gergő egykori szobáját.Ide átpakoltam az emlékfal kellékeit és tettem fel a falra az ágyam fölé.
Na így alakult.Én innen,Gergő odaátról drukkol a csapatnak amely most is remekül helytállt a legnagyszerűbb ellenfél otthonában is!
Gergő felújított emlékfala (csak az egyik,van egy túrázós is)
Egy nem mindennapi nehézségű szezon után egy új kezdődik a hétvégén.Talán egy kicsivel derűlátóbb vagyok mint az elmúlt egy évben bármikor.Nézzük meg akkor csapatunk esélyeit,mi várhat ránk a 2021/22-es szezonban a harmadik vonal közép-csoportjában.
Soha nem látott mélységekbe süllyedtünk az elmúlt szezonban.Éppen,hogy csak sikerült kivívni a bennmaradást.Végül is a húsz tagú mezőny 13.helyén végeztünk.Az okokról,az eseményekről már született korábban bejegyzés.Most előre tekintünk.
Tegnap volt a csapatnak egy sajtótájékoztatója a stadionba ahova meghívtak ugyan,de mivel dolgozom kellett így sajnos nem tudtam elmenni.Ezen sorok írásaig információ pedig még nem jött ki mi hangzott ott el,bár nagyjából sejthető.
Nézzük át mi történt a holtidényben.
A "színpad" az előadás előtt
Az utolsó fordulókra váltottunk edzőt tavasszal amikor már a kiesés küszöbén voltunk.Varga Balázs személyében.Sikerült kivívni a bennmaradást így természetesen az edző továbbra is élvezi a vezetőség és a szurkolók bizalmát.Vele vágunk neki az új szezonnak.A szezon után ahogy mindig is,pár játékosunk bejelentette a távozását,illetve maga a klub tette közzé.Fájó volt,hogy ismétli magát a történelem,hogy szinte csak távozóink lesznek,érkezők nem vagy csak alig.Ám nem így történt.Most bőven akadt érkező is.Miután szinte a teljes védelem távozott elsősorban ott kellett erősíteni.Érzésem szerint ez most sikerült is.Jó pár játékost sikerült igazolni,ezek közül is kiemelkedik régi nagy kedvencünk,akit Gergő is nagyon kedvelt: Villám Balázs,aki öt és fél év után tért vissza a csapathoz.Joggal bízunk benne,hogy vele a védelem alaposan megerősödött.
A nagy visszatérő,régi kedvenc: Villám Balázs
Ugyan akadtak érzékeny veszteségek,pl.Kondor távozása,de érkezett többek között: Balogh Ádám a III.ker TVE-ből,ő is egy visszatérő hiszen játszott már nálunk.Aztán Tölgyesi Péter a Fönix csapatától,Hegedűs Edvin a másodosztályú Szegedtől,Molnár Sándor a Komáromtól.A csapat magja pedig megmaradt: Pokorni,Dorogi,Szepessy,Báló,Barna továbbra is a mi játékosaink!Tehát a helyzet nem is olyan rossz.A felkészülési mérkőzések igazolták,hogy a csapat és a felkészülés jó úton halad.Csupán egy vereségünk akadt a felkészülési szakaszban a végén pedig a másodosztályba feljutott Tiszakécskét vertük meg saját pályájukon.Némi bizalommal nézhetünk az új szezon elé tehát.
Edzés
Persze ellenfeleink sem tétlenkedtek.Jó pár új csapat került a csoportba,újoncok és másik csoportból átkerültek.Az esélyeket nézve kiemelkedhet a mezőnyből a címvédő Iváncsa,bár ők láthatóan gyengültek.Nagyon beerősített a Kozármisleny,ott lehet az elején a Cegléd és a Dabas.Sötét lónak számít a Balassagyarmat.Az újoncok valószinűleg a bennmaradásért lesznek majd harcban.A mi esélyeink?Érzésem szerint most kiesési gondjaink remélhetőleg nem lesznek.Persze az élbolyban sem fogunk odaérni,de e téren nyugodtan tévedjek csak.Én a mezőny közepére várom a csapatot,tehát a tízedik helyre.Ha ez meglesz akkor elégedetten dőlök hátra.
A szentély
A koronavírus valószínűleg ebbe az idénybe is beleszól majd.Szinte minimális az esély meccstúrákra,hiszen a hazai meccsekre sem mehetek ki.Az ajadék hatalom gondoskodott róla,hogy még a meccsektől is megfosszon az istenverte védettségi kártyájával.Így várjuk/várom a napot amikor újra kimehetek a meccsre.Borítékolható azonban,hogy ebben az idényben is lesznek zárt kapus mérkőzések.Ha valami rendkívüli történik akkor beszámolok majd róla,ha nem akkor az őszi szezon végén jövök egy értékeléssel.Ha napi szinten szeretnéd követni az eseményeket akkor csatlakozz hozzánk a facebookon,a NB3foci csoporthoz!
Kutakodva emlékeimben,a régi november elsejékről természetesen az ugrik be,hogy ilyenkor rendszerint a temetőbe mentünk.Gyerekkoromban még tiszteletét tette valamelyik rokon és úgy mentünk ki a nagyszülők sírjához.Majd ahogy teltek az évek sajnos egyre inkább a közeli hozzátartozóim sírját kellett meglátogatni.Apáméval kezdödött,aztán anyámét,majd nővéremét,bátyámét és sajnos Gergőét...Aznap este mindig gyertyákat gyújtogattunk,mindenkinek volt egy saját gyertyája és mi mindig figyeltük melyik ég legtovább.Mégis van két olyan november elsejénk amely eltér a többitől,eltér az átlagtól.Most Gergő emléktúrájának előestéjén és két nappal mindenszentek előtt ezek elevednek fel...
Álltalában a temetőbe visz ilyenkor az út,de akadt kivétel...
Ezek egyike 2014-re nyúlik vissza...és mi Gergővel nem a temetőbe mentünk ki sötétedésre,hanem a stadionba!Ugyanis fontos mérközést játszott a csapatunk.Persze a temetőt nem felejtettük el,de arra már nem emlékszem,hogy előtte vagy utána egy nappal mentünk-e ki?Meccs volt és mi már akkor sem hiányozhattunk onnan.Ráadásul még friss volt a világítás,ez volt Dunaújváros történetének második villanyfényes mérközése.A Pécs érkezett és mi újonc csapatként éppen kezdtünk elmozdulni az utolsó helyről.Ebben egy győzelem óriásit segített volna még...
Az első gólunknál...(fotó dpase.hu)
Kemény meccs volt és nem játszottunk jól.De ha jól nem is játszottunk,szívvel igen.Sosem láttam még így küzdeni saját csapatomat.Az ellenfél vezetett 1-0-ra,de egyenlítettünk,majd 2-1-re is az ellenfél vezetett,de azt is kiegyenlitettük!Aztán a hetvenedik perc táján csereként pályára lépett kedvenc játékosunk Goldslove aki amúgy színesbörű volt.Nagy gólvágó volt,de korábban a harmad és másodosztályban ment csak neki.Itt az NB I.-ben láthatóan nem tudta megszokni a légkört.Gólt ekkor még nem szerzett az idényben.Hatalmas meccs lett közben a derbiből,óriási izgalmakat éltünk át.Aztán egy támadásnál Goldslove-hoz került a labda,valahogy csetlett.botlott,de mindig nála maradt a labda,egészen addig amíg kapura nem lőtt.Ahogy rárúgta a nem túl erős lövés a Pécs kapujában kötött ki!Góól!Mi vezettünk 3-2-re!Azt a gólörömöt azt az extázist amit akkor átéltünk a többi hazai szurkolóval,azt nem lehet überelni...ez volt minden idők legnagyobb gólöröme mindkettőnk számára.Sosem felejtem el...
Életünk góljánál.Gegő örül,de én is látszódom.
Nem tudom ki volt az a fotós aki azt a képet csinálta,de örök hálám neki.Hiszen így megmaradt valami abból az extázisból...Hát így örültünk.A mérközést aztán megnyertük 3-2-re.A végén pedig lementünk pacsizni a játékosokkal.Óriási,fergeteges ünnep volt.Nem a jó játékunknak köszönhettük a sikert hanem szó szerint a szívünknek.Óriásit küzdött a csapat és a közönség hálás volt.Évek múlva is minden november elsején eszünkbe jutott a meccs.Volt,hogy Gergővel éppen a temetőbe menet beszélgettünk róla.A régi nagy meccsről amely 2014 november elsején volt.
A pacsizás.Balról a második kar Gergőé a negyedik az enyém
A másik szokásostól eltérő november elsejénk pedig 2016-ban volt.Ekkor túrázni indultunk (természetesen Gergővel). Nem volt jellemző sosem a múltban,hogy ezen a napon túrázunk.Ekkor ha jól emlékszem több napos ünnepet hozott november elseje és az itt sincs meg,hogy elöző vagy az eztkövető napon mentünk-e ki a temetőbe.Így vagy úgy november elsején túrázni mentünk a Csepel-szigetre,le egészen a Tassi zsilipig.Alighanem azért választottuk ezt a napot a többnapos ünnepen mert erre ígérték a legjobb időt.Aztán...jól megszívattak most is.
Gergő a tassi zsilipi túrán
Elvolt erősen borúlva és nem volt jó idő.Na jó egy túrához azért tűrhető volt.A túra maga nagyszerű volt most is.Makád érintésével jutottunk le a zsilipig.Az utolsó kilométerek betonúton vezettek,egy túrázónak ez maga a halál.Meg is fájdult a lábunk erősen,de a táj szépsége és érdekessége ezt feledtette velünk.A zsilip előtt pedig még lementünk a Csepel sziget legdélibb pontjáig.Fantasztikus volt.Ezután mentünk vissza a zsiliphez,amely szintén remek látvány volt.
A Tassi zsilip
A zsiliphez megkértük a mamáékat,hogy jöjjenek el értünk kocsival,mert Tassról nem volt busz még kerülövel és átszállással sem,amivel ekkor hazajuthattunk volna.Ám a megbeszéltekhez képest vagy negyven perccel előbb odaértek.Nekünk meg így nem volt időnk alaposabban körülnézni.Gergőnek nem is tetszett a dolog,azzal vigasztaltam,hogy eljövünk még ide.Sajnos nem jöhettünk többé...
Ezen sorok írása után,holnap lesz Gergő 2020-as emléktúrája.Ugye aki olvas az tudja,hogy az Egyenesen át túrát nyílvánitottuk ugymondd Gergő "hivatalos emléktúrájává" és ezt minden évben még menni tudunk megcsináljuk,minden októberben.Arról,hogy miért ez lett,három bejegyzéssel ezelőtt írtam.Most nem fejtem ki bővebben.
Holnapután november elsején pedig elindulok Gergő sírjához gyertyát gyújtani és virágot vinni...
Éppen ma van 43 éve,hogy szegény elvetemült bátyám odáig merészkedett,hogy kivitt egy focimeccsre.Ha tudja mi sül ki ebből,lehet sosem vitt volna ki.De kivitt és ezzel kezdetét vette egy nem mindennapi történet.Az elmúlt négy évtizedben csak kevésszer hiányoztam a nézőtérről és ha veszek egy évi harminc meccses átlagot,ez akkor közel 1300 mérközés!Azthiszem azt elmondhatom magamról,hogy nem vagyok divatszurkoló hiszen a 43 év alatt egyetlen csapatnak szurkoltam csak.Csupán a csapatnév változott,de az alap ugyanaz volt mindig.Hosszú ideig Dunaújvárosi Kohásznak hívták a csapatot,majd következett egy másfél évtizedet átölelő Dunaferr SE időszak.Ez volt a legsikeresebb korszak.Majd jöttek a hanyatlás évei amikor már mindenféle neve volt a csapatnak,mint pl.Dunaújváros FC Prelasti meg ilyenek.Egy rövid ideig voltunk ismét Kohász.Majd elérkeztünk napjainkig amikor is Dunaújváros PASE a csapat neve.Bár azt mondják ez nem jogútodja a Kohásznak és a Dunaferrnek,de mindenki annak tekinti,hiszen ma is fel-fel csendül a lelátón egy-egy Hajrá Kohász kiáltás.
A régi stadion.Ma már fura,hogy egyáltalán lehetett itt meccs...
Az a bizonyos első meccs ami napra pontosan 43 éve volt még a régi Kohász stadionban került megrendezésre.Telt ház volt,hiszen a Ferencváros érkezett hozzánk amelynek a neve már 1977-ben is jólcsengett... Én még kis porbafingó kölyök voltam,mai fejjel meglepő volt,hogy a tesóm bemert vinni a zsúfolt stadionba.Abba a stadionba amelyről ma alig tudnánk elképzelni,hogy itt focimeccset lehetett egyáltalán rendezni.De lehetett és nem nagyon volt még ülőhely,álltak az emberek.A félidőben 2-0 arányban vezetett a Ferencváros,mi meg a szünetben kimentünk a büfébe.Ahol persze hosszú sor volt,így míg sorba álltunk elkezdödött a második félidő.Amelynek elején a Dunaújváros rögtön tizenegyeshez jutott.Hördült is nagyot a tömeg,mi meg elfelejtve a sorban állást,rohantunk fel a lelátóra.Tesóm a nyakába vett,ahonnan jól láttam,hogy belötte a hálóba a labdát a Dunaújváros.Azthiszem ez volt az a pont vagy mérföldkő ahonnan beleszerettem az egészbe.A tömeg gólöröme magával ragadott,mint a második félidő további része.Ugyanis a csapat fordított és 3-2-re megnyerte a mérközést!
Dunaújváros történetének legjobb csapata
Tehát ezzel vette kezdetét a történet.Attól fogva minden héten ott voltam a régi stadionban.1989 augusztusáig kivétel nélkül minden alkalommal!Szerepelhettünk akárhogy.Mert már ekkora is megéltünk mi itt mindent.Jó szereplést az NB I.-ben,kiesét az NB II.-ből,vegetálást az NB III.-ban...Semmi sem tántorított el.1989-ben csak azért maradtak abba a meccsre járásaim mert behívtak katonának.Persze amikor idehaza voltam épp és a csapat játszott akkor kimentem.A leszerelésem után hosszú NB II.-es évek jöttek,majd 98 táján feljutottunk újra az NB I.-be.Ezek voltak aztán az aranyévek.Az ezredforduló évében magyar bajnokságot nyert a Dunaújváros és igazán büszke voltam.Óriási élményekben volt részem.
Ám az aranyévek is elmúltak,következtek a böjt évei,sőt a megszünésé is!2009-ben megszünt az egykori Dunaújvárosi Kohász.Ez azért is volt szomorú,mert közben felépítettek egy új stadiont (ami a mai napig nincs kész 100%-san).
Az új stadion
A kertek alatt aztán született egy új klub a városban amely 1998-ban alakult és 2010 környékére kinőtte így magát a város vezető futballegyesületévé.Ekkora ráadásul már az NB III.-ban bontogatta szárnyait.ahonnan felkerült az NB II.-be,de onnan kiesett egy év után.
Ekkoriban volt az,hogy többet hiányoztam kicsit a kelleténél a lelátóról.Szerencsére aztán 2013 környékén észbe kaptunk.A csapat nagy harcban volt az NB III.-ban az újabb feljutásért,ezt már nem nézhettük tétlenül.Ekkor kezdtünk Gergővel kijárkálni a meccsekre.Ahogy engem is azon a 1977-es napon,úgy Gergőt is elvarázsolta az egész milliő akkor azon a 2013-as napon.Pedig ekkor nem volt már teltház.Innentől kezdve újra kint voltam minden egyes meccsen.Jöttek a sikerek NB II. majd NB I.,aztán újra a visszaesés,de mindig ott voltam és Gergő is haláláig mindig minden meccsen ott volt velem!
A Dunaújváros csapata napjainkban
Gergő elvesztése után óriási erőfeszitésembe került újra kimenni...de megtettem és teszem ma is,úgy is,hogy egyre több olyan meccs van,hogy nincs kivel mennem,így egyedül vágok bele.Hiányozna ha nem mehetnék,hiszen az elmúlt 43 évben szinte mindig ott voltam (sőt olykor idegenbe is elmentem).Itt aztán tényleg megértünk már mindent.Voltunk fenn a legmagasabb csúcson és lenn a pokol legmélyebb bugyraiban.Viszont sosem vehetik el már tőlem a gól örömét a győzelem mámorát a meccsek izgalmát...
