Márciusban már jártunk itt egy meccstúrán.Akkor törölték el azt a tetves védettségi kártyát amely megfosztott a meccsektől és ettől kezdve mehettünk újra.Akkor 1-0 arányban megnyertük a mérkőzést.Most az új bajnokságban újra összehozott a sorsolás a Monorral.Mivel jó tapasztalataink voltak az egész buliról,úgy döntöttünk,hogy legközelebb is eljövünk.Úgy terveztük ha már eljövünk ide újra akkor összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk egy kisebb túrára a közeli pincefaluba a Srázsahegyre és a Strázsahegyi kilátóhoz is.Így advent első vasárnapjának hajnalán ködös sötétségben vágtunk neki az útnak Zolikával.Most is Kelenföldön és Kőbányán kellett átszállni,mivel vonattal mentünk Fél kilencre oda is értünk Monorra.Gyors vízelés után indulhatott a túra a Monori pincefaluba.
Kőbányán volt annyi idő,hogy benéztünk a Kökibe.Ezt láttuk.
A piros4 jelzést követtük,azaz csak követtük volna,mert nem volt egy száll sem...Felkészültem,így az utcanevek alapján tudtunk tájékozodni azok szerencsére jól kivoltak jelezve.A monori utcákon haladva hamar beértünk a belvárosba.Ha még nem mondtam volna Monor ugyanis egy város.Tájegységileg érdekes dolgot olvastam mégpedig azt,hogy a Monor-Inártsi dombságban van!Bevallom én még ezt a kifejezést így nem hallottam.A Wikipédián olvastam amit bárki szerkezthet,így fentartással fogadom ezt az elnevezést.Mondom én ilyen dombságról még nem hallottam,így ebben a blogban Monor marad a Gödöllői-dombság és az Alföld határán,de én a dombsághoz sorolom be inkább.Amúgy 25 km-re van a fővárostól és 18 ezren lakják.Tehát olyan Paks méretű város.Múltkor nem tudtuk,de most a belvárosba érve kicsit megláttuk a szépségét is a szürke novemberi idő ellenére is.
A monori református templom
A bekvárosban két templom nézett az utcán átellenben egymással farkasszemet.A fehér a református,a sárgás-barnás pedig a katolikus templom volt.A református templom égtelen harangozása közepette értünk oda.Hosszú percek kellettek hozzá mire a harangozás abbamaradt.Ám ekkor rázendített a katolikus templom...Nem gondoltam,hogy a harangjáték fesztivál kellős közepébe csöppenünk.De végül is jó volt.Bár az utunk nem arra vezetett,de tettünk egy rövdike kitérőt a katolikus templom irányába,mert valami adventi forgatag készülödött itt.Hát ezt megnéztük,titkon reméltük,hogy lesz valahol forralt bor,de még nem volt nyitva semmi.
Katolikus templom
Az adventi forgatagnál legjobban egy életnagyságú jegesmedve nyerte el legjobban a tetszésünket.Természetesen közös fotóra invitáltuk a macit aki készségesen belement a dologba.Még körülnéztünk eztán,majd visszamentünk az eredeti utunkra.Az pedig elhaladt a helyi buszpályaudvar és a piac között.Ekkor láttuk meg az első turistajelzést és innentől kezdve már felvoltak festve a jelek.Kiértünk a belvárosból egy hosszú utcán,erre a szürke,ködös időben sok látnivaló nem akadt.
Fotó a macival
Egy temetőhöz értünk,amelyet az utca ketté vágott.De a mi utunk eleve letért balra és a temető mellett haladt.A ködös időben a fákkal teli temető elképesztően misztikus hangulatot árasztott.Megkapó volt a látvány!Az út jobbra fordult és itt búcsút vettünk a piros4 jelzéstől és egy kék bringajelzést követtünk amely megfelelően felvolt festve.Persze még Monoron voltunk és én az utcanevekre is figyeltem,.Még egy kis ideig a misztikus temető mellett haladtunk majd az utunk ketté ágazott,mi a bal oldali ágat követtük.Pár száz métert követően elértük a monori pincefalut.
Misztikus temető
Az első utca a pincefaluban
Hány pincefaluba is voltunk eddig?Ugye jártunk a Bölcskeiben.Aztán jártunk Pakson a Sárgödör-téren amely szintén egy pincefalu.Dunaföldváron a Burgundy utcában és Mecseknádasdon a pincesoron.Ám a monori pincefalu mindegyiknek odavert!Szebb volt bármelyiknél és a ködös időben még fantasztikusabb hangulatot árasztott.Na és nem volt kicsi!Járkáltunk az utcákon amelyeken több jelzést is vezetett és csodáltuk a szebbnél szebb pincéket és présházakat.Hideg volt,köd,szürkeség,de így is csodás volt a pincefalu!
Pincefalu részlet
Szebbnél szebb házak
Hosszas járkálás után a Szent Orbán térre értünk,ahol takaros pihenő/park volt.Padok,asztalok és valami digitális kijelzős valami.Ami valamit mutatott is,de a münködésére nem sikerült rájönnöm.Itt volt még Orbán pápa szobra is.Majd kicsivel arébb egy nem akármilyen szép játszótér is volt.Itt is voltak padok,asztalok,wc(!) és szép fa játékok.A játszótér gondosan el is volt kerítve így a gyerekek teljesen biztonságban játszhattak itt.Lenyügöző volt!A rossz idő miatt persze most nem volt itt senki.Mi pedig folytattuk az utat a Strázsahegyre amely Monor legmagasabb pontja volt a maga 190 méterével.A kilátó volt a célunk,bár boritékolható volt,hogy ebben az időben nem fogunk látni semmit.
A Szent Orbán tér egy szelete
A játszóteres park az a zöld hátul a wc
Nem soká emelkedésbe kezdett az út.Ez volt az első emelkedő ezen a túrán.Hát nem merített ki.Nem okozott problémát a csodás pincék között felmenni a Strázsahegyre.Jól kivolt jelezve a kilátóhoz vezető út,jelzésekkel és táblákkal is.Tényleg csak felsőfokon beszélhetek a monori pincefaluról!Egyetlen egy bajunkat az idő jelentette.Nem volt jó idő.Elsősorban a köd volt zavaró,amelyet ugyan szeretek,mert kedvelem a misztikus túrákat.De erdőben,nem pedig itt a pincefaluban.Nem soká megpillantottuk a kilátót!
Feltűnik a kilátó a ködben
Nem tartott sokáig odaérni a kilátóhoz.Úgy tűnt a kilátó tövében is egy park épül.De még szemmel láthatóan épült,még nem volt kész.A kilátó maga a pihenőszintekkel hat szintes volt és lényegében három emeletes.Zoli azt olvasta,hogy 22 méter magas,de szemmel láthatóan nem volt annyi.Én inkább 12-15-nek becsültem.Vas szerkezetű volt,lábrácsos lépcsők vezettek fel.A párás időben kicsit csúszott ugyan,de rendben volt.Odafenn aztán némi imbolygást érzékeltünk.Utoljára még a fonyódi Sipos-hegyi kilátó ingott,ott meg több mint két éve jártunk.Igy az ingás szinte az újdonság erejével hatott ránk és nem adott éppen biztonságérzetet...
A kilátó közelebbről
Zolika a kilátóban
Ahogy az boritékolható volt a kilátásunk a köd miatt egyenlő volt a nullával.Így arra gondoltunk Zolikával,hogy egy nap majd visszajövünk.Ha majd újra itt játszik a Dunaújváros és ha az remélhetőleg nem november végén lesz újra...Mindezek ellenére,ingás és nulla kilátás, fentvoltunk vagy jó negyedórát.Zavaró volt a kilátó ingása.Húsz éves a kilátó és balesetről még nem hallottunk,így úgy gondoltuk az ingás ellenére mégis biztonságos a kilátó.Legyen így.Szóval majd alkalom adtán visszajövünk...
Kilátás nem volt,így egy szelfit löttünk a kilátóban
A kilátó után visszafelé irányt vettünk,hiszen a meccsre jöttünk elsősorban és az egykor kezdődött.Már 11 óra közeledett így oda is kellett érni.Visszafelé azon a játszótéren leültünk a hidegben és megettük a kajánkat.Míg mentünk nem fáztunk,de leülve érezni lehetett,hogy nem éppen kellemes az idő.Így hamar indultunk is tovább.Innen már nem arra amerről jöttünk,hanem a helyi stadion irányába.Érdekes volt,hogy köd volt meg város,sok utca,pincefalu,de ezen a túrán mégsem tévedtünk el egyetlen egy percre vagy méterre sem.Ugye ilyenek olykor előfordulnak,de itt hiba nélkül mentünk.
Búcsú a pincefalutól
Vissza irányba nem tűnt olyan hosszúnak az út mint idefele.Így mindössze félórás járás után elértük a Vejko éttermet,ahol márciusban is kajáltunk.Mivel még volt némi idő a meccsig beültünk.Egy kávét ittunk,majd én egy gulyást Zoli meg egy almalevest nyomott le.Kicsit meg is melegedtünk majd indultunk a közeli stadionba.A monori stadionba már másodszor jártunk.Gond nélkül bejutottunk és azon térfélnél álltunk ahol a mieink melegítettek.Már ismertek néhányan így köszöntek is amikor megláttak.A mérkőzés kezdetére kb.120 néző gyült össze.Kezdődhetett a meccs!
A monori stadion
Melegítenek a mieink
A mérkőzés nagyjából úgy alakult ahogy márciusban is.Némi fölénnyel kezdtünk.Aztán szereztünk egy gólt majd kihagytunk egy tizenegyest.Ez pedig az ellenfelet hozta fel,amely kapaszkodott az egyenlítésért.Mi pedig izgultunk,de a csapat állta az ellenfél rohamait.Sőt nagyobb helyzeteink nekünk voltak.Végig izgalmas csatában végül is sikerült 1-0-ra nyerni,ugyanúgy mint tavasszal.Így tehár győztesen hagyhattuk el a csapat a pályát mi pedig a stadiont!Könnyen visszataláltunk aztán már az állomásra,a helyi sparban még vettünk útravalót.Ma simán gond nélkül,jó meleg vonatokban utazva már fél hétre haza is értünk.
Zajlik a meccs
Talán először fordult elő a történelemben,hogy meccstúrát ötvöztünk túrával azaz egyszerre egy napon volt a kettő,amely így eggyé vált.De nagyon is jó volt így.Monoron sok érdekességet láttunk a pincefalu lenyügöző volt a meccs pedig színvonalas és izgalmas.A ködös nyirkos idő ellenére remekül éreztük magunkat.A túra maga nem volt hosszú,mi olyan 10 km-nek becsültük.Így tehár ez volt az év 22-ik túrája (és ha jól számolok hetedik meccstúrája).A mostani tíz kilométerrel 337,3-nál tartunk,ez pedig 15,331-es átlagot jelent.Jó buli volt ismét!
Az idejét sem tudom már mikor volt utoljára meccstúra.Ugye ezt még Gergővel találtuk fel,noha létezett már korábban is,csak így nem fogalmaztuk meg sosem,hogy meccstúra.Aztán Gergővel kezdtünk a focicsapatunk idegenbeli mérkőzéseire járni úgy,hogy a meccset összekötöttük mindig egy kis kirándulással azon a településen ahol játszott a csapat.Így alakult ki a meccstúra elnevezés.Aztán sajnos Gergő elment és úgy tűnt a meccstúrák örökre elhalnak.De aztán életben tartottuk a dolgot,hol elmentünk teniszre,vagy hol ugyanúgy a csapat idegenbeli meccseire.Aztán,hogy sose legyen az örömünk teljes,az aktuális vadbarmok bevezették a védettségi kártyát és ezzel minket mint oltatlanokat és egészségeseket kitiltották a stadionokból,sportcsarnokokból,így végleg elhaltak a meccstúrák.Ám most márciusra hirtelen enyhítettek (ne legyen kétségünk,csak átmenetileg),így rögtön egyből,elsőre feltámasztottam a meccstúrákat,amúgy is vágytam már a csapatot látni hiszen mostanág kitünően szereplünk a bajnokságban!
Székelykapu fogad az állomás melletti parkban Monoron
Nem is tudom mikor volt olyan,volt-e egyáltalán,hogy este hazatértünk egy túráról és másnap reggel már indultunk újra.Most így történt.Este értünk haza a Bakonyból,reggel pedig indultunk a fél nyolcas vonattal Monorra.Ott került sor a mérkőzésre.Kelenföldön és Kőbányán kelett átszállni és így fél 11-re értünk Monorra.Zolikával voltam akire rájöttek az egészségügyi problémák,így a monori vasútállomás vécéjében próbált könnyíteni magán.Bár ne tette volna!A vécére a gusztustalan jelző szinte dicséretnek számít!Tele volt szarva minden,undorító szagok terjengtek mindenfelé,az ember majd elhányta magát...Utoljára a komáromi állomás volt ilyen.Monor így hát már az első percben elégtelenre vizsgázott.Ám Zoli problémái így még nem szüntek meg...
Trianoni emlékmű a parkban,ez tetszett!
Szerencsére ahogy elindultunk a stadion felé,rögtön szembeköszönt egy kocsma.Persze majd elfelejtem az állomás mellett volt egy szép park,azt megnéztük Zolival.Szép emlékművek és egy székelykapu volt itt.Szóval bementünk a kocsmába egy italra,itt majd tud Zoli vécézni.Erősen lepukkadt lebuj volt,minősíthetetlenül szar volt az ital is amit ittunk,de legalább Zoli eltudta végezni a dolgát,bár azt mondta ez a vécé csak egy fokkal volt jobb mint az állomási.Nevezetesen ez nem volt teleszarva...
Zoli az összetartozás emlékművénél
Elindultunk a stadionhoz,volt még időnk,de megakartuk nézni hol van pontosan.Az álomástól hát olyan...másfél kilométernyire lehetett.Nagyon szerény kis stadion volt a mienkkel összehasonlíthatatan,de persze ennek is megvolt a maga varázsa.A stadion melleti uszoda épülete volt leginkább magával ragadó,ez spec. szebb volt mint a mi uszodánk odahaza.Ezt körbe is jártuk.Mivel még bőven volt időnk a délutáni meccsig elindultunk a Vejko étteremhez.Ezt még otthon néztem ki.Úgy gondoltuk itt megebédelünk.Amerre mi mentünk Monor nem tűnt éppen a legszebb városnak...Még soha nem voltunk itt amúgy,csak átutaztunk vonattal a településen.Persze én előzőleg mindent jól megnéztem mi merre van,így nem okozott gondot,hogy eltaláljunk az étteremhez.
A monori uszoda
Mint egy ufo
Útközben még a helyi sporcsarnok épülete volt valamennyire szép és érdekes és néhány lakóház sem nézett ki rosszul.Kicsit kacskáztunk az utcákon,de végül is különösebb gond nélkül megtaláltuk az éttermet.Szerencsére hely is volt bőven,így befészkeltük magunkat egy asztalhoz.Szép és elegáns hely volt és különösebben drága sem volt.Na és itt a vécé is elit volt már.Egy alföldi gulyáslevest nyomtunk le,meg egy rántott csirkemellet,ittunk egy bort és egy kávét is.Jó két és fél órát töltöttünk benn,de kényelmesen és nyugisan.Jó volt!
Mindenki nyugodjon le a picsába,itt most megebédelünk!
Az étterem belül
Ízléses tálban kapjuk a gulyást
Ideje volt visszaindulni a pályára.Jó negyedórás séta volt az étteremtől a stadionig az út.Mire odaértünk a csapat már melegített.Az egyik oldalt volt fedett lelátó,úgy döntöttünk most odaülünk.Nem láttunk dunaújvárosi szurkolókat,így a hazai oldalon a lelátó szélén ültünk az első sorban.Közben aztán láttunk egy-két újvárosi arcot jönni,menni.A meccs elkezdödőtt.Több mint egy év után tudtam újra meccsre jönni! Azt hiszem ez nem az én szégyenem hanem a jelenlegi világrendé amely egyre jobban megfosztja szabadságától az embereket!
A monori stadion lelátója
Még sehol senki,de mi már itt vagyunk!
Kezdődik a meccs!A pirosak a mieink.
Élvezetes jó meccs volt és az első félidőben többnyire mi támadtunk aminek meg is lett a következménye.A 26.percben megszereztük a vezetést!Nagyon nem mertem örülni mer körül ültek a hazai drukkerek...de azért persze örültem neki.Viszont a fedett hűvös lelátó alatt kezdtünk fázni,hiába volt elfogadható idő.Úgy döntöttünk második félidőben átmegyünk majd a napos oldalra.Egy nullás vezetésünkkel zárult az első félidő,következhetett az ilyenkor elmaradhatatlan húgyozás.A vécé a lelátó mögött volt és ez egész elfogadható is volt.Odaérve sorban jöttek a mi játékosaink elvégezni a dolgukat...hát ez meg mi,az itteni öltőzőben nincs klozett?Arra jó volt,hogy jó néhányukkal kezet fogtunk akik megismertek,Dorogi Renóval meg még el is beszélgettünk pár percet.Kedves,rendes srácok voltak mind!Miután szabaddá vált a klozett mi is elvégeztük a dolgunkat majd átmentünk akkor a napos oldalra.
Zajlik a meccs
Itt már nem fáztunk.Viszont a második félidő az első ellentetje volt.Nagyon neki állt támadni a hazai csapat a Monor,félő volt,hogy hamarosan gólt kapunk.De a mieink hősiesen védekeztek és állták a sarat,pontosabban az ellenfél nyomását.Jöttek melegíteni a tartalékjátékosok,pont velünk szembe ahol álltunk.Bita Laci a technikai vezető szólt ki hozzánk,hogy választhattunk volna jobb meccset is,ez nagyon izgalmas.Mondtam nincs ezzel semmi gond,úgy jó egy meccs ha izgalmas.Ez viszont kezdett nagyon az lenni.Lassan aztán kezdtünk kijönni a szorításból és az ellentámadásaink veszélyesek voltak,benne volt a levegőben,hogy mi szerzünk újabb gólt.Ám az eredmény nem változott.Egy nullára megnyertük a mérkőzést,ami idegenben nagyon jó eredmény.Győzelemmel tértek tehát vissza a meccstúrák!
Zoli fellépett labdaszedőnek!
Meccs után nem maradt más mint visszasétálni a vasútállomásra.Kicsit másfelé mentünk mint amerre jöttünk,de ez a város erre sem tetszett különösebben.Volt persze egy-két szép épület.Rendben visszaértünk,azt ott megvártuk a vonatot.Azzal most a Nyugati pályaudvarig mentünk.Nehezen tudtunk bkk jegyet venni,de végül is sikerült,így villamossal átmentünk a Széll Kálmán térre,majd onnan gyalog a Délibe.Ott megvacsoráztunk majd beszálltunk a vonatba.Ahogy egy nappal korábban most is este fél kilencre értünk haza.Jó buli volt ez is,főleg úgy,hogy győztünk,főleg úgy,hogy pár játékossal le is kezeltünk.
