Monor expedició

 Márciusban már jártunk itt egy meccstúrán.Akkor törölték el azt a tetves védettségi kártyát amely megfosztott a meccsektől és ettől kezdve mehettünk újra.Akkor 1-0 arányban megnyertük a mérkőzést.Most az új bajnokságban újra összehozott a sorsolás a Monorral.Mivel jó tapasztalataink voltak az egész buliról,úgy döntöttünk,hogy legközelebb is eljövünk.Úgy terveztük ha már eljövünk ide újra akkor összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk egy kisebb túrára a közeli pincefaluba a Srázsahegyre és a Strázsahegyi kilátóhoz is.Így advent első vasárnapjának hajnalán ködös sötétségben vágtunk neki az útnak Zolikával.Most is Kelenföldön és Kőbányán kellett átszállni,mivel vonattal mentünk Fél kilencre oda is értünk Monorra.Gyors vízelés után indulhatott a túra a Monori pincefaluba.

Kőbányán volt annyi idő,hogy benéztünk a Kökibe.Ezt láttuk.

A piros4 jelzést követtük,azaz csak követtük volna,mert nem volt egy száll sem...Felkészültem,így az utcanevek alapján tudtunk tájékozodni azok szerencsére jól kivoltak jelezve.A monori utcákon haladva hamar beértünk a belvárosba.Ha még nem mondtam volna Monor ugyanis egy város.Tájegységileg érdekes dolgot olvastam mégpedig azt,hogy a Monor-Inártsi dombságban van!Bevallom én még ezt a kifejezést így nem hallottam.A Wikipédián olvastam amit bárki szerkezthet,így fentartással fogadom ezt az elnevezést.Mondom én ilyen dombságról még nem hallottam,így ebben a blogban Monor marad a Gödöllői-dombság és az Alföld határán,de én a dombsághoz sorolom be inkább.Amúgy 25 km-re van a fővárostól és 18 ezren lakják.Tehát olyan Paks méretű város.Múltkor nem tudtuk,de most a belvárosba érve kicsit megláttuk a szépségét is a szürke novemberi idő ellenére is.

A monori református templom

A bekvárosban két templom nézett az utcán átellenben egymással farkasszemet.A fehér a református,a sárgás-barnás pedig a katolikus templom volt.A református templom égtelen harangozása közepette értünk oda.Hosszú percek kellettek hozzá mire a harangozás abbamaradt.Ám ekkor rázendített a katolikus templom...Nem gondoltam,hogy a harangjáték fesztivál kellős közepébe csöppenünk.De végül is jó volt.Bár az utunk nem arra vezetett,de tettünk egy rövdike kitérőt a katolikus templom irányába,mert valami adventi forgatag készülödött itt.Hát ezt megnéztük,titkon reméltük,hogy lesz valahol forralt bor,de még nem volt nyitva semmi.

Katolikus templom

Az adventi forgatagnál legjobban egy életnagyságú jegesmedve nyerte el legjobban a tetszésünket.Természetesen közös fotóra invitáltuk a macit aki készségesen belement a dologba.Még körülnéztünk eztán,majd visszamentünk az eredeti utunkra.Az pedig elhaladt a helyi buszpályaudvar és a piac között.Ekkor láttuk meg az első turistajelzést és innentől kezdve már felvoltak festve a jelek.Kiértünk a belvárosból egy hosszú utcán,erre a szürke,ködös időben sok látnivaló nem akadt.

Fotó a macival

Egy temetőhöz értünk,amelyet az utca ketté vágott.De a mi utunk eleve letért balra és a temető mellett haladt.A ködös időben a fákkal teli temető elképesztően misztikus hangulatot árasztott.Megkapó volt a látvány!Az út jobbra fordult és itt búcsút vettünk a piros4 jelzéstől és egy kék bringajelzést követtünk amely megfelelően felvolt festve.Persze még Monoron voltunk és én az utcanevekre is figyeltem,.Még egy kis ideig a misztikus temető mellett haladtunk majd az utunk ketté ágazott,mi a bal oldali ágat követtük.Pár száz métert követően elértük a monori pincefalut.

Misztikus temető

Az első utca a pincefaluban

Hány pincefaluba is voltunk eddig?Ugye jártunk a Bölcskeiben.Aztán jártunk Pakson a Sárgödör-téren amely szintén egy pincefalu.Dunaföldváron a Burgundy utcában és Mecseknádasdon a pincesoron.Ám a monori pincefalu mindegyiknek odavert!Szebb volt bármelyiknél és a ködös időben még fantasztikusabb hangulatot árasztott.Na és nem volt kicsi!Járkáltunk az utcákon amelyeken több jelzést is vezetett és csodáltuk a szebbnél szebb pincéket és présházakat.Hideg volt,köd,szürkeség,de így is csodás volt a pincefalu!

Pincefalu részlet

Szebbnél szebb házak

Hosszas járkálás után a Szent Orbán térre értünk,ahol takaros pihenő/park volt.Padok,asztalok és valami digitális kijelzős valami.Ami valamit mutatott is,de a münködésére nem sikerült rájönnöm.Itt volt még Orbán pápa szobra is.Majd kicsivel arébb egy nem akármilyen szép játszótér is volt.Itt is voltak padok,asztalok,wc(!) és szép fa játékok.A játszótér gondosan el is volt kerítve így a gyerekek teljesen biztonságban játszhattak itt.Lenyügöző volt!A rossz idő miatt persze most nem volt itt senki.Mi pedig folytattuk az utat a Strázsahegyre amely Monor legmagasabb pontja volt a maga 190 méterével.A kilátó volt a célunk,bár boritékolható volt,hogy ebben az időben nem fogunk látni semmit.

A Szent Orbán tér egy szelete

A játszóteres park az a zöld hátul a wc

Nem soká emelkedésbe kezdett az út.Ez volt az első emelkedő ezen a túrán.Hát nem merített ki.Nem okozott problémát a csodás pincék között felmenni a Strázsahegyre.Jól kivolt jelezve a kilátóhoz vezető út,jelzésekkel és táblákkal is.Tényleg csak felsőfokon beszélhetek a monori pincefaluról!Egyetlen egy bajunkat az idő jelentette.Nem volt jó idő.Elsősorban a köd volt zavaró,amelyet ugyan szeretek,mert kedvelem a misztikus túrákat.De erdőben,nem pedig itt a pincefaluban.Nem soká megpillantottuk a kilátót!

Feltűnik a kilátó a ködben

Nem tartott sokáig odaérni a kilátóhoz.Úgy tűnt a kilátó tövében is egy park épül.De még szemmel láthatóan épült,még nem volt kész.A kilátó maga a pihenőszintekkel hat szintes volt és lényegében három emeletes.Zoli azt olvasta,hogy 22 méter magas,de szemmel láthatóan nem volt annyi.Én inkább 12-15-nek becsültem.Vas szerkezetű volt,lábrácsos lépcsők vezettek fel.A párás időben kicsit csúszott ugyan,de rendben volt.Odafenn aztán némi imbolygást érzékeltünk.Utoljára még a fonyódi Sipos-hegyi kilátó ingott,ott meg több mint két éve jártunk.Igy az ingás szinte az újdonság erejével hatott ránk és nem adott éppen biztonságérzetet...

A kilátó közelebbről

Zolika a kilátóban

Ahogy az boritékolható volt a kilátásunk a köd miatt egyenlő volt a nullával.Így arra gondoltunk Zolikával,hogy egy nap majd visszajövünk.Ha majd újra itt játszik a Dunaújváros és ha az remélhetőleg nem november végén lesz újra...Mindezek ellenére,ingás és nulla kilátás, fentvoltunk vagy jó negyedórát.Zavaró volt a kilátó ingása.Húsz éves a kilátó és balesetről még nem hallottunk,így úgy gondoltuk az ingás ellenére mégis biztonságos a kilátó.Legyen így.Szóval majd alkalom adtán visszajövünk...

Kilátás nem volt,így egy szelfit löttünk a kilátóban

A kilátó után visszafelé irányt vettünk,hiszen a meccsre jöttünk elsősorban és az egykor kezdődött.Már 11 óra közeledett így oda is kellett érni.Visszafelé azon a játszótéren leültünk a hidegben és megettük a kajánkat.Míg mentünk nem fáztunk,de leülve érezni lehetett,hogy nem éppen kellemes az idő.Így hamar indultunk is tovább.Innen már nem arra amerről jöttünk,hanem a helyi stadion irányába.Érdekes volt,hogy köd volt meg város,sok utca,pincefalu,de ezen a túrán mégsem tévedtünk el egyetlen egy percre vagy méterre sem.Ugye ilyenek olykor előfordulnak,de itt hiba nélkül mentünk.

Búcsú a pincefalutól

Vissza irányba nem tűnt olyan hosszúnak az út mint idefele.Így mindössze félórás járás után elértük a Vejko éttermet,ahol márciusban is kajáltunk.Mivel még volt némi idő a meccsig beültünk.Egy kávét ittunk,majd én egy gulyást Zoli meg egy almalevest nyomott le.Kicsit meg is melegedtünk majd indultunk a közeli stadionba.A monori stadionba már másodszor jártunk.Gond nélkül bejutottunk és azon térfélnél álltunk ahol a mieink melegítettek.Már ismertek néhányan így köszöntek is amikor megláttak.A mérkőzés kezdetére kb.120 néző gyült össze.Kezdődhetett a meccs!

A monori stadion

Melegítenek a mieink

A mérkőzés nagyjából úgy alakult ahogy márciusban is.Némi fölénnyel kezdtünk.Aztán szereztünk egy gólt majd kihagytunk egy tizenegyest.Ez pedig az ellenfelet hozta fel,amely kapaszkodott az egyenlítésért.Mi pedig izgultunk,de a csapat állta az ellenfél rohamait.Sőt nagyobb helyzeteink nekünk voltak.Végig izgalmas csatában végül is sikerült 1-0-ra nyerni,ugyanúgy mint tavasszal.Így tehár győztesen hagyhattuk el a csapat a pályát mi pedig a stadiont!Könnyen visszataláltunk aztán már az állomásra,a helyi sparban még vettünk útravalót.Ma simán gond nélkül,jó meleg vonatokban utazva már fél hétre haza is értünk.

Zajlik a meccs

Talán először fordult elő a történelemben,hogy meccstúrát ötvöztünk túrával azaz egyszerre egy napon volt a kettő,amely így eggyé vált.De nagyon is jó volt így.Monoron sok érdekességet láttunk a pincefalu lenyügöző volt a meccs pedig színvonalas és izgalmas.A ködös nyirkos idő ellenére remekül éreztük magunkat.A túra maga nem volt hosszú,mi olyan 10 km-nek becsültük.Így tehár ez volt az év 22-ik túrája (és ha jól számolok hetedik meccstúrája).A mostani tíz kilométerrel 337,3-nál tartunk,ez pedig 15,331-es átlagot jelent.Jó buli volt ismét!