2022. november 10., csütörtök

Túlél mindannyiunkat! - Hatodik születésnap!

 Újra eltelt egy év.Az évek múlását pedig már nem is érdemes másban számolni,mint blog születésnapokban.Hat éve indult útjára a "labda",azaz hatodik éve kezdett íródni ez a blog.Már ez a hat év is tele van rengeteg történelmi eseménnyel az életemből és ezek zöme sajnos nem éppen pozitív élmény.Ahogy haladok előre az évekkel már valóban csak a túrák és a meccsek jelentenek némi pozitív élményt a történetben.Ahogy haladok előre egyre másra kopnak el mellőllem akik valaha fontosak és meghatározóak voltak az életemben.A szülők elvesztése csak a kezdet volt.Aztán elment Sándor,a lánytesóm,Gergő,a fiútesóm,a kutyám,barátok,kedves ismerösök,most úgy tűnik egy számomra valaha volt kedves valakinél is elsötétült minden,nem tudom ő ment-e el,vagy sem.Móni élete is borotvaélen táncol,súlyos betegségből próbál felépülni,de benne van a pakliban,hogy visszaesik és bármi is...Ennek fényében egyre inkább úgy tűnik,hogy ez a blog túlél mindannyiunkat.Ez lesz majd ami megmarad belőlünk és talán majd nagy néha betéved ide egy-két személy és beleolvas ebbe-abba.Ezek voltunk mi.Igen.

Nem ezért indult az egész azon a hat évvel ezelőtti napon.A remek túráknak akartam egy helyet ahol krónikaszerűen le lesznek írva a régi és az aktuális túrák eseményei és becserkészek néhány ezekkel a túrákkal kapcsolatos dolgot,érdekességet.Ezért született meg.Aztán az események kicsit átírták ezt a forgatókönyvet,a blog egy idő után már túlmutatott ezeken az egyszerű túrabeszámolókon.Ma már amikor szinte semmim és senkim nem maradt (jó,Móni a kutyus és egy-két barát még megmaradt) ez a blog a fő kincsem.Hiszen annyi mindennek nyoma van itt,hogy jómagam is visszajárok elolvasni olykor egy-egy bejegyzést.Azért a fő irányvonalat a túrákat és az azzal kapcsolatos dolgokat igyekszem ma is követni.

A főhadiszállás mindörökre...

Természetesen a fő irányvonal Gergő nyomában maradni és az ő emlékét ápolni.Hiszen ő ad manapság is szinte minden túrához inspirációt,minden túrán eszembe jut,hogy ő most mit és,hogy csinálna,hogy boldogulna az adott helyzetben.Na és ma is úgy érzem,hogy ő adja az ötleteket hova és merre menjünk a következő túrákon.Ebben is lehet valami,hiszen sorra egyre szebb és szebb túrákon veszünk rész,rengeteg látnivalóval és sok-sok új élménnyel fűszerezve.

Nincsen már annyi bejegyzés egy hónapban mint a kezdeti időkben,de szerintem ez a 9-10/hónap átlag tökéltetesen megfelelő.

Csodák krónikája

A hatodik születésnapon a látogatottság lassan a 120 ezret ostromolja,tehát akadnak itt olvasók is!Annyit megígérhetek,hogy amig élek és tudok magamról és mozgok,addig a történet folytatódik.Úgy gondolom annyi sok baj után ami ért,tudunk itt újra nevetni is,viccelődni is,baromkodni is ahogy a túrákon is.Ha pedig jönnek újra a rossz dolgok,hát tudunk sírni is.A blog így vagy úgy,de valahogy az én tükörképem mégha esetleg nem is százszázalékosan.A hatodik születésnapon már biztos vagyok benne,hogy túlél majd mindannyiunkat,a kérdés az,hogy meddig fog még íródni.Attól a naptól amikor már nem mutat aktívitást,valószínűleg akkor már túlélt engem is...


Sándor és Gergő.A legnagyobbak nyomában!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése