Soha ne add fel! - avagy a kaposvári meccstúra

 Hál isten továbbra is remekül szerepel a csapatunk a bajnokságban.Kerek egy éve,hogy veretlenek vagyunk és jelenleg újoncként a negyedik helyen állunk a 16 csapatos mezőnyben.Mi sem természetesebb,hogy elmentünk a következő idegenbeli meccsre is.Ez pedig Kaposváron került sorra,maga a Kaposvári Rákóczi volt az ellenfelünk amely a bajnokság egyik legerősebb csapata.Nem sok jóra számítottunk,de reménykedtünk benne,hogy sikerül megőrizni a veretlenségünket.Ahogy mindig most is ötvöztük a meccstúrát mással.De most rendes túrával nem tudtuk.Lehet ugyan Kaposvár környékén is jókat túrázni,de meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés,délután egykor,így aligha lett volna idő egy kisebb túrára is.Így városnéző túrát szerveztünk be.Zolika még nem volt itt,nekem pedig újra jó volt visszatérni egy Gergő nyomábanos helyre.Alig több mint hét éve voltunk itt Gergővel egy remek túrán...

Vonattal jöttünk,de nem ezzel a kis csühössel

Már a hajnali vonattal elindultunk,így korán már fél kilenc után Kaposváron voltunk egy viszonylag kényelmes utazás után.Esőre állt az idő,gyengén szemerkélt,de mondták is erre a napra a csapadékot.Ez persze nem tántorított el minket.Megérkezés után a vasútállomás melletti busz pályaudvar felett (és a síneken)  átívelő csoda hídat néztük meg.Erről mesélt egy kollegám,mondta ne hagyjuk ki,meg hát amikor Gergővel hét éve itt jártunk,akkor ez még nem volt itt.Valóban egy szép érdekes híd ívelt át a pályaudvar felett amelyre lifttel is fellehetett menni,odafenn pedig egy sétány és bicikliút is volt.Na és jó kilátás is.Megérte megnézni.Ezután vettük az irányt a belváros felé.

A csodahíd

Emlékeztem rá,hogy Kaposvár egy szép város és valóban ahogy haladtunk be a belvárosba az egyre jobban hulló eső ellenére is,most is az volt.Útközben szép szobrokat és épületeket csodáltunk meg és fotóztunk,majd a főtéren a székesegyház és a városháza mellett a most is münködő szökőkútak szolgáltatták a látnivalót.Úgy döntöttünk mivel nem hoztunk most semmit,valahova beülünk egy kávéra és némi reggelire.Ezt egy itt található Lipóti pékségben tudtuk megejteni.Kijövet folytattuk a sétát.Esett ugyan az eső,de olyan elfogadható mértékben.Csendes kis eső  volt.Kilyukadtunk a helyi plázánál,majd a Tesconál.Innen aztán újfent a belváros irányába fordultunk.

Itt is fotozkódtunk Gergővel anno...

A főtér a városházával

A székesegyház a szökőkúttal

Lassan haladtunk és közben azért ment az idő és egykor meg kezdődött a meccs.Úgy döntöttünk keresünk valami éttermet és megkajálunk.Ám hiába jártuk be keresztül kasul a belvárost az éttermek zöme zárva volt,vagy olyant találtunk ami a mi pénztárcánknak már sok..így csak egy kis boltban vettünk pogácsát.Jobban rájött az eső,de még mindig nem volt vészes.Közben azért akadtak látnivalók a belvárosban,főleg a "sóhajok hídja" az egyik utcában.Itt is fotózkodtunk annak idején Gergővel most sem hagytuk ki.Aztán egy rég nem érzett érzést éreztem...mintha valaki simogatta volna a hátam....Gergő itt volt most velem,azonnal tudtam.A híd klassz volt most is.Ezután lassan elindultunk a stadion felé.Nem kellett nagy tudás eltalálni oda,hiszen ebben az utcában volt,igaz vagy másfél kilométerrel arébb.

A szépséges belvárosban

A sóhajok hídján

Korán oda értünk.Még volt 50 perc a meccsig,kicsit körülnéztünk a környéken.Egy templom adta a látnivalót,meg a stadion melletti gyárépületek.Nem tudtuk milyen gyár lehetett.Végül aztán bementünk a stadionba.Az egy kicsit régimódinak tűnt,de nem volt rossz.Meglepett,hogy a székek tiszták voltak a wc pedig első osztályú.Csak a hazai szektorba tudtuk jegyet venni,de úgy ültünk,hogy senkit ne zavarjunk azzal ha a a mi csapatunknak szurkolnánk menetközben.Nagy nehezen aztán elkezdődött a meccs.Az eső ellált,de fedett lelátón ültünk amúgy sem zavart volna,de így legalább a játékosokat sem zavarta.

Belesés a stadionba

Mi vagyunk az elsők a lelátón!

Két nagy helyzettel kezdett a Kaposvár,de aztán fokozatosan lendültünk mi is bele a játékba és már többször birtokoltuk a labdát mint a hazaiak.A félidőben azonban nem esett gól.A második játékrészben kicsivel aktívabbak voltak a hazaiak,de nekünk volt meccslabdánk,de kihagytuk.Ezt követően egy erősen vitatható tizenegyest kapott a hazai csapat amiből megszerezték a vezetést.Mi nem adtuk fel! Becserélték a csapatkapitányunkat aki összefogta és irányitotta a csapatot ahogy azt kell.Egyre-másra támadtunk,de fogyott az idő.Már a hosszabitásban jártunk,de kegyetlenül nyomtunk egy kapufát eltaláló lövésünk akadt.Én már feladtam,úgy gondoltam megvan az első vereség.Szerencsére a csapat nem adta fel és a legutolsó támadásunkat siker koronázta!Éppen a kapitány talált be! Számunkra hatalmas boldogság volt a pontmentés és a csapatot meg dicséret illeti,hogy nem adta fel és ment előre az utolsó pillanatig.Így továbbra is veretlenek maradtunk!

Kőkemény csata!

A végeredmény

Két és félóránk maradt a vonatig.Úgy gondoltuk csak megebédelünk valahol.Emlékeztem,hogy a helyi Tescoban van egy étterem.Így áttrappoltunk a belvároson és sikerült egy jót ebédelni.Újra eleredt az eső.Még kicsit sétálgattunk a kaja után majd elindultunk a vasútállomásra.Minden különösebb gond nélkül hazaértünk este fél kilencre.

Jó volt visszatérni Kaposvárra az különösen jó,hogy Gergő jelzett,hogy ott van velünk!A meccs is jó volt és izgalmas a csapattal elégedettek voltunk,nagyon tetszett,hogy nem adtuk fel vert helyzetből sem.Így aztán kellemes érzésekkel és emlékkel térhettem nyugovóra.Most másnap reggel pedig írom a blogbejegyzést,amit itt és most befejezek.

Zolikával a kaposvári stadionban

Felfedeztük az év szobrát is Kaposváron,hatalmas a felírat!

Újvárosi szökőkútak

 Öt szökőkútja és négy ivókútja van szükebb hazámnak Dunaújvárosnak.Májustól üzemelnek újra teljes kapacitással,mivel hátha van aki nem ismeri ezeket,érdemes egy kicsit átnézni mi tudhatók róluk.Az ivókútakra most nem térek ki,ezekből négy van a város külömböző részein,vízei ihatóak.Most csak a szökőkútakra térnék ki.

A szökőkutak vize – bár a vízminőséget rendszeresen ellenőrzik – nem iható, nem alkalmas fürdésre, hiszen számos vegyszerrel kezelik. A vízben található algátlanító, fertőtlenítő, PH csökkentő szer, az időjárás, például nagy eső vagy erős napsütés hatására veszít a hatékonyságából, emiatt előfordulnak, hogy a szökőkutak koszolódnak, algásodnak, de minden ilyen esetben a DVG Zrt. munkatársai a lehető leghamarabb gondoskodnak a tisztításukról.

Egy ivókút képével azért szolgálhatok: a főtéren található a múezum előtt

Vízivirág

A Dózsa Mozi jobb oldalán található „Vízivirág” elnevezésű szökőkutat 2001-ben építették meg. A Palotás József alkotta kompozíció a TSO Alapítvány által kiírt pályázat győztes alkotása, amelyet Dunaújváros Önkormányzata jelképes áron,  1250 forintért vásárolt meg, ugyanakkor cserébe vállalta a megtermékenyítésre, a nemiségre utaló szimbólumai miatt különösen figyelemfelkeltő, bronzból készült szökőkút kicsit sem csekély működtetési költségeit.

A Vízivirág,nem éppen a nagyságáról híres

A Korsós lány szobor avagy a „Békás szökőkút” 

1955 óta áll a Dózsa György téren Wagner Nándor Korsós lány – szobra. A korsót kezében tartó vízhordó lány egy kő posztamensen a medence közepén áll, ahová oldalról négy-négy béka köpi a vizet. Érdekesség, hogy a békákat bronzból öntötték, idővel azonban „elugrándoztak” helyükről, majd egy darabig műanyag változatukkal helyettesítették őket, akik szintén elvándoroltak. Azóta két oldalról négy-négy alumínium béka szájából lövellnek a vízsugarak a lány felé.

A Békás szökőkút óriási népszerűségnek örvend a városban

A város leghíresebb békái

Az Öntelt mackó

Somogyi József egyik közkedvelt alkotása, a kőből készült Öntelt mackó 1953 óta áll az Építők útján, az Élményfürdővel szemben. A szobor egy szökőkút medencéjének közepén helyezkedik el, azóta is kedvelt vizes találkozóhely városunkban.

Mint ahogyan az Szemes Mihály Kölyök című filmjében is elhangzik, aki belemártja kezeit az Öntelt mackó szökőkútjának vizébe, arra rátalál a szerelem.

Az öntelt mackó vesztett népszerűségéből,talán a környék bokrai miatt takarásban van és ez hozzájárult ehhez

Dr. Molnár László Emlékpark

A város egyik leginkább látogatott és kedvelt közösségi tere az Dunaújvárosi Egyetem előtti park, amely 2007 óta az intézmény alapító igazgatója, Dr. Molnár László nevét viseli. Az emlékparkban található a város egyik legnagyobb szökőkútja, az Identitás. 2018-ban teljeskörű felújításon esett át, és a mai napig közkedvelt vizes találkozóhely.

Az Egyetem előtti szökőkút valamiért nem tartozik a kedvenceim közé...

Orgonasíp

Városunk főterét 2014 óta díszíti szökőkút, amely a Városháza tér rekonstrukciója során valósult meg; 2015-ben Orgonasípnak nevezték el, a javaslatok szerint azért, mert a vízsugár változó magassága a templomi orgonára emlékeztet.

Az Orgonasíp

Orgonasíp a városháza árnyékában

Ezek a város szökőkútjai tehát,több nem jut az eszembe,de alighanem nincs is több.Az én személyes kedvencem talán a békák,hiszen gyerekként is sokat játszottam ott és Gergő is mikor kicsi volt sokat ült a békákon és kezével a vízsugárral játszott közben.Az Orgonasíp meg azért emlékezetes számomra,mert ez mellett készült Gergőről az utolsó fotó,igaz akkor december volt és a szökőkút nem üzemelt.Fontos még megemlíteni az uszoda előtti Sellőt,ami egy szobor egy medence közepén,amiről nem igazán tudom,hogy szökőkút-e.Inkább csak volt olyan,hogy volt benne víz,de nem igazán volt szökőkút jellege.

felhasznált forrás: dunaujvaros.hu és a Dunaújvárosi Önkormányzat közösségi oldala

Visszatérés az alföldi gyöngyszemhez

Valamikor talán 1981-ben jártam elöször Baján.A keresztanyámnál nyaraltam Kiskunhalason és elmentünk meglátogatni onnan Sándorékat a szintén keresztanyámékhoz érkező jugoszláviai rokonaimmal.Egy kis polski fiattal keltünk útra a jó száz kilométeres útnak és ekkor érintettük Baját is.Nem csak átutaztunk,de megnéztük a belvárost és a Sugovicát is.Már akkor kis tökmagként beleszerettem a városba.Ám majd harminc évet kellett várni mire visszatértem,noha mindig is ott volt a tudatomban egy bajai kirándulás lehetősége.Aztám amikor 2008-09 körül visszatértem,akkor sem szórakozásból tettem,hanem mert éppen egy bajai központú cégnél dolgoztam négy évet és valami hivatalos ügyet kellett elintézni,városnézésre ekkor nem volt idő.Újabb tíz év telt el amikor tavaly novemberben Manó barátom álltal szervezett gemenci túrának a végállomása Baja volt.Ekkor már többmindent sikerült megnézni a gyönyörű városból.Úgy döntöttem idén majd visszatérek,ám valahogy minden ellenem dolgozott,nem nagyon volt kivel jönni (sajnos Gergővel ide nem terveztük semmit,amikor meg már igen sajna Gergő ment el...),vagy a koronavírus járvány hiúsitotta meg terveimet.Ám a véletlen amelyről tudjuk ma már,hogy nem létezik összehozta a dolgokat.

Szőkőkút fogad Baján

Mivel láttam Mónin,Gergő édesanyján az utóbbi időben,hogy maga alatt van és éppen most volt a születésnapja,mondtam neki,elviszem kirándulni ha akarja egy álltala kiválasztott helyre.Válasszon bármit.Ugye túráinkra csak nagyon ritkán jön el,nem bírja úgy mint mi,nem bírja azt a tempót,így ezért is kínáltam fel neki ezt a lehetőséget.Ő meg rábökött Bajára,hogy oda szeretne menni.Tudta,hogy szép hely meséltem már neki róla és képeket,videókat is nézegetett.Hát így alakult,hogy végül is összejött a bajai kiruccanás újra.Zolika barátom egész héten agyalt,hogy eljöjjön-e,de végül is nem jött,sok költekezni valója mostanában és a kórházi kezelés miatti táppénz végett fizetést is alig kapott.Majd a következő bulira eljön..Így Mónival vágtam neki ezúttal.Fél hét után szálltunk fel a buszra és egy szekszárdi átszállással is,fél tízkor ott voltunk Baján.Kezdödhetett  a városnézés a gyönyörü alföldi városkában.

Írány a belváros!

Természetesen hova máshova mint a belváros felé vettük az irányt.Baja jó ebből a szempontból,sem a vasút,sem a buszállomás nincs igazán messze a belvárostól.Móni már az első métereken levolt nyügőzve,hogy milyen szép ez a város.Egy gyönyörű térre értünk a helyi Bácskai áruház szomszédságában ahol a fő látnivaló a templom volt,ám az mellett egy is egy szép szökőkút volt (már a buszállomásnál is akadt egy - felső kép).Ezen is elcsodálkoztunk,Móni teljesen kész volt már ennyi szépség láttán,úgy éreztem ekkor,hogy olyan mint a fia,az volt ilyen mindenre rácsodálkozó...Még ekkor nem volt nagyon meleg.Amúgy a hozzáértő időjós barátaink megint hellyel-közzel rossz időt mondtak mára,de már levolt fixálva az időpont nem akartunk módosítani,Móni is ekkor ért rá.Aztán  a beígért borús időnek,a záporoknak,zivataroknak nyoma sem volt ekkor és a nap további részében sem...Pataki Zitáék tehát megint hozták a kötelezőt...

Újabb szökőkút

Szóval erre a szökőkútra is rácsodálkoztunk,majd mentünk beljebb a belváros szép utcáin.Rengeteg vendéglátóhely nyitva volt már ekkor délelött tíz körül.Nem ez a meglepő,hanem az,hogy már ekkor szinte mindenütt teltház volt.Akartunk egy kv-t inni,de gondoltam itt horrorisztikus árak lehetnek,mondtam majd valahol máshol.Kiértünk a Szentháromság térre amely azhiszem,hogy Baja főtere.Valóban gyünyörű,egy hibája van,hogy átlósan átszeli egy macskaköves út amelyen járhatnak az autók,van is forgalom bőven.Mit ad isten,itt is volt egy szökőkút.Talán még Kaposváron láttunk ennyi szökőkútat ha emlékezetem nem csal.Ennek a térnek a nyugati széle már gyakorlatilag a Sugovica partja,odamentünk egy hűs helyen lévő padra elfogyasztani a reggelinket.

Újabb szökőkút ezúttal a főtéren

Móni továbbra is elvolt ájulva a nyakába szakadt rengeteg szépségtől.Valóban az egyik legszebb város ez amelyben valaha is jártam.Ettük a szenyóinkat,azt nézelödtünk,elöttünk a Szentháromság tár pompázott,mögöttünk a Sugovica amely ugye a Dunának egy holtága,rajta a szemközti Petőfi-szigetre vezető híddal.Előre elterveztem persze merre megyünk.A reggeli után indultunk is végig a Sugovica parti sétányon,egészen odáig amig a Sugovica bele nem megy a nagy Dunába.Tudtam ott a sarkon majd lesz egy kis kilátó ahová még Móni is felmer menni a tériszonyassága ellenére is.Így is lett nekivágtunk,de rögtön ott volt egy kávézó,ahová akkor betértünk.Hát mit mondjak...az árak...cseppet sem volt olcsóbb mint az e tekintetben agyonszidott Balaton...na de azért ittunk egy kávét és mentünk tovább a sétányon.

A Sugovica

A Sugovica parti sétány felülmúlhattalan szépségű és rendkivül kellemes nagy melegben is.Mert kezdett nagy meleg lenni (vajh hol a rossz idő amit az időjósok ígértek?).Fák adnak árnyákot,padok tucatjai bíztosítják,hogy pihenjünk és mindegyikről kellemes a kilátás is.Aztán itt húzodik a helyi szabadstrand is,ahová éppen kezdtek csordogálni a népek.Itt mentünk lassan,rengeteget fotózva így elég sokára értük el a Sugovica és a Duna találkozását,de a fene bánta.Kacsákkal randevúztunk,kisvonatnak adtunk helyet meg ilyesmi.Turistajeleket láttunk felfestve,amelyekről Móni érdeklödőtt,mondtam ezek most kivételesen nem játszanak,nem kellenek a mai kiránduláshoz.Annak ellenére,hogy nem sokat jártam Baján ezt a belváros és környéke részét már úgy éreztem ismerem mint a tenyeremet.Elértük a vízek találkozását ahol ott állt az álltalam már ismert kilátó.

A kilátó a Sugovica és a Duna találkozásánál

Lőn csoda erre már Móni is felmert jönni valóban.Csigalépcső vezetett fel a nem túl magas kilátóba,ahonnan szemetgyönyörködtető kilátás nyílt.Látni lehetett kelet felöl jövő Sugovicát mögötte a várost.Délre nagyon szép volt a kilátás az itt talán legszebb formáját futó Dunára.Nyugatra szemben a Gemenci erdő integett éppen vissza.Északnak meg látni lehetett a bajai dunahídat.A nem magas kilátó mondhatni majd teljes körpanorámát adott.El is időztünk itt kicsit.Valószinű a kilátó majd szerepelni fog kedvenc kilátós sorozatomban a közeljövőben,ott majd részletesen kitérek rá.Jó volt fenn a levegő,járt a szél.Ekkor érzetem újra azt amit már régóta nem,hogy Gergő ott van velünk.Azthiszem ez így is volt...

Kilátás délnek.A Sugovica és a Duna találkozása

Móni a kilátóban

A kilátó után még megnéztük a közeli hajótörténeti skanzent,majd elindultunk a sétányon vissza.A cél most a túlpart volt,a Sugovica túlpartja,ugyanis ott már volt egy komolyabb kilátó is ami a helyi ökopark része volt.Azonban ugye híd innen nem vezetetett át,ami azt jelentette kerülnünk kell,ami nagyjából 4-5km-es sétányt jelentett.Nosza akkor rajta.Valahogy gyorsabban visszértünk mind ide.Móni ezt azzal magyarázta,hogy visszafelé nem álltunk meg fotózgatni.Közben odaértünk ahhoz a részhez,ahol volt pár étterem szépen sorban.Mivel már dél is elmúlt úgy döntöttünk,hogy megebédelünk.Az egyik helyre be is ültünk és meg is ebédeltünk.Nem volt rossz,én még ittam egy jó sört is.Ami nem teszett az,hogy nem fogadták el a szépkártyát,így valószinű ez volt az első és utolsó eset is,hogy itt kajáltam.Ebéd után mentünk tovább,fel a hídra ami átvitt a Sugovica felett egyenesen rá a Petőfi-szigetre.

Itt még a híd alatt jómagam

A virágos híd a Sugovica felett

A Petőfi-sziget Baja kisebbik szigete,olyan hatást kelltett mint a fövárosi Margit-sziget,buli és kiránduló sziget.Voltak vendéglátóhelyek,talán strandok is,turisztikai központ,focipályák,teniszpályák,erdei kalandpark stb.Egy valamit hiányoltam.Nem volt szökőkút,legalábbis amerre mi mentünk arra nem.Olyan sok ember sem volt mint az emlitett Margit-szigeten.Jól járható út vitt át a szigeten.Aztán feltűnt Baja nagyobb szigete is a Pandúr-sziget.A két szigetet egy a Sugovicából leágazó holtág választotta el egymástól amelyen rengeteg hajó horgonyzott és sétahajók és csónakok szelték a habokat.Micsoda hely volt ez is!

A két szigetet elválasztó holtág (vagy csatorna?)

Arébb egy szép híd vitt át a Petőfi-szigetről a Pandúr-szigetre.Ezen mentünk át.Valóban elképesztően szép és érdekes város ez a Baja.A híd teljesen jó állapotú volt és csak gyalogos híd volt,iletve biciklis.Autók ide nem tudtak bejönni.Feltehetőleg arébb valahol még lehetett egy híd,hiszen a Pandúr-szigeten voltak utak amelyeken autók jártak.Mindenesetre erről a hídról másikat nem láttunk,de a térképem is jelzi,hogy van még egy.A Pandúr-sziget a Petőfi-szigethez képest hatalmas volt.Egy darabig a betonúton tudtunk menni,ahol az autók jártak,de ez most nem volt zavaró.Az út egyik oldalán erdő,a másikon nyaralók voltak.Aztán elértük újra a Sugovicát,már a túlparton voltunk tehát.Itt rengeteg sátor és lakókocsi volt a Sugovica parton,strandoltak,főzöcskéltek az emberek.Elvoltak.

A gyalogos híd

Kilátás a hídról,balra a Petőfi jobbra a Pandúr-sziget

Innen is szép volt a Sugovica,de a másik part a sétányos azért megkell hagyni szebb.De ez sem volt rossz.Nem kellett aztán sokat menni ott volt az ökopark és a kilátó.Itt volt vagy két tucatnyi ember,ezek is főztek meg mulatoztak amely kissé zavaró volt,de a park ezen része úgy volt kialakitva,hogy nem nagyon érintkeztünk velük.Voltak padok asztalok,padok,ingyenes wc-k(!) és persze a kilátó,ahová Móni már nem mert feljönni.Én persze nem hagyhattam ki,hisz kilátó fan vagyok mondhatni.Leült egy hűs helyre én meg addig nekivágtam a kilátónak,amelynek fő anyaga a fa volt,ás rácsos acélszerkezetú lépcső vezetett felfelé,amelynek alapnanyaga származhatott éppen Dunaújvárosból,nálunk gyártanak ilyen lépcsős rácsazatokat.

Maga az ökoparki Pandúr-szigeti kilátó

Őkoparki pihenő

A kilátó bejárata

A kilátó ingyenes volt.Állapota pedig kifogástalan.Elindultam felfelé,ekkor hál isten senki nem volt fenn.Két szint is volt feljebb.Az alacsonyabbikról a Sugovicára lehetett kilátni,ez nem sokmindent mutatott.A felsőről pedig az Ökoparkot és a Pandúr-sziget nagy részére nyílt kilátás,ez már jobb volt.Elindőztem itt is kicsit,hiszen járt a szél és a nagy melegben ez igazán kellemes volt.Közben jöttek fel,de hamar le is mentek.Erről a kirándulásról nem készült film vagy videó,de gondoltam itt megmutatom,hogy a kilátó mit mutat:

A kigyörködés után lejöttem.Még bejártuk a csöppet sem nagy ökoparkot,hát nem éppen egy nagy eresztés,de legalább van,kilátóval,ingyenes wc-vel...stb,az én városom még ettől a szintől is fényévekre van.Nagyon meleg lett.Hol a rosszidő?Istenem ilyenkor úgy megtudnám rúgdosni a sok idióta meterológust...már bocsánat.Találtunk egy csapot ahol kicsit megmosakodtunk,majd arébb egy büfét is,ahol lenyomtunk két palacsintát és egy üditőt is.Ezután indultunk vissza a belváros felé.A város a kánikulában is szép volt és nem volt akkora mozgás mint délelött.Lassan bandukoltunk vissza a buszpályaudvar felé.Vettünk még üditőket az útra.

Gábor Áron rézágyúja

Mivel ha megyünk valahova előtte mindig felmérem a menetrendet is,így útközben találtuk ki,hogy hazafelé Szekszárdig ahol átkell szállni,nem busszal hanem vonattal megyünk.Igy még kisétáltunk a vasútállomásra.Annak ellenére,hogy soha nem voltam még itt,tudtam merre kell menni...közel volt amúgy nagyon a buszpályaudvarhoz.Odáig még két szép parkon is átkellett menni,amit cseppet sem bántunk.A vasúthoz közelebbi parkban egy öskövület gözős volt kiállítva,nagyon odaillett valahogy.De látszott rajta,hogy nagyon öreg.Szép volt!

A gözős

Még volt egy óránk a vonatig.Addig az állomás hüvős teraszán pihentünk.Kitikkadtunk a végére a nagy melegben.Végül is oké,hogy nem túra volt,de szerintem így is mehettünk több mint 10 kilométer is.Baja nem hazudtolta meg önmagát,valóban egy gyönyörű város,amelynek a felkeresését bátran ajánlom mindenkinek.Most ráadásul Mónival is jól éreztem magam,mert vele amúgy nem igazán szoktam,de most elvolt nem nyafogott élvezte a sok szépséget amit látott.Közben bejött a vonatunk,felszálltunk rá,de még mindig volt félóra az indulásig,de odabenn legalább ment a légkondi.

Szép felújított uzsgyi a bajai állomáson

Belülről is teljesen jó

Maszkos utas...

Egy szépséges felújított uzsgyi tipusú vonat repitett minket Szekszárdig,amely rendkivül kényelmes,tiszta és gyors volt.Kifejezetten élvezetes volt az utazás!Annyi,hogy a kalauz szólt,hogy maszk legyen készenlétben arra az esetre ha felszállna valami ellenör.Szekszárdon még volt némi időnk a buszig.Aztán az jött is,a busz is hasonlóan kellemes volt,rendkivül tiszta,gyors és kényelmes volt.A sztrándán jött ráadásul,így Szekszárd után csak Dunaújvárosban állt meg,így hamar hazaértünk.Jó kis kirándulás volt ez is.Remélem,hogy Gergő valóban velünk volt!

Atombiztos meccstúra

Rövid időn belül a második meccstúrára készültünk,annál is inkább,mivel idén már nem nagyon lesz esély rá,mert csapatunk nem nagyon játszik közeli,könnyen elérhető városokban az őszi idényben.Paksra készültünk ami közel van és könnyen el is érhető tőlünk.Természetesen most is összekötöttük a kellemest a hasznossal,hiszen kirándultunk is egyet.Úgy döntöttünk Paks álltalunk eddig nem ismert részein fogunk egyet csavarogni,mielőtt elmennék a stadionba a meccsre.Nem kellett korán kelni és indulni,hisz nagyjából háromnegyed óra az út Paksra.Így aztán fél 1-re értünk az atomvárosba.Rögtön elsöre belebotottunk a Kozármisleny FC csapatába,akik az egyik ellenfelünk a bajnokságban.Úton voltak Kecskemétre,ők ott játszottak bajnoki mérközést és éppen Pakson tartottak egy pihenőt.

Nyugis kisváros

Elöször bemetünk a busz pályaudvar melletti Tesco áruházba némi pékáruért és innivalóért.Aztán nekivágtunk a városnak.Annak déli része felé vettük az irányt,hisz ezt a részt ismertük kevésbé.Az utcákon teljes volt a nyugalom,ilyenkor vasárnap ebéd után szinte kihalt volt a város.Felfelé vettük az irányt a település nyugati része felé,ami egy kisebb dombon helyezkedett el.Tiszták és rendezettek voltak a terek és az utcák.Nem volt már kibírhatatlanul meleg sem.Mentünk amerre a lábunk vitt.Jelzett utak is voltak erre,többek között erre hagyja el a várost a piros jelzés,ami majd egyszer kelleni fog nekünk a Paks-Vajta túrához.Valami tulipán házak között haladtunk.Gergő mondta,mivel utána nézett,hogy ezek itt azért tulipán házak mert az erkélyek kialakitása és a festések tulipánokat idéznek.Rájuk nézve,némi hezitálás után végül is igen,észre lehetett venni,hogy ezek tulipán házak.

Szökőkút van,ember nincs

Elértünk egy parkba,ahol senki sem járt.Egy szökőkút üzemelt ugyan itt,de embereket nem láttunk.Azthittem ez valami szellempark talán,de aztán egy sakk(!) emlékműre akadtunk,gondoltam akkor ez biztosan a sakk park.Nem láttam még ilyesmit máshol.Ez a sakk olimpia emlékműve volt és nem volt csúnya.Tőle nem messze a hüvösben padok voltak.Itt megpihentünk kicsit és elfogyasztottuk a Tescoban vásárolt pékárukat és italokat.

A sakkemlékmű

Pakson összesen négy tízemeletes ház van.Továbbmenve ráakadtunk háromra.Aztán mentünk tovább nyugat felé.Egy sporttelep volt ott,gondosan elkerítve azon belül meg kicsi stadion.Na nem,mi nem itt játszunk ma.Eszembe jutott aztán,hogy ez egész biztosan a Paksi SE sportelepe,mi pedig ma a Paksi FC II.-vel játszunk,na és persze nem itt.Körbejártuk a sportelepet,aminek a hátsó részén klassz salakos teniszpályák voltak.Itt újabb parkra akadtunk és egy cirkuszra,amely távol a világ zajától vert fel sátrat itt.Kiváncsi lettem volna,ide a világ végére hányan jönnek el előadásra?Visszafordultunk kelet azaz a város felé a sporttelep másik oldalán.Itt meg volt a helyi strand,amely hiába a kellemes nyár végi idő,már zárva tartott.Mentünk tovább...

A hátsó park

Itt találkoztunk azzal a bizonyos piros jelzéssel.Nyugtáztuk,hogy majd a vajtai túránk erre fog vezetni.Visszeérve a városba,megláttuk arébb a negyedik tízemeletes házat.Majd egy lottózó épületére csodálkoztunk rá,amely olyan volt mint egy kisebb-fajta palota.A város erre nagyon nyugis volt és rendezett.Azt beszéltük Gergővel,hogy tulajdonképpen szívesen laknánk itt.Mentünk tovább immár lefelé ebből a fenti városrészből.Újabb látnivaló következett,a Paks fő látképévé vált Makovecz templom.Közelebbröl is megnéztünk,valóban remekbe szabott építmény volt!Be éppen nem lehetett menni,de benéztünk,láttuk fából van minden...

A Makovecz templom

Innen aztán már lent,visszafordultunk észak felé.Elértük hamarosan a buszállomás környékét és mellette a Tescot,ahová ismét bementünk hideg üditöért.Innen tovább indulva a város északi részébe,más ismert helyeken át vitt az utunk.Mivel a meccsig még volt némi idő,úgy döntöttünk,hogy a könyvtárnál lemegyünk a Dunához.A könyvtár mögött eldugva ráakadtunk a helyi piacra is.Megállapitottuk,ebben a városban minden van,csak éppen jól elvan dúgva...A Duna persze Paksnál is nagyon szép volt,kicsit pihentünk,körbe néztünk,megmosakodtunk a kellmes vízben aztán indultunk a stadionhoz.

A Duna Paksnál

Na persze a stadion is jól elvan dúgva Pakson,persze nem nekünk.Pofon egyszerűen odataláltunk.Az oda vezető út pedig a Sárgödör-tér mellett haladt el,így benéztünk oda.Ugye itt májusban voltunk a pincefalvas túra keretein belül.Ez is egy ilyen Pincefalvas skanzen rész Pakson.Át mentünk hát rajta.Jó pár házból/pincéből érzödött a cefre szaga,amely számomra édes emlékeket idézett,hiszen ilyen szagok voltak hajdanán apám pincéjénél is...

A Sárgödör-tér egyik utcája

  Hamarosan kiértünk a Sárgödör-térröl és nem kellett sokat menni amikor feltünt végre a stadion.Ez is belekerült az országos stadion programba,hiszen éppen mostanság újították fel.A lelátókat betonozták és tették fedetté.Kivülről ebből ha sok nem is,de azért látszodott valami.Odaérve meglepetten konstatáltuk,hogy nem kell fizetni a belépöért,ingyen megtekinthetö a mérközés.Ez aztán azért volt dühitö,mert egy éven belül ez már a második olyan hely volt ahol nem kértek belépőt,miközben itt nálunk Dunaújvárosban 1000Ft egy meccsjegy...

A paksi stadion még kivülröl

Belépve,egy szép pofás kis stadion fogadott.Három lelátó készen volt,csak még nem volt átadva.Mi itt a negyediken találtunk helyet,amelyen szerencsére kellemesen hüvös volt.Közel voltunk a játékoskijáróhoz és a kispadokhoz is.Kellemes atmoszférájú volt a stadion.Ha most épülne nálunk Dunaújvárosban stadion,valószinüleg az is valami ilyesmi lenne,de már felépült korábban és jóval nagyobb ennél.

Belülröl a paksi aréna

Vonulnak ki a csapatok

A meccs maga jó volt,különösen az első félidö,ahol is remekül játszottunk és 2-1-es vezetésre tettünk szert.Gondoltuk talán megnyerhetjük a mérközést.Ám a második félidőre nagyot változott a játék képe.Képtelenek voltunk egy valamire való támadást felépíteni,aminek aztán az lett a vége,hogy az ellenfél kiegyenltett. 2-2,a végén pedig annak is örülni kellett,hogy nem kapunk ki.Így maradt a döntetlen és végül is jól szórakoztunk.

Zajlik a mérközés

Meccs után visszaindultunk a buszállomásra,ahová 30 perc alatt le is értünk gyalog.Izgultunk,hogy elérjük-e a buszt.Elértük,söt még várnunk is kellett.

Aztán jött és este nyolcra már itthon is voltunk.Jó kis nap volt ez is!

a paksi aréna