A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Paks. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Paks. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 25., csütörtök

A Lussonium túrák története

 Karácsony van és ilyenkor mindig Gergőről szoktam írni valamit.Azonban oly sok bejegyzés van már róla (és lesz is),hogy nagyon nem jut eszembe,vagy nem jutott eszembe új.Azonban segítségemre volt valami,hiszen az első lussoniumi túrának most van a kilencedik éves évfordulója,így hát akkor gondoltam megírom a lussoniumi túráknak a történetét.Hozzá kell tennem nem volt sok,de ez mégis édes és kedves emlék,azok közül való amelyek melegítik a szívemet és karácsonykor erre van talán a legnagyobb szükségem.

Gergő első alkalommal Lussoniumnál

Ha emlékeim nem csalnak,a 6-os úton mehettünk busszal,de már nem tudom hova,feltehetőleg a Mecsekbe,amikor Dunakömlödnél a dombtetőn ahogy figyeltem ki a buszból,felfigyeltem valamire.Fogalmam sem volt,hogy mi az,de láttam,hogy valami,talán leginkább kilátóhoz hasonlító építmény áll ott.A busz gyorsan átviharzott Dunakömlödön,így alaposabban nem volt idő megfigyelni.Nem felejtettem el és odahaza leültem a net elé és kinyomoztam mi lehet ott fenn a dombon.Mint kiderült a rómaiak idején,itt a birodalom keleti határát őrző katonai kaszárnya volt és ennek a feltárásai vannak odafenn a dombon.Persze az építmény amit én látni véltem nem maradhatott fenn a római korból,hiszen eleve fából készült.Az most a feltárások idején készült és valami hasonló lehetett itt annak idején is.Ez nem más mint a kaszárnya,a határőrség kapuja amolyan őrtorony.Na több sem kellett,az infók és a képek alapján úgy ítéltük meg,ide el kell jönni!

Kilátás Lussoniumból,alattunk Dunakömlöd és a Szent Imre templom,valamint a hatos út

Először itt 2016 végén

Ez annak a 2016-os szuperévnek a végén,meg is valósult.Nehéz volt eldönteni melyik nap jöjjünk,mert az időjósok nem mondtak jó időt.Viszont annak az évnek a vége pompás időket tartogatott,végül is sikerült egy napot kiválasztani és nem bántuk meg,mert ragyogó időnk volt! Dunakömlödön leszálltunk a buszról Gergővel és láttuk,hogy a kaszárnyához jelzett turistaút visz fel.Azonban előtte úgy döntöttünk felmegyünk a közeli Szent Imre templomhoz,amelyet már gyerekkoromban akkor megcsodáltam az itt elrobogó vonatból,amikor fater először hozott el vonatozni! (nem ma volt) Ezt sem bántuk meg,remek lépcsősor vezetett fel a templomhoz,ahonnan már pompás volt a kilátás a Duna völgyére.Ezt követően mentünk fel a kaszárnyához.Jól járható jelzett turistaút vitt fel,de betobút volt.Felérve meg...zárva találtuk a helyet!Puff neki...

Minden jól ki volt jelezve!

Azonban a bejárat mellett a drótkerítés ki volt szakítva.Simán belehetett férni...Mondtam menjünk,max kizavarnak minket,de nehogy már ha eljöttünk ne menjünk be!Be is mentünk és nem zavart ki senki.Rajtunk kivül nem járt itt a kutya sem.Bent egy fensík fogadott a dombtetőn ami...hát lehetett olyan 250-300 méter észak--dél irányban és olyan 80 méter széles kelet-nyugati irányban.Az északi végén volt az őrtorony.Ide mentünk fel elsőnek.Pompás kilátás fogadott az építményről északi irányba,délre meg ott volt a fensík,annak végén meg az ásatások.Mindent megnéztünk,meg is kajáltunk mert asztalok és padok is voltak a fensíkon!Na és a jó időben le is ültünk mert hideg nem volt! Ezt követően meg egy nagyon kellemes,szép és könnyű túrán betúráztunk a közeli Paksra a dunakömlödi dombokon át.Innen véltük látni a messzeségben a Mecseket is.Jó túra volt!

Lussonium azon az áprilisi napon

A második alkalomra kevesebb mint két évet kellett várni.Tavasszal jöttünk a gigantikus pincefalu túra keretein belül.Gergővel és a két Mónival jöttem ekkor.Bölcskéről indult a 20 km-es túra mely Pakson végződött.Érintettük Lussoniumot is!Április volt,kellemes idő.Most nem volt zárva a terület.Ám már a túra 2/3-a után értünk ide,a társaságon már érezhető volt a fáradtság.Így csak leültünk a torony tövébe és pihentünk.Az ásatásokig nem mentünk el.Mi még Gergővel ekkor is felmentünk a toronyba.Nem a dombokon keresztül mentünk most aztán Paksra,hanem a 6-os út melletti erdőben.Itt is remek utak vannak,ám pechükre ekkor már szúnyogok is akadtak,amelyek megkeserítették áthaladásunkat az erdőn,de végül is elértük Paksot,ott meg még megnéztük a helyi pincefalut is.

A kilátás tavasszal
A harmadik alkalom már Gergő elvesztése után volt valamivel több mint két évvel.Zolika és Móni jött velem egy január végi szombaton.Ugyanazt az útvonalat jártuk be,mint Gergővel az első túrán.Ez egy látványos és könnyű túra,mindenkinek ajánlom aki esetleg ilyesmire vágyik.Dunakömlödtől a piros jelzésen kell menni.Most sem volt rossz idő és most is bevolt zárva a terület,de most is betudtunk bújni a résen ahogy egykor Gergővel is.Jól elvoltunk,de itt még nagyon éreztük Gergő hiányát,én főleg mert ugyanarra mentünk amerre vele is.Paksig mentünk most is a nagyon könnyű túrán a Mecseket most is láttuk.Pakson pedig még felmentünk a Gárdonyi kilátóba,úgy emlékszem itt túrán nem voltunk még,csak akkor amikor Gergővel meccstúrára jöttünk Paksra.Jó buli volt ez is és hamar lezavartuk.

Jómagam itt 2021 januárjában

Móni és Zolika ugyanekkor a toronyban

Ez a három alkalom volt tehát,hogy Lussoniumnál jártunk,mindhárom remek élmény volt,de főleg az első alkalom.Mostanában kezdtem el éppen agyalni rajta,hogy újra elkéne jönni,így nem elképzelhetetlen,hogy a közeljövőben összehozzuk,főleg ha itt is össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal,ami annyit jelent,ha Pakson jártszik legközelebb a csapat összekombinálhatjuk egy meccstúrával ahogy tettük Csóron vagy Balatonlellén is.Na,de ez még a jövő zenéje,az biztos,hogy szeretnék még újra eljönni,hiszen jó hely és talán majd az eddigieknél még alaposabban körül is nézni!

A három film ami itt készült.A másodikban csak érintjük a helyet!


2022. január 30., vasárnap

Túra a Dél-Mezőföldi tájvédelmi körzetben

 Pár évvel ezelőtt sokat erőlködtünk Németkér elérésével.A Dunaföldvárról induló túrák rendre nem sikerültek.Vagy mi voltunk lúzerek,vagy a jelzések nem voltak jók,vagy az utak nyomvonala tűnt el egyszerűen.Nem sikerült elérni Németkért sosem.Aztán tavaly egy Alapról induló túrán már minden rendben volt és simán elértük a Tolna megyei települést.Így aztán most ismerösként köszönt már szembe amikor Zolikával leszálltunk a buszról a falu központjában szombat délelőtt kilenckor.Innen indult a Mezőföld déli részére vezető túránk.Németkér kiváló túrakiindulópont a Mezőföldre vezető túrákhoz,hiszen a településről minden irányba indulnak ki jelzett turistautak!Mi most dél felé vettük az irányt (majd keletnek) a piros + jelzésen.Túránk először a történelemben egy disznóólból indult!A templom mögött fedeztük fel,miközben megfelelő helyet kerestünk a filmünk nyitó jelenetének leforgatásához.

Először indult túra egy disznóólból

Miután ezen túllibbentünk indulhatott a túra.Annak ellenére,hogy az idióta meterológusok ismét mindenféle szar időt jósoltak be erre a napra,kiváló időnk volt.Már-már ideális.Hamar kiértünk a településről déli irányban.Rögtön egy fán futkosó két mókusra lettünk figyelmesek a falu melletti erdőben.Majd egyből benéztük az utunkat is.Ugyanis az kelet felé leágazott,de mi vígan mentünk tovább délnek.Szerencsére hamar észbe kaptunk.Ráálltunk a piros + jelzésre ami kb.elégésesen volt felfestve.Az erdő szép volt és hatalmas.Jól járható.Eleinte a falu mellett haladtunk majd fokozatosan mentünk beljebb és beljebb az erdőben.Hol dél,hol kelet felé.

Az első métereken

Az erdő fokozatosan lett egyre szebb.Sok volt a fenyő,majd a fenyőerdő.És aztán ez végig jellemző is volt erre a túrára.Sok helyen megálltunk megcsodálni a természetet amely így január végén is kitett magáért.Jó pár kilométer után ritkulni kezdett az erdő,majd egy hatalmas rétre értünk ki amely olyan volt mint...a szavanna!Ez volt a Látó-hegy.Olyan volt mint a kiskunsági sivatag,a homokbuckáknál.Itt is buckák sokasága volt,homokos is volt,csak ezeken megnőtt valamilyen növényzet.Mellesleg nagyon szép hely volt!Hogy miért nevezték hegynek azt nem tudom.Jó ez volt a környék legmagasabb pontja a maga 172 méterével,de ez testvérek között is messze van a hegyektől.Na mindegy.Itt kajáltunk.Szuper idő volt továbbra is,szél sem volt,holott a barom időjósok még nagy szélre is figyelmeztettek...

Alakul...

A Látó-hegy

A  Látó-hegy területre nem volt kicsi,kellett némi idő még átmentünk rajta.A végénél futott bele a piros+ a piros jelzésbe.Így aztán búcsút is vettünk tőle,ráálltunk a pirosra.A piroson hosszú egyenesek sora vezetett kilométereken keresztül,de amúgy nagyon szép volt!Majd újabb fenyves részekre akadtunk.Ez is kilométereken át tartott.Ez itt az a szakasz volt amelyen...Gergővel jöttünk volna szemből ha valóra vált volna a sokat tervezett Paks-Vajta túra.Ám az sohasem vált valóra....és nem is jött szemből senki.Mi mentünk a meseszép fenyvesek árnyékában egy teljenes szuper túraidőben!

Hosszú egyenesek

Fenyvesek ölelésében

Sokára értünk be Cseresznyésre.Egy egy apró kis falu itt a maga kilencven lakójával.A településen keresztül vezet a piros jelzés,ez maga a falucska egyetlen utcája.Zsák falu,ahonnan mi beértünk ide az igazából a falu vége.A falu elején volt egy Erdei iskola amelynek udvarán egy kilátó ált!Szabad volt be az út,ám a kilátónál állt két autó,az éptmény meg egy rekeszajtóval lezárva.Könnyen felmehettünk volna,de gondoltunk biztos ami biztos megkérdeztük az ittenieket felmehetünk-e?Nos a válasz az volt,hogy nem.Igen...ez tény és való alighanem az erdei iskola tulajdona volt...de...egy csöppnyi kis emberséggel...lehetett volna azt is mondani,hogy menjetek fel nyugodtan srácok.Mi baj történhetett volna?Tíz percet ha fent töltünk,valószínű kárt ennyi idő alatt se tettünk volna...Hát ez van.Vajon miért is csodálkozom ezen ebben a velejéig elkorcsosult aljas mocskos világban....?

Itt is jártam

A kilátó amit sajnáltak tőlünk,hogy tíz percre felmehessünk...

Nos hát ennek tükrében maga Cseresznyés egy árva szót sem érdemel a továbbiakban.Maradjunk annyiban nem ez a világ legszebb helye.Kiérve a faluból,minden eddiginél csodásabb fenyőerdőbe értünk.Meseszép volt!Az utak a jelzések is kifogástalanok voltak erre.Kis idő múlva egy erdei pihenőre bukkantunk.Kicsit tán rozoga volt már,de megfelelt a célnak,hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat is.Csodaszép helyen voltunk,a távolban látni lehetett,ahogy ívben kanyaródik az erdő előtte a turistaúttal.Kellemes környezetben kajáltunk tehát,kicsit pihentünk is.Tovább indulva először jöttek szemből a túra folyamán.Egy csaj két kutyával,illendően köszönt is.

Csodás fenyőerdő

Erdei pihenő

Az út tovább

Erdők váltakoztak a továbbiakban,hol fenyves,hol más.Az út talaja viszont mélyebb lett,de nem volt sár,nem volt dagonya.Egy-két kilométer múlva értünk ki egy újabb szavannás részre.Hasonlított a Látó-hegyhez.Ez volt a Paks melletti Ürge mező,tele jelzett és jelzetlen utakkal.Erre egyre többen mozogtak,lehet ez a paksiak kedvenc kiránduló helye?Leginkább motocross pályához hasonlított az egész.Most először kezdett elbújni a nap és kicsit hüvősebb lenni,de már fél három felé jártunk.Végül is ez a mező érdekes volt,kicsit látványos is,de ennyi.

Az Ürge mező egy szelete

Ezután kereszteztük az M6-os felülről és ez már Paks közelségét jelezte.Ott is volt aztán pár méter múlva a város,egy ligetbe értünk ahol kutyaoktatás zajlott,majd egy mesterséges tavacska került elénk,amelyet egy szép híd szelt ketté.Majd oda értünk a helyi strandhoz.Dobbant a szívem,hiszen itt jártam Gergővel három és fél éve az atombiztos meccstúrán...Ezt követően meg már a város utcáin mentünk.Erősen kezdett fájni mindkettönk lába.Láttuk távolban a helyi stadiont amely éppen világított.Zajlott a Paks - ZTE bajnoki.Leértünk a belvárosba,úgy döntöttünk zárásként keresünk egy éttermet és megkajálunk.

A tavacska a híddal

A buszállomáson volt egy jó étterem,ahol ittunk két pohár bort és ettünk egy jó brassóit,ja és lenyomtunk egy-egy kávét is.A buszig még aztán volt idő,lementünk a közeli Dunához.Ott sétálgattunk,közben már ránk sötétedett és kezdett hideg is lenni.Aztán fél hatkor indult a buszunk és kényelmesen és gyorsan hazaértünk.Újabb remek túrával lettünk gazdagabbak,újabb eddig még sosem látott tájakat ismertünk meg.Semmivel sem volt rosszabb vagy csúnyább ez a túra mint egy hegyvidéki.Összesen 19,3 km-t trappoltunk és kilencven százalékban remek időnk is volt!

A paksi Dunánál

Ez volt az idei harmadik túránk.Megtettünk eddig összesen 61,3km-t ebben az évben,ami 20,433-as átlagot jelent!

2021. január 30., szombat

Visszatérés Lussoniumba

Az év harmadik túrájára Zoli és Móni kisért el.Újra szó szerint Gergő nyomában jártunk,hiszen túránk útvonala 98%-ban megegyezett a négy évvel korábbanival,amikor is Gergővel jártunk itt.Már reggel fél 8-ra Dunakömlődre értünk,azért jöttünk ilyen korán a közeli településre mert ez volt a nap folyamán az egyetlen olyan busz amiről nem kellett átszállni és Dunakömlödön tett le.Ahogy egykor Gergővel is,most is elöször a helyi templom felé vettük az irányt.Na nem azért mert misére igyekeztünk.Emlékeztem,hogy a templomtól már jó a kilátás a környékre.Így is volt.Maga a templom más szimbolikus jelentőséggel is bírt az életemben.Anno nagyon nagyon régen ide hozott el apám életem első vonatozása alkalmából és már akkor is ez a templom volt az ami megmaradt az emlékezetemben,ahogy láttuk zöld tetejét a vasúti megállóból...

Dunakömlöd temploma

Kilátás

A templom után elmentünk abba az irányba amerről jöttünk a buszról leszállva,ez már jelzett turistaút volt és felfelé igyekesztünk a falu déli dombjának tetején található Lussoniumhoz.Már lenn a parkolóban egy táblácska figyelmeztetett: a romkert február 28-ig zárva.Hát ez négy éve is így volt és akkor betudtunk menni ennek ellenére.Bíztam benne most is így lesz.Felkapaszkodva az egykori erődhöz csakugyan zárva volt a kapu.Ám a kerítés mellett,ahogy egykor rég most is volt akkora rés,hogy belehetett menni.Bementünk hát,bíztam benne nem téved erre semmilyen jóképességű aki esetleg kizavarna.Amúgy nem értem,ingyenes helyek miért is vannak zárva?Mert a vírusra való hívatkozás nem volt azon a táblácskán...Mindegy,a lényeg,hogy betudtunk menni.

Visszatértem hát...

Lussonium és az idő is pontosan olyan volt mint azon a 2016-os évvégi napon... Talán ez sem véletlen... Újra visszatértem hát,sajnos ezúttal már Gergő nélkül.Jártunk itt amúgy 2018 tavaszán is,akkor Móni is velünk volt,így csak Zolinak volt új minden.Bementünk az egykori katonai tábor kapuján,amely egy két tornyú építmény volt,talán amolyan kilátóként is funkcionált.Túratársaimat ismerve nem mertem volna rá fogadni,hogy felmernek jönni,de felmertek.Végül is nem volt magas és a kaputoronyról remek kilátás volt a környékre,elsősorban észak felé,de mondhatni körpanorámánk volt.Dél felé magára a romkertre láttunk ki,keletre pedig az ártéri erdőre,amelyben szintén túráztunk akkor 2018 tavaszán.Nyugatra szelíd lankák emelkedtek.A sík Mezőföld itt kezdett kicsit combosodni.

Nem gondoltam volna,de felmertek jönni

Kilátás északnak

A kilátás megcsodálása után bejártuk a romkertet ahol lényegében semmi érdekes nem volt.Egy fensíkon voltunk a hatos út felett.A romkert végében voltak az ásatások,mindaz amit az egykori kaszárnyából már kiástak.Ezt is megnéztük ahogy annak idején Gergővel is.A romok mellett volt pad és asztal is.Remek helynek tűnt megreggelizni.Hármunk közül egyedül Móninak volt annyi esze,hogy hozzon egy kispárnát a segge alá,mert amúgy a pad nedves volt,nem nagyon lehetett leülni.Mindegy,sikerült végül megreggelizni.Január vége ellenére mondhatni kellemes idő volt,nem mondhattuk,hogy fáznánk.Visszamentünk az északi kaputoronyhoz,még lőttünk pár képet,aztán elbúcsúztunk Lussoniumtól.Én harmadszor voltam már itt.Azhiszem a közeljövőben nem jövök.

Az ásatások

Nem mentünk teljesen le,hiszen a mi utunk a domb oldalában indult délnek.Természetesen ez is jelzett út volt,a jelzések pedig a Mezőföldre jellemzően elfogadhatóan voltak felfestve!Ráálltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésre,amely együtt ment innen Paksra.Úgy döntöttem nem fogunk letérni róla,mint egykor Gergővel,akivel akkor bementünk a susnyásba,nehezen járható helyekre.Mónival és Zolival az ilyesfajta kaland esélytelennek tűnt,így maradtunk végig a jelzésen.A szelíd dombokon,szőlőhegyeken át vezetett a jó minőségű turistaút.Itt-ott volt ugyan sár,de ez elenyésző volt.Haladtunk Paks felé jó hangulatban.

Kellemes út Paksra

Egy ponton mégis letértem az útról.Emlékeztem,hogy itt vannak olyan helyek anonnan látszik a Mecsek!Erre voltam kiváncsi.Természetesen látszodott most is,mivel viszonylag tiszta volt a levegő,sokkal jobban látszódott mint négy éve.Szabad szemmel is kivehető volt a Zengő és a Dobogó tömbje.Hoztam persze távcsővet,azon keresztül is megnéztem és megerősítést nyert,hogy valóban a Mecseket látom jó ötven kilométer távolságból!Ezután visszatértünk a jelzett útra,amely egy ponton szurdik azaz löszmélyúttá változott.Ez jellemző Tolna megyére,na de nem itt Paksnál,sokkal jobban a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra.Hamar Paksra értünk.A túra érdemi része Lussoniumtól alig lehetett 3,5 kilométer...

A kis templom

Pakson az első látnivaló az a kistemplom volt amibe annak idején bementünk Gergővel.Most viszont bevolt ez is zárva.Ezután a Dunára voltak remek kilátásaink,majd úgy döntöttem ezt megfejeljük és felmegyünk a közeli Gárdonyi kilátóba.Könnyen felkapaszkodtunk.A kilátó egy hasonló partszakasz volt mint Dunaújvárosban a Felső-Dunaparti sétány,csak annál sokkal rövidebb.Persze remek kilátásunk volt,elsősorban a Dunára,de látni lehetett a várost és az atomerőművet is,sőt innen is látszódott a Mecsek egy kis szelete.Pihentünk itt félórát.Volt itt egy tábla amely a világ nagyvárosainak irányát mutatta és azt,hogy hány kilométer ide.Mondjuk nem volt túl megbízható,hiszen Sidneyt és Moszkvát is ugyanabba az irányba mutatta.Természetesen annak idején Gergővel is jártunk itt.

A Gárdonyi kilátó Pakson

Na,mi merre és milyen messze is van?

A kilátót letudva még felkapaszkodtunk a helyi pincefaluba a Sárgödör térre.Természetesen hála a koronavírusnak minden zárva volt.Esélytelen volt,hogy egy pohár jó bort igyunk bárhol is.Zolinak tetszett ez a rész,mi Mónival voltunk már itt.Gergővel meg már többször is jártam itt.Mivel nagyon korán letudtuk az egész túrát,úgy döntöttünk még megnézzük a közeli stadiont is.Mi akkor jártunk benne amikor még félkész volt.Most odaérve már láttam,hogy teljesen kész van,de bemenni persze nem lehetett és hát...nem is volt olyan szép.Szerintem a mi otthoni stadionunk szebb ennél,igaz az itteni csapat első osztályú,míg az otthoni csak harmad...

A Sárgödör tér egy szelete

A paksi stadion

Más látnivaló a közelben már nem volt,így elindultunk a buszállomásra.A város utcáin akadtak még szép dolgok,de szinte minden zárva volt.A buszunkig még volt ötven percünk,elmentünk a közeli Tescoba könnyiteni magunkon.Majd egy közeli játszótéren fejeztük be a bulit.Zolika még kipróbált egy hajóhinta félét,én már nem kockáztattam meg,nehogy leszakadjon a gyerekek játéka... Összesen kb.11 kilométert túráztunk.Jött a busz amelyen én bealdutam kicsit,de meglehetősen hamar már fél háromkor Dunaújvárosban voltunk.Mondhatni gyorsan lezavartuk a túrát ahogy mostanában mindig.Hiába ez a nyolc órai kijárási baromság kicsit belezavar ezekbe is...


2020. szeptember 7., hétfő

Az utolsó meccstúra

Nem is tudom mikor szoktunk rá a meccstúrázásra Gergővel,talán 2014 táján alighanem.Gergőt 2012-13 környékén kezdte fokozottan érdekelni a dolog,a foci,a meccsek.Természetesen kivittem egy meccsre aminek az lett az eredménye,hogy aztán az összes többire kikellett vinnem.Ki sem lehetett robbantani onnan.Persze nekem is kedvemre való volt a dolog,mert volt néhány év amikor nem jártam meccsre,így jó volt újra menni.Az első idegenbeli meccs tulajdonképpen hazai meccs volt,csak hát....akkor nem játszhattunk hazai pályán mert a villanyvilágításunk nem volt még kész,így Fehérvárra kényszerültünk meccsre menni.Ezzel kezdődtek a meccstúráink,amelyek aztán az évek alatt egyre inkább rendszeressé váltak,mígnem Gergő távozásával megszakadtak.Legalábbis a közös meccstúráink.Mivel most van az évfordulója,ezért felelevenitem a Gergővel való utolsó közös meccstúránkat.Az eredeti bejegyzés amúgy ide kattíntva elolvasható.

Paks felfedezése
Éppen most két éve,hogy elindultunk a közeli Paksra.Ott játszotta csapatunk a következő idegenbeli mérközését.Ugye rászoktunk arra az évek alatt,hogyha idegenbeli meccsre kisértük el a csapatunkat,akkor elmentünk az adott településre jóval a mérközés kezdete előtt egyet kirándulni,körülnézni.Így ismertünk meg pl.olyan településeket mint Vác vagy akár Dunaharaszti.Most is hasonlóra készültünk.Pakson ugyan már sokszor keresztülmentünk,de megállni ezt megelőzöen mindössze egyszer álltunk meg itt,mégpedig a Pincefalvak túra keretein belül.Akkor nem sokat láttunk a városból,így elhatároztuk most alaposan körülnézünk.Nem is kellett korán indulni,Paks nem volt messze és a meccs csak délután fél ötkor kezdödött ha jól emlékszem,bár az is meglehet,hogy ötkor.Lényeg,hogy dél körül már Pakson voltunk.Kezdödhetett a város felfedezése.

A Makovecz templom,már régóta terveztük Gergővel a meglátogatását
Hasunkra csapva indultunk el egy irányba a buszállomásról.Persze azt tudtuk hol van a stadion,szándékosan azért most még ellenkező irányt vettünk.Belevetettük magunkat a paksi utcákba,felmentünk a város főlé nyuló dombra,az ottani városrészbe is.Nagyszerűen éreztük magunkat.Senki nem zavart,ember alig volt az utcákon.Megnéztünk Paks négy magas háza közül hármat.Láttuk a helyi strandot,valamint észrevettük a piros turistajelzést.Gondoltuk majd ezen megyünk legközelebb,hiszen tervben volt véve egy Paks-Vajta túra,ami aztán sajnos azóta sem valósult meg...Szép parkokon mentünk át,majd elértük a Makovecz templomot is,amelyet már régóta megakartunk nézni.Korábban én azt sem tudtam,hogy ez létezik.Gergő leleményességének köszönhetően ismertem meg.Kedveltük a Makovecz stílusú épületeket,ezért ha olyan helyen jártunk,nem mulasztottuk el megnézni őket.

Gergő a Dunaparton kissé szomorúan,holott teljesen jó kedve volt e napon...
Az nincs már meg hol ettünk meg ittunk.Valószinűleg a helyi Tescoba vehettünk valamit.Ezután mentünk le a Dunához.Itt a lépcsőn készült Gergő ikonikus képe,amelyen kissé szomorúnak tűnt,holott jó kedve volt ekkor és élvezte az egész napot.Nem is értettem...Ez a kép lett aztán (és e sorok írásakor jelenleg is) a fő képe a gyertyaláng.hu oldalon... Nagyon szép időnk volt,mint álltalában szeptember elején mindig.Addig tettünk,vettünk meg csavarogtunk,hogy lassan közeledett a mérközés kezdési ideje,így a stadion felé vettük az irányt.Paks ahogy megismertük szép város volt ugyan,de nem volt nagy.Különösebb erőfeszítés nélkül belehetett járni szinte az egész várost.

Sárgödör tér
A stadionba menet még érintettük a Sárgödör tért.Ugye ez az itteni pincefalu.Itt pihentünk a már emlitett Pincefalvak túrán pár hónappal ezelőtt.Most is megnéztük és innen már nem volt messze a stadion.Ekkor még három oldalt volt kész a lelátó (azóta kész a negyedik is),a negyedik oldalon még a régi pálya lelátója volt meg.Erre mentünk be és itt foglaltunk helyet.Sokan nem voltak,hisz a Paks második csapatával játszottunk és itt az első csapat meccsein sincsenek sokan.Maga a meccs jó volt élveztük,elvoltunk,drukkoltunk.A végeredmény 2-2 lett.A meccs végeztével indultunk vissza a buszpályaudvarra amely innen nagyjából másfél kilométerre lehetett.

AZ utolsó közös idegenbeli meccsünk
Simán elértünk egy buszt ami hazafelé ment és olyan 8 - fél 9 körül itthon is voltunk.Remek nap volt,nagyon jól éreztük magunkat.Nem tudthattam,hogy ez lesz a mi utolsó közös meccstúránk...Azon az őszön már nem terveztünk meccstúrát,hisz az összes olyan csapat aminek a települése elérhető távolságban volt,az nálunk játszott Dunaújvárosban.Na de majd tavasszal... ezen meccsek visszavágóján...már dörzsöltük a tenyerünket,hiszen vigan benne volt 4-5 meccstúra a pakliban.El is akartunk menni mindre.Ám sajnos Gergő volt az aki elment és nem a meccsekre... Így ezzel a paksi meccstúrával zárultak a mi közös meccstúráink,amelyeknek az emléke felejthetetlen és tudom Gergő is magával vitte a sok szép élményt,mert odaát csak ez számít....

Meccstúráink emlékére...

2018. szeptember 10., hétfő

A Makovecz templom

Tegnap Pakson sétálva végre valahára elértük a Makovecz templomot is.Szemeztünk vele már egy ideje,régóta fel akartuk keresni,de mindig valahogy messzinek tűnt Paks belvárosától.Tegnap aztán ahogy végigjártuk Paks nagy részét,utunkba került ez a nem semmi építmény is.Nézzük hát meg mit is lehet róla tudni:

Paks városában sétálva kihagyhatatlan épület a Szentlélek templom, vagy ahogyan a legtöbben ismerik a Makovecz templom. A lakótelep lábához érve az Újtemplom utcán haladva már messziről megpillantjuk a templom jellegzetes harangtornyát az ég felé törekvő három kecses csúcsával. Középső csúcsán a legmagasabb ponton 34 méteres magasságban a klasszikus kereszt látható, míg a másik kettőn egy aranylóan csillogó nap, valamint egy ezüst hold kap helyet. A Szentlélek tiszteletére felszentelt római katolikus templom, melyet Makovecz Imre tervezett, a Hősök terén áll. A templom lenyűgöző épülete a XX. század organikus építészetének kiemelkedő alkotása. A karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával hírnevet szerzett a városnak és tervezőjének. Az alkotó az ősi szimbólum, a magyar forma-, és hitvilág jelképeit ötvözte a keresztény hagyományokkal.

A templom a város déli részen található
A templomhoz közeledve, ahogy elhagyjuk a falusias hangulatú családi házakat számos kérdés merülhet fel bennünk. Miért itt építették fel és miért nem a dombtetőn, a tulipános házakhoz közelebb? Mi volt akkoriban? A templom történetéből választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
1987-ben a paksi római katolikus egyház adott megbízást a templom megtervezésére. 1988 pünkösdjén került sor az alapkőletételre, majd 1990. június 3-án, pünkösd vasárnapján szentelte fel a templomot a pécsi megyés püspök. Ekkor szólalt meg először a templom közel három mázsás harangja.
1991 karácsonyára készült el a 361 négyzetméter alapterületű, 300 fő befogadására alkalmas templom, a templomkerttel együtt.
A kicsiny templom mérete ellenére monumentálisnak hat. Körbejárva, minden nézetből különleges látványt nyújt. A templomhajót körülölelő földtöltésnek köszönhetően az épületszobor olyan hatást kelt, mintha a földből tört volna ki. Ha jól megnézzük, a templomhajó egy felfordított csónakra emlékeztet, míg az épület hátsó része olyan, mintha egy arc lenne két nagy szemmel. A hármas templomtorony a templom test előtt külön áll. A bejáratnál kétoldalt egy-egy angyalt figyelhetünk meg, a világosság és a sötétség angyalát. A toronylábak között áthaladva megérkezünk a templomhajó bejáratához. Belépve a különleges, szív formájú felülvilágítón beszűrődő fény és a magasba ívelő fagerendák sajátos élményt nyújtanak. A keresztelő kutat a hajlított, melegszínű faszerkezet ölelésében „jurták” rejtik. Ennek köszönhetően olyan érzésünk támadhat, mintha bordák vennének körül minket. A szív helyén térben a fehér kőoltár áll, mögötte pedig a feltámadó Krisztust a kiterjesztett szárnyú angyalok kísérik a fény felé. A belmagasság az oltár helyén a legmagasabb. A figyelmet szintén az oltárra irányítja az egymással szemben, hegyesszögben elhelyezett padsorok. Makovecz Imre így fogalmazott a templom kialakításának alapgondolatáról: „Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Ez a jel (S) a magyar népművészet alapjele, de megtalálható eurázsia számtalan területén, a kelta, szkíta hatás alatt álló vidékeken is. Az alaprajz két szimmetrikus helyzetű S-szimbólumból áll. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a világosság-sötétség, férfi-nő, nap-hold, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség, a másik oldalon a világosság angyala. Ebből az ellentétből kell megszületnie a kereszténység Androgyn gondolatának, Jézus Krisztusnak, kinek szobra középen, az oltár felett áll.” A tervező a népi építészet korszerű felhasználásáért Ybl-díjat kapott. Magát organikus építésznek vallja: úgy tartja, hogy az ember és az őt befogadó épület között harmonikus viszonynak kell fennállnia. Épületei az emberre hasonlítanak: szemük, szemöldökük, orruk, koponyájuk van.
Szépséges vagy valami szörnyszülött?
Makovecz más közösségi épületeihez hasonlóan a templom a következő elv alapján épült: „Nem mindegy, hogy akiknek épül a templom, részt vesznek-e ebben a dologban, milyen események zajlanak le, amíg épül az épület, beleépül-e annak a közösségnek az energiája, figyelme, akarata, reménye, hite abba az épületbe vagy sem. Egy épület nem akkor kezd funkcionálni, amikor kész van, és az emberek belemennek, hanem amikor az épület megépítésének a gondolata fölvetődik.”
Az épületszobor megépítését a paksi és más magyar hívők, német, svájci, osztrák segélyszervezetek és egyázmegyék, köztük a müncheni érsekség, a Pécsi Püspökség, az Állami Egyházügyi Hivatal, Paks városa és a Paksi Atomerőmű adományai segítették elő, tehát közadakozásból épült. A paksiak közel 3000 munkanapot dolgoztak a Szentlélek templom építkezésén, mindezt fizetség nélkül. A templomépítés során több, mint 200 köbméter faanyagot használtak fel. Elemei az ország számos településéről érkeztek: a kupolák fapillérei a Pécs melletti Árpádtetőről, a nyolc faoszlop és tornya Sopronból, a nagyobb hajlított szerkezeteket a Somogy megyei Csurgón, míg a kisebbeket Dunabogdányon gyártották, a keresztelő-medencéket és gyertyatartókat kelenföldi kőfaragók készítették, az oltár anyaga Siklósról való. Az ácsmunkákat Nyíri Sándor fóti ács és társai, az üvegezést Varga János budapesti üveges, az oltár csiszolását Pupp Sándor paksi kőfaragó végezte, a tabernákulumot Kern István paksi asztalos, a templom berendezésének terveit Mezei Gábor belsőépítész, a vörösfenyőből készült padokat, székeket, gyóntatószéket Lendvai János nagydorogi és Nagy Gábor cecei asztalos, az orgonát Albert Péter miskolci orgonaépítő készítette. Az orgona hangsugárzóit az oltár mögötti fapillérek takarják. A templom mögötti téren található 5,5 méter magas és 2,4 méter széles Corpus Schmidt Ferenc és Jantner János lakatos, bádogos mesterek munkája. A feltámadt Krisztus szobor és a két angyal Péterffy László szobrászművész, míg a szentlélek hét ajándékának jelképei Péterffy Gizella festőművésznő nevéhez fűződik.
Lehet szeretni,lehet utálni...de senkinem sem közömbös...

Belül...
A templom látogatásához elözetes egyeztetés kell (mi ezt nem tudtuk,így bemenni sem tudtunk).A belső rész szerény összegért látogatható.Nem nagyon lehet megítélni,hogy a templom szépséges épitészeti remekmű,vagy valami torzszülött elme förmedvényes agyament munkája.Egy biztos,így vagy úgy,de senkit sem hagy közömbösen az épület.Így talán a legjobb szó rá az,hogy érdekes.
Egy kirándulást mindenképp megér!

2018. szeptember 9., vasárnap

Atombiztos meccstúra

Rövid időn belül a második meccstúrára készültünk,annál is inkább,mivel idén már nem nagyon lesz esély rá,mert csapatunk nem nagyon játszik közeli,könnyen elérhető városokban az őszi idényben.Paksra készültünk ami közel van és könnyen el is érhető tőlünk.Természetesen most is összekötöttük a kellemest a hasznossal,hiszen kirándultunk is egyet.Úgy döntöttünk Paks álltalunk eddig nem ismert részein fogunk egyet csavarogni,mielőtt elmennék a stadionba a meccsre.Nem kellett korán kelni és indulni,hisz nagyjából háromnegyed óra az út Paksra.Így aztán fél 1-re értünk az atomvárosba.Rögtön elsöre belebotottunk a Kozármisleny FC csapatába,akik az egyik ellenfelünk a bajnokságban.Úton voltak Kecskemétre,ők ott játszottak bajnoki mérközést és éppen Pakson tartottak egy pihenőt.

Nyugis kisváros
Elöször bemetünk a busz pályaudvar melletti Tesco áruházba némi pékáruért és innivalóért.Aztán nekivágtunk a városnak.Annak déli része felé vettük az irányt,hisz ezt a részt ismertük kevésbé.Az utcákon teljes volt a nyugalom,ilyenkor vasárnap ebéd után szinte kihalt volt a város.Felfelé vettük az irányt a település nyugati része felé,ami egy kisebb dombon helyezkedett el.Tiszták és rendezettek voltak a terek és az utcák.Nem volt már kibírhatatlanul meleg sem.Mentünk amerre a lábunk vitt.Jelzett utak is voltak erre,többek között erre hagyja el a várost a piros jelzés,ami majd egyszer kelleni fog nekünk a Paks-Vajta túrához.Valami tulipán házak között haladtunk.Gergő mondta,mivel utána nézett,hogy ezek itt azért tulipán házak mert az erkélyek kialakitása és a festések tulipánokat idéznek.Rájuk nézve,némi hezitálás után végül is igen,észre lehetett venni,hogy ezek tulipán házak.

Szökőkút van,ember nincs
Elértünk egy parkba,ahol senki sem járt.Egy szökőkút üzemelt ugyan itt,de embereket nem láttunk.Azthittem ez valami szellempark talán,de aztán egy sakk(!) emlékműre akadtunk,gondoltam akkor ez biztosan a sakk park.Nem láttam még ilyesmit máshol.Ez a sakk olimpia emlékműve volt és nem volt csúnya.Tőle nem messze a hüvösben padok voltak.Itt megpihentünk kicsit és elfogyasztottuk a Tescoban vásárolt pékárukat és italokat.

A sakkemlékmű
Pakson összesen négy tízemeletes ház van.Továbbmenve ráakadtunk háromra.Aztán mentünk tovább nyugat felé.Egy sporttelep volt ott,gondosan elkerítve azon belül meg kicsi stadion.Na nem,mi nem itt játszunk ma.Eszembe jutott aztán,hogy ez egész biztosan a Paksi SE sportelepe,mi pedig ma a Paksi FC II.-vel játszunk,na és persze nem itt.Körbejártuk a sportelepet,aminek a hátsó részén klassz salakos teniszpályák voltak.Itt újabb parkra akadtunk és egy cirkuszra,amely távol a világ zajától vert fel sátrat itt.Kiváncsi lettem volna,ide a világ végére hányan jönnek el előadásra?Visszafordultunk kelet azaz a város felé a sporttelep másik oldalán.Itt meg volt a helyi strand,amely hiába a kellemes nyár végi idő,már zárva tartott.Mentünk tovább...

A hátsó park
Itt találkoztunk azzal a bizonyos piros jelzéssel.Nyugtáztuk,hogy majd a vajtai túránk erre fog vezetni.Visszeérve a városba,megláttuk arébb a negyedik tízemeletes házat.Majd egy lottózó épületére csodálkoztunk rá,amely olyan volt mint egy kisebb-fajta palota.A város erre nagyon nyugis volt és rendezett.Azt beszéltük Gergővel,hogy tulajdonképpen szívesen laknánk itt.Mentünk tovább immár lefelé ebből a fenti városrészből.Újabb látnivaló következett,a Paks fő látképévé vált Makovecz templom.Közelebbröl is megnéztünk,valóban remekbe szabott építmény volt!Be éppen nem lehetett menni,de benéztünk,láttuk fából van minden...

A Makovecz templom
Innen aztán már lent,visszafordultunk észak felé.Elértük hamarosan a buszállomás környékét és mellette a Tescot,ahová ismét bementünk hideg üditöért.Innen tovább indulva a város északi részébe,más ismert helyeken át vitt az utunk.Mivel a meccsig még volt némi idő,úgy döntöttünk,hogy a könyvtárnál lemegyünk a Dunához.A könyvtár mögött eldugva ráakadtunk a helyi piacra is.Megállapitottuk,ebben a városban minden van,csak éppen jól elvan dúgva...A Duna persze Paksnál is nagyon szép volt,kicsit pihentünk,körbe néztünk,megmosakodtunk a kellmes vízben aztán indultunk a stadionhoz.

A Duna Paksnál
Na persze a stadion is jól elvan dúgva Pakson,persze nem nekünk.Pofon egyszerűen odataláltunk.Az oda vezető út pedig a Sárgödör-tér mellett haladt el,így benéztünk oda.Ugye itt májusban voltunk a pincefalvas túra keretein belül.Ez is egy ilyen Pincefalvas skanzen rész Pakson.Át mentünk hát rajta.Jó pár házból/pincéből érzödött a cefre szaga,amely számomra édes emlékeket idézett,hiszen ilyen szagok voltak hajdanán apám pincéjénél is...

A Sárgödör-tér egyik utcája
  Hamarosan kiértünk a Sárgödör-térröl és nem kellett sokat menni amikor feltünt végre a stadion.Ez is belekerült az országos stadion programba,hiszen éppen mostanság újították fel.A lelátókat betonozták és tették fedetté.Kivülről ebből ha sok nem is,de azért látszodott valami.Odaérve meglepetten konstatáltuk,hogy nem kell fizetni a belépöért,ingyen megtekinthetö a mérközés.Ez aztán azért volt dühitö,mert egy éven belül ez már a második olyan hely volt ahol nem kértek belépőt,miközben itt nálunk Dunaújvárosban 1000Ft egy meccsjegy...

A paksi stadion még kivülröl
Belépve,egy szép pofás kis stadion fogadott.Három lelátó készen volt,csak még nem volt átadva.Mi itt a negyediken találtunk helyet,amelyen szerencsére kellemesen hüvös volt.Közel voltunk a játékoskijáróhoz és a kispadokhoz is.Kellemes atmoszférájú volt a stadion.Ha most épülne nálunk Dunaújvárosban stadion,valószinüleg az is valami ilyesmi lenne,de már felépült korábban és jóval nagyobb ennél.

Belülröl a paksi aréna

Vonulnak ki a csapatok
A meccs maga jó volt,különösen az első félidö,ahol is remekül játszottunk és 2-1-es vezetésre tettünk szert.Gondoltuk talán megnyerhetjük a mérközést.Ám a második félidőre nagyot változott a játék képe.Képtelenek voltunk egy valamire való támadást felépíteni,aminek aztán az lett a vége,hogy az ellenfél kiegyenltett. 2-2,a végén pedig annak is örülni kellett,hogy nem kapunk ki.Így maradt a döntetlen és végül is jól szórakoztunk.

Zajlik a mérközés
Meccs után visszaindultunk a buszállomásra,ahová 30 perc alatt le is értünk gyalog.Izgultunk,hogy elérjük-e a buszt.Elértük,söt még várnunk is kellett.
Aztán jött és este nyolcra már itthon is voltunk.Jó kis nap volt ez is!

a paksi aréna