Érdekes írást olvastam a Turista magazin oldalán,amely arról szól,hogy mi a különbség a szurdik és a szurdok között.Mivel számtalan alkalommal jártunk már szurdikban és szurdokban is,de a témát csak hozzávetőlegesen érintettük,ezért most változtatás nélkül közzéteszem ezt a írást,hogy mindenki megtudja érteni a kettő közötti különbséget,amely természetesen nem csak egy betű!
Magyarországon megannyi vadregényes és gyönyörű természeti látnivalót rejtő szurdokkal és szurdikkal találkozhatunk a kirándulásaink során. Gondoljunk csak a látványos bakonyi Gaja-szurdokra és az egészen elképesztő sziklaformációkkal teletűzdelt Kertes-kői-szurdoka, vagy az ámulatba ejtő nyúli szurdikra és a Szekszárd környéki sejtelmes szurdikokra. De mit tud egy szurdok, és mi az a szurdik?
A Római-fürdő hazánk egyik legismertebb szurdoka
Először érdemes tisztázni, mit is jelentenek külön-külön, és van-e közöttük különbség. S ha van, akkor mi lenne az? Kezdetnek a szurdok viszonylag közismert definíciójából indultunk ki.A magyar nyelv értelmező szótára szerint a szurdok: „Meredek falú keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint víz vájt ki.” Az ELTE Földrajzi fogalomtárában hasonló definíciót találunk a szurdokra: „nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakaszjellegű völgy.” Veres Zsolt geográfus, A kövek mesélnek blog szerzője Geokéktúra című könyvében mindezt kicsit árnyalva, a következőképpen határozza meg a szurdokot: „keskeny, mély völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak; kemény ellenálló kőzetekben (például mészkő) alakul ki.”
És akkor lássuk, mit tudhatunk a szurdikokról. Az Álltalános természetföldrajz című tankönyvet (szerk.: Borsy Zoltán) fellapozva azt találtuk, hogy a szurdik olyan löszhasadék, ami ember által a löszbe vájt mélyutakban keletkezik. Szóval az ember beleváj a löszbe, hogy utat alakítson ki, de a csapadékvíz azt idővel kimossa, továbbmélyíti, így jön létre az a löszszakadék, vagy „löszszurdok", amit Tolnában és környékén szurdiknak neveznek.(de találkoztunk már vele,legutóbb pl.a Sokorói-dombságban is Győr-Moson-Sopron megyében)
Ez éppen a Sokorói szurdik,de Magyarországon főleg Tolnában gyakori
Szintén megbízható forrásnak bizonyul a Dövényi Zoltán szerkesztette A Kárpát-medence földrajza című kiadvány, amelyben a szurdikok kialakulásáról a következőket olvashatjuk: „Függőleges falú, szűk, jellemzően 2-3 méter mélységű mélyutak szinte minden lösszel fedett területen megtalálhatók, de a szőlő- és borkultúrájukról híres vidékek nagyobb meredekségű, fokozottabb antropogén hatásoknak kitett lejtőin a 10-15 méter mély löszmélyutak sem ritkák. A löszmélyutak az idő során, a fokozottabb esőzések és a felszín alatti szuffózió hatására löszszakadékokká alakulnak. A korábbi függőleges falak V alakúvá válnak, a mélységük elérheti a 20-25 métert is, a felszín lepusztulási üteme felgyorsul. Magyarországon jellemzően a Szekszárdi-dombság területén találkozhatunk löszszakadékokkal, melyeket „szurdikoknak" neveznek.”
Mindezek alapján azt leszögezhetjük, hogy szurdikok kifejezetten a löszös talajban létrejött mélyutakat érti a szakirodalom.
Ugyanakkor azt még érdemes megemlíteni a fentebb idézett fogalommagyarázatok értelmében, hogy a löszmélyút nem emberi utat jelent, hanem azt, hogy egy löszfelszínen kialakított pl. dűlőút a rajta átfolyó csapadékvíz és az emberi használat (keréknyomok) hatására tovább mélyül, és egyre jobban bevágódik a löszbe. Tehát valójában nem az van, hogy eredetileg belevágtak egy több méter mély utat a löszbe, a falak közé, hanem az fokozatosan mélyült ilyenné. Majd aztán később felhagyják, mert mondjuk, már túl szűk, magára marad, és az erózió továbbmélyíti, így lesz belőle löszszakadék, avagy szurdik. Röviden: a szurdikok kialakulásában a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységnek éppúgy szerepe van.
Tolnai szurdik
Ugyanakkor azt is megemlítik a források, hogy a szurdik a szurdok szó egy sajátos tájnyelvi alakja, és helyenként ma is használják mindenféle olyan hosszanti mélyedésre, ami löszben alakult ki, vagy löszben alakították ki. Tehát pl. sima löszmélyutakra, lösszel körülvett dűlőutakra is. Így elmondható, hogy a tájnyelvi használat és a természetföldrajzi fogalom elkülönül.
Végül kíváncsiak voltunk, mit mond a ChatGPT arra a kérdésre, hogy mi a különbség a szurdok és a szurdik között. A válasza elég tanulságos volt, mert igaz, olyan nagyon nagyot nem tévedett, de a lényeget mégsem tudta megmondani (még!). Azt, hogy például a szurdik kifejezetten löszös talajban, míg a szurdok kemény, ellenállóbb kőzetekben jön létre, még csak meg sem említette.Mint írta, „A szurdok és a szurdik szavak jelentése hasonló, de van köztük néhány fontos különbség, főként a használatban, méretben és a tájnyelvi jellemzőkben.”
Majd a következő táblázatban foglalta össze az eltéréseket:
Az év harmadik túrájára Zoli és Móni kisért el.Újra szó szerint Gergő nyomában jártunk,hiszen túránk útvonala 98%-ban megegyezett a négy évvel korábbanival,amikor is Gergővel jártunk itt.Már reggel fél 8-ra Dunakömlődre értünk,azért jöttünk ilyen korán a közeli településre mert ez volt a nap folyamán az egyetlen olyan busz amiről nem kellett átszállni és Dunakömlödön tett le.Ahogy egykor Gergővel is,most is elöször a helyi templom felé vettük az irányt.Na nem azért mert misére igyekeztünk.Emlékeztem,hogy a templomtól már jó a kilátás a környékre.Így is volt.Maga a templom más szimbolikus jelentőséggel is bírt az életemben.Anno nagyon nagyon régen ide hozott el apám életem első vonatozása alkalmából és már akkor is ez a templom volt az ami megmaradt az emlékezetemben,ahogy láttuk zöld tetejét a vasúti megállóból...
Dunakömlöd temploma
Kilátás
A templom után elmentünk abba az irányba amerről jöttünk a buszról leszállva,ez már jelzett turistaút volt és felfelé igyekesztünk a falu déli dombjának tetején található Lussoniumhoz.Már lenn a parkolóban egy táblácska figyelmeztetett: a romkert február 28-ig zárva.Hát ez négy éve is így volt és akkor betudtunk menni ennek ellenére.Bíztam benne most is így lesz.Felkapaszkodva az egykori erődhöz csakugyan zárva volt a kapu.Ám a kerítés mellett,ahogy egykor rég most is volt akkora rés,hogy belehetett menni.Bementünk hát,bíztam benne nem téved erre semmilyen jóképességű aki esetleg kizavarna.Amúgy nem értem,ingyenes helyek miért is vannak zárva?Mert a vírusra való hívatkozás nem volt azon a táblácskán...Mindegy,a lényeg,hogy betudtunk menni.
Visszatértem hát...
Lussonium és az idő is pontosan olyan volt mint azon a 2016-os évvégi napon... Talán ez sem véletlen... Újra visszatértem hát,sajnos ezúttal már Gergő nélkül.Jártunk itt amúgy 2018 tavaszán is,akkor Móni is velünk volt,így csak Zolinak volt új minden.Bementünk az egykori katonai tábor kapuján,amely egy két tornyú építmény volt,talán amolyan kilátóként is funkcionált.Túratársaimat ismerve nem mertem volna rá fogadni,hogy felmernek jönni,de felmertek.Végül is nem volt magas és a kaputoronyról remek kilátás volt a környékre,elsősorban észak felé,de mondhatni körpanorámánk volt.Dél felé magára a romkertre láttunk ki,keletre pedig az ártéri erdőre,amelyben szintén túráztunk akkor 2018 tavaszán.Nyugatra szelíd lankák emelkedtek.A sík Mezőföld itt kezdett kicsit combosodni.
Nem gondoltam volna,de felmertek jönni
Kilátás északnak
A kilátás megcsodálása után bejártuk a romkertet ahol lényegében semmi érdekes nem volt.Egy fensíkon voltunk a hatos út felett.A romkert végében voltak az ásatások,mindaz amit az egykori kaszárnyából már kiástak.Ezt is megnéztük ahogy annak idején Gergővel is.A romok mellett volt pad és asztal is.Remek helynek tűnt megreggelizni.Hármunk közül egyedül Móninak volt annyi esze,hogy hozzon egy kispárnát a segge alá,mert amúgy a pad nedves volt,nem nagyon lehetett leülni.Mindegy,sikerült végül megreggelizni.Január vége ellenére mondhatni kellemes idő volt,nem mondhattuk,hogy fáznánk.Visszamentünk az északi kaputoronyhoz,még lőttünk pár képet,aztán elbúcsúztunk Lussoniumtól.Én harmadszor voltam már itt.Azhiszem a közeljövőben nem jövök.
Az ásatások
Nem mentünk teljesen le,hiszen a mi utunk a domb oldalában indult délnek.Természetesen ez is jelzett út volt,a jelzések pedig a Mezőföldre jellemzően elfogadhatóan voltak felfestve!Ráálltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésre,amely együtt ment innen Paksra.Úgy döntöttem nem fogunk letérni róla,mint egykor Gergővel,akivel akkor bementünk a susnyásba,nehezen járható helyekre.Mónival és Zolival az ilyesfajta kaland esélytelennek tűnt,így maradtunk végig a jelzésen.A szelíd dombokon,szőlőhegyeken át vezetett a jó minőségű turistaút.Itt-ott volt ugyan sár,de ez elenyésző volt.Haladtunk Paks felé jó hangulatban.
Kellemes út Paksra
Egy ponton mégis letértem az útról.Emlékeztem,hogy itt vannak olyan helyek anonnan látszik a Mecsek!Erre voltam kiváncsi.Természetesen látszodott most is,mivel viszonylag tiszta volt a levegő,sokkal jobban látszódott mint négy éve.Szabad szemmel is kivehető volt a Zengő és a Dobogó tömbje.Hoztam persze távcsővet,azon keresztül is megnéztem és megerősítést nyert,hogy valóban a Mecseket látom jó ötven kilométer távolságból!Ezután visszatértünk a jelzett útra,amely egy ponton szurdik azaz löszmélyúttá változott.Ez jellemző Tolna megyére,na de nem itt Paksnál,sokkal jobban a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra.Hamar Paksra értünk.A túra érdemi része Lussoniumtól alig lehetett 3,5 kilométer...
A kis templom
Pakson az első látnivaló az a kistemplom volt amibe annak idején bementünk Gergővel.Most viszont bevolt ez is zárva.Ezután a Dunára voltak remek kilátásaink,majd úgy döntöttem ezt megfejeljük és felmegyünk a közeli Gárdonyi kilátóba.Könnyen felkapaszkodtunk.A kilátó egy hasonló partszakasz volt mint Dunaújvárosban a Felső-Dunaparti sétány,csak annál sokkal rövidebb.Persze remek kilátásunk volt,elsősorban a Dunára,de látni lehetett a várost és az atomerőművet is,sőt innen is látszódott a Mecsek egy kis szelete.Pihentünk itt félórát.Volt itt egy tábla amely a világ nagyvárosainak irányát mutatta és azt,hogy hány kilométer ide.Mondjuk nem volt túl megbízható,hiszen Sidneyt és Moszkvát is ugyanabba az irányba mutatta.Természetesen annak idején Gergővel is jártunk itt.
A Gárdonyi kilátó Pakson
Na,mi merre és milyen messze is van?
A kilátót letudva még felkapaszkodtunk a helyi pincefaluba a Sárgödör térre.Természetesen hála a koronavírusnak minden zárva volt.Esélytelen volt,hogy egy pohár jó bort igyunk bárhol is.Zolinak tetszett ez a rész,mi Mónival voltunk már itt.Gergővel meg már többször is jártam itt.Mivel nagyon korán letudtuk az egész túrát,úgy döntöttünk még megnézzük a közeli stadiont is.Mi akkor jártunk benne amikor még félkész volt.Most odaérve már láttam,hogy teljesen kész van,de bemenni persze nem lehetett és hát...nem is volt olyan szép.Szerintem a mi otthoni stadionunk szebb ennél,igaz az itteni csapat első osztályú,míg az otthoni csak harmad...
A Sárgödör tér egy szelete
A paksi stadion
Más látnivaló a közelben már nem volt,így elindultunk a buszállomásra.A város utcáin akadtak még szép dolgok,de szinte minden zárva volt.A buszunkig még volt ötven percünk,elmentünk a közeli Tescoba könnyiteni magunkon.Majd egy közeli játszótéren fejeztük be a bulit.Zolika még kipróbált egy hajóhinta félét,én már nem kockáztattam meg,nehogy leszakadjon a gyerekek játéka... Összesen kb.11 kilométert túráztunk.Jött a busz amelyen én bealdutam kicsit,de meglehetősen hamar már fél háromkor Dunaújvárosban voltunk.Mondhatni gyorsan lezavartuk a túrát ahogy mostanában mindig.Hiába ez a nyolc órai kijárási baromság kicsit belezavar ezekbe is...
Egy környékbeli túra volt müsoron ezen a hétvégén.Még akkor is környékbeli ha Pincehely jó 40km-re van tölünk,vagy még többre,ráadásul vonattal csak kerülövel tudjuk megtenni odáig az utat ami 70km-es távolság már.Reggel egy túlzsúfolt vonatpotló busszal mentünk Pusztaszabolcsig,ott szálltunk át a Dombóvárra tartó vonatra amelyről Pincehelyen leszálltunk.Innen inditottuk a Tolna-hegyhátba tartó aktuális túránkat.Ugye idén azt a célt (is) kitüztük magunk elé,hogy fokozatosan fedezzük fel a Simontornyától Dombóvárig tartó dombvonulatot (amely akció valószinüleg átkúszik majd a jövő évre is),ennek első szakasza márciusban már megtörtént erről itt olvashatsz ,most pedig a második szakasz következett.Az útvonalunk a Pincehely - Miszla - Nagyszékely - Kisszékely volt ami távolságra és ezt pontosan megmértük 19,5km. Tehát továbbra is a dombság északi részén túrázunk,csak nem a legészakibbon,ugye az megvolt márciusban.
Virágos Pincehely
Június révén megcsapott a meleg ahogy leszálltunk a vonatról,gondoltuk ez egy izzadós túra lesz.Nem volt teljesen meleg,de a kb.28-29 fok mellé alapos fülledség is járt.
Az első benyomások Pincehelyen kellemesek voltak.Szép virágos,rendezett településnek tűnt.Ami viszont nem volt rendben azok a turistajelzések voltak.Rendkivül rosszul,kopottan voltak felfestve a jelek,akkor még nem tudtuk,de ez így végig is kisérte túránkat.
Külömböző emlékművek mellett haladtunk el,egy kis kápolna is utunkba került a helyi katolikus templom is.A települést átszelte a 61-es főút,mely kicsit idegesitő volt,hisz jelentős forgalom volt rajta.Aztán elértünk a Kapos folyóhoz.Elöször láttam életemben a Kapost,legalábbis azthiszem.Nagyon szép volt!A folyó keresztül szelte a falut.
A Kapos folyó és a Tolnai-hegyhát
Átszeli a települést a Kapos
Természetesen lementünk a csodás kis folyó partjára,fotózkodtunk egy sort és megittuk az energia italunkat is.Ezután kellemetlen percek következtek.Elvesztettük a jelzést.Nem mi voltunk balfaszok,hanem a településről kivezető egyetlen jelzett út a zöld sáv,egyszerüen nem volt tovább felfestve.Keringtünk egy sort,miközben szidtam a helyieket és a Tolna megyei természetbarát szövetséget a jelzések ilyen fokú elhanyagolása miatt.Mire ráleltünk a helyes útra eltelt vagy másfél óra!Bosszantó!Kiérve a dombságba a helyzet nem javult!Itt-ott voltak csak jelek azok is kopottak.Ez főleg útelágazásoknál volt dühitő,nem volt egyszerű müvelet a helyes út kiválasztása.
Egy vadászlesből fotózva
Aztán egy pont után már csak egy út volt,ha nem is volt itt sem mindenhol jelzés,itt eltévedni már nem lehetett.Szép szakasz következett,egy ponton leláttunk Pincehelyre majd egy nagyobb dombot került meg az út.Vadászlesekbe mentünk fel,onnan néztünk le,majd a dombságra jellemző Simontornya környékén már megismert löszmélyútak következtek.
A löszmélyút egy mélyedésben menő út amelyet két oldalt löszfalak határolnak amelyek magassága külömböző,van olyan hely a dombságban ahol 10-15 méter is van.Itt ahol most mentünk 4 méter lehetett.
Löszmélyút
A domságban ezután egy felső részen haladtunk,mondhatnám egy fensíkon,de egy erdőben amik akadályozták a kilátást.Vadak húztak el közelünkben szinte állandóan.Itt ezen a szakaszon viszonylag tűrhetöek voltak a jelzések,persze nem tökéletesek.Élnénk de kellemes szél fújt,így nem volt annyira hőség mint ahogy azt az elején gondoltuk.Egy teremtett túrázóval sem találkoztunk,senki nem járt erre.Így kedves olvasó ha nyugis túrára vágysz mindenképp válaszd a Tolnai-hegyhátat!Tényleg nincs erre senki és ráadásként éppen ezért mert senki nem jár erre,rengeteg vadat láthatsz útközben!
Löszmélyút vezet le is a dombról
Vagy három kilométeres szakasz volt ez a fensíkos,nagyon kellemes volt a ligetes erdőkben az élénk széllel és a jó levegővel,egyetlen zavaró dolog a kilátás hiánya volt.Biztos szép lehetett volna ha a fák nem akadályoznak benne.Aztán szintén egy löszmélyút vezetett le a dombról és kibontakozott a kilátás amely tényleg lenyügöző volt!Egy völgy szerű óriási rétre értünk le körös-körül dombok ölelésében.Alighanem a túra eddigi legszebb pontja volt ez!Itt csatlakozott be a zöld jelzésünk a pirosba és jó darabig együtt is ment vele.Mivel a területről nem jelent meg még térkép és mivel Miszla község határában voltunk elneveztem ezt a helyet Miszlai-medencének.
Onnan arról a dombról jöttünk
Miszlai-medence (ez nem a hivatalos név!)
Dombok ölelésében
Hamarosan beértünk Miszlára a Tolnai-hegyhát egyik is településére amelyről kiderült,hogy nem is olyan kicsi.Jó pár kilométeren keresztül vezetezett itt az út.Úgy tünt a település lakatlan,mondjuk elötte utánanéztem és 250-en lakják,de ahogy haladtunk a faluban senkivel nem találkoztunk,az utcákon egy teremtett lélek sem volt!Beértünk valami főtér félére ahol padokat találtunk,úgy döntöttünk itt pihenünk egy nagyot és megkajálunk.Így is lett.Aztán ritka pillanat kövekezett: embereket láttunk Miszlán!Egy autó gurult oda mellénk benne két nyockeres tesó volt,de normálisnak tüntek,csak annyit kérdeztek,hogy idevalósiak vagyunk-e,mondtam nem,azt mentek is.Gondolom kerestek valamit vagy valakit.Mi meg folytattuk az utat az egyre inkább szellemfaluhoz hasonlító Miszlán.
Itt pihentünk Miszlán
Virágos utak,kápolnák,templomok,régi házak kisérték utunkat a faluban.Végül is szép volt,de tényleg kezdett nyomasztó lenni,hogy semmi élet nem volt itt,embernek nyomát sem lehetett látni.Aztán az egyik házból egy lány lépett ki és egy biciklis is erre tekert.Tehát mégiscsak vannak itt is emberek.Lehet csak kijárási tilalom volt éppen.Jöttünkre tán azthitték terroriosták lepték el a falut vagy nem tudom..Mindenesetre tényeg szép kis település volt itt úgy tünve a világtól elzártan ahol már tényleg a csend volt zavaró...
Virágos utcák Miszlán
Régi ház,van benne valami megkapó...
Miszláról kiréve hasonló szép medence szerű részen találtuk magunkat mint mielött beértünk a faluba és itt már kezdett enyhén felhösödni az ég.Szerencsére mégsem volt olyan hőség mint a vonatról leszállva az első percekben gondoltuk.Csodás rész következett szintén egy löszmélyutas szakasz,de mégis valahogy más volt.A löszfalak két oldalt magasabbak voltak,tán itt-ott 20 méteresek is,olyan volt mint valami kanyon.Felfelé mentünk de nem éreztük,lenyügöző volt ennek a kanyonnak a szépsége!Ez egy jó 1km-es szakasz lehett.
A kanyon
Gergő a kanyonban
Kiérve a kanyonos részből egy traktor húzott el mellettünk a semmiből.Aztán egy újabb szép rész következett,egy fensik nagy réttel ahonnan elsösorban kelet és dél-kelet felé pompás kilátásunk volt.Annyira szép hely volt,hogy tartottunk egy tíz perces pihenöt itt a fűbe leülve.Ám kezdett durván beborúlni és elkezdett szemerkélni az eső is,de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget nem tűnt zavarónak.Élveztük kicsit a kilátást a közeli és távolabbi környékre.
Újabb csodás hely
Itt még együtt ment a zöld és a piros jelzés és már kezdtem dicsérni a dolgot mert erre úgy tünt elfogadhatóan vannak felfestve a jelzések,ám elértünk egy ötös elágazáshoz.Öt felé ment az út és sehol egy jelzés amely jelezte volna,hogy melyiken menjen tovább az egyszerű túrázó.Na itt gondoltam elöször arra,hogy elküldöm a Tolna megyei helyi illetékeseknek a Jelek című filmet.Nem volt egyszerű dolog kitotózni melyik a helyes irány.Elindultunk az egyik úton amelyről józan paraszti ésszel azt gondoltuk ez lehet a helyes út.Ám sehol nem volt jelzés...mentünk vagy 200 méter de sehol egy jelzés...visszamentünk az ötös elágazáshoz,két utat még kipróbáltunk azokon sem volt jelzés....Mondtam Gergőnek mégis nézzük meg azt az első utat mert valami azt súgta az a helyes út,nézzük meg alaposabban hátha van ott jelzés.Na így is lett az egyik oszlopon egy leveles faágtól takarva egy ütött-kopott jelzés vigyorgott ránk!Valóban az volt a helyes út amire legelöször is gondoltunk.
A helyes út
Innen olyan 1km-re volt Nagyszékely.Ahogy közeledtünk a faluhoz egyre inkább kezdett belehúzni az eső.Szerencsére vihar nem járt vele,csak a szél erösödött.Ám szerencsénk volt a falu elején volt egy sporpálya amelynek szélén két esőbeálló vigyorogva hívogatott.Beálltunk hát oda,pontosabban beültünk hisz volt pad is.Itt vártuk meg míg elment az eső,ami 20 perc után meg is történt.Folytattuk a túrát.Nagyszékely egy rendkivül szép település volt és itt már voltak emberek.A település érdekessége az volt,hogy zömében régi házak alkották aminek az volt az oka,hogy itt a második világháború után szinte nem épült új ház!Azért ez nem semmi.
Látványos régi házak Nagyszékelyen
Így aztán igazán kellemes volt a településen átmenni.Látványos és szép volt a Tolnai-hegyhát ölelésében.Legmegkapóbb a mozi épülete volt,mintha valami régi amcsi filmből bukkant volna elő.Persze az is furcsa volt,hogy itt egyáltalán van mozi...Egy látványos park volt még ahol kemence is volt,meg játszóterek,esőbeállók.Úgy látszik itt számoltak az esővel és az erre tévedő természetjárókkal!Szóval ez nagyon szép települést ismertünk meg Nagyszékelyben ha nem is csillagos,de egy nagy ötöst kiérdemelt tőlünk.
Nagyszékely eső után
Cinema paradiso...
Aztán egy pontnál a település vége felé elbúcsúztunk a zöld jelzéstől és a piroson mentünk tovább.Még egy jó hosszú utca vezetett ki a faluból.Kiréve újabb csodás helyen találtuk magunkat egy völgy félében,amelyet elneveztem Nagyszékely-völgynek.Emelkedő következett ahonnan aztán csodás kilátás volt visszanézve a völgyre és a településre.A jelzések itt sem voltak rendben,hármas elágazás következett jelzés nélkül,de aztán itt hamar megleltük a helyes irányt.Mindenesetre bosszantó volt,hogy az egész túrát végig kisérték a rossz értelmezhetetlen jelzések illetve annak hiánya...
A Nagyszékely-völgy
Egy erdőbe értünk be ahol nagyon kellemes klima volt (újra ragyogott már a nap).Végig enyhén lefelé vezetett az út így kellemes volt az a szakasz (is).Leérve újra a jelzésekkel volt bajunk..út háromfelé jelzések nulla...de itt is ráleltünk a helyes útra,egy kisebb tó melett haladtunk el szemben mintha valami tábor lett volna,embert nem láttunk de gyerekzsivalyokat hallani lehetett.Aztán az eddig jól járható utak itt egy szakaszon szinte járhatatlanná váltak a benövő növényzet miatt,szerencsére ez csak egy rövid szakasz volt.Kereszteztük egy ponton a már kisszékelyi négyszögletű kerekerdő zöld jelzésű tanösvényét,amely felvezetett egy kilátóhoz,agyaltunk felmenjünk-e,de már nem volt annyi erő bennünk,így besétáltunk a már ismert Kisszékelyre.
Festői...Kisszékelynél
Kisszékelyt érintettük ugye márciusban is ,de akkor a másik irányból jöttünk.Most dél felöl érkeztünk.Gondoltam iszok egy jó sört majd a falu egyik kocsmájában.Na egy kocsmát találtunk az is zárva volt szombat délután fél ötkor...Úgy tünik nincs szerencsénk kocsma téren Tolna megyével,nem elöször szivtuk ezt meg... Így elmentünk annak a tónak a partjára ahol márciusban is pihentünk és itt fejeztük be a túrát.Még másfél óra volt a buszig de már nem mentünk sehova,itt pihentünk meg ezen a kellemes helyen.Én nem is a túra miatt hanem a munkahelyi szar bakancsom végett erős talpfájással küzködtem egész túrán amely ideérve már-már elviselhetetlen volt,igy levetettem a cipőm hagytam így kicsit pihentetni a lábam,ami jót is tett.
Csodák Kisszékelyen is
A tó
Tehát mint írtam a túra végül is 19,5km-es volt,ám ha ideveszem a Pincehelyi kavargásokat amikor a jelzést kerestük akkor ez már lehet 22 is.Igazán szép helyeken mentünk keresztül,de a jelek felfestése az egyszerüen dühitő volt.Nem tudtunk maradéktalanul a túrára koncentrálni mert sok helyen nagyon oda kellett figyelni,nehogy eltévedjünk.Van tehát hova fejlödnie a Tolnai-hegyhátnak e téren az biztos!Maga a dombság egyre-inkább úgy tünik rengeteg csodát rejt!Kiaknázatlan terület,emberek álltal alig érintett részekkel.Ez egyfelöl jó,hisz nincsenek erre ember álltal okozott károk,a vadak is jobban elöjönnek errefelé...másfelöl rossz,hisz sajnálatos,hogy a magyar emberek nagy része nem tudja mennyi természeti kincs van erre...sőt sokan azt sem tudják maga a Tolnai-hegyhát hol is van...Nem baj,mi tudjuk és idén még legalább egyszer újra jövünk,haladunk a dombságban dél felé!
