Visszatérés Lussoniumba

Az év harmadik túrájára Zoli és Móni kisért el.Újra szó szerint Gergő nyomában jártunk,hiszen túránk útvonala 98%-ban megegyezett a négy évvel korábbanival,amikor is Gergővel jártunk itt.Már reggel fél 8-ra Dunakömlődre értünk,azért jöttünk ilyen korán a közeli településre mert ez volt a nap folyamán az egyetlen olyan busz amiről nem kellett átszállni és Dunakömlödön tett le.Ahogy egykor Gergővel is,most is elöször a helyi templom felé vettük az irányt.Na nem azért mert misére igyekeztünk.Emlékeztem,hogy a templomtól már jó a kilátás a környékre.Így is volt.Maga a templom más szimbolikus jelentőséggel is bírt az életemben.Anno nagyon nagyon régen ide hozott el apám életem első vonatozása alkalmából és már akkor is ez a templom volt az ami megmaradt az emlékezetemben,ahogy láttuk zöld tetejét a vasúti megállóból...

Dunakömlöd temploma

Kilátás

A templom után elmentünk abba az irányba amerről jöttünk a buszról leszállva,ez már jelzett turistaút volt és felfelé igyekesztünk a falu déli dombjának tetején található Lussoniumhoz.Már lenn a parkolóban egy táblácska figyelmeztetett: a romkert február 28-ig zárva.Hát ez négy éve is így volt és akkor betudtunk menni ennek ellenére.Bíztam benne most is így lesz.Felkapaszkodva az egykori erődhöz csakugyan zárva volt a kapu.Ám a kerítés mellett,ahogy egykor rég most is volt akkora rés,hogy belehetett menni.Bementünk hát,bíztam benne nem téved erre semmilyen jóképességű aki esetleg kizavarna.Amúgy nem értem,ingyenes helyek miért is vannak zárva?Mert a vírusra való hívatkozás nem volt azon a táblácskán...Mindegy,a lényeg,hogy betudtunk menni.

Visszatértem hát...

Lussonium és az idő is pontosan olyan volt mint azon a 2016-os évvégi napon... Talán ez sem véletlen... Újra visszatértem hát,sajnos ezúttal már Gergő nélkül.Jártunk itt amúgy 2018 tavaszán is,akkor Móni is velünk volt,így csak Zolinak volt új minden.Bementünk az egykori katonai tábor kapuján,amely egy két tornyú építmény volt,talán amolyan kilátóként is funkcionált.Túratársaimat ismerve nem mertem volna rá fogadni,hogy felmernek jönni,de felmertek.Végül is nem volt magas és a kaputoronyról remek kilátás volt a környékre,elsősorban észak felé,de mondhatni körpanorámánk volt.Dél felé magára a romkertre láttunk ki,keletre pedig az ártéri erdőre,amelyben szintén túráztunk akkor 2018 tavaszán.Nyugatra szelíd lankák emelkedtek.A sík Mezőföld itt kezdett kicsit combosodni.

Nem gondoltam volna,de felmertek jönni

Kilátás északnak

A kilátás megcsodálása után bejártuk a romkertet ahol lényegében semmi érdekes nem volt.Egy fensíkon voltunk a hatos út felett.A romkert végében voltak az ásatások,mindaz amit az egykori kaszárnyából már kiástak.Ezt is megnéztük ahogy annak idején Gergővel is.A romok mellett volt pad és asztal is.Remek helynek tűnt megreggelizni.Hármunk közül egyedül Móninak volt annyi esze,hogy hozzon egy kispárnát a segge alá,mert amúgy a pad nedves volt,nem nagyon lehetett leülni.Mindegy,sikerült végül megreggelizni.Január vége ellenére mondhatni kellemes idő volt,nem mondhattuk,hogy fáznánk.Visszamentünk az északi kaputoronyhoz,még lőttünk pár képet,aztán elbúcsúztunk Lussoniumtól.Én harmadszor voltam már itt.Azhiszem a közeljövőben nem jövök.

Az ásatások

Nem mentünk teljesen le,hiszen a mi utunk a domb oldalában indult délnek.Természetesen ez is jelzett út volt,a jelzések pedig a Mezőföldre jellemzően elfogadhatóan voltak felfestve!Ráálltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésre,amely együtt ment innen Paksra.Úgy döntöttem nem fogunk letérni róla,mint egykor Gergővel,akivel akkor bementünk a susnyásba,nehezen járható helyekre.Mónival és Zolival az ilyesfajta kaland esélytelennek tűnt,így maradtunk végig a jelzésen.A szelíd dombokon,szőlőhegyeken át vezetett a jó minőségű turistaút.Itt-ott volt ugyan sár,de ez elenyésző volt.Haladtunk Paks felé jó hangulatban.

Kellemes út Paksra

Egy ponton mégis letértem az útról.Emlékeztem,hogy itt vannak olyan helyek anonnan látszik a Mecsek!Erre voltam kiváncsi.Természetesen látszodott most is,mivel viszonylag tiszta volt a levegő,sokkal jobban látszódott mint négy éve.Szabad szemmel is kivehető volt a Zengő és a Dobogó tömbje.Hoztam persze távcsővet,azon keresztül is megnéztem és megerősítést nyert,hogy valóban a Mecseket látom jó ötven kilométer távolságból!Ezután visszatértünk a jelzett útra,amely egy ponton szurdik azaz löszmélyúttá változott.Ez jellemző Tolna megyére,na de nem itt Paksnál,sokkal jobban a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra.Hamar Paksra értünk.A túra érdemi része Lussoniumtól alig lehetett 3,5 kilométer...

A kis templom

Pakson az első látnivaló az a kistemplom volt amibe annak idején bementünk Gergővel.Most viszont bevolt ez is zárva.Ezután a Dunára voltak remek kilátásaink,majd úgy döntöttem ezt megfejeljük és felmegyünk a közeli Gárdonyi kilátóba.Könnyen felkapaszkodtunk.A kilátó egy hasonló partszakasz volt mint Dunaújvárosban a Felső-Dunaparti sétány,csak annál sokkal rövidebb.Persze remek kilátásunk volt,elsősorban a Dunára,de látni lehetett a várost és az atomerőművet is,sőt innen is látszódott a Mecsek egy kis szelete.Pihentünk itt félórát.Volt itt egy tábla amely a világ nagyvárosainak irányát mutatta és azt,hogy hány kilométer ide.Mondjuk nem volt túl megbízható,hiszen Sidneyt és Moszkvát is ugyanabba az irányba mutatta.Természetesen annak idején Gergővel is jártunk itt.

A Gárdonyi kilátó Pakson

Na,mi merre és milyen messze is van?

A kilátót letudva még felkapaszkodtunk a helyi pincefaluba a Sárgödör térre.Természetesen hála a koronavírusnak minden zárva volt.Esélytelen volt,hogy egy pohár jó bort igyunk bárhol is.Zolinak tetszett ez a rész,mi Mónival voltunk már itt.Gergővel meg már többször is jártam itt.Mivel nagyon korán letudtuk az egész túrát,úgy döntöttünk még megnézzük a közeli stadiont is.Mi akkor jártunk benne amikor még félkész volt.Most odaérve már láttam,hogy teljesen kész van,de bemenni persze nem lehetett és hát...nem is volt olyan szép.Szerintem a mi otthoni stadionunk szebb ennél,igaz az itteni csapat első osztályú,míg az otthoni csak harmad...

A Sárgödör tér egy szelete

A paksi stadion

Más látnivaló a közelben már nem volt,így elindultunk a buszállomásra.A város utcáin akadtak még szép dolgok,de szinte minden zárva volt.A buszunkig még volt ötven percünk,elmentünk a közeli Tescoba könnyiteni magunkon.Majd egy közeli játszótéren fejeztük be a bulit.Zolika még kipróbált egy hajóhinta félét,én már nem kockáztattam meg,nehogy leszakadjon a gyerekek játéka... Összesen kb.11 kilométert túráztunk.Jött a busz amelyen én bealdutam kicsit,de meglehetősen hamar már fél háromkor Dunaújvárosban voltunk.Mondhatni gyorsan lezavartuk a túrát ahogy mostanában mindig.Hiába ez a nyolc órai kijárási baromság kicsit belezavar ezekbe is...