Szurdik vs. szurdok

 Érdekes írást olvastam a Turista magazin oldalán,amely arról szól,hogy mi a különbség a szurdik és a szurdok között.Mivel számtalan alkalommal jártunk már szurdikban és szurdokban is,de a témát csak hozzávetőlegesen érintettük,ezért most változtatás nélkül közzéteszem ezt a írást,hogy mindenki megtudja érteni a kettő közötti különbséget,amely természetesen nem csak egy betű!

Magyarországon megannyi vadregényes és gyönyörű természeti látnivalót rejtő szurdokkal és szurdikkal találkozhatunk a kirándulásaink során. Gondoljunk csak a látványos bakonyi Gaja-szurdokra és az egészen elképesztő sziklaformációkkal teletűzdelt Kertes-kői-szurdoka, vagy az ámulatba ejtő nyúli szurdikra és a Szekszárd környéki sejtelmes szurdikokra. De mit tud egy szurdok, és mi az a szurdik?

A Római-fürdő hazánk egyik legismertebb szurdoka

Először érdemes tisztázni, mit is jelentenek külön-külön, és van-e közöttük különbség. S ha van, akkor mi lenne az? Kezdetnek a szurdok viszonylag közismert definíciójából indultunk ki.A magyar nyelv értelmező szótára szerint a szurdok: „Meredek falú keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint víz vájt ki.” Az ELTE Földrajzi fogalomtárában hasonló definíciót találunk a szurdokra: „nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakaszjellegű völgy.” Veres Zsolt geográfus, A kövek mesélnek blog szerzője Geokéktúra című könyvében mindezt kicsit árnyalva, a következőképpen határozza meg a szurdokot: „keskeny, mély völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak; kemény ellenálló kőzetekben (például mészkő) alakul ki.”

És akkor lássuk, mit tudhatunk a szurdikokról. Az Álltalános természetföldrajz című tankönyvet (szerk.: Borsy Zoltán) fellapozva azt találtuk, hogy a szurdik olyan löszhasadék, ami ember által a löszbe vájt mélyutakban keletkezik. Szóval az ember beleváj a löszbe, hogy utat alakítson ki, de a csapadékvíz azt idővel kimossa, továbbmélyíti, így jön létre az a löszszakadék, vagy „löszszurdok", amit Tolnában és környékén szurdiknak neveznek.(de találkoztunk már vele,legutóbb pl.a Sokorói-dombságban is Győr-Moson-Sopron megyében)

Ez éppen a Sokorói szurdik,de Magyarországon főleg Tolnában gyakori

Szintén megbízható forrásnak bizonyul a Dövényi Zoltán szerkesztette A Kárpát-medence földrajza című kiadvány, amelyben a szurdikok kialakulásáról a következőket olvashatjuk: „Függőleges falú, szűk, jellemzően 2-3 méter mélységű mélyutak szinte minden lösszel fedett területen megtalálhatók, de a szőlő- és borkultúrájukról híres vidékek nagyobb meredekségű, fokozottabb antropogén hatásoknak kitett lejtőin a 10-15 méter mély löszmélyutak sem ritkák. A löszmélyutak az idő során, a fokozottabb esőzések és a felszín alatti szuffózió hatására löszszakadékokká alakulnak. A korábbi függőleges falak V alakúvá válnak, a mélységük elérheti a 20-25 métert is, a felszín lepusztulási üteme felgyorsul. Magyarországon jellemzően a Szekszárdi-dombság területén találkozhatunk löszszakadékokkal, melyeket „szurdikoknak" neveznek.”

Mindezek alapján azt leszögezhetjük, hogy szurdikok kifejezetten a löszös talajban létrejött mélyutakat érti a szakirodalom.

Ugyanakkor azt még érdemes megemlíteni a fentebb idézett fogalommagyarázatok értelmében, hogy a löszmélyút nem emberi utat jelent, hanem azt, hogy egy löszfelszínen kialakított pl. dűlőút a rajta átfolyó csapadékvíz és az emberi használat (keréknyomok) hatására tovább mélyül, és egyre jobban bevágódik a löszbe. Tehát valójában nem az van, hogy eredetileg belevágtak egy több méter mély utat a löszbe, a falak közé, hanem az fokozatosan mélyült ilyenné. Majd aztán később felhagyják, mert mondjuk, már túl szűk, magára marad, és az erózió továbbmélyíti, így lesz belőle löszszakadék, avagy szurdik. Röviden: a szurdikok kialakulásában a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységnek éppúgy szerepe van.

Tolnai szurdik

Ugyanakkor azt is megemlítik a források, hogy a szurdik a szurdok szó egy sajátos tájnyelvi alakja, és helyenként ma is használják mindenféle olyan hosszanti mélyedésre, ami löszben alakult ki, vagy löszben alakították ki. Tehát pl. sima löszmélyutakra, lösszel körülvett dűlőutakra is. Így elmondható, hogy a tájnyelvi használat és a természetföldrajzi fogalom elkülönül.

Végül kíváncsiak voltunk, mit mond a ChatGPT arra a kérdésre, hogy mi a különbség a szurdok és a szurdik között. A válasza elég tanulságos volt, mert igaz, olyan nagyon nagyot nem tévedett, de a lényeget mégsem tudta megmondani (még!). Azt, hogy például a szurdik kifejezetten löszös talajban, míg a szurdok kemény, ellenállóbb kőzetekben jön létre, még csak meg sem említette.Mint írta, „A szurdok és a szurdik szavak jelentése hasonló, de van köztük néhány fontos különbség, főként a használatban, méretben és a tájnyelvi jellemzőkben.”

Majd a következő táblázatban foglalta össze az eltéréseket:

Először a Sokorói-dombságban

 A Sokorói dombságot Győrtől dél-keletre a Kisalföld és a Bakony között terül el.A dimbes-dombos tájat Pannonhalmi-dombság néven is ismerik.Magyarország új tájrendészeti besorolása alapján a Dunántúli-középhegységhez tartózik.Még soha nem túráztunk itt és járni is csak akkor jártunk amikor 2022-ben erre mentünk haza a Cuha-szurdokból vonattal Győr felé.Noha térképem már a nyolcvanas években is volt a területről,soha nem jöttünk még el erre.Éppen ideje volt.De most is a nem létező véletlennek köszönhetően.Nem volt ugyanis benne az éves tervben egy itteni túra.Azonban az egyik facebook oldalon megpillantottam pár képet a Lila-hegyi kilátóról és a környékről.Akkor már tudtam ide elkell jönni.Így aztán hamar összeállt a kép,egy itteni túra terve meg is valósult.

A szívemnek kedves Győrben...

Zolikával támadtuk be a dombságot.Dunaújvárosból a 4.30-kor induló vonattal indultunk,majd Kelenföldön szálltunk át a 6.16-kor menő Savaria IC-re.Ez a vonat olyan volt mint egy repülő,rendkivül kényelmesen és gyorsan már fél nyolc után Győrbe értünk.Az itteni csatlakozásig volt negyven percünk.Úgy döntöttem járunk egyet a környéken a szívemnek kedves Győrben.Sok-sok szép emlék köt ide...de nem volt itt az akivel ezeket az emlékeket közösen éltük meg...pontosabban valahol itt volt a városban,de persze nem álltam neki megkeresni,hiszen valószínűsíthetően ő már rég nem kért belőlem.Meg különben is túrázni jöttünk,a vonat meg lassan indult tovább.Még kicsit sétáltunk a városháza melletti parkba amely szintén szép emlékek őrzöje,de aztán visszakellett menni a közeli vasútállomásra.A mi vonatunk 8.15-kor indult Veszprém felé,de mi csak a harmadik megállóig mentünk vele.

Szép emlékek őrzője a győri park

Nyúlon szálltunk le a zsúfolt vonatból május másodikán pénteken.A négynapos ünnep második napján.Nyúl kedves és szép helynek tűnt,noha a településen átvezető 82-es út zaja és forgalma zavaró volt.Innen indult a túra.Azt terveztük,hogy felmegyünk akkor a Lila-hegyre amely itt magasodott a falu felett.Onnan pedig lemegyünk Écs településre és onnan a közeli Pannonhalmára.Ez 15km-es túrát ígért.Átvágva a településen egy szép,szobrokkal és emlékművekkel teli parkon vezetett az út.Itt kicsit körülnéztünk,majd námi trappolás után értünk ki a Győr-Moson-Sopron megyei településről.Kezdődhetett is az emelkedés a hegyre fel.Pontosabban a dombra.A Lila-hegy 313 méter magasságú volt,nem tűnt egy lehetetlen választásnak,de kezdett egyre melegebb lenni...

Nyúlra érve

Park Nyúlon

Bár autóval is járható betonút vitt fel,az út kezdett szurdikosra hasonlítani és valóban az is volt.A Sárkánylyuk szurdik.A zöld jezés vitt felfelé az úton meg meglehetősen nagy volt az autós forgalom ami nem kicsit idegesített...Egy külsö településrészen haladtunk át amely valószínűleg még Nyúlnak a része lehetett.Itt egy kis templom szolgált látnivalóul és egy még kisebb kedves kis kutya,aki jöttünkre kedvesen üdvözölt minket.Haladva tovább nem sokára leágazott a zöld3 jelzés,mi ezt választottuk,nona mindkét úton ellehetett jutni a Lila-hegyi kilátóhoz.Letérve a zöld3 jelzésre,hamarosan kiderült,hogy ez egy jó választás volt!

A kis templom

A kis kutya

A zöld3 egy pincefalu jellegű utcán át vezetett amely rendkivül hangulatos volt!Varázslatos pincesor kanyargott egy szurdikban,pár száz méteren itt haladtunk,majd a zöld3 megkezdte az emelkedését a Lila-hegyre fokról-fokra durvább formában.Nem volt hosszú,de hiába az alacsonynak számító hegy mégis durva emelkedő vezetett fel a kilátóhoz.Ott szerencsére voltak pihenőhelyek,így az egyiknél megreggeliztünk.Reggeli után aztán betámadtuk a kilátót.Már a képekből amit láttam róla,tudtam azt,hogy egy az átlagnál jobb kilátóval lesz dolgunk.Így is lett.Maga a kilátó egy geódéziai mérőtorony köré épített faváz volt.Csigalépcső vitt fel,de a felénél bement a toronyba ahol egy hídon tudtunk átmenni és a torony túloldalán folytatódott a csigalépcső.Klassz megoldás volt! A kilátószint 14 méter magasan volt,tágas volt,jól elfért több ember is.Egyetlen hibája a kilátónak az volt,hogy nem volt tető,így eső esetén nem nyújtott védelmet.A kilátás mindent vitt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt!

Varázslatos pincesor

A Lila-hegyi kilátó ami "ide hozott"

Kilátás a Sokorói-dombságra,távolban a Bakony

Kilátás Győrre

Észak felé szinte teljes Győrt lehetett látni,keletre feltűnt Pannonhalma az apátsággal,délre maga a Sokorói-dombság és azon túl a Bakony tűnt fel.Nyugatra főleg síkság látszódott,gondolom a Kisalföld egy darabja.Alattunk pedig Nyúl pompázott.Ezek voltak a közeli látnivalók.Mert azért messzebbre is ellehetett látni,persze ez erősen időjárás függő volt.Kivehető volt észak-keleti irányban a 102 kilométerre lévő Börzsöny.Jó idő esetén látni Pozsonyt és az Alpokat is (ezeket mi most nem láttuk),valamint délre a második legnagyobb tanúhegyünket a Somlyót is.Nagyon tetszett a kilátó és a kilátás is.Nálunk biztosan ez az év kilátója!Jó egy órát el is voltunk,de menni kellett tovább...

Jómagam a kilátóban

A híd a toronyban

Zolika tart lefelé

A piroson folytattuk tovább amely a kilátó után rögtön egy zöld erdőbe ért és enyhén ereszkedni kezdett lefelé.Unalmas 4km hosszú ingerszegény szakasz következett.Nem volt más csak fa,bokor és fű kilométereken át.Persze ennek is megvan a maga szépsége.Jó négy kilométer múltán beértünk egy szurdikba.Ilyent szinte csak a Tolnai-hegyhátban vagy a Szekszárdi-dombságban látni.Gondoltam én.Erre itt volt előttünk egy,nem is akármilyen.Eleinte úgy éreztem csak pár méter hosszú,de kiderült,hogy majd egy kilométeres volt.Az oldalfalai helyenként tíz méter fölé is emelkedtek.Nagyon klassz volt ez is!

Négy kilométeren át csak ez

Szurdik a Sokorón!

A csodás szurdik után lassan leértünk Écsre.Már nagyon meleg volt.Écs rendezett Győr-Moson-Sopron megyei falu volt.Egy cukrázdát találtunk ahol tartottunk egy kávé és fagyi szünetet,de félóra itt is eltelt.Már láttam,hogy nehezen fog beleférni a túrába az eltervezett dolgok.Mindegy mentünk tovább.Écs másik szélén még beugrottunk egy boltba ásványvízért.A bolt mögött csodás panoráma nyílt a fenséges Pannonhalmára.Oda tartottunk,de az még legalább négy kilométerre volt.Nekünk meg kettő és negyed óránk maradt,hogy elérjünk egy olyan tömegközlekedési eszköszt amelyről biztosított a csatlakozás hazafelé..Folytattuk,neki indultunk,de éreztem,hogy ez nem lesz meg...

Écsről Pannonhalma

Kiérve Écsről ott volt egy buszmegálló.Mondtam Zolinak nézzük meg mikor lesz busz azt ha lesz menjünk el vele Pannonhalmára,mert mondom necces,hogy így most beleférjenek a dolgok az időbe.Megnéztük és a tábla szerint perceken belül jönnie kellett egy busznak!Mire felnéztünk már ott is volt a busz!Így azzal mentünk el Pannonhalmára visszahozva egy órát a túrából.Beérve Pannonhalmára még egy sör is belefért,aztán megkezdtük az emelkedést fel a hegyre,mert ott voltak a látnivalók.Az egyre nagyobb meleg egyre jobban kiszívta az erőmet,nagyon szenvedve értem csak fel.Arra már rájöttem,hogy nekem a túrázásokon a nagy meleg a fő ellenségem.Lehet akármilyen nehéz a terep,megfelelő időben bírom,ám amint meleg van,kikészít egy kevésbé durva emelkedő is.Így nagyon nehezen értem csak fel a hegyre.

Felfelé...

Nyilvánvaló volt,hogy az apátságra nem jut idő.Hagytuk is,majd visszatérünk egyszer csak az apátságért.Most a Boldog Mór kilátó felé vettük az irányt amely az apátságtól majd egy kilométerre volt,szerencsére többnyire szinten ment az út odáig.A kilátónál sokan mozogtak,de itt is voltak pihenőhelyek.Így megettük a maradék kajánkat majd úgy mentünk fel a kilátóba.Ez a kilátó lett 2024-ben az év kilátója.Haladva felfelé meggyőzödtem róla,hogy az előző kilátó a Lila-hegyi sokkal jobb volt mint ez,mégsem lett év kilátója...Ez a kilátó noha fából volt mégis a Zengő kilátójára hajazott.Pontosan úgy mentek fel a lépcsők,olyanok voltak a szintek mint a Zengőn.Csak az ott vas volt ez meg itt fa.Na és itt középről hiányzott egy geódéziai mérőtorony...Mégsem volt persze rossz kilátó.A kilátószint 18 méter magasan volt.A hely szűk volt és ha sokan voltak fenn akkor nem volt egyszerű a mozgás.Nem tudom,hogy lehetett ez az év kilátója..

A Boldog Mór kilátó

Egy kis kilátás

A Boldog Mór kilátóba is eljutottam

Kilátásilag ez sem volt rossz,de nem tudta überelni a Lila-hegyi kilátót.Főleg a Kisalföldre nyílt kilátás és távolban a Bakonyra.Szóval én kilátó fan vagyok és talán nem is olyan rossz kilátó ez,de valahogy nem fogott meg.A kilátó után még lementünk az alatta lévő hal formájú lombkorona ösvényre.Ez még a kilátónál is nagyobb csalódás volt...Nem is attól amit nyújtott,hiszen tán még jobb kilátásunk is volt innen (főleg délre) ,hanem az állapotától.Sok helyen ki volt kopva a fa,ki voltak jöve a csavarok...szóval sok időt itt már nem töltöttünk.Indulni kellett,hogy elérjük a buszt.

A kilátó a lombkorona ösvényről

A lombkorona ösvény

Az apátság most nem fért bele,de majd visszajövünk!

Elértük a buszt amely visszavitt minket Győrbe.A buszról leszállva a buszállomáson megpillantottam azt a helyet ahol megismertem életem egyik legnagyobb szerelmét és azóta nem jártam itt... fura érzés volt újra látni azt a helyet...gyorsan le is fotóztam és az érzés immár képpel együtt ment vissza a szív mélyére...Ötven percünk maradt a vonatig.Elmentünk a buszállomás sarkában lévő büféhez,ahol már reggel kipuhatoztuk,hogy este is nyitva lesz.Gyorsan megvacsoráztunk.Én megettem életem talán legfinomabb sajtos-tejfölös lángosát.El is határoztuk ez lesz a törzshelyünk Győrbe,ha erre tévedünk ide mindig betérünk.A kaja után alig maradt félóránk,annyira volt idő,hogy elmentünk még a városháza elé pár képet csinálni.

..az a hely...

Búcsú Győrtől

Végül visszamentünk a vonathoz,az pontosan indult,majd Kelenföldi átszállással fél 11-re értünk rendben haza.A túrához nagy reményeket fűztem,de elsősorban a meleg miatt nem éreztem annyira jónak mint amilyennek vártam.Aztán az,hogy eltököltük az időt sok helyen,így nem jutott megfelelő idő Pannonhalmára.Győrt viszont jó volt újra látni és egy kicsit ott lenni.Némileg elő is jöttek a szép emlékek a szív mélyéről,de nem volt idő ezekbe aztán alaposabban belemerülni.Talán majd egyszer...

Ez volt az év kilencedik túrája,most 15km-t trappoltunk.Így összesítésben idén 125 kilométernél tartunk.Ez pedig 13,88 km/túra átlagot jelent.

Túra a Hegyhát ledélibb tájain

 Amikor Gergővel négy éve elöször jártunk a Tolnai-hegyhátban,a dombság legészakibb részét jártuk be.Nagyon megtetszett a dombság és úgy terveztük,hogy majd fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40km hosszan elterülő dombvonulatot.Így is indult a dolog,mert a következő itteni túrán egy kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén túráztunk.Úgy gondoltuk,majd megint egy kicsit délebbre folytatjuk legközelebb.Ám valahogy elhaltak a Tolnai-hegyháti túrák.Ma már tudom,óriási hiba volt ezt hagyni...Amikor pedig újra elkezdtük volna,akkor sajnos Gergő távozott ebből a világból.Úgy tűnt többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba... A dombság az egyik legkönnyebben elérhető túracélpont a mi városunkból és nagyon messze sincs (főleg az északi része).Jól jött Manó barátom terve tavaly,hogy jöjjünk el a dombságba.Eljöttünk az emlékezetes Dús - Annafürdő - Kurd túrára tavaly májusban.Elképesztően szép tájakon keresztül haladtunk akkor.Már tudtam,ide elfogok jönni újra és újra.A dombság valóságos kincsesbánya és örvendetes,hogy az emberek még nem is igazán fedezték fel,így nincs az a tömeg amely lassan egyre gyakoribb az ország kedvelt túrahelyein.

Döbröközi vármaradványok

Tavaszi terveinket újra alaposan keresztülhúzza a kormányunk koronavírus elleni korlátozásai.Egy év múltán sem múlik a járvány.Nyolc órai kijárási tilalom van még 2021 márciusának végén és egyenlőre nem is látni az alagút végén a fényt...Így szinte az egész tavaszi terveinket újra kell gondolnunk.Na és lehetőleg olyan célpontokat keresni ami vonattal elérhető és haza is térhető.Mivel a buszokon sem lehet már jegyet venni..aplikációk ide meg oda,a legutolsó apró faluból ez nem bíztosít hazajárást.Erre az esetre pedig a legtökéletesebb célpont a Tolnai-hegyhát.Manó barátom javaslatára pedig újra ide érkeztünk március utolsó hétvégéjének reggelén.A dombság legdélibb részén szándékoztunk túrázni.A régi terveim némiképpeni újra éledését véltem felfedezni a dologban,amikor még azt terveztük Gergővel,hogy a dombságot fokról-fokra fedezzük fel.Ennek apróbb szépséghibája,hogy pont a középső rész maradt ki.Egyelőre.. Persze ez most cseppet sem zavart.Nem kellett korán indulnunk,így fél tízkor szálltunk le a vonatról a Tolna megyei Döbröközön.

Manó már az első métereken is előttünk

Döbröközt Dombóvártól észak-keletre találjuk meg pár kilométerre.A Budapest - Pécs vasútvonal mentén fekszik.Egyszer majd külön is írok erről a varázslatos vasútvonalról,hiszen szinte mindegyik állomásáról varázslatos túrák tehetők mindenfelé.Leszállva a vonatról a meterológus barátainkat éltettük újfent.Egész héten jó időt jósoltak mára és bár nem volt rossz idő meglehetősen élénk szél fújt ami kicsit kellemetlen volt.Úgy döntöttünk mielőtt belevágnánk a kalandba teszünk egy apró kitérőt a közeli vármaradványokhoz és a települést kettészegő Kapos folyóhoz.Zolival és Manó barátommal jöttünk ezúttal.Hamar elértük az egykori várat.Nem sok minden maradt meg belőle,három toronyszerű fal és egy apróbb kőves valami és maga a földsánc ahol állt.Ennek ellenére persze nem volt rossz.Korábban még a létezéséről sem tudtunk így örültünk,hogy eljutottunk ide is.

Vármaradványok Döbröközön

A vár megcsodálása után lementünk a közeli Kapos folyóhoz.Mivel régi kedves ismerős volt,örültem neki,hogy újra látom.Ugye még Gergővel való túrázásaim történetében találkoztunk kétszer is a kis folyóval,egyszer Kaposváron és egyszer Pincehelyen.Most itt Döbröközön randevúztunk. újra.Tervezek a jövőbe amúgy oda is egy túrát ahol a folyó beleömlik a Sióba,de ez még a jövő zenéje.A folyócska most is szép volt,így itt is fotózkodtunk és felmentünk a közeli hídra ami átszelte azt.Innen még jobb képek készülhettek a Kaposról.Ennek végeztével álltunk rá túraútvonalunkra.Terveink szerint felmegyünk a Hegyhát dombjaira majd azon megyünk végig egészen Dombóvárra ahol még megnézzünk a Konda patak völgyét.Ez nagyjából 16km-es túrát sejtetett,persze benne volt a pakliban plusz mínusz egy-két kilométer.Dombóváron pedig elkellett érnünk a negyed ötös vonatot,ez bíztosította,hogy még este nyolc előtt haza tudjunk érni.

A Kapos folyó

Még egy helyi játszótéren megreggeliztünk.A település szép volt,főleg a Kaposon túli rész látszodott szépnek,de oda most nem mentünk el.Örvendetes volt,hogy már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések.Ez abszolúlt nem volt jellemző korábban a Tolnai-hegyhátra,most azonban ez így volt az egész túránkon végig!Rögtön a településről kiérve a sárga jelzésen egy szurdikba értünk.A löszmélyút a dombság egyik sajátossága,anno annak idején az északi részen is volt részünk ilyen csodákba.Haladva a jelzésen a szurdik úgy lett egyre látványosabb és izgalmasabb.Már itt tudtuk,hogy telitalálat volt a túraútvonal kiválasztása.Elképesztő gyökerek kandikáltak ki a szurdik tetején na és felettük a fák...néha úgy tünt ha rálehelünk már attól leszédülnek.Fantasztikusan szép szakasz volt!

Alakul a szurdik

Gyökerek...

Egy másik út becsatlakozik

Haladva a szurdikban fokról fokra lettek egyre magasabbak a falak két oldalt.A leglátványosabb ilyen szakasz ebben a dombságban (és alighanem egész hazánkban) alighanem Miszla és Nagyszékely között van amúgy.Volt szerncsénk ott járni 17 nyarán Gergővel.A jelzések továbbra is kifogástalanok voltak.A szurdik pedig látványos és szinte sajnáltuk amikor kiértünk ebből a szakaszból.Enyhén emelkedett a szurdikban az út de nem meredeken így nem volt különösebben megerőltető sem.Viszont itt nem lehetett a szelet érezni,így kicsit a mellényeinkben izzadósra fogtuk a dolgot.Kiérve a dombtetőn nyílt némi kilátásunk kelet felé,nyugatra meg egy virágzó gyümölcsös váltotta a tájat.Szép volt!Ezután pedig elöször ezen a túrán beértünk egy erdőbe.Itt futott bele a sárga jelzés a pirosba.Ez vitt tovább végig a túránkon.Arébb kicsivel meg egy egykori vadász vagy erdészház romjaiba botlottunk bele.Vagy esetleg kulcsosház lehetett.Kár volt érte,hogy ilyen állapotba került.

A romos házhoz érve

Elöről jobban látszik az állapota,nagy kár érte...

Maga az erdei szakasz nem volt olyan hosszú talán egy-két kilométer talán kettő és fél.Kiérve az erdőből aztán ott találtuk magunkat Teletabi földön!Egy hatalmas zöld fensík volt előttünk,amelyen enyhén emelkedett az út újra.Arébb pedig,feltehetőleg a legmagasabb részen meg egy egészen elképesztően fantasztikus kilátás fogadott elsősorban kelet és dél felé.Szinte az egész Mecsek hegységre fantasztikus rálátásunk volt!Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Tényleg telitalálat volt ez a túra!Teljesen jól látszodtak a közeli Kelet-Mecsek csúcsai,a Hármashegy,a Zengő,a Dobogó tömbje,de láttuk a hegység egyéb részeit a távolban a Misinát a Tubest és a Jakab-hegyet is.Tehát az egész hegységet jól belehetett látni.Varázslatos hely volt!Bár itt újra élénken fújt a szél,de a kutyát nem érdekelte.Elször egy kisebb háromszögelési pontra álltunk fel,majd felmásztunk egy vadászlesbe is jobban megnézni ezt a csodát.A Mecsek mellett jól láthatóak voltak a Tolnai-hegyhát déli lankái és völgyei.Nincsenek szavak ennek a tájnak a szépségére!

A vadászlesből,odalenn Zoli és Manó,de aztán ők is feljöttek

Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem.Jó lett volna vele is átélni ezt a csodát.Persze ahogy mindig most is reménykedtem benne,hogy a lelke velem van... Sajnos olyan képeket itt nem sikerült csinálni ami hűen visszaadja ennek a helynek a varázsát.Remélem majd a videóban látható valamennyire (ezt még e sorok írásakor nem tudom).Lassan alig észrevehetően lefelé kezdett ereszkedni az út.A zöld lankás rész kisért minket,egy kisebb erdőbe beértünk ugyan,de aztán újra zöld lankákon mentünk.Leértünk egy országuthoz,ezzel véget ért ez a csodás szakasz is.De innen is látszottak a Kelet-Mecsek egyes csúcsai.Az országuton ment tovább a piros jelzés ami továbbra is kifogástalanul felvolt festve.Az út is ereszkedett,így rálátásunk volt egy közeli tóra és a távoltban Dombóvárra.Betonúton túrázni sosem jó,de a táj szépsége itt is feledtette velünk a kellemetlenségeket.

Betonos szakasz

Leérve a tóhoz láttuk,hogy az cseppet sem kicsi,de ugyanakkor a környező dombok árnyékában csodálatosan szép.Hattyúk úszkáltak beljebb nagy nyugalomban,hiszen rajtunk kivül nem volt itt senki.Közben az út túloldalán is volt egy másik tó,de ahhoz nem tudtunk odaférközni mert levolt kerítve (...) és épületek is megakadályoztak annak szemügyre vételében.Így maradtunk ennél a tónál,ez is minden igényt kielégített!Tovább haladva a beton aztán láttuk,hogy beérünk Tolna megyébe!Tehát ezekszerint már Baranya megyében voltunk!Ez fel sem tűnt,itthon éztem már meg a térképen: maga a piros jelzés volt a dombság egy részén a megyehatár!Szóval akkor úgy fogalmazunk visszaértünk Tolna megyébe.

A tavacska

Meglehetősen vagy is hát viszonylag nagy volt a forgalom ezen az országuton.De inkább az volt kellemetlen,hogy egy olyan szakasz volt ahol alaposan meglehetett nyomni a gázt.Így aztán úgy húztak el mellettünk a kocsik mint az állatok.Jó három kilométeres szakasza volt ez a betonútas szakasza a túránknak.Mielőtt beértünk Dombóvárra kereszteztük a vasútvonalat és újra a Kapos folyót itt is.Itt is a felette átívelő hídról tudtunk képeket csinálni.Majd beérve a városba rögtön az első utcába kellett letértünk balra.Ez rohadt hosszú volt...itt már érezte a lábunk a sok betont.A tótól amúgy fokoztuk a tempót,hogy legyen még idő a völgyre és a vonatot is elérjük.

A Kapos Dombóvárnál

Végül aztán letértünk a Kórház utcába.Majd a Fő utcába és ott volt alattunk a Konda patak-völgye.Közben még egy emlékműre lettünk figyelmesek,mely szerint itt született Buzásznky Jenő az Aranycsapat egykori játékosa.Na ezt sem tudtunk idáig.Mielőtt a völgybe lementünk volna,találtunk egy pihenőt.Mivel erős tempót diktáltunk,ideje volt pihenni.Meg is ettük a megmaradt kajánkat majd lementünk a szép völgybe amelyet Dombóvár szívében lehet megtalálni.Itt aztán volt minden.Kis tó,nagy tó,kis híd,nagy híd,patak,fák,sétányok,emlékművek stb.Nagyon szép hely volt,sokan is mozogtak erre.Amit lehetett azt bejártuk itt.Igazán ideális hely lehet ez itt azok számára akik mondjuk egy randi keretében akarnak sétálni.Hát mi ebből kinőttünk már,így csak megnéztük a helyet mint érdekességet.Amúgy rég óta elszerettem volna már ide is jutni,ez most összejött.

A nagyobbik tó a Konda patak völgyében

Fotó a köveknél Manó és én

Bliriáns szépségű hely volt ez is,olyan ahonnan nem szívesen távozik az ember.Időben ideértünk és volt még egy óránk a vonatig.Az állomásig az utat olyan húsz percesnek ítéltem,így még volt időnk itt sétálgatni.Nyugágyakra lettünk figyelmesek.Hát ezeket ki kellett,hogy próbáljuk.Csináltunk is pár fotót itt,majd az alagút túloldalán ott volt az ismert grafiti a két szem,amelyről mindig is azonosítottam ezt a helyet.Végül aztán nem maradt más elindultunk a vasútállomásra.Most végigmentünk a völgy sétaútján majd egy-két utcára letérve el is értük a vasútállomást ahol ott volt a jól ismert hatalmas gőzmozdony,amelyet Gergővel is mindig megcsodáltuk valahányszor erre jártunk.Ide fűzödik amúgy egyik legmulatságosabb kalandunk is,most ezt nem írom le,hiszen levan valahol a blogban.

Pihi a nyugányakon

A két szem ölelésében

A mozdony ahová a legmulatságosabb élményünk fűz Gergővel..

A vonatot elértük és sima volt az út hazáig.Időben a kijárási faszság előtt haza is értünk.Egy nagyon-nagyon jó túrát csináltunk végig amely akár esélyes is lehet az év legjobb túrája címre.A Tolnai-hegyhát tájaival eddig sem volt gond sosem.Most is elképesztően szép helyeket érintettünk,a terep sem volt vészes,a jelzések felfestése pedig végig kifogástalan volt.Soha rosszabb túrát! Viszont a tavaszi terveinkkel hadilábon állunk,előfodulhat,hogy csak az utolsó pillanatban derül ki hová megyünk míg tartanak ezek a járvány ügyi baromságok.Mondanám,hogy a Tolnai-hegyhátat meleg szívvel ajánlom mindenkinek,mert nem akármilyen szépségű.De nem ajánlom,ennek a dombságnak éppen az a vonzereje,hogy még érintetlen a sokaság elől!