Bár azt ígértem az osztályozó mérkőzésekről csak a véget érő szezon bejegyzésemben számolok majd be,de sikerült elmenni a visszavágóra,ez pedig meccstúrának tekinthető,ezekről pedig szokásom írni.Szóval a csapatunk a szombathelyi ISA Haladás csapatát kapta ellenfeléül az NB III.-ba jutásért vivott osztályozóra.Az első mérkőzésre Dunaújvárosban került sor,amit vert helyzetből végül 2-1-re megnyertünk.Komoly izgalmakat tartogatott a visszavágó Szombathelyen,amelyre úgy döntöttünk elmegyünk.Kapóra jött a dolog,hiszen még soha nem jártunk Vas megyében és már régóta elszerettünk volna menni Zolikával.Nehezítette a dolgunkat a késői mérközés kezdés.Tudtuk aznap már nem tudunk hazajönni Dunaújvárosba,de ez nem érdekelt.Erről a meccsről nem hiányozhattunk,az egészet pedig megszerveztük úgy,hogy várost is nézzünk és az éjszakában jöjjünk haza.
Hát ez bizony megadta magát...
Nem kezdődött jól a dolog.A fél hetes vonattal mentünk volna Kelenföldig,ahonnan a Mura IC-vel Szombathelyig.Ám a fél hetes vonat műszaki hiba miatt nem tudott elindulni Dunaújvárosból (...),így a Mura IC-t sem tudtuk elérni.A fél 8-as vonattal tudtunk elindulni,a helyjegyünket meg átírattuk a Mura IC-ről a Savariára.Így két órás késéssel,de rendben megérkeztünk Szombathelyre vasárnap egy óra előtt.Így is volt még négy és fél óránk a meccsig amely a város szélén található Illés Akadémián került sorra.Persze felmértem előre a dolgokat,tudtam merre kell menni,annak ellenére,hogy még soha nem jártam itt.Volt idő még így is városnézésre.Az állomás épülete gyönyörű volt,egy kávét meg is ittunk,majd úgy indultunk be a városba.
A szombathelyi vasútállomás
Az egyik hosszú utcán vágtunk neki.Egy idő után úgy tűnt Szombathely ugyanolyan üres és nyugis vasárnap délután mint Dunaújváros.Fotózgattuk ami tetszik,majd beljebb mentünk a belvárosba a megyeháza és a püspöki palota környékére.Ez a rész igazán szép volt.Itt is gyönyörködtünk egy sort.Kissé már meleg volt,de trappoltunk tovább.A buszállomásnál amely nem volt olyan szép mint a vasútállomás könnyitettünk magunkon.Meglepő volt,hogy vendéglátó helyet nem találtunk.Nyilván volt a városba,de amerre mi mentünk egy sem akadt.Pedig kezdtünk erősen szomjazni.
A püspöki palota és a székesegyház
A megyeháza
Tovább sétálva kényelmesen,hiszen a meccsig még mindig volt bőven időnk,elhaladtunk a Haladás stadion mellett.Megmondom az őszintét nem tetszett.Gyakorlatilag egy fehér ponyva burkolta be az egész stadion és nem volt szép.Az egyik kapunál valamennyire beláttam,a belseje már nem tűnt rossznak.Sajnos azonban bemenni nem tudtunk.Itt is fotózgattunk egy sort,majd mentünk tovább.Egy patak felett mentünk át a hídon.Ez a rész itt szépnek tűnt.Viszont továbbra sem tudtuk mással oltani a szomjunkat csak a magunkkal hozott már alaposan felmelegedő vízzel.
A Haladás stadion
Azért itt tudni kell,hogy nem Haladás drukker vagyok!
A híd után egy nagy tóhoz értünk.Ezen is egy híd vezetett be egy szigetre.Hát átmentünk rajta-A sziget szép ligetes volt óriási fákkal,remek sétányokkal.Alighanem ez lehetett Szombathely legszebb része.Egy padnál az árnyékban pihentünk egy kicsit és elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Hideg italunk továbbra sem volt.Szétnéztünk itt is,majd a hídon átmentünk a partra.Mentünk tovább az Illés Akadémia irányába.A tóparton aztán végre feltűnt egy presszó.Itt végre hideg italokhoz jutottunk,igaz nem olcsón.Egy órát pihentünk itt és mentünk tovább,már nem volt olyan sok idő a meccsig,de sietni azért nem kellett.
Híd a szigetre
A tó
Még sétáltunk a tó mentén amikor észrevettük,hogy van ott egy másik tó is.A kettő között pedig volt egy csap.Így a flakonunkba friss vízet eresztettünk.Majd mentünk tovább.Egy sport játszótér vagy park szolgált még látnivalóval.Volt ott egy olyan mászóka ami olyan volt mint egy kilátó.Felakartunk menni,de a terület elvolt kerítve a bejáratot meg nem találtuk.Aztán pontosan tudva,hogy merre kell menni,az utcákon trappolva végül elértük az Illés Akadémiát.Simán bejutottunk.Sok pálya volt itt,persze,hogy azon volt a meccs ahová legjobban odatűzött a nap.A lelátó mobillelátó volt két soros.Hiába volt ponyva a fejünk felett a nap keményen oda sütött a nézőtérre.Sokan voltunk,de sokan jöttek Dunaújvárosból is.
Búcsú a tótól
Kezdődik a meccs!
Jó melegben kezdődhetett a meccs.Közben megérkeztek pécsi barátaink akik Dunaújvárosba is eljöttek szurkolni nekünk.Izgalmas jó meccs alakult ki.A hazai csapatnak mindenképp győznie kellett,hogy feljusson az NB III.-ba,nekünk elég volt a döntetlen is.Ehhez képest aztán mi szereztünk vezetést az első félidőben.A másodikban pedig növeltük az előnyt.Annyira már nem kellett izgulni.A hazai csapat egy gólt ugyan talált,de többet már nem,így mi győztünk újra 2-1-re amivel sikerült a hőn áhított feljutás! A meccs végén együtt ünnepeltünk a csapattal.Emlékezetes pillanatok voltak! Azonban sietni kellett a fél kilenckor Győrbe induló vonathoz! Ha elérjük akkor is csak reggel fél hétre leszünk otthon!Ha nem akkor valamikor dél körül.Taxit hívtunk,elbúcsúztunk pécsi barátainktól és végül elértük a vonatot.
Szurkolunk!
Ez már a vége,ünnepelük!
Sikerült!
Fél tíz után értünk Győrbe.Egy óra múlva ment a következő vonat Budapestre.Addig elmentünk enni a már jól ismert buszállomási büféhez ami éjjel-nappali.Majd jártunk egyet a belvárosba.35 éve nem voltam itt...és meglepődtem milyen szép az esti fényekbe...Aztán sok idő nem maradt mentünk a vonathoz.Az fél egy után ért a Déli pályaudvarra.Több mint négy óránk volt a dunaújvárosi vonatig.Hát elindultunk gyalog a Margitszigetre! Azt meg alaposan bejártuk az éjszakába.Az volt a meglepő,hogy sokan voltak kinn hétfő éjjel kettő környékén...Fél négy felé indultunk vissza a Délibe.Na ekkora már alaposan elfáradtunk.A Széll Kálmán téren egy padon pihenve gyakorlatilag elaludtunk.De aztán észbe kaptam és mentünk tovább a Délibe.
Győr gyönyörű volt az éjszakában...
A Margitsziget valamikor hajnali háromkor
A pályaudvaron már világosban tudtunk inni egy kávét.Majd beültünk a vonatba ahol szinte rögtön beájultunk.Végül rendben reggel fél hétre hazaértünk.Kerek 24 órás program volt,de megérte,mert sikerült az osztályozó,jó volt ünnepelni a csapattal,a városok ahol megálltunk azok meg szépek voltak.Remek 24 óra volt tehát.Hazaérve alaposan elfáradva jó alapos alvás kövezkezett.Klassz nap volt!
Ja és túrának is beillett,mert Szombathelyen hét,Győrben kettő,Budapesten meg 12 kilométert gyalogoltunk!
A Sokorói dombságot Győrtől dél-keletre a Kisalföld és a Bakony között terül el.A dimbes-dombos tájat Pannonhalmi-dombság néven is ismerik.Magyarország új tájrendészeti besorolása alapján a Dunántúli-középhegységhez tartózik.Még soha nem túráztunk itt és járni is csak akkor jártunk amikor 2022-ben erre mentünk haza a Cuha-szurdokból vonattal Győr felé.Noha térképem már a nyolcvanas években is volt a területről,soha nem jöttünk még el erre.Éppen ideje volt.De most is a nem létező véletlennek köszönhetően.Nem volt ugyanis benne az éves tervben egy itteni túra.Azonban az egyik facebook oldalon megpillantottam pár képet a Lila-hegyi kilátóról és a környékről.Akkor már tudtam ide elkell jönni.Így aztán hamar összeállt a kép,egy itteni túra terve meg is valósult.
A szívemnek kedves Győrben...
Zolikával támadtuk be a dombságot.Dunaújvárosból a 4.30-kor induló vonattal indultunk,majd Kelenföldön szálltunk át a 6.16-kor menő Savaria IC-re.Ez a vonat olyan volt mint egy repülő,rendkivül kényelmesen és gyorsan már fél nyolc után Győrbe értünk.Az itteni csatlakozásig volt negyven percünk.Úgy döntöttem járunk egyet a környéken a szívemnek kedves Győrben.Sok-sok szép emlék köt ide...de nem volt itt az akivel ezeket az emlékeket közösen éltük meg...pontosabban valahol itt volt a városban,de persze nem álltam neki megkeresni,hiszen valószínűsíthetően ő már rég nem kért belőlem.Meg különben is túrázni jöttünk,a vonat meg lassan indult tovább.Még kicsit sétáltunk a városháza melletti parkba amely szintén szép emlékek őrzöje,de aztán visszakellett menni a közeli vasútállomásra.A mi vonatunk 8.15-kor indult Veszprém felé,de mi csak a harmadik megállóig mentünk vele.
Szép emlékek őrzője a győri park
Nyúlon szálltunk le a zsúfolt vonatból május másodikán pénteken.A négynapos ünnep második napján.Nyúl kedves és szép helynek tűnt,noha a településen átvezető 82-es út zaja és forgalma zavaró volt.Innen indult a túra.Azt terveztük,hogy felmegyünk akkor a Lila-hegyre amely itt magasodott a falu felett.Onnan pedig lemegyünk Écs településre és onnan a közeli Pannonhalmára.Ez 15km-es túrát ígért.Átvágva a településen egy szép,szobrokkal és emlékművekkel teli parkon vezetett az út.Itt kicsit körülnéztünk,majd námi trappolás után értünk ki a Győr-Moson-Sopron megyei településről.Kezdődhetett is az emelkedés a hegyre fel.Pontosabban a dombra.A Lila-hegy 313 méter magasságú volt,nem tűnt egy lehetetlen választásnak,de kezdett egyre melegebb lenni...
Nyúlra érve
Park Nyúlon
Bár autóval is járható betonút vitt fel,az út kezdett szurdikosra hasonlítani és valóban az is volt.A Sárkánylyuk szurdik.A zöld jezés vitt felfelé az úton meg meglehetősen nagy volt az autós forgalom ami nem kicsit idegesített...Egy külsö településrészen haladtunk át amely valószínűleg még Nyúlnak a része lehetett.Itt egy kis templom szolgált látnivalóul és egy még kisebb kedves kis kutya,aki jöttünkre kedvesen üdvözölt minket.Haladva tovább nem sokára leágazott a zöld3 jelzés,mi ezt választottuk,nona mindkét úton ellehetett jutni a Lila-hegyi kilátóhoz.Letérve a zöld3 jelzésre,hamarosan kiderült,hogy ez egy jó választás volt!
A kis templom
A kis kutya
A zöld3 egy pincefalu jellegű utcán át vezetett amely rendkivül hangulatos volt!Varázslatos pincesor kanyargott egy szurdikban,pár száz méteren itt haladtunk,majd a zöld3 megkezdte az emelkedését a Lila-hegyre fokról-fokra durvább formában.Nem volt hosszú,de hiába az alacsonynak számító hegy mégis durva emelkedő vezetett fel a kilátóhoz.Ott szerencsére voltak pihenőhelyek,így az egyiknél megreggeliztünk.Reggeli után aztán betámadtuk a kilátót.Már a képekből amit láttam róla,tudtam azt,hogy egy az átlagnál jobb kilátóval lesz dolgunk.Így is lett.Maga a kilátó egy geódéziai mérőtorony köré épített faváz volt.Csigalépcső vitt fel,de a felénél bement a toronyba ahol egy hídon tudtunk átmenni és a torony túloldalán folytatódott a csigalépcső.Klassz megoldás volt! A kilátószint 14 méter magasan volt,tágas volt,jól elfért több ember is.Egyetlen hibája a kilátónak az volt,hogy nem volt tető,így eső esetén nem nyújtott védelmet.A kilátás mindent vitt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt!
Varázslatos pincesor
A Lila-hegyi kilátó ami "ide hozott"
Kilátás a Sokorói-dombságra,távolban a Bakony
Kilátás Győrre
Észak felé szinte teljes Győrt lehetett látni,keletre feltűnt Pannonhalma az apátsággal,délre maga a Sokorói-dombság és azon túl a Bakony tűnt fel.Nyugatra főleg síkság látszódott,gondolom a Kisalföld egy darabja.Alattunk pedig Nyúl pompázott.Ezek voltak a közeli látnivalók.Mert azért messzebbre is ellehetett látni,persze ez erősen időjárás függő volt.Kivehető volt észak-keleti irányban a 102 kilométerre lévő Börzsöny.Jó idő esetén látni Pozsonyt és az Alpokat is (ezeket mi most nem láttuk),valamint délre a második legnagyobb tanúhegyünket a Somlyót is.Nagyon tetszett a kilátó és a kilátás is.Nálunk biztosan ez az év kilátója!Jó egy órát el is voltunk,de menni kellett tovább...
Jómagam a kilátóban
A híd a toronyban
Zolika tart lefelé
A piroson folytattuk tovább amely a kilátó után rögtön egy zöld erdőbe ért és enyhén ereszkedni kezdett lefelé.Unalmas 4km hosszú ingerszegény szakasz következett.Nem volt más csak fa,bokor és fű kilométereken át.Persze ennek is megvan a maga szépsége.Jó négy kilométer múltán beértünk egy szurdikba.Ilyent szinte csak a Tolnai-hegyhátban vagy a Szekszárdi-dombságban látni.Gondoltam én.Erre itt volt előttünk egy,nem is akármilyen.Eleinte úgy éreztem csak pár méter hosszú,de kiderült,hogy majd egy kilométeres volt.Az oldalfalai helyenként tíz méter fölé is emelkedtek.Nagyon klassz volt ez is!
Négy kilométeren át csak ez
Szurdik a Sokorón!
A csodás szurdik után lassan leértünk Écsre.Már nagyon meleg volt.Écs rendezett Győr-Moson-Sopron megyei falu volt.Egy cukrázdát találtunk ahol tartottunk egy kávé és fagyi szünetet,de félóra itt is eltelt.Már láttam,hogy nehezen fog beleférni a túrába az eltervezett dolgok.Mindegy mentünk tovább.Écs másik szélén még beugrottunk egy boltba ásványvízért.A bolt mögött csodás panoráma nyílt a fenséges Pannonhalmára.Oda tartottunk,de az még legalább négy kilométerre volt.Nekünk meg kettő és negyed óránk maradt,hogy elérjünk egy olyan tömegközlekedési eszköszt amelyről biztosított a csatlakozás hazafelé..Folytattuk,neki indultunk,de éreztem,hogy ez nem lesz meg...
Écsről Pannonhalma
Kiérve Écsről ott volt egy buszmegálló.Mondtam Zolinak nézzük meg mikor lesz busz azt ha lesz menjünk el vele Pannonhalmára,mert mondom necces,hogy így most beleférjenek a dolgok az időbe.Megnéztük és a tábla szerint perceken belül jönnie kellett egy busznak!Mire felnéztünk már ott is volt a busz!Így azzal mentünk el Pannonhalmára visszahozva egy órát a túrából.Beérve Pannonhalmára még egy sör is belefért,aztán megkezdtük az emelkedést fel a hegyre,mert ott voltak a látnivalók.Az egyre nagyobb meleg egyre jobban kiszívta az erőmet,nagyon szenvedve értem csak fel.Arra már rájöttem,hogy nekem a túrázásokon a nagy meleg a fő ellenségem.Lehet akármilyen nehéz a terep,megfelelő időben bírom,ám amint meleg van,kikészít egy kevésbé durva emelkedő is.Így nagyon nehezen értem csak fel a hegyre.
Felfelé...
Nyilvánvaló volt,hogy az apátságra nem jut idő.Hagytuk is,majd visszatérünk egyszer csak az apátságért.Most a Boldog Mór kilátó felé vettük az irányt amely az apátságtól majd egy kilométerre volt,szerencsére többnyire szinten ment az út odáig.A kilátónál sokan mozogtak,de itt is voltak pihenőhelyek.Így megettük a maradék kajánkat majd úgy mentünk fel a kilátóba.Ez a kilátó lett 2024-ben az év kilátója.Haladva felfelé meggyőzödtem róla,hogy az előző kilátó a Lila-hegyi sokkal jobb volt mint ez,mégsem lett év kilátója...Ez a kilátó noha fából volt mégis a Zengő kilátójára hajazott.Pontosan úgy mentek fel a lépcsők,olyanok voltak a szintek mint a Zengőn.Csak az ott vas volt ez meg itt fa.Na és itt középről hiányzott egy geódéziai mérőtorony...Mégsem volt persze rossz kilátó.A kilátószint 18 méter magasan volt.A hely szűk volt és ha sokan voltak fenn akkor nem volt egyszerű a mozgás.Nem tudom,hogy lehetett ez az év kilátója..
A Boldog Mór kilátó
Egy kis kilátás
A Boldog Mór kilátóba is eljutottam
Kilátásilag ez sem volt rossz,de nem tudta überelni a Lila-hegyi kilátót.Főleg a Kisalföldre nyílt kilátás és távolban a Bakonyra.Szóval én kilátó fan vagyok és talán nem is olyan rossz kilátó ez,de valahogy nem fogott meg.A kilátó után még lementünk az alatta lévő hal formájú lombkorona ösvényre.Ez még a kilátónál is nagyobb csalódás volt...Nem is attól amit nyújtott,hiszen tán még jobb kilátásunk is volt innen (főleg délre) ,hanem az állapotától.Sok helyen ki volt kopva a fa,ki voltak jöve a csavarok...szóval sok időt itt már nem töltöttünk.Indulni kellett,hogy elérjük a buszt.
A kilátó a lombkorona ösvényről
A lombkorona ösvény
Az apátság most nem fért bele,de majd visszajövünk!
Elértük a buszt amely visszavitt minket Győrbe.A buszról leszállva a buszállomáson megpillantottam azt a helyet ahol megismertem életem egyik legnagyobb szerelmét és azóta nem jártam itt... fura érzés volt újra látni azt a helyet...gyorsan le is fotóztam és az érzés immár képpel együtt ment vissza a szív mélyére...Ötven percünk maradt a vonatig.Elmentünk a buszállomás sarkában lévő büféhez,ahol már reggel kipuhatoztuk,hogy este is nyitva lesz.Gyorsan megvacsoráztunk.Én megettem életem talán legfinomabb sajtos-tejfölös lángosát.El is határoztuk ez lesz a törzshelyünk Győrbe,ha erre tévedünk ide mindig betérünk.A kaja után alig maradt félóránk,annyira volt idő,hogy elmentünk még a városháza elé pár képet csinálni.
..az a hely...
Búcsú Győrtől
Végül visszamentünk a vonathoz,az pontosan indult,majd Kelenföldi átszállással fél 11-re értünk rendben haza.A túrához nagy reményeket fűztem,de elsősorban a meleg miatt nem éreztem annyira jónak mint amilyennek vártam.Aztán az,hogy eltököltük az időt sok helyen,így nem jutott megfelelő idő Pannonhalmára.Győrt viszont jó volt újra látni és egy kicsit ott lenni.Némileg elő is jöttek a szép emlékek a szív mélyéről,de nem volt idő ezekbe aztán alaposabban belemerülni.Talán majd egyszer...
Ez volt az év kilencedik túrája,most 15km-t trappoltunk.Így összesítésben idén 125 kilométernél tartunk.Ez pedig 13,88 km/túra átlagot jelent.
Valamikor 2017-ben került először szóba a Cseszneki vár.A vár amelyet addig csak képeken és videókon láttunk.Vonzotta a szemet a gyönyörű romos vár.Gergőt is nagyon érdekelte a dolog,így úgy döntöttünk,hogy a 2018-as bakancslistába majd bele is vesszük.Aztán különféle okok miatt ez a várhoz vezető túra nem valósult meg.Sebaj,akkor úgy beszéltük meg Gergővel,hogy majd belevesszük a 2019-esbe!Ám ember tervez,Isten végez...Gergő 2018 decemberében "hazament" elvive magával a Cseszneki váras túra álmait és terveit...
Hát eljöttünk...irány a Cuha szurdok!
A történtek ismertek,többször levolt már írva ebben a blogban is.Ami a lényeg,rohadtul nehéz volt talpraállni Gergő halála után,teljesen százszázalékosan soha nem is sikerült.A túrázások is Gergő nélkül rendkivül nehezen indultak be,2019-ben álmodni sem mertem a Cseszneki várról..Aztán 2020-ban már úgy ahogy,de elő-elő került a dolog,de jött a világ poltikai elitjének és háttérhatalmának fegyvere az emberiség ellen:a koronavírus.Nagyon nem volt megvalósítható ez a túra.Következett 2021 és annyira rááálltunk a Balaton-felvidékre,hogy szinte minden eltörpült mellette,aztán meg jött Móni strokje-ja.Úgy éreztem minden az ellen van,hogy megvalósítsam Gergő tervét és eljussak a Cseszneki várhoz.Sok jót e téren 2022 sem ígért,nagyon nem is volt eszemben,aztán azon agyalva hova-merre menjünk tavasszal csak úgy brahiból elkezdtem megvizsgálni a várhoz vezető túrák lehetőségeit,a közlekedést és a túraútvonalakat is részletesen átnéztem,megnéztem minden szemszögből...és már nem volt visszaút.Úgy éreztem ez most megvalósítható és mintha valaki segített is volna benne odaátról...
Első alkalommal a Cuha-szurdokban!
A tavasz nem alakult közben szerencsésen,szinte mindig hétvégére romlott el az idő,Amikor meg nem,akkor valamelyikünknek dolgoznia kellett,így egy hónap elteltével tudtunk újra túrázni menni.Az utazás nem volt egyszerű,de kellő megszervezéssel összehoztuk.Zolika kísért el,majd a Bakony IC-n Székesfehérváron csatlakoztunk Vikihez és Tomihoz akikkel már az előző túrán is remekül elvoltunk.Veszprémben szálltunk le a Bakony IC-ről,átszállva az ország legszebb vasútvonalán közlekedő Veszprém - Győr személyvonatra.Zolika annyira kivolt a heti melótól,hogy végig aludta az utat így sajna lemaradt a szép tájakról amelyet ez a vonat érintett.Végül kényelmesen utazva Vinyén szálltunk le a vonatról.Túrázásaink történetében elöszőr indult túra Győr Moson Sopron-megyéből!
Túratársak:Viki,Tomi és Zolika
Azon az útvonalon haladtunk amelyet lényegében Gergő tervezett.Vinye Bakonyszentlászló része volt,de sokminden nem volt itt.Amit láttam: egy kalandpark,egy ügyességi játszótér,turistaszállások és egy vendéglő.Na és turistaútak csomópontja.Nekünk a piros sáv jelzés kellett,ez vitt be a Cuha-szurdokba.Vinyét elhagyva lényegébe rögtön be is értünk a csodálatos völgybe.Az út nagyon jól járható volt a völgy pedig méterről méterre egyre csodásabb.A Cuha-patakban bőven volt víz és a turistaút sokszor keresztezte is a vízfolyást.Az átkelés nem mindenhol volt egyszerű,de összehoztuk.Eszembe is jutott a mecseki Réka-völgy ahol 13-szor kellett átkelni a patakon.Kiváncsian vártam megdőlhet-e ez a rekord.Gyönyörű sziklás falak,hegymászók tucatjai,túrázók tömege köszönt szembe,mégsem volt semmi sem zavaró!Már az első pár száz méteren vagy száz fotót ellöttünk fejenként.
Egy átkelés a sok közül
Csodás volt minden.Jó lett volna ha Gergő is itt van velem...reméltem azért a lelke itt volt...bár nem éreztem semmi jelzést odaátról most.Odafenn a hegy oldalában vonat haladt!Ott jöttünk mi is és már akkor leláttunk a szurdokba.Újabb és újabb patakátkelések jöttek.Az idő Vinyén még jó volt,de kezdett beborúlni,hideg viszont nem volt.A levegő pedig érezhetően rendkivül kellemesnek bizonyúlt.A jelzések megfelelően felvoltak festve,de itt eltévedni nem lehetett.Haladtunk szépen,mígnem fel nem tűnt a szurdok legismertebb helye:a vasúti viadukt.Azaz a Gubányi vasúti híd.A szurdokról készült fotók nagy többségén ez ott van.
Vonat megy felettünk!
A híres viadukt
Elhaladtunk a csodás építmény alatt.Átmenve alatta a túloldalán láttuk,hogy lépcső vezet fel.Hát akkor felmegyünk!Kissé már ugyan romos volt a lépcső,de fellehetett menni.Ott voltunk az ország legszebb vasútvonalán!Mivel nem rég ment el a vonat,nem nagyon kellett félni,hogy a következő félórában erre vetődik egy másik,így szétnéztünk a hídról.Csodás rálátás volt a szurdokra.Fent pedig Veszprém irányába ott volt egy alagút,Győr irányába a vasút mellett meg egy emlékmű!Amit ki tudtunk deríteni róla,egy milleniumi emlékmű volt az ezeréves Magyarország alkalmából.Közvetlen felmenni oda már nem tudtunk,mert ott már teljesen elpusztult a lépcső.Nem ártana felújítani!Csodás hely volt ez is!Pazar egy túrán voltunk!
Odafenn,szemben az alagút
Ide is eljutottam
Az emlékmű
A lemenés a nem tökéletes lépcsőn nem volt egyszerű,de lejutottunk vissza a szurdokba.Megérte felmenni,csodás volt!Haladtunk tovább és lentről felláttunk arra az alagútra amit odafenn is láttunk.Egy "kazettás" "galériás" alagút volt.Úgy emlékszem így hívják ezeket.Annyit tesz az alagút egyik oldalán boltíves nyílások vannak (nem kicsik),így az alagútból is részben látható a táj.Erre jöttünk amúgy a vonattal mi is.
Nem volt egyszerű lefelé...
A galériás alagút
Innentől kezdve aztán szelídült a szurdok.A sziklafalak megszűntek már "csak" szimpla erdei hegyoldalak és erdők szegélyezték a völgyet.Jöttek azonban újra patakátkelések.Az egyiknél átkelve a köveken egy faágba a túlparton bevágtam a fejem én is,meg Zoli is.Először jutott eszembe túrázásaim történetében a munkahelyi sisakom...Egy pihenőre bukkantunk ahol megreggeliztünk.Egy ponton aztán véget ért számunkra a szurdok.Lekellett térni kelet felé a sárga jelzésre.Ez vitt el Csesznekre.A Cuha-szurdok káprázatosan szép volt,nagyon megérte eljönni.Jól választott útvonalat tehát Gergő,ám a túrának még nem volt vége!A szurdok végül is nem tudta megdönteni a Réka-völgy 13 patakátkelését, nyolcszor kereszteztük ugyanis a patakot!Elképzelhető,hogy lejebb Porva-Csesznektől délre még keresztezi az út párszor a patakot,de eddig 8 ilyen alkalmunk volt.
Az erdei pihenő a Cuha-szurdok utolsó látnivalója
Tehát keletnek fordultunk és a sárgán folytattuk tovább.Ha erre kezdjük a túrát valószínű azt mondjuk,hogy csodás szép útvonalon vezet keresztül a sárga jelzés,de a Cuha-szurdok után nem volt egy súlycsoportban vele...Persze azért szép volt.Változatos is volt,szép zöld erdőkön és szurdikokon(!) át vezetett az út.A szurdikok ugye a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra jellemzőek inkább,hogy itt a Bakonyban is van,azt nem gondoltam.Pár kilométer után a távolban a hegyen feltűnt a Cseszneki vár!A jelzés pedig levezetett a 82-es útra.Itt van 300 métert az út mentén kellett haladnunk erős forgalom közepette.Ezt túlélve elértük Cseszneket!
Szurdik a Bakonyban?
Beérve Csesznekre a jelzések váltakoztak,sárga,zöld,piros+.A piros+-on közelítettünk a vár felé,de előtte még ott volt a fantasztikus Kőmosó-szurdok.A via ferrátások kedvenc helye volt,kiépitett pályákkal és brutal útvonallal.Csak benéztünk,de nem jártuk végig a rövidke szurdokot,most a várért jöttnk.Talán majd egyszer... Mentünk tovább,egy csodás rétről lenyügöző rálátásunk volt a várra.Azon átmenve emelkedett a piros+ érintve egy zsidó temetőt,majd egy aszfaltozott útra vitt a vár alá.Itt voltak büfék,az egyiknél megálltunk egy limonádéra.
A Kőmosó-szurdok
A csodás rét
Az idő elromlóban volt,a büfénél az asztalnál üldögélve már kissé hűvös volt.A limonádéba vodkát kevertettünk és finom gyümölcsöket is tettek bele,jó kis koktél sült ki belőle.A szünet után pedig felmentünk az innen már közeli várhoz.Csodás rálátások köszöntek szembe,sajna elkezdett szemerkélni az eső.Jókat fotózgattunk háttérben a várral,majd leszurkoltuk a 700 forintos belépőt és itt voltam.Itt a Cseszneki várban.Valóra vált....sajnos négy év késéssel...
Egészségünkre!
A csapat a várnál
Az eső közben jobban rákezdett.Noha nem volt vészes,csendes eső volt,de egy kicsit azért kellemetlen.A vár pedig lenyügőző volt.Majd szentelek neki egy részletes bejegyzést,vagy pedig már agyalgatok egy kedvenc váraink sorozaton amelyben természetesen benne lenne a Cseszneki vár is.Az alsó várudvar a vár és a belső rész,a vár körülölelő folyosó szerű járatok,a hatalmas várfalak a kilátás és minden,de minden gyönyörű és csodálatos volt...Valóra váltottam Gergő álmát és tervét,eljöttem hát a várhoz.Mérhetetlenül fájt a szívem,hogy Gergő nincs itt velem...Jók és aranyosak a mostani túratársaim is,de ide Gergővel kellett volna érkeznem...vagy persze jöhettünk volna öten is.Remélem,de ez most tényleg csak reménykedés,hogy a lelke ott volt velem örök túratársamnak...
Csodálatos...
Az alsó várudvar
Természetesen bejártuk a várat keresztül-kasul mindenfelé,megnéztünk mindent.Sajnos egész túránk során itt volt a legrosszabb idő.Esett,de mondom csendes szelíd eső volt.Tán a lelkek sírtak odaátról,hogy nem lehetek Gergővel együtt itt...Nagyon nem tudok még erről mit mondani,ez egy olyan hely amit az ember éltetében legalább egyszer látni kell!Melegen ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,hogy keresse fel a Dunántúl talán legklasszabb várromát!Bárhogy is fájt a szívem,örülök,hogy újra teljesíteni tudtam Gergő egyik régi tervét.
Bent a várban,Zoli és Viki
Dettó, én és Gergő (ha Gergőt nem is látni bíztosithatok mindenkit,hogy ott van!)
A nemzet zászlajával
Nagyjából másfél órát kevertünk a várban.Majd búcsút vettünk tőle.Még a vár vécéjében (ami első osztályú volt) elvégeztük a dolgainkat és még kivülről is félig körbejártuk a várat,vagyis hát így csak félig mentünk.Nagyon klassz vár volt!Esélyes még,hogy valaha visszatérünk mert az egész környék ott van a szeren minden értelemben!Lefelé haladva a faluban,ráálltunk a zöldre,erről Vinyéig már le sem kell térni.Erről jut eszembe,nem mondtam,hogy körtúrán voltunk.A falu is szép volt és kellemes és mindenonnan rálehetett látni a várra.Csesznek faluról van természetesen szó.Öszintén szólva mind a négyen úgy voltunk vele,hogy eltudnánk itt képzelni az életünket.A falu végén még kedves kutyák üdvözöltek minket.Végleg eltűnt a látókörünkből a vár.Maradandó élménynek bizonyúlt!
Búcsú a vártól
A zöldön mentünk innetől kedzve ami emelkedésbe kezdett!Szurdikok is jöttel újra majd szelídebb és egyre durvább emelkedő jött.A 494 méteres Zörgő-hegyet másztuk meg.Elvoltunk ettől szokva,így ha nem is nehezen,de szokatlanul másztuk a hegyet.A 494 pedig az idei csúcsunk eddig és magasabb a tavalyinál is.Nem járunk mostanság magas hegyeken,de nem is kell,mert ezek is gyönyörűek.Az erdő amiben haladtunk most kezdte tavaszi ébredését és csodálatos szép volt az ébredő zöldben.
Felfelé a Zörgő-hegyre
Ha már a Zörgő-hegyen voltunk jöttek is a zörgések.Igaz a kellemetlenebb fajtából.Agyament idióták motocrossoztak a jelzett turistaúton!Volt már ilyenbe részünk Gergővel is anno.Most is alig tudtunk félreállni,majdnem elütöttek minket...Keményen megkéne büntetni az ilyen gyökereket!Elöttünk vagy kétszáz méterre ment három túrázó,nekik is elegük lehetett ebből,mert szándékosan fa akadályokat tettek ki az útra!Csak aztán ha történik valami valamelyik vadbarom motorossal ne a túrázók legyenek a hibásak...Szerencsére néhány száz méter múlva elült a zaj.Mehettünk nyugodtan.Az emelkedő is véget ért,szinten ment az út majd 1-2 kilométer múlva ereszkedésbe kezdett.
Lefelé egyre jobb az idő...
Ahogy haladtunk lefelé a Zörgő-hegyről egy-egy helyen kibukkant némi kilátás és ahogy mentünk lefelé úgy lett egyre jobb és jobb idő...Milyen érdekes ugye?Pont a várban volt rossz idő,lehet valóban a lelkek sírtak...Egy ponton annyira beszélgettünk,hogy letértünk a jelzésről.Feltűnt a jelek hiánya,így korrigáltuk a bakit.Kb.500 méter volt oda-vissza addig a pontig ahol észrevettük a hibát.Leértünk lassan Vinyére,még a Cuha-patak mellett találtunk két forrást ahol megtöltöttem a kulacsom ( a vízem amúgy kitartott),de ezt a vízet már haza szándékoztam vinni.
Újra a Cuha patak
Visszaérkezve Vinyére bementünk a Kőpince fogadóba.Enni és inni.Sört ittunk Viki kivételével és Cigány pecsennyét fogyasztottunk szintén Viki kivételével.Megmondom az öszintét az étterem csalódást okozott.A sör vízezett volt a kajánál a hús meg rágós és nem igazán volt átsütve.A délvidéki éttermek keményen oda vágnak ennek a Györ megyeinek...!Végül is ettünk és ittunk.Hazafelé nem tudtunk arra menni amerre jöttünk azaz Veszprém felé,mert nekünk nem volt biztosított a zökkenő mentes átszállás,így Győr felé mentünk.A vonatig még volt több mint félóránk így elmentünk a közeli kalandparkhoz,de az zárva volt,kivülről ugyan látni lehetett.Ezt követően visszamentünk a vasúti megállóhoz ahol elkapott egy keményebb eső,de úgy,hogy közben sütött nap.Így szivárvány ragyogta be az eget jelezvén,hogy a várnál még síró lelkek megnyugodtak végre...
A kaja ami szerintem kritikán aluli volt!
Vonatra várva
Az út Győrig majdnem kellemes volt.Majdnem...a táj szép volt és elhaladtunk a pannonhalmi apátság közelében amely szintén egy terv volt még Gergővel...így ott van a bakancslistán.Meg Győr is...ugye a szívemet dobogtatja ez a város és 27 éve nem voltam itt...De,a vonaton volt egy kínai csoport amely különféle kínai népdalokba kezdett és szörnyen idegesítő volt.Szerencsére nem jöttek végig.Győrben kevés időnk volt...a Százéves pályaudvarra érkeztünk (van ilyen bejegyzésem,ha gondolod keress rá).Itt vettük meg a további útra szóló jegyeket.Szóval félóránk volt elmentünk javaslatomra megnézni a közeli városházát.Engem és Zolikát is egy-egy volt szerelem fúzi a városhoz.Érdekesség,hogy az én itteni volt exem és Zolié is Ildikó volt.Na persze nem ugyanaz az Ildikó...
A panonhalmi apátság a vonatból
Győr...megdobogtatja a szívemet...
Győr már a sötétben csodaszép és romantikus volt...Kedvem lett volna maradni még és kicsit járkálni azokon az utcákon ahol valaha boldog voltam...de menni kellett.A Savaria IC-vel mentünk Kelenföldig ami egy fantasztikusan klassz vonat volt.Rendkivül korszerű és kényelmes volt,másrészt voltak szakaszok amikor 160 km/h-val tepertünk!Nagyon kellemes út volt.Kelenföldre érkezvén elbúcsúztunk Vikitől és Tomitól,ők mentek tovább a Keletibe a vonattal,mert ők itt laknak Budapesten.Mi pedig leszállva megvártunk egy vonatot amiről Érd alsón szálltunk le.Ott az állomás rossz tervezésének hála némi kavarc után értük el az amúgy 100 méterre lévő buszpályaudvart.Onnan pedig busszal jöttünk haza Dunaújvárosba.
Romantikus Győr
Éjfélre értem haza,az utazás mint írtam kissé bonyolúlt volt,főleg a visszaút.De megérte és megérné százszor is.Remek túra volt csodás helyekkel amiket vágytam már látni illetve amiket jó volt újra látni...Nagyon-nagyon hiányzott most (is) Gergő mert ez az ő túrája volt.Vele kellett volna ezt megélnem... Persze jó volt így is.A tervet megvalósítottam.Nagyjából mentünk 20 kilométert.Ez az év hatodik túrája volt csak tavaly ilyenkor már tíznél jártunk.Ezzel a húsz kilométertel idén 111,3-nál tartunk ami 18,55km-es átlagot jelent.Februrában és márciusban is csupán egy túránk volt,remélem az április nem jut ugyanerre a sorsra...
