Vas megyei meccstúra

 Bár azt ígértem az osztályozó mérkőzésekről csak a véget érő szezon bejegyzésemben számolok majd be,de sikerült elmenni a visszavágóra,ez pedig meccstúrának tekinthető,ezekről pedig szokásom írni.Szóval a csapatunk a szombathelyi ISA Haladás csapatát kapta ellenfeléül az NB III.-ba jutásért vivott osztályozóra.Az első mérkőzésre Dunaújvárosban került sor,amit vert helyzetből végül 2-1-re megnyertünk.Komoly izgalmakat tartogatott a visszavágó Szombathelyen,amelyre úgy döntöttünk elmegyünk.Kapóra jött a dolog,hiszen még soha nem jártunk Vas megyében és már régóta elszerettünk volna menni Zolikával.Nehezítette a dolgunkat a késői mérközés kezdés.Tudtuk aznap már nem tudunk hazajönni Dunaújvárosba,de ez nem érdekelt.Erről a meccsről nem hiányozhattunk,az egészet pedig megszerveztük úgy,hogy várost is nézzünk és az éjszakában jöjjünk haza.

Hát ez bizony megadta magát...

Nem kezdődött jól a dolog.A fél hetes vonattal mentünk volna Kelenföldig,ahonnan a Mura IC-vel Szombathelyig.Ám a fél hetes vonat műszaki hiba miatt nem tudott elindulni Dunaújvárosból (...),így a Mura IC-t sem tudtuk elérni.A fél 8-as vonattal tudtunk elindulni,a helyjegyünket meg átírattuk a Mura IC-ről a Savariára.Így két órás késéssel,de rendben megérkeztünk Szombathelyre vasárnap egy óra előtt.Így is volt még négy és fél óránk a meccsig amely a város szélén található Illés Akadémián került sorra.Persze felmértem előre a dolgokat,tudtam merre kell menni,annak ellenére,hogy még soha nem jártam itt.Volt idő még így is városnézésre.Az állomás épülete gyönyörű volt,egy kávét meg is ittunk,majd úgy indultunk be a városba.

A szombathelyi vasútállomás

Az egyik hosszú utcán vágtunk neki.Egy idő után úgy tűnt Szombathely ugyanolyan üres és nyugis vasárnap délután mint Dunaújváros.Fotózgattuk ami tetszik,majd beljebb mentünk a belvárosba a megyeháza és a püspöki palota környékére.Ez a rész igazán szép volt.Itt is gyönyörködtünk egy sort.Kissé már meleg volt,de trappoltunk tovább.A buszállomásnál amely nem volt olyan szép mint a vasútállomás könnyitettünk magunkon.Meglepő volt,hogy vendéglátó helyet nem találtunk.Nyilván volt a városba,de amerre mi mentünk egy sem akadt.Pedig kezdtünk erősen szomjazni.

A püspöki palota és a székesegyház

A megyeháza

Tovább sétálva kényelmesen,hiszen a meccsig még mindig volt bőven időnk,elhaladtunk a Haladás stadion mellett.Megmondom az őszintét nem tetszett.Gyakorlatilag egy fehér ponyva burkolta be az egész stadion és nem volt szép.Az egyik kapunál valamennyire beláttam,a belseje már nem tűnt rossznak.Sajnos azonban bemenni nem tudtunk.Itt is fotózgattunk egy sort,majd mentünk tovább.Egy patak felett mentünk át a hídon.Ez a rész itt szépnek tűnt.Viszont továbbra sem tudtuk mással oltani a szomjunkat csak a magunkkal hozott már alaposan felmelegedő vízzel.

A Haladás stadion

Azért itt tudni kell,hogy nem Haladás drukker vagyok!

A híd után egy nagy tóhoz értünk.Ezen is egy híd vezetett be egy szigetre.Hát átmentünk rajta-A sziget szép ligetes volt óriási fákkal,remek sétányokkal.Alighanem ez lehetett Szombathely legszebb része.Egy padnál az árnyékban pihentünk egy kicsit és elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Hideg italunk továbbra sem volt.Szétnéztünk itt is,majd a hídon átmentünk a partra.Mentünk tovább az Illés Akadémia irányába.A tóparton aztán végre feltűnt egy presszó.Itt végre hideg italokhoz jutottunk,igaz nem olcsón.Egy órát pihentünk itt és mentünk tovább,már nem volt olyan sok idő a meccsig,de sietni azért nem kellett.

Híd a szigetre

A tó

Még sétáltunk a tó mentén amikor észrevettük,hogy van ott egy másik tó is.A kettő között pedig volt egy csap.Így a flakonunkba friss vízet eresztettünk.Majd mentünk tovább.Egy sport játszótér vagy park szolgált még látnivalóval.Volt ott egy olyan mászóka ami olyan volt mint egy kilátó.Felakartunk menni,de a terület elvolt kerítve a bejáratot meg nem találtuk.Aztán pontosan tudva,hogy merre kell menni,az utcákon trappolva végül elértük az Illés Akadémiát.Simán bejutottunk.Sok pálya volt itt,persze,hogy azon volt a meccs ahová legjobban odatűzött a nap.A lelátó mobillelátó volt két soros.Hiába volt ponyva a fejünk felett a nap keményen oda sütött a nézőtérre.Sokan voltunk,de sokan jöttek Dunaújvárosból is.

Búcsú a tótól

Kezdődik a meccs!

Jó melegben kezdődhetett a meccs.Közben megérkeztek pécsi barátaink akik Dunaújvárosba is eljöttek szurkolni nekünk.Izgalmas jó meccs alakult ki.A hazai csapatnak mindenképp győznie kellett,hogy feljusson az NB III.-ba,nekünk elég volt a döntetlen is.Ehhez képest aztán mi szereztünk vezetést az első félidőben.A másodikban pedig növeltük az előnyt.Annyira már nem kellett izgulni.A hazai csapat egy gólt ugyan talált,de többet már nem,így mi győztünk újra 2-1-re amivel sikerült a hőn áhított feljutás! A meccs végén együtt ünnepeltünk a csapattal.Emlékezetes pillanatok voltak! Azonban sietni kellett a fél kilenckor Győrbe induló vonathoz! Ha elérjük akkor is csak reggel fél hétre leszünk otthon!Ha nem akkor valamikor dél körül.Taxit hívtunk,elbúcsúztunk pécsi barátainktól és végül elértük a vonatot.

Szurkolunk!

Ez már a vége,ünnepelük!

Sikerült!

Fél tíz után értünk Győrbe.Egy óra múlva ment a következő vonat Budapestre.Addig elmentünk enni a már jól ismert buszállomási büféhez ami éjjel-nappali.Majd jártunk egyet a belvárosba.35 éve nem voltam itt...és meglepődtem milyen szép az esti fényekbe...Aztán sok idő nem maradt mentünk a vonathoz.Az fél egy után ért a Déli pályaudvarra.Több mint négy óránk volt a dunaújvárosi vonatig.Hát elindultunk gyalog a Margitszigetre! Azt meg alaposan bejártuk az éjszakába.Az volt a meglepő,hogy sokan voltak kinn hétfő éjjel kettő környékén...Fél négy felé indultunk vissza a Délibe.Na ekkora már alaposan elfáradtunk.A Széll Kálmán téren egy padon pihenve gyakorlatilag elaludtunk.De aztán észbe kaptam és mentünk tovább a Délibe.

Győr gyönyörű volt az éjszakában...

A Margitsziget valamikor hajnali háromkor

A pályaudvaron már világosban tudtunk inni egy kávét.Majd beültünk a vonatba ahol szinte rögtön beájultunk.Végül rendben reggel fél hétre hazaértünk.Kerek 24 órás program volt,de megérte,mert sikerült az osztályozó,jó volt ünnepelni a csapattal,a városok ahol megálltunk azok meg szépek voltak.Remek 24 óra volt tehát.Hazaérve alaposan elfáradva jó alapos alvás kövezkezett.Klassz nap volt!

Ja és túrának is beillett,mert Szombathelyen hét,Győrben kettő,Budapesten meg 12 kilométert gyalogoltunk!

Éjszaka is jártak,de mi gyalog mentünk.

Formán kivül a szürke Budapesten

Aki ismer vagy aki akár a blogomat is szokja olvasni az tudja,hogy legritkább esetben fáradok el úgy egy-egy túra után,hogy teljesen kitikadjak.Most azonban egy egyszerű városi séta szinte térdre kényszerített.Na persze voltak előzményei.Elég zűrös nehéz hetem volt benn a munkahelyemen,tetézte a dolgot,hogy a jó bakancsom végleg tönkrement.Így előkellett venni az újat amit adtak korábban.Ez persze nagyon kényelmetlen volt és alaposan megfájdult benne a lábam is.Így aztán idehaza hiába bújtam bele a kényelmesebb cipőmben a lábfájásom már az első perctől kínzott.Tetejébe meg felvettem a kényelmetlen bársony nadrágomat is,hisz most nem mehettem szabadidő vagy éppen túranaciban.Annál is inkább mivel Budapesten a volt exemmel találkoztam újra,akivel baráti viszonyt ápolunk.

Ő kért meg,hogy segítsek.Akart valamit venni ami csak egy bizonyos boltban volt kapható.Azért kérte a segítségemet,hogy odataláljon.Gondoltuk közben sétálunk és dumálunk egy jót.Végül is így is lett.Csak hát...

Hollóetetés a városligetben

Reggel fél kilenckor találkoztunk a Stadionok buszpályaudvar várótermében.Mivel nem egy városban lakunk ugye.Innen indult el a séta amelynek első részében lényegében még igazán baj nem volt.Éreztem ugyan a lábfájást,de nem tűnt túl vészesnek.A Stefánia úton indultunk el,ahol rácsodálkoztam a már elkészült új Puskás stadionra.Nagyon tetszett.Gergővel egész biztosan eljöttünk volna megnézni....de így egyedül nem tudom hogyan jöjjek el és nézzem meg belülről is...Na mindegy ez az én problémám.Szépen haladtunk a nagykövetségekkel tarkitott utcában,hamar odaértünk a városligethez.

Itt egy holló szegödőtt a nyomunkba,mivel nem hagyott ott minket,gondoltuk adunk neki a pogácsánkból.El is fogadta,de forró dróton lehetett a társaival,mert azonnal ott termett vagy tucatnyi holló akiknek szintén adtunk kis csámcsogni valót.Valóságos harc alakult ki köztük a kajáért....

Feltűnik Vajdahunyad vára

Itt kavartunk még kicsit a ligetben.Akadt közös témánk,hiszen exem Julcsi is alaposan benne van a spirituális dolgokban,így áttudtuk beszélni a Gergővel való túlvilági dolgokat is.Kellett ez a beszélgetés,részben ezért is jöttem el erre a "randira".Közben feltűnt a Vajdahunyad vára.Hátha már itt volt gondoltuk bemegyünk.Nem jártam itt vagy negyven éve...az egyedüli amire emlékeztem az Anonymus szobra volt.Őt persze most is láttam,a vár pedig elnyerte tetszésemet.Szürke,hideg idő volt de ez a hely kifejezetten tetszett.Úgy tűnt Julcsit is magával ragadta a hely szépsége.Ő is járt már itt,de ő csak pár éve.Frisebbek voltak az itteni emlékei.

Anonymus nem hiányozhat egy túrablogból

Lassan alaposan megnézve mindent sétáltunk itt.Ha jól emlékszem a mezőgazdasági múzeum volt itt,na és szebbnél szebb épületek,egy templomféle,valami torony és néhány szobor is.A hideg idő ellenére pár turista is kobászolt erre.Magyar szót persze nem hallottunk.Jó pár fotót készítettünk itt.Közben eszembe jutott,hogy odahaza minden szép fehér,a hó,dér,köd együttes hatásának hála,itt viszont minden szürke.Pedig milyen szép lehetne ez a hely fehérben... Aztán már nem volt mit tenni mentünk tovább.Dudaszót,ricsajt lehetett hallani valahonnan a közelből,mentünk a zaj felé.

A mezőgazdasági múzeum épülete

Vajdahunyad várában

Tetszett a vár!

Kiérve a Vajdahunyad várából még visszanéztünk egyszer.Kiderült innen volt a főbejárat.Innen is szép volt.Közben megleltük a zaj forrását.Az a közeli városligeti műjégpályáról jött ahol elképesztő élet volt.Vagy ezernyi ember volt ott,a pályán jégkorongos gyerekek garmadája oldalt a szülői sereg.Meglehetősen nagy zajt csaptak,ráadásul három-négy percenként egy erős de annál kellemetlenebb dudaszó is tarkitotta a müsort.Na de mi mentünk tovább,annál is inkább mert feltűnt a Hösök tere.

Élet a jégen...

Feltűnik a Hösök tere

A Hösök terén már rengetegszer jártam,de nem felejtettem el.hogy utoljára éppen Gergővel...Továbbra is spirituális dolgokra beszélgettünk,amikor az egyik szobron egy éppen olyan jelet láttunk amiről beszélgettünk...Véletlen lenne?Ugyan...Itt is csináltunk pár fotót.Én azért annyit nem fotózgattam,tudtam ebben a szürke időben olyan nagyon jók nem lesznek ezek a képek.Rácsodálkozva itt is a dolgokra az Andrássy úton vezetett tovább a sétánk.Ott éppen egy ferde hajlamú mókus adott valami müsort női ruhában,a társa meg vette kamerával...Mentünk tovább,a Terror házához érve újra Gergő jutott eszembe.Vele voltam itt is utoljára...Az Oktogonnál a Teréz körútra fordultunk és két utcával odább ott volt az az utca ahol az üzlet volt található amely Julcsinak kellett.Megvette ami kellett,aztán a Nyugati pályaudvaron könnyitettünk magunkon.Majd a WestEndbe betérve úgy döntöttünk megebédelünk.

A Margit-sziget keleti partjánál

Innen aztán a hideg és szürke pesti utcákon át,kibattyoktunk a Margit-szigetre.A szigeten sem volt melegebb,sőt...annak keleti partján sétáltunk kicsit,ahol némileg húzatos volt a levegő.Mivel itt volt a helyi futópálya is,rengetegen futottak erre a cudar időben is.Úgy döntöttünk beljebb megyünk a szigetre,ott legalább a huzat elmúlt.A nagy füves margitszigeti réteken találtuk magunkat.A hidegben nem sok hangulata volt.Érdekesen nőt fák köszöntek szembe.Majd a Ferences kolostor megmaradt romja is feltűnt.Ezt közelebbről is megnéztük,mert érdekesnek és szépnek tűnt.A kolostort IV.Béla alapította,egyes feltételezések szerint pedig utódja V.István.1270 körül épülhetett.Ezt is körbejártuk,körbefotóztuk minden szemszögből.

A kolostrorrom aszigeten

Julcsi jól bírta

Ebből a szemszögből is a rom

 A kolostorrom után tovább sétáltunk a szigeten.Itt már nagyon fájt a lábam,de próbáltam elviselni.Nem nagyon akartam lebőgni Julcsi előtt.Fáradt is voltam már,elvégre a Stadionoki buszpályaudvartól gyalog jöttünk idáig,ami azért nem semmi.Julcsi bezzeg most kitünően bírta.Elhaladtunk a Palatinus strand,majd a szigeti szabadtéri szinpad mellett is.A sziget északi részénél már nagyon kivoltam.Nehezemre esett a mozgás a kényelmetlen cipőben és nadrágban.Felmentünk a kilátóhoz hasonlító kútra,ami valóban,inkább volt kilátó mint kút.Innen a japán kerthez mentünk,ahol kisebb mesterséges tavak voltak.Érdekes volt,hogy az egyik nem,a másik viszont bevolt fagyva.Az elöbbinél a kacsák még a hideget is élvezték.

A kút ami inkább kilátó

A sziget északi részén felmentünk aztán az Árpád-hídra amelyen aztán besétáltunk Óbudára.A hídon minden eddiginél hidegebb volt.Szinte vonszoltam magam.Óbudán pedig a Szentlélek tér felé vettük az irányt.Szép volt,de kicsi.Aquincum erre benyuló romjai köszöntek még szembe.Majd egy kis vendéglőt találtunk,ahová javasoltam,hogy menjünk be,mert már nem bírtam szinte járni sem és kutyahideg is volt.Bentültünk jó félórát,így némi erőre kaptam,de messze voltam a tőlem megszokott szintől..Annyi maradt még,hogy a Flórián térnél felszálltunk az 1-es villamosra,majd azzal mentünk vissza a buszpályaudvarra.Ott megvártuk Julcsi buszát,majd nem maradt más hátra mint a búcsú.

Aquincum a Flórián tér alatt

Éreztem,hogy kissé csalódást okoztam Julcsinak,de számomra is megmagyarázhatatlan volt,hogy így kitikkadtam.
Ez abszolúlt nem volt rám jellemző eddig.Az igaz,hogy egy-egy városban sétálva jobban eltudok fáradni mint kinn a hegyekbe,de ez akkor is érthetlen volt.
Hát remélem lesz még alkalmam javítani valamikor.Hazafelé sem volt egyszerű utam.A vonatom csak Adonyig ment.Előtte lévő állomáson jelezték,hogy fa dölt a felső vezetékekre Rácalmásnál,így Adonytól pótló busz megy majd.Odaérve azonban az sehol sem volt még...Félórás várakozás után tudtam csak hazafelé venni az irányt.
Hát ez volt a séta a szürke Budapesten,ettől szürkébb talán csak én lehettem most...

Pirossal a sétánk útvonala.Kékkel a villamos út vissza