Aki ismer vagy aki akár a blogomat is szokja olvasni az tudja,hogy legritkább esetben fáradok el úgy egy-egy túra után,hogy teljesen kitikadjak.Most azonban egy egyszerű városi séta szinte térdre kényszerített.Na persze voltak előzményei.Elég zűrös nehéz hetem volt benn a munkahelyemen,tetézte a dolgot,hogy a jó bakancsom végleg tönkrement.Így előkellett venni az újat amit adtak korábban.Ez persze nagyon kényelmetlen volt és alaposan megfájdult benne a lábam is.Így aztán idehaza hiába bújtam bele a kényelmesebb cipőmben a lábfájásom már az első perctől kínzott.Tetejébe meg felvettem a kényelmetlen bársony nadrágomat is,hisz most nem mehettem szabadidő vagy éppen túranaciban.Annál is inkább mivel Budapesten a volt exemmel találkoztam újra,akivel baráti viszonyt ápolunk.
Ő kért meg,hogy segítsek.Akart valamit venni ami csak egy bizonyos boltban volt kapható.Azért kérte a segítségemet,hogy odataláljon.Gondoltuk közben sétálunk és dumálunk egy jót.Végül is így is lett.Csak hát...
 |
| Hollóetetés a városligetben |
Reggel fél kilenckor találkoztunk a Stadionok buszpályaudvar várótermében.Mivel nem egy városban lakunk ugye.Innen indult el a séta amelynek első részében lényegében még igazán baj nem volt.Éreztem ugyan a lábfájást,de nem tűnt túl vészesnek.A Stefánia úton indultunk el,ahol rácsodálkoztam a már elkészült új Puskás stadionra.Nagyon tetszett.Gergővel egész biztosan eljöttünk volna megnézni....de így egyedül nem tudom hogyan jöjjek el és nézzem meg belülről is...Na mindegy ez az én problémám.Szépen haladtunk a nagykövetségekkel tarkitott utcában,hamar odaértünk a városligethez.
Itt egy holló szegödőtt a nyomunkba,mivel nem hagyott ott minket,gondoltuk adunk neki a pogácsánkból.El is fogadta,de forró dróton lehetett a társaival,mert azonnal ott termett vagy tucatnyi holló akiknek szintén adtunk kis csámcsogni valót.Valóságos harc alakult ki köztük a kajáért....
 |
| Feltűnik Vajdahunyad vára |
Itt kavartunk még kicsit a ligetben.Akadt közös témánk,hiszen exem Julcsi is alaposan benne van a spirituális dolgokban,így áttudtuk beszélni a Gergővel való túlvilági dolgokat is.Kellett ez a beszélgetés,részben ezért is jöttem el erre a "randira".Közben feltűnt a Vajdahunyad vára.Hátha már itt volt gondoltuk bemegyünk.Nem jártam itt vagy negyven éve...az egyedüli amire emlékeztem az Anonymus szobra volt.Őt persze most is láttam,a vár pedig elnyerte tetszésemet.Szürke,hideg idő volt de ez a hely kifejezetten tetszett.Úgy tűnt Julcsit is magával ragadta a hely szépsége.Ő is járt már itt,de ő csak pár éve.Frisebbek voltak az itteni emlékei.
 |
| Anonymus nem hiányozhat egy túrablogból |
Lassan alaposan megnézve mindent sétáltunk itt.Ha jól emlékszem a mezőgazdasági múzeum volt itt,na és szebbnél szebb épületek,egy templomféle,valami torony és néhány szobor is.A hideg idő ellenére pár turista is kobászolt erre.Magyar szót persze nem hallottunk.Jó pár fotót készítettünk itt.Közben eszembe jutott,hogy odahaza minden szép fehér,a hó,dér,köd együttes hatásának hála,itt viszont minden szürke.Pedig milyen szép lehetne ez a hely fehérben... Aztán már nem volt mit tenni mentünk tovább.Dudaszót,ricsajt lehetett hallani valahonnan a közelből,mentünk a zaj felé.
 |
| A mezőgazdasági múzeum épülete |
 |
| Vajdahunyad várában |
 |
| Tetszett a vár! |
Kiérve a Vajdahunyad várából még visszanéztünk egyszer.Kiderült innen volt a főbejárat.Innen is szép volt.Közben megleltük a zaj forrását.Az a közeli városligeti műjégpályáról jött ahol elképesztő élet volt.Vagy ezernyi ember volt ott,a pályán jégkorongos gyerekek garmadája oldalt a szülői sereg.Meglehetősen nagy zajt csaptak,ráadásul három-négy percenként egy erős de annál kellemetlenebb dudaszó is tarkitotta a müsort.Na de mi mentünk tovább,annál is inkább mert feltűnt a Hösök tere.
 |
| Élet a jégen... |
 |
| Feltűnik a Hösök tere |
A Hösök terén már rengetegszer jártam,de nem felejtettem el.hogy utoljára éppen Gergővel...Továbbra is spirituális dolgokra beszélgettünk,amikor az egyik szobron egy éppen olyan jelet láttunk amiről beszélgettünk...Véletlen lenne?Ugyan...Itt is csináltunk pár fotót.Én azért annyit nem fotózgattam,tudtam ebben a szürke időben olyan nagyon jók nem lesznek ezek a képek.Rácsodálkozva itt is a dolgokra az Andrássy úton vezetett tovább a sétánk.Ott éppen egy ferde hajlamú mókus adott valami müsort női ruhában,a társa meg vette kamerával...Mentünk tovább,a Terror házához érve újra Gergő jutott eszembe.Vele voltam itt is utoljára...Az Oktogonnál a Teréz körútra fordultunk és két utcával odább ott volt az az utca ahol az üzlet volt található amely Julcsinak kellett.Megvette ami kellett,aztán a Nyugati pályaudvaron könnyitettünk magunkon.Majd a WestEndbe betérve úgy döntöttünk megebédelünk.
 |
| A Margit-sziget keleti partjánál |
Innen aztán a hideg és szürke pesti utcákon át,kibattyoktunk a Margit-szigetre.A szigeten sem volt melegebb,sőt...annak keleti partján sétáltunk kicsit,ahol némileg húzatos volt a levegő.Mivel itt volt a helyi futópálya is,rengetegen futottak erre a cudar időben is.Úgy döntöttünk beljebb megyünk a szigetre,ott legalább a huzat elmúlt.A nagy füves margitszigeti réteken találtuk magunkat.A hidegben nem sok hangulata volt.Érdekesen nőt fák köszöntek szembe.Majd a Ferences kolostor megmaradt romja is feltűnt.Ezt közelebbről is megnéztük,mert érdekesnek és szépnek tűnt.A kolostort IV.Béla alapította,egyes feltételezések szerint pedig utódja V.István.1270 körül épülhetett.Ezt is körbejártuk,körbefotóztuk minden szemszögből.
 |
| A kolostrorrom aszigeten |
 |
| Julcsi jól bírta |
 |
| Ebből a szemszögből is a rom |
A kolostorrom után tovább sétáltunk a szigeten.Itt már nagyon fájt a lábam,de próbáltam elviselni.Nem nagyon akartam lebőgni Julcsi előtt.Fáradt is voltam már,elvégre a Stadionoki buszpályaudvartól gyalog jöttünk idáig,ami azért nem semmi.Julcsi bezzeg most kitünően bírta.Elhaladtunk a Palatinus strand,majd a szigeti szabadtéri szinpad mellett is.A sziget északi részénél már nagyon kivoltam.Nehezemre esett a mozgás a kényelmetlen cipőben és nadrágban.Felmentünk a kilátóhoz hasonlító kútra,ami valóban,inkább volt kilátó mint kút.Innen a japán kerthez mentünk,ahol kisebb mesterséges tavak voltak.Érdekes volt,hogy az egyik nem,a másik viszont bevolt fagyva.Az elöbbinél a kacsák még a hideget is élvezték.
 |
| A kút ami inkább kilátó |
A sziget északi részén felmentünk aztán az Árpád-hídra amelyen aztán besétáltunk Óbudára.A hídon minden eddiginél hidegebb volt.Szinte vonszoltam magam.Óbudán pedig a Szentlélek tér felé vettük az irányt.Szép volt,de kicsi.Aquincum erre benyuló romjai köszöntek még szembe.Majd egy kis vendéglőt találtunk,ahová javasoltam,hogy menjünk be,mert már nem bírtam szinte járni sem és kutyahideg is volt.Bentültünk jó félórát,így némi erőre kaptam,de messze voltam a tőlem megszokott szintől..Annyi maradt még,hogy a Flórián térnél felszálltunk az 1-es villamosra,majd azzal mentünk vissza a buszpályaudvarra.Ott megvártuk Julcsi buszát,majd nem maradt más hátra mint a búcsú.
 |
| Aquincum a Flórián tér alatt |
Éreztem,hogy kissé csalódást okoztam Julcsinak,de számomra is megmagyarázhatatlan volt,hogy így kitikkadtam.
Ez abszolúlt nem volt rám jellemző eddig.Az igaz,hogy egy-egy városban sétálva jobban eltudok fáradni mint kinn a hegyekbe,de ez akkor is érthetlen volt.
Hát remélem lesz még alkalmam javítani valamikor.Hazafelé sem volt egyszerű utam.A vonatom csak Adonyig ment.Előtte lévő állomáson jelezték,hogy fa dölt a felső vezetékekre Rácalmásnál,így Adonytól pótló busz megy majd.Odaérve azonban az sehol sem volt még...Félórás várakozás után tudtam csak hazafelé venni az irányt.
Hát ez volt a séta a szürke Budapesten,ettől szürkébb talán csak én lehettem most...
 |
| Pirossal a sétánk útvonala.Kékkel a villamos út vissza |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése