Nem mondhatni,hogy ideális telünk van.Persze most van igazi tél,csak ugye,elszoktunk ettől.A korábbi években hozzászoktunk,hogy mindig van jó idő a télen,amikor ideális a túrázás is.Amikor teljesen jó az idő a túrázásokhoz,nincs meleg,de nincs igazán hideg sem.Ha szerencsénk van a nap is süt.Aztán be-be esik egy-egy havas túra is.A mostani tél viszont igazi tél.Mert nem az,az igazi tél amiket mi szeretünk,hanem ez a mostani.Nézzük meg mi volt eddig.A december 90%-ban ködös volt az idő.Amiben én persze nagyon szeretek túrázni,lásd a benevári túránkat,amitől odáig voltam meg vissza.Aztán beköszöntött a január,ez meg 99%-ban havas és hideg,jég van,térdig érő hó,vagy ez nincs akkor sár,locspocs (bár ez igazán majd ezután jön).Lehúzhatjuk a vécén a mostani telet?
Ilyen most a Szentendrei-sziget
Mondhatni lehetnénk tökösebb gyerekek,hiszen voltak olyan idők amikor ez meg sem kottyant.De én már így 55 körül nem akarok annyira tökös lenni.Megmondom az őszintét,nincs nagy kedvem neki vágni,de feltehetően azért előbb-utóbb persze majd útnak indulok.Talán az a baj,hogy van ennél nagyobb gondom is.A lábam újfent egyre többet szarakodik,kezdek egyre többet szenvedni vele.Akkor kezdődött amikor levittem a kutyát sétálni és annyira tetszett neki a hó,hogy szaladt volna benne,persze pórázon csak azt értük el ezzel,hogy rángatott maga után.A lábamnak ez meg a mély hóban valahogy nem tett jót.Így szenvedős pár napja a dolog.Várok még pár napot,hátha csak átmeneti zavar,ha nem akkor kénytelen leszek orvoshoz fordulni,bár mire időpontot kapok,lehet nyár lesz...
Naplás tó
Három túra van kitalálva pont ezekre az időkre.Számolva a nagy hóval és a sárral meg a latyakkal,ezek a túrák pont olyanok,hogy legalább a fele távjuk betonutas.A sorrendet nem véstük kőbe,de jó lenne ha ezek a túrák minél előbb lezajlanának,mert februárra már más van kitalálva.De éppen a fenti okok miatt várakozik az első túra.A háromból jó lenne legalább kettőt megcsinálni.Egyelőre nem nagyon látszik a horizonton jobb idő,de ha be is jön,akkor az olvadás fog nem kis gondokat okozni...Szóval mióta ez a blog íródik,ez a legizgalmasabb tél,ha az időjárást nézzük.Persze ha a lábam csak egy kicsit is javul,azért nekivágunk majd az év első túrájának.De jelenleg várakozó állásponton vagyunk...
Meglehetősen bajban vagyok az őszi terveink megálmodásával.Volt persze egy eredeti tervem a legjobb évszakra,de olyan egészségi állapotba kerültem amely kérdésessé teszi a túrázások folytatását.Magyarul elég szarul vagyok.Azt nem tudom még,hogy ez átmeneti dolog-e,vagy valami tartósabb,esetleg már a végstádium.Fogalmam sincs,de így első ránézésre már komolyabbnak tűnik mint eddig bármikor bármi.Lassan két hónapja lesz,hogy a lábamal kínlódom és most mellé jött,hogy a vesém is igen fájdogál.Szóval nem tudom mit hoz ősz.Készítettem egy újabb tervet amely némileg felülírja az eredetit,de az,hogy ebből mennyit tudunk majd megvalósítani,hát azt majd meglátjuk.A lábamra való tekintettel könyitett túrák kerültek elő a repertoárból,olyanok amik akár már évek óta halasztódnak,de van olyan is ami az eredeti tervben is benne volt,de ezek könnyű túrák.Persze a lábamat az augusztusi két könnyű túra is megviselte,így kétségeim vannak a folytatást illetően.Na,de azért lássuk a terveket.
Eljutunk Balatonlellére?
Nagy valószínűséggel előtérbe kerülnek ősszel a meccstúrák,hiszen legnagyobb örömünkre a csapatunk kitünően szerepel a bajnokságban.Így valószínűleg elmegyünk majd Balatonlellére,Kaposvárra,Szekszárdra és majd a Népligetbe is meccsekre.Ahol lehet és mód van rá,ott egy túrával kombináljuk majd a mecstúrát.Így rögtön a balatonlellei meccs előtt előreláthatólag folytatódhat a Balaton kör túránk.Ezt nem szándékoztunk már az idén folytatni,de a jelenlegi helyzet felülírhatja ezt.Zamárdiból mennék Balatonföldvárig.Ez nem nehéz és nem hosszú túra,még egy enyhén fájós lábbal is teljesíthető.Balatonföldvárról meg majd átvonatozunk Balatonlellére a meccsre.Örülnék neki ha sikerülne.
Naplás tavi kilátó
Évek óta halasztódik a Naplás tavi túra.Ez is olyan fokú túra ami még enyhén fájós lábbal is könnyedén teljesíthető.Így most képbe kerülhet ez is.Amúgy is ideje lenne már ide eljönni,hát most az ősszel kitünő alkalom kínálkózik erre.
Kitünő alkalom kínálkozik a Monostori erődbe való visszatérésre is.Jártunk itt már 2019-ben,de akkor film nem készült.Ezt a hiányt szeretnénk pótolni.Több kilométer hosszú rejtélyes folyósó rendszer teszi vagy teheti kalandossá a túrát az erődben.
Ez a két túra szeptember vége,vagy október első felére van betervezve,de bármikor máskor is nyugodtan összehozható.
Monostori erőd,Duna bástya
Szeretnénk visszatérni a Thury várhoz is Várpalotán.De most végre megnéznénk belülről.Erre két dátum is kínálkozik az ősszel,hiszen október 4-én és november 30-án is ingyenes lesz a vár látogatása.Ezek valamelyikét szeretnénk kihasználni.
Októberben egy mecseki túra lehetősége is befigyel.A Réka-völgybe szeretnék visszatérni.Ez nem nehéz terep,de 13 alkalommal kell átkellni a patakon,így ide biztos csak akkor jövünk ha a lábam azt lehetővé teszi.
Bármi is lesz,nem maradhat el Gergő emléktúrája a Gergő memorial tour (korábban Egyenesen át).Ezt október 23-ra tervezem,vagy ahhoz közeli időpontban.
Réka-völgy
Az ősz fő túrája lenne a visszatérés a Prédikálószékre.A lehető legoptimálisabb időpontban,november első két hetében valamikor lenne ez a túra a Visegrádi-hegységben.Pilisszentlászlóról mennék a Prédikálószékre,majd a Vadállókövek érintésével ereszkednénk le Dömösre.Mondanom sem kell,ehhez is egy erősen javuló láb kell.
Ősz végén kerekednénk akkor végre fel és fedeznénk fel a Pokoli stadiont a Szentendrei-szigeten.Azonban ha úgy adódik ez a túra nyugodtan átmehet akár télre is.
Nagyjából ennyi lenne az ősz.Látható,hogy a tevezett Balatoni kék folytatása egészen biztos,hogy elmarad.Ez ha javulok is,abban az esetben is elmegy február-március környékére.
Elmarad az alföldi túra is a karcagi Zádorhídhoz.
Ja és nagyon szeretnék kimenni a Rácalmási-szigetre az őszi finálé idején,nagyjából október utolsó hetében....
Prédikálószék
Az ősz az számunkra csak szeptember 18 után kezdődik.Móni akkor jön ki a kórházból,addig pedig a kutyát nem tudom hová tenni.Egyedül egész napra meg nem hagyom.
Kezdünk kamera gondokkal is bajban lenni.Lassan két éves a jelenlegi telefon és egyre-jobbra lemerül az aksi.Jelenleg újra nem futja.Így ha esetleg van valakinek egy olyan készüléke elfekvőbe amibe van stabilizátor gondoljon ránk!
A fő gond persze ahogy írtam az egészségi állapotom.Ma például rendkivül szarul voltam,nem tudom a véghez közeledek-e,vagy csak átmeneti üzemzavar van.Majd kiderül.Jó lenne ha jól sikerülne az ősz,mert ez a kedvenc évszakom.
Ezek már a tavasz utolsó napjai,itt az ideje megejteni a tavaszi összefoglalót.Tavasz elején a terveket szövögetve nyolc túrát álmodtam meg az év talán legkellemesebb évszakára.Nos a nyolc összejött,de nem abban a formában ahogy szerettem volna.Jól indult a tavasz,de májusra durván kritikus helyzetbe kerültem így egy-két megálmodott túráról lekellett mondanom.Hab a tortán,hogy egész tavasszal kellemetlen lábfájás kínzott,hol erősebben,hogy gyengébben.Nézzük át akkor részletesen a dolgokat.
Rögtön tavasz elején egy remek Szekszárdi-dombságos túrával kezdtünk.A Sötét-völgybe tértem vissza Zolikával,Vikivel és Tomival karöltve.A túra csak részben haladt azon az útvonalon amelyen pár éve Gergővel is voltunk.Három kilátót is érintettünk és a dombság szemet gyönyörködtető tájain haladtunk át.A túrát pedig Szekszárdon fejeztük be.Én,Zoli és Viki nagyon élveztük,Tomi úgy nem igazán.A bulit Szekszárdon egy bőséges kajálással fejeztük be.
Ezen túra után vettem észre,hogy bizony alaposan fáj a lábam a túrát követő napokon.Úgy voltam vele biztos a túrától.Ezzel az volt a bibi,hogy nem volt annyira durva a túra,de gondoltam ném izomgyulladás vagy valami ilyesmi lehet.
A Szarvas szurdikban a Szekszárdi-dombságban
A túra filmje
Március 15-én egy teljesítménytúrára mentünk a közeli Dunavecsére.Zolika és Manó társaságában tettük meg a Dunavecsét megkerülő Petőfi kört a mindössze 10 km-es távot.Nem volt valami jó az időnk,de remekül elvoltunk.Ráadásul a végén a helyi csárdában finom gulyást is kaptunk.Itt is fájdogált a lában,de nem olyan mértékben,hogy ez miatt aggódjak.
Az ezt követő napokon azonban aztán járni is alig tudtam,a munkahelyen a srácok is belém rakták az ideget,hogy valami nagyobb baj lehet itt.Így aztán ha orvoshoz nem is mentem,de kezdtem odafigyelni a dolgokra.Egészségesebb életmódra próbáltam váltani,elhagytam a cukrot meg ilyesmik.Ennek ellenére a következő túrán még igen kínlódtam.
Manóval Dunavecsén Nagy Pál házánál
A túra filmje
A következő túra még márciusban került sorra.Ráadásul távra nem is oly kis távra.Erősen fájt a lábam ezeken a napokon és csak Zolika hathatós rábeszélésének köszönhetően vállalkoztam a bulira.A Somogyi-dombságba mentünk egy Balatonföldvár - Kereki túrára a Fehérkő várát is érintve.Mondhatni remek túra volt bliriáns szépségű tájakon keresztül.A fájós lában ellenére ráadásul remekül bírtam.
Ezt követően kezdette éreztetni hatását az egészségesebb életmód,hiszen ilyen fokú lábfájásom aztán a tavasz folyamán már nem tért vissza.Persze fájt továbbra is,de voltak már napok amikor egyáltalán nem is éreztem lábfájást.
A völgyhíd felett a Somogyi-dombságban
A túra filmje
Az április sem indult rosszul.Felkínáltunk Vikiéknek,hogy egy túrát teljes egészében ők szervezzenek meg oda ahova ők szeretnének menni.Így Gerecsébe mentünk méghozzá Péliföldszentkeresztre ahol egy barlangokat érintő körtúrára mentünk.Szép volt a túra a barlangok és a kilátások pedig igazán élvezetesek voltak.Meglepő volt számomra,hogy Tomi is lábfájásra panaszkodott túra közben,pedig tíz évvel fiatalabb mint én.Nekem is fájdogált ugyan a lábam a túrán,de már egészen elviselhető szinten.Ezen a túrán Zolika nem tudta jól érzeni magát,de ez teljesen érthető volt,hiszen a kutyája haldoklott,sajnos másnap reggel át is adta lelkét a teremtőnek...
A csapat a Gerecsében
A túra filmje
Aztán április második felében ha lassan is,de kezdődtek a gondok,ami elsősorban anyagi jellegű gondokat jelentett.Ekkor Zolika is és én is kezdtünk kicsit padlót fogni...Nem tudtunk mást csinálni mint az április végére megálmodott mecseki túrát töröltük.Helyette egy újabb teljesítménytúrára mentünk el,ezúttal a közeli Dunaföldvárra.Itt is csak tíz kilométert vállaltunk be,noha ekkor volt a lábam a legjobb állapotban a Szekszárdi-dombsági túra óta.A túra remek időben végül is kellemes volt,érintettünk álltalam még nem ismert helyeket is és először az évben egy jó sörözéssel zártuk a bulit.
Dunaföldvárnál
A túra filmje
Várható volt aztán,hogy a május nem lesz egyszerű.Zolika anyagi helyzete ha lassan is,de javult,én viszont egyre inkább kritikus helyzetbe kerültem.Ebbe csak az volt dühitő,hogy a munkahelyen bejelentették,hogy egyelőre béremelésre ne számítsuk,holott csak az élelmiszer árak 45% -al mentek feljebb az egy évvel korábbinál....közben volt olyan fönökünk aki külföldre járkált feltehetően a mi bérmelésre szánt keretünkből,közben meg panaszkodott,hogy milyen drágaság van idehaza...
Így aztán újabb túráról mondtunk le,mégpedig a Keszthelyi-hegységben a Rezi várhoz vezető túráról.Egyre inkább ment el a kedvem az élettől is.Egy helyi városi túrával csillapítottuk a dühünket és a bánatunkat.Itt Dunaújvárosban próbáltunk Zolival egy látványos kellemes túrát összehozni,ez sikerült is.Csak hát azért ez mégsem a Keszthelyi-hegység volt...Öröm volt az ürömben,hogy itt már egyáltalán nem fájt a lábam.
A helyi túrán
A túra filmje
Úgy tűnt a május teljesen elveszett.Nem lesz túra már ebben a hónapban.Végül Zolika úgy döntött ha törik ha szakad a Halápi túrát megcsináljuk.Ez eleve egy betervezett túra volt.Vikiéket is hívtuk,de nekik csak egy vasárnapi nap lett volna jó,viszont vasárnap olyan fokon szar volt a közlekedés ami a biztonságos hazatérést nem garantálta volna.Így mi a szombat mellett döntöttünk.Itt sem kínzott már úgy a lábfájás.Megismertük a gyönyörű Tapolcát amivel a jővőben mindenképp számolunk mint egy tökéletes túrakindulóponttal.A túra és a Haláp pedig gyönyörű volt,így egy igen élvezetes buli jött össze.
A fájó,hogy ez a túra úgy is,hogy le minimalizáltuk a költségeket,áldozattal járt,hiszen keserves napok jönnek most még a héten,hogy azt megtudjam oldalni,hogy legyen mit enni...Fájó,hogy most erre a szintre süllyedtem és a következő hónap sem ígér sok jót.Talán szeptemberre jöhetek ki a trutyiból...
A Halápon
A túra filmje
Volt még egy túrám közben májusban.Hát kell némi jóindulat hozzá,hogy túrának nevezzem.A Rácalmási-szigetre mentünk ki Mónival.Ő most került a stroke-ja után olyan állapotba,hogy legalább egy minimális túrát bevállaljon.Gondolkodtunk hova menjünk,végül azért döntöttem a sziget mellett mert hírek jöttek,hogy elkezdték a tanösvény felújítását.Erre voltam kiváncsi.A szigeten a lehető legkisebb kört mentünk Mónival.Nem volt szerencsés az időpont választásunk,hiszen óriási esők tomboltak ezekben a napokban a Duna meg áradt.Így hiába volt már jó az idő,elég nagy szúnyog invázióval szembesültünk és árvíz is volt a szigeten meg némi dagonyázás is.Ennek ellenére Móni jól bírta és a súlyos betegség után azt kell mondjam ügyes volt.A felújítás pedig valóban elkezdődött a tanösvényen,ennek egyik áldozata volt a feljújított Bürühíd amely hála az áradásnak víz alá került...
Móni még bottal,de ügyesen végigcsinálva a túrát a súlyos betegsége után
A túra filmje
Hát ennyi volt a tavasz ami látható nem kevés problémákat szült.A célt a nyolc túrát végül is sikerült megvalósítani,de nem azokat amelyeket szerettem volna.Különösen fájó a mecseki és a keszthelyi túra elmaradása.A lábfájás főleg április második feléig kínzott.Most sem tökéletes még,de jóval jobb a helyzet mint a tavasz első felében.A jellelegi anyagi problémák viszont nem kicsik,így a folytatás erősen kétséges.Azt beszéltük Zolikával ha nem lesz más itt a közvetlen környéken túrázunk amely persze olyan messze van az álmainktól mint Makó Jeruzsálemtől...Ez van.A tavasz minden nyügje ellenére nem volt azért rossz.
A tavaszi 8 túrán természetesen mind a nyolcon ott voltam.Hétszer volt velem Zolika.Viki és Tomi 2-2 alkalommal tartott velünk,Manó és Móni pedig egy-egy alkalommal.
Aki ismer vagy aki akár a blogomat is szokja olvasni az tudja,hogy legritkább esetben fáradok el úgy egy-egy túra után,hogy teljesen kitikadjak.Most azonban egy egyszerű városi séta szinte térdre kényszerített.Na persze voltak előzményei.Elég zűrös nehéz hetem volt benn a munkahelyemen,tetézte a dolgot,hogy a jó bakancsom végleg tönkrement.Így előkellett venni az újat amit adtak korábban.Ez persze nagyon kényelmetlen volt és alaposan megfájdult benne a lábam is.Így aztán idehaza hiába bújtam bele a kényelmesebb cipőmben a lábfájásom már az első perctől kínzott.Tetejébe meg felvettem a kényelmetlen bársony nadrágomat is,hisz most nem mehettem szabadidő vagy éppen túranaciban.Annál is inkább mivel Budapesten a volt exemmel találkoztam újra,akivel baráti viszonyt ápolunk.
Ő kért meg,hogy segítsek.Akart valamit venni ami csak egy bizonyos boltban volt kapható.Azért kérte a segítségemet,hogy odataláljon.Gondoltuk közben sétálunk és dumálunk egy jót.Végül is így is lett.Csak hát...
Hollóetetés a városligetben
Reggel fél kilenckor találkoztunk a Stadionok buszpályaudvar várótermében.Mivel nem egy városban lakunk ugye.Innen indult el a séta amelynek első részében lényegében még igazán baj nem volt.Éreztem ugyan a lábfájást,de nem tűnt túl vészesnek.A Stefánia úton indultunk el,ahol rácsodálkoztam a már elkészült új Puskás stadionra.Nagyon tetszett.Gergővel egész biztosan eljöttünk volna megnézni....de így egyedül nem tudom hogyan jöjjek el és nézzem meg belülről is...Na mindegy ez az én problémám.Szépen haladtunk a nagykövetségekkel tarkitott utcában,hamar odaértünk a városligethez.
Itt egy holló szegödőtt a nyomunkba,mivel nem hagyott ott minket,gondoltuk adunk neki a pogácsánkból.El is fogadta,de forró dróton lehetett a társaival,mert azonnal ott termett vagy tucatnyi holló akiknek szintén adtunk kis csámcsogni valót.Valóságos harc alakult ki köztük a kajáért....
Feltűnik Vajdahunyad vára
Itt kavartunk még kicsit a ligetben.Akadt közös témánk,hiszen exem Julcsi is alaposan benne van a spirituális dolgokban,így áttudtuk beszélni a Gergővel való túlvilági dolgokat is.Kellett ez a beszélgetés,részben ezért is jöttem el erre a "randira".Közben feltűnt a Vajdahunyad vára.Hátha már itt volt gondoltuk bemegyünk.Nem jártam itt vagy negyven éve...az egyedüli amire emlékeztem az Anonymus szobra volt.Őt persze most is láttam,a vár pedig elnyerte tetszésemet.Szürke,hideg idő volt de ez a hely kifejezetten tetszett.Úgy tűnt Julcsit is magával ragadta a hely szépsége.Ő is járt már itt,de ő csak pár éve.Frisebbek voltak az itteni emlékei.
Anonymus nem hiányozhat egy túrablogból
Lassan alaposan megnézve mindent sétáltunk itt.Ha jól emlékszem a mezőgazdasági múzeum volt itt,na és szebbnél szebb épületek,egy templomféle,valami torony és néhány szobor is.A hideg idő ellenére pár turista is kobászolt erre.Magyar szót persze nem hallottunk.Jó pár fotót készítettünk itt.Közben eszembe jutott,hogy odahaza minden szép fehér,a hó,dér,köd együttes hatásának hála,itt viszont minden szürke.Pedig milyen szép lehetne ez a hely fehérben... Aztán már nem volt mit tenni mentünk tovább.Dudaszót,ricsajt lehetett hallani valahonnan a közelből,mentünk a zaj felé.
A mezőgazdasági múzeum épülete
Vajdahunyad várában
Tetszett a vár!
Kiérve a Vajdahunyad várából még visszanéztünk egyszer.Kiderült innen volt a főbejárat.Innen is szép volt.Közben megleltük a zaj forrását.Az a közeli városligeti műjégpályáról jött ahol elképesztő élet volt.Vagy ezernyi ember volt ott,a pályán jégkorongos gyerekek garmadája oldalt a szülői sereg.Meglehetősen nagy zajt csaptak,ráadásul három-négy percenként egy erős de annál kellemetlenebb dudaszó is tarkitotta a müsort.Na de mi mentünk tovább,annál is inkább mert feltűnt a Hösök tere.
Élet a jégen...
Feltűnik a Hösök tere
A Hösök terén már rengetegszer jártam,de nem felejtettem el.hogy utoljára éppen Gergővel...Továbbra is spirituális dolgokra beszélgettünk,amikor az egyik szobron egy éppen olyan jelet láttunk amiről beszélgettünk...Véletlen lenne?Ugyan...Itt is csináltunk pár fotót.Én azért annyit nem fotózgattam,tudtam ebben a szürke időben olyan nagyon jók nem lesznek ezek a képek.Rácsodálkozva itt is a dolgokra az Andrássy úton vezetett tovább a sétánk.Ott éppen egy ferde hajlamú mókus adott valami müsort női ruhában,a társa meg vette kamerával...Mentünk tovább,a Terror házához érve újra Gergő jutott eszembe.Vele voltam itt is utoljára...Az Oktogonnál a Teréz körútra fordultunk és két utcával odább ott volt az az utca ahol az üzlet volt található amely Julcsinak kellett.Megvette ami kellett,aztán a Nyugati pályaudvaron könnyitettünk magunkon.Majd a WestEndbe betérve úgy döntöttünk megebédelünk.
A Margit-sziget keleti partjánál
Innen aztán a hideg és szürke pesti utcákon át,kibattyoktunk a Margit-szigetre.A szigeten sem volt melegebb,sőt...annak keleti partján sétáltunk kicsit,ahol némileg húzatos volt a levegő.Mivel itt volt a helyi futópálya is,rengetegen futottak erre a cudar időben is.Úgy döntöttünk beljebb megyünk a szigetre,ott legalább a huzat elmúlt.A nagy füves margitszigeti réteken találtuk magunkat.A hidegben nem sok hangulata volt.Érdekesen nőt fák köszöntek szembe.Majd a Ferences kolostor megmaradt romja is feltűnt.Ezt közelebbről is megnéztük,mert érdekesnek és szépnek tűnt.A kolostort IV.Béla alapította,egyes feltételezések szerint pedig utódja V.István.1270 körül épülhetett.Ezt is körbejártuk,körbefotóztuk minden szemszögből.
A kolostrorrom aszigeten
Julcsi jól bírta
Ebből a szemszögből is a rom
A kolostorrom után tovább sétáltunk a szigeten.Itt már nagyon fájt a lábam,de próbáltam elviselni.Nem nagyon akartam lebőgni Julcsi előtt.Fáradt is voltam már,elvégre a Stadionoki buszpályaudvartól gyalog jöttünk idáig,ami azért nem semmi.Julcsi bezzeg most kitünően bírta.Elhaladtunk a Palatinus strand,majd a szigeti szabadtéri szinpad mellett is.A sziget északi részénél már nagyon kivoltam.Nehezemre esett a mozgás a kényelmetlen cipőben és nadrágban.Felmentünk a kilátóhoz hasonlító kútra,ami valóban,inkább volt kilátó mint kút.Innen a japán kerthez mentünk,ahol kisebb mesterséges tavak voltak.Érdekes volt,hogy az egyik nem,a másik viszont bevolt fagyva.Az elöbbinél a kacsák még a hideget is élvezték.
A kút ami inkább kilátó
A sziget északi részén felmentünk aztán az Árpád-hídra amelyen aztán besétáltunk Óbudára.A hídon minden eddiginél hidegebb volt.Szinte vonszoltam magam.Óbudán pedig a Szentlélek tér felé vettük az irányt.Szép volt,de kicsi.Aquincum erre benyuló romjai köszöntek még szembe.Majd egy kis vendéglőt találtunk,ahová javasoltam,hogy menjünk be,mert már nem bírtam szinte járni sem és kutyahideg is volt.Bentültünk jó félórát,így némi erőre kaptam,de messze voltam a tőlem megszokott szintől..Annyi maradt még,hogy a Flórián térnél felszálltunk az 1-es villamosra,majd azzal mentünk vissza a buszpályaudvarra.Ott megvártuk Julcsi buszát,majd nem maradt más hátra mint a búcsú.
Aquincum a Flórián tér alatt
Éreztem,hogy kissé csalódást okoztam Julcsinak,de számomra is megmagyarázhatatlan volt,hogy így kitikkadtam. Ez abszolúlt nem volt rám jellemző eddig.Az igaz,hogy egy-egy városban sétálva jobban eltudok fáradni mint kinn a hegyekbe,de ez akkor is érthetlen volt. Hát remélem lesz még alkalmam javítani valamikor.Hazafelé sem volt egyszerű utam.A vonatom csak Adonyig ment.Előtte lévő állomáson jelezték,hogy fa dölt a felső vezetékekre Rácalmásnál,így Adonytól pótló busz megy majd.Odaérve azonban az sehol sem volt még...Félórás várakozás után tudtam csak hazafelé venni az irányt. Hát ez volt a séta a szürke Budapesten,ettől szürkébb talán csak én lehettem most...
Pirossal a sétánk útvonala.Kékkel a villamos út vissza
.png)
